Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-26 / 115. szám, szombat

A formák, a színek, az anyag és az élet szerelmese Önarckép. Francisco Goya, a festő és grafikus, a XVIII. század legsajátosabb szelleme, egyszersmind olyan ember, aki népével érzésben és gondolkodásban teljesen egy. Ugyanolyan hívő, úgy szereti az ünnepségeket, a bikaviadalt, a gitárt, az asszonyokat, mint a spanyol tömegek. Éppoly szélsőséges és annyi benne az ellentmondás, mint az aragóniai tájban, melynek egy kis faluiában: Fuendetosban született 1746-ban, szegényparasztok házában. Atyja később az aranyozómesterséget tanulta ki. így kerültek Zaragozába, hol a tehetséges ifjú egy középszerű barokkfestő tanítványa lesz. A város mőr emlékei, pompás középületei, szűk sikátorai, pompája és nyomora megragadják. Spanyolországot s társadalmi osztályainak vagyoni helyzetét óriási ellentétek jellemzik. A múltban hatalmas gyarmatbirodalom 1700 körül elveszti világpolitikai befolyását s gazdasági helyzete kétségbeejtő. A század derekán III. Károly reformtörekvéseivel igyekszik az állapotokon javítani, de IV. Károly, a bábkirály alatt a zavar s a nyomor fokozódik. Tulajdonképp a királynő s kegyence: Godoy, az államminiszter uralkodnak s az elgyötört országot a végsőkig kiszipolyozzák. — A szomszédos Franciaországból lassan szivárognak át a szabadságeszmék. Az abszolút monarchia, a feudális arisztokrácia s az őket kiszolgáló egyház, a nép babonás hitével visszaélve és az inkvizíció segítségével minden szabadabb megmozdulást elfojt. A polgári értelmiségi osztály s a liberálisabb főurak ennek ellenére magukévá teszik az enciklopédisták tanításait. A tömeg politikailag egyelőre éretlen — s tovább szenved. Nagyjából ilyen légkörben él és fejlődik Goya. Művészi törekvései mellett sikerre és vagyonra is áhítozik. Tehetsége utat tör magának, Zaragozában templomfreskók festésével bízzák meg. Közben féktelen kalandos esztendők során hol vidéken, hol a fővárosban tartózkodik, s túltengő temperamentumának engedve az élet minden ízét megkóstolja. — Madridban barátja, a festő Bayen beajánlja a német újklasszicista mesterhez az udvar festőjéhez: R. Mengshez. Ez a hűvös, lélektelen irány nem hat Goyára. Tiépolo rokoko freskói (a kir, palotában) közelebb állnak hozzá könynyed színeikkel, lebegő formáikkal. — Olaszországban ís tölt néhány évet, itt is mohón gyűjti a benyomásokat a nép életéből. 1775-ben feleségével, Bayen húgával, Madridban telepszik le, hol az előkelő körökkel igyekszik kapcsolatot teremteni. Az R. Mengs vezetése alatt álló udvari gobelinszövő gyártól megbízást kap 30 karton festésére. A falkárpitok a királyi palota számára készülnek s népies jeleneteket kell ábrázolniok. Goya színpompás, rokokós, dekoratívjellegü Labdajátéka, Bábtáncoltatása, Szembekötősdije s a többiek, mind nagy sikert aratnak. Egyik-másikban már némi irónia is megnyilvánul. Realisztikus ábrázolások a Szegények a kútnál, a Lezuhant kőműves, ahol a proletárok életét nem célzatosság nélkül jeleníti meg. Maga vallja, hogy mesterei: a természet, Velasquez és Rembrandt. A nemzeti hagyományokat az olasz és holland realizmus hagyományaival egyesíti. Korának minden megnyilvánulását életteljesen foglalja képbe. A királyi és hercegi palotákba és nyaralókba, a képtárakba és templomokba az ő történelmi és vallási képei vonulnak be. Fest harcot és bikaviadalt, kivégzést és ünnepségeket, zsáneri és csendéletet, parasztot és arisztokratát, munkást és szerzetest, bírát és brigantit, majákat, — aggokat és gyermekeket. Nem marad el a várt siker, hull az arany az ölébe. Az akadémia tagja, a király első festője lesz. Közelről látja az uralkodók és környezetük életét. Számtalan arcképben örökíti meg kortársait. A hivatalos portrék, kitűnő ember- és lélekábrázolások, szubjektív kifejezésük egyszersmind bírálat. Időközben a forradalmi mozgalom országszerte, mint lappangó tűz terjed. Goya barátai, írók, tudósok nagy hatással vannak reá. Az udvari festő már Rousseaut, Voltairet olvassa és megismeri a haladó francia grafikát. Az új eszmék mély tartalommal telítik. — 1791 fordulópont életében; a régi rendszer meginog, helyzete bizonytalanná válik. Súlyos idegbetegség is gyötri évekig, süketség és vakság fenyegetik, ami erős lelki és szellemi depressziót vált ki. — A magány és töprengés megérlelik s új és teljesebb ember az a Goya, aki most nem királyi rendelésre fest, hanem lénye mélyéből fakadnak művei: a döbbenetes őrültek háza, az Inkvizíciós Törvényszék tárgyalása idegtépő feszültségben hibbant vádlottaival, — az ördögi kegyetlenségű papbíráival, s a kísérteties Nagypénteki körmenet. Goya állást foglal az eseményekhez, az elavult intézményeket bírálja, vádol és karikíroz. — Az egyéni szabadság nyelvén, grafikában a Caprichós (Szeszélyek, ötletek) c. sorozatban fejezi ki tudatalatti legtitkosabb gondolatait, látomásait, saját és népe álmait. Ezekben a társadalmi pamfletekban és szatírákban boszorkányok, szörnyetegek rémlenek föl, mintha a gót katedrálisok kimérái, Bosch és Breughel pokolian groteszk figurái kísértenének. A politikai helyzet egyre súlyosbodik. Napoleon ügyes sakkhúzással öccsét, Józsefet ülteti a spanyol trónra 1808-ban. Vannak, akik tőle várják a szabadságot, Goya is, — de a nép lázong. Május 2-án Murát mamelukjai és a spanyol felkelők közt véres harcra kerül a sor. Másnap a haditörvényszék százával ítéli el s végezteti ki a hazafiakat. Ezeket az eseményeket két hatalmas festménye jelzi. A harc a spanyol guerillák s a francia sereg közt 4 évig folyik kegyetlenül. Ez ad ösztönzést a Háború Borzalmai metszet-sorozathoz. Dühös szenvedéllyel vádolja a háború s a megtorlás haláltáncát, a válogatott kínzásokat, élők és holtak meggyalázását, az éhséget, minden szenvedést. A háború gyűlölete izzik vonásaiban. Ostorozza a képmutató egyházat. A ciklus utolsó lapjainak címe kérdés: Feltámad-e? A tudatlanság, a gyűlölet és kegyetlenség kísértetei között halálos ájulásba roskadt izmos parasztnő — az Igazság — feje körül fény dereng. Ez az életerős nőalak támad föl ismételten legszebb realista alkotásaiban: pl. a Korsós leányban, a bordeauxi Tejeslányban. 1821-ben az elűzött József helyére Bourbon Ferdinánd kerül vissza s a legsötétebb reakció dühöng az inkvizícióval párosulva. — Goya hónapokig bujkál, de kegyelmet kap. A király lovasképet akar festetni magáról. — Az 1819-es lázadás kegyetlen elfojtása után Goya kedélye ismét elborul. A városon kívüli otthonában él. Végül is nem bírja a zsarnoki légkört, s mint legtöbb szabadságszerető barátja, ő is önkéntes száműzetésbe vonul. A 80 éves süket, majdnem vak festő Bordeauxban megértő honfitársak közt él és rendületlen optimizmussal alkot tovább. Utolsó müvei testi fogyatékosságai ellenére sem hanyatlók. Mintha most kezdené látni, amit eddig keresett. 80 év szenvedése és öröme, tapasztalata, népe fájdalma és életereje, hősiessége ad külön jelentőséget azoknak a bensőséges felfogású képeknek, melyeket most fest Barátairól, Komédiásokról, a nép gyermekeiről és a Bikaviadalokról. Üjabb műveit nemcsak technikai, de erkölcsi különbség is jellemzi. Goya végig a formák, színek, az anyag, az élet szerelmese. A nagy politikai harcos, aki az emberi jogok meggyalázása ellen tökéletes művészi eszközökkel tiltakozik, egyúttal a spanyol realista festészet utolsó s legnagyobb mestere. Szubjektív látásával előkészítője a 19. század modern festészetének, — a romantikus történeti festésnek és bámulatos fénymegoldásaival, — remegő ezüstszürke tónusaival bizonyos fokig az impresszionizmusnak is. Goya művészete túlnő a nemzeti mértéken, általános emberi értékével. Nyomában járnak Daumier Manet, Picasso is. Biológiai értelemben 130 évvel ezelőtt zárult le élete, de mély eszmei tartalmú, formailag is tökéletes és forradalmi művei tovább hatnak és ma is aktuálisak a szabadság és béke eszméjéért való harcukkal. Bárkány Jenőné Társadalmunknak élénk és egészséges viszonyát a képzőművészethez az az érdeklődés bizonyítja, mely ma a fejlődő értékek s a fiatal tehetségek és alkotásaik iránt megnyilvánul. A Művelődés Házának a Száraz Vámon levő kiállító helyiségében újból az ifjabb nemzedék egyik tagjának: a 34 éves, pri vi gyei születésű Imrich Vysočannak műveivel találkozunk. — Tíz esztendeje, hogy a bratislavai főiskolán rajz- és festészeti tanulmányait befejezte. Vysočan elsősorban grafikus. Pontos és biztos a meglátása, biztos kézzel, határozottan fogja a rajztollat, a tusba, meg szépiába mártott ecsetet. Világos gondolkodás, józan felfogás, a reális világ ismerete és kritikája jellemzik. A Roháč hasábjain éveken keresztül Vysočan szúrta tollhegyre a világpolitika szatírát kiváltó eseményeit s a hazai élet , g njxn_n_ innnnvi rw.- .-.-«. .-. - • Imrich Vysočan bratislavai kiállítása kisebb-nagyobb ferdeségeit. A szlovák néppárti fasisztákat kipellengérező szatirikus ciklusával díjat nyert. Alkotásainak súlypontját vonalas technikájú művei képezik. Kiállított anyaga kevés kivétellel az 1957-es esztendő termése. Tusrajzaiban a szlovák tájat, nagyrészt Heľpa meredektetős faházait, templomát, a környék szelíd hajlatú dombjait, szálas fenyőkkel szegélyezett rétjeit fogja vonzó képbe. A szénaboglyák jellegzetes sötét sziluettjei egymás mögött bandukoló subás pásztorok alakját idézik. - Frissen jelzett figurákkal tarkított temperájában, akvarelljeiben is a grafikust érzem. Néhány dokumentációszerüen és egyhangúan ható munkája után a szilárdan és egységesen felépített, lényegére sűrített Garam völgyi táj, könnyed ecsetkezeléssel, levegős színekkel jelzi a fokozatos fejlődés, majd a kiforrottság stádiumát — a művésznek müve tartalmával szoros összeforrását. Az egyszerű, hétköznapi motívumok ragadják meg. A falusi csűrök, rozoga kerítések szürkeségében meglátja a festői elemeket. Csendéletein is igénytelen vadvirágok nyílnak, cseréptálon hamvas hazai gyümölcsök tarkállnak. Figurális képeihez sem keres bonyolult vagy hatást keltő témát Olajportréin a kendős parasztleánykákat szűkszavúan, sokatmondó plaszticitással festi. Nyomon követhetők egyéni elgondolású keresései, lelkiismeretes próbálkozásai, ezekkel párosuló mérlegelései, technikai felkészültsége. Legújabb linoleummetszet-sorozata: A szabadsághoz vezető út, tiszta szociális érzéséről, humanista szemléletéről tanúskodik. Monumentalitás, dinamikus feszültség, jellemző kifejező erő azok a tényezők, amelyek ezeknek a fehér-fekete lapoknak mély emberi és erkölcsi tartalmát éreztetik. Minden értelemben jó grafikának értékelhető, mert esztétikai tulajdonságain kívül társadalmi rendeltetésének is megfelel, sokakhoz, — mindenkihez szól és meggyőz. A grafika a legalkalmasabb műfaj a forradalmi eszmék hirdetésére, Azonban épülő, békés korunknak számos témáját is felöleli. A fiatal művésznemzedék ezzel a kifejezési formával juthat el a legszélesebb rétegekhez. Vysočan helyesen választott útján előreláthatólag kimélyíti művei s a közönség között azt a kulturális kapcsolatot, mely a művészet s a társadalom fejlődése szempofttjából oly fontos. B. J. Sorban álltam narancsért Végre itt a tavasz'. Azt állítják az emberek, hogy az időjárás viszontagságait jobban elviselnök, ha nem szenvednénk valamennyien idült vitaminhiányban Ta'án ebben is van némi igazság, hiszen tudjuk, hogy az idén a rossz gyümölcs termés miatt alig volt alma és kö

rte a piacon. Ezzel magyarázható a kirakatokban időnként feltűnő narancs iránti fokozott érdeklődésünk. A minap én is elhatároztam: meglepem a családot, sorba állok naruncsért, ezért az oly kedvesen, aranyosan rámmosolygó déligyümölcsért. Hiszen oly régen nem került asztalunkra jóformán nem is emlékszem, mikor szakíthattam időt magamnak a narancsért való várakozásra. — Bizonyara a vitaminhiány az oka — gondoltam — hogy az egész család tüsszőg, köhög és az orrát fújja. Ezútta

1 nem kellett sokáig várakoznom. Sorra kerültem s mert elég narancs volt raktáron, a szokásos egy kiló helyett az elárusítónő annyit adott mindenkinek, amennyit csak akart. — Ki tudja, mikor lesz ismét narancs a piacon, no meg a sorban állás sem kenyerem — elmélkedtem — és bár sokadika volt, habozás nélkül kifizettem a három kiló narancs árát. Pénztárcámbar. alig maradt néhány korona — de majd csak lesz valahogy — nyugattam meg magamat, — leg- i feljebb kölcsönkérek a férjemtől a fizetésosztásig. Elégedetten cipeltem haza a gyenge erőimhez képest eléggé súlyos csomagot és örültem, hogy örömöt okozhatok. Jóformán ki sem nyitottam az előszoba ajtaját, orromat kellemes narancsillat csiklandozta meg. — Képzeld csak, milyen szerencsém t>olt — köszöntött, rám férjem — sorbanállás nélkül kaptam narancsot. Mindjárt három kilót vettem, hiszen nem kér enni és legalább kitart egy ideig. Persze ráment az egész pénzem. Adj kölcsön fizetésosztásig néhány koronát! Az ielső pillanatban kővé meredtem, de csakhamar feltaláltam magam: — Három kiló narancsot átadok a szomszédasszonyomnak, gyerekei vannak, hadd legyen nekiik is részük a jóban. Bizonyára még hálás is lesz önzetlenségemért. Elhatározásomat rögtön meg is valósítottam és becsengetten a mellettünk levő lakásba: — Jó napot kívánok. Képzelje csak, anélkül, hogy megbeszéltük volna, a férjem és én is vettünk narancsot. Szívesen átadnék belőle néhány kilót, nem volna kedve?... — Köszönöm, de éppen most hoztam haza a vásárcsarnokból három Kilót. Nem, ne is fáradjon, a szomszédok is vettek. Tele a város naranccsal. Helyzetem eléggé kilát isialan;ulc látszott, nem annyira a hat kilós narancstartalék miatt, mint inkább azért, mert nem volt pénzem és férjemet sem tudtam kisegíteni a hónap végéig. Alig hogy hazaértem, törni kezdtem a fejem, mitévő legyek, rmikor az előszobában, csengettek. A postás volt. Megdobbant a szívem, a remény szikrája éledt fel bennem. Hátha ... de nev., nem hozott pénzesut a'vány

t. dehogyis ... Csomagot kii'döt va'"ki, még hozzá utánvéttel Forgattam a szállítólevelet jobbra, balra, találgattam, ki küldhette, mi lehet *>enne . .. — Súlya három kilogramm — olvasom — a feladó... na persze a bratislavai sógornőm, Erzsi. Utánvét 45 korona. Ettől nem leszek okosabb — gondo'om. — Mi is futhatott eszébe — haragudtam, mert fizetésoszlás előtt nem vú'hattam ki a küldeményt. — Ügy látszik, elfelejtetted már — jött segítségemre férjem, — hogy meg az ősszel megkérted Erzsit, ha kapható lesz Bratislavában gyümölcs bármikor küldjön, mert itt Prágában nehezen jutunk hozzá. Azt is mondtad, hogy ne kelljen annyiszor a postára menni, küldjön mindent az egyszerűség kedvéért utánvéttel. Fogadni mernék, hogy a csomagban narancs van. — Hát igen, tényleg narancs lesz benne — állapítotam meg már dühöset és átkoztam magam, minek kértem szívességet. Itt állunk kilenc kiló naranccsal és üres pénztárcával a hó végéig. ' * * * Bizony, ilyen és ehhez hasonló gondjai vannak ma az embernek — Miért nem importálunk több déligyümölcsöt? — kérdezgetjük elégedetlenül és elfelejtjük, hogy nincs is oly messze az az idő, amikor roskadásig voltak teli a kirakatok naranccsal, citrommal és egyébb ínyencfalatokkal. De kinek tellett rájuk, amikor a legfontosabb mégis csak a kenyér és tej volt? Jóllakni, ez volt a jelszó. Es sorbanállás ma? Bár a várakozás a tömegben nem élvezet, mégis azt bizonyítja hogy telik még az ínyencfalatokra, csemegére is, sct mi több, a rendelkezésre álló készl-t a naay érdeklődés miatt gyakran nem fedď* a szükséges mennyiséget! Ezt se fi lejtsük el, ha néha sorban állunk ... narancsért! Kardos Márta oooo A falu és a város kulturális élete Hanva Tóth Géza a hanvaiak kulturális életéről számol be és elmondja, hogy a napokban több estén át kacajtól és tapsvihartól volt hangos a hanvai művelődési otthon. A falu színjátszói Csiky Gergely Kaviár című háromfelvonásos vígjátékát mutatták be nagy sikerrel. Levelezőnk dicséri a szereplőket és Asztalos Elemérnét, a Csemadok helyi szervezetének kultúrfelelösét, aki mindent megtett, hogy az irányítása alatt levő fiatalok a lehető legjobban megállják helyüket. Asztalos Elemérné fáradozása eredményes volt és ez biztosíték, hogy a tervbe vett nyári kultúrbrigádon is sikeresen szerepelnek majd. Itt kell megjegyezni, hogy a falu fiataljainak előadásában a tél folyamán Sánkfala, Dereske, Szkáros, Szarnya és Lekenye lakói Kónya József: Éles Marika menyasszonyi fátyla című színmüvét is láthatták. Zalaba A falu kultúrháza 60 éves. Pál György ebből az alkalomból küldött tudósításában többek között ezeket írta: — Falunk lakossága méltón ünnepelte a jubileumot. A színjátszók előadták a helybeli lakos Lovicsek Béla Húsz év után című drámáját. A főszerepet maga a szerző alakította. Méltó partnere volt Pereszlényi Eszter Tóth Julka szerepében. Többek között jól játszott még Pető Gyula és Bukri Berta is. Nagykövesd A falu kulturális életéről Horosz Arpád tudósít és elmondja, hogy a nagykövesdi fiatalok nemrégen alakították meg a CSISZ helyi szervezetét amelynek ma már 40 tagja van. A fiatalok tevékeny kulturális munkát végeznek. Húsvétkor például a Tanyai történet és a Győz a szerelem című színdarabokat mutatták be. Az elsőben: Tóth Sándor, Nemes Éva, Simkó János, Nagy Magda és Vaszily József, az utóbbiban: Fábián Zoltán, Tarcel Zsuzsanna és Kovács Endre tűnt ki. Jó! működik a szervezet tánccsoportja is. Itt Lovas Katalin, Dőci Anikó és Dóci Márta nyújt szép teljesítményt. Nagytárkány Innen szintén Horosz Árpád küldött tudósítást. Levelében többek között ezeket írta: — A nagytárkányi fiatalok a hús véti ünnepeken Moliére: Dandin György című színdarabjával léptek a közönség elé. A darabot, amely nagy tetszést keltett, Marci István tanította be. Játékukért többek között Ternyila József, Terebesi Erzsébet, Pólyi Pál, Spisák Magda és Nagy Árpád érdemel dicséretet. A nagytárkányiak a Dandin Györggyel most vendégszerepelni készülnek. Szentgyörgyhalma — Az állami birtokok csenkei gazdaságához tartozó Szentgyörgyhalmamajorban — írja többek között Nagy József — Kozák Ilona vezetésével a CSISZ szervezetének színjátszói Tersánszki Józsi Jenő: Síró babák című négyfelvonásos mesejátékát mutatták be. A szereplök kivétel nélkül jól játszottak, de Kuruc Julianna és Szlanka Katalin külön is dicséretet érdemel. A szentgyörgyhalmiak, ahol mindöszsze csak 35 család lakik, játékukkal bebizonyították, hogy a legkisebb helyen is lehet kulturális életet teremteni, ha van, aki foglalkozik a fiatalokkal. Levelezőnk tudósítása további részében elmondja, hogy a csenkei gazdaság majorjai — úgy látszik — versenyre kelnek, mert jelenleg a csenkei gazdaság, ahol szintén csak 43 család lakik, készül május 9-ére sokat ígérő kulturális műsorral. A fellépések során nyert bevételt mind a szentqyörgyhalmiak, mind a csenkeiek kulturális felszereléseik gyare

r)itásara fordítják. A majorban kibontakozó kulturális munkáért különösen Labai elvtársat illeti dicséret, aki mindeni megtesz a kulturális élet érdekében. (b) UJ szó s * 195

S- á»

riIis 2

1 I