Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)
1958-04-26 / 115. szám, szombat
A CSKP Központi Bizottságának a XI. pártkongresszussal kapcsolatban kiadott téziseiről A pártmunka ű j ideológiai feladatai Jiŕí Hendrychnek, a CSKP KB titkárának az ideológiai kérdésekről tartott országos szemináriumon mondott beszámolója T íz évvel ezelőtt, 1948. februárjában a politikai hatalom szempontjából hazánkban véglegesen eldőlt a „ki kit győz le" kérdése. A munkásosztály és a dolgozó nép pártunk vezetésével aratott februári győzelmének eredményeképpen Csehszlovákia népi demokratikus rendszere teljes mértékben érvényesíteni kezdte a proletárdiktatúra funkcióit. Ma, a XI. pártkongresszus előtt elmondhatjuk, hogy a hatalom kérdése a gazdasági építés és a termelési viszonyok terén is a szocializmus javára dőlt el. Alapvető célkitűzéseink Pártunk olyan körülmények közepette tartja meg XI. kongresszusát, amikor hazánkban lényegében befejeztük a szocializmus alapjainak építését. Ebből törvényszerűen indul ki társadalmunk fejlődésének további iránya, melyet a „Tetőzzük be hazánk szocialista építését" jelszó fejez ki. Miről van szó kommunista pártunk, Csehszlovákia népe életének és munkájának további időszakában? Milyen alapvető célokat kell kitűznünk, hogy elérésük után elmondhassuk: Jelentős korszakot zártunk le, a szocializmus építésének időszakát életünk valamennyi szakaszán. Ezeket a dolgokat most és a jövőben is állandóan meg kell magyaráznunk, mivel a szocialista építés betetőzésének feladatát csak azzal a feltétellel oldhatjuk meg, ha egészen konkrétan fogjuk értelmezni és a gazdaságunkban, a nemzeti bizottságokban, kulturális és ideológiai téren, pártunk tevékenységében végzendő szükséges konkrét munkát látjuk mögötte. A termelési viszonyokat illetően fordulatszerű változások következtek be. A tőkés szektort elenyésző csökevényeitől eltekintve, mind az iparban, mind a pénzügy és kereskedelem terén felszámoltuk. Nagy munkát végeztünk a mezőgazdaságban is, ahol tulajdonképpen megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása és a szocialista szektor a mezőgazdasági területek kétharmad részét öleli fel. Am annak ellenére, hogy a szocialista viszonyok fölényben vannak mezőgazdaságunkban, nem kerülheti el figyelmünket, hogy a föld egyharmad része még mindig a kistermelők kezében van. Most az a fontos, hogy falvakban is döntő győzelmet arassanak a szocialista termelési viszonyok, azaz konkrétabban, hogy abszolút fölénybe jusson a szövetkezeti szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Annak következtében, hogy lényegében felépítettük a szocializmus alapjait, társadalmunk összetétele is szembetűnően megváltozott. A társadalmunkban lefolyt nagy vál • tozásokat a következő alapvető tények igazolják: A munkások és alkalmazottak 1930-ban a lakosságnak valamivel több, mint 61 százalékát képezték, ma több mint 80 százalékát képezik. A munkásosztály akkor kizsákmányolt osztály volt, ma uralkodó osztály. Az egyénileg gazdálkodó parasztok része a lakosság számában 1930-ban mintegy 30 százalékot tett ki, 1955-ben az egységes földművesszövetkezetek fejlődése következtében már nem egészen 14 százalék. Ami azonban a legfőbb: 1930-ban 1 millió 300 ezer földbirtokos, kulák és vállalkozó élt (családtagjaikat is beleértve) Csehszlovákiában s a lakosság 10 százalékát képezte. 1955ben ezek az elemek családtagjaikkal együtt kb. 93 ezer személyt jelentettek, tehát a lakosság 0,7 százalékát. Kétségtelen, hogy ez a két év előtti számadat azóta tovább csökkent. Mindamellett sikeresen folytatódik az a folyamat, melyben a munkásosztály új rétegeket nevel át és ezek bekapcsolódnak a termelési folyamatba. A falvakon létrejött és tovább fejlődik egy új osztály — a szövetkezeti parasztság osztálya. Mindez megteremtette a feltételeket arra, hogy következetes korlátozással és elnyomással fokozatosan felszámoljuk a kulákságot, mint osztályt és a városi magánkapitalista elemek maradványait. Ez a tézisek egyik legfontosabb következtetése. Építésünk (belés nemzetközi) kedvező feltételeinek köszönhetjük, hogy hazánkban a helyzet úgy alakult, hogy nincs szükség semmilyen tömeges felszámolásra. Folytatni kell azonban a korlátozás és elnyomás politikáját, mert viszonyaink közepette ez a célhoz vezető út. Ezt a további nehéz feladatunkat röviden a következő szavakkal fejezhetjük ki: El kell távolítanunk az antagonista osztályok maradványait. A szocializmus célja felé irányuló további határozott előrehaladásunk ezután is a termelőerők gyors fejlődésétől függ. Gondoljunk arra, hogyan hangzik alapfeladatunk: A munka társadalmi termelékenységének növelése; mindent ennek kell alárendelnünk. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági munka társadalmi termelékenységének lényeges fokozása, az egész népgazdaság hatékonyságának állandó növekedése nélkül a népünk életszínvonalának szüntelen emelkedéséről hangoztatott minden szólam többé-kevésbé meddő. A társadalmi-gazdasági alap fejlesztésétől elválaszthatatlan feladat szocialista demokráciánk általános elmélyítése és tökéletesítése. Ez azt jelenti, hogy elsősorban rendszeresen fokoznunk kell a dolgozók tevékeny részvételét az államigazgatásban és gazdaságunk irányításában. Pártunk azzal a tudattal dolgozza ki és valósítja meg politikáját, hogy a szocializmust csak a dolgozók legszélesebb tömegeinek aktív és öntudatos tevékenységével építhetjük fel. Ezért egyik alapvető feladatként és célként emeli ki ma a nép erkölcsipolitikai egységének további szilárdítását és a szocialista forradalom megvalósítását ideológiai és kulturális téren. Mint látható, pártunk jelszava: „Tetőzzük be hazánk szocialista építését" életünk minden terén — a közgazdaságot, politikát és ideológiát felölelő komoly kérdéseket tartalmaz? Viszonyaink közepette, országunk magasfokú gazdasági fejlettsége és népünk magas politikai és kulturális színvonala mellett — annak eredményeképpen, hogy a szocialista világrendszer szilárd láncszemét képezzük — történelmileg aránylag rövid idő alatt megvalósíthatjuk ezeket a feladatokat. A szocializmus építésének betetőzését nem értelmezhetjük valamilyen pontosan meghatározott, időben kijelölt, egyszeri fordulatnak. Egy bizonyos időszakról van szó, melyben teljesítenünk kell minden általam említett feladatot, s melybén szocialista társadalmunknak halmoznia és fejlesztenie kell a további előrehaladást szolgáló újabb anyagi és kulturális tartalékokat. Ugyanakkor ebben az időben megteremtjük a kommunizmusba való fokozatos áttérés feltételeit. A szocialista állam kérdéseiről A szocialista világrendszer fennállására és a szocialista építés betetőzésének feladataira való tekintettel elsősorban államunk gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciója fokozódik. Az ipar és az építészet átszervezésével, az összes fokú nemzeti bizottságok jogkörének bővítésével kedvező feltételeket teremtünk államunk említett funkciójának elmélyítésére és bővítésére. Legelőször az államapparátus kérdésénél szeretnék megállni. Széleskörű szocialista felfogásunkban az államapparátust nemcsak a fizetett államapparátus, azaz a szó szorosabb értelmében vett apparátus képezi, hanem mindenekelőtt a nemzeti bizottságok, ezek albizottságai és aktívái. Ez összehasonlíthatatlanul demokratikusabb apparátus, mint a burzsoáapparátus, mivel funkcionáriusait a nép akaratából, bürokratikus formalitások nélkül választják mea vagy mozdítják el. Ez az apparátus szilárd kapcsolatot tart fenn a legkülönfélébb hivatásokkal és ezzel lehetővé teszi az állampolgárok összes alkotó- és szakképességeinek kihasználását az ország igazgatására és irányítására. így aztán bürokrácia nélkül hajthatók végre a legtökéletesebb reformok és intézkedések. A nép választott képviselőin keresztül nemcsak maga hozza, hanem maga is hajtja végre törvényeit. Ily módon fejlődik aktivitása, kezdeményezése és öntudatossága. Ezért a CSKP Központi Bizottságának pártunk XI. kongresszusával kapcsolatban kiadott tézisei arra figyelmeztetnek bennünket, hogy állandóan szem előtt kell tartanunk a tömegek igazgatásban és irányításban való közvetlen részvételének fokozását. Ez a cél kell, hogy a választott népi szervek jogkörének további bővítésére s arra késztessen bennünket, hogy gazdasági és kulturális téren száimos további kérdésben, melyekre eduig nem gyakorolhattak kellő befolyást és melyeket gyakran csak a hivatalos apparátus oldott meg, a döntés joga az összes fokú nemzeti bizottságokat illesse. Az állampparátus lenini értelmezésével kapcsolatban, amit a XX. kongresszus és országos pártkonferenciánk tárgyalásainak szellemében egyre következetesebben, fokozatosan érvényesítünk, szeretnénk válaszolni az állami máilóságát kiharcoló fő erő volt. éa — legenyhébben szólva — idő előtti szóbeszédekre és elképzelésekre. Államunk fokozódó szervező funkciójával kapcsolatban gyakran megfeledkeznek funkciójának további részéről és gyakran álamunk lényegéről is. Már a marxizmus alapítói hangsúlyozták, hogy a Párizsi Komműn-típusú állam „uralkodó osztállyá szervezett proletariátus". Az állam lényege a hatalomban van, abban, hogy kié ez a hatalom. A szocialista típusú államot illetően a munkásosztály nemcsak a saját erdekében, hanem a többi dolgozók érdekében is kezében tartja, és szövetségben velük gyakorolja a hatalmat. Ezért mondja Lenin, hogy a proletárdiktatúra legfontosabb alaoelve a munkásosztály és a parasztság, a dolgozók tömegeinek szövetsége, „hogy a munkásosztály megtarthassa a vezető szerepet és államhatalmat". Tehát a munkásosztálynak nemcsak szervezettsége, hanem hatalma is jellemzi népi demokráciánkat, mint a proletárdiktatúra formáját. Amíg nem győzedelmeskedik a kommunizmus az egész világon, vagy legalább is annak nagy részén, addig fennáll az állam. Természetesen a fejlődés folyamatával egyidejűleg a körülmények szerint fognak változni az állam feladatai és funkciói. Gazdaságunk átszervezésének végrehajtásával, a fizetett hivatali apparátus csökkentésével s a nép államigazgatásban való részvételének fokozásával kapcsolatban egyes elvtársai elvétve az állam elhalásáról beszélnek. Az ügynek csak egyik oldalát látják s teljesen megfeledkeznek másik oldaláról. Hazánk konkrét feltételeit sem veszik figyelembe — azt, hogy a szocializmus építését még nem fejeztük be egészen, még nem számoltuk fel teljes mértékben a tőkés elemeket — de a nemzetközi viszonyokat sem veszik tekintetbe. Szemet hunynak az imperialista tábor fennállása és szocialista építésünk meghiúsítására vonatkozó kísérletei felett. Népi demokretikus államunk tekintettel ízekre a körülményekre nem hal el, noha az utób bi időben tett intézkedések és a nép államigazgatásban való részvételének fokozására vonatkozó további intézkedétek határozott feltételeket teremtenek arra, hogy a jövőben elhaljon az állim. Ez az idő azonban még nem jött el. XIV. Lajos önkényuralkodó annak idején kijelentette: „L'état cést moi" (Az állam én vagyok). Hazánk dolgozói ma büszkén kijelenthetik: Az állam mi vagyunk! Egyszer majd földtekénk összes polgárai is büszkén kijelenthetik ezt. Akkor „az emberek fölött gyakorolt uralom háttérbe szorul az ügyek igazgatásával és a termelőeszközök irányításával szemben", és ha egyidejűleg kialakulnak a megfelelő nemzetközi feltételek, az állam valóban elhal. Addig azonban az állam azzal készül fel végére, hogy erősödik. Erősödik természetesen mindenekelőtt az által, hogy egyre jobban fokozódik a dolgozók részvétele az ország, a kultúra és a gazdaság irányításában. Fokozódik a tömegek öntudatossága azzal, hogy a tömegek mindenről tudnak és dönthetnek is. Helyénvaló volna, ha ideológiai dolgozóink a lehető legnagyobb figyelmet szentelnék az államunk erejének növekedésével és demokratizmusának elmélyítésével összefüggő utaknak és módoknak. A társadalmi kapcsolatok és a kultúrf orra dalom problémái Az egyik égetően sürgős feladat abban van, hogy fokozottan törekedjünk a kollektív élet fejlesztésére az individualizmusnak társadalmunkban megnyilvánuló különféLe irányzataival szemben. Az individualizmus helytelen irányzatai elleni küzdelem azonban nem jelent semmilyen egy színvonalra helyezést. Abból indulunk ki, hogy csak a szocializmus és kommunizmus eredményezi az egyén, az individuum teljes mértékű kibontakozását, de csak az olyan egyénét, aki szorosan összeforr a kollektívval, nem vonja ki magát a közösségből, sőt ellenkezőleg, a közösségben, a társadalom javára végzett munkában fejleszti képességeit. Noha az individualizmus a múltban, a tőkés életmódban gyökerezik, melyet társadalmunkból már kiküszöböltünk, nem jelenti még azt, hogy nálunk már ma, végéráiban nem ütné fel a fejét. Sőt, ha ezt a tényt szem elől tévesztenők és elhanyagolnék az individualizmus elleni küzdelmet, új szinten, új formákban újra kisarjadhatna. Táptalaja még mindig megvan nálunk, körünkben élnek ezeknek az irányzatoknak fő képviselői és bár aránylag csekély, de mégis bizonyos gazdasági alappal rendelkeznek. Főként a propagandistákra vár itt nagy munka, nehogy egyes emberek csak pénzt és azonnali hasznot lássanak minden mögött. Ez nem csupán az erkölcs és anyagi tényezők harmóniájáról elhangzó különleges előadások és beszélgetések feladata. Ez elsősorban propagandánk, munkatartalmunk egész hangnemének ügye. Vegyük például az anyagi érdekeltség elvét. A szocializmusban bizonyára helyes és szükséges ez, ám nem hangsúlyozhatjuk egyoldalúan, nehogy anyagiassággá fajuljon a „ragadj el, amennyit bírsz" értelmében. Jobban kell ügyelnünk arra, hogy az anyagi érdekek összhangban álljanak a szocializmus erkölcsi-politikai alapelveivel, hogy a személyes érdek helyes viszonyban álljon a társadalmi érdekkel, hogy a társadalmi érdek a személyes érdek felett álljon. Falvainkon, szövetkezeteinkben Is időszerű ez a feladat. A paraszt meggyőzése és megnyerése a szövetkezetnek, ez az egyik feladat. A második feladat az, hogy a szó valódi értelmében szocialista szövetkezeti dolgozóvá neveljük, szocialista szellemben átneveljük. Igényesebb, hoszszabb ideig tartó, de a szövetkezeti nagyüzemi termelés és az egész gazdaság szempontjából döntő feladat ez. Á küzdelmet akkor nyerjük meg, ha a szövetkezeti dolgozók teljes mértékben tudatosítják az egész társadalom szükségleteinek biztosításában rájuk háruló felelősségüket. Ennek útja éppen a kollektivizmus fejlesztése, az ügy iránti társadalmi érdeklődés elmélyítése. Természetesen itt sem mellőzhetjük a másik dolgot, az individualizmus irányzatainak fő képviselői, azaz a minden lehetséges módot ellenünk felhasználni törekvő burzsoázia maradványai elleni nyílt küzdelmet. A párt a szociális-gazdasági téren elért eredményekre támaszkodva a kultúrforradalom befejezését is megkezdi. El akarjuk érni, hogy dolgozóink nagyon müveit és elsősorban szilárdan a szocializmus pozícióin álló emberek legyenek. Fontos, hogy világnézetünk népünk túlnyomó többségének gondolkodását befolyásolja. Am kizárólag ideológiai fegyverek kel nem tudjuk kivívni a szocialista forradalom győzelmét a kultúra te rén. A szocialista építés egész front ján küzdeni kell ezért a győzelemért. Tisztán kell látnunk, hogy éppen céljainknak az osztályviszonyok terén, a termelőerők fejlesztésében, a szocialista demokrácia elmélyítésében történő következetes megvalósítása fog döntő befolyást gyakorolni az emberek gondolkodásmódjára és tudatára. Emellett lényegesen nagyob bodni fog a művelt szocialista ember nevelésével kapcsolatos feladatok fajsúlya a szocialista építés összterületén. Csehszlovákia kultúrforradalmának végrehajtásában nem kerülhetjük meg hazánk történelmi fejlődésének és feltételeinek megfelelő sajátosságait. A nagyon fejlett kapitalizmus nagyobb hatással volt a lakosság aránylag magasabb kulturális színvonalára, mint amilyent pl. a túlnyomóan agrár, gazdaságilag elmaradt országokban értek el. A cseh országrészekben például az írástudatlanság már századunk eleje óta nem jelentett különös problémát. A nép mindig sokat olvasott, és falvaink sem állottak távol a kultúra forrásaitól. E tekintetben sokkal kedvezőbb feltételekkel rendelkeztünk a kultúrforradalom első alapvető feladatának megvalósítására, azaz a kultúra közeledésére a néphez. Másrészt azonban Csehszlovákia tőkés fejlődésének magas foka — főként a cseh országrészekben — azzal járt, hogy a burzsoá ideológia elég mély gyökereket eresztett az emberek, de főképpen a középrétegek tudatában. Míg a Szovjetunióban három forradalom és a polgárháború viszonyai közepette a tömegek fegyveres osztályösszecsapásokban politikailag megedződtek, nálunk a hatalomért vívott küzdelem nem olyan súlyos és gyötrelmes körülmények között zajlott le. Csehszlovákiában a kapitalizmusból a szocializmusba való viszonylagosan békés átmenet pozitív oldala abban van, hogy dolgozó népünknek nem kellett olyan sok súlyos veszteséget szenvednie és áldozatot hoznia, mint a szovjet népnek, melyre az a feladat hárult, hogy az emberiség történelmében elsőként egyengesse a kapitalizmusból a kommunizmusba vezető fő utat és ily módon a mi érdekünkben is sok nehézséget és nélkülözést kellett kiállania. Ez természetesen a tömegek edzettségének fokában és tapasztalataiban is visszatükröződik. Számítanunk kell arra, hogy hazánk lakosságának aránylag széles rétegei, azaz elsősorban a kispolgárság és az értelmiség jelentős része ma mindennapi életünkben, anyagi helyzetükben éppúgy, mint elképzeléseikben és nézeteikben a kispolgári demokratizmustól a szocialista alapelvekig vezető úton bonyolult változásokon megy keresztül. Még mindig sok illúziót fűznek a burzsoá demokráciához annál inkább, mert ezek a rétegek a polgári demokratikus köztársaságra hivatkozhatnak, amely — az összes szocialista országoktól eltérően is ez bizonyos sajátosságunk — a polgári demokrácia aránylag nagyon fejlett formája, azaz a tőke uralmának leplezett formája volt. Noha ezek a rétegek akkor is érezték a kizsákmányoló rendszer elnyomását, ez a politikai forma mégis bizonyos lehetőségeket nyújtott kispolgári irányzataik érvényesítésére. Nem feledkezhetünk meg továbbá arról sem, hogy a polgári demokratikus állam megalakulása az ország nemzeti felszabadulásával kapcsolódott egybe. Ennek következtében sokan összekötötték a nemzeti szabadság eszméjét az idealizált polgári renddel. A polgári történettudomány érdeméből egyre inkább elhallgatták és háttérbe szorították annak a munkásosztálynak szerepét, amely az Októberi Szocialista Forradalom hatására az első világháború végén a csehek és szlovákok nemzeti és állami önállóságát kiharcoló főerő volt. Ezek azok az egyes kérdések, melyekre minduntalan gondolnunk kell kultúrforradalmunk végrehajtásában, midőn előtérbe lép a burzsoá ideológia hatása leküzdésének feladata. Ezért a kultúrforradalom betetőzésekor sokkal jobban fokoznunk kell a burzsoá kultúra erős hatásának, negatív oldalainak, a burzsoá individualizmusnak és önzésnek leküzdésére ható szocialista nevelőmunkát. Helyénvaló a nagyobb elővigyázatosság, hogy ne hatoljon be hozzánk a nyugati burzsoá ideológia, hogy főként a kultúra frontján ne éledjen fel a nyugati burzsoá kultúra ártalmas hatása, a nyugati életmód, stb. Természetesen az új szocialista ember általános nevelését nem értelmezhetjük csupán szűkkörű és egyoldalú ideológiai hatásként. Bármily rendkívül fontos is az ideológiai munka, azt mindig a kommunista párt és a népi demokratikus állam szervezőmunkájával kapcsolatban keli látnunk. \ A z elkövetkező időszakban új, valóban nagy feladatok várnak ránk. Teljesítésük megköveteli népünk alkotó erőinek további fellendülését, kommunista pártunk irányító munkájának és az állam gazdasági-szervező és kulturálisnevelőmunkájának javulását. Teljesítésük fokozza hazánk hatalmát és dicsőségét, pártunk világtekintélyét, megszilárdítja népi demokratikus államunkat, emeli népünk anyagi és kulturális színvonalát és a kommunista társadalom magasabb fokának, a kommunizmusnak küszöbére vezet bennünket. A pártpropaganda és agitáció feladata, hogy nagy távlatainkat megmagyarázza a népnek s ezzel lelkesedést öntsön hazánk minden dolgo-. zőjának értelmébe és szívébe s a XI. pártkongresszus „Tetőzzük be Csehszlovákia szocialista építését" jelszavának megvalósításához szükséges új erők hatalmas áramlását eredményezze. ÚJ SZŐ 167 * f958. április 20.