Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-26 / 115. szám, szombat

Mi a helyzet a Csemadok dunaszerdahelyi csoportjában? Tarsolyomban azokkal az emlékekkel mentem Dunaszerdahelyre, amelyeket p Csemadchelyi s-ervezeté~*ek színjátszói a Nagymama című színműve bratislavai vendégszereplésük során még tavaly adtak. Szép alakítást nyújtottak akkor s a lelkes műkedvelői gárdát vendégszereplésük után hónapokkal is emlegettük. Az úgyszólván minden oldalról megnyilvánult elismerés megérdemelt volt. Ezt legjobban akkor láttuk, mikor hírül jött, hogy a dunaszerdahelyi színjátszók Csiky Gergely: Nagymama c. színmüvét összesen 25-ször mutatták be. Az elismerés jogosságáról és az együttes életrevalóságáról tanúskodott az is, hogy a Nagymamát megelőzően, néhány év alatt a mintegy 30 főből álló csoport tagjai, többek között az Vri-muri, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Bor és az Amerika Hangja o. Színműveket mutatták be még sikerrel. Amiért legutóbb Dunaszerdahelyre látogattam, az Gyárfás Miklós: Koratavasz című, a felszabadulás évében játszódó négyjelvonásos drámájának bemutatója volt. Játékuk — ez elöljáróban is elmondható — ismét minden elismerést megérdemelt. A felszabadulás légkörét és az új viszonyok között a helyét és szerepét nemtaláló értelmiség magatartását megelevenítő Kora tavaszt már első előadása során is úgy játszották, hogy. — ha főleg a szövegmondáson és a drámai helyzetek kiaknázásán egy-két kisebb csiszolást, tökéletesítést végeznek — a dunaszerdahelyiek minden bizonnyal ezzel a darabbal is sikersorozatot arathatnak majd és bebizonyíthatják elsősorban maguk előtt, hogy mai témájú darabokkal is lehet sikert aratni. Korán érkeztünk, az előadást pedig a tervezettnél később kezdték. Volt idő elbeszélgetni a vezetőkkel a szervezet jelenlegi és jövőbeni munkájáról is. Elsőnek Ludik Józseffel váltottunk szót, aki kérdéseinkre így felelt: — A magam részéről csak örülök, hogy szervezetünkben ismét rendes kerékvágásban megy a munka a színjátszás terén is. Jó lenne, ha a jövőben azok is bekapcsolódnának a tevékeny kulturális munkába, akik ma még csak beszélni tudnak. Vezetőkkel, tagokkal beszélgettünk a szervezet életéről és mindenütt azt hallottuk, hogyha az utóbbi hónapokban voltak is nehézségek, a Csemadok dunaszerdahelyi szervezetének különféle csovortiai azért jó kulturális munkát végeztek. Több alkalommal rendeztek esztrádműsnrt, ismeretterjesztő előadásokat, irodalmi estéket, volt egy közös fellépésük a helyi vöröskereszttel és felléptek a Februári Győzelem évfordulóján is. Januárban megalakítottak egy harminctagú énekkart, amely már szintén sikeresen szerepelt. Hogy az énekkarral kapcsolatban mik a jövő tervei, hogyan akarják bővíteni, jelentős énekkarrá feíleszteni, arra Tölgyessy Lajos, az énekkar vezetője adta meg a választ: — Legközelebbi feladatunknak az énekkar kibővítését tartjuk. Szeretnénk minél több ióhangú fiatalt megnyerni a közös éneklésre, akik aztán komolyabb énekkari munkát végezhetnének. Tervezzük egy egész estét betöltő műsor betanulását, ehhez azonban még sok feltéten szükséges. E feltételek egyike a létszám emelése, és műsorunk gazdagítása. Ha viszonyaink megengedik, lehet, hogy részt veszünk a nyáron Zselízen megrendezésre kerülő második országos dal- és táncünnepélyen. Jelenleg a járási Csemadok-napokra készülünk, amelyek vedóstínüleg májusban lesznek. Harminc énekes bizony nem sok. Igaz, a városban nem a Csemadoké az egyedüli énekkar. A Művelődési Otthon is alakított énekkart. Az olyan helyeken. pedig ahol hanganyag nem nagyon kínálkozik, inkább csak egy, de magasszínvonalú énekkarra lenne szükség, amely aztán megfelelne minden követelménynek. A meglevő erőket nem felosztani, hanem összpontosítani kel. Így sokkal több eredmény várható. Egy erős énekkar bizonyára Dunaszerdahelyen is eredményesebben dolgozhatna, mint két gyenge. Az énekkar vezetőjével folytatott beszélgetésünk után Reider Sándortól, a színjátszók vezetőjétől kérdeztük , Színházi Imid JCa&sámL A szlovák balettművészet ünnepe volt Tibor Andrašovan Orpheus és Euridyk® e. balettjének kassai bemutatója. S az Állami Színház úttörő műsorpolitikáját újból dicsérnünk kell: a szlovák operák magasszínvonalú bemutatói után a balettben is támogatója lett az egészséges, feltörekvő szlovák művészetnek. Ebben az esetben ez a támogatás annál értékesebb, mivel az Orpheus és Euridyke bemutatója - ellentétben a legutóbb bemutatott Coppéliával — minden szempontból magasszínvonalú volt. A többségében fiatalokból álló balettegyüttes régen látott teljesítményt nyújtott. Tibor Andrašovan a görög mitológia kifogyhatatlan tárházából merítette alkotásának témáját. A mű legnagyobb pozitívuma az, hogy ebben a többszörösen feldolgozott témában is újat, művészi élményt tud nyújtani. Stanislav Remar koreográfiája ezúttal — előbbi bemutatóihoz viszonyítva meglepően magasszínvonalú volt. Az eszmei tartalomnak mozdulatművészet útján való közvetítését külsőségek nélkül, nagy igényességgel valósította meg. A legnagyobb érdeme mégis az, hogy erős kézzel jó együttessé gyúrta a kassai balettegyüttest — mert ez egyedül az ő érdeme. A legkellemesebb meglepetést E. eotöimbová okozta a nói címszerepben. Ez a fiatal és kétségtelenül tehetséges táncosnó biztosan és nagy művészi átéléssel táncolta szerepét. Orpheus szerepét Ivan Mtcsola személyesítette meg. Alakítása — egykét fenntartással — elfogadható volt. H. Hauptová kitűnő teljesítménye Mánia szerepében nem okozott meglepetést. Hozzászoktatott minket, hogy kitűnően kidolgozott szerepeit nagy igényességgel táncolja. Szekeres Csaba is biztatóan mozgott Eros szerepében. A kisebb lélegzetű szerepek alakítói közül Borodács Mártát (Psyché) és Klein Zsuzsát (Afrodite) kell kiemelnünk jó teljesítményeikért. A kosztümök tervezője (Walter Miroslav) egyéni felfogással és ízléssel oldotta meg féladatát. A díszletek újból bebizonyították L. Šestina hozzáértését és a modern színpadhoz való ragaszkodását. A szlovák balettnek ez az ünnepe kitűnően sikerült. A balettegyüttes munkája még most sem volt hibátlan, de az előbbi bemutató óta mutatott fejlődésük alapján joggal remélhetjük, hogy a közeljövőben ezeket a hibákat is kiküszöbölik. Kováts Miklós meg, hogy a színjátszó csoportnak mik a tervei? — Legutóbb körülbelül tíz új szereplővel gyarapítottuk csoportunkat Az idősebbekkel együtt így már szép számmal vagyunk. Szeretnénk azonban még több játékost megnyerni a műkedvelői színjátszásra. Ez az egyik terv. A másik: a Kora tavasz című darabbal i s legalább olyan sikert akarunk elérni, mint amilyet a Nagymamával elértünk, igaz, ez inkább kívánság, de azért hisszük, hogy így lesz ... Állandóan emelni kívánjuk a játék színvonalát is és azon vagyunk, hogy darabjaink kielégítsék a nézők igényeit és betöltsék nevelő szerepüket. A Kora tavasz színrevitele máris azt bizonyítja, hogy a dunaszerdahelyiek leküzdik régi hibáikat. Bégebben ugyanis vonakodtak a mai témájú daraboktól, s a színművek eszmei mondanivalója helyett inkább a várfiató kasszasikert tartották elsődlegesnek. Ma, a Kora tavasz című darabnak már az első előadásán aratott sikere után világosan láthatják, hogy a közönség igénye nem von határt a mai vagy a múltban játszódó darabok közé. Akár új, akár régi témájú a bemutatott színmű, a fontos mindig az: jó-e vagy sem, van-e nevelő hatása, vagy nincs. A Kora tavasz jó, nevelő hatású dráma. A 45-ös eseményeknek egy epizódját reálisan eleveníti meg, mondanivalója ma is időszerű. A közönségnek elsősorban ezért tetszett. A Csemadok dunaszerdahelyi szervezetének, mint a vezetőkkel és tagokkal folytatott beszélgetésekből megtudtuk, aránylag sok terve és feladata van. Ezek elvégzéséhez azonban hatványozott segítséget nyújtanak a szervezetben dolgozó kommunisták. Itt van például Sidó Sándor, elnök S idő elvtárs üreg kommunista és amilyen jó munkát végez a pártban, olyan odaadóan dolgozik a Csemadokban is. Becsülettel végei elnöki teendőit, emellett szerepeket vülal és ott van mindenütt, ahol segíthet. De a sort to vább folytathatnám. Dunaszerdahelyen még sok kommunista van, aki párttagsági kötelességének tartja, hogy aktívan segítse a Csemadok munkáját. Akik pedig ezt eddig elmulasztották, a jövőben azok is bizonyára az élenjárók példáját követik. Ami hiányosság a párttagok és pártonkívüliek segítségének ellenére a Csemadok dunaszerdahelyi szervezetének életében mégis van, az elsősorban a helyiséghiánynak tulajdonitható. Vannak helyiségek, ezeket azonban jelenleg a város csatomázásán dolgozóknak foglalták le. Műsorszámaikat így nehéz viszonyok között tanulják be. A próbákat egyszer itt, másszor ott tartják. Felkészültségük természetesen így nem lehet olyan, mintha saját kultúr helyiségeikben tanulnának. Ne kézségeiket azonban úgy ahogy meg oldják, ami abból is látható, hogy sikeresen vitték színre az igényes Kora tavasz című darabot. Ez a tény magában véve is hinni engedi: a Csemadok dunaszerdahelyi szervezetének minden nehézség ellenére felfelé visz az útja és együttesére a jó munkáért kijáró sikerek várnak. BALÁZS BÉLA Kulturális 0j Andrašovan balettjének egyik jelenete (M. Litavszká felvétele.) A moszkvai Művész Színház az év végére tervezi Dímítríj Szecseglov szovjet drámaíró művének bemutatóiét, amelv az első, Marx Károly életével és munkásságával foglalkozó színmű. A darab 25 évi munka eredménye, amelynek során Szecseglov rengeteg Marxra vonatkozó anyagot és főleg Marx-levelet tanulmányozott át. „Korai tavasz" a címe a Moszkvában készülő román-szovjet kooprodukciós filmnek. A film Tudor Vladimirescuról szól. A moszkvai rádió a napokban bejelentette, hogy szovjet régészek megtalálták Dzsingisz-khán születési "he Ivét, a Bajkál-tótól keletre, a mongol határ közelében. A sikeres ásatásokat Szergej Kiszeljov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja vezette Kazucsej falu környékén, ahol a lafcoeság máki is megőrizte a kegyetlen tatár hódítóról szóló legendákat. Thomas Mann „Mario és a *a«"á»!ó" cfmű novellájából, az olasz Franco Mannmo balettlibrettót készített. Az ősbemutatót Rostockban tartották meg. A „Monszfilm" és a „Szuomi-Filmí" nevű finn filmvállalat a Kalevala, a haľhatatlan finn népi epcsz nyomán közös szélesvásznú színesfilmet készít „Szampo" címmel. A Spanyol téri lányok (Dievčatá zo Španielskeho námestia) Luciano Emmer kedves filmtörténete rendkívül leköti a nézők figyelmét, de értékével nem szárnyalja túl az ismert olasz neorealista alkotásokat. Történetének központjában három családi boldogságra vágyó lány áll, varrónők, akik az ebédidőt a Spanyol tér lépcsőin töitik. Egyszerű sorsukat ecseteli a film a szülői ház környezetében. Nyomor! éles osztályellentétek, a kisemberek érvényesülési vágya a történet mozgató rugója. Drámai konfliktusokon át csendes happy enddel, az anyaAnatol úr kalapja (Klobúk pána Anatola) Tadeusz Fijewski neves lengyel komikus a főszereplője Jan Rybkowski Anatol úr kalapja című vígjátékfilmjének, mely témáját a huligánok és a társadalmi rend megszegői elleni harcból meríti. Hőse egy biztosító intézet példás pénztárnoka, aki véletlenül furcsa események központjába sodródik. A sors véletlen összejátszásából bonyodalmak okozója lesz és akaratán kívül falaz egy zsebtolvajbandákönyvvezető előtt vég- kitűnő játékú Lucia ződik történetük. A Bosé fénypontja a bájos megjelenésű és filmnek. nak, majd felismerve a helyzetet, felcsap magándetektívnek és segít a rendőrségnek ártalmatlanná tenni az idegen zsebekben halászó szarkákat. A film sikeres alkotás, hatása természetes jellem- és helyzetkomikumra épül, fordulatos jeleneteit szellemesség hatja át. <L> A Moszkvai Nagyszínház hegedűseinek vonóskara A moszkvai Nagyszínház vonóskarának hangversenyén az előadóművészet újszerű és nagyon vonzó formájával ismerkedtünk meg. Tizennyolc művész lépett a dobogóra. Tizenhét heoedűs félkörben felsorakodásuk, felkészültségük mellett ez a* önfeláldozó szerénység eredményei! a hangzáskép tökéletes arányait, az érzékenyen kiegyensúlyozott kamaraszíneket, az egész gyönyörű, bensőséges kamarajátékot. A vonóskar hangverseny közben zott a pódiumon (a tizennyolcadik a kissé háttérben ülő zongorista), vezetőjük alig észrevehető intésére álluk alá emelték hegedűjüket, egyforma mozdulattal lendültek a vonók és ugyanegy pillanatban úgy szólalt meg a tizenhét hangszer, mint egyetlenegy zengő, telten szárnyaló hegedűhang. Érdekes és nagyon szerencsés gondolat: eredetileg szólóhegedűre vagy zongorára írt kompozíciókat 17 hegedű hangján megszólaltatni (bár az est folyamán többszólamú müvek átirata is előadásra került). Ennek a szép művészi elgondolásnak értelmi szerzője a művészegyüttes vezetője, erőssége és lelke: Juli j Rejentovics, aki elképzelését kiváló művésztársai segítségével el tudta vinni a tökéletesnek mondható megvalósulásig. A kamaraegyüttes minden tagja feladata magaslatán áll, minden hegedűs külön-külön szólistához méltó teljesítményt nyújt és amellett a legnagyobb odaadással teljesíti a nemes kamarazenélés kívánalmait. Egyik sem a maga helyét, a maga érvényesülését keresi a produkción belül, csak a zene lebeg a szemük előtt, a tolmácsolt művek minél tökéletesebb megszólaltatása. Nagy tu(J. Herec felvétele.) A műsor első részében Hándel „Passacaglia" című művének előadása élményszerűen szép volt. A „Pavane"-ban felvillantak. Ravel meleg színei, leheletfinom harmóniái. Áradó hangzással játszották Dvorák lágyan zsongó, szívhezszóló „Dalát" és Paganini „Perpetuum mobile" ' című kompozíciójában megcsillogtatták biztos, fölényes technikai tudásukat. Ennek az estének kapcsán még egy dologról kell szólnunk, ami említésre méltó, fontos tényezőt jelent a kiváló és végtelenül rokonszenves szovjet művészegyüttes működésében. Hangversenyük, anélkül, hogy a művészi követelményeknek engedményeket tettek volna, nemcsak a zeneértőkhöz, a beavatottakhoz szólt, muzsikálásuk „közérthető" volt, hozzáférhető és élvezetes azok számára is, akik nem mozognak otthonosan a zene világában. A komoly zene népszerűsítésének nemesebb módját elgondolni sem lehet. , A hangverseny végén kirobbanó őszinte taps örömet fejezett ki és köszönetet ezért az estéért, amelynél hangulatosabbat, melegebbet ritkán van alkalmunk hallani. HAVAS MÁRTA UJ SZÖ 169 * 1958. április 22. y \