Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-13 / 44. szám, csütörtök

A szocialista-realista színművészet nagy alakja H

etvenöt évvel ezelőtt, 1883. február 13-án született Jevgenyij Bagratyionovics Vahtangov, az orosz szocialista realista színművészet egyik kiváló úttörője, Sztanyisziavszkij tanítbánya és kortársa. Vlagyikavkazban született oroszörmény családban. Ifjúkora óta vonzotta a színház és ezért tanulmányainak befejezése után a színészi pálya mellett döntött. Moszkvába került és Adasev stúdiójában ismerkedett meg a színjátszás alapjaival. A színiiskola elvégzése után egyideig szerepeket játszott, majd kizárólag színházi-pedagógiai tevékenységet folytatott. Sztanyiszlavszkij művészi módszerének lelkes propagálója volt és a mester nem egyszer jelentette ki tanítványáról ..Jobban tudja kifejteni rendszeremet, mint jómagam". Vahtangov számára a színház nem a polgári felfogásban értelmezett „világot jelentő deszkákat", hanem magát az életet jelentette. A színpadon mindenekelőtt egészséges, összetartó, művészi kollektíva összehozására törekedett, mert ebben látta a siker kezdetének kezdetét. Egyik tanítványa, N. Gorcsakov ezt írta róla: „Nemcsak mint hivatásának mesteréhez mentünk tanulni Vahtangovhoz, hanem mint nevelőhöz, az élet tanítójához közeledtünk hozzá.*' Vahtangov legnagyobb rendezői sikereit az orosz klasszikusok és a világhírű külföldi drámaírók darabjainak színrevitelében aratta. Sikerének titka realista alkotó felfogásában rejlett. Hadat üzent a színdarabokban megnyilvánuló mindenfajta idealizálásnak és misztikumnak. A? életet, a valót, a gyakran könyörtelen igazságot akarta bemutatni. Az általa rendezet* darabok előadásain a közönség előtt lehullott a lepel a polgári társadalom züllött erkölcseiről, aljas és kegyetlen lényéről. Jellemző példa erre egyik elvi vitája az igazi művészetről az előbb említett Gorcsakovval. Csehov Lakodalom című drámájának jellegéről folyt a vita. — ön sohasem rendezett még Csehov-darabot, Jevgenyij Bagratyionovics? — Elbeszéléseit vilApm színre. Nagyobb darabokat nini rendeztem A stúdióban néhány évvel ezelőtt be akarták mutatni a Lakodalmat. — Mi a gimnáziumban játszottuk. — «ól? — Mulatság volt megismételni minden előadást. — Ön szerint tehát a Lakodalom vidám esemény az életben? — Természetesen. — És Csehov felfogásában? — Nem éppen. — Kinek van akkor igaza? — Meglehet, hogy Csehovnál ez nem is az életfolytatta Jevgenyij Bagratyionovics — nem élet az, ahogy Csehov elbeszéléseiben élnek. Mindnvíjan táncolnak, mulatnak, vigadoznak annak „rendjén-módján" megülik a lakodalmat. Még egy hivatalnokot is, „megvásároltak" ezzel, de *ez nem az élet! Azt hiszik, hogy élnek, pedig a valóságban mintha valaki kötéllel rángatná őket, s azt mondaná nekik: „így csináljátok". Ezért táncolnak, veszekednek, összebékülnek, isznak, esznek, szeretnek, gyűlölnek, vesznek, eladnak ... — S ez nem misztikum? — kérdeztem kissé bizonytalanul. J. B. Vahtangov BOMBA Jaroslav Balík fiatal cseh rendező érdeme a cseh filmgyártás új sikeres műve, a Bomba. A Bomba nem készült szenzációkeltésre, témája sem emelkedik ki a hétköznapok szürkeségéből. Amivel leköti a néző figyelmét és érdeklődését — az időszerűsége és jellemábrázolása. Történetének hősei egy vidéki kisváros mindennapi pozitív és negatív alakjai. A városka épít, de lakói között akadnak, akik nem átallanak iszákossággal és műszakok kihagyásával ártani a közös ügynek. Az emberek életében alapvető fordulat akkor következik be, amikor a buldozér egy fel nem robbant, időzített bombát hoz felszínre a romhalmaz alól. Halálos veszély fenyegeti a környéket és a tűzszerészek segítsége késik. Ekkor avatkozik ZENICA Jovan Zsivanovics és Miloš Sztefanovics jugoszláv UFUSZ filmje szintén az új élet építésében felmerülő problémákat tárgyalja. Intim jellegű egyéni konfliktusokról van szó, melyek azonban mégis szorosan összefügnek a társadalmi problémákkal. A legfőbb, amit e problémákban felvet: az ember átnevelődése az új világot építő kollektívában. Ezzel a lélektani-társadalomfejlődési folyamattal találkozunk Bora és Dívna esetében is. Az aszszonyka férjéhez, egy gépészmérnökhöz költözik a boszniai Zenica be a „sors kifürkészhetetlen akaratába" három önfeláldozó ember — emberi hibákkal terhelt mindennapi alakok — és életük kockáztatásával az utolsó percben elhagyott kőbányába szállítják a bombát. A film drámaiságának ereje éppen a veszély pillanatában nyilvánul meg, amikor az eddig torzsalkodó, széthúzó emberek közösségbe tömörülnek a közös veszély elhárítására és együtt aggódnak táisaik életéért." Az egyéni alakítások közül a legmegnyerőbb Zdenék Štépánek volt Vokáč építésvezető szerepében, amelyben vonzó élethűséggel személyesítette meg a politikailag fejlett, nagy élettapasztalatokkal és lélektani ismeretekkel rendelkező, az emberekkel bánni tudó szakszervezeti funkcionáriust. Kitűnő alakítás volt még Ottó Lackovič szerepe is. ipartelepre. Eleinte meg akar szökni, mert szörnyű lakásviszonyok között élnek és férje úgyszólván minden percét a gyárnak szenteli. A két ember igaz szerelme azonban a film végén leküzdi a köztük bekövetkezett pil.anatnyi szakadást és kitartásuk jutalma a népi államtól kapott új lakás. A film szerény, megnyerő képet ad komoly egyéni és társadalmi problémákról. (L) — Mi? — Az, hogy Csehov darabjainak alakjait valaki kötéllel rángatja. — Nem, ez Csehov darabjai színpadi rendezésének egyedül lehetséges megoldása —' válaszolta váratlanul felvidulva Vahtangov. Legnagyobb rendezői sikereit E.; Hauptmann, N. Maeterlinck, G. Berger darabjaiban aratta. Ezekben a darabokban küzdött az élet idillikus, polgári felfogású ábrázolása ellen. Hangoztatta, hogy a művészet a nép tulajdona, ezért érthetővé kell tenni a nép számára. Mindenkor hangsúlyozta a művész nagy felelősségét a néppel szemben. A forradalom hangját szólaltatta meg az orosz klasszikusok darabjaiban. A szocialista forradalom győzelme után lelkesen fog az újfajta szocialista realista színművészet alapjainak lerakásához, önfeláldozóan szolgálja a forradalom ügyét korán "bekövetkezett haláláig. Több stúdió pedagógusa volt, színművész-nemzedékek nevelődtek fel vezetésével. tolsó művében, Gozzi Turandot-jának rendezésében formalista hibákat vetett szemére az akkori kritika. De ez sem homályosíthatja el Vahtangov művészetének úttörő jelentőségét, melyet Lunacsarszkij, a szovjet kormány első közoktatásügyi népbiztosa e szavakkal jellemzett a Krasznaja gazetában a Vahtangov Színház együttesének 1928. évi párizsi vendégszereplése alkalmából: „A Vahtangovról elnevezett fiatal színház óriási művészi skálával rendelkezik, ÉS ezért jelentős mértékben jellegzetes képviselője lehet egész színművészetünknek. Ligy vélem, Európa most megismerkedhet komoly és kétségtelenül dicső korszakunk nehéz, nehezen érthető, máskor meg könnyel, vérrel és verejtékkel telített művészi viszsza tükröződéseivel." Akik a Vahtangov Színház csehszlovákiai szereplése alkalmával látták előadásait, teljes mértékben igazat adnak Lunacsarszkij értékelésének. L. L. A KLEMENTÍNUM Európa egyik legrégibb főisko| Iája, a prágai Károly Egyetem i ma már szinte elképzelhetetlen a 1 Klementínum, az ősi óvárosi épüi lettömb nélkül. Nevét az egykori 1 szt. Kelemen (csehül Klement) \ templomtól és a hozzátartozó doi minikánus kolostortól kapta. ' A XVI. században ezt is a jezsuii ták foglalták el, felépítették a | szt. Szalvátor templomot s az új t épületet, amely a mai könyvtár{ alapja. J A Klementínum egész sor tör! ténelmi eseményben játszott font tos szerepet. A harmincéves háború korában ebből az épületből állították meg a diákok a svédek rohamát a Károly hídról az óváros ellen, s ezzel megmentették Prágát. Az 1848-as forradalomban itt volt a forradalom vezérkarának székhelye, itt tartották fogva Thun herceg helytartót is. A történelem folyamán sok kiváló tudós működött a Klementínum falai között, elsősorban Tycho de Brahe, aki a Klementínum tornyáról végezte csillagászati megfiqyeléseit. Az épületkomplexumban — a Klementínum a prágai Vár után Prága legnagyobb épülete — ma négy könyvtár működik. A legrégibb, legnagyobb és legértékesebb közülük a vagy másfélmillió kötetet őrző Egyetemi Könyvtár. Kincsei közül elsősorban a 6000 régi kéziratot kell megemlíteni. Ezek között a világon egyedülálló darabok is vannak a középkori Európa minden kultúrált országából, mint pl. görög nyelvű Pláton-másolatok a reneszénszkorabeli Itáliából, Tycho de Brahe könyvtárának 50 kötete, a Niebelungenkézirat egy töredéke a XIII. századból, itáliai Arisztotelész-kézirat Corvin Mátyás király könyvtárából, alkimista receptkönyvek, Oxfordból és Cambridgeből származó Wiclif-másolatok, vagy Adalbertus Raconis de Ericinio, a párizsi Sorbonne 1355. évi rektorának írásai. A Klementínum 9 olvasótermé-1 ben sok ezer hazai és külföldi J érdeklődő, egyetemi hallgató és ] tudós tanulmányozza a felbecsül- < hetetlen értékű gyűjteményeket. ] (szily) ] FELLEBBEN A TITOK FÁTYLA? iába keresnénk a világirodalom történetében B. Traven író életrajzi adatait. E név alatt olyan ember rejtőzik, akinek származásáról, életéről, semmit sem tudunk, aki mindeddig az ismeretlenség homályába burkolódzott. Már nagyon sok legenda keletkezett róla, de eddig még nem sikerült megtudni, hogy ki ez a titokzatos ismeretlen. Harminc éve kutatják kilétét. Travan könyvei izgalmasak és nagy sikereket értek el a világirodalomban. Könyvei milliós példányszámokban jelentek meg, köztük a Sierra Madre kincse, a Fehér rózsa, a HalSlhajó, az Akasztottak lázadása, A taliga stb. Nem tudni ő-e a müncheni Fred Maruth nevü író, akit annak idején a Bajor Tanácsköztársaság után halálra ítéltek és sikerült megmenekülnie, vagy az Egyesült Államokban született svéd, vagy megszökött amerikai tengerész, dán vagy sötétmúltú „színes ember," Harminc évig sikerült e nagyszerű könyvek szerzőjének a nyilvánosságot félrevezetnie, illetve teljes bizonytalanságban tartania. Nem voltak róla képek, nemzetisége miatt viták támadtak és a legkalandosabb feltevések terjedtek el róla. így pl. Mexikóban két verzió járta. Azt mesélték, hogy Traven a déli államok egyik négere, akinek egy úgynevezett „faji kihágás" miatt menekülnie kellett és üzleti okokból nem akarja származását, faját elárulni. A másik elterjedtebb verzió az, hogy Traven egyáltalán nem létezik, hanem csupán egy írókollektíva cégtáblája, mely Traven-könyveket gyárt hasonlóképpen mint a Tarzan-könyveket. Újabban azonban Mexikóban egy érdekes leleplezés került napvilágra. Senor Rafael Arles Ramirez lebbentette fel egy kicsit a fátylat, aki közelállt a könyvkiadáshoz és a filmhez. A spanyol polgárháború idején Mexico-Cityben A taliga. Az akasztottak lázadása, Híd a dzsungelben. Halálhajó c. Traven-könyvek eredeti kéziratait árvereztette el a köztársasági kormány javára. Rafael Arles Ramirez annyit árult el, hogy húsz év alatt sohasem látta Travent és csak egyedüli fordítóval, Esperanza Lopez Mateos asszonnyal érintkezett. 1947-ben Rafael Arles Ramirez kiadóvállalatot alapított Traven-könyvek kiadására. Az első novelláskötetet Mexikói elbeszélések kosara címeh adta ki. A kiadás á mexikói könyvvásár megnyitásakor jelent meg. A kiállításon az amerikai Life c. lap nevében röplapokat osztogattak, melyeken annak a kérdésnek megválaszolására, hogy ki Traven, a lapkiadó 3000 dollár jutalmat igért. Erre valóságos hajtóvadászat indult meg Traven felkutatására és leleplezésére. Valamelyik szenzációt hajhászó újságíró Traven öngyilkosságáról és temetéséről számolt be, mire maga az élő Traven is hevesen tiltakozott. Senor Rafael Arles Ramirez most bevallotta, hogy a Life által kitűzött jutalmat ő találta ki, mert ezzel akarta az újonnan indult kiadóvállalatot lábra állítani. Ez fényesen sikerült, mert a könyvnek első kiadásét rövid idő alatt szétkapkodták és a könyv alapján készült filmnek is jó reklámul szolgált. Egy Wolfgang Cordan nevű német újságíró, aki Mexikóban járt, szintén igyekezett behatolni ebbe a titokba. Hogy mennyire szavahihető az illető, azt nem tudjuk megítélni, minden esetre érdekesek leleplezései. Most már kíváncsiak vagyunk arra, hogy fog erre maga Traven reagálni. SLjT ordan megállapítása szerint Hv 1920. táján egy skandináv származású fiatalember jött Berlinbe, ahol egy anarchista-szindikalista körben fordult meg. Ez a csoport összeköttetésben állott a nácik által a második világháborúban az oranienburgi koncentrációs táborban később meggyilkolt Erich Műhsam baloldali íróval. A csoportnak kis könyvkiadóvállalata is volt, mely akkor a fiatal Bendrich Torsvan dán író első írásait is kiadta. Hogy kijátsszák a rendőség et, később a fiatal Írót Ben Travenre keresztelték és a Halálhajó című könyve már egy nagyobb kiadónál jelent meg, ahol megkezdődött Traven győzelmes felemelkedése és karrierje. Traven a húszas évek közepén ment Mexikóba, ahol először Tampico olajmezőin tartózkodott. Könyvei elárulják, hogy ezt a vidéket alaposan ismeri. Később, 1925-ben Mexikó déli államában, Chiapasban járt. El volt bűvölve a gyönyörű vadregényes vidék természeti szépségeitől, valamint büszke indián törzseitől. Traven sok évig élt Chiapasban. Innen származnak legszebb mexikói tárgyú könyvei, Traven akkoriban egy tudományos expedícióhoz csatlakozott, melyet a fővárosból néhány kormánytisztviselő, tisztek és katonák kísértek. Erről a látogatásról visszamaradt egy fénykép, amelyen Traven is látható. A képet egy Las Casaban élő német származású volt ügyvéd hagyatékában találták meg. Sokan azt állítják, hogy ez az ügyvéd, valamint egy El Realban letelepedett Bulnes nevű spanyol származású erdőtulajdonos család szolgáltatták Travennak regényei megírásához a legtöbb anyagot. Anyaggyűjtés céljából az író hosszabb ideig tartózkodott az őserdők közelében, ahol mahagóni és egyéb értékes bútorfákat termeltek ki. Innen vette regényeinek fő alakját is. Traven mindig a háttérben kívánt maradni, óvakodott att(51, hogy lefényképezzék, sőt amerikainák adta ki magát. Később Traven mindkét családdal összeveszett és utána talán 15 évig Las Casaban nem is mutatkozott. Vagy öt évvel ezelőtt megérkeztek Las Casaba egy filmvállalat kiküldöttei, tiogy az Akasztottak lázadása regényrészleteit ott filmezzék. Egy ott élő dán származású idegenvezető kalauzolta őket. Feltűnt neki egy tipikus skandináv arcú Barátságtalan ember, aki amerikainak és Traven megbízottjának adta ki magát. A szállóban vonakodott magát aláírni. Végül is sok unszolásra az angol nevét írta oda. Búcsúzáskor, amikor autóba szálltak, az idegenvezető dán nyelven így búcsúzott tőle: „Jó utat kívánok, Traven úr". A megszólított összerezzent és rákvörösen gyorsan elhajtatott. M

indeddig senki sem cáfolta meg, de nem is erősítette meg ezeket az állításokat. Egyelőre Traven neve név marad, mely alatt senki sem tud elképzelni valamilyen emberi arcot. Traven eddig bebizonyította azt, amit kijelentett: célja megmaradni a szavak munkásának arc nélkül és hozzá akar járulni az egyszerű nép jobb életéhez. (g—k—) Mire felel és mire nem Aligha van a Szovjetunióban olyan intézmény, amelyhez annyi különféle és időnként egészen elképesztő kérdéssel fordulnának a moszkvaiak, mint a telefontudakozóhoz. Az egyik tudományos kutatóintézet aziránt érdeklődik, melyik vállalat tudna felszerelni egy gépet az intézet műhelyében. Műkedvelő színjátszócsoport tagjai arra kíváncsiak, hol kaphatnának kölcsönbe bizonyos jelmezeket. Diákok kérdezik, melyik múzeumban ismerkedhetnek meg az indiai művészet elemeivel... Egy tehergépkocsi-sofőr tudni szeretné, hogyan közelíthetné meg a Szkládocsnaja utcát. Valia Balakirjeva a térképhez lép, azonnal diktálja, s munkatársnője máris mondja a telefonba a legrövidebb útvonalat. A drót túlsó végéről türelmetlen női hang hallatszik: — „Kérem, mondják, meg, hol tartózkodik jelenleg a moszkva-vlagyivosztoki expressz, amely tegnapelőtt hagyta el a fővárost?" Az érdeklődő megmagyarázza, miért kíváncsi erre. Szomszédnője a T á)voV-Keletre utazott férjéhez, de férjének közben sürgősen Sztálingrádba kellett repülnie. Az érdeklődő figyelmeztetni akarja szomszédasszonyát, hogy forduljon vissza. Előfordul persze az is, hogy egészen váratlan kérdéssel lepik meg a A MOSZKVAI TUDAKOZÓ tudakozó-szolgálat munkatársait. Ha az iroda nem tud azonnal választ adni, megmondja, hová forduljon az érdeklődő. Néha bizony igen furcsa kérdések akadnak. Például ilyenek: — A Szovjetunió melyik színházában játszották a Teli Vilmos című operát? — Mikor született a japán császár? stb. Az instruktorok minden évszakban előre előkészítik a várható gyakoribb kérdéseket. Tavaszra felkészülnek a növényekkél, a trágyázással kapcsolatos kérdésekre, nyáron az üdülőkről és kirándulóhelyekről gyűjtenek anyagot. A tudakozó-szolgálat naponta megkapja az idöjárásjelentést. Két óránként pedig jelentést kap a hőmérsékletről. Ez mindenkit érdekel, a kutatómunkát végző tudósokat ugyanannyira, mint az anyákat, akik tudni szeretnék, hogyan öltöztessék fel gyer. meküket. Az egyik nap rendkívül ritka kérdéssel fordultok a tudakozószolgálathoz. Egy diák kérte, hogy segítsenek megoldani a számtanpéldáját, mert mint mondta, sehogy sem jön ki az eredmény, a szülei pedig nincsenek otthon. A mindenttudó moszkvai felvilágosító- tudakozó - szolgálat azonban ezúttal megtagadta a választ... Az Ogonyok nyomán ÜJ S7,0 7 * 1958. február 13.