Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-10 / 69. szám, hétfő

Állandóan javítsuk az EFSZ-ek gazdálkodását Af. Chudík földművelésügyi és erdőgazdasági megbízott beszéde a verebélyi járási szövetkezeti értekezleten Az EFSZ-ek fejlődésében fontos határkő volt a múlt év, amikor is a szocialista szektor a mezőgazdaságban túlsúlyba került az egyéni kistermelés fölött. A kis- és középparasztok tavaly a Csehszlovák Köztársaságban 3249 EFSZ-et alakítottak és lényegesen kibővítették az eddigi kisebbségi szövetkezeteket. A szövetkezetek családja 197 ezer mezőgazdasági egységgel gyarapodott. A szövetkezetek földalapja 1 millió 200 ezer hektár mezőgazdasági földdel bővült. A múlt év végéig köztársaságunkban már 11190 ÉFSZ volt, amelyek 437 ezer mezőgazdasági üzemet öleltek fel, több mint 3 millió 460 ezer hektár mezőgazdasági földdel. A szocialista szektor az 1957-es év végén a köztársaság földjeinek csaknem kétharmadát foglalta magában. Hatalmasat fejlődtek az EFSZ-ek Szlovákiában is. Itt a kis- és középparasztok a múlt évben 437 szövetkezetet alakítottak. A földalap több mint 375 ezer hektárral bővült és az év végén Szlovákiában már 164 ezer mezőgazdasági üzemet magába foglaló 2072 szövetkezet volt. Az EFSZ-ek tavalyi fejlődésének nagy pozitívuma az, hogy a szövetkezetekbe beléptek a középparasztok. Az EFSZ-ek főleg Szlovákia termékeny részeiben alakultak és alakulnak továbbra is. Sikerült leküzdeni a kisebbségi szövetkezetek tagjainak és funkcionáriusainak szektáns irányzatait, akik a múltban megakadályozták új tagok felvételét. Az EFSZ-ek fejlődése sikeresen folyik az idén is. Március 2-ig Szlovákiában 107 új EFSZ alakult, csaknem 111 ezer hektár földdel. Ezt a kedvező fordulatot a pártszervek és szervezetek, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front többi szerveinek és szervezetének jobb tömegpolitikai munkájával érték el. A parasztcsaládok ezrei bizalmának megnyerésében nagy érdemük van a régi szövetkezeti tagoknak, akik a szövetkezeti gondolat buzgó népszerűsítőivé váltak. Valóban nagy köszönet illeti meg a szövetkezeti gondolat úttörőit falvainkon, a szövetkezetek alapító tagjait, akik EFSZ-eik jó termelési eredményeivel szemléltetően tudták meggyőzni a kis- és középparasztokat a közös gazdálkodás előnyeiről. A szövetkezetek többet termelnek, mint az egyénileg gazdálkodók 1957-ben az EFSZ-ek 11,3 százalékkal növelték termelésüket, míg az egyénileg gazdálkodó parasztok alig 4 százalékkal. A szövetkezeti tagok élete egyre gazdagabbá válik. Szövetkezeteink példáinak ezrei bizonyítják, hogy a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége a napi létszükségleti cikkeken kívül nagy értékeket alkot családi házak építésével, a szövetkezeti tagok családjai új lakberendezéseket. rádiókat, televízorokat, személyautókat stb., vásárolnak. Ez kétségtelenül bizonyítja szövetkezeti családjaink élet- és kulturális színvonalának rendszeres emelkedését. Ezért a kis- és középparasztok ma teljes bizalommal viseltetnek a szövetkezeti gazdálkodás iránt és jövőjüket egyedül az EFSZben látják. Az EFSZ-ek 1957-ben tovább szilárd altak és egyre nagyabb gazdasági eredményeket érnek él. Összbevételük az 1956. évi 1 milliárd 600 ezer koronáról 1957-ben több mint 2 milliárd koronára emelkedett. Lényegesen növekedett az EFSZ-ek alapeszközeinek értéke. A szövetkezetek közös építkezései, a gépek, közlekedési eszközök, szerszámok, a fő állatállományok és a gyümölcsösök ma Szlovákiában három és fél milliárd korona értékű szövetkezeti vagyont képviselnek. A jó gazdasági eredmények természetesen megnyilvánultak a szövetkezeti tagok megnövekedett bevételeiben is. Szlovákiában a szövetkezeti tagok 1957-ben a munkaegységekre 145 millió koronával többet fizetek ki, mint 1956-ban. A szövetkezetek túlnyomó többségében a munkaegység értéke beleszámítva a természetbeni díjazást is, meghaladja a 20 koronát. A szövetkezetek megszilárdulása különösen kifejező erővel nyilvánult meg az oszthatatlan alap növekedésében. Míg 1956-ban csupán 96 szövetkezet fizetett be az oszthatatlan alapra 7 százaléknál nagyobb összeget, 1957-ben már 637 volt azoknak az EFSZ-eknek a száma, amelyek az oszthatatlan alapra pénzbevételük 7 százalékánál többet fizettek be. Ezáltal az EFSZ-ek oszthatatlan alapja elérte az 1 milliárd 380 ezer koronát. Az EFSZ-ek azért érhettek el ilyen pénzügyi eredményeket, mert az agrotechnikai és zootechnikai intézkedések, valamint a haladó módszerek helyes gyakorlati alkalmazásával egyre magasabb hek_ tárhozamokat és a gazdasági állatok egyre nagyobbfokú hasznosságát érik el. Az egyénileg gazdálkodó parasztok termelésének az EFSZ-ek termelése mögött való lemaradásáról beszélnek az eltérő hektárhozamok is. Míg az EFSZ-ek a búza hektárhozamát az 1952. évig 18,8 mázsáról 21,5 mázsára növelték, a magánszektorban ez 17,6 mázsáról 17,8 mázsára emelkedett. Ilasmló a helyzet a többi termékekben is. Államunk nagy segítséget nyújt a szövetkezeteknek Chudík elvtárs beszéde további részében az állattenyésztési termelés Szlovákiában és a Csehszlovák Köztársaságban való helyzetével és fejlődésével foglalkozott a második világháború előtt és összehasonlította ezen Időszak állattenyésztési termelését EFSZ-eink állattenyésztési termelésével. Nagy gondot kell szentelni — mondotta ŕ továbbiakban Chudík elvtárs — elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének. Ma már az EFSZ-ek nagy többsége helyesen fogja fel ennek jelentőségét és céltudatosan gondoskodik fejlesztéséről. Minden szövetkezetben további feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a szarvasmarhaállomány és az állatok hasznossága gyorsan tovább növekedjék. Az első feltétel a jó minőségű tartalmas takarmányok megfelelő termelésének biztosítása. Az állomány növelése szempontjából döntő fontosságú, hogy a további tenyésztésre alkalmas borjakat mind elválasszák, mégpedig a háztáji tehenektől is. A szarvasmarhaállomány növelésének fő forrása a saját tenyészetben rejlik. Állattenyésztőink mindig büszkék voltak arra, hogy magas fokúan hasznos teheneket tudtak felnevelni saját tenyészetükből. Ezt a jó hagyományt meg kell őrizni és továbbfejleszteni az EFSŽ-ekben is. Legközelebbi célunk, hogy a szövetkezeti mezőgazdasági földek minden egyes 100 hektárja után legalább 45 szarvasmarhát, ebből 20—23 tehenet érjünk el. Ezen állomány eléréséhez szükséges, hogy a szarvasmarhanyájban minden 100 tehénre 28—30 üsző essen. Sertéstenyésztésünkben aggasztóan csökken az anvasertések állománya az EFSZekben is. Hogy ne forogjon veszélyben a sertéshús-termelés, legfontosabb feladatunk minden áron a legrövidebb időn belül biztosítani az anyasertések tervezett állományát és főleg az új EFSZ-ekben a lehető legnagyobb számban állandó- és átmeneti anyasertésekről kell gondoskodni. Beszéde további részében Chudík elvtárs a GTÁ-k gépállományainak fejlesztésével foglalkozott. A mezőgazdasági kistermelésből a szocialista nagytermelésbe való átmenet egyik fő feladata — folytatta —, az EFSZ-ek közös termelési berendezéseinek, főleg az állattenyésztési termelést szolgáló berendezéseknek építése. E célokra az EFSZ-ek 1957 végéig csaknem 2 és fél milliárd korona összegben kaptak beruházási eszközöket és ebben az ötéves tervben csupán a szövetkezetekben csaknem 5 milliárd korona beruházására számítanak. Hogy képet nyerjünk az államnak e segítségéről, amely a szövetkezeti tagoknak a beruházási építkezésre való törekvésével kapcsolatos, rámutatok arra, hogy 1957 végéig, EFSZ-einkben 250 ezer szarvasmarha, 470 ezer sertés és 218 ezer juh részére épültek istállók. Mezőgazdaságunknak hatékony segítséget nyújt szocialista iparunk a műtrágyának és különféle növényvédelmi vegyszereknek fokozott gyártásával és szállításával. Mezőgazdaságunk a múlt évben csupán műtrágyát több mint 4 és félszer anynyit kapott, mint 1948-ban. A munkásosztály ily hatékony segítségével a szövetkezeti nagytermelés a legkorszerűbb termelőeszközökre támaszkodhat és jelentős anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik a közös gazdálkodás fejlesztésére. A felsoroltakon kívül a mezőgazdasági termelés növekedése szempontjából döntő fontosságú az ember és politikai és szakmabeli színvonala, tapasztalatai és a mezőgazdasági munka iránti szeretete. Főleg a mezőgazdasági nagytermelés követel meg az anyagi eszközökön kívül magasabb, rendkívül fejlett szakmai és politikai ismereteket a szövetkezeti tagoktól. A szövetkezeti tagoknak meg kell tanulniok a szövetkezet munkáját pontosan megszervezni, Irányítani és azt Is, hogy teljesen ki tudják használni az új haladó munkaformákat, a tudomány és a technika új Ismereteit. Ezt a politikai- és szakmabeli fejlettséget a szövetkezeti tagok főleg a szövetkezeti munkaiskolákban szerzik meg, amelyeken a jelenlegi téli időszakban csaknem 50 ezer szövetkezeti tag részesül oktatásban. Sürgős és állandó feladat, hogy valamennyi szövetkezeti tag sztlnteleniil kiegészítse szakmabeli és politikai ismereteit. Nem elégedhetünk meg csupán a mezőgazdasági kistermelésből nyert gyakorlati tapasztalokkal. Azokat kl kell egészíteni és elmélyíteni elméleti Ismeretekkel is. Állandóan tanulni kell és érvényesíteni a termelésben minden újat, minden haladót, mindazt, amelyet mezőgazdaságunknak a mezőgazdasági tudomány és gyakorlat ad. A dolgozók élelmiszerellátásáról van szó A dolgozók élelmiszerellátásának fő forrása és egyszersmind iparunk nyersanyagforrása ma már EFSZ-eink és az állami gazdaságok. Ezt a legszemléltetőbben azok az eredmények bizonyítják, amelyeket a mezőgazdaság egyes szektorai, a mezőgazdasági piaci termelés mutatóiban értek el. így például 1956-ban az állami gazdaságok egy hektár mezőgazdasági (öld után 3202 korona és az EFSZ-ek 1698 korona piaci termelést értek el, míg a magánszektor csupán 1289 koronát. A piaci termelés fejlődése is az utóbbi évek folyamán a szocialista szektorban kedvezőbb, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál. Az egy hektár mezőgazdasági földre eső mezőgazdasági piaci termelés 1953-ban az EFSZ-ekben 1283 koronát tett kl, 1956ban 1698 koronára emelkedett. Ezzel szemben a magánszektorban a mezőgazdasági piaci termelés ugyanezen időszak alatt csak 52 koronával emelkedett. Lényegében azonban az 1953-as év színvonalán maradt. Szlovákiában 1957-ben egy hektár után beadtak: EFSZ egyénileg gazdálkodó Gabonát 354 kg 243 kg cukorrépát bevetett területről 297 q 160 q sertéshúst 62 kg 47 kg tejet egy hektár után 147 I 114 I tejet egy fejőstehéntől 1203 1 330 1 tojást egy tyúktól 92 db 75 db A felsorolt adatokbél látható, hogy az EFSZ-ek termékeikkel sokkal nagyobb mértékben járulnak hozzá a dolgozók élelmiszerellátásához. Tehát a szocialista mezőgazdasági nagytermelés az, amely megteremti mind a mezőgazdasági dolgozók, mind az egész többi lakosság életszínvonala szüntelen emelésének feltételeit. Téves út a meggazdagodás felé A szövetkezeti tagok jóléte és életszínvonaluk rendszeres emelkedése a mezőgazdasági termelés növelésén, a piaci termelés szüntelen fokozásán alapul. Ezért a szövetkezeteknek minder erőfeszítésüket a növényi és állattenyésztési termelés maximális növelésére kell irányíta niuk, hogv a kötelező beadásoknak ne csak teljesítését érjék el, hanem hogy minél több mezőgazdasági terményt szolgáltassanak az állami fel vásárlás árain az állami alapokra. E7 az egyedüli helyes útja a szövet kezetek meggazdagodásának és a szövetkezeti tagok bevételei növelé sének. Azonban őszintén be kell vallani, hogy vannak olyan EFSZ-ek is, amelyeknek fő tevékenysége nem a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés fokozására irányul. S irnos szövetkezeti tag alacsony politikai fejlettsége, néhol a szövetkezetekbe befurakodott spekulánsok és számos esetben a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági osztályok csekély gondoskodása okozza azt, hogy egyes EFSZ-ekben különféle egészségtelen spekulációs iránvzatok nyilvánultak meg. Ezek eltérítik a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok figyelmét a mezőgazdasági termelésről és a piaci termelés növeléséről. A szövetkezetek nem mezőgazdasági tevékenység után rendszerint nem fizetnek semmilyen adót sem. Ezáltal megsértik az állam pénzügyi gazdálkodását és adómentesek ma radnak jelentős bevételek, veszendőbe mennek a népgazdaság fejlesz tésére, az egészségügyre és kulturá lis ügyekre szükséqes eszközök. A szövetkezetek abból a célból, hogy minél nagyobb jövedelmük legyen, gyakran mezőgazdasági tevékenységük céljaira bérmunkaerőket is alkalmaznak. Ezáltal idegen munka ro vására gazdagodnak. A mezőgazdasági termelés fejlődése hátramaradásának egyik legveszedel mesebb jelensége a szövetkezet alap vető termelő eszközéről — a földalap ról való csekély gondoskodás. Jóllehet, a szántóföldeknek Szlovákiában 1960-ig jelentősen gyarapodniuk kell egyes szövetkezetek gyakran indokolatlanul arra törekszenek, hogy a földeket magasabb osztályokból alacsonyabbakba sorolják be, sőt terméketlennek nyilvánítsanak földeket, így például hat kerületünk egyikében a járási nemzeti bizottságok 45 EFSZ-ben engedélyezték a kultúrák megváltoztatását, összesen 2145 hektáron. A felülvizsgálat kiderítette, hogy csak néhány esetben és lényegesen kisebb mértékben voltak szükségesek az ilyen átcsoportosítások és a többi területen csupán kisebb talajjavító, illetve rekultivációs rendezéseket kellett megvalósítani. Hangsúlyozni kell, hogy a földalap minőségének megjavítása a szövetkezeti tagok jólétének ' egyik fő útja. A földalap mindenfajta elhanyagolása a föld rossz minőségű megművelésével. a trágyázás csökkentésével, csatornák elégtelen rendezésével stb. a hozamok csökkenésére, és ezáltal a szövetkezet elszegényedésére vezet. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy köztársaságunk egy lakosára csupán 35 ár szántóföld jut. Ez nagyon alacsony részarány, különösen, ha figyelembe vesszük a lakosság egyre növekvő élelmiszerigényét. Nem engedhetjük meg, hogy a szántóföldeket cserélgessük, elértéktelenítsük, elvonjuk küldetésüktől. Ellenkezőleg, a szántóföldterületeket bővíteni, javítani kell és a leggazdaságosabban kihasználni. Ha nem haladunk ezen az úton, ez megint azt jelenti, hogy ismét növelni kell a külföldi élelmiszerbehozatalt. EFSZ-einknek nem kel! az egészségtelen spekuláció útján haladniuk. Például a božetechovi, tanyi, alsószeli és más szövetkezetek bebizonyították, hogy magából a mezőgazdasági termelésből 30 koronás, sőt ennél magasabb munkaegység-értéket lehet elérni. Vannak olyan EFSZ-eink is, amelyek helytelenül húskészítmények termelésével foglalkoznak, a húst külön termelőhelyen dolgozzák fel és e célra gyakran a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásából szereznek sertéseket. Ezzel a tevékenységükkel nemcsak az állampénztárt rövidítik meg jelentős összegű általános adókkal, hanem megrövidítik az állami élelmiszeralapokat is. így például a Stará Ľubovňa járásbeli EFSZ-ek a húskészítmények termelését külön üzemben szervezték meg Podolinecben és 1956 óta ebben az üzemben 839 sertést dolgoztak fel, minden megadóztatás nélkül. Az állami alapokat 100 ezer kg hússal rövidítették meg. A Stará Ľubovňa járásbeli EFSZ-ek emellett nem teljesítették rendesen beadási kötelezettségeiket. Nem érthetünk egyet azon bratislavai borkimérések tevékenyséqével sem, amelyekben az EFSZ-ek nemcsak a szövetkezet terméséből adnak el bort, hanem vásárolt borokat is árusítanak drágább áron. így például a récsei EFSZ-nek 5 kimérése van. Bort vásárol a szőlőtermelőktől is 15 — 17 koronáért és a kimérésben 20-22 koronáért adja el. Ogy vélem, hogy a borkimérések csak akkor fogják teljesíteni küldetésüket, ha csupán az EFSZ-ek saját termésű jó minőségű borait árusítják. Nem tarthatjuk helyesnek szaporításukat sem. Dolgozóinknak számos lehetőségük nyílik frissítők élvezésére és kedélyes elszórakozásra számos vendéglátóipari vállalat kellemes környezetében, amelyek jó minőségű ételeket, italokat és gazdag kultúrprogramot nyújtanak. Egyes esetekben a szövetkezetekben aránytalanul nagy melléktermelés fejlődik ki a növényi és állattenyésztési termelés rovására. Például a prievidzai járásban a melléktermelés oly arányban növekszik, hogy járási viszonylatban a szövetkezeti tagoknak a melléktermelésből húzott jövedelme 43 százalékot, egyes EFSZ-ekben, mint például Bojnicén 70 százalékot tett ki. Emellett elhanyagolják a mezőgazdasági termelés fokozását. Az EFSZ-ek melléktermelése helyes, mindaddig, míg saját munkaerőiket, fogataikat, gépeiket és nyersanyagaikat használják fel abban az időben, amikor nincs a mezőgazdasági munkák idénye. Teljesen helytelen azonban az, hogy az EFSZ kereskedelmi tevékenységgel, vagy olyan termeléssel foglalkozzék, amelyre I idegen, bérmunkaerőket alkalmaz. Rendet kell teremteni a természetbeni juttatások elosztásában Komoly gazdasági, valamint politikai kérdés az EFSZ-ek termésének elosztása. A mintaalapszabályzat szerint a szövetkezeti tagoknak a termésből elsősorban az állam iránti beadási kötelezettségeiket és a többi szerződéses kötelezettségeiket kell teljesíteniük, főleg az állami felvásárlást, a vetőmag és takarmányalapok kiegészítését, valamint a mezőgazdasági termékeknek a munkaegységekre való kiadását. A termés elosztása számos szövetkezetben nem folyik ezen elvek szerint. Gyakran elsősorban a munkaegységekre osztják el a természetbeni javakat, még mielőtt a vetőmag és takarmányalapokat kiegészítenék, sőt még mielőtt teljesítenék az állami felvásárlásra való beadásokat. Csak a Banská Bystrica-i kerületet említem meg, ahol 1956-ban a munkaegységekre a gabonatermés 32,5 százalékát, 1957ben 34,3 százalékát fordították. A természetbeni javak elosztásának helytelen példáját látjuk a prešovi járásban levő haniškai EFSZ-ben, amely 1957-ben a munkaegységeknek 38,70 koronás értékét érte el a természetbeni díjazás nélkül és ezenkívül minden egyes munkaegységre 5,70 kg gabonát, 5 kg burgonyát és 8 kg szalmát adott. A 443 mázsányi búzatermésből a szövetkezet csak 15 százalékot adott az állami felvásárlásra és a munkaegységekre a szövetkezeti tagok a termés 66 százalékát osztották el maguk között. A szövetkezetek gabonatermése helytelen elosztása következményének minősíthető az a tény, hogy Szlovákiában az 1958. évi termésre folyósított kölcsönökre 201 vagonnal és ellenszolgáltatás nélkül 140 vagonnal több vetőmagot adtak ki, mint a múlt évben. A természetbeni díjazások hivatása a szövetkezeti tagokat olyan mezőgazdasági terményekkel ellátni, amelyekre családjuk élelmiszerellátására van szükségük, valamint kiegészítésképp háztáji gazdálkodásuk keretében nevelt állataik számára. Helytelen dolog a szövetkezetből több természetbeni javat kiadni és a szövetkezeti tagoknál felhalmozni nagyobb mennyiségben, mint amennyi a szövetkezeti tagnak saját szükségletére kell. Helytelen ez főleg azért, mert gyakran sor kerül a természetbeni javak spekulációs eladására és néha a gabonának a rossz elraktározás következtében bekövetkező elértéktelenedésére is. Gyakran a túlzott természetbeni dijazás s szövetkezeti tagokat a mintaalapszabályzat megsértésére vezeti azáltal, hogy ebből a gabonából háztáji gazdálkodásán a megengedettnél nagyobb számú állatot nevel. Azok a szövetkezetek, amelyek helyesen értelmezik a természetbeni díjazás szerepét, kezdeményezően oldják meg elosztásuk módját is. így például a CSKP KB leveléről folyó vita során a topol'níki szövetkezeti tagok maguk úgy vélték, hogy Kovács Béla szövetkezeti tag nem tud elfogyasztani 60 mázsa gabonát, amenynyit a múlt évben kapott. Hasonló a helyzet Molnár János családjánál és más szövetkezeti tagoknál is. Ezért a jövőre nézve meghatározták, hány munkaegységre kell természetbeli díjazást kiadni és a fennmaradó munkaegységekért nagyobb pénzbeli jutalmat adnak. A továbbiakban Chudík elvtárs foglalkozott azzal a nem kívánatos jelenséggel, hogy a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságaikon túlméretezett sertés- és szarvasmarhaállományt nevelnek. Főleg a Banská Bystrica-i kerületet bírálta, %hol a szövetkezeti tagok 100 hektár ház^ji földön 554 sertést nevelnek, míg a közös tenyészetekben 100 hektár mezőgazdasági földre csupán 45 sertés esik. Rámutatott, hogy a begyűjtési dolgozóknak, nemcsak a begyűjtés technikai feladatait kell teljesíteni, hanem politikai küldetésük is van a falvakon. Ez a küldetésük abban áll, hogy elősegítsék a szocialista termelőerők fejlődését a mezőgazdaságban, elősegítsék az EFSZ-ek politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdítását és fejlesztését. *** Mezőgazdaságunk áttérése az elmaradott kistermelésről a szocialista nagytermelésre nagyon bonyolult, és rendszeres harcot követel meg azon különféle csökevények ellen, amelyeket az EFSZ-ekbe a tagok tudatAban és szokásaikban bevisznek. Nagy, jól megművelt földek, gazdag terméseik, és jó tenyész- és hasznos állatállományok és természetesen a közösen megszervezett munka, a szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelés mindennapi ügye. Azonban ez nem až egyedüli feladat a szövetkezeti napytermelésre való áttérésben. Az EFSZ-ekben az egyéni kistermeléssel szemben az emberek új kapcsolatai születnek: egyrészt a szövetkezeti tagete kölcsönös kapcsolatai a közös munka, és minden egyes szövetkezeti tagnak végzett munkája mennyisége és minősége alapján történő egyéni jutalmazásának elve alapján, másrészt új kapcsolatok születnek a szövetkezeti tagok, jobban mondva az EFSZ és a társadalom többi része között. ÜJ SZÖ 2 * 1958. március 10.