Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-01 / 120. szám, csütörtök

Torizs József májusa Torizs József, a Réh-pusztai uraságok egykori cselédje május elsejére készül. Egyszerű parasztember, aki öt gyermekét ott nevelte fel a pusztai cselédlakásban. A cselédsors minden terhét, kínját ismerte a régi Magyarországon. Több, mint hat esztendeig volt katona, s felesége a kicsinyekkel ezalatt az idő alatt, ha lehet, még jobban nyomorgott, mint máskor. Mert az uraság nem mért nekik búzát, s hová ment volna a védtelen asszony segítségért, mikor bíró. jegyző, mind a kulák-gazda jóbarátja volt. A nyomorba belefásult család szinte hinni sem merte sorsa változását, amikor a felszabadulás után nyolc katasztrális hold tulajdonosai lettek. A munka most sem lett könnyebb Torizs Józsefnek, de élete szabaddá, megaláztatás nélkülivé vált. Teltek, múltak az esztendők, s ő gazdálkodott a nyolc holdon. Ha látta is, hogyan növekszik. erősödik szomszédságában cselédtársai közös gazdasága, az alapi Petőfi Termelőszövetkezet, nem tudott szabadulni a vágytól, hogy saját földjének tudja azt a nyolc holdat, hogy maga gazdálkodjon. Nem lépett be a termelőszövetkezetbe. Elismerte mindig, hogy a termelőszövetkezet jól jövedelmez, hogy ott a tagok jól élnek, figyelte is, hogyan dolgoznak, de nem tudta magát elszánni. Most, 1958 elején 'döntött. Belépett a Petőfi Termelőszövetkezetbe. Talán emberi gyengeség, hogy csak most lett termelőszövetkezeti tag, amikor sok kínlódás után a Petőfi szövetkezet már igen erős lábakon áll, amikor már gazdagok? Szó sincs erről. Hiszen egy volt cselédember számára nem is olyan egyszerű a vágyva vágyott és végül megkapott földet bevinni egy termelőszövetkezetbe. De a jól gazdálkodó szomszédos termelőszövetkezet még sem hagyta nyugodni. Azt mondja, nem bánta meg, hogy több. mint tíz esztendeig egyéni gazdaként mnqyjJinoRS-zÁCf dolgozott, mert így legalább jól megismerhette, mit lehet kihozni nyolc holdból, mik az egyéni gazdálkodás lehetőségei. Azt mondja, annyira becsüli magát, hogy ha egyszer abban a termelőszövetkezetben könnyebben boldogulnak, mint ő a nyolc holdján, akkor a maga kárára nem ragaszkodik a régihez. Nos, az alapi Petőfi Termelőszövetkezetben valóban nem fog rosszul járni Torizs József. Hiszen a Petőfiben már tavaly jóval több, mint 50 forintot ért egy-egy munkaegység, s az idén minden bizonynyal még kedvezőbben zárják az évet. ő, és a vele együtt belépett 15 esztendős fia szép jövedelemre tehetnek ott szert, hiszen dolgosak, szorgalmasak. Ilyen módon Torizs József május elsejei készülődése valamikor akkor kezdődött, amikor néhány hete tsz-tas lett, Amikor nemcsak gondolatban, de tettekben is azok közé állt, akik napról napra erősítik Magyarországon a szocialista gazdálkodást, közvetett módon a szocialista tábort, a világbéke ügyét. S az alapi Petőfi Termelőszövetkezet új tagja a napokban kérte felvételét a pártba, s úgy reméli, május elsejére a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjának mondhatja magát. SALAMON MAGDA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A PRÁGA-ČAKOVICEI Ávia nem a legnagyobb prágai gépgyár és František Vyskočil elvtárs, akivel külvárosi lakásán beszélgetek, nem országos viszonylatban ismert, állami érdemrendekkel kitüntetett munkás. Nem. Egyszerűen, derék szorgalmas dolgozója üzemének és köztársaságunknak. Műszerész, 52 éves. 1923-ban szabadult fel a híres Kolbenkában. Mint fiatal segéd a „konkurrens" vállalathoz, a smíchovi Kŕížikékhez került. Rövidesen munka nélkül maradt. Hatodmagával lakott együtt valami legényszálláson és időnként egymást helyettesítették, felváltva dolgoztak. Úgy tengették életüket. — Mikor már nem bírtam tovább — folytatjuk a beszélgetést —, a Malá Stranai munkaközvetítő Franciaországba, Saint Nazaire-be szegődtetett, ahol szívesen fogadták a kulturált cseh munkást, de a franciáknál is jobban kizsákmányolták. Hajógyárban dolgoztam. Meggyőződtem róla, hogy nincs különbség hazai és külföldi kapitalisták között. Az első köztársaság válságos napjaiban kerültem megint haza. A mozgósításkor bevonultam. Benešék gyalázatos mün:heni kapitulációja után leszereltem és a háború nehéz éveiben a Csehmorva repülőgépgyárban dolgoztam. Amennyire a körülmények megenAZT MONDOM: béke — s képzeletemben pezsgő falusi utcaképe tűnik fel. Kiejtem e szót, s játszó gyermeksereg bukkan fel lelki szemem előtt... E szó, béke, nem egyetlen fogalom korlátolt megjelölője, sokkal több ennél: gyűjtőnév, minden kedves és szép feltétele és összegezője. Valami fenséges, .nagy! Igazi jelentését, mély emberi értelmét, sokárnyalatú szépségeit az egyszerű munkásember érzi és érti legmélyebben. Ö, aki érte dolgozik s amit tervez tőle teszi függővé, rá alapítja egyéni és családi boldogságát, s ha kell, fegyverrel is harcol érte — ő érti e szó gazdag értelmét leghitelesebben. Mert a béke nem mindig s nem mindenütt hiteles. Álnokság, erkölcstelenség gyakran csalja rá nem érdemes avatatlan ajkakra, hogy szennyes terveket leplezzenek vele. Vajon elhihetik-e Nyugaton a munkások kormányuknak, hogy állításaik igazak, és valóban hívei a békének? Nem, nem hihetik és nem is hiszik. Vajon vágyódhat-e úgy a béke után a fegyvergyáros, a monopolista, mint az egyszerű munkás? Nem, és nem is vágyik. Am a munkásság tudja ezt, s lelkét emiatt nem csalódottság, hanem még nagyobb lelkesedés tölti el. Az élet megtanította rá, hogy a legkisebb szépségért is küzdeni kell. Akkor hogyne küzdene a békéért! Ez sajdul benne még tudat alatt is két mozdulat között, ezt fontolgatja munkába menet, séta közben, mindig, mindenütt. Apai öröksége ez, hogy a béke ápolója legyen, s erre tanítja meg fiát is. ,S azokban az országokban, ahol május elsején a nép már saját hatalmát is ünnepeli — a dolgozók szívét szintén a béke gondolata, féltése tölti el. A munkások mindenütt e világon egyformán a béke elhivatottjai, örök követelői és ápolói. Most, a munkásság nagy ünnepén hadd beszéljenek ők maguk szívük e legforróbb vágyáról. BékéseM gedték, szabotáltuk a haditermelést. Itt ért a felszabadulás. Az államosítás után kerültem az Áviába. A tervgazdálkodás bevezetése előtt a gyárnak még nem volt kialakult termelési programja, de a népi demokrácia nem mondott fel a munkásoknak, foglalkoztatta őket: gyerekkocsikat készítettünk. Az ország vezetői tudták, hogy nagy lesz a gyermekáldás, szükség lesz a sok kocsira. Ez növelte biztonságérze, tünket és öntudatunkat. Erre építettem én is a jövőmet: megnősültem. 1946-ban beléptem a kommunista pártba; azelőtt nem voltam politikai párt tagja. 1948-ban élmunkás lettem Vyskočil elvtárs szerény ember. Munkatársai nagy becsben tartják, főleg mert alapos munkát végez és mert szívesen átadja tapasztalatait a fiataloknak. Lakásába nemréfl szép tölgyfabútort vásárolt. Bíztató jelnek tartom, hoqy íróasztalt is vett, rajta műszaki könyvek hevernek: úgy látszik többet akar tanulni mint eddig, nő az érdeklődése a technika Iránt. így van ez rendjén. — Franciaországban az első köztársasagban éppen eleget szavaltak az egyenlőségről. testvériségről, szabadságról — mondja — de ezek a gyönyörű jelszavak csak a felszabadulás után kaptak nálunk igazi tartalmat. Legalább is a dolgozók szempontjából. A világbéke megőrzésének a híve vagyok és leghőbb kívánságom, hogy a marxi jelszó: Világ proletárjai egyesüljetek. — mihamarabb valósággá legyen. Ez»,a háború végleges kiküszöbölésé* jelentené. Szeretem a családomat, az embereket, a fiatalokat és a béke megőrzéséért minden áldozathozatalra hajlandó vagyok. — Május elsejére azt kívánom, hogy a világ rhinden dolgozója úgy ünnepelhesse a Munka ünnepét, mint ml Prágában, a Vencel téren, vidáman, gondtalanul. Azt kívánom, hogy a háború és munkanélküliség réme megszűnjön mindenütt, mert az élet szép és munka mindenki számára van a világon elég. JÓ SÁNDOR Akinek szívügye, hogy jobb lakásokban lakjunk NEHÉZ VOLT MEGTALÁLNI a „Sväzák" komplex építőbrigád vezetőjét. A krasňanyi 320 garzonlakás építkezésén délelőtt keressük. „Reggel itt volt néhány percre, anyagot hajszolt brigádjának, de már a Szlovák Nemzeti Tanácsban van." Keressük hát a képviselők között. „Éppen most fejeződött be az Illés, Török elvtárs már biztosan újra az építkezésen lesz." Kétnapi ide-oda járás után végre ott ülök a Szlovák Nemzeti Tanács épületének egyik folyosóján Török Pál képviselővel, a „Sväzák" komplex épitőbrigád vezetőjével. Gondolatban mindig ott van brigádjánál, úgyhogy könnyen indul a beszélgetés. Adjuk hát át a szót Török elvtársnak. Panaszkodik: — Az úgy van: a mi csoportunk a nyers falazást végzi. Olvasta legutóbbi felajánlásunkat a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére? Eszerint az épületet, amelyen dolgozunk, két héttel a tervezett határidő előtt fejezzük be. Igenám, de ezzel csak félig kész az épület. Mitsem ér felajánlásunk, ha az utánunk következő szerelőcsoport csak a tervezett időben kezdi meg a munkát, tehát két héttel később és addig várni kell. Még egy baj van: mi a gyorsan elvégzett munkáért prémiumot kapunk, de a szerelés késésével az épület mégsem lesz előbb készen. Ezzel csak növekszik az önköltség. — Persze ezt nem azért mondom, hogy lassabban építsünk. Éppen ellenkezőleg. A legutóbbi felajánlásunkat szétküldtem minden érdekelt vállalatnak és a megbízotti hivatalnak is. Remélem, felhívásnak veszik ... — Ne haragudjanak olvasói, hogy így kezdtem nekik szánt májusi üdvözletemet. De azt hiszem köztük is lesznek olyanok, akik tehetnek egyet-mást a gyorsabb építkezés érdekében. Komplex brigádunk és a magam nevében a májusi üdvözletet majd szedje szép mondatokba, én csak úgy a magam módján mondom el a lényeget: — Több lakást akarunk adni. Ezért ezen a krasňanyi építkezésen úgy végezzük el a falak felhúzását, hogy a szerelöknek már semmilyen módosításokat ne kelljen végezniök. Ezt komplex-falfelhúzásnak nevezzük és azt jelenti, hogy a szerelőknek nem kell majd várniok különféle vésések, apró kőműves-munkák, javítások utólagos elvégzésére, hanem azonnal munkához láthatnak. Be fogjuk bizonyítani, hogy a jó minőségű munka nem késlelteti, hanem éppen ellenkezőleg, meggyorsítja az építkezést. Mit lehet szépíteni azokon a szavakon, amelyekből kicseng, hogy elmondójuk szívén viseli a lakásépítés ügyét? VILCSEK GÉZA akarunk élni minden néppel JÁRHAT VALAKI a világ bármelyik városában, mindenütt összetalálkozik kékruhás emberekkel, akik vállukon hatalmas, nehéz szerszámtáskával igyekeznek az utcán. Egy ilyen emberrel hozott össze a sors Jeruzsálem egyik forgalmas utcáján, s amit beszélgetésünk során elmondott, szaporán féljegyeztem. - Nevem Jaakov Stern, vízvezeték- és csőszerelő vagyok. 45 évet hagytam magam mögött, abból 23 évet itt, Jeruzsálemben tapostam le ezzel a szerszámtáskával a vállamon... Igaz ugyan, hosszú heteket kellene leszámítanom ebből, mert szakmámban sokszor nincs munka. Nem mintha ebben a szép és szeretett városunkban nem volna tennivalónk. Mi szerelők tudjuk talán a legjobban, hogy Jeruzsálemben hány házból hiányzik a vízvezeték, hány utca, sót egész lakónegyed van csatornázás nélkül. Söt még többet is tudunk, már úgy értem, mélyebben is belelátunk az életviszonyokba, hiszen bejárunk családokhoz. — Szóval volna tennivaló ebben a városban, de bizony sokszor még sincs munkánk. Kevés a nép pénze, és vízvezetékszerelésre az államnak sincsen. Egyszerű eszemmel azt gondolom, azért nincsen pénze, mert hazánkban nincs béke. Izrael és szomszédai között egyelőre csak fegyverszünet van, s így az állam pénzét elnyeli a fegyverkezés. — Ez a tény is arra ösztönöz, hogy készülődjem a május elseje megünneplésére. Még nem tudom ugyan, kikkel manifesztálok majd. Ha a szakszervezet megtartja a hagyományos felvonulást, vele tartok, ha nem, akkor valamelyik párt csoportjához csatlakozom. Mert mindenképpen ünnepelni akarok. Hiszen május elseje a munkások összetartásának napja. — Ezenkívül még egy okom van az ünneplésre; április végére esik 10. évfordulója annak, hogy Izrael kivívta függetlenségét. A május elsejei felvonuláson egyben kifejezzük majd azt az óhajunkat is, hogy országunk válóban független állam legyen. Jelenleg kormányunk angol és amerikai érdekeltségeknek tesz szolgálatot politikájával. Mi munkások pedig azt akarnánk, legyen Izrael valóban semleges állam és éljen barátságban szomszédjaival s minden békét óhajtó állammal. Mert ha ez valóra válik, bizonyosan több pénz jut majd építkezésekre, javításokra, — egyszóval lesz munka. — Én mondom ezt, de meg vagyok győződve róla, hogy így kívánja velem együtt sok-sok ezer izraeli munkás, zsidó és arab, férfi és nő egyaránt. S azért vesznek majd részt ők is, akárcsak én, a május elsejei felvonuláson, hogy ez méltóképpen kifejezésre jusson. — Végezetül még annyit, kívánom járjon sok sikerrel a világ minden dolgozójának a békéért, a szebb életért folytatott küzdelme. DAN JEHUDA Üdvözöljük a testvéri kommunista és munkáspártokat, amelyek minden nemzet békéjéért és boldog jövőjéért küzdenek! Növekedjék és erősödjék a nemzetközi forradalmi mozgalom megbonthatatlan egysége! mwswag Miért harcol Ausztria munkásosztálya AMIKOR MÄJUS 1-ÉN a bécsi Ringstrassen és más osztrák városokban a munkások felvonulnak, ezt annak tudatában teszik, hogy a szocialista világ mindig erősebb lesz, hogy e világ fölénye évről évre növekszik. Az a tény, hogy Ausztriát észak, kelet és délkelet felől szocialista államok veszik körül, az osztrák dolgozók számára a legerősebb oltalom az osztrák reakciósok és a nyugati imperialisták nép- és békeellenes terveivel szemben. Ma Ausztriát és az ország semlegességét különösképp veszélyezteti az atom- és rakétafegyverek Észak-Olaszországban való elhelyezése és a bonni parlamentnek az a határozata, amellyel a nyugatnémet hadsereg náci tábornokainak kezébe atomfegyvert ad. Ezért a legfontosabb követelés, amelyért a forradalmi munkások május 1-én Ausztriában tüntetnek: a kormány szálljon szembe ezzel a veszéllyel, követelje atomfegyvermentes övezet létesítését Közép-Európában és azt, hogy az államok mondjanak le az atomfegyverkísérletekről. A forradalmi munkások május 1-én azért tüntetnek, hogy vessenek véget a szocialista országok elleni szégyenteljes hazugsághadjáratnak, létesítsenek jószomszédi kapcsolatokat a szomszédos népi demokráciákkal, elsősorban Csehszlovákiával és Magyarországgal, vagyis a kormány folytasson valóban semleges politikát és hagyjon fel a hidegháború bárminemű támogatásával. A szocialista országokkal való jó kapcsolatoknak ez a politikája Ausztria számára létszükséglet. Különösen most, amikor az USA-ban kezdődő gazdasági válság hatása már Ausztriában is érezhető. Az egyes osztrák vállalatokban egyre gyakrabban korlátozzák a termelést, s nem csekély számban munkásokat bocsátanak el (a nagy- és középvállalatokban is). A munka biztosításáért vívott harcukban a dolgozók csak kelet felől várhatnak segítséget. Ezért a forradalmi munkások Ausztriában május 1-én a válságmentes szocialista államokkal való kereskedelem bővítéséért tüntetnek. De május 1-én a munkások tiltakoznak az életkörülmények rosszabbodása ellen is. A legfontosabb élelmiszerek és közszükségleti cikkek fokozatos, de állandó drágulásához járult áprilisban a gáz árának emelése, s ezenfelül május 19-én jelentékenyen felemelik a városi közlekedés díjszabását is. (Egy villamos vonaljegy az eddigi 1,90 schilling helyett 2,20 schillingbe fog kerülni, a munkások hetijegyeinek ára aránylag még jobban emelkedik.) Bejelentették továbbá a villanyáram árának felemelését is. A szociális biztosítás juttatásai rosszabbodnak, például a két schillingen kívül, amelyet a biztosítottak az orvos által előírt minden egyes orvosság után már most is fizetnek, öt schilling illetéket vezetnek be minden egyes úgynevezett beteglap után, amely nélkül a biztosított nem részesül orvosi kezelésben. A május 1-i tüntetés tiltakozik az ellen, hogy az államosított vállalatokat külföldi tőkének szolgáltassák ki, főleg a nyugati kőolajkonszernek kezébe. Nem sokkal ezelőtt a kommunisták leleplezték az osztrák pénzügyminisztérium és a nyugatnémet „Benzolverband" között létrejött titkos megegyezést, amely szerint a nyugatnémet konszernnek kiszolgáltatnák az osztrák államosított kőolajipar „Örop" nevű értékesítő vállalatát. Az osztrák dolgozók május 1-én tiltakoznak továbbá azon állami bizottság fennállása ellen, amely a tőkések képviselőiből és a jobboldali szocialista szakszervezeti képviselőkből áll és az a célja hogy a munkásokat gyakorlatilag megakadályozza abban, hogy az árdrágulásoknak megfelelő béremelésért harcoljanak. A május 1-i felvonulás tiltakozás továbbá a politikai reakció minden megnyilvánulása ellen, az osztrák hadseregben uralkodó reakciós viszonyok, a nyugatnémet reakciós katonaszervezetekkel szorosan együttműködő militarista szervezetek támogatása ellen, a nagynémet, az újnáci és a Habsburg-monarchista irányzatok megtörése ellen. Az Osztrák Szocialista Párton belül fokozódó elégedetlenség a jobboldali vezetők kapituláns politikájával szemben, a kommunisták sikerei a nagyvállalatok üzemi tanácsválasztásain (főleg a kőolajvidéken, ahol aljas provokációk, a csendőrök közbelépése önkényes elbocsátások stb. ellenére újból többséget szereztek) a vállalkozók önkénye ellen, az egyik legnagyobb bécsi textilüzemben, az Altmann és Selfix-gyárban folyó sztrájk, mindez azt mutatja, hogy az osztrák munkások mindjobban készek arra, hogy védekezzenek a tőke támadása ellen. És amikor május 1-én a kommunisták „A tőke és a reakció ellen a békéért és a szocializmusért" jelszó alatt tüntetnek, ez kétséqtelenül kifejezi az osztrák munkásság akaratát. FRANZ KUNERX .ÜJ SZÖ 2 * 1958. május 1.