Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-28 / 87. szám, péntek

A KIT viíi r TANITOJNO AZ IDÖ DÉLFELÉ jár, Zvolen, majd Fülek felé halad a gyorsvonat és noha már március végét jelzi a naptár, az elvonuló behavazott táj gyönyörű téli képet nyújt az utasnak. Sápadt az ég. mintha visszatükrözné a végtelenbe nyúló hegyek és völgyek fehérsénét, a verőfényben csak a meztelen fák és bokrok éles árnyéka reszket, mintegy jelzi a tavasz közeledtét, a márciusi napsugarak elszánt munkáját. Így válunk a tél és a tavasz csöndes, de szívós összecsapásának tanúivá, mintha betekintést nyernénk a természet bűvös műhelyébe és ellesnénk azt a meghitt pillanatot, amikor a fagyos tél a tavasz hevétől reszket. Az olvadás mindenütt otthagyja látható nyomát. Füleken is pocsolyákon kell keresztülgázolnia az embernek, míg eljut kitűzött céljáig. A felnőttek még óvatosan lépegetnek, de a gyerekek, a füleki 11 éves iskola álsófokú tanulói már nem olyan óvatosak, tömegesen jönnek az iskolából és mennek az iskolába. Lábukon nagyrészt hócsizma, ezzel tapossák derűs lármával a szürke, sáros havat, mintha csak önszorgalomból a tavaszhoz szegődtek volna, hogy elősegítsék a nagy olvadást. Az olvadás hangulatát hozzuk magunkkal, amikor kezet szorítunk Kondracsin László elvtárssal, a füleki 11 éves magyar iskola igazgatójával, aki egyébként orosz szakos tanár. Az igazgató bemutatja Lóska elvtársat, a helyettesét és több munkatársát, akikkel éppen megtárgyalja a pedagógusok délutáni gyűlésének programját. Fő pontja az lesz, hogy kihirdetik a 11 éves iskola egyik kiváló pedagógusának, Telek Józsefné országos kitüntetését. Arra a kérdésre, vajon nem fog-e a többi tanerőből neheztelést kiváltani, hogy éppen öt tüntették ki, az igazgató határozott nemmel válaszol és hangsúlyozza, hogy Telek Józsefné nemcsak a szülők körében örvend megbecsülésnek, hanem kollégái közt is igen népszerű. Ezt egyébként az is igazolja, hogy a 11 éves iskola tanerői egyöntetűen öt javasolták kitüntetésre. — Megérdemli, — mondja az igazgató —, az I/a osztályban tanít, ő vezeti be a kis nebulókat az ábc rejtelmeibe és oly kitűnő szakértemmel végzi munkáját, hogy a gyerekek szeretettél és ragaszkodással veszik körül, pontosan járnak iskolába és boldogok, ha feleléttlkkéť ' tanítónőjük elégedettségét és dicséretét érdemlik ki. Egyébként napi munkája mellett pedagógiai cikkeket is ír és noha két iskolaköteles gyermeke van, arra is jut ideje, hogy elvégezze a pedagógiai főiskolát. Ezenkívül tagja a nemzeti bizottságnak, tehát aktívan részt ves2 a közéleti munkában. Mindezt higgadtan, példásan végzi. No de — folytatja tűnődve —, amint látja, év csak dicsérni tudom. Azt hiszem, helyes lenne, ha meglátogatná, személyesen beszélne vele, így talán még tisztább képet nyerne róla. Délután fél kettőkor kezdi a tanítást, tehát van még egy fél óránk. Igaz, hogy zavarni fogjuk az ebédnél, de nem baj. Legalább megismeri otthona légkörében. AZ ÜTŐN a következőket tudjuk meg Teleknéről az igazgatótól. A 11 éves iskolának 37 tanítója és 812 tanítványa van. Az iskola szétszórva, hat épületben van elhelyezve. Tekintettel a tanulók nagy számára, a tanítók két váltásban tanítanak. A tantermek tehát délelőtt és délután szakadatlanul foglaltak, sőt télen este is, mert a megmaradt üres termeket legfoglalják az esti munkaiskola és a mezőgazdasági tanfolyam hallgatói. Az iskolának a szülőkkel való DAL Rigók fütyörésznek, Zümmögnek a méhek; Az óvoda udvarában Csert j a vidám ének. Oj orgonaágak Integetnek halkan: Lombjaikat fürösztgetik A tavaszi dalban. — Szívem a madárdal Gyönyörrel itatja; De még inkább a gyermekek Csilingelő hangja. Kovács István \ Telek Józsefné — a példás tanítónő együttműködésével kapcsolatban az igazgató ezeket mondja: — A szülői értekezleteken az apák vagy az anyák nagy számban jelennek meg. A gyermekek előrehaladása iránt a szülök érdeklődése egyre nő... Sajnos, a sokgyermekes családoknál, ahol az apa és az anya is dolgozik, a szülők ritkábban jelennek meg. Ezt a hiányt úgy igyekszünk pótolni, hogy a tanítók meglátogatják e szülőket otthonukban és elbeszélgetnek velük a felmerült nevelési problémák megoldásának módjáról. ÍGY BESZÉLGETVE érünk Telekékhez, a kitüntetett tanítónő otthonába. Itt módunkban van megismerni az egész családot, Telek Józsefet, a családfőt, aki kovács és igen szívélyes munkásember benyomását kelti. Péter-Pálnak hívják a hétéves kisfiút és Éva-Máriának a szőke 9 esztendős kislányt. Az utóbbi kissé meghűlt, ágyban fekszik és természetesen mi más, mint meséskönyv van a kezében. Ügy tetszett, mintha a meséskönyv lenne itt alapjában véve az igazi orvosság ...És végül itt a gyermekek anyja, az igazi tanítónő. Nyilván az ő ötlete lehetett, hogy kettős nevekkel látta el a gyermekeit, ajándékozási kedve itt is érvényesült. Közvetlenség, derű és nyíltság jellemzi ezt az asszonyt. Amit magáról és tanítványairól mond, az világos, konkrét és egyértelmű. Jól esik öt hallgatni. Hivatásáról ezeket mondja: — 18 esztendeje tanítok. E hosszú évek folyamán azt tapasztaltam, hoy nítványaim készülődnek valamire. Láttam, hogy lázas izgalommal sugdolóznak. Persze, fúrt a kíváncsiság, hogy micsoda titkot rejtegetnek az én tanítványaim. Ekkor derült ki, hogy kis szlovák tanítványaim pénzt nuüjtögettek egymás között, fillért a fillérhez, koronát a koronához rakták, hogy nekem viganót vegyenek. így mondták „viganó", ami azon a vidéken is ruhát jelent, s én azóta, ha ruhát látok, mindig a viganóra gondolok. Maga ez a szó is kedves kincs lett számomra. Drága, édes szlovák tanítványaimra ma is mély megindultsággal gondolok. Megtanítottak arra, hogn a tanítónak minden gyermeket egyaránt szeretni kell. S a gyermek lelkét csakis a szeretet útján lehet megközelíteni. ARRA A KÉRDÉSRE hogy hát mit szól a kitüntetéséhez, igazi tanítónő módján újra elmond egy történetet. Mosolyogva mondja, látni rajta, hogy élményei kifogyhatatlanok és őszintén szólva, egy kicsit mi is a tanítvány érdeklődésével és izgalmával hallgatjuk. — Ma délelőtt — mondja — értesültem a kitüntetésről. Amikor megtudtam, az első gondolatom az édesanyám volt. Ő ugyanis már tízéves korában szolgált, takarított, tisztogatta az uraság cipőit. Előfordul olyan eset is, amikor az uraságnak a cipő nem volt elég fényes, dühében édesanyámhoz vágta. Anyám ezt a megszégyenítő gyermekélményét — mert a gyermek bizony nagyon érzékeny — többször elmondta nekem. Nos, a kitüntetés hallatára erre kellett gondolnom, hogy felmérhessem azt a nagy utat, amit én és egész családom megtett. Ez a kitüntetés persze arri kötelez, hogy munkámat ezután még lelkiismeretesebben végezzem és valóban megérdemeljem szocialista hazánk kitüntető figyelmét. Van még sok tennivalója minden tanítónak. Ez igaz. Osztályában láttuk azt a hatalmas rajzást, izgalmas mozgást, amely körülvette megérkezésekor. Harmincöt tanítványa van, köztük nem kis számban van cigánygyerek. Ezeket kordában tartani és rászoktatni őket, hogy pontos időben iskolába járjanak, nem kis feladat. Persze, most is egy történettel szemlélteti feladatát. Észrevette, hogy tanítványai közül az egyik cigánylányka sokat marad ki az iskolából. Nem használt a felszólítás, figyelmeztetés, a gyerek egyre gyakrabban maradt ki. Erre aztán meglátogatta otthonában s a helyzet felismerése után mivel a gyermek rossz körülmények között élt, azonnal a segítségére sietett. A helyi k Az elsőosztályosok körében a tanító komoly eredményeket csak akkor érhet el, ha szereti tanítványait, ha türelmes hozzájuk és bajukban, panaszukban, problémájukban i sztozik velük. A tanító ezt a szeretetet tanítványaitól kamatostul kapja vissza. Nekem már olyan kis tanítváw n is volt, aki egyszerűen édesanyjának szólított. Spontánul, ragaszkodásból mondta és nem tagadom, erre nagyon büszke vagyok, mert egy kicsit az anyja is vagyok tanítványaimnak. — Tanítói pályámat — folytatja — egyébként önként választottam és soha eddig egy pillanatra sem bántam meg, hogy tanítónő lettem. — Mint tanítónőnek mi volt a legnagyobb élménye? — kérdezzük. Némi tűnődés után igazi tanítónőhöz méltóan ezt válaszolja: — Mint magyar tanítónő 1948 előtt abban a kivételes helyzetben voltam, hogy a Tátraalja egy falujában, Liptovská- Kokaván szlovák gyermekeket tanítottam. Ott aztán felejthetetlen élményben volt részem. Tudniillik karácsony előtt észrevettem, hogy tanemzeti bizottság útján a gyermek nyomban ruhát meg cipőt kapott és elintézte azt is, hogy a lányka az iskola üzemi konyhájában étkezzék. A gyermek azóta is állandó ellenőrzés alatt áll. Azóta pontosan jár iskolába, jól tanul és jelenléte nemcsák a tanítónőnek okoz örömet, hanem iskolatársainak is, amit leginkább az igazol, hogy már iskolatársnöi is megajándékozzák, hoznak neki egyet mást, ha látják, hogy valamiben hiányt szenved. AMIKOR ELBŰCSÜZONK, még látjuk, hogy a tanítónő szerető tekintete ott pihen a csillogó szemű kis cigánylányka vézna alakján. Ez a kép rendkívül megnyugtatólag hat ina. Az a benyomásunk, hogy a gyermekek nevelését jó kezekre bízták és ellenállhatatlan erővel arra kell gondolnunk: mint ahogyan ez a tanítónő figyeli, óvja tanítványa fejlődését, úgy figyeli, óvja népi demokratikus rendünk a tanító és a tanítvány állandóan növekvő jólétét. SZABÖ BÉLA ISKOLÁINK A SZOCIALISTA NEVELÉS MŰHELYEI •• Ján Ämos Komenský születésének évfordulója alkalmából ma ünnepeljük a tanítók napját. A járási székhelyeken és általában minden iskolában ezen a napon, akárcsak az elmúlt években, ünnepi gyűléseket tartanak, amelyek keretében a szülők találkoznak gyermekeik tanítóival, hogy megbeszéljék a nevelés kérdéseit és értékeljék a pedagógusok szép és felelősségteljes munkáját. A tanítók napja alkalmából az Iskola és Kultúrális ügyek Megbízotti Hivatalába látogattunk, ahol Párkány Antal elvtárshoz, a központi iskolai tanfelügyelőhöz néhány kérdést intéztünk: — Az elmúlt időszak milyen eredményeket hozott az iskolák életében? — Iskoláink az elmúlt időszakban — válaszolta Párkány Antal — a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1955 júniusi határozatából eredő feladatok megvalósítására törekedtek. E határozat elsősorban az általános műveltséget nyújtó iskolák hálózatának kibővítésére és az oktató-nevelő munka színvonalának emelésére vonatkozott, megszabva az iskolák fejlődésének irányvonalát az elkövetkező évekre. — A pártunk határozatából eredő feladatoknak — mint ezt Szlovákia Kommunista Pártjának 1957 áprilisi kongresszusa megállapította — nagyon sok iskola eleget tett, ami főként abban mutatkozott meg, hogy lényegesen emelkedett az általános műveltséget nyújtó iskolák színvonala. Eredményként kell megemlítenem azt is, hogy a magyar tannyelvű 11 éves iskolák száma például az idei tanév elejére már 15-re emelkedett. A mennyiségi növekedéssel párhuzamosan ezekben az iskolákban is jelentősen javul az oktató-nevelő munka. — Milyen problémái vannak jelenleg a tanítónak? — Probléma mindig akad. Véleményem szerint ezek egyik legfontosabbja, amiről beszélni kell, az, hogy egyes tanítók még ma sem látják világosan hivatásuk működési körét. Vannak, akik a tanítók személyében csak a szó legszorosabb értelmében vett „tanítót", mások a „mindenest" látják. Mondani sem kell: mindkét felfogás helytelen. — A tanítónak elsősorban hivatásának: a tanításnak kell eleget tennie, természetesen nem vonhatja ki magát a társadalmi munkából sem. A társadalmi munkának azonban nem szabad a tanítás rovására mennie. — Mikor végez minden szempontból jó munkát a tanító? — Az iskolában, akár az egész társadalomban, a szocialista ideológiának kell érvényesülnie. A tanító jó munkát akkor végez, ha ennek az eszmének minden vonalon érvényt szerez s ha a keze alól sokoldalúan művelt emberek kerülnek ki. — A szocializmusban tevékeny, művelt, politikailag öntudatos emberekre van szükség. A jó tanító az ilyen embertípus nevelésén fáradozik és azon van, hogy iskolájának állandó kapcsolata legyen az élettel, tehát nem zárkózik el a község, a város és általában az egész társadalom problémáitól. A jó szocialista tanítónak, különösen a falvakon, a pártot segítenie kell mind a kulturális, mind a politikai munkában. Ma, amikor a falu szocializálásának döntő stádiumába léptünk, a tanítók politikai felvilágosító munkájának szükségessége minden téren megnövekedett. A szocializmus betetőzése olyan feladat, amely megkívánja a társadalom minden erejének mozgósítását. Ebben a munkában a tanítónak világosan kell látnia saját tevékenységének társadalomformáló szerepét. Munkája során éppen azért azon kell lennie, hogy a szocializmus építésének ügyét necsak az ifjúság, hanem a legszélesebb tömegek számára is világossá és vonzóvá tegye. — Ezenkívül milyen feladatok hárulnak még a közeljövőben a tanítókra ? — Kiindulva a párt és a kormány, valamint más vezető szervek utasításaiból, tanítóinknak az elkövetkező időben hatékonnyá kell tenniök a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelést, biztosítaniok kell a tudományos világnézet elmélyítését, a politechnikai nevelés következetes megvalósítását és általában a tervszerű munkát. — A politikai nevelés elsődlegessége mellett természetesen szükséges, hogy tanítóink jövőbeni munkájuk során az eddigitől nagyobb gondot fordítsanak a többi feladat teljesítésére is, hogy iskoláinkból valóban sokoldalúan művelt, a szocialista erkölcs elveit gyakorló bátor és öntudatos fiatalság kerüljön ki. Pártunk XI. kongresszusának tiszteletére az a munka lesz a legszebb ajándék, amit tanítóink ennek a célnak az érdekében kifejtenek. (b) A falusi tanító A falusi tanítók Nagymegyeren tartott járási értekezletén elhangzott beszámoló és a gazdag, értékes vitafelszólalások százszorosan igazolták Kalinyin elvtárs bölcs szavainak igazát: A falusi tanító küldetése ma sokkal magasabb tudást, munkát igényel, mint a városi tanítóé. A falusi tanító nemcsak tanít az előírt tanterv szerint, hanem pótolja azokat a szerveket, amelyek a városban gondoskodnak a nép általános műveltségének növeléséről és főleg szocialista neveléséről. Ez természetszerűen feltételezi azt, hogy a falusi tanító elsősorban is megismerkedjen a marxizmusleninizmus elveivel, mert „annak tanulmányozása nagyban elősegíti az ember közvetlen napi munkájának elvégzését, megkönynyíti a napi munka közben felmerülő számtalan kérdés helyes megoldását". Ennek fontosságát helyesen értékelte a járási pártvezetőség, amikor a JNB iskolaügyi és kulturális osztályával karöltve az évi pártiskolázás keretén belül magántanulmányi köröket alapított a járás tanítósága részére. Az egyes tanulmányi körök élére a legfejlettebb kommunistákat állította, akik a konzultációkon segítséget nyújtanak főleg a fiatal tanítóknak egyes bonyolultabb problémák megértéséhez. Az értekezlet programjának csúcspontját képezte: megszerettetni az iskolás gyermekekkel a mezőgazdasági munkát, és kivezetni a parasztszülőket ama téves, maradi nézetből, hogy „eleget kapáltam és gürcöltem én a földeken, az én gyermekemből hivatalnokot kell nevelni". A felszólalásokból örömmel állapítottuk meg, hogy ma már a 13 — 14 éves iskolás gyermekek is kezdenek megbarátkozni a mezőgazdasági munkába való bekapcsolódás szükségességével. Ez egyrészt a tanítók munkájának köszönhető, másrészt az egységes földművesszövetkezetek fejlődésének. Sok szó esett a tanítók iskolán kívüli munkájáról is. Bizony nyíltan megmondták a felszólalók, hogv a tanítóságnak egy része még mindig nem kapcsolódik bele ebbe a munkába. Bartalos tanítónő Csilizradványról helyesen mutatott rá, hogy míg ő és kartárasainak egy része napi munkájukon kívül esténként ének- és tánctanítással foglalkoznak, a városi tanítók ilyen munkával nincsenek megterhelve, s alkalmuk nyílik művelődni, szórakozni, színházba, moziba járni. A felszólaló helyénvalónak találná, ha a városi tanítók lejönnének a falvakba, hogy megismerjék a falut és a falusi tanítók életét. A falusi tanítóknak viszont több alkalmat kellene nyújtani arra, hogy városokban elégíthessék ki kulturális igényeiket. A falusi tanító szocialista társadalmunkban már nem a kapitalista rendszerben alacsonyabbrendúnek trrtott és lekicsinylett „falusi tanító". Ellenkezőleg. Küldetése és sokoldalú ténykedése folytán ma a tanítóság elitjét kell, hogy képezze. Ehhez azonban szükséges, hogy minden falusi tanító kivétel nélkül nemes hivatása magaslatán álljon. Ezt csakis úgy tudja elérni, ha megalkuvás nélkül, saját meggyőződéséből magáévá teszi a kommunista elveket, ha elszakíthatatlan kapcsolat kíséri munkájában a kormánnyal és Csehszlovákia Kommunista Pártjával. KOPPER JÄNOS, Nagymegyer. ÜJ SZÖ 5 + 19£3. márcias 23.