Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-10 / 69. szám, hétfő

Az űj szovjet javaslatok világvisszhangja Szófia. — Valamennyi központi bolgár lap március 8-án közölte N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válaszát D. Eisenhower, az USA elnöke 1958. február 15-i üzenetére. Az Otecsesztven Front „Az ideológiai ellentéteket nem lehet bevinni az államok közötti kapcsolatokba" címmel közli Bulganyin üzenetét. A Trud hangsúlyozza, hogy: „A nemzetek követelik a csúcsértekezlet azonnali összehívását." A bolgár sajtó közli továbbá a szovjet kormány emlékiratát az USA kormányához a kormányfői értekezlet öszszehívásáról, amely megtárgyalná a halaszthatatlan nemzetközi kérdéseket. Varsó. — A lengyel lapok közölték a szovjet kormánynak az USA kormányához intézett emlékiratát és hangsúlyozzák az új szovjet lépés rendkívüli fontosságát a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. A Trybune Ludu hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió hajlandó megtárgyalni a kozmikus tér katonai célokra valő felhasználása betiltásának és a német békeszerződés megkötésének kérdését is. Berlin. — Az NDK közvéleményének és sajtója figyelmének középpontjában a szovjet kormánynak az USA kormányához intézett emlékirata áll. A Neues Deutschland megállapítja, hogy ebben a dokumentumban a szovjet kormány bővített javaslatom kat tesz a csúcsértekezlet napirendjére vonatkozóan. A szovjet kormány, — hangsúlyozza a lap —, olyan időszerű nemzetközi kérdések megtárgyalását óhajtja, amelyek nem tűrnek halasztást. A Neues Deutschland külön kiemeli a szovjet kormány azon készségét, hogy a csúcsértekezleten megtárgyalják a Németországgal kötendő békeszerződés kérdését és hogy a tárgyalásra meghívnák az NDK és az NSZK kormányait. A Berliner Zeitung foglalkozik az USA uralkodó köreinek a csúcsértekezlethez elfoglalt álláspontjával és hangsúlyozza, hogy ez állásfoglalás távolról sem tanúskodik a jelenlegi helyzet reális értékeléséről. A lap megállapítja az USA azon törekvéseinek indokolatlanságát, hogy olyan kérdéseket tárgyaljanak meg, mint „A kelet-európai országok helyzete", és a következőket írja: „Az egész világ figyelme a nemzetközi életnek valóban sürgető fontos kérdéseire irányul, mint például a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére, a lázas fegyverkezés és elsősorban az atomfegyverkezés megszüntetésére. Aki azt akarja, hogy a csúcsértekezletet siker koronázza, annak éppen ezeket a kérdéseket kell az értekezlet napirendjére tűznie. Bonn. — A nyugatnémet lapok közlik N. A. Bulganyin Eisenhower elnöknek küldött válaszát, és megállapítják, hogy a szovjet kormány elnöke készségét nyilvánítja arra, hogy a csúcsértekezleten a szovjet kormány által javasolt kérdéseken kívül további konstruktiv javaslatokat is megtárgyaljanak és felhívja az USA kormányát, kerüljön el minden olyasmit ami megakadályozhatná a csúcsértekezlet megtartását. Számos lap idézi Bulganyinnak azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió kész akár már holnap egyezményt aláírni valamennyi nukleáris fegyverfajta teljes betiltásáról. Budapest. — Valamennyi magyar lap március 8-i számában közli N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének válaszát. A Népszabadság moszkvai tudósítójának cikkében kiemeli a szovjet kormánynak azt a javaslatát, amelyet az USA kormányának baráti és együttműködési szerződés megkötésére tett és hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió kész azonnal egyezményt kötni az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáról. Közzétették az Egyesült Arab Köztársaság ideiglenes alkotmányát Kairó (TASZSZ) - Valamennyi kairói lap közli az Egyesült Arab Köztársaság ideiglenes alkotmányának szövegét. Az alkotmány 73 cikkelyből áll. Az első cikkely kimondja, hogy „az egyesült arab állam független, szuverén, demokratikus köztársaság. Népe: az arab nemzet része". Az alkotmány a továbbiakban kimondja, hogy a- állam feje a köztársasági elnök. A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlésnek nevezett tanács gyakorolja. A nemzetgyűlés tagjainak számát és megválasztásuk módját a köztársaság elnöke állapítja meg. A végrehajtó hatalmat a köztársaság elnöke az alkotmány szellemében kezeli. Az elnök egy vagy több alelnököt nevez ki, s ezeket ő menti fel tisztségük alól. Az elnök nevezi ki és menti fel a minisztereket is. A köztársaság elnöke bármilyen törvényt kibocsáthat és bármilyen határozatot hozhat, amely egyébként a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik, ha a nemzetgyűlés két ülésszaka között a szükség ezt megkívánja. A nemzetgyűlés összehívása után a határozatot a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni. A köztársaság elnöke a fegyveres erők főparancsnoka. Az alkotmány a továbbiakban kimondja, hogy az Egyesült Arab Köztársaság két kerületből: Egyiptomból és Szíriából áll. Mindkét kerületben Megalakult az Arab Államok Szövetsége Damaszkusz (ČTK) — Gamal Abdel Nasszer elnök és Emir Mohám, med al-Badr jemeni trónörökös március 8-án Damaszkuszban egyezményt írtak alá az Egyesült Arab Köztársaság és Jemen közötti államszövetség megalakításáról. Az egyezmény első cikkelye alapján az államszövetség az Arab Államok Szövetsége nevet viseli és további arab országok is csatlakozhatnak hozzá. Az Arab Államok Szövetségének keretében a szövetség minden egyes tagállama meghagyja eddigi államrendszerét. Mindegyik tagállam azonban közös kül-, honvédelmi-, gazdasági- és népművelési politikát folytat. Az egyes tagállamok között vámunió létesül. Az Arab Államok Szövetségének alkotmánya valamennyi polgár számára egyenlőséc t, egyenlő jogokat és kötelességeket biztosít. Az Arab Államok Szövetségének legfőbb végrehajtó szerve, a legfelső tanács lesz, amely a tagállamok kor. mányfőiből áll. végreha ' tanács alakul, amelyet a köztársasági elnök nevez ki. Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosa V" ó. Malinovszkij marsall találkozása választóival Zlatouszt (TASZSZ) — Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere Zlatousztba érkezett, hogy találkozzék a gépgyár munkásaival és alkalmazottaival. Dél-Urál e régi vállalatának dolgozói Malinoszkij marsallt jelölték a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Nemzetiségi Tanácsába. A gyűlésen felszólaló munkások felhívták a választókat szavazzanak a kiváló szovjet hadvezérre. A csehszlovák-lengyel barátság manifesztációja Stettinben Stettin (ČTK) — A csehszlovák parlamenti küldöttség március 8-án folytatta útját a lengyel 3alti tengerparton és Stettinfce látogatott. A csehszlovák képviselők megtekintették a stettini kikötő berendezését, amely naay fontosságú a csehszlovák külkereskedelem szempontjából és megismerkedtek a kikötő további fejlesztésének tervével. A délutáni órákban a csehszlovák parlamenti küldöttség a stettini hajógyárban részt vett a Krynica hajó ünnepélyes vízrebocsátásán. A csehszlovák parlamenti ildöttséget a stettini dolgozóknak ebből az alkalomból tartott nagygyűlésén Cz. Wycech, a lengyel parlament alelnöke üdvözölte, aki megemlékezett a csehszlováklengyel barátság történelmi hagyományairól és kijelentette: „A mai Lengyelországot és Csehszlovákiát mélységes barátság fűzi egybe, amely nem valamilyen átmeneti politikai konjuktúrán alapul, hanem a legmélyebb eszmei egységből származik. A Szovjetunióval, a testvéri Csehszlovák Köztársasággal, az NDK-val és az összes népi demokratikus országokkal együtt a szocialista államok n<:gy családját képezzük, amelynek szilárd barátságét senki sem zavarhatja meg". Zdenék Fierlingernek, a csehszlovák parlamenti küldöttség vezetőjének beszédét gyakran félbeszakította a gyűlés részvevőinek lelkes tapsa, a csehszlovák-lengyel barátság éltetése. A Krynica ünnepélyes vízrebocsátása a két ország testvemépeit egybefűző barátság és együttműköAz USA március 7-i emlékiratának tartalma Az USA kormánya március 7-én válaszolt a Szovjetunió kormányának február 28-i emlékiratára a csúcsértekezlet előkészítése ügyében. A két emlékirat lényegében összefoglalja az N. A. Bulganyin és D. Eisenhower leveleiben foglalt alaptéziseket és javaslatokat. Az amerikai emlékirat rámutat arra, hogy az USA kormánya figyelmesen áttanulmányozta a Szovjetunió kormányának február 28-i emlékiratát és megelégedését fejezi ki afölött, hogy a Szovjetunió minden eszközzel kész megállapodásra jutni a csúcsértekezletre vonatkozóan, beleértve a külügyminiszterek értekezletét is. Az USA kormánya azonban egyidejűleg megállapítja, hogy „az előkészületeknek a szovjet kormány által javasolt jellege az amerikai kormány nézete szerint nem biztosítja azt, hogy az összejövetel a nemzetközi feszültség enyhítését szolgálja." Az amerikai emlékirat e nem teljesen világos állítás támogatására felhozza, hogy az USA kormánya „nem látványosságot", hanem értekezletet akar, amely „megtenné a fegyverkezés korlátozásához vezető első fontos lépéseket". Az amerikai okmány ezzel kapcsolatban ismétli az értekezlet „alapos előkészítéséről" szóló tézist. Az emlékirat további részében ez áll: „Az USA kormánya úgy véli, hogy a tárgyalások napirendjét azon kérdésekre kellene korlátozni, amelyek megoldása már most biztosítottnak látszik. Azt kívánná, hogy széleskörű vitára kerüljön sor, azonban egyetért a Szovjetunió kormányával abban a tekintetben, hogy a tárgyalási programnak magában kellene foglalnia azokat az egyes fontos és égető problémákat, amelyek megoldása valószínűnek tűnik." Ezen gondolatokkal ellentétben áll az az állítás, amely közvetlenül ezután következik és amely gyakorlatilag nem engedi meg az egyezmény lehetőségét: „bármilyen olyan jelentős problémára vonatkozólag, amelyet a két kormány javasolt a levélváltás során". Az amerikai emlékirat ezután állást foglal különböző specifikus kérdésekben: Elsősorban kifejezi azt a nézetet, hogy a csúcsértekezletnek munkáját „ott kellene kezdeni, ahol az előző értekezlet befejezte", mert másképp „a miniszterelnökök érteArgentmaban, a második legnagyobb dél-amerikai államban az elmúlt hetekben jelentős balratolódásra került sor. A második világháború folyamán az USA kiszorította az argentin árués tőkepiacról valamennyi addigi versenytársát: Angliát, Németországot és Japánt. Ennek következtében két fő politikai irányzat alakult ki. Az egyik a szokásos sápért teljes mértékben ki akarta szolgálni az USA monopóliumait, míg a másik — a nemzeti burzsoázia képviselői, akiket a haladó elemek is támogattak — függetleníteni igyekezett magát a százszázalékos USA befolyástól. Ennek az utóbbinak — bár ideológiailag zavaros — megnyilvánulása volt a peronizmus, amely P^ron és hívei vezetésével 1946tól egészen 1955-ig vezette sokban imperializmusellenes irányban az argentin politikát. Peronnak különben korrupt rendszere különböző fontos vállalatokat — elsősorban az egész kőolajipart — nacionalizálta, sőt a dolgozóknak bizonyos szociális követeléseit is teljesítette. Ez a politika kihívta az USA hatalmasainak ellenszenvét, akik a Latin-Amerikában mindenütt „jutányos áron" megvásárolható vezető katonai körök segítségével megdöntötték a peronizmust, visszaállították az észak-amerikai tőke korlátlan uralmát, felszámolták a peronista szakszervezeteket s természetesen Washington kimondott utasítására — törvényen kívül helyezték a kommunista pártot. Aramburu, Rojas és a többi tábornok, akik beültek az állam kulcspozícióiba, ugyan le tudták bonyolítani az „üzleteket" az amerikai monopóliumokkal, de nem tudták, még az Argentínában annyira hatalmas katolikus egyháznak a segítségével sem maguk és kenyéradó gazdáik politikája számára megteremteni <a szükséges tömegbázist. Mindez a múlt évi júliusi választásokon is már megmutatkozott, amikor a peronisták — az összes választók egynegyede — üres szavazólapokat adtak le. A jelenlegi parlamenti választások előtt a konzervatív és a katolikus pártok — az USA monopóliumok fő támaszai — eleve látták, hogy dés hatalmas manifesztációja volt. i'tvHH-mnnHiiiH-Hffi-iHHffinraraH^^ Argentína a választások után nincs sok reményük választási sikerre. Ezért a legnagyobb tömegbázissal rendelkező radikális párt megbomlasztására törekedtek. Ez sikerült is nekik. A párt baloldala imperialistaellenes politikát hirdetett továbbra is s Frondizi ügyvéd vezetése alatt indult a választásba. A párt jobboldala — Balbin vezetésével — kiegyezett a tábornokokkal és a klérussal — s a radikális párt eredeti programjának elárulásával az észak-amerikai monopóliumok vizeire evezett át. A döntő fordulat akkor történt, amikor az emigrációban élő Peron kiadta híveinek az utasítást, hogy ezúttal szavazataikat Frondizi radikális frakciójára adják le, és amikor a kommunisták is elhatározták Frondizi támogatását. Az eredmény ismeretes. A baloldali radikálisok hatalmas győzelmet arattak, Arturo Frondizi vetélytársát, Ricardo Balbint minden vonalon legyőzte. Nyolc és fél millió szavazat közül a baloldali radikálisok vezére több mint négymilliót kapott, míg Balbin csak mintegy két és fél milliót. Frondizi pártja valamennyi tartományban győzött és így megszerezte a kétharmados többséget, ami lehetővé teszi számára az alkotmány megváltoztatását. A szenátusban az ellenzék egyáltalán nincs képviselve. A jövő kongresszus, amelyben a radikális kormánypárt és a radikális ellenzék vesz részt, így a gyakorlatban százszázalékosan radikális. Elméletileg fennáll annak is a lehetősége, hogy a két testvérpárt újra egyesül. Ebben az esetben egypárt rendszer lépne újra életbe Argentinéban, olyan, amilyen Peron idejében volt. Frondizi választási győzelme után tartott sajtókonferenciákon sttett kijelenteni, hony kormányprogramba nem üres választási ígéret, hanem olyan cél, amelyet meg is akar valósítani. Ezen kijelentések, valamint a választási kampány során elhangzott számos megnyilatkozás alapján az új kormány programja a következőképp vázolható: A belpolitika terén Frondizi teljes politikai szabadságot óhajt mindenki számára. Hivatalba lépése után általános amnesztiáit szándékszik adni minden politikai és szakszervezeti elítéltnek. Elvben megszűnik minden politikai üldözés % a politikai pártok betiltása. Az új elnök az alkotmány módosítására törekszik, amit a kongresszusnak kell jóváhagynia. Frondizi ezenkívül erős szakszervezetek felállításáért szállt síkra, valamint a bérek azonnali emelésének szükségességét hirdeti, hogy azok fedezzék a létfenntartási költségek emelkedését. A teljes foglalkoztatottság útján akarja Frondizi a gazdasági egyensúlyt helyreállítani. Egyes fontos termelőágazatokp.t a mezőgazdaságban és az iparban állami támogatásban kívánja részesíteni. Ezenkívül az új e'nök korlátozni akarja az államháztartás kiadásait a közigazgatás leegyszerűsítésével és a hivatalnokok számának fokozatos csökkentésével. Külpolitikai téren Frondizi programja leszögezi, hogy a világ valamennyi államával jó kapcsolatokat akar fenntartani, a Nyugat és a Kelet közötti békés egymás mellett élés híve. Határozottan fellép a katonai tömbök ellen. Már eddig is ismételten állást foglalt a NATO mintájára létesítendő Dél-Atlanti Paktumnak a megkötése ellen. Sok múlik a

z űj győztesen, Frondizi személyén is. Apja szegény, Dél-Olaszországból bevándorolt paraszt volt, aki idővel vállalkozásokba kezdett. Tizennégy gyermeke közül a fiatalabbakat már taníttatni tjdta. Az új argentin kormányolnök a 13. gyermek a családban, a legfiatalabb a Buenos Airesi egyetem rektora. A kormányhatalmat Frondizinek május elsején kell átvennie. De mint Buenos Airesben mondják: addig még sok víz folyik le a La Platán. Máris puccstervekről rebesgetnek, amelyeknek az lenne célja, hogy megakadályozzák a győztes baloldali radikálisokat a tényleges hatalom átvételében. Pénzadó bizonyára akad, ha más nem, az észak-amerikai olajtrösztök. Tiszti egyenruhát viselő kalandor szintéin akad elég Argentínában. A „gorillák" — ahogy Aramburu és Rojaj szegénylegényeit a nép nevezi — hír szerint már szervezkednek. Az argentin imperialistaellenes körökre tehát még sok nehéz feladat megoldása vár. — cs —n. kezlete elvesztené külön jelentőségét és fontosságát". Az emlékirat ezután hivatkozik az 1955 júliusi genfi értekezlet ügykörének fő pontjaira és ragaszkodik az akkori okmányok helytelen magyarázatához, amelyek az amerikai megvilágítás szerint a nagyhatalmak bizonyos kötelezettségét tartalmazták Németország gépies egyesítését illetőleg. Az emlékirat szemére veti a Szovjetuniónak, hogy nem akar továbbra is részt venni az ENSZ leszerelési bizottságának tárgyalásain és emellett idézi a genfi nyilatkozatot, amely szerint a nagyhatalmak „együttműködnek majd a leszerelés elfogadható rendszerének létrehozásán az ENSZ leszerelési albizottságában". A Szovjetunió — amint Ismeretes —, aktívan vett részt e bizottság munkájában a múlt év őszéig, míg a nyugati hatalmak e szervben való részvételüket az albizottság munkájának gátlására használták fel. A genfi kötelezettségek nem teljesítése tehát nem a Szovjetifniőra, hanem a nyugati hatalmakra, főképpen az USÁ-ra vonatkozik. Az amerikai emlékirat a továbbiakban a reciprocitás kérdésével foglalkozik az ügykör pontjainak kiválasztásánál és hamis aggodalmait fejezi ki az USA bizonyos mérvű megkülönböztetése felett. Az ilyen „aggodalom" teljes indokolatlanságát mutatja N. A. Bulganyinnak Eisenhower elnökhöz intézett legutóbbi levele. Az emlékirat további részében a szokásos megjegyzéseket tartalmazza „a nemzetközi kommunizmus világterjeszkedéséről", „a közép-európai helyzetről", ami az amerikai propaganda legkedveltebb fegyverévé vált az USA imperialista politikájának álcázására. Az emlékirat befejező részében felveti azt a gondolatot, amelyet a Szovjetunió már régen magáévá tett: „Nem szükséges, hogy valamennyi reánk váró és minket szétválasztó problémát egyszerre oldjunk meg". Ismeretes, hogy a Szovjetunió ezen helyes elv szerint Jár el gyakorlatilag (a leszerelés terén felmerült javaslatok elkülönítésével), mlg az USA mindeddig ragaszkodik ahhoz a feltételhez, hogy a leszerelési program bármelyik pontját a többihez kösse, ami a mai helyzetben teljesen lehetetlen. Az amerikai emlékirat az idézett megállapításon kívül sajnos az említett irányban nem tartalmaz semmi gyakorlati lépést. Az emlékirat végül követeli a csúcsértekezlet jellegéről és céljáról szóló előzetes egyezmény megkötését és csak ezután kívánja az ezzel kapcsolatos további kérdések mérlegelését. A személyforgalom 95 százalékát, a teherforgalmat teljesen megbénította a francia vasutassztrájk A CGT közleménye a pénteki mozdonyvezető-sztrájkról Párizs (MTI) — A GGT pénteki mozdonyvezető-sztrájkról kiadott közleményében megállapítja, hogy a francia vasútvonalakon a személyvonatok 95 százaléka megállt. A tehervonatok közlekedését teljesen megbénította a sztráik. " A CGT nyilatkozata megemlíti, hogy a Force-Ouvrier-hez és a CGT-hez tartozó sok mozdonyvezető is részt vesz a sztrájkban és jóllehet egyes mérnökök és műszakiak hajlandók voltck néhány vonat vezetésére, a műs.-fkiak nagy része i elutasította, hogy sztrájktörő legyen. A CGT követeli, hogy a kormány haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat a szakszervezetek képviselőivel a vasutasok m jnkaMt ételeinek, fizetésének és nyugdíjának javításáról. A március 7-i mozdonyvezetősztrájk komoly figyelmeztetést jelent a kormány számára. Ha követeléseiknek a vasúttársaság és a kormány nem tesznek eleaet, a mozdonyvezetők akoióiát még nagyobb méretű sztrájk követheti, amely a vasutasok összességét állíthatja a sztrájk ügye mellé. ÜJ SZÖ 2 * 1958. március 10.