Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-16 / 134. szám, péntek

BE KELL SZÜNTETNI az atomfegyverkísérleteket A szovjet kormány jegyzéke Nagy-Britanniához Moszkva (TASZSZ) — A Szov­jetunió nagykövetsége a Szovjet­unió kormányának megbízásából Nagy -Britannia külügy minisztériu ­mának 1958. április 24-i körlevelé­vel kapcsolatban a többi között a következőket jelentette ki: A minisztérium körlevelében közöl­te, hogy Nagy-Britannia kormányának szándékában áll az új nukleáris kí­sérleti robbantások sorozatának vég­rehajtása a Csendes-óceán térségé­ben és ezért a Husvét-szigetek te­rületét április 26-tól kezdve a tengeri és légi közlekedésre veszélyesnek nyilvánította. Amint kitűnt, a brit hatóságok e területen április 26-án hidrogénbombát robbantottak. A Szovjetunió kormánya mély saj­nálatát fejezi ki afelett, hogy az atom- és hidrogénfegyverkísérletek egyoldalú beszüntetése a Szovjet­unióban és a Szovjetunió felhívása ezen példa követésére nem talált Nagy-Britannia és az USA kormá­nyánál kellő megértésre és támoga­tásra, s utóbbi e napokban ismét nukleáris fegyverkísérleteket hajtott végre. A Szovjetunió kormánya nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az a gyakorlat, ami­kor Nagy-Britannia kormánya a Csendes-óceán középső részén a nemzetközi tengeri és légi útvona­lakon fekvő kiterjedt területet ve­szélyesnek minősíti, éles ellentétben áll a nemzetközi jognak a szabad tengerhajózásra vonatkozó elveivel. A nukleáris fegyverkísérletek végre­hajtása e területen veszélyezteti a legközelebbi szigeteken élő emberek egészségét és életét, gátolja a szabad hajózást és halászatot és más álla­mok jogainak korlátozására vezet A szovjet kormány ismételten nyomatékosan felszólítja Nagy-Bri­tannia kormányát, revideálja állás­pontját, szüntesse be az atom- és hidrogénfegyverkísérleteket és te­gyen gyakorlati lépéseket a lázas atomfegyverkezés beszüntetéséhez és az atomháború veszedelmének felszá­molásához. A szovjet kormány nyilatkozata az Indonézia belügyeibe való beavatkozás ellen Moszkva (TASZSZ) - Indonnézia területén napjainkban i egyes nyugati hatalmak hibájából, amelyek beavatkoztak az Indonéz Köz­társaság belügyeibe feszült helyzet állott be és Délkelet-Ázsia e tá­ján veszélyeztetik a békét. Dzsuanda, indonéz miniszterelnök fel­hívta valamennyi állam figyelmét az Indonéz Köztársaság bel­ügyeibe való idegen beavatkozásra és az ebből eredő veszélyes következményekre. A Szovjetunió kormánya ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni: Togliatti Olaszország új külpolitikájáról Róma (CTK) — Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára május I4-én Rómában a külföldi új­ságírók előtt a kommunista párt vá­lasztási programjáról és céljairól be­szélt. Togliatti hangsúlyozta az Olasz Kommu­nista Párt programjának demokrata vol­tát, amely teljes mértékben megfelel az alkotmány elveinek és az olasz bel- és külpolitika megváltoztatását követeli. A párt belpolitikai téren azt kívánja, hogy megteremtsék az alkotmányban foglalt valamennyi demokratikus intézményt. Külpolitikai téren — mondotta Togliat­ti — Olaszország, habár ismét politikai és gazdasági hatalommá lett, nem foly­tat saját politikát és Olaszország külügy­minisztériuma csupán az USA külügymi­nisztériumának „szócsöve". Az olasz nép érdeke, hogy valamennyi nemzettel béké­ben éljen, és ezért Olaszországnak a megértés és a nemzetekhez való közele­dés, a leszerelés és a béke megőrzésé­nek politikáját kellene folytatnia. A kom­munisták állást foglalnak az irányítható lövendékek támaszpontjainak kiépítése ellen, valamint az atomfegyvermentes övezet megteremtése mellett, amely öve­zetbe Olaszország is bele tartoznék. Az olasz kommunisták ezenkívül követelik a barátság politikáját az arab országok­kal, az ellenséges állásfoglalás felszámo­lását a szocialista országokkal szemben és a Kínai Népköztársaság elismerését. A párt gazdasági programja — hang­súlyozta Togliatti — kifejezi a munka­nélküliség elleni, a nyomor kiküszöbö­léséért, a villamosipar államosításáért, a monopóliumok feletti ellenőrzésért, a földreform végrehajtásáért folytatott harc szükségességét. A kommunisták tévedésnek minősítik, hogy megszűnt a kommunista és szo­cialista párt közötti akcióegységről szóló megállapodás, mert ez nem vezet pozitív eredményekre. Az Olasz Kommunista Párt tagjainak létszámáról Togliatti kijelentette, hogy a pártnak ugyanannyi tagja van, mint ťa­va'v volt. A sajtóértekezlet befejező részében Togliatti a külföldi újságírók több kér­désére válaszolt. Amikor a második világháború be­fejezése után a nemzeti felszabadító mozgalom következtében számos ázsiai és afrikai ország lerázta ma­gáról a gyarmatosítás súlyos és gyűlölt jármát, az egész világ nem­zetei örömmel fogadták az új füg­getlen államok keletkezését, mert ebben a történelmi igazság győzelmét, minden nemzet azon jogának érvé­nyesülését látták, hogy sorsáról kül­ső beavatkozás nélkül maga határoz­hasson. Ezen országok közé tartozik Indo­nézia is. Az Indonéz Köztársaság kezdettől fogva békeszerető külpolitikát foly­tat és aktívan harcol a gyarmati rendszer teljes felszámolásáért. Az indonéz kormány aktív függet­len külpolitikája, amelyet Indonézia népe támogat, nagy akadályt képez az ázsiai és afrikai nemzetek gyar­mati kizsákmányolásának fenntartá­sára törekvő és ezen területek orszá­gainak az egresszív katonai tömbök­höz való csatolását szorgalmazó egyes nyugati hatalmak terveinek megvalósításában. A nyugati hatalmak éppen ezért már töbiD éven át arra törekszenek, hogy változást idézzenek elő az In­donéz Köztársaság békeszerető füg­getlen politikájában és megdöntsék törvényes kormányát. Az Indonéziára gyakorolt nyomás különösen a leg­utóbbi hónapokban fokozódott, amikor ez év februárjában a közép-szumat­rai lázadók külföldi tőkével szövet­kezve önkinevezte „kormányt" ala­kítottak. A külföldi sajtó nem titkol­ta azt, hogy ezen közép-szumatrai „kormány" megteremtése, valamint az észak-celebeszi fegyveres felkelés az Indonéz Köztársaság törvényes kormányára gyakorolt durva nyomás kampányának része, melyet külföld­ről támogattak. / Ujabb gon d Washingtonban: Dé!-Ámerika A monopóliumok utolsó fellegvára • A diktátorok barátja • Hordd el magad, Nixon! • Latin-Amerikában erősödik a demokratikus mozgalom • Washingtonban megkongatták a vészharangot A szumatrai kormányellenes fel­kelést sugalmazó külföldi imperialista körök — amint ez kitűnik a külföldi sajtó híreiből - megszervezték a fegyverszállítmányok rendszerét, még­pedig olyképpen, hogy a SEATO tag­államainak Indonéziához közelfekvő katonai támaszpontjairól küldtek fegyvereket és lőszert a felkelőknek. Ezen hírek szerint azon főtámasz­pontok közé, amelyekről a felkelők fegyvert és lőszert kapnak, tartozik Szingapúr, a Fülöp-szigetek és Taj­van, ahonnan a hadianyagot tengeren és légi úton szállítják Szumatrára és Celebeszre. Megállapították, hogy a fegyvereket több esetben közvet­len az Amerikai Egyesült Államokból szállították és szállítják a felkelők­nek, amit az USA hivatalos körei alapjában véve nem is cáfolnak. Is­meretes tény, hogy az amerikai ok­tatók a felkelőket a szállított fegy­verek kezelésére tanítják. Sőt, ennél is több, a lázadóknak gazdasági se­gítséget nyújtottak azáltal, hogy Indonéziábói csempészett kaucsukot és más nyersanyagot vásárolnak ná­luk. Az Indonéziában felforgató kor­mányellenes tevékenységet szító nyu­nyugati hatalmak a legkülönbözőbb formában gyakorolnak nyomást az indonéz kormányra. A többi között figyelemre méltóak az USA kormány­tényezői egész sorának, például Dul­les államtitkárnak a kijelentései, amelyek egyöntetűleg új kormány alakítására szólítanak fel Indonéziá­ban, bár ismeretes, hogy egy kor­mány meghagyásának vagy leváltá­sának kérdése minden egyes ország­ban egyedül a nép belügyét képezi. Ugyancsak az indonéziai helyzet meg­vitatása a SEATO tanácsának ülésén (1957 és 1958-ban) és az Északatlanti Tömb tanácsának ülésén (1957 decem­berében és 1958 májusában) nem volt semmi más, mint az indonéz nép és az követséghez ért, az AP jelentése sze-, riht a tömeg tetőtől talpig leköpdös­te. A tüntetők ezután az elnöki palo- < tához vonultak és Nixon távozását kö_, vetelték. Ezután tankokkal próbálták] szétoszlatni a tömeget; az utcai har­cok a késő esti órákban még folytak. Az amerikai kormány Venezuela ha­tárára ejtőernyősöket és tengerész­gyalogságot küldött Nixon védelmére/ Egyes amerikai lapok az Egyesült Ál­lamok elleni világhangulat jelképének j minősítik a caracasi eseményeket és hangsúlyozzák, hogy ez az eredményei Indonéz Köztársaság kormányának politi­kai zsarolása. Az utóbbi időben Indonézia elleni ag­resszív akciókról tanúskodó újabb tények merültek fel. Ki ne tudná azt, hogy kül­földi repülőgépek berepüléseket végeznek Indonézia városai és falvai fölé és ugyan­ezek a repülőgépek bombázzák az indonéz és külfödi kereskedelmi hajókat és tü­zelnek rájuk, ha ezek a hajók Indonézia vizein megjelennek. Az egész világ tud ma arról, hogy ezeket az agresszív és provokatív akciókat a NATO, a SEATO és a Bagdadi Paktum tagjai hajtják végre. A sajtó számos híre szerint a Tajvanról és a Fülöp-szigetekről felszálló repülő­gépeket amerikai és csangkaiseki pilóták irányították. A nyugati hatalmak imperialista körei Indonézia elleni akciójukban jelentős mértékben felhasználják a tajvani csang­kaiseki klikket is. Az Indonéziára gyakorolt egyre növek­vő politikai, katonai és gazdasági nyo­más, amelynek célja a köztársaság kor­mányának kényszerítése arra, hogy le­mondjanak az ország teljes egyesítéséről és a gyarmati uralom következményei­nek végleges felszámolásáról, összeegyez­tethetetlen az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányának elveivel és tagad­ja ezeket az elveket. A szovjet kormány kötelességének tartja figyelmeztetni azokra a súlyos kö­vetkezményekre, amelyekre a gyarmati hatalmaknak a feszültség újabb és újabb tűzfészkei megteremtésére irányuló po­litikája vezethet. Indonéziának az ázsiai imperialista ősz­szeeskűvések további tárgyává való át­alakítása ellenkezik a nemzetközi feszült­ség enyhítésére irányuló lépésekkel. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül azokat az eseményeket, amelyek Indonézia területén lejátszódnak, mert az ottani helyzet nagy veszedelmet jelent a békére. V. I. Leninnek, a szovjet állam meg­alapítójának üzenetéhez híven, a szovjet kormány mindig úgy vélte és úgy véli, hogy a politikai rendszer, a társadalmi rend és ideológia, vagyis minden ország életmódja kizárólag a nép belügye és egyetlen államnak sincs joga más ország­ra azt rá kényszeríteni, ami rá pézve előnyös. A szovjet kormány a Szovjetunió nem­zeteinek egyöntetű nézetét kifejezve, ha­tározottan elítéli a külföldi hatalmak be­avatkozását az indonéz nép belügyeibe és agresszív akcióikat a szuverén Indonéz Köztársaság ellen s kijelenti, hogy a fe­lelősség a veszedelmes következménye­kért teljes mértekben és kizárólag e ha­talmak kormányaira hárul. A Szovjetunió kormánya hiszi, hogy azok a hatalmak, amelyek az indonéziai helyzetért felelősek és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, az ész sza­vára fognak hallgatni és nem avatkoznak be többé az Indonéz Köztársaság bel­ügyeibe. A szovjet nép és a szovjet kormány, szilárdan megvan győződve róla, hogy az indonéz nép sikeresen leküzdi a külső erők által okozott belső nehézségeket és győzelmet arat országának nyugodt éle­téért, függetlenségéért és gazdásági fel­virágoztatásáért folytatott harcában. „ARGENTÍNÁBAN, Chilében, Brazí- dorol, Latin-Amerika népei pedig nyo- kén. Nixonnak, aki maga is heves-' Kában, Uruguayban, Venezuelában és mórban élnek. vér ű politikus, túlsók lehetett az Ön­Columbiában hatalmas demokratikus A második világháború óta eltelt bizalma, amikor nekiindult „jószán­mozgalom van kialakulóban, erősödik közel másfél évtized kinyitotta Dél- dékú látogatásának", meg mi tagadás Kuba és más országok népeinek hősi Amerika népének is a szemét. Látják, nagyon rosszuI értékelte a lati n. am e. írarca a diktátor-rendszer ellen. Egész W £ z s>aban és A rikaban több or- rikai he[ túl biztQS yolt US A a dollárokért vásárolt „barátságnak" ^ttk AoT Í k a a vi,T ené Deinek kľ bdľ ™ ľs^ndľlľtľ'ôľál.S "a" I rendíthetetlen helyzetében, mert ha " csatlakozik a világ nepemek a de- em e, kedés útján Egyre több e a„ látják > előre látja a fogadtatást, biztosan hogy az északi nagybácsitól való füg- otthon marad. Mind a nyolc megláto­gőség a legfőbb oka az elmaradottság- gatott országban tüntetők fogadták, nak, szegénységnek. Most, hogy akik bizony nem válogattak a jelsza­Washington súlyos gazdasági nehézsé- vakban és az t hangoztatták, hogy: Ta­U^,ľJ 9 t t nľ V^ľ 6bb ä,karodjék haza! Nem felejtjük el Gua­! kiszo gáltatottsag, mert az USA, t Nem leszünk avarmať És a ne lázadna az USA ellen. Nixon sze­SlóV d é^ aÚt^n1a k Sa ^^ kTekkel,' rencsétlenségére a tűzvonalba került megrendeléseit. Az Amerika Hangja konzervdobozokkal és más alkalmatos­mokráciáért és a békéért vívott har­A Journal of Commerce ezt írja: „Ha Nixon nem tudta, most már biztos benne, hogy az USA és Latin­Amerika kapcsolata az utolsó harminc év alatt a legmélyebbre süllyedt. Ne­héz lenne a Horn-foktól a Rio Gran­dé folyóig találni egy országot, amely és nem tehetett semmit, csak hitvány, hírmagyarázója találóan jellemzi a ságokkai húzták alá követelésüket. ígéreteket, hogy „a helyzet nem lesz Nixon váratlan fogadtatása Dél­Amerikában cához — állapítják meg a hét elején Buenos Airesben tanácskozó argentin ország, melyeknek nincs piaca, a gaz­és bolíviai kommunista pártok képvi- das á9i összeomlás szélén áll." s elői. Ehhez hozzátehetjük, hogy ezen­DÉL-AMERIKÁT úgy ismeri a világ, fe I Ü' az Egyesült Államok egysze­mint a diktátorok földrészét. Hogy r üen megtiltja, hogy Dél-Amerika a miért teremnek itt olyan szaporán a szocialista országokban keressen pia­népek legkegyetlenebb elnyomói, meg. co t­értjük, ha figyelemmel kísérjük, az Az uruguayi La Marcha lap szerint utolsó évszázadban hogyan kaparintot. az elmúlt éven Chilében 33 szážalék­ták kezükbe az USA monopóliumai kai, Brazíliában 23 százalékkal, Ar­ezt a húszmillió négyzetkilométernyi gentínában pedig 38 százalékkal emel­világrészt 165 millió lakosával. Egyes kedett a létfenntartási cikkek ára az burzsoá közgazdászok Dél-Amerika előző évhez viszonyítva. Érthető tehát, szegénységével magyarázzák az ottani hogy ez a helyzet erősen radikalizálta nyomort, ez azonban csak mese, hi- a tömegeket és politikai harcra ösz­szen itt van a világ teljes salétrom- tönzi őket. készlete, kőolajának 15—20 százaléka, ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT erdeinek egyharmada, és ezenkívül indult Nixon, az amerikai alelnök sok rezet, ólmot, cint és más ásványt dél-amerikai körútjára, hogy meg­rejt a föld méhe. De hiába e gazdag- nyugtassa az ingerlékeny déli idege­ság, mert minden haszon az Egyesült ket és meggátolja a szocialista Államok milliomosainak zsebébe ván- országok felé közeledést a déli félte­helyzetet: „Az amerikai gazdasági Limában, Peru fővárosában Nixonnak nehézségek hatalmas depressziót vál- arcába köptek, titkárának pedig ki­toltak ki a nyersanyagszállító latin- verték a f á t_ D e Venezuela főváro­" k a" országokban. Sok amerikai sában é el tetöfoWat a z Amerika­kongresszusi tag rövidlátó pohtikaia, ,. ^ - * ,» hogy a mesterségesen emelt vámgát ellenes tuntetes és m é9 az elozo útját állja a további romlásnak, La- keserű tapasztalatok után jol meg­tin-Amerikában igazi katasztrófához erősített rendőrség sem bírt a tö­vezetett és nagy, súlyos külpolitikai meggel. Nixon autójának ablakait be­következményekkel jár. Az USA ke- verték, az amerikai zászlókat letépték veset hoz be, esik a kávé, a cin, az az autóról és egy jókora kő Nixon ólom ára, és egy sor dél-amerikai karját találta. A kíséretében levő ve­nezuelai külügyminisztert kórházba szállították. Mikor Nixon az amerikai Venezuela fo»aios^ban szuronyos katonság szétkergetni a Nixon ellen tüntető tömeget. olyan rossz, mint amilyennek látszik. ETTŐL AZ ÍGÉRETTŐL azonban a dél-amerikai országok helyzete nem javul meg. Most már a nyugati sajtó is beismeri, hogy nemrég még „kom­munista felforgatásnak" nevezték az Amerika-ellenességet, de ma már senkit sem tévesztenek meg e ha­zugságok. Dél-Amerikában egyre töb­ben követelik a szocialista országok­kal a kapcsolatok bővítését, mert a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Len­gyelországgal és más népi demok­ratikus országokkal az eddigi kereske­lelmi tapasztalatok íagyon kedvezőek ÍS előnyösek. Bár íem kétséges, hogy iz USA mindent slkövet, hogy to­pábbra is kezében tartsa Latin-Ame­rikát, nem va­lószínű, hogy so­káig sikerül meg­gátolni a demokra­likus fejlődést dé­íen és az USA-tól iraló függetlenség slőretörését. A Nixon-út leg­nagyobb tanulsága, hogy Washington előtt egy újabb bántó probléma í mered: Latin-Ame-1 rika. SZŰCS BÉLA' Az USA egy követ fúj Hollandiával Dzsakarta (ČTK) — Szudibio, Indonézia tájékoztatási minisztere az indonéz rá­dióban elhangzott beszédében arról biz­tosította Kelet-Indonézia lakosságát, hogy rövidesen várhatja felszabadulását a lá­zadók hatalma alól. Szudibio egyúttal fel­szólította a celebeszi és dél-molukkai te­rületek lakóit — amely területeken a lá­zadók basáskodnak — maradjanak hűek a központi kormányhoz és ' nyújtsanak sokoldalú támogatást a kormánycsápatok­nak a lázadók elleni előretörésükben. Dzsakartai politikai megfigyelők rámu­tatnak arra, hogy az USA,' amely a Fü­löp-szigeteket és Tajvant Indonéziá bel­ügyeibe való beavatkozás eszközéül hasz­nálta, Hollandiát is be akarja vonni ér­dekkörébe céljai támogatására. E végből már szoros kapcsolatokat kötött Hollan­diával. A Berita Indonesia jelentette, hogy az USA a hollandok által megszállott Nyugat-Iriánba katonai küldöttséget kül­dött, hogy kivizsgálja a SEATO agresszív paktum katonai támaszpontjainak elhelye­zésére alkalmas stratégiai' pozíciókat. A Pemuda c. lap utalt az USA és Hol­landia azonos állásfoglalására és politiká-­jára Indonéziával kapcsolatban, ami a NATO tanácsának koppenhágai ülésén nyil­vánult meg. Az USA e lap szerint Nyugat­Iriánt támaszpontnak tekinti, amelyről nem hajlandó lemondani. Távol-keleti céljai­nak megvalósítására hajlandó Hollandiát támogatni e terület megtartásában. A külföldi beavatkozás Indonézia bel­ügyeibe nem közömbös azonban Ázsia töb­bi államainak. Erre mutat a burmai kor­mány nyilatkozata. amely felszólított minden hatalmat, szüntessék be interven­ciójukat és bízzák Indonézia népére, hogy saját problémáit egyedül oldja meg. próbálja Felkelés Bolíviában La Paz, (CTK) - A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint Santa Cruz bolíviai városban és más kő­olaj lelőhelyeken fegyveres felkelés tört ki Siles Zuaz elnök népszerűt­len kormánya ellen. A felkelést a bolíviai szocialista Fallanga ellenzéki párt szervezi. Az országban kihir­dették a rendkívüli állapotot és a kormány fegyveres erőket küldött Santa Crus ellen. JQJ SZŐ 6 * 1958. május 18. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom