Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-16 / 105. szám, szerda

Á nemzetgyűlés megkezdte az 1958. évi állami költségvetés megtárgyalását A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének Nyugat-Németország atomfelfegyverzéséve! kapcsolatban kiadott nyilatkozata Csehszlovákia népe felháborodással fogadta azt a hírt, hogy akkor, amikor az egyre hatalmasodó békeerök érdeméből kibontakozódnak az égetően sürgős és megoldásra érett feladatokról folytatandó csúcsértekezlet távlatai, és amikor a Szovjetunió az atom- és hidrogénfegyverkísérletek egyoldalú megszüntetéséről hozott döntésével példát mutat a legégetőbb nemzetközi problémák megoldására, a Német Szövetségi Köztársaságban a nemzetközi feszültséget növelő és az atomháború veszélyét fokozó intézkedést jelentenek be. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése komoly aggodalommal figyeli a nyugat-németországi fejleményeket és kötelességének tartja nyomatékosan felhívni a figyelmet azokra a következményekre, melyeket a Német Szövetségi Köztársaság kormányának a szövetségi parlamenttől a nyugatnémet hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való felszerelésére adott felhatalmazása vonhat maga után. Az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kermánya a nyugati nagyhatalmak egyetértésével és támogatásával a leghatékonyabb támadófegyverekkel akarja felszerelni a náci tisztek és tábornokok vezetése alatt álló és a revansista és revizionista propaganda légkörében létesített nyugatnémet hadsereget, és egyidejűleg lépéseket tesz arra, hogy Nyugat-Németország maga is részt vegyen az atomés hidrogénfegyverek gyártásában, az európai békét és biztonságot közvetlenül fenyegető helyzet kialakulásának veszélyét bizonyítja. Az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a szövetségi parlamentben az ország széles néprétegeinek és a képviselők jelentős részének erős ellenzése ellenére annyira sietett kicsikarni az atomfegyverkezésre vonatkozó meghatalmazást, azt bizonyítja, hogy befejezett tény elé akarják állítani a világot, mégpedig akkor, amikor a Szovjetunió újabb jelentős lépéseket tesz az atomháború veszélyének enyhítésére és amikor a csúcsértekezleten reális lehetőség kínálkozik a megegyezésre a kérdések egész sorában. Az egész békeszerető közvélemény azt várja a csúcsértekezlettől, hogy elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését, a lázas atomfegyverkezés csökkentését és az országok békés együttműködésének kibontakozását. Látnunk kell azt is, hogy a szövetségi parlament akkor hozta meg döntését, miután Európa-szerte kedvező visszhangot váltott ki a Lengyel Népköztársaság kormányának a közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítésére tett javaslata, melyhez a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya is csatlakozott. A szovjet kormány készséget tanúsított olyan ünnepélyes kötelezettségvállalásra, hogy elismeri ennek a Csehszlovákiát, Lengyelországot, a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot felölelő övezetnek szabályzatát és az övezetet képező államok területét az atom-, hidrogén- és rakétafegyverek alkalmazásából kizárt területnek fogja tekinteni. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azonban elutasítja ezt a békeszerető nemzetektől támogatott javaslatot és a szövetségi hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való meggyorsított felfegyverzésével akarja megakadályozni a közép-európai atommentes övezet létrehozását. A Német Szövetségi Köztársaságban történt események kialakulása ezzel nagyon emlékeztet a hitleri Németország második világháború előtti fejleményeire. Ez méltán nyugtalanítja Csehszlovákia népét, mely élénken emlékszik mindarra, ami húsz évvel ezelőtt Münchenhez, Münchentől a megszálláshoz és a borzalmas háborúhoz vezetett. Csehszlovákia népének — a német militarizmus agressziója egyik első áldozatának —, ezért joga és kötelessége, hogy felemelje intő szavát a nyugatnémet hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való felszerelése következtében fennálló jelenlegi veszély ellen. NyugatNémetország jelenleg az egyetlen európai állam, mely területi követelésekkel lép fel más európai államokkal szemben. Háborús tűzfészek kialakítása abban az országban, ahol egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a militaristák és revansisták, nemcsak az európai, hanem a világbékét is veszélyezteti. Megint tévednek azok a nyugati körök, amelyek ma éppúgy, mint 20 évvel ezelőtt, a német imperializmus kelet ellen irányuló harci kalandvágyára építenek. A Nyugatot sem kímélné meg, mint már arról a történelem Franciaország, Belgium és más európai országok nemzeteit meggyőzte. Ezekben az országokban a szövetségi parlament döntésével szemben tanúsított ellenállás azt bizonyítja, hogy népük felfogja a feltámasztott német militarizmusból eredő veszély komolyságát. A nyugatnémet nép is egyre jobban tudatosítja az atomfegyverkezés politikájának veszélyességét és egyre határozottabban elutasítja a nemzetközi feszültség kiélezésére vezető és a német nép nemzeti egységének helyreállítása utáni vágyát is kudarcba fullasztó háborús viszállyá fajulással fenyegető út követését. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése támogatja a csehszlovák kormánynak a múltban és jelenleg az európai béke megőrzésére és hazánk biztonságának garantálására tett lépéseit. Népünk békében és barátságban óhajt élni a német néppel, mint ezt igazolják Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság között kialakult jó kapcsolatok. Nem tudná azonban tétlenül nézni, miként fokozódik a szomszédos Német Szövetségi Köztársaságban az agresszív erők befolyása és alakul veszélyes helyzet a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzési programja megvalósításának következtében. Csehszlovákia népének meggyőződése, hogy a világ békeszerető nemzetei, melyek éppúgy, mint Csehszlovákia nemzetei, békére vágynak, szembeszállnak a tűzzel való veszélyes játékkal, melyből egy atomháború lángjai csaphatnak fel. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése ezért a nyugati nagyhatalmak és az európai országok parlamentjeihez fordul, hogy az európai biztonság és a világbéke érdekében minden lehetőségüket és eszközüket használják fel és vessenek mindent latba Nyugat-Németország veszélyes irányú fejlődésének megállításáért. Főként a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi parlamentjének képviselőire hárul a felelősség azokért a veszélyes következményekért, melyeket a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzéséről hozott határozat megvalósítása vonna maga után. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a világ népeinek közös erőfeszítésével sikerül elhárítani az atomháború veszélyét, megszilárdítani a békét és megteremteni a nemzetek békés egymás mellett élése kibontakozásának feltételeit. Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság baráti együttműködésének kile c eredményes éve (Folytatás az 1. oldalról) vezethet arra, hogy egyetértsen a haizája részvételével az emberi élet tömeges pusztítására irányuló versenyben. Az ilyen távlat nem igen lehet csábító a francia nemzet számára sem, amely már n^a is nehezen viseli az előbbi háborús kalandok o'.ozta óriási terhet, valamii;t a mostani algériai kilátástalan gyarmati háború terheit. Hiszen éppen az angol és a francia nemzet járult oly jelentős mértékben hozzá a most pusztulással fenyegetett európai kultúra fejlesztéséhez. Ezzel a kultúrával örök időkre összeforrott a nagy francia és angol gondolkozók és humanisták, Rousseau, Vietor Hugó, Pasteur, Romáin Rolland, Newton, Dickens, Shakespeare és Bemard Shaw neve. Ezek a szel'emóriások megalkuvás nélküli ellenségei voltak minden háborúnak. Ha ők már nem is szólalhatn k fel, helyettük megszólal az országok népe, melynek óriási többsége a békét kívánja és azt akarja, hogy az új kor határtalan termelési lehetőségeit az emberiség javára, az egész földkerekségen élő emberek életszínvonalának emelésére, valamint arra fordítsák, hogy megszüntessék a mindeddig gyarmati uralom alatt sínylődő délkelet-ázsiai lakosság éhínségét. A nyugati hatalmak kormányai tragikus tévedésbe esnek, ha fegyverkezés és a támadó jellegű katonai tömbök erőszakos létrehozásának útjára lépnek. Ezen tömbök szerepe az lenne, hogy megfosszák a népi demokratikus országokat nagyszerű forradalmi vívmányaiktól. A nyugati nagyhatalmak kormányai a szocialista gondolat diadalmenetének hidrogénbombákkal való fenyegetésekkel, sőt egy újabb világháború kirobbantásának árán is akarnak gátat vetni. A történelem vaslogikája azonban ellene szól a nyugati politikusok és államférfiak e gondolatmenetének. A tudomány és a technika új -forradalmasító találmányai csak az alkotás és a szociá is haladás céljait s az egész emberiség javát szolgálhatják. Az ezzel ellentétes politika híve! számára végeredményben csak tragikusan végződhet, ha ezeket a találmányokat a bomlasztásra használnák fel. Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja segítségére siet mindezeknek a külörbözö indító okokból a hidegháború és a fegyverkezés folytatására törekvő irányzatoknak. Azok a nyugat-németországi fejlemények, melyeknek tanúi voltunk, fájdalmasan eszébe juttatják Csehszlovákia népének a két világháború közötti eseményeket, felelevenítik a Weimari Köztársaság emlékét, amely a Centrum-tábor burzsoáziájának és szövetségeseinek vezetésével, a külföldi monopoltöke jelentős segítségévei a fasizmus és a nácizmus felé vezető útra lépett. A nyugati nagyhatalmak államtérfiainak azonban le kellene vonnlok a tanulságokat a múlt ezen keserves tapasztalataiból, s ezeknek arról kellene őket meggyőzniük, hogy a német militarizmussal lehetetlen bármi néven nevezendő megegyezés és megbékélés. Legyenek annak tudatában, hogy minden militarizmus alapvető jellegzetessége támadó jellege és a háború előkészítésére, valamint folytatására irányuló aktrata. A militarizmus számára az ellenfél kiválasztása csupán taktikai kérdés és jelszava: A cél szentesíti az eszközt. A nyugati hatalmak politikája nem törődve ezekkel a tapasztalatokkal és minden józan megfontolás ellenére minden rendelkezésére álló eszközzel nemcsak támonatja Nyugat-Németország újrafelf^gyverzésót, hanem jóváhagyja nukleáris fegyverekkel való felfegyverzését is. Konrád Adenauert nemrég, a kölni székesegyházban keresztes lovaggá ütötte Vendel érjek. A keresztes lovagok a múltban a megtámadott szláv nemzetek vérével festették meg az Elba, az Odra és a Balti-tenger vizét. Felmerül az a kérdés, hogy szimbolikus jelentőséget tulajdonítsunk-e ennek az eseménynek. Megállapíthatjuk, hogy ennek a férfiúnak ebben a sze'lemfen és a nyugati nagyhatalmaknak és államférfiain^k egyetértésével jutott -íz a kétes szerep, hogy az Északatlanti Tömb támadó politikájának védelmezőjeként lépjen fel és zcvarja meg a csúcsértekezleten esetied létre jöhető egyezmény megkötését. Konrád Adenauer, aki ügyes taktikával leplezi revansista célkitűzéseit, azt a jogot igényli, hogy Nyugat-Németországot fel kell fegyverezni nukleáris fegyverekkel. Magától értetődőnek tartja, hogy elutasít ia a lengyel kormánynak az atommentes övezet létesítésére irányuló bölcs javaslatát. Eleve meg akar hiúsítani minden tárgyalást a vezető államférfiak tervbe vett értekezletén, melynek eredményeitől az emberiség a nemzetközi feszültség enyhítését és a világbéke megszilárdítását reméli. Lehet-e igazi béke a világon, ha pusztító fegyverek lesznek azok kezében, akik a legutóbbi világégés tüzének meggyújtásánál segédkeztek, ha ezek a fegyverek azon náci tábornokok kezében lesznek, akik háborút viseltek Franciaországban és Belgiumban, bombavető repülőgépeket, irányított lövedékeket küldtek Anglia területe fölé, védtelen angol városokat pusztítottak el, jóváhagyták és ma is jóváhagyják Oradour és Lidice lakosságának legyilkolását, egyetértettek a Gestapo börtöneiben sínylődő áldozatok embertelen megkínzásával, akiknek lelkiismeretét terhelik a náci koncentrációs táborok, a Fehéroroszország és Ukrajna polgárai lakosságán és másutt elkövetett embertelen gonosztettek, ahova csak a náci megszállók lába lépett? Senki sem 'áthatja előre, hogy végső soron milyen irányba fordulhat Nyugat-Németország terjeszkedési tö-ekvése. Az amerikai monopolisták segítették talpra állítani a német imperializmust, pénzeszközökkel támogatták Nyugat-Németország ipari felszerelését, ezzel azonban csak sajá_ maguk, de különösen An"I>a nyakába zúdítanak egy olyan veszélyes versenytársat, mely a világpiacon velük együtt hajszolja az csztalékokat. Fel kell tennünk tehát azt a kérdést, hogy a még mindig élő német militarizmus mindezen megnyilvánulásai nem jelentenek-e komoly figyelmeztetést a Német Szövetségi Köztársaság ' összes szomszédai számára ? Csel Szlovákia népe ezért határtalan aggodalommal figyeli a mostani nyugat-németországi fejleményeket. Ezért hallgattuk a felháborodás érzésével a bonni .parlamentben nemrég lezajlott vitát, melynek során az Adenauer kancellár köré felsorakozott képviselők, akik megcsúfolva minden keresztényi elvet, amelyekre állandóan hivatkoznak, feltétel nélkül egy újabb háborút és a német nemzet újabb katasztrófáját előkészítő német militarizmus mellett foglaltak állást. Mert biztos, hogy annak, aki felemelni merészkidik a nukleáris háború pallosát, ettől a pallostól kell elpusztulnia. Csehszlovákia továbbra is rendületlenül őrt áll teljes közösség vállalásában a szocialista tábor országaival, mint ahogyan ez a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia külügyminisztereinek nemrég lezajlott prágai értekezletén újból hangsúlyozottan kifejezésre is jutott. A Varsói Szerződés továbbra is acél védőpajzsunk, melyről le kell pattannia a nyugati militarista kalandorok minden támadásának. Az ilyen támadás az egész Ma, április 16-án van 9. évfordulója annak, hogy Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság között aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A második világháború után ez a szerződéi a két szomszéd ország közötti új szocialista kapcsolatok kifejezőjévé vált. Alapot adott a politikai, gazdasági és kulturális élet terén való sokoldalú együttműködés hatalmas fejlesztésére. A két ország 'önzetlen barátsága és szoros együttműködése a népe

1!; egyenlőségéin és függetlenségén, a proletár nemzetköziség elvén alapszik. A csehszlovák nép testvéri kapcsolata a magyar néppel 1956 őszén nyilatkozott meg legvilágosabban, mikor az ellenforradalmi erők Magyarországon fegyveresen igyekeztek visszavetni a Magyar Népköztársaság fejlődését és visszaállítani a kapitalizmust Magyarországon. Csehszlovákia népe a Szovjetunió népével együtt azonnal készségesen politikai és anyagi segítséget nyújtott a magyar népnek, amely az ellenforradalmi erők bűnéből nehér helyzetbe jutott. Ekkor kitűnt, hogy a szocialista világ országai közötti szerződések nem formális tényezők. hanem becsületbeli kötelezettséget jelentenek az egyforma érdekeink és céljaink eléréséért folytatott közös harcban. A Magyar Népköztársaságban hosszú hfinanokon át sok olyan csehszlovák munkás talált második otthonra, akik szocialista tábor ellen irányulna. Csehszlovákia népe nem ijed meg semmi fenyegetéstől. Minden olyan kísérlet, amely . arra irányul, hogy csorbítsa szuverenitásunkat, valamint jogunkat sorsunk irányítására és saját államrendszerünkre, eleve vereségre van ítélve. Kivétel nélkül így gondolkoznak összes polgártársaink, éljenek bár köztársaságunk keleti részén, avagy legnyugatibb határán. Ezért továbbra is dolgozni fogunk a békéért, jobb jövőnkért, a világ összes nemzetei közötti igazi testvériségért. A fegyvergyárosok álnok diplomáciájával szembehelyezzük a földkerekség közvéleményének erejét, a dolgozó nép legyőzhetetlen erejét abban a meggyőződésben, hogy becsületes és őszinte, békeszerető politikánk végre is győzelemre vezet." Viktor Šurka mérnök, képviselő ezután felolvasta a nemzetgyűlés külügyi bizottságának javaslatát a nemzetgyűlésnek arra vonatkozó nyilatkozatát illetőleg, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa felhívással fordult a világ valamennyi országának parlamentjéhez az atom- és hidrogénfegyverekkel végzett kísérletek megszüntetésének tárgyában. Helena Leflerová képviselő felolvasta a nemzetgyűlés külügyi bizottságának javaslatát a nemzetgyűlésnek Nyugat-Németország atomfelfegyverzésére vonatkozó nyilatkozatát illetőleg. A vitában felszólaltak Andrej Žiak, dr. Miroslav Klinger, Josef Gemrot, František Štefánik és Valérie Polachová képviselők. A nemzetgyűlés azután jóváhagyta az említett két jelentős dokumentumot. Azután Jozef Való, a nemzetgyűlés alelnöke ismertette a kormány 1958. évi költségvetési törvényjavaslatát. Többek között a következőket mondotta: Az illetékes parlamenti bizottságok 24 teljes napot igénybe vevő ülésen foglalkoztak az előterjesztett állami költségvetéssel, A beszámolók kidolgozásában és előterjesztésében 50 előadó vett részt. A bizottságokban folytatott vita során 466 képviselő szólalt fel. A vitát bíráló, de pozitív szellemben folytatták. A képviselők abból az elvből indultak ki, hogy nem a költségvetési tételek csökkentése a feladatuk, hanem az a legfontosabb, hogy a költségvetésben feltüntetett összegek fejében maximális gazdasági eredményeket érjünk el. A vitát a nemzetgyűlés bizottságai ebben a szellemben folytatták. I segítenek magyarországi társaiknak az ország építésében. A kelet-magyarországi tiszapalkonyi villanyerőmű építkezésén dolgozó csehszlovák szerelőcsoportot éppen néhány héttel ezelőtt tüntették ki kiváló munkateljesítményeiért. A két ország külkereskedelmi minisztere az év elején Prágában mindkét félre nézve előnyös hosszúlejáratú árucsere- és fizetési egyezményt kötött az 1958—1960-as évek közötti időszakra. Igen intenzív a két ország együttműködése kulturális téren. Éppen néhány nappal ezelőtt ismerkedett meg a magyar nézőközönség a bratislavai Nemzeti Színház fejlett szinházkuitúrájával, megismerkednek a cseh D 34 színház együttesével. Két külön kiállításon ismerkedhetnek meg a magyar dolgozók a csehszlovák nép életével. Csehszlovákiában megrendezték a jelenkori magyar képzőművészeti kiállítást, nyáron körünkben üdvözöljük n magyar állami ének és táncegyüttest. Még ebben az évben megkezdik a közös filmgyártást. A Csehszlovák Köztársaság és a Ma gyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtás szerződése aláírásának 9. évfordulóba ismételten alkalmat nyújt Csehszlovákia népének, hogy örömét fejezze k. a testvéri magyar nép sikerei felett, amellyel a közös célok megbonthatatLa kötelékei fűzik össze. ŰJ SZÓ 2 * 1958. április 13.