Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-16 / 105. szám, szerda

Á nemzetgyűlés megkezdte az 1958. évi állami költségvetés megtárgyalását A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének Nyugat-Németország atomfelfegyverzéséve! kapcsolatban kiadott nyilatkozata Csehszlovákia népe felháborodással fogadta azt a hírt, hogy akkor, amikor az egyre hatalmasodó békeerök érdeméből kibontakozódnak az égetően sürgős és megoldásra érett feladatokról folytatandó csúcsértekezlet távlatai, és amikor a Szovjetunió az atom- és hidrogénfegyverkísérletek egyoldalú meg­szüntetéséről hozott döntésével példát mutat a legégetőbb nemzetközi problémák megoldására, a Német Szövetségi Köztársaságban a nemzetközi feszültséget növelő és az atomháború veszélyét fo­kozó intézkedést jelentenek be. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése komoly aggodalommal figyeli a nyugat-németországi fejle­ményeket és kötelességének tartja nyomatékosan felhívni a figyelmet azokra a következményekre, melyeket a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nyának a szövetségi parlamenttől a nyugatnémet hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való felsze­relésére adott felhatalmazása vonhat maga után. Az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kermánya a nyugati nagyhatalmak egyetértésével és támogatásával a leghatékonyabb támadófegyverekkel akarja felszerelni a náci tisztek és tábornokok ve­zetése alatt álló és a revansista és revizionista propaganda légkörében létesített nyugatnémet had­sereget, és egyidejűleg lépéseket tesz arra, hogy Nyugat-Németország maga is részt vegyen az atom­és hidrogénfegyverek gyártásában, az európai békét és biztonságot közvetlenül fenyegető helyzet kiala­kulásának veszélyét bizonyítja. Az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a szövet­ségi parlamentben az ország széles néprétegeinek és a képviselők jelentős részének erős ellenzése ellenére annyira sietett kicsikarni az atomfegyver­kezésre vonatkozó meghatalmazást, azt bizonyítja, hogy befejezett tény elé akarják állítani a világot, mégpedig akkor, amikor a Szovjetunió újabb jelen­tős lépéseket tesz az atomháború veszélyének eny­hítésére és amikor a csúcsértekezleten reális lehe­tőség kínálkozik a megegyezésre a kérdések egész sorában. Az egész békeszerető közvélemény azt vár­ja a csúcsértekezlettől, hogy elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését, a lázas atomfegyverkezés csökkentését és az országok békés együttműködé­sének kibontakozását. Látnunk kell azt is, hogy a szövetségi parlament akkor hozta meg döntését, miután Európa-szerte kedvező visszhangot váltott ki a Lengyel Népköz­társaság kormányának a közép-európai atomfegy­vermentes övezet létesítésére tett javaslata, mely­hez a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya is csatlakozott. A szovjet kormány készséget tanúsított olyan ün­nepélyes kötelezettségvállalásra, hogy elismeri en­nek a Csehszlovákiát, Lengyelországot, a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot felölelő övezetnek szabályzatát és az övezetet képező államok területét az atom-, hidro­gén- és rakétafegyverek alkalmazásából kizárt területnek fogja tekinteni. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azonban elutasítja ezt a bé­keszerető nemzetektől támogatott javaslatot és a szövetségi hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való meggyorsított felfegyverzésével akarja meg­akadályozni a közép-európai atommentes övezet létrehozását. A Német Szövetségi Köztársaságban történt ese­mények kialakulása ezzel nagyon emlékeztet a hit­leri Németország második világháború előtti fejle­ményeire. Ez méltán nyugtalanítja Csehszlovákia népét, mely élénken emlékszik mindarra, ami húsz évvel ezelőtt Münchenhez, Münchentől a megszálláshoz és a borzalmas háborúhoz vezetett. Csehszlovákia népének — a német militarizmus agressziója egyik első áldozatának —, ezért joga és kötelessége, hogy felemelje intő szavát a nyugatnémet hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való felszerelése kö­vetkeztében fennálló jelenlegi veszély ellen. Nyugat­Németország jelenleg az egyetlen európai állam, mely területi követelésekkel lép fel más európai államokkal szemben. Háborús tűzfészek kialakítása abban az országban, ahol egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a militaristák és revansisták, nemcsak az európai, hanem a világbékét is veszélyezteti. Megint tévednek azok a nyugati körök, amelyek ma éppúgy, mint 20 évvel ezelőtt, a német imperializ­mus kelet ellen irányuló harci kalandvágyára építe­nek. A Nyugatot sem kímélné meg, mint már arról a történelem Franciaország, Belgium és más euró­pai országok nemzeteit meggyőzte. Ezekben az országokban a szövetségi parlament döntésével szemben tanúsított ellenállás azt bizonyítja, hogy népük felfogja a feltámasztott német militarizmus­ból eredő veszély komolyságát. A nyugatnémet nép is egyre jobban tudatosítja az atomfegyverkezés politikájának veszélyességét és egyre határozottabban elutasítja a nemzetközi feszültség kiélezésére vezető és a német nép nem­zeti egységének helyreállítása utáni vágyát is ku­darcba fullasztó háborús viszállyá fajulással fenye­gető út követését. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése támo­gatja a csehszlovák kormánynak a múltban és je­lenleg az európai béke megőrzésére és hazánk biz­tonságának garantálására tett lépéseit. Népünk bé­kében és barátságban óhajt élni a német néppel, mint ezt igazolják Csehszlovákia és a Német De­mokratikus Köztársaság között kialakult jó kapcso­latok. Nem tudná azonban tétlenül nézni, miként fokozódik a szomszédos Német Szövetségi Köztársa­ságban az agresszív erők befolyása és alakul veszé­lyes helyzet a nyugatnémet hadsereg atomfelfegy­verzési programja megvalósításának következtében. Csehszlovákia népének meggyőződése, hogy a vi­lág békeszerető nemzetei, melyek éppúgy, mint Csehszlovákia nemzetei, békére vágynak, szembe­szállnak a tűzzel való veszélyes játékkal, melyből egy atomháború lángjai csaphatnak fel. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése ezért a nyugati nagyhatalmak és az európai országok parlamentjeihez fordul, hogy az európai biztonság és a világbéke érdekében minden lehetőségüket és eszközüket használják fel és vessenek mindent latba Nyugat-Németország veszélyes irányú fejlődésének megállításáért. Főként a Német Szövetségi Köztársaság szövetsé­gi parlamentjének képviselőire hárul a felelősség azokért a veszélyes következményekért, melyeket a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzéséről ho­zott határozat megvalósítása vonna maga után. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a világ népeinek kö­zös erőfeszítésével sikerül elhárítani az atomháború veszélyét, megszilárdítani a békét és megteremteni a nemzetek békés egymás mellett élése kibontako­zásának feltételeit. Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság baráti együttműködésének kile c eredményes éve (Folytatás az 1. oldalról) vezethet arra, hogy egyetértsen a haizája részvételével az emberi élet tömeges pusztítására irányuló ver­senyben. Az ilyen távlat nem igen lehet csá­bító a francia nemzet számára sem, amely már n^a is nehezen viseli az előbbi háborús kalandok o'.ozta óriási terhet, valamii;t a mostani algériai kilátástalan gyarmati háború terheit. Hiszen éppen az angol és a francia nemzet járult oly jelentős mértékben hozzá a most pusztulással fenyegetett európai kultúra fejlesztéséhez. Ezzel a kultúrával örök időkre összeforrott a nagy francia és angol gondolkozók és humanisták, Rousseau, Vietor Hu­gó, Pasteur, Romáin Rolland, New­ton, Dickens, Shakespeare és Bemard Shaw neve. Ezek a szel'emóriások megalkuvás nélküli ellenségei voltak minden há­borúnak. Ha ők már nem is szólal­hatn k fel, helyettük megszólal az országok népe, melynek óriási több­sége a békét kívánja és azt akarja, hogy az új kor határtalan termelési lehetőségeit az emberiség javára, az egész földkerekségen élő emberek életszínvonalának emelésére, valamint arra fordítsák, hogy megszüntessék a mindeddig gyarmati uralom alatt sínylődő délkelet-ázsiai lakosság éhín­ségét. A nyugati hatalmak kormányai tra­gikus tévedésbe esnek, ha fegyverke­zés és a támadó jellegű katonai töm­bök erőszakos létrehozásának útjára lépnek. Ezen tömbök szerepe az len­ne, hogy megfosszák a népi demok­ratikus országokat nagyszerű forra­dalmi vívmányaiktól. A nyugati nagy­hatalmak kormányai a szocialista gon­dolat diadalmenetének hidrogénbom­bákkal való fenyegetésekkel, sőt egy újabb világháború kirobbantásának árán is akarnak gátat vetni. A tör­ténelem vaslogikája azonban ellene szól a nyugati politikusok és állam­férfiak e gondolatmenetének. A tu­domány és a technika új -forradalma­sító találmányai csak az alkotás és a szociá is haladás céljait s az egész emberiség javát szolgálhatják. Az ez­zel ellentétes politika híve! számára végeredményben csak tragikusan vég­ződhet, ha ezeket a találmányokat a bomlasztásra használnák fel. Adenauer, a Német Szövetségi Köz­társaság kancellárja segítségére siet mindezeknek a külörbözö indító okok­ból a hidegháború és a fegyverkezés folytatására törekvő irányzatoknak. Azok a nyugat-németországi fejlemé­nyek, melyeknek tanúi voltunk, fáj­dalmasan eszébe juttatják Csehszlo­vákia népének a két világháború közötti eseményeket, felelevenítik a Weimari Köztársaság emlékét, amely a Centrum-tábor burzsoáziájának és szövetségeseinek vezetésével, a kül­földi monopoltöke jelentős segítségé­vei a fasizmus és a nácizmus felé vezető útra lépett. A nyugati nagyhatalmak államtér­fiainak azonban le kellene vonnlok a tanulságokat a múlt ezen keserves tapasztalataiból, s ezeknek arról kel­lene őket meggyőzniük, hogy a német militarizmussal lehetetlen bármi néven nevezendő megegyezés és megbékélés. Legyenek annak tudatában, hogy min­den militarizmus alapvető jellegzetes­sége támadó jellege és a háború elő­készítésére, valamint folytatására irá­nyuló aktrata. A militarizmus számára az ellenfél kiválasztása csupán takti­kai kérdés és jelszava: A cél szente­síti az eszközt. A nyugati hatalmak politikája nem törődve ezekkel a tapasztalatokkal és minden józan megfontolás ellenére minden rendelkezésére álló eszközzel nemcsak támonatja Nyugat-Németor­szág újrafelf^gyverzésót, hanem jó­váhagyja nukleáris fegyverekkel való felfegyverzését is. Konrád Adenauert nemrég, a kölni székesegyházban ke­resztes lovaggá ütötte Vendel ér­jek. A keresztes lovagok a múlt­ban a megtámadott szláv nemze­tek vérével festették meg az El­ba, az Odra és a Balti-tenger vi­zét. Felmerül az a kérdés, hogy szim­bolikus jelentőséget tulajdonítsunk-e ennek az eseménynek. Megállapíthat­juk, hogy ennek a férfiúnak ebben a sze'lemfen és a nyugati nagyhatal­maknak és államférfiain^k egyetérté­sével jutott -íz a kétes szerep, hogy az Északatlanti Tömb támadó politi­kájának védelmezőjeként lépjen fel és zcvarja meg a csúcsértekezleten eset­ied létre jöhető egyezmény megköté­sét. Konrád Adenauer, aki ügyes tak­tikával leplezi revansista célkitűzéseit, azt a jogot igényli, hogy Nyugat-Né­metországot fel kell fegyverezni nuk­leáris fegyverekkel. Magától értető­dőnek tartja, hogy elutasít ia a len­gyel kormánynak az atommentes övezet létesítésére irányuló bölcs ja­vaslatát. Eleve meg akar hiúsítani minden tárgyalást a vezető államfér­fiak tervbe vett értekezletén, melynek eredményeitől az emberiség a nem­zetközi feszültség enyhítését és a vi­lágbéke megszilárdítását reméli. Le­het-e igazi béke a világon, ha pusztí­tó fegyverek lesznek azok kezében, akik a legutóbbi világégés tüzének meggyújtásánál segédkeztek, ha ezek a fegyverek azon náci tábornokok kezé­ben lesznek, akik háborút viseltek Franciaországban és Belgiumban, bom­bavető repülőgépeket, irányított löve­dékeket küldtek Anglia területe fölé, védtelen angol városokat pusztítottak el, jóváhagyták és ma is jóváhagy­ják Oradour és Lidice lakosságának legyilkolását, egyetértettek a Gestapo börtöneiben sínylődő áldozatok ember­telen megkínzásával, akiknek lelkiis­meretét terhelik a náci koncentrációs táborok, a Fehéroroszország és Ukrajna polgárai lakosságán és másutt elkö­vetett embertelen gonosztettek, ahova csak a náci megszállók lába lépett? Senki sem 'áthatja előre, hogy vég­ső soron milyen irányba fordulhat Nyugat-Németország terjeszkedési tö­-ekvése. Az amerikai monopolisták se­gítették talpra állítani a német im­perializmust, pénzeszközökkel támo­gatták Nyugat-Németország ipari fel­szerelését, ezzel azonban csak sa­já_ maguk, de különösen An"I>a nya­kába zúdítanak egy olyan veszélyes versenytársat, mely a világpiacon ve­lük együtt hajszolja az csztalékokat. Fel kell tennünk tehát azt a kér­dést, hogy a még mindig élő német militarizmus mindezen megnyilvánu­lásai nem jelentenek-e komoly figyel­meztetést a Német Szövetségi Köz­társaság ' összes szomszédai számára ? Csel Szlovákia népe ezért határtalan aggodalommal figyeli a mostani nyu­gat-németországi fejleményeket. Ezért hallgattuk a felháborodás érzésével a bonni .parlamentben nemrég lezajlott vitát, melynek során az Adenauer kancellár köré felsorakozott képvise­lők, akik megcsúfolva minden keresz­tényi elvet, amelyekre állandóan hi­vatkoznak, feltétel nélkül egy újabb háborút és a német nemzet újabb ka­tasztrófáját előkészítő német milita­rizmus mellett foglaltak állást. Mert biztos, hogy annak, aki felemelni me­részkidik a nukleáris háború pallosát, ettől a pallostól kell elpusztulnia. Csehszlovákia továbbra is rendü­letlenül őrt áll teljes közösség vál­lalásában a szocialista tábor orszá­gaival, mint ahogyan ez a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelor­szág és Csehszlovákia külügyminisz­tereinek nemrég lezajlott prágai ér­tekezletén újból hangsúlyozottan ki­fejezésre is jutott. A Varsói Szerző­dés továbbra is acél védőpajzsunk, melyről le kell pattannia a nyugati militarista kalandorok minden táma­dásának. Az ilyen támadás az egész Ma, április 16-án van 9. évforduló­ja annak, hogy Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság között aláír­ták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A második világháború után ez a szer­ződéi a két szomszéd ország közötti új szocialista kapcsolatok kifejezőjévé vált. Alapot adott a politikai, gazda­sági és kulturális élet terén való sok­oldalú együttműködés hatalmas fej­lesztésére. A két ország 'önzetlen ba­rátsága és szoros együttműködése a népe 1!; egyenlőségéin és függetlenségén, a proletár nemzetköziség elvén alap­szik. A csehszlovák nép testvéri kapcso­lata a magyar néppel 1956 őszén nyi­latkozott meg legvilágosabban, mikor az ellenforradalmi erők Magyarorszá­gon fegyveresen igyekeztek visszavet­ni a Magyar Népköztársaság fejlődé­sét és visszaállítani a kapitalizmust Magyarországon. Csehszlovákia népe a Szovjetunió népével együtt azonnal készségesen politikai és anyagi segít­séget nyújtott a magyar népnek, amely az ellenforradalmi erők bűnéből nehér helyzetbe jutott. Ekkor kitűnt, hogy a szocialista világ országai kö­zötti szerződések nem formális té­nyezők. hanem becsületbeli kötelezett­séget jelentenek az egyforma érde­keink és céljaink eléréséért folyta­tott közös harcban. A Magyar Népköztársaságban hosszú hfinanokon át sok olyan csehszlovák munkás talált második otthonra, akik szocialista tábor ellen irányulna. Csehszlovákia népe nem ijed meg semmi fenyegetéstől. Minden olyan kísérlet, amely . arra irányul, hogy csorbítsa szuverenitásunkat, valamint jogunkat sorsunk irányítására és sa­ját államrendszerünkre, eleve vere­ségre van ítélve. Kivétel nélkül így gondolkoznak összes polgártársaink, éljenek bár köztársaságunk keleti ré­szén, avagy legnyugatibb határán. Ezért továbbra is dolgozni fogunk a békéért, jobb jövőnkért, a világ összes nemzetei közötti igazi testvé­riségért. A fegyvergyárosok álnok diplomáciájával szembehelyezzük a földkerekség közvéleményének erejét, a dolgozó nép legyőzhetetlen erejét abban a meggyőződésben, hogy be­csületes és őszinte, békeszerető poli­tikánk végre is győzelemre vezet." Viktor Šurka mérnök, képviselő ez­után felolvasta a nemzetgyűlés kül­ügyi bizottságának javaslatát a nem­zetgyűlésnek arra vonatkozó nyilat­kozatát illetőleg, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa felhívással fordult a világ valamennyi országának parla­mentjéhez az atom- és hidrogénfegy­verekkel végzett kísérletek megszün­tetésének tárgyában. Helena Leflerová képviselő felol­vasta a nemzetgyűlés külügyi bizott­ságának javaslatát a nemzetgyűlésnek Nyugat-Németország atomfelfegyver­zésére vonatkozó nyilatkozatát ille­tőleg. A vitában felszólaltak Andrej Žiak, dr. Miroslav Klinger, Josef Gemrot, František Štefánik és Valérie Pola­chová képviselők. A nemzetgyűlés azután jóváhagyta az említett két jelentős dokumentu­mot. Azután Jozef Való, a nemzetgyűlés alelnöke ismertette a kormány 1958. évi költségvetési törvényjavaslatát. Többek között a következőket mon­dotta: ­Az illetékes parlamenti bizottságok 24 teljes napot igénybe vevő ülésen foglalkoztak az előterjesztett állami költségvetéssel, A beszámolók kidol­gozásában és előterjesztésében 50 előadó vett részt. A bizottságokban folytatott vita során 466 képviselő szólalt fel. A vitát bíráló, de pozi­tív szellemben folytatták. A képvi­selők abból az elvből indultak ki, hogy nem a költségvetési tételek csökkentése a feladatuk, hanem az a legfontosabb, hogy a költségvetés­ben feltüntetett összegek fejében ma­ximális gazdasági eredményeket ér­jünk el. A vitát a nemzetgyűlés bi­zottságai ebben a szellemben foly­tatták. I segítenek magyarországi társaiknak az ország építésében. A kelet-magyar­országi tiszapalkonyi villanyerőmű építkezésén dolgozó csehszlovák sze­relőcsoportot éppen néhány héttel ezelőtt tüntették ki kiváló munkatel­jesítményeiért. A két ország külkereskedelmi mi­nisztere az év elején Prágában mind­két félre nézve előnyös hosszúlejáratú árucsere- és fizetési egyezményt kö­tött az 1958—1960-as évek közötti időszakra. Igen intenzív a két ország együtt­működése kulturális téren. Éppen né­hány nappal ezelőtt ismerkedett meg a magyar nézőközönség a bratislavai Nemzeti Színház fejlett szinházkuitú­rájával, megismerkednek a cseh D 34 színház együttesével. Két külön kiál­lításon ismerkedhetnek meg a magyar dolgozók a csehszlovák nép életével. Csehszlovákiában megrendezték a je­lenkori magyar képzőművészeti kiál­lítást, nyáron körünkben üdvözöljük n magyar állami ének és táncegyüttest. Még ebben az évben megkezdik a kö­zös filmgyártást. A Csehszlovák Köztársaság és a Ma ­gyar Népköztársaság barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtás szerződése aláírásának 9. évfordulóba ismételten alkalmat nyújt Csehszlová­kia népének, hogy örömét fejezze k. a testvéri magyar nép sikerei felett, amellyel a közös célok megbonthatat­La kötelékei fűzik össze. ŰJ SZÓ 2 * 1958. április 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom