Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-16 / 134. szám, péntek

Sokat adott nekünk ez a gyár Amikor Forró Károly asztalos a háború után átköltözött Galántára, bizony még nehezen lehetett ebben a járási városkában munkát találni. Nem volt még akkor itt egy üzem vagy gyár sem, mely munkalehetőséget nyújtott volna a környék lakosainak. Forró Károlyt mint bútorasztalost vették tel egy kis barakkszerű műhelyben csekély fizetéssel. A mű hely 10—15 alkalmazottja akkor még nem is sejtette, hogy rövid egynéhány év elteltével ez a kis műhely híres bútorgyárrá válik, melynek tökéletes készítményeit, hálószoba-berendezéseit nemcsak hazánkban, de külföldön is keresik. Az üzem rövid történetét hazánk iparának fejlődéséhez lehetne hasonlítani. Ügy szélesedett, gyarapodott ez a kis üzem, mint 1948 után Csehszlovákia népének gazdasága. Az egykori alacsony fabarakk mellett korszerű, világos termelő-csarnokokat létesítettek, felépült a kazánház, a szárító. A nehéz testi munkát, a kézifürészelést, politúrozást ma korszerű gépberendezés végzi. S a nagyra nőtt üzem ez idén csaknem 400 munkásnak nyújt kereseti lehetőséget. Mindez a nagy változás Forró Károly szemei előtt játszódott le. A múltban sok nélkülözést, nyomort átélt ember először nem értette, mi történik körülötte, kinek az érdeme az, hogy a munkásság sorsa napról napra javul. Hisz ha visszatérését, ama rendszer újjáélesztését. mely az utolsó falat kenyeret is kiragadta az emberek szájából. Az üzemben akkor még kevesen voltak a kommunisták. Nem tudták mindenkinek külön megmagyarázni a párt politikáját. Sokan azonban maguk is rájöttek arra, hogy csakis a kommunista párt az, melynek vezetésével népünk megváltoztatja a jelent és felépíti a boldog jövőt. Ezek között volt Forró Károly is. aki a pártba való belépése óta szívvel-lélekkel harcol azért, hogy ez a cél mielőbb megvalósuljon. Ö maga sok funkciót vállalt azóta az épülő üzemben. Most már három éve dolgozik, mint mester a kétszázas üzemrészlegen, ahol munkája közben meglátogattuk. Magas, ráncos arcú, kék köpenyes férfi áll előttünk, az üzem legrégibb munkása. Kérdésemre lelkesen beszé! az üzemben folyó munkaversenyről, a ciklusos termelésről és a munkasikerekröl. — Nálunk ez idén egyenletesen folyik a terv teljesítése. Habár az idei terv a tavalyihoz viszonyítva 18,5 százalékkal nagyobb, tervünket az első negyedévben mégis túlteljesítettük, 101 százalékra — mondja, de nem dicsekvő tónusban, hanem közvetlenül, egyszerűen. Azt is elmondja, hogy ezt a szép eredményt munkaversennyel érték el a dolgozók. A munkaverseny kihasználásával sikerült az önkások, hogy törődnek velük. Az ő kérésükre vették meg a televíziós készüléket is, vagy rendeztek tavaly és ez idén is közös üzemi kirándulást városaink megismerése céljából. A munkások szava most nem marad figyelmen kívül, mint a burzsoá köztársaság idején, amikor a nagy urak fittyet hánytak a jogos követeléseknek is. A boldog élet valaha csak ábránd volt Forró Károly számára. Négy évet inaskodott és keservesen szolgált, míg megtanulta mesterségét. Mikor megnősült, szék helyett krumpliszsák volt a bútora. I Ma pedig szépen berendezett üzemi lakásban éli feleségével boldog napjait. S a Forró Károlyhoz • hasonlóak túlnyomó többségben vanr.ak a gyárban. Ezek az emberek a XI. pártkongresszus előtt értékes kötelezettségvállalásokkal fejezik ki pártunk és kormányunk iránti hálájukat. Elhatározták, hogy a második negyedévben becsülettel teljesítik exporttervüket és százötvenezer koronával csökkentik a termelés önköltségét. Ezenkívül a több mint négyszáz alkalmazott hat órát dolgozik a gyár szépítésén. Legtöbbje május elsejéig mér be is tartotta szavát. Ezek között volt Forró Károly mester is. A többiek a pártkongresszusig akarják teljesíteni kötelezettségvállalásukat. Hisaen « is az ő érdekükben történik, mint pártunk minden lépése, minden intézkedése. Már most látszik, hogy a galántai Družba Bútorgyár dolgozói a második negyedévet még nagyobb munkasikerrel zárják, mint az elsőt. — Sokat adott nekünk ez a gyár — mondja búcsúzóul Forró Károly — és mi eddig munkánkkal csak egy kis részét törlesztettük adósságunknak. De nem adósságról van itt szó, hanem közös érdek, közős cél eléréséről, amihez a galántai Družba Bútorgyár dolgozói már megtették az első lépéseket. A pártkongresszust, mely újabb nagy eseményt jelent népünk életében, ők is büszkén, örömmel fogadják, mert teljesítették feladatukat. H. S. Forró Károly mester (baloldalt) ellenőrzi a munka minőségét. (Horváth felv.) az átlagkereseteket összehasonlítjuk, úgy ma kétszer annyit keres gyárunkban átlagosan egy munkás, mint 1947-ben. Az átlagkereset ma 1320 korona az üzemben. A régi időkben bizony csak egy nagyon jó mester keresete közelíthette meg az 1320 koronát. Most nemcsak Forró Károly, hanem felesége és lánya is ott dolgozik a gyárban. A gyár adott számukra lakást, a gyár gondoskodik egészségük védelméről. Kinek az érdeme ez, kié az a láthatatlan kéz, amely mindezt irányítja? Sokáig töprengett efelett Forró Károly. Aztán 1948 februárjában látta, hogy a kommunista párt volt az, amely megakadályozta a kapitalista rendszer költséget is csökkenteni, az első negyedévben 58 ezer koronával. Végigjárom vele az egyes műhelyeket. Megállunk elbeszélgetni azokkal a dolgozókkal, akik az utóbbi időben már ötször voltak kitüntetve a minisztérium vörös zászlajával. A lakkozó-mühelyben Forró elvtárs ellenőrzi, hogy a munkások használják-e az álarcot egészségük védelmére, megkapták-e a fél liter tejet, ami szintén egészségvédelmi szempontból jár nekik. Mindenkihez van egy jó szava, tanácsa. Nemcsak mester o, hanem barát és tanácsadó is. szívvel-lélekkel a közös érdek ügyvivője, jó kommunista. Hiszen itt valóban minden lépésen érzik is a munEgymilltó korona értékű munkái végeztek terven felül A žilinai ifjú építészeti dolgozók kerületi aktíváján értékelték az ifjúsági munkacsoportok hozzájárulását a žilinai kerület sikeres lakásépítkezéséhez. Az aktíván részt vettek a gottwaldovi Magasépítészeti Vállalat dolgozói is, aíkik szövetséget kötöttek és együtmüködnek a žilinai építkezési dolgozókkal. A žilinai kerület építkezésein indított ifjúsági mozgalom már az első negyedévben értékes hozzájárulást jelentett a tervfeladatok teljesítéséhez, amelyeket a žílánai Magasépítészeti Vállalat hat nappal határidő előtt teljesített. Az ifjú építészeti dolgozók egymillió korona értékű munkát, végeztek terven felül. A žilinai kerületi Magasépítészeti Vállalat ifjú dolgozói az aktíván ígéretet tettek, hogy elősegítik a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére tett összüzemi kötelezettségvállalást — a •második negyedévi fokozott feladatoknak 2 nappal a határidő előtt valő teljesítését. A prešovi kerületben a felszabadulás óta számos új Üzem épült fel. EgyiI legjelentősebb új vállalat a hencovcei fafeldolgozó üzem. Itt is nagj arányokat öltött a párt kongresszusa előtti szocialista munkaverseny A verseny jelszava: „Minden dolgozó kalkulál". A verseny lehetővé teszi hogy a termelést öt millió koronával olcsóbbá tegyék. Az értékes felajánlások teljesítésébei a legnagyobb részt a bükkfából cellulózét készíti részleg dolgozói vállalták. Ebben az üzemrészben négymillió koronát takarítanak meg önköltségeken. Itt készült fenti képünk is. J. Kočlš (CTK) felv, r-t JELENLEG KIRÁLYHELMEC VEZET, Szepsi növeli az iramot A királyhelmeci és a szepsi járások közötti szocialista verseny legutóbbi értékelését május első napjaiban Királyhelmecen ejtették meg. Mindkét járás mezőgazdaságának képviselői jelenlétében értékes viták és tapasztalatcserék között a királyhelmeci járás bizonyult jobbnak. Természetesen ez nem vette el a szepsi járás kiküldötteinek kedvét, sőt bíznak abban, hogy az évvégi végleges értékelésnél a lemaradást behozzák. Az értékelés, bár Királyhelmecet nyilvánította győztesnek, de > amint látható, a szepsi járásban fokozzák a feladatok teljesítésének iramát. Az állattenyésztési verseny 11 pontjából 7 pontban a királyhelmeci és 4 pontban a szepsi járás bizonyult jobbnak. A szepsi járás főként a sertéshús termelésben és szarvasmarha 100 hektárra eső sűrűségben maradi le. Ugyanakkor figyelemre méltó eredményeket értek el a tejhozam fokozásában és a borjak nevelésében. A versenyértékelés azt mutatja, hogy a két járás igen komoly erőfeszítést folytat a győztes címért. Ezt azonban majdcsak az éwégi értékelés mutatja meg. —ki— A múlt év elején a füleki járásban még csak tíz községben folytattak közös gazdálkodást, alig háromezer hektáron. A járás több műit tízezer hektár földterületén elaprózott parcellákon dolgoztak. Hogy a járás kis- és középparasztjait s népgazdaságunkat az elavult módszerekkel végzett termelés éveken keresztül mily nagy meny nyiségü mezőgazdasági termékektől fosztotta meg, arra rájövünk, ha a szövetkezetek és a magánszektor múlt évi eredményeit összehasonlítjuk. 20 MÄZSA AZ EFSZ-EKBEN — 13 EGYÉNI GAZDASAGOKBAN A járás szövetkezetei a növénytermelésben átlag 20 mázsás hektárhozamot értek el. Ezzel szemben az egyénileg gazdálkodók földjein még 13 mázsás termést is alig tudnak felmutatni. Az itt mutatkozó terméskülönbség tehát kézzelfogható és jelentős pénzösszegre rúg. A magánszektorban sok érték kiaknázatlanul hever a földben. A szövetkezetek termelése állandóan fejlődött, évről évre a hektárhozamok növekedésével találkozunk. A tavalyi esztendő a kenyérgabonából 17, a takarmánymagvakból 35,5, cukorrépából pedig 20 százalékos termésnövekedést eredményezett. Hasonlóképpen beszélhetünk az állattenyésztésről. A tejhozam tehenenkénti évi járási átlaga a szövetkezetekben 1546 liter volt, míg a magángazdaságokban az 1200 litert sem érte el. Persze voltak esetek, mint Buzitán, ahol egy-egy tehéntől 2210 liter, Nagydarócon 2050 liter s az ipolynyitrai EFSZ-ben 1900 liter tejhozammal dicsekedhetnek. A termelés növekedésével a bevételek is gyarapodtak, a szövetkezetek bevétele az 1954-es évvel szemben tavaly hatmillió koronával növekedett, míg a munkaegység értéke meghaladta a 11 koronát. Az elért eredmények serkentsék további kitartó munkára a füleki járás kommunistáit Ezekből a rövid összehasonlításokból világosan láthatjuk a szocialista és a magánszektor termelése közötti különbséget. Ez a tény nagyobb aktivitásra késztette a járás kommunistáit, akik főleg a tavalyi járási pártkonferencia óta a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésére irányították legfőbb figyelmüket. Felélénkült a munka a JNB pártszervezetében is, ahol megvitatták a kis- és középparasztok felvilágosításának. meggyőzésének lehetőségeit, miközben rájöttek, hogy csupán a tömegszervező, nevelő tevékenység megjavításával nyújthatnak igazi segítséget a falunak. Minden esetre ezt követően A VÁLASZTÓKÖRZETEKBEN IS MEGÉLÉNKÜLT A MUNKA Kret Rudolf, Adám Gyula, Ján Števove és a JNB többi tagjai ezután sűrűbben keresték fel választóikat s baráti összejöveteleken elbeszélgettek a kis- és középparasztokkal. Sok fáradságba került, míg a várgedei, nagydaróci és a többi nevesebb szövetkezet eredményein keresztül bebizonyították a közös gazdálkodás előnyeit a kisüzemi termeléssel szemben. A türelmes felvilágosító munka meghozta gyümölcsét. Tavaly ősztől a járásban 1265 egyéni gazdálkodó 7886 hektár földdel lépett a szövetkezetekbe. A helyes, meggyőző, tömegpolitikai munka eredményeként ma már tíz szövetkezet helyett 31 EFSZ működéséről beszélhetünk a járás területén. A járás földterületének 83 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik s csupán 17 százalékot tesz ki az a terület, melyen továbbra is egyéni gazdálkodás folyik. A járás területén még 3000 hektár földet kell beszervezni a szövetkezetbe, hog.y megteremthessük a szocializmus építése befejezésének feltételeit. Ezidén azonban még csak 700 hektárral sikerült bővíteni a szövetkezetek földterületét. Nagyon helyes, hogy a JNB kommunistáinak a közelmúltban megtartott tagsági értekezletén, ahol egyúttal a CSKP KB által kibocsátott téziseket is megvitatták, a szóban forgó kérdésekkel is foglalkoztak. — A JNB kommunistáin kívül az apparátus valamennyi dolgozójának kötelessége — szólalt fel Csaplér János elvtárs —, hogy bekapcsolódjék a további tagszerzésbe. Ki-ki saját munkaterületén igen sokat tehet az ügy sikere érdekében. Mindezt azonban nagyban fékezi az, hogy az utóbbi időben a JNB egyes szakosztályain felülötte fejét a rezortizmus, ami onnan ered, hogy a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésének feladatától elvontan intézik a közügyeket. A JNB dolgozói közül többen úgy vélik, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének kérdése csupán az illetékes szakosztály dolgozóinak ügye, holott ez valamenynyiünk elsőrendű érdeke. Bajcsík Gusztáv elvtárs viszont arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a soron levő feladatok teljesítése mellett a régebbi szövetkezetekről se feledkezzenek meg. mert — mint hangsúlyozta — egyes régebbi szövetkezetekben a megfelelő irányítás hiányában a vezetőség és tagság az alapszabályokkal ellentétes intézkedések egész sorát teszi. Helyénvaló ez a figyelmeztetés, mert a JNB az új szövetkezeteknek nyújtott segítség mellett csakugyan megfeledkeztek a régebbi szövetkezetekről. Hogy a mulasztottakat pótolhassák, a JNB kommunistáinak arra kell nevelniök munkatársaikat, hogy az apparátus dolgozói a régi hivatalnoki szokásokat mellőzve, a PAPÍRMUNKA HELYETT INKÄBB A GYAKORLATRA FEKTESSÉK A FŐ SOLYT. Hasonló irányban kell vezetni a HNB-k titkárainak tevékenységét, akiknek egyúttal az a feladatuk, hogy agitátorokká, a helyi szövetkezetek igazi segítőtársaivá legyenek. Nem egy szövetkezetből érkezett jelentés, vagy a falusi pártszervezet felküldött jegyzőkönyvéből tűnik ki, hogy ezen a téren is sok javítani való akad. Csak egy példát említünk meg. Fülekpüspökiben jól indult a szövetkezet és az emberek nagy munkakedvvel dolgoztak. Erre utal az is, hogy a tavaszi munkákat rövid időn belül elvégezték, de ... és itt álljunk meg egy pillanatra! A szövetkezet tagjai arra is kíváncsiak, hogy munkájuk után mennyi munkaegységet szereztek. Erre azonban nem volt mód. juk, mivel a teljesítménynormákat mind a mai napig nem készítették el. Ez az állapot hónapok óta tart, de sem a HNB titkára, sem a JNB dolgozói nem vették figyelembe ezt a rendellenességet. Miután az anyagi ér-* dekeltségnek nagy jelentősége van a termelés növelésében, ezt a kérdést is sürgősen meg kell oldani Fülekpüspökiben. A XI. kongresszus beszámolójának téziseit a járás valamennyi pártszervezetében megvitatták. Akár Ragyolcról. Sávolyról, Sőregről, akár más falvakból olvassuk a jelentést, a kommunisták mindenütt teljes egyetértésüket fejezik ki a beszámoló téziseivel. A pártgyűlések tárgyalásainak egész sora igazolta, hogy a szocializmus építése befejezésének ügyét A FALUSI KOMMUNISTÁK KONKRÉT ÉS CÉLRAVEZETŐ POLITIKAI MUNKÁJA segítheti elő igazán. A kommunisták tudatosították, hogy mindezt nem lehet eredményesen kifejezni a mezőgazdasági termelés közgazdasági ismeretei nélkül. A pártszervezetek a tézisek megvitatása alkalmával egyúttal arról is döntöttek: mit tesznek saját soraik felvértezésére és milyen tevékenységet fejtenek ki a szövetkezetek tagjai között a cél elérése érdekében. A bakóházi kommunisták például amellett, hogy új tagjelölteket vesznek fel, megígérték, hogy a szövetkezet négy év alatt eléri az ötéves tervben megjelölt termelési szintet. Mindenesetre merész célkitűzés ez, már csak azért is, mert Bakóháza esetében új szövetkezetről van szó. Ez azonban keveset változtat a lényegen, mert a pártszervezet tagjai a szövetkezet megalakulása után nyomban arra serkentették a szövetkezeteseket, hogy azonnal összpontosítsák állatalkat. így is történt. Az állatok közös istállóba való helyezésével elérték, hogy az állattenyésztés már az első negyedévben a tervezett 58 ezer korona helyett 60 ezer korona bevételt eredményezett. Hasonlóképpen jártak el Retkén és az almágyi szövetkezetben, ahol a bevételek nyomán lehetővé vált, hogy a ledolgozott munkaegységek után járó előlegeket minden hónapban kifizethetik. Amikor a járási pártbizottságon a téziseknek a falusi szervezetekben történt megvitatásának eredményeit összegezték, kitűnt, hogy a járás hat szövetkezetében tettek "kötelezettségvállalást az ötéves terv végére kitűzött termelési szintnek 1959-ben való elérésére. A hat szövetkezeten kívül azonban a továbbiakban is biztosítani kell a feladatok teljesítését. Erre megvannak a feltételek, melyeknek kiaknázásához a kommunistáknak minden tekintetben hozzá kell járulniok. SZOMBATH AMBRUS ÜJ SZÖ 4 * j 1958. május 16.