Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-16 / 105. szám, szerda

B munkásosztály, az értelmiség és a szocializmus Antonín Novotny elvtárs felszólalása a CSKP prágai városi konferenciáján Kommunista pártunknak, mint minden forradalmi munkáspártnak politikája azon a felismerésen alapul, hogy a munkásosztály a legforradalmibb társadalmi erő, amely valamennyi dolgozó élén képes véghez vinni a szocialista felépítés müvét és felépíteni az osztálynélküli társadalmat. Azt mondhatjuk, hogy a munkásosztály erre a helyzetére nem szorosan vett szubjektív munkásszempontból tekint, hanem egészen helyesen látja, hogy az ő objektív feladata az, hogy az új szocialista társadalom építésének vezető ereje, legyen. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi haladás hordozója, hogy nemcsak saját érdekeit védelmezi, hanem a parasztság és az értelmiség érdekeit is. Ez azt jelenti tehát, hogy a dolgozók valamennyi rétegének felszabadításáért harcol. Ennek példáját adja az a politikai és gazdasági segítség is, amelyben a munkásosztály részesítette, részesíti és részesíteni fogja az egységes földművesszövetkezetek építését akár védnöki tevékenység formájában, akár közvetlen anyagi eszközökkel, amelyek túlnyomórészt iparunk munkájának eredményeiből származnak. A kommunisták mindig a munkásosztályhoz, mint olyan fő erőhöz fordultak, amely képes megdönteni a burzsoázia uralmát és rámutattak a munkásosztály történelmi küldetésére. Az utolsó tizenhárom esztendő komoly politikai megpróbáltatások időszaka volt, amelynek során munkásosztályunk mint egész bebizonyította magas fokú politikai öntudatosságát és szilárdságát, bebizonyította építő lelkesedését a szocialista országépítésben, mint társadalmunk dolgozó népének valóban vezető ereje. Amikor a mankásosztály vezető szerepét hangsúlyozzuk, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy lebecsüljük vagy nem becsüljük kellőképp a parasztság vagy a dolgozó értelmiség szerepének jelentőségét. Nagyra becsüljük tudósaink, technikusaink, mérnökeink, tanítóink, orvosaink, művészeink, az állami apparátus dolgozói, a legkülönfélébb szakértők munkáját, akiknek jelentős részük van valamennyi sikerünkben. Éppen azért, mert a tőkéseknél sokkal jobban megértjük a tudomány, a technika és a kultúra óriási jelentőségét az ember felszabadítása szempontjából, azért tettünk oly sokat az iskolaügy maximális fejlesztéséért, hogy sokkal több szakembert és értelmiségit nyerjünk munkánk valamennyi szakasza számára. A tudománynak, a technikának és a kultúrának fontos helyet biztosítottunk társadalmunkban és fejlődésük olyan feltételeit teremtjük meg, amelyek összehasonlíthatatlanok a burzsoá köztársaság viszonyaival. Az értelmiség politikai megbírálásánál mindig abból indultunk ki, hogy az értelmiség kompakt rétegként soha sem létezett a burzsoáziának minden törekvései ellenére, amelyekkel az értelmiséget a néptől különféle kiváltságokkal el akarta szakítani. Már a kapitalizmus alatt az értelmiség tagjai a lakosság különböző osztályaiból és rétegeiből - bár túlnyomórészt polgári és kispolgári rétegekből származtak — és ugyancsak különféle rétegekhez tartoztak. Voltak értelmiségi csoportok, amelyek egybeforrtak a burzsoázia legreakciósabb rétegével, a 4ökés rend hűséges kiszolgálói és védelmezői voltak. Számos olyan értelmiségi csoport volt, amelyek az úgynevezett középrétegek jelentős részét képezték és kispolgári ideológiájuk volt. Ezeknek az értelmiségi csoportoknak olyan társadalmi kapcsolataik voltak, amelyek lehetetlenné tették számukra, hogy kifejezetten demokratikus álláspontot foglaljanak el a forradalmi munkásság oldalán. Voltak kezdetben számbelileg gyenge, de jelentőségüknél és befolyásuknál fogva egyre növekvő értelmiségi csoportok, amelyek már a kapitalizmus idején közvetlenül pártunkban vagy azon kívül tevékenyen részt vettek a demokráciáért és a szocializmusért vivott harcban. S ennek alapján foglalt állást a párt is az értelmiség különféle csoportjaihoz. Ismeretes, hogy 1945 után az értelmiség nagy része megértette, hogy a szocializmus jelenti a jövőt. Azóta sok hasznos és értékes munkát végzett a szocialista országépítés különféle szakaszain. Ugyancsak igaz azonban az is, hogy az emberek egyes csoportjai, akik szintén az értelmiség soraiba számítódnak, azután sem hagytak fel népellenes harcukkal és továbbra is hűségesen szolgálták a München által és a megszállókkal való együttműködés által kompromittált burzsoáziát, amely A prágai városi pártszervezetnek kerületi jellege van. A fővárosban székel pártunk Központi Bizottsága, köztársaságunk elnöke, kormánya, a nemzetgyűlés, a központi hivatalok, a legfőbb tudományos intézmények? és társadalmi szervezetek — már ez elég ok arra, hogy a prágai kommunisták pártszervezete tanácskozásának különös figyelmet szenteljünk. Az idei konferencia eredményei annál font

o sabbak, mert közvetlenül a XI. kongresszus előtt zajlott le, amikor is hozzálátunk a szocializmus építése betetőzésének megvalósításához hazánkban. Emelte az ülés jelentőségét, hogy a Központi Bizottság küldöttségét maga Antonín Novotny elvtárs, pártunk első titkára vezette. A szombati és vasárnapi kétnapos tanácskozás igaz képet adott Prága 16 körzetének életéről, munkájáról az üzemekben, nemzeti bizottságokban, az iskolákban, a művészetben, a biztonsági szervekben és a hadseregben. Ez a kép tárult elénk a városi pártbizottság beszámolójában és a 47 hozzászólásban egyaránt. A beszámoló és a vitafelszólalások a bőséges, tanulságos és elgondolkoztató tényadatokon kívül a tárgyalások előterébe a kommunisták politikai munkáját állították. A párt vezető szerepe, befolyásának megszilárdítása, a dolgozó néppel való összeforrottsága, az ideológiai munka, a nagyobb elméleti tudás szükségessége, a pártonkívüliek marxista nevelése, a párt növekedése és összetételének a munkásosztály javára történő szabályozása, az ifjúság nevelése, az értelmiség szerepének tisztázása — ezek voltak azok az időszerű kérdések, melyek úgyszólván minden felszólaló beszédét áthatották. Az ipar és az építészet, valamint a nemzeti bizottságok irányításának új rendje, miután még kellő tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, ezúttal kissé háttérbe éppen emiatt nem léphetett fel nyíltan. Mi többször hangsúlyoztuk, hogy eqvcs emberek népellenes tevékenysége, akik eljárásukkal és politikai rövidlátásukkal saját magukat fosztják meg attól a jogtól, hogy értelmiséginek nevezhessék magukat, bennünket sohasem vezet arra, hogy az értelmiséghez, mint egészhez bizalmatlanok legyünk. Ellenkezőleg, nagyra becsüljük az értelmiség széles rétegeinek munkáját, amely , hűségesen és szívesen dolgozik társadalmunkért és a szocializmus igazságos ügyéért. Az 1956. évi országos konferencián ezt nyíltan megmondottuk. Ezzel egyidejűleg azonban nyíltan és élesen bíráltuk a megzavarodott embereket, közöttük a diákok és művészek egyes csoportjait is. Ezek az emberek nem értették meg, hogy megfontolatlan fellépésükkel nem a pártot segítik, hanem a túlsó parton levőket, nem értették meg, hogy ténylegesen — tudatosan vagy tudattalanul — az imperializmust segítik, amely a szocialista erők egységének megbontására, a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolataink megzavarására törekszik. Idö múltán sokan közülük belátták és elismerték, hogy tévedtek. Ma, két évvel az SZKP XX. kongresszusa után elmondhatjuk, hogy pártunknak a XX. kongresszus eredményeivel kapcsolatban levont következtetései helyesek voltak, amit megerősít mind belső fejlődésünk, mind pedig a nemzetközi helyzet fejlődése is. Elvi kapcsolatunk dolgozó értelmiségünk nagyszámú rétegéhez teljesen pozitív. Mégis visszatérek e kérdéshez, mert az utóbbi időben itt-ott olyan nézetek bukkantak fel, mintha valamilyen „éles irányvonalat" követnénk az értelmiséggel szemben. Ennek bizonyítékául a központi hivatalok apparátusának csökkentését, vagy pedig a fő- és szakiskolákon az osztályszármazás szerinti kiválogatás hangsúlyozását hozták fel Szükséges, hogy leleplezzük az olyan állítások hamisságát, amelyek szerint a foganatosított intézkedések az értelmiség ellen irányulnak. Már több ízben nyilvánosan megmagyarázták a minisztériumok és más központi intézmények apparátusa csökkentésének értelmét gazdaságunk irányítása általános megváltoztatásával kapcsolatban. Ez a folyamat teljes mértékben szükséges a szocialista társadalom továbbfejlesztése, a szocialista demokratizmus elmélyítése és a népnek a közigazgatásban és az irányításban való fokozott részvétele érdekében, Ezeket az intézkedéseket a dolgozók élénken és pozitívan üdvözölték. Ezen alkalommal leszögeztük azt a követelményt is, hogy a dolgozók ázámának csökkentése ne történjék gépiesen, hanem ezt a minisztériumok összetétele minőségének ' megjavítására használják fel. Nem nézhettünk közömbösen szászorult. Lesz elég alkalom ezekről, a dolgozókat közelről érintő kérdésekről a pártkongresszuson és az újonnan megválasztott pártbizottságban tanácskozni és határozni. Az elmúlt időszak eredményeinek és fogyatékosságainak ismertetésén kívül a konferencia küldöttei felszólalásaikban főleg azzal foglalkoztak, mivel járulhat hozzá Prága lakossága, s elsősorban annak harcokban edzett dicső munkásosztálya és kommunistái a párt politikájának megvalósításához. Ennek módrja: minél több embert bevonni a közélet irányításába, felhasználni a dolgozók tapasztalatait, tudását és kezdeményezését. Éppen ez teszi lehetővé a szocialista munkaverseny magasabb színvonalát, amint ezt Šedivý elvtárs felszólalásában megmagyarázta. Ha minden munkással, mesterrel, technikussal, mérnökkel kiilön-kiilön foglalkozunk — megmutatkozik ez eredményesebb munkájukban, a költségek és nyersanyagok megtakarításában, szóval a gazdaságosabb, nagyobb effektivitásban. Es ki foglalkozna ezekkel a dolgozókkal, ha nem a párt lelkes katonái? Ez az üzemi pártszervezetek egyik legfontosabb hivatása. Csak helyeselhető az üzemek delegátusainak az az egyöntetű akarata, hogy félévi tervüket június 18-ára, a pártkongresszus megnyitásának napjára teljesíteni akarják. A főváros lakosságának nagy részét az értelmiség képezi. Nem is lehet ez másképp egy milliós városban. Elsőrendű feladat a régi értelmiségiekkel való türelmes bánásmód és az új értelmiség megteremtése. A főiskolák első évfolyamaiban sikerült már a munkás és paraszt származású főiskolások arányszámát 42 százalékra feljavítani. A dolgozó értelmiség hivatásával részletesen foglalkozott felszólalásában mos olyan tényt, amelyek arról tanúskodtak, hogy a kádermunka politikai szempontjainak kiforgatása következtében egyes minisztériumokra oda nem való emberek kerültek, sőt néha az állam kimondott ellenségei is. így volt ez Potocký, Haide, Paloune és mások esetében. A Hlinka-gárda rohamosztagai gaztetteinek nemrég történt leleplezése során is kitűnt, hogy e gárdisták közül egyesek fontos helyeket töltöttek be. Nem hagyhatjuk közömbösen figyelmen kívül a dolgozóknak az országos vita folyamán elhangzott számos bíráló hozzászólását, amelyekben jogosan mutattak rá az állami és a gazdasági apparátus egyes dolgozóinak politikai gyengeségére. És végül még egy másik pozitív és számunkra nagyon fontos tényből indultunk ki, abból ugyanis, hogy a központi apparátus csökkentését felhasználhatjuk az üzemek és közvetlenül a munkahelyek különféle jó szakértőkkel való megerősítésére, akik a központi hivatalokból szabadulnak fel. Feltétlenül szükséges, hogy az egész ügyet elsősorban politikai szempontból ítéljük meg. Tudatosítanunk kell, hogy az államapparátus a proletariátus diktatúrájának eszköze, a munkásosztály hatalmának és kormányának eszköze. És a munkásosztálynak kell, hogy biztosítéka legyen arról, hogy ez az apparátus az ő érdekében, az egész dolgozó nép javára fog dolgozni. Ezért a kádermunkában érvényesíteni kell az emberek kiválasztásának, nevelésének és elhelyezésének lenini elveit s nem szabad ezektől az elvektől eltérni. Sokszor hangsúlyoztuk már, hogy a kulcsfontosságú helyekre a munkásosztály és a többi dolgozók legjobbjait kell kiemelni, akik szilárdan hűségesek ügyünk iránt, megértik a párt politikáját és tevékenyen harcolnak érte. Érthető,' hogy ezektől a dolgozóktól azt akarjuk, hogy politikai és szakmai téren állandóan művelődjenek, hogy a jelenlegi politikai, szakmabeli és többi feladatok magaslatán álljanak. Ez megköveteli azt, hogy üzemi pártszervezeteink az eddiginél sokkal következetesebben gondoskodjanak arról, hogy a kádermunka elveit teljesen és következetesen érvényesítsék a gyakorlatban. Az utóbbi időben itt-ott olyan hangok hallatszanak, miszerint azáltal, hogy az állami és gazdasági apparátusból elbocsátjuk azokat, akik nem tartoznak oda, az embereket „üldözzük". Igen, elbocsátunk bizonyos embereket, ezek azonban olyanok, akik a burzsoáziát — mint mondani szokás — „körömszakadtáig" szolgálták, ma viszont csupán azt teszik, amit • muszáj és bensőjükben még mindig a régi idők visszatérténe Novotny elvtárs, pártunk Központi Bizottságának első titkára. Az egyhangúlag elfogadott határozat kiemeli a párt vezető szerepének megszilárdítását a társadalmi élet minden szakaszán. Ezt biztosítja a pártszervezetek ellenőrzési joga, mely nem szorítkozhat csupán — mint eddig — a vezetők beszámolóinak meghallgatására. Az ellenőrzés nemcsak jog, hanem elsősorban kötelesség. A pártszervezetek az állami érdekek éber őrei. Szükséges, högy a párt propagandistái nagyobb mértékben mint eddig, éppen murikások legyenek. Ez is a káderpolitika lenini alkalmazásából folyik. Az ipari üzemekből az új tagjelöltek 75 százalékban a legjobb munkásokból és a termelésben közvetlenül résztvevő . dolgozókból kerüljenek ki. A többi pártszervezetek pedig csak a legjobb dolgozókat vegyék fél a pártjelöltek soraiba. A városi pártkonferencia lefolyása, az igényes határozat elfogadása, az új pártbizottság és a kongresszusi delegátusok egyhangú megválasztása azt bizonyítják — amint ezt Krček elvtárs, a városi pártbizottság vezető titkára zárószavában hangsúlyozta —, hogy a főváros kommunistái a májusi ünnepségek és a kongresszus előkészítésében és az előttünk álló nehéz feladatok teljesítésében fokozni fogják erőfeszítéseiket. A prágai kommunisták az ország kommunistáival karöltve, a dolgozó népre támaszkodva bebizonyítják, hogy történelmileg rövid időn belül a szocializmust hazánkban megvalósítják. Ezt nemcsak saját erőnk, hanem a Szovjetunió által vezetett szocialista tábor létezése teszi lehetővé! Ez pedig a dolgozók életszínvonalának további tartós emelkedését hozza magával. SZILY IMRE vágynak. Hisz csak emlékezzenek vissza önök, idősebbek, akik még emlékeznek a kapitalista köztársaságra, kit helyezett a burzsoázia az államapparátus felelős állásaiba? Elsősorban a saját rétegeiből származó embereket és azokat, akik hajlandók voltak szolgálni őt. Amikor a kapitalizmusban leépítésére került sor, mindig elsősorban az alacsonyabb kategóriába tartozó alkalmazottaknak, főleg a kommunistáknak és általában a baloldali irányzatú embereknek kellett távozniok. Sőt elegendő volt az is, ha valakinek a rokona a kommunista párt tagja volt. A kommunistáknak nem volt szabad az államapparátusban dolgozniok és nehezen találtak bármilyen más munkát is. Akkor azok az emberek, akik ma elégedetlenek, hallgattak. Akkor ez megfelelt nekik, sőt sokszor ők maguk tették vagy segítették tenni ezt. Fel kell tenni a kérdést, hogy viselkednének ezek az emberek abban az esetben, ha nemzetközi nehézségekre kerülne sor? A nép oldalán állnának-e vagy a néppel szemben? Bizonyára soknak közülük gyorsabban verne a szíve attól a reménytől, hogy fordulatra kerül sor és ismét ők lesznek az urak. Mi mindenkit igazságosan ítélünk meg. Nem üldözünk senkit sem, akinek politikai vagy osztályszempontból az állami apparátusból távoznia kell. Ezeket az intézkedéseket többek között azért tettük meg, hogy tovább fokozzuk és biztosítsuk az állami apparátus következetességét és szilárdságát, amely a szocializmus felépítését, a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekeit szolgálja. Emellett hangsúlyozni kell a központi hivatalokban és intézményekben levő pártszervezetek fontos szerepét. Főleg arra van szükség, hogy gondoskodjanak a párt alapszabályzatának és a kádermunka elveinek helyes betartásáról, ne engedjék ezek kiforgatását különféle barátok érdekében vagy személyes számlák kiegyenlítésére. A Központi Bizottságra több panasz érkezett, amelyek szerint egyes helyeken meghagynak különféle jó barátokat és ismerősöket a becsületes és jő dolgozók rovására. Sőt olyan panaszok is érkeztek, hogy néhol elbocsátják a nőket és helyükre olyan férfiakat tesznek, akiknek a minisztériumokból távozniok kellett volna. Szükséges, hogy az üzemi pártszervezetek ezeket a dolgokat mindenütt figyelemmel kísérjék és ne engedjék meg az elfogadott elvek kiforgatását. Végül is minden „mesterv kedés" és igazságtalanság napfényre 5 kerül s azok felelnek érte, akik elkövették. Ezért értelmetlenség azt állítani hogy a párt és a kormány intézkedései az értelmiség ellen irányulnak. Az üzemi igazgatók, az ökonómusok, mérnökök és értelmiségünk túlnyomó többsége ezekkel az intézkedésekkel teljes mértékben egyetért. Helyesen megértik azt, hogy ezáltal megjavulnak munkájuk feltételei, bővül jogkörük. Ami az osztályszármazás alapján történő kiválasztás hangsúlyozását illeti a főiskolákon, úgy véljük, hogy ez is mindenképpen szükséges. A statisztikák azt mutatják, hogy a köztársaság egész lakosságának csaknem 80 százalékát munkások és parasztok képezik, de társadalmunk e két alapvető osztályából főiskoláink valamennyi hallgatójának csak mintegy 48 százaléka származik. Talán közömbösek legyünk e tény iránt? Ügy vélem, helyesen cselekedtünk, hogy intézkedéseket tettünk e kedvezőtlen fejlődés megjavítása érdekében. Emellett abból indultunk ki, hogy a munkás- és parasztcsaládok gyermekei még mindig bizonyos hátrányban vannak értelmiségi családjaink gyermekeivel szemben. Azért vannak hátrányban, mert otthon a szülők nem segíthetnek nekik annyit. Ezért követeljük az iskolától, hogy ezt az aránytalanságot a tanítók fokozott gondoskodásával ellensúlyozza. Továbbá abból indultunk ki, hogy jó lesz, ha főiskoláinkon olyan fiatal emberek lesznek, akik munkáskörnyezetben vagy falun nőttek fel és nem félnek majd attól, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérjenek oda, ahonnan kikerültek és ahol a legnagyobb szükség van rájuk. A munkás- és parasztcsaládból származó diákok számának növelésére főiskoláinkon foganatosított eddigi intézkedéseinket tehát folýtatjuk a jövőben is. Az értelmiség valamennyi becsületes tagja, akiknek fontos a szocializmus ügye, »

u,

So- cialista demokrácia, mint a dolgozókmilliós tömegeinek demokráciája, tudatában van annak, hogy ezek az intézkedések nem irányulnak az értelmiség ellen, hisz az értelmiségi családból származó diákok most is valamennyi szak- és főiskola hallgatóinak jelentősen magas százalékát .képezik. Messze vagyunk attól, hogy ne értenők meg a kiváló tudósok, kulturális dolgozók, technikusok stb. azon törekvését, hogy gyermekeik, akiknek átadhatják tapasztalataikat, folytathassák munkájukat. Nem akarjuk a gyermekeket az iskolában egymással szembeállítani szociális származásuk alapján. Főiskolánkra a munkások, parasztok, valamint az értelmiségiek gyermekei tartoznak. Arról van szó, hogy igazságos legyen az arány. Társadalmunknak osztály nélküli társadalommá 'való fejlődésével összhangban tovább akarjuk szilárdítani a fiatal nemzedék egységét és az egész nép egységét. Ez azonban megköveteli az értelmiségiektől is, hogy gyermekeiket éppúgy, ahogy ezt fokozottabb mértékben iskoláinknak is meg kell tenniök, a mélységes szocialista demokratizmus szellemében és arra neveljék, hogy ne féljenek az életben a fizikai munkától, amely a legjobb út ahhoz, hogy megértsék a munkások és parasztok munkáját. Ami a volt kizsákmányoló osztályok tagjainak családjaiból származó gyermekeket illeti, a főiskolákon való tanulásukkal szemben elfoglalt elutasító álláspontunkban semmiképpen sem vezet bennünket valamilyen bosszú érzése. Tudjuk, hogy szüleikért nem felelős'ek. Erre az állásfoglalásunkra azonban éppen a szülök gyűlölködő, sokszor álszent viselkedése kényszerít bennünket, akik gyermekeiket gyakran fiatal koruktól kezdve a szocializmus iránti ellenségességre nevelik. Ezeknek az embereknek ma teljes lehetőségük nyílik arra, hogy úgy dolgozzanak és becsületesen megéljenek, mint ahogy a többi emberek százezrei és milliói dolgoznak. Hisszük, hogy szocialista rendünk és társadalmunk olyan erős, hogy ezek a gyermekek a" jövőben képesek lesznek, arra, hogy leküzdjék volt családi környezetük szokásait és erkölcseit. tJJ SZÖ 3 * 1958. április 19,