Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-19 / 108. szám, szombat

inka-gárda ©sila A tárgyalás negyedik napja A Hlinka-gárda egykori rohamosztagosai elleni bünper tárgyalásának negyedik nap­ja a bratislavai kerületi bíróság tanácsa előtt 18 tanú vallomásának felolvasásával, valamint írásbeli és fényképes bizonyító anyagnak a vádirathoz csatolásával folyta­tódott. Az írásbeli vallomások és dokumen­tumok a vádlottak büntevékenységére vo­natkozó több tényt erősítettek meg. A do­kumentumok között volt a Hlinka-gárda főparancsnokának Bunta és Spišiak előlép­tetéséről szóló parancsa, akiket a partizá­nok elleni harcban szerzett rendkívüli ér­demekért léptettek elő. Egy további doku­mentum szerint Spišiak vádlottat kitüntet­ték „kitartásáért" és „bátorságáért", ame­lyet a Szlovák Nemzeti Felkelés elnyomása során tanúsított. További dokumentumok szerint a Hlinka-gárda számos parancsa, a kötelességek buzgó teljesítésére serken­tette a Hlinka-gárda rohamosztagosait. A kerületi bíróság tanácsa a dokumentu­mok között felmutatta a Hlinka-gárda tá­bori lelkészi parancsnokságának szerve­zeti szabályzatát, valamint egy. a gárdisták elveiről szóló brosúrát is, amelyeket He­dera római katolikus papnál találtak, He­dera. a fanatikus iudák, mint értékes emléktárgyakat, fényképeket is' megőrzött a németek nyugati fronton elkövetett em­bertelen tetteiről. Hedera a nyugati fron­ton, mint tábori lelkész tevékenykedett és gondosan megőrizte azt a fényképet, amelyen Jozef Tiso fasiszta vezér mellett áll. A kerületi bíróság tanácsa által fel­mutatott dokumentumok lözött fényké­pek voltak, a Nemecká melletti mészége­tőről, a pöcepödörröl és más helyekről, ahol lejátszódtak a bünper során meqtár­gyalt embertelen gyilkosságok. Több fény­kép rábizonyítja a vádlottakra, hogy kü­lönféle használati tárgyakat tartottak meg maguknak, amelyektől, megfosztották a meggyilkoltakat. A/ egyik fénykép rábi­zonyítja Knapek vádlottra a fegyverek és töltények törvényellenes elrejtését is. A védő néhány írásbeli dokumentumot terjesztett a bíróság e!é. A bíróság ta­nácsa ezeket a vádirathoz csatolta. A ke­rületi bíróság tinácsa azonban elutasította azt a javaslatot, hogy hallgassanak ki to­vábbi tanúkat is. mert a kihallgatásukkal kapcsolatos körülmények megítélése szem­pontjából ez nem' döntő fontosságú, mi­után a szóban forgó körülmények kelló­képpen tisztázódtak már a bizonyítási el­járás során is. A bratislavai kerületi bíróság szerda dél­utáni tárgyalása az ügyész záróbeszédével kezdődött. A bírósági tanács elnöke azután a védelem képviselőinek adta át a szót. A védelem lénvegében abból indult ki, hogy a bűntettek ténye bebizonyosodott és a bűntetteket a vádirat helyesen minősítette. A védő ezért azt indítványozta, hogy a bí­róság vegye figyelembe az enyhítő körül­ményeket, különösen azt. hogy a klerofa­siszta ideológia milyen káros hatást gya­korolt a vádlottakra és végeredményben ez az Ideológia vezette őket az emberies­ség elleni borzalmas tettekre. A védő továbbá javasolta, hogy a bí­róság a büntetés megszabása során ' vegye figyelembe a büntető törvény egyes ta­vőbbi enyhítő cikkelyeit is. A bírósági tanács einöke az esti órákban a vádlottak zárószavainak elhangzása után félbeszakította a tárgyalást. Kivonat az ügyész vádbeszédéből Megtartom a záróbeszédet ebben a borzalmakkal foglalkozó perben, ame­lyeket a tömeggyiíko-ok csoportja követett el, akik tetteikkel köztársa­ságunk összes dolgozóinak határtalan felháborodását és ellenszenvét vál­tották ki A bizonyító eljárás alapján megál­lapítom, hogy a főtárgyalás eredmé­nye, mely tárgyalás során részletesen foglalkoztunk ezzel a bűnüggyel, a vádiirat értelmében teljes terjedelmé­ben bebizonyította az összes vádlott bűnösségét. Bebizonyosodott, hoqy az őszes vád­lott — akiket a saját nemzetük elleni harcra, a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevői, a szovjet hadsereg és a köztársaság szövetségesei elleni harc­rr fasiszta ludák ideológiával és go­nosztettekre serkentő parancsokkal buzdítottak mind az ún. Szlovák Ál­lam képviselői, mind Hedera vádlott, a Hlinka-gárda Pov. Bystrica-i roham­osztagának lelki tanácsadója Ls — 1944. szeptembere éís 1915. márciusa között Szlovákia külörböző helyein, főleg Pov. Bystricán, Martin, Ružom­berok Lipt. Mikuláš, valamint Banská Bystrica környékén, a Hlinka-gárda róhamosztagiának, 3zen gonosztevő fasiszta szervezetnek tagjaiként részt vettek nagy kiterjedésű fegyve­res akciókban a partizáncsoportok és a felkelés résztvevői ellen. Emellett többszörösen megtorló 'kciókban vet­tek részt a felkelés résztvevői, a CSKP tagjai, a forradalmi nemzeti bizottságok tagjai, valamint haladó szellemű és demokratikus gondolko­dású polcjárok ellen. Ezeket a szemé­lyeket megkínozták, kirabolták, és részt vettek a koncentrációs táborok­ba való deportálásukban. Közvetlenül részt vettek tömeg­qyilkossáqokban, melyek során csupán a Nemecká község melletti mészége­tőben 400 embert gyilkoltak meg, akik között a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevői, partizánok és olyan pol­gártásaink voltak, akik segítséget nyújtottak nekik a felkelésben, to­vábbá faji okokból üldözött egyének voltak. Megállapítást nyert az is, hogy a meggyilkoltak között szovjet és francia partizánok, valamint az an.qol-amerikai katonai misszió tag­jai is voltak. A vádlottak túlnyomó többsége ezen tömeges kivégzések­során a letartóztatottakba lőtt és nem riadt vissza nők, aggok, fiatal­korúak, valamint egy csecsemő meg­nyilkolásától sem. Dióhéjban ezek azok a puszta té­nyek. amelyeket a vádirat részletesen leír és amelyek a főtárgyalás során részletes gondos elemzés tárgyát képezték. Az ügyész továbbá rámutatott ar­ra. hoqy a bünper megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a vádlottakat a Szlovák Hlinka Néppárt ludák-fasisz­ta ideológiája vezette gonosztetteik elkövetésére, az az ideológia, mely minden feltétel nélkül a szlovák nemzet leqnagyobb ellenségét, — e hitleri fasizmust szolgálta. A fasizmus mindenütt egyforma Ez a búnper megcáfolhatatlanul be­bizonyította azt is — folytatta ez ügyész —, hogy nincs semmilyen kü­lönbség a német és a szlovák, avagy bármi néven nevezendő más fasizmus között. Ma világosan látjuk, hogy leg­alább 4000 áldozat 176 tömegsírja Szlovákiában tanúbizonysága annak, hogy a fasiszta kényurak. legyenek bárhol is, terrorra], koncentrációs tá­borokkal, gázkamrákkai, hullaégető kemencékkei, tömegsírokkal tartják fenn habalmukat és embertelen mó­don likvidálják a haladó szellemű em­bereket. A ludák fasizmus és annak kiszol­gálói viselik a felelősséget azért, hogy szlovák katonákat gonosztevő módon harcba kergettek a testvéri Szovjet­unió ellen, valamint azért is, hogy Tiso ilavai és más koncentrációs tá­boraiban minden ítélet nélkül legalább 3000 személyt tartottak fogságban. A bíróságok börtöneiben legalább 4000 személy sínylődött politikai állásfog­lalása miatt. A náci Németország koncentrációs táboraiban 30 ezer szlovákiai ember pusztult el, a bra­tislavai Vlčkoyá utcai épületben és Szlovákia különféle más helyein gár­disták embertelenül kínoztak sok ezer szlovákiai fasisztaellenes harcost. A faji megkülönböztetés alaDján Len­gyelországban és a náci Németország haláltáboraiba 68 ezer polgárt depor­táltak, akik közül csak igen kevesen tértek vissza. A náci megszállók fel- j égették Kíak, Tokajik, Telgárt. Ba- | !áže, Kalište szlovák falvakat és sok j más szlovákiai községet és amint az , ebből a búnperből kiviláglik, részt.vet- I tc . ehben a Hlinka-gárda rohamosz tagainak tagjai is. A ludákság nemzetellenes arculata A Szlovák Hlinka Néppártban meg­testesített ludák klerofasiszta ideoló­gia, melyet a legsötétebb reakció Kép­viselői valósítottak meg, az olyan tí­pusú egyének, mint a demagóg Hlin­ka, az irredenta és hazaáruló Tuka. a háborús gonosztevő Tiso, a nemzet­közi kalandor Ferdinand Ďurčanský es a hozzájuk hasonlók mindig a reak­ciós erők oldalán álltak és a szlovák dolgozó nép jogai ellen irányultak, azon nép jogai ellen, amely a kom­munista párt vezetésével mindig a szlovák nemzet jólétéért és felvirá­goztatásáért szállt síkra. Szlovákia dolgozó népe. a Csehszlo­vák Köztársaság fennállásának első pillanataitól kezdve többször bebizo­nyította. hogy kizárólag a Csehszlo­vák Köztársaságban látja természetes és törvénves államalakulatát. A cseh és a szlovák nép évszázados váava az volt, hogy közös államban élhessen együtt. Ez a közös hagyományokban gyökerező ké f testvéri nemzet hala­dó szellemű hagyományainak öröke. A szlovák dolgozó nép ezért Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának vezeté­ÜJ SZÖ 2 * 1958. április 19. sével — amely nemzetiségi politiká­jában 'mindig minden feltétel nélkül elismerte és érvényre juttatta közös államunkban mindkét nemzetünk nem­csak formális, hanem valóban ténv­leges egyenjogúságát — 1938-ban jltökélten a köztársaság védelmére kelt nemcsak számos manifesztácíft során Tornócon, Kassán, és Szlová­kia sok más városában, hanem akkor is, amikor a mozgósítás során harci eltökéltséggel felsorakozott. Ezért annál kifejezőbben domboro­dik ki, üiogy a Szlovák Hlinka Nép­párt vezérei okozták a köztársaság feloszlatását, ami még jobban kidom­borítja azt is, hogy elárulták a szlo­vák nemzet létérdekeit. Számos dokumentum tanúskodik arról, hogy ezek a „hazafiak" árulók voltak, sőt mi több, személyes és agyagi előnyeiket a szlovák nemzet érdekei és léte fölé helyezték. Hit­ler, Mussolini és Franco közelebb állott hozzájuk, mint a testvéri cseh nemzettel együttes demok­ratikus állam és mint a saját nemzet létérdekei is. Az ezekből az időkből s-ármazó dokumentumok megcáfolha­tatlanul leleplezik a ludákság népel­lenes és nemzetellenes arculatát. A Rodofcrana. a Hiinka-gárda fegy­veres osztagai, a Hlinka-gárda ro­hamosztagai a hitleri terrorista SA­nak és SS-nek voltak utánzatai, me­lyek tevékenysége a forradalmi mun­kásmozgalom elnyomására irányult. A Szlovák Hlinka-NéDPárt bomlasz­tó politikájával hozzájárul' München előkészítéséhez. Ez a párt München nhojaiban eladta Szlovákiát Hitlernek A szlovák nép történetében nem forduit elő olyan árulás, mint amilyet a ludák vezérek követtek el, a szlovák nemzet története nem isme - annál sö­tétebb időszakot, mint azt a hat évet, amikor fennállott a náci Németország szuronyai segítségével létrejött és fenntarístt úgynevezett Szlovák Ál­lam. Ez az időszak a napnál is világo­sabban megmutatta, hogy a Hlinka­párt vezérei sohasem tartották szem előtt a szlovák nép nemzeti és szo­ciális jogait, hanem csak és kizárólag azt a kiváltságot, hogy könyörtelenül kizsákmányolhassák a dolgozókat Nem volt a véletlen játéka, se nem történelmileg szükségszerű, mint ahogyan azt egyes ludákok még ma is állítani akarják, hoqy a ludák ve­zérek nagymértékű aktivitással ve­gvenek részt a köztársaság szétve­résében, valamint Szlovákiának Hit­ler kényére-kedvére való átadásában, hanem ez a ludákság osztály- és ideológiai lényegéből adódik és ezt sokáiq s céltudatosan elő is készí­tették. Visszaéltek a nép vallásos érzületével Az egyházi papi urajom, mely a vallási ideológia álcája mögé rejtet­te „a Szlovák Állam" igazi fasiszta arculatát, nagy szerepet játszott a szlovák klerofasiszta állam keletke­zese és fennállása során. A papi ura­lom azt hirdette, hogy a nemzet „Is­ten műve". A nemzetet azonosította a Hlinka-párttal és kijelentette, hogy aki nem ért egyet a ludákok gondo­latvilágával, az nem szlovák és szem­behelyezkedik a nemzettel — „Is­ten müvével". A ludákok úgy, mint I-Iitier, a gondviselésre hivatkoztak, mely állítólag Tisót választotta ki a nemzet vezérévé. Minden szlovák nemzeti és keresztényi kötelessége szerintük az volt, hogy engedelmes­kedjen ennek a vezérnek. Ezek a gondolatok képezték a ludákok egész nevelésének alapját. Az ún. Szlovák Államban ezek az ún. „ideológusok" és „lelkivezérek" így kényszerítették rá az emberekre és terjesztették a gonosztevő náci ideológiát és mindezt az „Istenért és nemzetért" jelszó je­gyében cselekedték. A ludákok a felnőttek nevelését a terrorista Hlinka-gárdára, a fiatalo­két pedig a Hlinka-ifjúságra bízták, amelynek fő vezérei és nevelői egyes lelkiatyák, — papok voltak. Ezt a klerofasiszta nevelést tartotta szem előtt már az a „Szervezeti Szabály­zat" is, amely a Hlinka-gárda lelké­szed parancsnokságára vonatkozik és hetedik pontjában a következők áll­nak: „A lelkészet! parancsnokság ezzel elsősorban Hlinka szellemében védel­mezőjévé válik a Hlinka-gárdának." A Hlinka-gárda és a Hlinka-ifjúság ezen papi ruhát hordó úgynevezett lelkiatyái és tanácsadói visszaéltek az ifjúság és a felnőttek vallásos érzületével, fasiszta ideológiával mé­telyezték meg őket és az így ne­velt ifjúságot azután németországi kiképzőtáborokba küldték, hogy ott elsajátítsa a hitleri módszereket, j A szlovákokból ilyen neveléssel olyan embereket akartak formálni, akik . nem gondolkoznak jövőjük t'elől és , akiknek elegendő - mint ahogyan j azt Hitler mondotta —, ha „százig" | tudnak számolni. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az SA egyenruhához hasonló gárdista egyenruha a szlovák nép, különösen a munkásosztály és a többi haladó erő elleni erőszak jelképévé vált. így teljesen természetes az is, hogy néni volt a véletlen játéka, ha az út ezektől az egyenruháktól tö­meggyilkosságokhoz és tömegsírok­hoz vezetett, hanem ez a fasiszta ne­velés törvényszerű következménye volt. A nép áldozatteljes harca a fasizmus ellen A népi tömegek igen hamar meg­győződtek arról, hogy a valóságban mi rejlik a fasiszta jelszavak mögött. A népi tömegek meggyőződése és érzése kimondottan fasisztaellenes volt. A nép határozottan elutasította a fasiszta Szlovák Állam koncepcióját és az elnyomott dolgozó nép minden reményével Moszkva felé, a Szovjet­unió felé és annak felszabadító had­serege felé fordult. A szlovák munkások az illegális kommunista párt vezetésével harccal juttatták kifejezésre, hogy nem egyeznek bele a Tiso —Tuka-féle rendszer fasiszta terrorjába. A kom­munista párt vezetésével nem hagy­ták abba a harcot a fasiszta rendszer ellen akkor sem, amikor börtön és halál várta őket a koncentrációs tá­borokban. A párt számos funkcioná­riusa, a szlovák nemzet legjobb fiai életüket áldozták fel ebben a harc­ban. Közöttük voltak a munkásosz­tály ügyéhez és nemzetükhöz hűséges olyan emberek is, mint a reménytel­jes tudományos dolgozó Márkus, Osoha és Cernocký, régi bevált funk­cionáriusok, Mirko Nešpor főiskolás, aki igen tehetséges ifjúsági funkcio­nárius volt, Guderna és Szabó bra­tislavai munkások, a prievidzai Albin Grznár, a Pov. Bystrica-i Laco Lečko és sokan mások. Amikor a hitleri hordák orvul meg­támadták a Szovjetuniót, Tiso, mint Hitler buzgó szolgája, harcba kerget­te a szlovák katonákat az első pro­letárállam ellen. A szlovák katonák túlnyomó többsége azonban nem akart harcolni orosz testvérei ellen. Egyrészük átszökött a bjeloruszi és ukrajnai partizánokhoz, velük együtt hősiesen harcolt a fasiszta megszál­lók ellen. E szlovák katonák közül sokan, közöttük Nálepka kapitány, a Szovjetunió hőse, életüket áldozták fel a Csehszlovák Köztársaság felszaba­dítása érdekében. A fronton harcoló szlovák katonák másik része átlépte a frontot és tömegesen belépték a csehszlovák hadseregbe. Hősies tet­teikkel a felszabadító szovjet hadse­reg keretében és annak oldalán ki­vívták nemcsak a csehszlovák, hanem a szovjet nép elismerését is. A szlovák dolgozó nép ellenállási harca a fasiszta Tiso —Tuka-kormány ellen a Szlovák Nemzeti Felkelésben érte el tetőfokát. Az egész nemzet e harca mindennél világosabban és meggyőzőbben megmutatta, hogy a szlovák nép önkéntesen döntött a két testvérnép közös államában — a Csehszlovák Köztársaságban való együttélés mellett. A szlovák dolgo­zó nép ezen elhatározása annál kife­jezőbb, hogy kezében fegyverrel, Csehszlovákia Kommunista Pártja ve­zetésével pozdorjává zúzta „a Szlo­vák Állam" fikcióját, mely veszé­lyeztette a nemzet létét. Beigazolód­tak Gottwald elvtárs szavai, hogy a Csehszlovák Köztársaság nemzeteink állami életének egyetlen természetes alapja. A ludák-fasiszták, amikor látták, hogy meg vannak számlálva basásko­dásuk napjai és nem helyezkedhetnek többé szembe a nemzet túlnyomó többségének akaratával, a szlovák nép hősi harcának elfojtására segítségül hívták a német SS embereket és Ge­stapósókat, akik már bőséges tapasz­talatokkal rendelkeztek a más orszá­gokban elkövetett tömeggyilkossá­gokban. Az erre felkészült hitleri hordák dr. Tiso háborús gonosztevő hívására 1944. augusztus 29-én át­lépték Szlovákia határát és az volt a szándékuk, hogy a Hlinka-gárda rohamosztagainak segítségével vérbe fojtják a Szlovák Nemzeti Felkelést. Mit akarnak Ezek ugyanazok az emberek, akik 1938-ban eladták hazájukat a német fasisztáknak és most az amerikai im­perialisták szolgálatában a határon túl a legalattomosabb módszerekkel köztársaságunk népi demokratikus rendszerének megsemmisítésére tö­rekszenek. Ugyanazok az emberek, akiket a vádlottak az úgynevezett szlovák állam idején oly hűségesen kiszolgáltak és gaz parancsaikat tel­jesítették. Elsősorban dr. Ferdinand Ďurčanský kalandort és hazaárulót kell említeni, aki most épp olyan hű­ségesen szolgálja az amerikai agresz­szív köröket, mint a múltban a hitle­ri fasisztákat, akiknek végül elárulta a szlovák népet. Továbbá Jozef Mi­A klerofasiszta kormány Tisóval az élén ezekben a szlovák nemzet szá­mára oly dicső, de végzetes napok­ban játszotta legszégyenletesebb sze­repót. Sürgősen összetákolta és fel­fegyverezte rohamosztagait, melyek­nek tagjai a ludák ideológia aljas és fanatikus híveiből s neveltjeiből, fő­leg a Hlinka-gárda, a Hlinka-ifjúság és a Szlovák Hlinka Néppárt soraiból regrutálódtak, továbbá különféle ka­landorokból és egyéb gonosztevő ele­mekből állottak. 1944 szeptember elején Tisónak, a Hlinka-gárda 'főparancsnokának pa­rancsára Szlovákia egyes városaiban megalakultak a Hlinka-gárda roham­osztagai. Az ügyész záróbeszéde további ré­szében rávilágított a vádlottak aljas tevékenységére, melyet különböző partizánellenes akciók során Pov. Bystrica, Martin, Ružomberok, Lipt. Mikulás és Brezno környékén fejtet­tek ki, valamint részvéte' ujere Sed­láček partizán Žilinán végrehajtott kivégzésében. Rámutatott arra, hogy a Nemecká melletti mészégetőben el­követett tömeggyilkosság, melyet Bunta és Spišiak irányítottak, és amely során főleg Knapek és Cudek viselkedtek oly embertelenül, nem ír­ható csupán Deffnernek, az SD Ban­ská Bystrica-i rohamosztaga parancs­nokának és Vojtech Horának, a Hlin­ka-gárda Pov. Bystrica-i rohamoszta­ga parancsnokának rovására. Ezeket a borzalmas gonosztetteket a Szlovák Állam vezető tényezőinek együttmű­ködésével és beleegyezésével készí­tették elő. Az illegális ludák szervezetek el­len lefolytatott több bírósági bünper anyaga arról tanúskodik, hogy a lu­dák vezérek, amikor már látták, hogy Hitler végérvényesen elvesztette a háborút, és a szlovák nép, hála a Csehszlovák Köztársaság felszabadí­tásának, önmaga dönt majd sorsáról, köztársaságunk ellen irányuló akna­munkára készültek. Már nyolc hónap­pal a háború befejezése előtt meg­tették az előkészületeket mind az emigráció megszervezésére, mind ar­ra, hogy földalatti tevékenységet fejtsenek ki a felszabadított Szlová­kia területén. Ezekről az előkészüle­tekről tanúskodik dr. Kosorín ludák funkcionáriusnak, az előkészületekkel foglalkozó ülések egyik részvevőjének egyik feljegyzése is. A fiatal ludákok ezen tervek jegyében tartották meg 1945, január 14-én piešťanyi kong­resszusukat is, melynek során meg­egyeztek abban, hogy ha a szovjet hadsereg felszabadítja a Csehszlovák Köztársaságot, a ludák vezetőség egy része külföldre távozik, hogy ott a nyugati hatalmak katonai és politi­kai tényezőinek körében erőfeszítése­ket tegyen az ún. Szlovák Állam meg­mentése, avagy a Szlovák Állam újból való megalakítása érdekében. Ezen megegyezés szerint a vezetőség má­sik része a Csehszlovák köztársaság­ban marad, befurakodik az államap­parátusba, az orsžág gazdasági és po­litikai élete szempontjából fontos he­lyekre. Az állam kebelében kívülről jövő utasítások alapján arra törek­szik majd, hogy bomlassza a felsza­badított Csehszlovák Köztársaságot. Ezek a tények a vádlottak bűnte­vékenységének helyes értékelése szempontjából nem hagyhatók figyel­men kívül. Állandóan gondolni kell arra, hogy az úgynevezett „Szlovák Állam" ve­zetőinek egy része külföldre szökött és 1945 óta a legreakciósabb és leg­agresszívabb nyugati körök szolgála­tában ármánykodik köztársaságunk ellen. a nép árulói kušt, az úgynevezett szlovák állam volt madridi diplomáciai ügyvivőjét, az amerikai kongresszushoz intézett szégyenteljes levél társszerzőjét. E le­vélben a szlovák fasiszták, többek között a fenti Mikuš tanúbizonysága alapján durván gyalázták a csehszlo­vák nép fasisztaellenes harcát. Ide tartozik Jovábbá Jozef Paučo, a „Slovák" című lap volt főszerkesz­tője, egyébként a Gestapo bevált ügynöke, aki annak idején hitleri zsoldért és most amerikai dollárokért qvalázza a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseit. Az árulók eme csoportjába tartozik ÍFolvtatás a 3 oldalon.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom