Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-27 / 86. szám, csütörtök

ALGÉRIAI VÄLTOZATOKÍ SZOVJET SZÍNMÚVEK SEREGSZEMLÉ) E Irta Francois Franjon Sz igazság Az igazságot meg fogják ismerni. Mert idővel mindent megtudnak. Át fög hatolni a börtönfalakon, kiszivá­rog a nyirkos cellákból, utat vág magának a szögesdrótokon, felbuk­kan a sűrűből, lezúdul a dzsobol lej­tőin, szétárad a leégett mesták ha­mujából, terjed mint a füst, mindent elönt, mint a homokvihar. Meg fogják ismerni az igazságot. Mert a rothadó hullák büzlenek. Mert a vadállatok kiássák a hullákat, hogy lakmározza­nak belőlük. Mert az uedek a ten­gerbe folynak, s a tenger partra veti a holttesteket. Nagyon sokan, akik már nem bírták tovább, örökre el­némultak. Az igazság mégis diadalmaskodik. Emberek viszik diadalra. Az igazság terjesztése nem propaganda. Az igaz­ság harc. Házkutatás Reggel jöttek. Kávéjukat isszák ilyenkor az emberek. Ügy döngették a gurbi, ajtaját, hogy majd betörték. Beléptek: „Fel a kezekkel! Kifelé! Mindenki!" Azon a januári reggelen ömlött az eső. „Kifelé! Mit csinálsz te, asszony, ott az ágyban ?" „Most szültem, nem tudok felkel­ni." „Rajta! Fel! Menj te is! Házkuta­tás!" A férfiak felemelt kézzel kimentek. A gyermekágyas asszony — egyik kezében gyermekét tartotta, a mási­kat magasba emelte — kivánszorgott a zuhogó esőbe. ök pedig beléptek és hozzáláttak, hogy megigyák a kávét. Nehéz mes­terség ez, az embernek erőt kell gyűjtenie, mielőtt nekikezd. A kávé nem volt elég. „Rajta, asz­szonyok, gyertek be s készítsetek friss kávét!" S azután megkezdődött a házkuta­tás. Kinn csak álltak, álltak felemelt kézzel. Először az edényeket törték szét: könnyű feladat ez egy kunyhóban. S azután nekiláttak a házkutatásnak. Találtak kétezer frankot. Az anya tette félre kicsinye számára. Azután megtalálták a Maison Carréeban el­adott kecskék árát, húszezer frankot. Hadizsákmány. Néhány nyaklánc, pár karkötő. Jók lesznek későbbre emlék­tárgynak, ajándéknak, melyeket azzal nyújtanak majd át: „Algériából valók, amikor..." A házkutatásnak vége. Továbbmen­nek, hogy a szomszéd gurbikban foly­tassák a házkutatást. A kutyák Az algíri rádió közvetítése alapján. Köszönöm önnek, Jean Paillardin, kutyatörténetéért. Megnyugtatott bennünket. Tizenhat kufya vesztette el úrnőjét — isten, a kutyák istene nyugosztalja szegényt! De mind a tizenhat új gazdára lelt. így hát megmentették őket, biztosították jö­vőjüket. Már éppen meg akarták őket ölni. Hát ilyen a törvény, kemény a kutyákhoz, jő az emberekhez. De lám, megkímélték életüket és mi meg­könnyebbülten lélegzünk fel: milyen jók is az emberek Algériában a ku­tyákhoz ! Az asszonyok a szőlőskertekben szülnek, hidegben, éjjel, jeges esőben, a szabad ég alatt, és a csecsemők meghalnak: ők nem kutyák. Az apák börtönökben senyvednek, az anyákat k FERENCZ FERDINAND: Algériai dal § § Milliók vágyát versbe öntöm — ^ Omoljon le az ősi börtön fc S a világot majd így köszöntöm: Š Béke! '///«'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSs. legyilkolják s árváiknak nincs hová menniök: ők nem kutyák. Férfiak nők, aggok, gyermekek, millió ember éhen pusztul itt Algériában, ahol oly jó dolguk van a kutyáknak: — de ők nem kutyák. A levágott fejű ember Becsületes dolgozó, ügyes munkás volt. Mohammednek hívták. Szíjgyártó volt. Négy gyermekét becsülettel ne­velte. Ellensége nem volt, de ő maga volt az ellenség: sztrájkolt, mint a többi Mohammed. Egyik este tízkor már feküdt, ami­kor felzörgették. Három katona lé­pett be. Ennél a mesterségnél nem számít a bőr színe. Érte jöttek, hogy a rendőrségre vigyék, úgy mondták, kihallgatásra. Ha az embert Moham­mednek hívják, nem vitatkozhatik a rend képviselőivel. Háromezer frank volt nála, a feleségének adta át: „Ne­sze, fogd — mondta —, sohase lehet tudni. Allah nagy." Gyermekei sírtak, felesége reszketett. Eltávozott a ka­tonákkal, ki az éjszakába. Soha nem tért vissza. Nem látták többé. De igen! Viszontlátták. Az út szélén feküdt elnyúlva, fej nélkül. Egy munkás, ki elhaladt mellette, azt hitte, alszik, dehát hiányzott a feje. Sohasem találták meg a fejét. A bátyja ismerte fel. Hasán sebhely volt. Hiányzott a feje. Felesége a csendőrségre ment. Ott azt mondták neki: „Mit tehetünk mi róla? Mit akar tőlünk? Hiszen Mo­hammednek hívták. Miből fog maga megélni? Semmi közünk hozzá. Vizs­gálatot? Jó." Megindították a vizsgá­latot. Ennyi volt az egész. Két éjjel később máshová léptek be a katonák, a szomszédba. És a pacifikálás* azóta is így halad tovább Algír környékén. Ez nem igaz Amikor az előző sorokat írtam. Al­gériában tartózkodtam. Amikor ezt írtam, már algériai voltam. ön azt mondja nekem: „Ott ölnek, gyilkolnak." — Nem, nem, ez nem igaz. — „Földig rombolják a mestá­kat, Oradourokká változtatják az or­szágot." — Nem, ez nem igaz. „Mi sem változott 1830 óta, a gép­puska váltja fel a puskát, a revolver a gránátot. Gyújtogattak régen, s ma is gyújtogatnak. Ezernyolcszázhar­minc és ezernyolcszázhetven és ezer­kilencszáznegyvenöt s most is két év Bratislavában a napokban ér­dekes színművészeti szemlét láthattunk, amelynek keretében három együttes lépett fel szov­jet színdarabokkal. Jobboldali képünkön egy jelenetet látha­tunk Dihovicsnij-Bogoszlovszklj Nászutazás című komédiájából, amelyet a bajmóci színiegyüt­tes adott elő. Baloldali alsó ké­pünkön Ondrej Gábort és Pavol Lenhardot, a losonci Timrava színiegyüttes tagjait láthatjuk KonsztantyinSzimonov Egy sze­relem története című darabjá­ban, míg a jobboldali képen M. G. Csernyisevszkij Ki mit főz ... című 3 felvonásos darabjának egyik jelenetét, amelyben a csehszlovák rádió kassai szín­játszói mutatják be művészetü. ket. (J. Herec felvételei) óta, és meddig tart még?" — Nem, ez nem igaz. „Szögesdrótok zárják el az utcákat, elszigetelik egymástői az embereket. Az egész ország egyetlen koncentrá-;; ciős tábor. Verik az ártatlanokat, le-­gyilkolják őket s élvezetet lelnek benne." — Nem, ez lehetetlen, ez nem igaz. „Betörik az ajtókat, az embereket^ éjnek idején kihúzzák ágyukból, ösz--­szevissza rugdossák, verik ököllel,"! puskatussal, s azután megölik őket, hiszen ezért vannak itt — Franciaor-'; szág, Algéria és a civilizáció nevé-'I ben." — Nem, nem, nem hiszem, amit;; mond, ez nem igaz, hagyja abba.;; Az ejtőernyősök angyalok, akik a kék- • légben lebegnek, ejtőernyőik olyanok, mint a hófehér virágkelyhek, s ezek­t kel hintik tele az azúrkék eget; azf ejtőernyősök békés és békét hozó angyalok. Ez az igazság. „Felfeszítik, betörik az ajtókat, fel-;; perzselnek mindent, fosztogatnak, rabolnak és erőszakot követnek el a nőkön. Letartóztatnak, bezárnak,;; száműznek, deportálnak, kínoznak és;; józan fejjel gyilkolnak világos nappal és éjnek idején, mindenhol." — Ez^ nem igaz, ez nem igaz. „Mészárolnak, megfojtják a sza-.; badságot Franciaország nevében, a többséget a kisebbség nevében, a testvériséget a rendfenntartás nevé­ben, egy népet a civilizáció nevében. S azt állítják önmagukról, hogy a megértés eszméinek a képviselői, hogy civilizáltak, szocialisták." — Hallgasson, ez nem igaz. „Egy egész népet borítanak itt el t a sebek, egy egész nép vérzik és zo-f kog, megismerte a rémületet, ellen­ség lett a saját otthonában s fájdal-;; mában üvölt, nyög, majd elnémul.;; Halkan zokognak az asszonyok és ­gyermekek, míg könnyeik is kiapad-!; nak. Telve a temetők, s a halottakat;; mindenhol sietve kaparják be a föld-;; be. Egy egész nép viseli el mindazt,"' ami elviselhetetlen, s tovább már;; nem tűrheti szenvedéseit. Egy egész;; gyászoló nép letörli, visszafojtja-• könnyeit, s tudatára ébred saját ma-!; gának, fájdalmak között szüli meg;; önmagát." — ön álmodik, ez nem igaz.;; Egy egész nép magára lelt, s kö-;; Kovács András tudósításában arról veteli emberi méltóságát. Százhúszon-;; számol be, hogy a nagykövesdiek hét év rablánca sem semmisíthette- • színjátszó együttese a napokban a meg, de alakította, megedzette, egy--' Ze n9 az erdő című háromfelvonásos beforrasztotta, életre keltette ' ési! színművel Bodrogszerdahelyen ven­most fegyvert ragad, hogy kivívja!; gszerepelt. szabadságát az élethez és a munká-!: . ~ Az együttes — írja többek kő­höz való jogát, a jogot, hogy jóllak-1 zöt t tudósítónk - vendégszereplésé­jék és művelődjék." - Ugyan már,;; vel a bodrogszerdahelyiek meghívá­ez nem igaz " sának tett eleget. Sajnos, a bodrog­„Fegyvert" ragad, fegyverkezik,;; szerdahelyiek azonban a meghívással most már fegyverben áll. S a városok-;; nem s°kat törődtek. A szereplőket ban, falvakban, síkságokon, hegyek-;; senki sem f o9 adt a- s a közönség ré­ben, a blédben, műhelyekben és f szérö 1 megnyilvánult érdeklődés sem munkatelepeken, az iskolákban ébre­:: volt n a9y- ami szintén annak tuI aJ" dezik az értelem, már mindent meg-- do n" hat ő' h o9y a z ^tékesek nem értettek, tiltakoznak a múlt ellen; a:: törődtek a vendégszerepléssel, múlt halott, hallani sem akarnak róla" , A nagykövesdiek esetéből mások is többé A iövőt akariák az életet'' levonhatnák azt a tanulságot, hogy többé. A jovot akarjak, az eletet.. nem e, vendégszereplésre hívni. mindenki szamára Algériában. Egy.. A szer eplőkkel törődni s a műsort nép megtalálta önmagát, övé a jövő.J pr 0pagálni is kell. S mellette van az idő is, a történe-;; lem is, a többi nép is. A dolgozók,;; Perbenyík gyarmati népek, az elnyomottak és;; felszabadultak is mind mellette áll-" A faI u színjátszói - írja ifjú nak Algéria mellett." •• Csordás Béla - Goldom: Mirandolina ' . • • című háromfelvonásos vígjátékát - De nem, ez nem igaz. ;; Perbenyíken eddig häromszori Nag y. ... S innen, Párizsból kérdem: Egy-;; géresen és Dobrán pedig egyszer általán létezik-e Algéria? J játszották sikerrel. Az együttes to­(Fordította: Rózsa Agnes) Nagykövesd vábbi vendégszereplésekre készül. A sztavropoli kerület Zolszkaja falujának villannyal világított utcáin esténként az emberek százai sietnek a kultúrotthonba. A kultúrotthon bejáratánál az ifjú­ság nyüzsög. Fiatal legények csoportja tart felénk. Egyikük kezében harmoni­ka. Az utcai lámpák fényében fürdő szökőkút körül a keringő dallamára fiatal párok járják a táncot. Belépünk a kultúrotthon előcsarno­kába. Puha karosszékek várják a láto­gatókat. A mennyezet alatt nappali fényt árasztó luszterek, az ablakokon szép függönyök. A mozielőadásra váró nézők érdeklődve nézegetik a falakat borító művészi festményeket, új fény­képalbumokat, a kiváló kolhozparasz­tokat dicsérő dísztáblákat. A kultúrott­hon második emeletén az érdekkörök szobái vannak. Itt gyakorolnak az éne­kesek, a táncosok, a fúvószenekar. A billiárdteremből kihallatszik az ele­fántcsontgolyók összeütköződésének zöreje. Lássuk az olvasótermet. Noha zsúfo­lásig megtelt, teljes csend honol benne. Csak a könyvek lapjainak forgatása okozta nessz hallható. Antonyina Vo­Egy szovjet faliisi kultúrotthonban Az Üj Sző számára írta: V. Martinov éppen robjova, a könyvtár vezetője könyveket ad ki az olvasóknak. A második emelet egyik szobájában találtuk meg Pjotr Goncsarovot, a kul­túrotthon igazgatóját. Dmitrij Szergi­jenko, Rája Glatkova komszomol akti­vistával és a művészi önképzőkörök más tagjaival együtt éppen a frissen beszerzett zenegépet nézegette. A kultúrotthon komoly propagandát fejt ki a nagy terméshozamok elérésé­ért, a közös állattenyésztési termelés fokozásáért. A kultúrotthon agrotechnikai körei tavaly télen a kukorica megművelését tanulmányozták. Mezőgazdasági film­fesztivált rendeztek és népszerű elő­adások egész sorát hallgatták végig. A kultúrotthon vezetősége a gépészek és a kolhozparasztok barátságának szi­lárdítására megrendezte a kukorica­termelők s más kiváló növénytermelők és a gépészek összejövetelét. Megvitat­ták a vetésgondozás jobb megszervezé­sének kérdését. Az agitációs műkedve­lő brigád az estén programmal lépett fel. Programja szatirikus kupiékből állt — a szerzők Szergijenko kolhozparaszt és Avramenko középiskolai tanuló. A kup­lékban bírálták a farm tejhozama nö­velésében lemaradó és az állatokat rosszul gondozó kolhozista lányokat. A hangverseny során zene- és tánc­számokat adtak elő. — „Igyekezetünk arra irányul, hogy mielőbb megszűnjön a különbség a vá­ros és falu életfeltételei között — mondja 1. Iszcsenko, a kolhoz elnöke. — Vezetőségünk nem szűkkeblű a kultúrára és a lakásépítésre irányuló anyagi eszközök kiutalásában." A kultúrotthonban minden feltétel megvan a kolhozparasztok és értelmi­ség szórakozására és pihenésére. Kö­rülbelül 200-an tevékenykednek a kü­lönféle önképzőkörökben. Nagy ének­karuk van. Műsorszámaik közé tartozik a Dal Leninről, a Dal a termésről és a Zolszkajai ifjúsági dal, melynek szöve­gét Nagyezsda Kalmicskova kolhoz­parasztasszony írta. A színjátszó együttes bemutatta a Lakodalom Mali­novkában c. operettet, most pedig az Örömkeresésben című színdarabot próbálja. Nemrégen zeneiskola nyílt meg a kolhozparasztok gyermekei számára. Zongorával akkordeonnál, két bajánnal és egyéb hangszerekkel rendelkezik. A pihenés napjaiban esténként fel­lépnek a Moszkvai Cirkusz társulatai, a rigai esztrádzenekar, a Kabard-Balkár Ének- és Táncegyüttes, a groznói báb­színház és más hivatásos színtársulatok. — Kultúrotthonunkban komszomo­lista lakodálmákat szoktunk rendezni — folytatja l. Iszcsenko. Nemrégen Alekszandr Szerbijenko traktoros és Nagyezsda Koszimova kolhozista lány tartotta lakodalmát a kultúrotthonban Lagzijuk ünnepélyesen zajlott le. A la­kodalmas menet zöld virágdíszben ro­bogó gépkocsik sorából állt. A kolhoz vezetői felköszöntötték az ifjú házas­párt és átadták ajándékaikat. A lako­dalmon 600 vendég vett részt. A z egyik vasárnapon 28 komszo­molista lakodalmat ültek a fa­luban. így küzdünk mi az új életért, a fal­vak nagyfokú kultúrájáért. Levelezőnk elmondja, hogy a szín­mű betanítása nehezen indult, de az akarat és kitartó munka ifj. Plachy Imre rendező vezetésével meghozta eredményét. A szereplők közül tudó­sítónk többek között Vájó Máriát, Molnár Valériát, Kosztyu Imrét és Tóth Sándort dicséri. A perbenyíki színjátszók legköze­lebb Shaw Az ördög cimborája című színművét szeretnék bemutatni. Felsőpatony Farkas Sándor abból az alkalomból küldött tudósítást, hogy a Csemadok balázsfai helyi csoportjának színját­szói falujukban bemutatták Kónya József: Éles Marika mennyasszonyi fátyla című darabját. — A darab - írja többek között tudósítónk - amely 1947-ben játszó­dik le és reális képet fest az akkori viszonyokról, megnyerte a közönség tetszését. Farkas Sándor levele további ré­szében elmondja, hogy Balázsfa jái rásuk legkisebb községei közé tarto­zik. Kulturális téren azonban az elsők között van. A járás nagyobb községei példát vehetnének Balázsfáról, ahol a szép eredményekért a színjátszókon kívül dicsérni kell Görcs György ta­nító munkáját, aki minden igyekeze­tével azon van, hogy fellendíts^ fa­lujuk kulturális életét. Fáradtságot nem ismerő szervező munkája ered­ményezte a legutóbb bemutatott darabot is. Fülek Sólyom László a Csemadok füleki csoportjáról küldött hosszabb mélta­tást. Elmondja, hogy eddigi sikerei­ken felbuzdulva a fülekiek hatványo­zott erővel fogtak hozzá a kulturális munkához. Sikerült megalakítaniok egy 40 tagú énekkart, amely már eddig is több alkalommal szerepelt. A tervek szerint az énekkart kibővítik, hogy a májusban megrendezérse kerülő járá­si tánc- és dalünnepélyen az eddi­gieknél is sikeresebben szerepelhes­senek. A fülekiek az énekkaron kívül megszervezik a tánccsoportot is. Terveik szerint a május 1-i ünnepsé­gen a tánccsoportot már szintén sze­repeltetni akarják. A szervezet tagjai a színjátszás terén is újabb sikerek elérésére törekednek. Az idősebbek­ből alakult színjátszók jelenleg a Sá­ri Bíró bemutatására készülnek. Az új színművel olyan sikert szeretnének elérni, amilyent az Ármány és Sze­relemmel érték el. (B) UJ SZÖ 6 * 1958. március 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom