Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-16 / 134. szám, péntek

SZLOVAKIA tegnap, ma, HOLNAP Az apa kislányával együtt kisérte egy sok évtizeddel azelőtt messze idegenbe szakadt honfitársát, akit néhány más százezer sortársával együtt kiűzött hazájából a nyomor, s a munkanélküliség. Az apa azt hitte. hogy e kivándorolt barátja már odakint megelégedett életet él. Gyenge pillanatában a barát könnyes szemekkel bevallotta, hogy nagyon gyötörte a honvágy és élete alkonyán újból viszont akarta látni hazáját, amelyei már álig ismert meg, mert nagyon megváltozott. A bratislavai Vár körül sétáltak, s a Várhegyről nézték a Duna hullámait. Gyönyörű panoráma tárult szemeik elé, messziről fehérlettek az új épületek, a gyárak, a jólét forrásai. Mindenütt mozgás, szorgos munka látszott. A kislány kíváncsian kérdezte: „Mi volt ott azelőtt?" — a mélybe mutatva. Az apa és az idegenbe szakadt barátja egymásra néztek és egyszerre szólaltak meg, egy gondolatot kifejezve: „Nyomor, éhség és piszok." Bizony ez a kép tárult elénk akkor nemcsak a Vár alatt; sikátorokban, a volt Dornkappel nyomorviskóiban, a komáromi „fecskefészkekben", de Árvában, a Csallóköz poros, sáros községeiben, a mezölaborci járás fakunyhós falvaiban is, Szlovákia majdnem minden táján. Ám beszéljenek a tények, melyek minden szépítés nélkül mutatják meg a jelenben a valóság képét. ITuszonegy évvel ezelőtt Besz" tercebányán Csehszlovákia Kommunista Pártja konferenciáján előterjesztette azon tervezetét, melylyel Szlovákiában meg akarta szüntetni a nyomort, a nélkülözést és a munkanélküliséget. A tervezeten azon elgondolás vonult végig, hogy Szlovákia általános fellendülése érdekében fel kell számolni a cseh országrészekkel szemben fennálló elmaradottságot. Valószínűleg nem véletlen, hogy ez idén is májusban ugyanezekben a hagyományos napokban tartja meg Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusát. Itt tesz majd tanúságot az addig felért sikerekről és a következő időszak célkitűzéseiről. A jó politikai munka mércéje az elért eredmények, melyekkel joggal dicsekedhetünk, bár ugyanakkor nem tagadjuk, hogy az állandó növekedés űtján vannak még bizonyos fogyatékosságok is, melyek leküzdése gyakran sok fejtörést és igyekezetet igényel. Szlovákia dolgozói azonban eltökélték, hogy a cseh országrészek dolgozóival együtt — úgy mint a múltban — továbbra is emelik Szlovákia gazdaságának és kulturális életének színvonalát. Szlovákia — amely 30 évvel maradt el a cseh országrészek gazdasági fejlődése mögött — 1948-cal szemben a múlt évben már lárom és félszeresre növelte ipari termelését. Sokkal gyorsabban mint i cseh országrészekben, melyekben :sak 2,7-szeresre növekedett az ipari termelés. Még szembetűnőbb volt i múltban Dél-Szlovákia, valamint Kelet-Szlovákia néhány járásának elmaradása az iparilag fejlett cseh országrészek kerületei, illetve járásai mögött. A prešovi kerület valamennyi járása, a nyitrai kerület 16 járásából 14, a kassai kerület 14 járásából 9, a žilinai kerület 16 járásából 10, a bratislavai kerület 17 járásából 11, a besztercebányai kerület 14 járásból 7 volt gazdaságilag visszamaradt. ji/li ma a helyzet? Az iparban alkalmazottak száma Szlovákiában csaknem kétszer gyorsabban növekedett, mint a cseh országrészekben. Az 1948-1957. években Szlovákiában összesen 55,6 milliárd koronát ruháztak be állami terven kívüli építkezésekbe, ebből 22,8 milliárd koronát az iparba, melynek háromnegyed részét a nehéziparra fordítottuk. A köztársaság összes beruházásainak egynegyedét használták fel a szlovákiai ipar felépítésére. Meg is látszik ennek az eredménye, mert hiszen 257 üzemet adtunk át rendeltetésének és építettünk át, melyekből 79 teljesen új üzem van a nehéziparban, ezenkívül pedig 66 nehézipari üzemet kibővítettünk. E sok új ipari üzem számára jelentősen kellett fokozni villamosenergia gyártásunkat, melynek teljesítőképességét 1957-ig 523 700 kilowattal növeltük. Ennek elérésére felépítettünk Szlovákiában 10 vízierőművet és négy hőerőművet. Az erős iparosítás számára ez még mindig nem elegendő. Nem állhatunk meg a fele úton, s második ötéves tervünk további energiaforrások építését irányozza elő. Különös szerencséje Szlovákiának, hogy területén jelentős mennyiségű földgáz található, melynek ipari értékesítése egyre nagyobb méreteket ölt. Szlovákiában valósul meg az első atomerőmű is. A nagyarányú beruházások és építkezések maguk után vonják az építőanyag gyártás fejlődését. Ennek következtében többek között felépült 8 új téglagyár, s két új cementgyár Bystrén és Besztercebányán, valamint további üzemek. A nehéziparon kívül sok beruházást foganatosítottunk a közszükségleti cikkeket gyártó iparban és az élelmiszeriparban is. Erről tanúskodik a három hatalmas új faipari kombinát, a bútorgyárak, lenés kenderfeldolgozó üzemek, textilgyárak, a 24 új tejfeldolgozó üzem, a péküzemek egész sorozata, konzervgyár, húsüzem, dohánygyár, üt nagy hűtőüzem, stb. Az EFŠŽ-ekben jelentősen növelték a beruházásokat, úgyhogy százezrével tudják elhelyezni az új istállókban a szarvasmarhákat, sertéseket és juhokat. Százmilliókat áldoztunk a város és faluszépítés akciójának keretén belül utak, vízvezetékek, kultúrotthonok, tűzoltószertárak, fürdők, sportpályák, gyermek-játszóterek, parkok létesítésére. Ezenkívül tetemes beruházások voltak az egészségügy, iskolaügy, lakásépítkezés, kultúra, közlekedés és kereskedelmi hálózat terén. Külön fontos fejezetet képez a mezőgazdaság fejlesztése. A mezőgazdasági kistermelés ma a tudomány és technika hatalmas fejlődésének korszakában erősen fékezi népgazdaságunk fejlődését. Ezért lépésről lépésre kiszorítja a mezőgazdasági kistermelést a nagytermelés. 1957 végén Szlovákiában a szocialista szektorban már a szántóföldek 58,5 százaléka volt, és ez a százalékarány állandóan emelkedik. t/a a főbb vonásokban ismerte" tett eredményeket összegezzük, akkor azt látjuk, hogy népünk anyagi és kultűrális színvonala hatalmas szüntelen növekedésének alapja népgazdaságunk rohamos fejlődése. Ma Szlovákia gazdaságának népgazdaságunkban már olyan az összetétele, hogy a legfejlettebb országokkal vetekedhetik. Ha 1937-ben az ipari termelés Szlovákiában az össztermelés 36 százalékát érte el, ma már ez az arány fordított. Az ipari termelés túlszárnyalja a mezőgazdaságot, mely az egykori 60 százalék helyett, ma már csupän kb. 30%-ot tesz ki. Az ipar gyors fejlődése elősegíti a mezőgazdaságban a növénytermesztés és állattenyésztés további fejlesztését. Egyre növekednek a terméshozamok, a hús-, tejtermelés, cukor, vaj és növényi zsírok gyártása, a kiskereskedelmi forgalom, s rohamosan emelkedik az életszínvonal. Megszűnt az egykori nyomor, az éhség, a munkanélküliség, a kivándorlás, a szenny, a tőkés rendszerrel járó tünetek. De a szocializmus építésének betetőzése megköveteli, hogy továbbra is gondoskodjunk egyre nagyobb mennyiségű anyagi javakról, hogy a legnagyobb jólétet és bőséget teremtsük meg az ember érdekében. ' GREK IMRE A POZBAI TAVASZ Nemrég egy öreg juhásszal beszélgettem az egyik kelet-szlovákiai szövetkezetben, s amikor megkérdeztem \őle, hány éves, azt mondta: — Hatvanhét tavaszt láttam már, le csak azóta szépülnek egyre a tavaszok, amióta a szövetkezetben valyok. Az öreg juhász megjegyzése jutott íz eszembe, amikor a napokban a su•ányi járásban levő Pozbán jártam. Ebben a községben tavaly aratás után '.gész községi szövetkezet alakult. Az tteni szövetkezetesek tehát eddig csupán egy szövetkezeti őszt éltek át, ie a közösben végzett jó munkájuk náris hozzájárult ahhoz, hogy az idén iokat ígérő tavaszt lássanak. Tavaly ilyenkor a parasztok parcelái még keskeny csíkokban kúsztak fel i falut körülölelő szelíd dombokra, na azonban helyükön már széles szövetkezeti táblák terpeszkednek a habárban. Túl, a Léva felé kanyargó vasúti űneken, egy kisebb emelkedésen már 'elépült a disznóól és az összerakható ;temekből összeszerelt tehénistálló. 'gy a faluban szétszórtan összpontosított állatállomány nagy részben egy íelyre került. Emellett a kukoricán cívül idejében került földbe a mag. * * # A kukorica vetése sem késett sokat, le mégis elmaradtak vele kissé. A feületes ember erre legyintene: — Egy cis lemaradás előfordul másutt is, ninek erre szót vesztegetni. Mégis foglalkozni kell a dologgál, íiszen jobb a hibákat kijavítani, míg cicsinyek. A szövetkezet vezetősége így határozott, hogy a kukorica vetőnagját a tavasszal összeszedik a fajoktól. A tagok megígérték, hogy odaidják a magot a szövetkezetnek s négis, amikor sor került a vetőmag j sszeszedésére, többen vonakodtak űeget tenni kötelességüknek, nem jondolva arra, hogy a késedelem le'canyarít majd a hektárhozamokból. Szükséges, hogy a szövetkezetesek minden esetben elsősorban a szövetkezet érdekeit tartsák szem előtt. A virágzó szövetkezet egyre jobb életet biztosít. Ezt Pozbán az asszonyok jobban megértik, mint a férfiak. Tar Gyula, az l. csoport öles termetű vezetője nagy elismeréssel beszél az asszonyok munkájáról. — Le a kalappal az asszonyok előtt — mondja. Amikor burgonyát kellett ültetni, mintegy harminc asszony állt munkába és egykettőre készen voltak vele. A cukorrépa egyelésétöl sem félünk. — Hát a férfiak? — kérdem. Kis csend telepedik közénk. Erről már nem lehet olyan lelkesen beszélni. Vannak, akik jól dolgoznak, de akad még húzódozó is. Különösen a fogatosoknál akad kisebb-nagyobb baj. A lovak még nincsenek összpontosítva. A „saját" lovaikat nem szívesen fogják be, a másét még úgy se. Még nem mindegyik tekinti közös vagyonnak őket. *** Lám, a kukorica mögött más problémák is vannak, amelyeket hamar kell megoldani. A falusi pártszervezetnek a nemzeti bizottságban és a szövetkezetben dolgozó kommunistákon keresztül helyes irányba kell terelnie a fejlődést. Az új szövetkezetben már sok szép dolgot csináltak a szövetkezetesek. Kétségkívül megteremtették a feltételeket a mezőgazdasági termelés fokozására. De az emberek nem változnak meg az egyik napról a máI síkra, s hogy az új munkaviszonyokat mihamarább magukévá tegyék, az új követelményeknek megfelelően dolgozzanak, gondos nevelómunkára van szükség. Ám a kommunisták nevelőmunkája csak akkor lesz hatásos, ha nézeteik egységesek lesznek s ezt az egységet a szövetkezet vezetőségében is érvényesíteni tudják. A szövetkezetben előforduló hibák főképpen abból származnak, hogy az egyes intézkedésekre vonatkozó nézetek nem voltak mindig egységesek. Még mindig sok az egészségtelen engedékenység, ami csak kárára van a szövetkezetnek. Itt azonban meg kell mondani azt is, hogyha járás is sokkal maradt adósa a szövetkezetnek. A járási pártbizottságnak, a JNB-nek több támogatást kellene nyújtania a pozbai pártszervezetnek. Ha rendszeresen eljárnának a pártbizottság i és taggyűlésekre, sokat segíthetnének a pozbai elvtársaknak. Miért nem látogatják meg legalább olyankor a szövetkezet vezetőségének ülését a járás mezőgazdasági osztályának dolgozói, amikor a szövetkezet vezetőségének alapvető kérdésekben kell döntenie. A több mint 700 hektáros pozbai szövetkezetnek minden előfeltétele megvan arra, hogy rövid fennállása ellenére hamarosan a járás legjobb szövetkezetei közé emelkedjék. De többet, határozottan többet kell törődni vele. • * * íme, ilyen a pozbai szövetkezetesek tavasza. Még nem áll csupa napsütésből. Vannak még gondok, amelyeknek nem kellene már lennie, de ami a legfontosabb, fölényes túlsúlyban vannak az olyan tényezők, amelyek máris bizonyítják, hogy a pozbaiaknak a szövetkezet biztosítja a boldogabb életet. Az összpontosítás óta több mint két literrel emelkedett a napi tejhozam tehenenként a falusi átlaggal szemben. A sertéstenyésztés is biztató, a határ rendben van, és ami a legdicséretreméltóbb, a pozbai asszonyok példát mutatnak a férfiaknak. Követni kell őket és a tavasz ígéretéből gazdag aratás lesz. MIKLYA JÁNOS Minden cselekedetük a nép érdekeit szolgálja IDESTOVA tíz esztendeje annak, hogy a kissárői kommunisták azzal álltak a falu földművesei elé: akartok-e jobban élni, s ha igen, ne sokat gondolkozzunk, hanem olvasszuk egybe a határt, tüntessük el a barázdákat. A kommunisták elsőkként írták alá a belépési nyilatkozatot, s példájukat még vagy 40 kissárói földműves követte. Igaz, akkoriban akadtak még „tamások" is a faluban, de az évek során ezek is meggyőződtek róla, hogy a kommunisták jót akarnak, s amit a közös gazdálkodással kapcsolatban ígértek, fokozatosan megvalósul. Ma már nincs Kissárón valamire való földműves, aki nem volna tagja a szövetkezetnek. A kommunisták tekintélye megnőtt a kissáróiak előtt, mert amit ma ígértek, az holnap, vagy holnapután valósággá is vált. Vessünk tehát egy pillantást a múltba, hogy csillogó kristályként lássuk a jelent. Leszkó Kálmán, a szövetkezet elnöke ígv emlékszik vissza a kezdetre: - Hétszázötven hektár földdel kezdtük. Az összes vagyonunk 45 sertés és 57 szarvasmarha volt. A föld is igen le volt romolva, hisz a magángazdálkodás nem tudta kellőképpen pótolni a tápanyagokat. Az első évben egyegy hektárról csak 16-17 mázsát tudtunk betakarítani. Ilyen volt a helyzet a kezdet kezdetén, s ma már arról ad számot az elnök, hogy a párt útmutatását követve évről évre gyarapodott a közös gazdálkodás, egyre többet termett a föld, több hasznot hozott az állattenyésztés. NO DE LÄSSUK az elért eredményeket, amelyeket a kissárói kommunisták már jóelőre „megjósoltak". Azt mondtuk — helyesebben szólva a szövetkezet elnökének szavait idézzük —, hogy az első évben a szövetkezet gabonafélékből 16-17 mázsás hektárhozamot ért el. S most, hogy a múlt évi eredményeket számontartó papírok között lapozunk, szinte meghökkentő az eredmény. Az összehasonlítások azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás lelkes és tudatos kezdeményezői nem tévedtek akkor, amikor úgyszólván még csak születőiéiben volt a jelen. Azóta gabonafélékből az átlagtermés majdnem kétszeresére emelkedett, vagyis a múlt évben már átlag 30 mázsát arattak egy-egy hektárról. Az állattenyésztés terén az 1955-ös év hozott sarkalatos fordulatot. A helyi pártszervezetnek az említett évben az állattenyésztés szakaszán is sikerült érvényesíteni az érdem szerinti jutalmazás elvét. Nem ment könnyen, de sikerült, s azóta a szövetkezeti gazdálkodás eme rendkívül fontos szakaszán is óriási előrehaladás történt. A jószág nemcsak számbelileg gyarapodott, de hasznossága is egyre magasabb szintre emelkedett. Míg 1955-ben, — vagyis amikor még a jutalmazás egyenlősdi elve érvényesült a szövetkezet állattenyésztésében — a tehenenkénti évi fejési átlag még az 1500 litert sem érte el, a jutalmazás új formájának bevezetése után egy év leforgása alatt maidnem 400 literrel emelkedett az egy tehénre eső évi fejési átlag, a múlt évben pedig már minden egyes tehéntől 2100 liter tejet fejtek. AMIKÖR ARRÓL VOLT SZÖ, hogy át kellene térni a jutalmazás eme új formájára, a kommunisták világosan megmondták, mi a céljuk. Az előbbiekben felsorolt eredmények pedig azt igazolják, hogy jól számítottak. A termelés színvonala most már nemcsak a növénytermelésben, de az állattenyésztés szakaszán is lényegesen emelkedett és ez mindenekelőtt a szövetkezeti tagok jólétének növekedéséhez vezetett; de így is kellett lennie, mert így akarták a kommunisták. Amikor minden lehetőség kihasználásával a termelés növelését szorgalmazták, ezt az egész társadalom s mindenekelőtt a szövetkezeti tagok jólétének növelése érdekében tették. Ezt a gyakorlati élet minden szónál világosabban igazolja. Amikor a szövetkezet 16—17 mázsás hektárhozamot ért el, 1400-1500 liter tejet fejt egyeav tehéntől. 4 — 5 malacot választott el eav-eav anvasertéstől. egy-egy munkaegység után be kellett érniök 8 koronával. Ma, amikor átlag 30 mázsát aratnak, 450 mázsa cukorrépát termelnek egy-egý hektáron, amikor tehenenként 2100 liter tejet fejnek, 14—15 malacot választanak el egy-egy anyasertéstől, a munkaegység értéke is lényegesen magasabb. Tavaly — beleértve a természetbeniek átszámított pénzértékét is — már 35 koronát fizettek egy-egy munkaegység után. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy például Richter Vendel állatgondozó a múlt évben 42 ezer koronát keresett, ami 3500 koronás havi jövedelemnek felel meg. TEHÁT A KOMMUNISTÁK ez esetben is igazat mondtak, amikor azt állították, hogy a termelés növeléséért folytatott küzdelem a tagság jólétének növelése érdekében történik. Mindannyian hasznát látják, ha iparkodnak. A párt szava ma már szent a kissáróiaik előtt. A szövetkezeti tagok bíznak a kommunistákban, s célkitűzéseiket a leghatározottabban támogatják. Most, pártunk XI. kongresszusának előestéjén a szövetkezetben dolgozó kommunisták csoportja mérlegelte az eddig elért eredményeket és a további lehetőségeket s ennek alapján született meg az a gondolat, hogy a második ötéves terv termelési feladatait négy év alatt teljesítik. A kommunisták javaslata határozattá vált. A szövetkezeti tagok egy emberként magukévá tették a nagy elhatározást s minden előfeltétele megvan annak, hogy az ígéret valósággá is válik. Ezért maguk a kissárói kommunisták kezeskednek, akik valóban vezető erővé váltak a faluban, akiket minden nehézségen keresztül követ a nép, mert bebizonyították, hogy minden cselekedetük a nép, a dolgozó ember érdekeit szolgálja. - „,, ("• I.) Tizenegy vízi villanyerőmű Gyakran hallunk arról, hogy az energetika terén bizonyos feszültség tapasztalható a szükségletek és a villanyáramtermelés között. Egyszerűen: kevés a villany, több kellene. Mindemellett tudjuk, hogy a villanyáramtermelés Szlovákiában 1948hoz viszonyítva 3,8-szorosára emelkedett, hiszen 1948-ban csak 837 millió, 1957ben már 3 milliárd 316 millió kilowattóra áramot erőműveink. Óriási fejlődés az energetikában. De milyenek a távlatok? Itt is a tények alapján következtethetünk: 1946-tól 1957-ig tizenegy vízi villanyerőművet helyeztünk üzembe (Hava, Dubina, Kostolná, Dobšiná, Jelšovce, Nové Mesto nad Váhom, Orava, Horná Streda, Skalka, Krpeľany és Nosice). Ezeken kívül három vízi vilAz első háború mű, állítottak elő után üzembe helyezett vízi villanyerőa Nové Mesto nad Váhom-; Ianyerőművet rekonstruáltunk. Megindult a novákyi hőerőmű, bővült a bratislavai, krompachyi és handlovai villanytelepek, sok új üzemi erőmű kezdte meg a munkát... Nos, ha 13 év alatt ennyit tudtunk tenni, mi sem áll utunkban, hogy rövidesen meg ne oldjuk teljes mértékben az energetikai helyzetet. 1965-ig kialszik Szlovákiában az utolsó petróleumlámpa is. (I) ÚJ SZÖ 5 * 1958. május ÍÄ.