Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-19 / 108. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. április 19. szombat 50 fillér XI. évfolyam, 108. szám MIT HOZ A HOLNAP? A kérdés feltevése, hogy mit hoz a holnap, az első pillanatban az emberben akaratlanul is valamiféle félelemérzetet, aggodalmat támaszt, rettegést annak gondolatától is, hogy a holnap bizonytalanságot, bajt és nem várt súlyos gondokat, esetleges megpróbáltatásokat hozhat. Ez az első pillanat, az ösztönös, a tudat alatti reagálás, — ez az, ami még a múltból, a kapitalizmusból maradt bennünk, s ami a kapitalizmusra, az akkori viszonyokra emlékeztet. Ámde az ember az első pillanat kábulatából felocsúdik és szinte' mosolyog azon a pillanatnyi és ösztönös aggodalmán, hogy mit hoz a holnap. Mert mit is hoz?Hiszen éppen ez az, ami ugyanazon szavaknak és kérdésnek más-más jelentését és értelmezését adja. A múltban, a kapitalizmusban a kérdés, hogy mit hoz a holnap, a bizonytalanság, a bajoktól és a megpróbáltatásoktól való félelem, sőt rettegés volt. Ezzel szemben mai életünk valósága és e valóságra épülő holnapunk az előbbieknek éppen az ellenkezőjére jogosítja fel az embert. Mert a mi társadalmi és gazdasági rendszerünkben, a szocializmus építésének útján a holnap elé, a jövőbe való nézés, a mit hoz a holnap merőben más gondolatokat ébreszt, egészen más problémákat és kérdéseket, más gondokat vet föl, mint amihez a múltban szokva voltunk. Lám csak, egy megszokott és mindennapi kérdés: mit hoz a holnap, mennyi mindent magában rejthet, mily éles és kifejező választóvonala lehet két társadalmi és gazdasági rendszernek, annak ami volt és elmúlt, de emléke még benne él az emberekben, s annak, ami lett, a mának és holnapnak, a jövőnek, amely felé oly tudatosan és határozottan megyünk. De hát nézzük csak, mit hoz a holnap? Vajon reális-e optimizmusunk és derűlátásunk a holnapot, a jövőt illetően? Válaszként szinte önként és oly természetesnek adódó igenlés helyett azonban nézzük inkább a tényeket, az élet valóságát, amely indokolttá és reálissá teszi optimizmusunkat a holnapot illetően. A realitás, amely számunkra a holnapot jelenti, az, amiről mostanában oly sok szó esik, s amelynek jegyében pártunk XI. kongresszusa is összeül majd, a szocializmus felépítésének megvalósítása. Ez, a megvalósuló, a testet öltő szocializmus a holnap, a nem is oly távoli jövő. Ám, hogy mit hoz és mikor köszönt ránk ez az ígéretes holnap, ez nem rajtunk kívülálló, holmi földöntúli erőkön múlik, hanem egyedül és kizárólag csak saját magunkon. És ha valamiről elmondhatjuk, hogy lényeges és döntő, akkor arról, hogy mit hoz a holnap — senki más, csak mi, a nép vagyunk holnapunknak tudatos formálói és megteremtői —, hát erről valóban elmondhatjuk, hogy ez lényeges és döntő. Ezért kell, hogy pártunk célkitűzése, a szocializmus építésének megvalósítása minden ember legsajátabb ügyévé váljék és hogy e cél érdekében minden ember eleget tegyen a rá háruló feladatoknak. Éppen ezzel kapcsolatban szükséges újra meg újra arról beszélni, hogy a szocializmus nem jelent, holmi sült galamb várást, mert hiszen semmittevéssel még soha semmiféle munkát el nem végeztek, még soha semmiféle értéket nem teremtettek. Márpedig szocializmust építeni, jövőt formálni, az emberi élethez méltó igényeket támasztani és ezeket az igényeket és szükségleteket kielégíteni csak munkával, a feladatok teljesítésében való becsületes helytállással lehet. Fontos és döntő jelentőségű ezt annál is inkább tudatosítani, mivel minden munkánk és igyekezetünk, munkánk minden eredménye, hazánk természeti kincsei nem a más bőrén élősködők, hanem a nép és a dolgozó ember javát és boldogulását szolgálják. Nem lehet hát senki, egy ember számára sem közömbös, hogyan állja meg helyét a munkában, a feladatok teljesítésében, mert hiszen az egyes emberek munkájából és céltudatos akarásából tevődik össze mindaz, ami hazánkat egyre gazdagabbá, s benne az emberek életét egyre szebbé és boldogabbá teszi. Ám kevés a részvállalás az élet, a jövő formálásából, ha csupán az a gondom, hogy én a magam részéről minden tőlem telhetőt és a lehető legjobb tudásom szerint megtettem és megteszek, de ugyanakkor mit sem törődöm azzal, hogy mit és hogyan tesznek mások. Mert azok, akik esetleg így vélekednek, gondolják csak meg: vajon egész életük, igényeik és szükségleteik kielégítése kiragadható és elkülöníthető-e a többi ember ténykedésétől és munkájától? Igen egyszerű és szemléltető példa: közömbös lehet-e a városi munkás számára, hogy mit és hogyan tesz a földműves? Mindegy volna neki, hogy elvetették-e már az árpát vagy sem? Hogy ez a földműves dolga, kötelessége és érdeke? Ha ez igaz is, mégis csak féligazság, mert ha nem vetették volna még el az árpát, akkor abból termés sem lenne és ha nem teremne, mitől hízna meg a disznó, és ha nem lenne hízó, akkor meg mit árulnának a hentesek ? De épp így igaz fordítva is. A falusi ember számára sem lehet közömbös, hogyan megy a munka a gyárakban és senki, egy ember számára sem mindegy, hogy mit és hogyan tesz a másik. Olyan nagy célkitűzést, mint a szocializmus felépítése, csak milliók együttes akarásával és munkájával lehet valóra váltani. Logikus és törvényszerű is, mivel a szocializmus nem néhány ember, vagy egy kiváltságos társadalmi réteg érdekeit szolgálja, hanem a sokmilliós dolgozó népét. Óriási és történelmi jelentőségű változásoknak kellett hazánkban történni és végbemenni ahhoz, hogy a mit hoz a holnap gondolata ne támasszon az emberekben félelmet és gyötrődést, hanem a saját erejükbe, a szocializmus gondolatának és valóságának nagy életerejébe vetett hitük bizakodást és jogos derűlátást váltson ki. S a holnap bíztató és sokat ígérő, mert lebírhatatlan és kimeríthetetlen teremtőerejű a nép, ha sorsának kulcsa a saját kezében van. 1965-ig minden családnak televíziós készüléket A napokban Pardubicén összegyűltek a pardubicei Tesla n. v. technikusai, mesterei és újítói és műszakigazdasági konferenciát tartottak. A szlovákiai és a pardubicei Tesla nemzeti vállalatok 1965-ig minden csehszlovák családnak televíziós készüléket biztosíthatnak. A rádiókészülékek gyártásánál ehhez általában 25 évre volt szükség. Ez a cél további műszaki fejlődést követel, amely leegyszerűsíti és meggyorsítja a gyártást, anyagmegtakarításokhoz és a termelési költségek csökkentéséhez vezet. A pardubicei Teslában a legközelebbi időkben elkészítik az új Athos II. televíziós készüléket. A készülék gyártásánál érvényesített újítási javaslatok segítségével évente kb. .3 millió koronát takarítanak meg. A gottwaldov! gépgyárból 17 millió korona értékű árut szállítanak terven felül A gottwaldovi kerület géoipari üzemeinek dolgozói, akik tavaly a Nagy Október 40. évfordulójának tiszteleté-e indított versenyben 58 millió korona értékű árut gyártattak terven felül, idén a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalásukkal 17 millió koronával túlteljesítik az árutermelési tervet. Emellett a termelési költségeket 6,5 százalékkal csökkentik. K. J. Vorosi

lov Varsó

ban A lengyel-szovjet barátság lelkes manifesztációja A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának meghívására K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kíséretével április 17én barát; látogatásra Varsóba érkezett. Az ünnepélyesen feldíszített varsói pályaudvaron a vendégek fogadására megjelentek W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, A. Zawadzkinak, az államtanács elnökének vezetésével az államtanács tagjai, J. Cyrankiewicz miniszterelnök vezetésével a minisztertanács tagjai, J. Wyczech, a szejm marsallja a képviselőkkel és számos jelentős személyiség, A fogadásnál jelen voltak a diplomáciai hivatalok vezetői is. A rendkívül szívélyes fogadtatás után K. J. Vorosilov, A. A. Zawadzkinak, az államtanács elnökének kíséretében szemlét tartott a díszszázad felett. A varsói dolgozók ezrei lelkes éljenzéssel és viharos tapssal üdvözölték K. J. Vorosifovot. A lengyel-szovjet barátság éltetése közepette emelkedett szólásra A. Zawadzki, az államtanács elnöke, aki kijelentette, hogy K. J. Vorosilovnak és kíséretének látogatása a lengyel és szovjet nép közötti szívélyes barátság és sokoldalúan fejlődő együttműködés megnyilvánulása. A lengyel-szovjet testvériség és szövetség elmélyítése a lengyel nemzet létérdeke s összhangban áll Lengyelország, valamint a közös biztonság és béke érdekével. A nemzetközi helyzet elemzésénél hangsúlyozta, hogy a lengyel nép őszintén támogatja a Szovjetuniónak a termonukleáris fegyverkísérletek egyoldalú beszüntetéséről szóló határozatát, valamint a csúcsértekezlet összehívására irányuló kezdeményezését. Hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttségnek lengyelországi tartózkodása során lehetősége lesz meggyőződni a lengyel népnek a Szovjetunió iránt érzett őszinte barátságáról. K. J. Vorosilov beszédében hangsúlyozta a szocialista tábornak a béke megőrzésére irányuló erőfeszítését. Utalt a Szovjetuniónak a termonukleáris fegyverkísérletek egyoldalú beszüntetéséről szóló határozatára és az európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére irányuló lengyel javaslatra. „A szovjet nép meg van győződve arról — jelentette ki —, hogy a nemzeteink közötti hagyományos barátság, melynek gyökereit a hitleri barbárok elleni közös harc szilárdította meg, a szocialista építés tapasztalataival gazdagodva továbbra is sikeresen fog fejlődni. A Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország igazi barátságában és kölcsönös testvéri támogatásában rejlik a hatalmas erő — új sikereink előfeltétele." K. J. Vorosilov lengyel nyelven éltette az örök lengyel-szovjet barátságot és hangsúlyozta a világbéke megőrzésének szükségességét. Szavait a varsói dolgozók viharos hosszantartó tapssal fogadták. K. J. Vorosilov fogadtatása a varsói pályaudvaron, valamint útja a lengyel főváros utcáin a lengyel-szovjet barátság forró manifesztációja volt. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kíséretével április 17-én meglátogatta (Folytatás a 4. oldalon.) Használjunk ki minden percet a tavasziak gyors elvetésére • Hogy hazánk parasztsága hősies munkát tud végezni, megmutatta ezt • az SZLKP KB és a Megbízottak Testülete felhívása utáni szinte példátX lan szorgalom. Voltak szövetkezetok. ahol az idén 5, sőt 4 nap alatt • elvetették a tavaszi kalászosokat. A legtöbb szövetkezetben a húsvéti j ünnepek alatt is dolgoztak. Nagyszerű indulás A szenei járás 26 szövetkezete szintén méltóan válaszolt az SZLKP KB és a Megbízottak Testülete felhívására. Bár ebben a járásban csak negyedikén kezdték a tavaszi kalászosok vetését, 9-én már az utolsó szövetkezet is büszkén jelentette, hogy elvetették a koratavasziakat. Voltak azonban olyanok is, — Torony, Jánosháza, Borsa, Hurbamová Ves és Hegysúr, ahol nem csak járási, de országos viszonylatban is kiváló eredménveket érteik el. Ezek a szövetkezetek szintén negyedikén kezdtek, és már 7-ére minden kalászosuk el volt vetve. Sőt még arra is volt idejük ezeknek a derék szövetkezeteseknek, hogy a takarmánykeveréket is elvessék negyedike és kilencedike között. Ugyancsak kitűnő munkát végeztek a nagyfödémesiek. akik három nappal később kezdtek ugyan, de kilencedikére szintén bevetették 249 hektárnyi árpa és zabföldjüket. Jól állnak e járás szövetkezetesei az őszi vetés gondozásával is. A tavaszi kalászosok elvetése után eh he? a munkához fo_qtak hozzá és e hét végére végezni akarnak vc'o. Igyekezzenek a cukorrépával • is A szenei járásban a cukorrépa vetését is megkezdték, de ez a munka kissé lassan halad. Azok a szövetkezetesek, akik éjjel-nappal, húsvét két napján is fontosabbnak tartották kényelmüknél a vetés elvégzését, tartsák sürgősnek a cukorrépamag elvetését is. Hideg volt még a föld — mondogatták még 14-én is a járás szövetkeze tesei, s ez az óvatoskodás volt annak az oka, hogy e hét elején mindössze csak '57 hektárnyi föld volt cuko-répával bevetve. Csak olyan szövetkezetek vetettek, ahol — mint Nagygurábon, Nagyfödémesen és Páldon — sok a vetni való. 25-ére így is készein leszünk a répa vetéséve! is — mondták a járásiak is, — pedip csak az a biztos terminus, amely már a hátunk mögött van Nem kell egyéb, csak az időjárásnak eqv kis újabb szeszélye és máris májusra húzódhatik el a kitűzött terminus. Pedig éppen a paraszti munkára illik legjobban az a régi mondás, jobb ma igyekezni, mint holnap rohanni! Küzdelem a nagy takarmányalapért Az idei éven kívül két év választ még el a második ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításától. Nagy feladatok várnak e célkitűzéseknél szövetkezeti gazdálkodóinkra is, különösképpen a szenei járás szövetke • zeteseire, akik kételezettséget vállaltak, hogy öt év helyett négy év alatt teljesítik az ötéves terv feladatait. Fontos lépés volt a terv teljesítése érdekében a most szerdán megtartott járási aktíva, amelyen a szövetkezetek elnökei, agronőtnusai és zootechnikusai is jelen voltak. Itt nem kisebb feladatot vitattak meg, mint hogyan biztosítsák az állattenyésztéshez oly elengedhetetlenül fontos takarmányalapot ? Nem volt eredménytelen ez az összejövetel, a takarmánytermelés bővítéséről hoztak határozatot. Pontosan meghatározták, melyik szövetkezet mennyivel növelje takarmánytermelését, meghatározták, itt, ennyi herével, ott annyi kukoricával kell többet vetniök. (n. j.) Fényképezőgéppel a munkahelyeken Ojra három munkahelyre látogattunk el fényképészünkkel. Első képünkön a kisipari cipészszövetkezet egyik dolgozóját mutatjuk be. Ezen a munkahelyen a tartós és szép, ízléses kivitelű áru gyártására találtunk követésre méltó példát. Második képünk egy üveggyárban készült, ahol vegyi laboratóriumok számára készítenek üvegcsöveket, f I i lombikokat, bonyolult üvegszerkezeteket. Egy óvatlan pillanat a munkánál, összetörik a kész gyártmány — és megvan a selejt. És az üzem dolgozói éppen ennél a kényes munkánál az utóbbi időben jelentősen csökkentették a selejt mennyiségét. A tisztaság jellemzi a tejfeldolgozó üzem munkahelyeit. Ez egy élelmiszeripari üzemnél természetes is. De nem természetes más munkahelyeken, pedig ez egyik legfontosabb előfeltétele a kulturáltabb, örömteljesebb munkának. Végezetül: munkahelyeinken vegyünk példát a fentebb kiragadott üzemek dolgozóitól; készítsünk jó minőségű árut, az üveggyárak példája alapján csökkentsük a selejtet, de — mint azt az élelmiszeriparban teszik — ne feledkezzünk meg a munkahely kultúrájáról sem. Sluka J. felvételei.