Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-27 / 86. szám, csütörtök

A BALETTMŰVÉSZET MESTEREI A leningrádi Kirov Színház művészei a Hattyúk tava és a különböző balettjelenetekből összeállított egész estét betöltő koncert után vasárnap este Prokofjev — Kövirág — című balettmeséjét adták elő a prágai Smetana Színházban. A Hattyúk tava és a koncertprogram előadásai után, amelyekben a balettművészet mestereinek sokoldalúsága ragadott meg bennünket, a nálunk ismeretlen Kövirág előadása betetőzését jelentette a leningrádi együttes művészi tökélyének. A zseniális zeneszerzőt művének megírására uráli mesék motívumai ihlettek. Danila kőfaragómesternek minden vágya egy olyan csodálatos szép malachit-vázát alkotni, amilyet még senki soha sem készített. Álomképet kerget, egy kövirág képét és addig nem talál nyugalmat, amíg meg nem leli s még menyasszonya, az odaadó és alázatosan szerelmes Katalin sem tudja visszatartani. Elindul a rézhegy asszonyának királyságába, ahol állítólag a kövirágot megpillanthatja. Találkozik a rézhegy asszonyával, akit könyörögve kér, feddje fel előtte a kövirág titkát. A gyönyörű asszony meghallgatja kérését, megnyílnak előtte a meseszerű birodalom kapui, s szemkápráztató pompa, drágakövek csillogása között megjelenik előtte a varázslatos virág, az elérhetetlen szépség jelképe. Katalin nagyon bánkódik Danila után. Erzi, tudja, hogy nem halt meg. Szerelme sugallatára keresésére indul, s addig keresi, addig bolyong, amíg ö is eljut a rézhegy asszonyának királyságába. Danilának, aki itt dolgozik, közben sikerült a kövön úrrá lennie és olyan virágot alkotnia, amilyen képzeletében élt. Megismerte már a kő erejét és haza szeretne menni falujába, hogy az egyszerű embereket megörvendeztesse két keze munkájának gyümölcsével, a tökéletes szépséggel. A királyasszony azonban megszereti őt és nem akarja elengedni. Végül is győz a két fiatal szerelme és már nincs az a hatalom, amely elválaszthatná őket. Ujjongva fogadják a falubeliek, aki hűséges szerelmével visszaadta az embereknek Danilát, az utolérhetetlenül ügyes kőfaragómestert. Már nekik fog a sziklaszilárd kőből olyan virágot alkotni, amilyet még soha emberi szem nem látott. Prokofjev, a jelenkor egyik legnagyobb zeneszerző géniusza, számos opera, szimfónia, oratórium, kantáta szerzője a Kövirág megírásával fejezi be balettműveinek tiszteletre méltó sorozatát. Prokofjev előszeretettel meríti témáit az orosz nép hősi múltjából, a jelenkor sokrétűségéből és az egyszerű ember nemes tulajdonságait megénekló népmesék varázslatos világából. A Kővirág zenéje kiapadhatatlan forrása az egyszerű, mindenki számára érthető zenei motívumoknak, a dinamikusan f el-feltörő drámai aláfestésnek s a mély szerelmet kifejező, megkapó, de nem érzelgős lirizmusnak. Prokofjev zenéjének rendkívüli gazdagságát, egyszerűségében is ezer színt visszaverő skáláját nem könnyű tánccal kifejezni. Annák dicséretreméltóbb az együttes fiatal gárdájának teljesítménye. A fiatal művészek egy A leningrádi SZ. M. Kirov opera balettegyüttese prágai szereplése során bemutatta a Kövirág című balettet. Képünköi. A. Gribovot — Danila I. Kolpakovát — Katalin és A. Grigyint — Szeverjan szerepében láthatjuk. (J. Leszova, TASZSZ felvétele). csoportja a világifjúsági találkozóra tanulta be a darabot és az eredmény a balettművészet tapasztalt mestereit is a legnagyobb mértékben kielégitheti. Kétségtelenül a kiváló színrehozatalnak köszönhető, hogy Prokofjev zenéje rögtön első alkalommal oly közel került hozzánk. J. Grigorovics a legapróbb részletekig terjedő és amellett a zene lényegét kidomborító koreográfiája, A. Virszáladze pompás díszletei a nézőkből elragadtatást és lelkesedést váltották ki. A szereplök teljesítményéről pedig csak a csodálat és az elismerés felső fokán írhatunk. A minden képzeletet felülmúló összhang, egyöntetűség jellemzi mozdulataikat. Sehol semmi diszharmónia, szinte egybeforrnak, eggyé válnak a zenével. A legnehezebb figurákat, forgásokat légies könnyedséggel, természetes bájjal végzik. Mozdulataik utolérhetetlenül kecsesek, finomak s amellett technikailag tökéletesen kidolgozottak és pontosak. A tömegjelenetek lenyűgözően hatnák, s a hatást még emelik a káprázatos kosztümök és a mesteri világítás. A főszereplők és a szölótáncosok alakításai, bár ebben az előadásban csupa fiatal és nem első számú csillagot láttunk, megérteti velünk, hogy a leningrádi színház két évszázados múltja? a balettművészet nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyománya nem egy és nem is két nagy művészt képes egyszerre nevelni, hanem többet, sokat. A Danilát táncoló Gribov, a Katalint megszemélyesítő Kolpakova, a rézhegy asszonya — Oszipenkova alakítása kiforrott művészi egyéniségről tanúskodik. Gribov mély átérzése, Kolpakova nemes egyszerűsége, a táncban való teljes feloldódása, tökéletes mimikája felejthetetlen élményt nyújtott. De akárkit ragadnánk ki a kisebb szerepek megszemélyesítői köLonis A ragon: H Az Oradouri bussújárók éneke Compostellába nem kocog már rózsafüzérrel vert botunk. Cj szentek várnak, az új oltár, s új dalunkkal, mely magasan száll, »íj zászlókat lobogtatunk. Rosszú sorunk e vérrel jelzett helyek felé így kanyarog. Hazánk szívén egy éktelen seb hirdeti a közönyöseknek: itt vesztek az Ártatlanok. Ti, fiatalok nélkül maradtak, éj s nap hiába múlik el, a bűnösök csak nem lakolnak, s a föld hiába zengi: holnap! — az ég esővel nem felel. ö, csók nélkül maradt anyák ma! hol hős fiatok álmodik, ugyanazon napnak sugára hull Oradour ledült falára s élő gyilkosaira itt. Hogy háború többé ne küldjön Oradour lágy bölcsőire, mint nemrég, szörny halált üvöltőn, összefogott szerte a földön egy milliárd ember szíve. Hogy végre megnyíljék a béke s a nép adjon törvényeket, mi búcsújárok nemzedéke elhoztuk Oradour elébe a galambot, kereszt helyett. Somlyó György fordítása zül, valamennyi a tánctudás mellett kiváló jellemábrázoló tehetséggel is rendelkezik. A Smetana Színház zenekarát a fiatal J. Gamalej vezényelte. Nem volt könynyű feladata sem a karmesternek, sem a zenekarnak. A nehéz partitúrát csak az együttes érkezése után kapták meg s latba kellett vetni minden tudásukat, hogy a kevés próba ellenére ne maradjanak az együttes nagyszerű teljesítménye mögött. A tehetséges karmester s zenekarunk dicséretére váljék, hogy ez, ha nem is tökéletesen, de sikerült. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy azoknak a szerencséseknek, akiknek a rengeteg jegyigénylö közül sikerült megnézni a leningrádi balett fellépését, ünnep volt ez az est. A közönség nem is fukarkodott a tetszésnyilvánításokkal. Forró tapssal köszönte meg az együttes művészi élvezetet nyújtó ragyogó előadását. Prága közönsége fájó szívvel búcsúzik a drága vendégektől és őszinte barátoktól. Megismerte és élvezhette az egész világon páratlan mesteri tudásukat és művészetüket. Bratislava közönségére hasonlóan szép és felejthetetlen órák várnak. KIS ÉVA A. Selesztova, mint Katalin a Kóvirágban. Kii.

Jzľääpi e-ajaf (Obyčajný človek) Leonyid Leonov és Mihail Romra szövegkönyvük témáját a szovjet emberek mai mindennapi életéből meríti. Célja, szatirikus vígjáték formájában kigúnyolni a polgári életfelfogás csökevényeit, melyek Ladigin operaénekes családjában ütköztek ki, Ladigin, az egykori szerény vörösnsz'geten (MilHóny na ostrove) Branko Bauer ifjúsági filmje nagyon valószínűtlen és sem az ifjúság, sem a felnőttek ízlését ki nem elégítő filmtörténet. Mintha egy amerikai, s még hozzá rosszul imitált bűnügyi filmet látnánk: három iskolásgyerek sportfogadáson megnyeri a milliós első díjat, megszökik otthonról, hogy majd hajót vásárol és nekivág a tengernek. Ugyanakkor egy huligánbanda követi nyomukat. A sportfogadások nyerteseinek „megkopasztására" specializálták magukat. A vége: a pénz elúszik, de a rendőrség lefüleli katona valamikor jóban-rosszban megosztotta életét bajtársaival. Most mint befutott híres művész, a közönségtől ünnepelt és női tisztelőitől körülrajongott bálvány teljesen átadta magát az önteltség, az önimádat, pompakedvelés érzéseinek. Ebből a hibájából vezeti őt ki hajdani fegyvertársa, a merész „hétköznapi ember" Szvekolkin, akiről évtizedek után nem is seja banda két legveszélyesebb tagját. A film legnagyobb hibája az, hogy hiányzik belőle a logika. Valószínűtlen a története és valószínűtlen alakjainak cselekvése. Deus ex machina-ként jelenti, hogy szintén karriert csinált, m:nt az Orvostudományi Akadémia elnöke. A filmben különféle embertípusokkal ismerkedünk meg: az önimádó Ladiginnal, a kizárólag a tudománynak élő öccsével Alekszejjel, annak boldogságra vágyó menyasszonyával, Kirával, Kira kispolgári erkölcsi nézeteket valló cselszövő anyjával Konsztanciával, Szvekolkinnal, a magas pozíciójában is megmaradt „egyszerű" szovjet emberrel, stb. A. Sztolbov rendezésének vannak egyes fogyatékosságai, melyek helyenkint a cselekmény bizonyos teátrális beállításában nyilvánulnak meg. Ennek ellenére a darabot sikeresnek és nagy nevelő hatásúnak értékelhetjük. A film legjobb alakítása V. Merkurjev Ladiginja, Irina Szkobceva Királja és P. Konsztantyinov Szvekolkinja. <L) nek meg a cselekvés porrondján és egész viselkedésük naiv rendezői felfogásra vall. A filmnek nincs nevelőhatása a fiatalságra, felnőttek számára pedig egyenesen unalmas. (L) KULTURÁLIS ÉLET TÖFIKCSEN |Os7<ar Nedbal: SZÜRET Néhány éven keresztül falunkban annyira szünetelt a kultűrmunka, hogy évente alig egy kulturális esemény volt, s ez semmi esetre sem elégítette ki a lakosság igényeit. Ebben az esztendőben azonban megtört a jég és annak ellenére, hogy csak ideiglenes kultúrhelyiségünk van, örvendetesen fellendült a falu kulturális élete. Az év elején a CSISZ rendezett műsoros estét. Utána a helybeli iskola pionír-szervezete rendezett jól sikerült műsoros estet, februárban pedig a Csemadok helyi szervezete lépett fel egy színdarabbal, melyet a szomszéd faluban is bemutattak. Végül a nőbizottság lepte meg a falu lakosait a nemzetközi nőnap alkalmával rendezett jól sikerült kultúrestével. A községi könyvtár is, amelyet elhanyagoltak, megkezdte küldetésének teljesítését és most az érdeklődők szép számmal kölcsönzik ki a könyveket. A szövetkezeti iskola is jobban működött, mint az előző években. Az előadók pontosan betartották az időtervet és hasznos, tartalmas előadásokkal nevelték a szövetkezeti tagokat. Rendszeresebb lett a mozilátogatás is. Községünkben azonban ezen a téren még most sincs kielégítve a lakosság igénye, mert havonként mindössze egyszer van mozielőadás, holott legalább tíznaponként kellene. Az egészségügyi előadások is megkezdődtek és 21 taggal megalakították a Vöröskereszt helyi csoportját. Azonban ezen a téren még akad hiba, mert bár a lakosságot nagyon érdekli a betegségek elleni védekezés, egészségügyi előadások nagyon ritkán és rendszertelenül vannak. Eddig a faluban azt hitték, hogy azért nincs kielégítő kulturális munka, mert kevés a fiatal. Most bebizonyosodott, hogy a kulturális tevékenység nemcsak a fiatalság kiváltsága, hanem ebben sikeresen részt vehetnek az idősebbek is. A kulturális fellendülést minden szempontból üdvözölni kell. A HNB kulturális bizottságának, a művelődési kör vezetőinek a tanítóval az élen arra kell törekedniök, hogy a jó kezdet után még jobban kibontakozzon a kulturális tevékenység. Kovács Imre, HNB-titkár, Tőrincs. J. Kondér, O. Golovková, K. Kuckó és E. Stubftová az operett egyik jelenetében. (M. L i t a v s k á felvétele). Oskar Nedbal Szüret c. operettje bemutatására nyilván a Lengyelvér hatalmas közönségsikere ösztönözte a Kassai Állami Színház vezetőségét. A darab zenéje — ez a könynyed, szárnyaló muzsika — minden rádióhallgató előtt ismert. Meséje érezhetően tükrözi korának operett-sablonját Alkonfliktusok, félreértések .— happy end. Röviden ennyi az egész. A rendező (Branislav Kriška) e bemutatón megmaradt a régi, jól kitaposott úton. A balettbetétek koreográfiája (Remar) szembetűnően igénytelen volt. A két Milan Mikolics közül K. Kuckó érdemel nagyobb elismerést. Mikola fiának szerepében J. Regec megérdemelten aratott nagy sikert. J. Kondér (Švecak) — a színház egyetlen tipikusan operett-énekese — ezúttal közepes teljesítményt nyújtott. A művésznő szerepében Olga Golovková volt elfogadhatóbb, kellemes altja itt is kitűnően érvényesült. A bemutató legnagyobb sikerét Kustrová aratta. Berta Müller, az öregedő táncosnő szerepét karakterré dolgozta ki. Csalódást okozott E. Stubňová gyenge alakítása. Teljesítményéből sokat vont le merev mozgása. A zenekar Spišiak vezényletével színvonalas játékkal teljesítette feladatát. A díszletek (J. Hanák) és a kosztümök (Radványi) néhány fenntartással elfogadhatók voltak. A bemutató sikeréből arra következtethetünk, hogy a darab sokáig marad majd a színház műsorán. Kováts Miklós ÜJ SZŐ 7 Sf 1958. március 25.