Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-15 / 46. szám, szombat

SZÍKieS mozaik a Szlovák Filharmónia belgiumi hangversenykörútjáról Reggel a moszkvai ipari negyedben „A szépből és a jóból is megárt a sok" lélegzettek fel a Szlovák Filharmónia fáradt, de boldogan mosolygó tagjai a bratislavai állomáson, mikor kiszálltak a Wagoon Lits-Cook különkocsijából, amely visszahozta őket Belgiumból, sikeres hangversenykőrútjuk színhelyéről. A Szlovák Filharmónia szimfonikus zenekara és zongoratriója azzal a célkitűzéssel indult Belgiumba, hogy művészi színvonalon bemutassa a fiatal, de máris komoly értékű szlovák zenekultúrát. A neves komponisták után elindultak az előadó-művészek is, hogy babért arassanak hazánknak. Nem könnyű feladat ez olyan városban, mint Brüsszel, ahol megfordultak a világ legjobb zenekarai, művészei. A Bambergi Filharmonikusok egyetlen hangversenyén csak 310 hallgató vett részt, a mi zenekarunkra pedig két fellépés várt a több mint ezer személyt befogadó brüsszeli hangversenyteremben és további öt fellépés más városokban kilencnapos ottlétünk alatt. A szorongást azonban a lelkiismeretes felkészülés tudatából származó megnyugtató érzés váltotta fel és biztatott a hazai közönség elismerése is. Minden remény bevált. Az igényes közönség lelkesen megtapsolt minden egyes számot, a hangversenyek végén szűnni nem akaró ovációkkal ráadásokat követelt. A kritika sem fukarkodott az elismerő,jelzőkkel, dicsérve a zenekar vonóscsoportjának magas fokú technikáját, meleg tónusát, összjátékát, a rézfúvósok tiszta összhangját, kiegyensúlyozottságát, pontosságát. Méltó elismerésben részesültek a karmesterek is: dr. Ľudovít Rajter, a Szlovák Filharmónia első karmestere, aki négy hangversenyen vezette a zenekart, Zdenék Bílek, a fiatal másodkarmester, valamint Edgard Doneux, a brüsszeli rádiózenekar karmestere, akit a bratislavai közönség már jól ismer háromszori fellépéséről a filharmónia karmesteri dobogóján. Külön fejezetben kellene megemlékezni a zongoratrió tagjairól, a Szlovák Filharmónia szólistáiról: Gašparek Tiborról, Berky Albinról és Karin Michalról. Minden fellépésük igen sikeres volt. A trió háromszor szerepelt, azonkívül minden egyes tagja még önálló hangversenyt is adott. Kimerítőbb beszámolóra mások hivatottak. Mint a zenekar egyik tagja, inkább arról írok, milyennek tűnt a közönség fentről, a dobogóról, a „pult mellől", ahogy a zenészek egymás között mondani szokták. Továbbá arról, milyen benyomást keltett Brüszszel. Mindenki szívesen számol be arról, ami felkeltette figyelmét, ami tetszett, vagy nem tetszett, mindarról, amit külföldön tapasztalt. Meglepett, hogy Belgiumban — ebben a kicsiny és sűrűn lakott országban — egymástól annyira különböző közönséggel találkoztunk. Ahány hangverseny, annyiféle közönség. Az első fellépés Framoriesben, a Mons tőszomszédságában levő bányavárosban volt. Már a délelőtti próba alatt sokan jöttek be a terembe megnézni, milyen esemény készül. Egyesek komoly érdeklődéssel és hozzáértéssel figyelték a zenét, mások puszta kíváncsiságból jöttek át a szomszédos vendéglőből, ahol a megszokott vasárnap délelőtti sörözésben zavartuk meg őket. Ez az érdeklődés már biztos előjelnek számított, hogy a délutáni hangverseny telt ház előtt zajlik le. Nem is csalódtunk. Még a fal melletti szabad helyek is megteltek állókkal. Szívélyes hangulat alakult ki. Létrejött az annyira fontos kapcsolat a szereplők és a hallgatók között. Minden szám után nagy volt az ováció, hangosan bravóztak Dvorák Oj világ szimfóniájának minden egyes tételét megtapsolták, sót ki sem várták a zárótétel végső akkordjait és beletapsoltak az utolsó taktusokba. A hangverseny után sokan vártak ránk. Az első brüsszeli fellépésen más köKorunk legnagyobb vívmányai az atomkutatésok eredményei, melyeknek békés célokra való felhasználása soha nem látott további sikereket biztosít az emberiségnek. Ezzel szemben azt is tudjuk, hogy a rádióaktív anyagok ellenőrizetlen felhasználása, az azokkal való visszaélés az emberiség pusztulását jelenthetné. Ezért harcol a Szovjetunió a népi demokráciákkal karöltve az atomháború ellen, ezért inti, óvja a kormányokat a meggondolatlan lépésektől, a megfontolatlan, elhamarkodott cselekedetektől, melyeknek megtörténte után nincs visszatérés a pusztulásból, a romlásból. Ezért és ennek a szellemében írta meg Vitézslav Nezval is drámai költeményét, az Atlantidát, mely a Tyl Színház műsorán oly hosszú id

ő ót

a arat megérdemelt sikert. Hasonlóan időszerű témakörrel foglalkozik Dymphna Cusack ausztráliai írónő „Édenkert a Csendes-óceánban" című darabjában, melyet a prágai Kamaraszínház mutatott be. Bár a szerző neve nálunk nem ismert, darabjából és a nézőközönséghez intézett leveléből mégis rögtön tudjuk, hogy a mi emberünk, velünk tart törekvéseinkben, céljai azonosak a mieinkkel. Velőtrázó kiáltás, éles tiltakozás ez a dráma az atomkísérletek ellen. Moluka szigetét akarják Hirosimához és Bikinihez hasonlóan az atomfegyverekkel való kísérletezés színhelyévé tenni. A sziget lakossága parancsot kap, hogy néhány napon belül hagyja el otthonát. A nép ellenszegül és Everett repülőtiszt tanácsára — aki végül is megelégelte az ártatlanok ilyfajta vétkes gyilkolását — a világ közvéleményéhez fordul segítségért. A tulajdonképpeni dráma ott kezdődik, amikor az éterben a klasszikus zene és a bennszülöttek monoton dalának hangjai közé a molukai leadó segélykiáltásai vegyülnek: — a kétségbeesés, gyötrelem, de a remény hangjai is ezek, mely teljesen soha sem hagyja el az embert. A darab szerzője mindannyiunk lelkiismeretéhez fordul és a molukaiakat állítja elénk példaképül, akik hazájukhoz körmük szakadtáig ragaszkodnak. Moluka sziget tulajdonosát, Simon Hoadot Václav Vydra érdemes művész, feleségét Nina Bartú és leányát, Lalomát Irena Kačírková játszotta igen szépen. Eduard Dubský, Everett repülőtiszt szerepében hitelesen szemléltette az önmagával viaskodó, eddigi életétől megcsömörlött ember lelkivilágát. Megtért, mert rájött, hogy vétkezett embertársai iránt, mert felfogta a felesleges harcok, az ártatlanok gyilkolásának céltalanságát és bűnös voltát. Laloma iránti szerelme is hozzájárul ahhoz, hogy jobb belátásra tér. Az ezredest Josef Kemr alakította sikerrel. „Egy egeret sem tudnék bántani, de az emberiség nagy részének érdeke az atomfegyverekkel való kísérletezés" — mondja vérlázító cinizmussal és tovább gyilkol, hogy gyilkoljon. A többi szereplő is hozzájárult a teljes illúzió felkeltéséhez. Nem utolsó sorban a rendező — Miroslav Macháček érdeme az érdekfeszítő és izgalmas előadás sikere. Kardos Márta • • * Tisztességes utcalány A7 ÚT íľTPŕ^Sľ \ZA\J II Ausztráliai drámaírónö r\L> JZ L^LJ 1 ÍVWLs V r\ 1\ JLU || bemutatkozása Prágában Szerelmesek Mauro Bolognini Noriafilm produkciójú olasz filmje neorealista vígjáték az olasz városok kisembereinek életéből. Megelevenednek a már számtalan olasz filmből ismert szegénynegyedek. Nemzedékek nőnek fel az utcán és a szegényes bérkaszárnyák falai között. Ha vágyaik ki is ragadják őket mindennapi környezetükből, ha el is kívánkoznak egy szebb világba, hívek maradnak mindennapi életükhöz, a gyermekkoruk óta ismert utcákfioz, az omladozó falakhoz. Másszóval: nem tudnak szabadulni a szegénységtől. Hiszik, hogy egymás körében találják meg élettársukat is, kit rendszerint gyermekkoruk óta IsJean Paul Sartré francia író amerikai tárgyú drámáját filmesítette meg a francia filmgyártás M. Pagliero és Ch. Brabant Tisztességes utcalány című filmében. Témája nem új, több változatban láttuk feldolgozva: az amerikai „superman" a vonatban megöl egy négert és a „felsőbbrendű" fehérfaj — a nagytőke urainak szolgálatában álló rendőrség — a négerek között keres bűnbakot, hogy megmentse a fehérbőrű gyilkost, Clark szenátor züllött fiát a börtöntől. A bűntény koronatanúját Lizziet, egy kéteshírű énekesnőt a rendőrség, majd Clark szenátor hamis nyilatkozat aláírására akarja rávenni, mely szerint a fiatal Clark azért ölte meg a négert, mivel erőszakoskodott a lánnyal. Lizzie vett élő figurákat szerepeltet. Am a filmben mégsem sikerül kellőképpen érzékeltetni a dollárbirodalom fullasztó légkörét, az FBI-nek az amerikai kisemberek életére vetődő kísérteties árnyékát. A francia könynyedségel játszó szereplők sem tudják kellő élethűséggel viszszaadni a durva amerikai életformát. Több filmalak jellemábrázolása nem elég tökéletes. zönséggel találkoztunk: a kritikus, kimért, de udvarias zeneértők egész más légkört teremtettek. Emelkedett a felelősségérzet annál inkább, mert az egész hangversenyt közvetítette a rádió is és mindez azt eredményezte, hogy itt nyújtottuk a legjobb teljesítményt. Ez a fellépés volt a legfontosabb és kisebbfajta gálakoncertnek számított. Másnap ugyanitt, a Palais de BeauxArts hangversenytermében meglepetésben volt részünk. Az ifjúságnak játszottunk a számukra rendezett bérlet hangversenysorozat keretében. Ilyen hallgatóságunk még nem volt. A hatalmas, kitűnő akusztikájú terem az utolsó helyig megtelt 15—25 év közötti diákokkal, akik magas zenei .képzettségről tettek tanúságot. Amikor harmadik ráadásként el ját szőttük Mozart Figarójának előjátékát, nem akartak leengedni a dobogóról. A rendezőknek kellett közbelépniök, hogy távoltartsák a karmestertől az aláírásvadászokat. Szép környezetben, telt ház előtt játszottunk a régi Gent város 1600 személyt befogadó ódon hangversenytermében. Ennek viszont teljes ellentéte volt a Harelbeke városka kis tornaterméből hamarjában koncertteremmé átalakított helyiség vidáman cigarettázó és szivarozó közönsége. Anynyit dohányoztak, hogy a végén már alig láttuk a kottát. Az egyes zeneszámokat is különös módon köszönték meg. Nem tapsoltak sokat, de annál erősebben doboltak lábukkal a padlón. Brüsszel nyüzsgő hangyabolyhoz hasorüítható. Az utcákat újonnan kövezik, ahol még nincsen, ott bevezetik az utcai neonvilágítást ízléses égők formájában. A széles utcák középső csíkját virágültetvényekkel tarkítják, új parkolóhelyet létesítenek gépkocsik számára, tatarozzák a házakat, új hoteleket építenek vagy egyes házakat szállókká alakítanak át, hiszen mindez kitűnő üzletnek számít, mert közeleg a nagy esemény: a világkiállítás. A legnagyobb méretű építkezés a kiállítás területén folyik. Nem látni sok embert, de annál több a gép. Emelik a csarnokokat, sok ezer köbméter földet helyeznek át, új útakat építenek, felüljárókat emelnek, alagutakat vájnak. Bár még nem kész, máris impozáns látvány az atómium, csillogó 18 méter átmérőjű gömbjeivel. Máris Brüsszel szimbólumává vált. A városban nagy a forgalom, este ragyog a sokszínű reklámfény. A keskeny, zegzugos mellékutcák viszont többnyire meglehetősen sötétek. A közszükségleti cikkek elég olcsók, a lakások drágák, Érdekes, hogy egy kilogramm tejescsokoládé olcsóbb, mint egy kilogramm marhahús vagy sertéshús. Az aránylag magas életszínvonalat fejlett iparuknak, de főleg afrikai gyarmataiknak köszönhetik. Amint az utóbbi évek eseményei mutatják, az ilyen bázison alapuló gazdaság jövője igen bizonytalan. A lakosok többnyire jól öltözöttek. A nők követik a legújabb divat minden hóbortját, kilengését. Egy jelenettől megrökönyödtem. Mikor megérkeztünk Brüsszelbe, fagyott és csípős szél fújt. Ez azonban úgy látszik egyáltalán nem zavarta a fiatalabb nemzedék női neméhez tartozó egyéneit: mezítelen lábszárral, tűhegyes sarkú lábbeliben libegtek a járdán. Brüsszelben kilenc napig tartózkodtunk. Naponta gyakoroltunk és hangversenyeztünk. Városnézésre kevés idő maradt. De nem szórakozni mentünk. Küldetésünknek komoly tartalma volt és ahogy a visszhang mutatja, sikeresen helytálltunk. FARKAS ZOLTÁN tősége nincs. Eszmei szempontból szűk körre korlátozódik tárgya és így is nevezhetnénk: szegények szerelme. Mert a társadalmat, mely mostoha a film hőseihez, csak néma szegénységük vádolja. A filmben A. Luardi (Adrianna) és F. Interlenghi (Franco) nyeri meg a néző tetszését. a sok zaklatás hatására aláírja az előre elkészített nyilatkozatot, de amikor hajtóvadászatot indítanak a néger ellen, az utolsó pillanatban visszavonja, és az igazság mellett • tesz tanúbizonyságot. Ez a motivum a darab magva. Sartré a maga nyers formájában tárja fel az amerikai valóságot, az új világ farkaserkölcseit, s mindennapi életből mernek, és szenvedélyes féltékenységgel gyűlölnek mindenkit, aki megpróbál tolakodóan, vagy simán behatolni meghitt szűkkörű társadalmukba. Ebben a környezetben játszódik le a főszereplő szerelmespár Franco és Adrianna története. A filmnek komoly eszmei tartalma, társadalmi jelenK. F. Juon szovjet festőművész müve (F. Jezserszkij felvétele) Ladislav Holoubek operájának kassai bemutatója Február 9-én a kassai Állami Operaház bemutatta Ladislav Holoubek „Stella" c. operáját. Ma, amikor a szlovák operák külföldön is sikert aratnak, nagy várakozással tekintettünk a premier elé. Ez az opera is gazdagabbá teszi a szlovák operairodalmat. Megemlítjük, hogy az ősbemutató már 1939-ben volt Bratislavában. A szerző az akkor észlelt hibákat, főleg a szövegkönyv túlzott naivitását kiküszöbölve új feldolgozásban, inkább a drámai erőt kihangsúlyozva hozta színre művét. A „Stella" szövegkönyvét Haggard regénye alapján szintén L. Holoubek írta. A zene modern felfogású. A szerző sokszor használja a drámai recitatívot, a szereplőkkel konverzációs formában mondatja el a történetet. A zenei motívumok emiatt inkább leíró jellegűek. Csak Edith alakját kíséri mindvégig egy jellemző motívum. Az egyes képeket szimfonikus közjáték köti össze. Az opera főszerepei nagyon igényesen vannak megírva. A hanganyagot és technikát tekintve magas színvonalú művészekre van szükség, annak ellenére, hogy az opera nem nélkülözi a dallamosságot. Holoubek László a megszokott precizitásával maga tanította be az együttest és nagy lendülettel vezényelt. Kornél Hájek rendező előtt nehéz feladat állt. A történet 1900 körül játszódik le, tartalma valószínűtlen, a zene pedig egészen modern. Ezért a színpadi kép tervezőjével, M. Brezinával együtt modern környezetet igyekezett teremteni. A történet valahol az északi országok tengerpartján játszódik le. A rendezői felfogás helyes és ebből eredően a kosztümök Jelenet a második felvonásból. Gejza Zelenay (R. Monk) és Olga Golovková (Mary) hangjával kitűnt még Olga Golovková is. A többi szereplők, Lucia Ganzová, Karol Mareček, Boleslav Gregor, Ladislav Kucka, Anton Matejček tehetségükhöz mérten eleget tettek nehéz feladatuknak. A mű bemutatójának sikere volt. A. tervezője, (Radványi Magda), csupán a történet lejátszódásának időpontját vette számításba, míg a kosztümöknek nincs meghatározott stílusuk. A szereplőkről, főképpen a három főszereplőről, Imrich Jakubekről, Anna Polákováról és Gejza Zelenayról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Énekük, játékuk — komoly teljesítmény. Jó játékával és szép ÜJ SZO 5 ä 1958. február 14.