Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-15 / 46. szám, szombat

Mmm 'HfsSSHt INDONÉZIA FIATAL ERTELMISÉGE már a saját főiskoláján tanul. Képünkön a bandungi egyetem egyik épülete látható, amely az ENSZ támogatásával épült. Vízierömü Kattengerben, Jáva ^zigetén. (A Zeit im Bild és a CTK felvétele) Szabadság, szabadság! Halál a gyarmatosítókra! — hallatszik az elfojthatatlan kiáltás Indonézia szigetein. Képriportunk az önállóságért, egységért küzdő Indonéziáról szól. «kis patakja. Ez az i óta Uenamot, az folyóját kedves- S kedve Csaó Prajjának — a folyók Bangkokban már este hat felé sö-S ^ anyjának becézi. Érthető, hiszen tétedni kezd. A munkanap végetér,\ ^ vízben nevelkedik a rizsvetés, azt bezárják a hivatalokat. Ekkor kez-^ i issza a kókusz pálma, arra szom- dódik a fővárosban egy másik élet, ^ jazik a banánfa. - s ezt jól jellemzik a tarka neon Bangkoktól, a fővárostól észak- reklámok fényében elsuhanó vagy a^ feltűnik | egy-egy bivaly, a ^ lakosok egyetlen ^ segítőtársa. Mezít^ lábas gyerkőccel a fc hátán, farkával \ csapkodva, lustán, § komótosan cam$ mog ... Elhagya^ tott vidék ez, ön^ töző csatornáinak ^ ^ építése is csak pa^ píron szerepel. Ez- m ^ zel szemben a főt | SfrľSsGondok a Menamot partjá

n | ^ stratégiai útja, ^^ ^ ^ amelyet most ame^ rikai ösztönzésre egész Laosz és nek a szegényebbek megvacsorázni. ^ ^ Knmhnrlvsn \ Kambodzsa határáig kiépítenek. § VIGYÁZAT, CÁPÁK Nézve az üst alatt szabadon lobogó^ lángokat, az embernek eszébe ötlik, ^ vajon mi lenne, ha hirtelen tüz tá-§ madna: hiszen a városnak nincsen& o A Sziámi-öböl látképe végelátha- vízvezetéke, csupán néhány tartály- ^ tatlan kékség. Innen Bangszámig, a ból nyerik a legszükségesebb meny-§ kedvelt fürdővárosig gyönyörű pál- nyiséget. ^ masorok szegélyezik az utat. Ide „A királyi sétányon" át az ember ^ járnak a hét végén a módosabb kiér a Demokrácia-térre. A magasi thaiföldiek, apró Fiat vagy az egy- épületekről a De Szoto, a Kodak, $ re inkább terjedő nyugatnémet Mercedes-Boig cégek fényes reklá- \ Volkswagen kocsijaikon. A városka mai megvilágítják a szabadság-szob-% közelében, délnyugatra fekszik a rot. Tövében azonban árnyékok lap- \ Ko Chang (kék) nevű sziget, ahol pangnak, — s ott bújnak meg, ott§ az ember megismerkedhetik a ten- alusznak, a lakástalanok. S amint ^ külföldieket figyelmeztetni szokták, sem a rizsfőző, sem a málnaszörp ^ legyenek óvatosak a vízben, mert a árusító felé. Éhesek ők ugyan, ^ cápák veszedelmesek. De ha az em- szomjasak is, de legtöbbször nincsen \ ber meglátja a lehorgonyozott hadi- pénzük ... hajókat, a cirkáló motorcsónakokat, a katonaörsé g eket, eszébe ötlik, vajon a bennszülöttek nem a „katonai cápák" veszélyességére figyelmeztettek-e» KÉPÜNKÖN: Thaiföld fővárosát szá- ^ mos csatorna szeli át, amelyen lebo- ^ nyolítják a kereskedelmet. A virágokat ^ és a gyümölcsöket egyenesen a bárkák- % ból kinálják a vevőknek az árúsok. S W//W//««////ffilWS'SSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSA Egyiptom fővárosa — arabul Maszr elKahira, A győztes városa — hatalmas mágnesként vonzza a Közel-Kelet és Afrika népeit, amelyek felszabadultak a gyarmati iga alól vagy még harcolnak szabadságukért. Egyiptom népe ma az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc előretolt posztján áll. Kairóban találkoznak a Kelet államférfiai, hogy tanácskozzanak egymással. Itt tartják azokat a kongreszszusokat és értekezleteket, amelyek e térség politikai, gazdasági és kulturális problémáival foglalkoznak és közös utat keresnek e kérdések megoldására. Kairó lett az arab népek Mekkája, a nemzeti függetlenségért vívott harcuk központja. A RÉGI ÉS AZ ÚJ EGYIPTOM A Nilus-menti főváros impozáns, ha véleményem szerint nem is egységesen szép város. Az angol gyarmatosító mágnások a kereskedelmi és üzletházakat, a tőkés Cityt építészeti szempontból önkényesen építették fel és a régi Kairó közepére ültették. Az egyhangú lakóházakat skatulyaszerű felhőkarcolók és óriási, kacskaringós, giccses díszítésű bankpaloták váltják fel. A sok száz mecset és a középkorból származó aranypaloták, a fellegvár és a régi városkapu azonban meseszépek, az arab emberek egykori hatalmának és kultúrájának impozáns tanúi. Éles az ellentét a gazdagság és a szegénység között. A legfényüzőbb autók szakadatlan folyamban hömpölyögnek a fő útvonalakon és a Nilus-menti sétányon Ugyanakkor kolduló gyermekek csoportjait látjuk, rongyos embereket, nemcsak az elővárosokban, hanem a fő útvonalak hátsó udvarain is, ahol rozoga lyukakban, fabódékban laknak. A felhőkarcolók fényreklámjai alatt koldusok tanyáznak, hajléktalanok éjszakáznak a járdaszéleken. Léptennyomon látja és érzi az ember, az angol gyarmati politika szomorú örökséget, azon urak hagyatékát, akik teljes hét évtizeden keresztül lábbal tiporták és könyörtelenül kifosztották e népet. Ezek a gyarmatosítók szerették magukat a kultúra hordozóinak feltüntetni. Mindazon évtizedeken keresztül, amikor az ország felett uralkodtak, nemcsak mit sem tettek az ország kulturális színvonalának emelésére, hanem semmi alkalmat sem hagytak ki és mindent elkövettek, hogy az egyiptomi népet tudatlanságban, szegénységben és függőségben tartsák, hogy annál könnyebben uralkodjanak felette és kizsákmányolhassák. Ha a nép jogokat és emberhez méltó életfeltételeket követelt, fegyvereket vonultattak fel ellene és kiáltó hangját vérbe fojtották. Bár mindenütt látható még az Idegen gyarmati urak öröksége, lépten-nyomon észrevehetjük Kairóban az öntudatra ébredt, felszabadult új Egyiptom tetteit is. Az angol gyarmatosítók hét évtizeden keresztül képesek voltak arra, hogy a kötelező iskolai tanítást az országban mellőzzék. Csupán 1952-ben, az ország felszabadulása után vezette be az Egyiptomi Köztársaság Forradalmi Tanácsa a 6—12 éves gyermekek kötelező iskolalátogatását. Láttuk az utcákon a kis fiúkat és lánykákat, amint iskolai egyenruhájukban a tanítás után vidám lármával özönlenek kl az új iskolákból. Az angol gyarmati politikusok, akik demokratáknak nevezik magukat, az általuk elnyomott országokban — így Egyiptomban is — mindig csak a régi feudális uralkodókra támaszkodtak és azokat támogatták; a demokrácia legkisebb szikraját is durván eltaposták ezekben az országokban. Csak miután elűzték őket, amikor az egyiptomi nép kivívta függetlenségét, csak akkor hajhatott végre földreformot a Köztársasági Forradalmi Tanács. Természetesen ez a földreform nem hasonlítható össze a szocialista világrendszer országaiban végrehajtott földreformmal. Egyiptomban még mindig több mint kétmillió fellahra és további kétmillió földmunkásra nem vonatkozik ez a földreform. De mégis — a kezdet megtörtént. A feudális maradványokat háttérbe szorították; a nép ellenségeinek gazdasági támaszpontja szűkebb lett. És a fejlődés tovább fog haA SZIGETORSZÁG KERESKEDELMÉRE jellemzők a bazárok, ahol a legkülönfélébb árucikkek kaphatók. A gépeket, berendezéseket és különféle közszükségleti. cikkeket külföldről kell behozni. A fiatal köztársaság felismerte, hogy a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Magyarországgal, Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal, a >,?pi Kínával folytatott kereskedelem nem függ politikai feltételektől és ezért megfelel a nép érdekeinek. Indonézia imperialista befolyásoktól mentes szabad nemzetgazdaságának felépítésében felbecsülhetetlen segítséget jelent a Szovjetunió százmillió dolláros hitele. ladni, hisz az öntudatra ébredt egyiptomi nép felegyenesedik, létjogait követeli és ki is tudja őket harcolni. Gamal Abdel Nasszer kormánya a társadalmi élet valamennyi területén arra törekszik, hogy reformok útján változást érjen el és az országot az imperialisták által tudatosan okozott elmaradottságából és fejletlenségéből kiemelje. Gazdasági téren az ország ipari fejlesztésével, meszszemenö agrárkultúrával, sivatagrészek öntözésével és a földmüvelés korszerűsítésével, új munkás lakótelepek építésével és a fellahok szövetkezeti mozgalmának fejlesztésével akarják ezt elérni. Nem utolsósorban szerepelnek azonban a szociális téren foganatosított intézkedések. Hogy WILLY BREDEL: alatt tett sétáinkon sok újat és érdemlegeset tudtunk meg. Mennyi minden az elmondanivaló! Az izlám jelentősége az arab népek nemzeti egyesülésében, az egyiptomi nép nemzeti felszabadító harca az utolsó évtizedek folyamán. Beszéltek nekünk a „Szabad Tisztek" harcairól és győzelméről — így nevezték az egyiptomi hadsereg azon nemzet! és forradalmi hazafiait, akik 1952. júliusában a felkelést az egész nép támogatásával győzelemre vitték, a korrupt és angolbarát Faruk királyt lemondásra kényszerítették és kezükbe vették a politikai hatalmat. De beszélni kellett az egyiptomi komprádorokról, e dúsgazdag börzésekről és lánckereskedökről is, akik ezekre mily szükség van a hetven esztendeig tartó gyarmati elnyomás után, erre rávilágít a következő néhány számadat: 1947-ben Egyiptom lakosságának 78,5 százaléka írástudatlan volt. Még 1952-ben az egyiptomi parasztoknak, a fellahoknak 90 százaléka bilharziázában szenved. (Élősdiek okozta, Egyiptomban nagyon elterjedt betegség — szerk.) A második világháború után évente 50 ezer egyiptomi halt meg tüdőbajban. Az átlagos életkor még nemrég 26 év volt. Mindezek a számadatok az Imperializmus szégyenfoltjai. SÉTA A NÍLUS PARTJÁN Sok arab barátunk akadt, akiktől a városon keresztUl és a nílusparti pálmák előjogaikat és vagyonukat féltik, az ország fejlődését fékezni igyekeznek, beszélni kellett róluk, mert még korántsem vesztették el teljesen befolyásukat és csak arra várnak, mikor üt megint az ó óráiuk. Hasonló kérdések körül forgott beszélgetésünk. Különös tisztelettel és csodálattal emlegetik Kairóban a Szovjetuniót. Nem felejtik el, hogy a Szovjetunió volt az, amely a fiatal köztársaság oldalára állt, amikor az úgynevezett szuezi válság idején bátran felvette a harcot az imperialista agresszorok, Anglia és Franciaország, valamint zsoldosuk — Izrael ellen. Az a hatszázmilliós hitel, amelyet a Szovjetunió Egyiptomnak nyújtott, óriási lelkesedést keltett az országban. ŰJ SZÔ 6 # 1958. február 15.