Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-03 / 93. szám, csütörtök

Jakoby Gyula festőművész kiáííítása A bratislavai közönségnek már 1954-ben alkalma nyílt arra, hogy megismerkedhessen Jakoby Gyula festőművész alkotásaival. Á Nemzeti Galéria mutatta be ekkor a keletszlovákiai művészcsoport ötven évet átölelő tevékenységének eredményeit. Jakoby — mint ennek a csoportnak egyik legkiforrottabb tagja — szintén helyet kapott az említett tárlaton. Ez a kiállítás azonban nem adhatott teljes képet a művész egyéniségéről, hiszen csupán munkálkodásának néhány kiragadott szakasza szerepeit itt, epy adott kor regionális fcjlődésláncába illesztve. A festészetéről alkotható képet továbbá torzította az a körülmény, hogy ebben az időben a kiállítás anyagát nem válogatták meg kellő objektivitással, és képei közül éppen azok maradtak ki, melyek Jakoby művészetére a legjellemzőbbek. A jelen kiállítás hiánytalanul mutatja be ennek az erős egyéniségű művésznek igyekezetét, melyen az első pillantásra fel lehet ismerni az önálló felfogás hamisíthatatlan jellegzetességeit a tájművészetbe való szerves beilleszkedés ellenére is. Érthető azonban, hogy ez a művész, aki eredeti módon olvasztja át egyénisége kohóján Európa modern művészeti áramlatait, nem igyekszik teljesen mentesíteni magát a regionális hatástól, hiszen kevés olyan része van az országnak, amely annyira fejlett és élesen határolt tradícióval rendelkezik a képzőművészet terén, mint Kelet-Szlovákia. Ezen a tájon már a múlt század elejétől kezdve fejlett művészélet folyt. A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése és változása "következtében a kulturális központ — a festőművészet te> rén, elsősorban a Klimkovics művészcsalád tevékenysége következtében — fokról fokra, Lőcsén majd Prešo- von keresztül Kassa felé tolódik. A századforduló idején ez a képzőművészeti szféra még előkelőbb szerephez jut, amikor olyan egyéniségek működnek itt, mint Csordák, Aranyossy, Halász-Hradil. Ez az irányzat érezteti hatását az első világháború után is, amikor is a fölfogás fölfrissítéséhez hozzájárul az újabb generáció, előbb Kővári, majd Krón, Brauer és Jassusch. Jakoby ebben a környezetben ismerkedik m>g a festőművészettel, és elsősorban Krón Jenő művészete érinti a legmélyebben. Teljesen a festőművészetnek azonban csak akkor szentelheti magát, amikor 1925-ben beiratkozik a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol az alapoktól kezdi tanulmányait Eéthy István vezetésével. Az önállósághoz szokott, kicsapongó fantáziájú művész azonban nehezen tud hozzáilleszkedni az akadémia merev, kissé konzervatív légköréhez. 1927-ben visszatér szülővárosába, Kassára, hogy egymaga folytassa tovább azt az utat, amely az élet sajátszerű felismeréséhez és az ismerétek megfelelő művészi tolmácsolásához vezetett. Ez a módszer ugyan sokkal nehezebb, körülményesebb és veszélyesebb, mint a kipróbált formulák átvétele, azonban a művészi intuícióval megáldott egyénnél az igazság sokkal mélyebb megismeréséhez vezet. Jakoby ma a közéokorú művészI gárdához tartozik. Ogy, mint kez; detben, egész életén át mindig az ' új, az ismeretlen vonzotta. Saját maga törte a megismerés útját és sohasem bízott teljesen a mások tapasztalataiban. A művészet szubjektív megnyilvánulása, az egyik művész igara az őszinte átélés hiányában hamisan, erőtlenül hathat a másiknál. Ez a megismerés Jakoby művészi krédójának alapvonása, mely céltudatos, megalkuvás nélküli fejA katonaságtól Karkusz István közkatona Századunk élete cimü tudósításában kulturális életükről számol be: — Alig két hónapja — írja — hogy egységünknél egy hatvan tagú énekés két tánccsoport alakult. A tánccsoportok neve Jánošík és Valaška, az énekkar Dukla elnevezésű. A rövid múltra visszatekintő kulturális csoportok a környező falvak lakosságának körében máris nagy elismerésnek örvendenek. Rendszetesen járjuk ugyanis a falvakat és egész estét betöltő kulturális programmal szórakoztatjuk a dolgozókat. Eredményeinkben nagy része van Dokulit tisztnek, aki fáradságot és időt nem kímélve szervezi az együttest. t Zselíz Zselízről Gulis Dezső a többek között ezeket írta: — A Csemadok zselízi szervezetének színjátszói, március 22-én és 23-án nagyszámú közönség előtt sikerrel mutatták be Lovicsek Béla Húsz év után című díjnyertes színművét. Az előadáson jelen volt az író is, aki szívélyesen elbeszélgetett a rendezővel és a szereplőkkel. Értesüléseink szerint fiatal hazai írónknak, Lovicsek Bélának darabját több Csemadok helyi csoport műsorra tűzte. Szívesen vennénk, ha Gulis Dezsőhöz hasonlóan máshonnan is beszámolnának a színmű előadásáról. y Udvard Március 20-iki számunkban bíráló megjegyzéseket közöltünk Udvard kulturális életéről. Tudósítónk, aki levelét falujuk kulturális életéről a Nöbizottság nevében küldte hiányosan tájékoztatott, mert helyesbítésül és az előbbi megjegyzések kiegészítéséül a falu kulturális életére vonatkozólag az udvardi helyi nemzeti bizottság többek között a következőket irta: — Községünk lakossága régen volt tanúja olyan kulturális tevékenységnek, mint idén télen. Többek között a CSISZ helyi szervezetének színjátszói a Nagy halak című színdarabot kétszer, a Szovjet Barátok Szövetségének színjátszói szlovák nyelven egy színdarabot szintén kétszer, a Csemadok helyi szervezetének színjátszói a Dankő Pistát négyszer, a Cigányt ötször, a Jednota fogyasztási szövetkezet alkalmazottai pedig a Mama című színdarabot háromszor játszották az érdeklődő közönségnek... A község tanítói minden alkalommal részt vesznek a nyilvános ünnepségek megrendezésében és a különféle szervezetek kulturális munkájában. Községünk kulturális élete az elmúlt hónapokban olyan tevékeny volt, hogy nemcsak a szombatokra és a vasárnapokra, de a hét más napjaira is esett valamilyen kulturális műsor. örülünk, hogy az udvardi helyi nemzeti bizottság helyesen, az eredmények felsorakoztatásával válaszolt a bíráló megjegyzésekre. Az esetből tudósítónknak, aki a hiányos beszámolót küldte, le kell vonnia azt a tanulságot, hogy máskor csak olyan problémáról írjon, amelyet alaposan ismer. Ekei Csita Béla tudósításában dicséri az ekeli nyolcéves magyar tannyelvű iskola tanítóit és diákjait, akik elismerésre méltó kulturális munkát végeznek. — Az iskola tanulói — írja többek között — már többször játszottak színdarabot. Legutóbb Sípos Jenő Csodálatos erszény című mesejátékát mutatták be sikerrel. Az előadás során befolyt bevételből az iskola tanulói kiegészítik hiányzó iskolai felszerelésüket, tangóharmónikát és pionír csapatzászlót vesznek. Levelezőnk küldött egy másik tudósítást is. Ebben arról számol be, hogy a kulturális élet Nagykeszin is fellendülőben van. A múltkoriban pedig Nagykesziröl még azt írtuk, hogy kulturális téren alig tesznek valamit. Azóta azonban más lett a helyzet: Nagykoszi fiataljai ma már helyes úton járnak. (b) lödésvonalban realizálódik. Ezt a szerves fejlődést vázolja a jelenlegi bratislavai kiállítás is. Minden egyes mű egy kísérlet a szellemiség materiaüzálása, az állandó elmúlás megrögzítése érdekében. Ez a kísérletezés mentes a véletlenszerű divathajszától, vagy a sznob különcködéstől. Minden befejezett mű megállója egy verejtékes útnak, ahonnan a művész újra és újra tovább indul az ismeretlen vonzó titokzatosság felé. Minden megállónál azonban egy új ismerettel gazdagodik a festőművész, ami következő alkotásában már fellelhető, mint a felfelé ívelő fejlődés bizonyítéka. A kiállított képek egy része arról tanúskodik, hogy Jakoby felfedezte a festőművészet számára a világ olyan részleteit is, amelyek mellett eddig a képzőművészet szinte érdektelen közönnyel haladt el. Egy feltúrt ágy, egy polgári lakás részlete nemigen tarthat számot arra, hogy bevonuljon a művészet világába. Jakoby azonban ezeknek a közönséges részleteknek az ábrázolását is művészi színvonalra tudja emelni. A szürke tárgyak csoportosításával szinte drámai feszültséget tud elérni képein. A háttérben lejátszódó dráma különös erővel elsősorban a szociális tematikájú műveiből sugárzik, melyek a tájképek, aktok és csendéletek mellett alkotása súlypontját képezik. Ezeknél a képeknél különösen a tartalom mélysége a megragadó, — melyet gondolkozásra késztető módon tár a néző elé. Tájképeiben, csendéleteiben káprázatosan merész színösszeállításai vonják magukra a figyelmet, melyek szinte Van Gogh szédületes színskálájára emlékeztetnek. JÁNKOVICH IMRE A naszvadi íanulók értékes kezdeményezése i Szlovákgyarmatról írják Községünk a múltban sokat fejlődött, különösen az egységes földművesszövetkezet megalakulása óta. Járási viszonylatban minálunk alakult meg elsőnek a szövetkezet, amely ma már biztos megélhetési lehetőségeket nyújt a földművesek és családtagjaik számára. Kulturális téren is sokat fejlődött községünk lakossága. A dolgozók kulturális életének megteremtésében nagy szerepet játszik a heti egyszeri filmelöadás és ezek mellett a CSISZ és a Sokol színjátszó csoportok. Tagjaik egy része a szövetkezetben, a helyi téglagyárban és az állami gazdaságban dolgozik. Esténként a fiatalok a kultúrházban találkoznak és színdarabokat tanulnak. Mivel községünkben vegyes nemzetiségű lakosság él, az egyik csoport szlovákul — A vadorzó felesége —, a másik csoport magyarul az — Arany kenyér — c. színdarabot tanulta be. A kultúrmunka irányításából a helyi tanítók is kiveszik a részüket. A CSISZ-szervezet vezetői előljárnak a példamutatásban. Külön meg kell dicsérni az elnököt, Kotlár Margitot. Mint CSISZ elnöknek nagy része van abban, hogy tíz lány minden második este szorgalmasan készül a járási spartakiád-versenyekre. Fiataljaink közül az országos versenyek alkalmával négyen eljutottak ha-' zánk fővárosába, Prágába. Ma is az a vágyuk, hogy Bratislavába eljussanak, ezért tanulnak ilyen szorgalmasan. Községünk hírnevét akarják' ezzel is emelni. , Hriadelszky József

1 — » —• — — *» —. * V, ^ * K ^ v V. * Két évvel ezelőtt jártam utoljára Naszvadon. Akkor is műsoros estet rendezett a nyolcéves magyar iskola, mint most. A sok kedves szám között akkor a dramatizált balladák (Görög Ilona, Sári bíró lánya) fogták meg az igényes néző szívét és képzeletét, meg a csengő-bongó népdalok. Akkor azt mondtam: nagyszerű gondolat — dramatizált népballadákkal ránevelni a falu népét az opera megértésére. Sajnos, a nagyszerű kezdeményezésnek akkor elmaradt a folytatása. Érthetetlen oknál fogva két évig nem hallattak magukról a naszvadi kísérletezők. Most aztán végre jelentkeztek, és megint valami újjal. De sorjában ... A műsoros est úgy indult, mint a legtöbb diákműsor: egy-két vers, az elsősök szakács-jelenete, a kicsik zenekara, telefonos jelenet, bűvészmutatvány stb. Azután kezdett a hangulat forrósodni: a hatodikosok párnástánca után a kicsik virágtánca és a hetedikesek gyertyatánca jött. Közben egy-egy ügyes, szellemes jelenet: A három vándor, Az asszonyok negyedórája, a Faültetés. Arany Szondy két apródját szavalókórus adta elő. A számok nagyszerűen peregtek egymás után, mert a közfüggöny lehetővé tette a kővetkező számok előkészítését. Amikor már a hangulat egészen bemelegedett, jött az est fénypontja: „Sári gyere ki", népi daljáték, összeállította: Hlavicska László, előadja a nyolcadik osztály. Marci-Tóth Nándi, Boros Kis Bálint — Tóth Jóska, Józan Gergely — Kutrucz Pista, Zsuzsi, lánya — Haris Erzsi, stb. stb. Negyvenhat népdalt fűzött egybe összekötő szöveggel és cselekménnyel ebben a műsorszámban a szerző. Gyorsan pereg az esemény: hazajön a szőlősgazda a kapásokkal. Megjelenik a falu iszákos hírharangja — Boros Kis Bálint, aki meséjével bogarat ültet a nagyravágyó gazda fülébe. Megjelennek a lányok és a kérőik is: a csikós meg a huszár. Utánuk a zavart okozó végrehajtó. A végén persze minden rendbejön, kettős lakodalmat ül Józan Gergely házanépe. A szellemes szövegre ráfelelnek a vidám vagy pillanatra búsongó népdalok. Minden az operettek követelménye szerint és mégis hol van ez azoktól és hol amazok ettől'. Az egész egy felvonás. Lefut egy óra alatt. Van benne vagy hét-nyolc jelenet és egy-két változás. S minden percben kitör a nézők kacaja. Az előadás után megkérdezem a kendős néniket, a csizmás bácsikat, a község orvosát, a mamájukhoz támaszkodó copfos csitriket: „Hogy tetszett a műsor és mit szólnak a Sárihoz?" A felelet egyöntetű: „A műsor minden száma tetszett, de a Sárit elnéznénk és elhallgatnánk reggelig." És most jön a dolog legérdekesebb része. A műsort benevezte az iskola a járási ifjúsági alkotóversenyre. A ver- • seny zsűrije többszöri halogatás után . ki is ment Naszvadra. Megnézte a műsort egy próba keretében és megítélte az egyes számokat. Volt egy-két szám, amelyiket a járási versenyre engedtek, például a másodikosok zenekarát, egy táncot és a Három vándor mesejátékot. Az összes szereplő és tanító legnagyobb megrökönyödésére azonban a ,,Sári gyere kit" nem vették be. Az indokolás: nincs rá a versenyben kategória. Ne kedvetlenedjenek el azonban a naszvadi kis színészek és a „Népi operett" szerzője sem. A járási zsűri még meggondolhcttja a dolgot. De nem ez a legfontosabb. Az is talán valami, hogy segítettek levizsgáztatni és sikerre vinni (egyelőre legalább a saját falujukban) a Mézeskalács szívek, a Mágnás Miskák konkurrensét, a népi daljátékot. A Székelyfonót, a Háry Jánost műkedvelő csoportjaink nem igen tudják előadni, mert komoly tudású nagy zenekari kíséretet követelnek, pedig ezek volnának a falvainkban, városainkban elharapózott operettrajongás helyes útra fordítói. A Sári gyere ki-t viszont, mondjuk még egy-két ügyes népi tánccal tarkítva, előadhatják, akármilyen kis helyen, mert a zene kíséretét betanulja bármelyik népi zenekar. £s ez volna a naszvadiak igazi jutalma, ha a darabjuk és annak alapján született további darabok segítségével sikerülne az együttesek egy részét megnyerni a népdaloknak, a népitáncoknak és azok alapján alkotott komoly értékű műveknek. Czúzi Cs. Ferenc Martin Andersen Nexö Jeanette című hátrahagyott regényét ellenségesen fogadta Dániában a polgári sajtó. A Gyldendal Martin kiadásában megjelent könyv kíméletlenül leleplezi a dán polgárságot. A magyarországi Európa kiadó modern könyvtársorozatában napvilágot Iát Paul Robeson Itt állok című önéletrajzi elemekkel átszőtt érdekes írása. Ugyancsak az Európa kiadó adja ki a híressé vált Anna Frank naplóját. A taskenti állami könyvtárban rendkívüli értékes régi könyvgyűjteményt őriznek. Az orosz, kínai, angol, francia német, latin és spanyol nyelvű kiadványok a XV-XVIII. századból származnak. A gyűjtemény valóságos kincs a történelmi és nyelvészeti kutatók számára. Albert Einstein életéről könyv jelértt" meg a Szovjetunióban. A könyv behatóan ismerteti a nagy amerikai tudós munkásságát, felfedezéseit, nézeteit. . Emil Gilelsz és Leonyíd Kogan világhírű szovjet művészek befejezték turnéjukat az Egyesült Államokban, jelenleg Kanadában koncerteznek rendkívüli sikerrel. i Jól haladnak • Alkonyodik. A kis községre ráborul az éj homálya, s a fiatalok könyvvel a kezükben töltik el az estéket. A könyvtárban vagyunk. Magam is felveszek egy könyvet. Olvasok. Érdekes könyv. A címe „Az újkor történelme". Mások is olvasnak. Sokan jönnek újak. Az egyik érkező megkérdezi: — Némethi még nincs itt? A hang irányába nézünk. — Még nem volt itt - hangzik a felelet. Üjra olvasunk. Mindig izgalmasabb részletek következnek. Amikor megérkezett Némethi, az egyik lány ezeket mondta: — Kezdhetjük ... — Mit? - kérdeztem csodálkozva. — A színdarabprőbát. A botcsinálta doktor című színdarabot ta.nuljuk. Húsvétkor szeretnénk fellépni vele. Megkezdődik a próba. A szereplők igyekeznek már a próbán is jól játszani. Némethi László, Horosz Bertalan, Baráthi Erzsébet, Feke Katalin s a többiek képességeik legjavát adják s példát mutatnak. Az őrösi fiatalok tehát nem maradnak le. De a fiatalok mellett az idősebbek sem ülnek tétlenül. Ők is bekapcsolódnak a kulturális munkába. Jelenleg a „Cigány" című színmüvet tanulják. Horosz Arpád, őrös A bra islavai Ül Színpad ifjOs'gi dir*;ipriy:ittese nagv sikerrel játssza Babay József Világjáró szabók c mű mesejátékát. Kénünkön a darab egyik jelenete. . (J. Herec felvétele.) - ÜJ SZÖ 7 * 1958. április 1*