Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-28 / 59. szám, péntek

A népgazdaság irányításának új ^ alapelveihez (Folytatás a 4. oldalról) a polgári ellenőrzés helyes megszer­vezése, valamint a polgári ellenőrzés­nek és az állandó bizottságok el­, lenőrző tevékenységének célszerű , együttműködése. Az összes előző elvi kérdéseknek — • melyek megoldásának pártunk és • kormányunk jelentős figyelmet szen­*te!t — magyarázata lehetővé kell • hogy tegye a nemzeti bizottsági ta­.nácsok apparátusa szervezeti össze­, tétele kérdésének célszerű megoldá­sát is, és az apparátus olyan egységes ' szervezetének kialakítását, amely 'megfelelne a demokratikus centraliz­f mus elvének és amelyben teljes mér­„tékben kitűnnének a kettős aláren­deltség elvének következményei, 'természetesen nem bürokratikus ér­• telemben. Az a fontos, hogy megtalál­juk a legjobban megfelelő és legcél­szerűbb szervezési módot, ami egy­' részt megköveteli a demokratikus •centralizmus alapelvének következe­. tes kidolgozását és a kettős aláren­deltségnek a nemzeti bizottságok ' végrehajtó szerveire vonatkozó, be­' lőle eredő elvének kidolgozását úgy, , hogy nagy lehetőségeket teremtsünk az alsóbb szervek kezdeményező és • önálló munkája számára és hogy egy­" idejűleg kitűnjön és megszilárduljon , az egységes országos politika a nem­_ zeti bizottságok tevékenységének va­' lamennyi szakaszán. Ez megköveteli ' továbbá a dolgozó tömegeknek az állami igazgatásban való részvétele elvének további elmélyítését, elsősor­ban a polgárok soraiból toborzódó ' önkéntes dolgozókkal való együttmű­ködés összes formáinak sokoldalú • kihasználásával, valamint a nemzeti . bizottságok albizottságai és a szak­bizottságok jelentőségének fokozásá­• val. A nemzeti bizottságok végrehajtó ' szerveinek küldetésében és munkájá­nak tartalmában bekövetkező minősé­gi változásol-: tovább növelik a nem­• zeti bizottságok plénumai munkájá­, nak súlyát és fontosságát, ülésének , jelentőségét és a nemzeti bizottságok t egyes tagjainak felelősségét. Ez abból ( ered, hogy a nemzeti bizottságok plé­i numainak fokozniuk és elmélyíteniök kell tanácsaik gazdasági tevékenysé­• ge fölött gyakorolt ellenőrzésüket és • egyre fokozottabban részt kell ven­• niök a tömeges szervezőmunka fel­' adatainak elvégzésében, amely a gaz­| dasági irányítás hatékonyságának ] fokozásával igényesebb és felelősség­teljesebb lesz. A nemzeti bizottságok valamennyi ' fokon népi demokratikus államunk • építésének rend'cívül fontos elemét képezik. Feladatuk a kerület, járás, " község gazdasági fejlesztése és kul­, turális építése feladatainak biztosítása. A kerületi és járási nemzeti bizottsá­' gok msgfelelő osztályokkal os igaz­. gatéságokkal rendelkeznek, területük , gazdasáoi és kulturális építésének irá­nvítására. Annak az érdeknek megfe­' lelően, hogy a helyi érdekeket harmo­• nikusan egyeztessék össze az állam és - az eoócz társadalom érdekeivel, az , os"tályok és igazgatóságok az alapvető kérdésekben a minisztériumoknak van­nak alárendelve, éppúgy mint ahogy a kerületi nemzeti bizottságok taná­csait az alapvető kérdésekben a kor­mány irányítja. A kettős alárendelt­ségnek ezt az elvét, mely szervesen összeköti a társadalom és az illető ke­1 rület, vagy járás trdekeit. nemcsak elvi, hanem gyakor)3ti okból sem adhatjuk fel. Ugyanis nem követelhet­jük például, hogy minden irányelvet , és feladatot csak a kormány rendeljen el a nemzeti bizottságoknak. Ez új centralizálás lenne. Elviselhetetlen lenne egyrészt a kormány munkájának ' szempontjából, másrészt pedig egyál­. talán vitás, vajon arról van-e szó, hogy a kormány részletesebb utasítá­' sc -at adjon a kerületi nemzeti bizott­' ságok tanácsainak tevékenységük min­den ágára vonatkozóan, sőt méq tech­'^nikai utasításokat is. Ezért be kell • tartani azt az alapelvet, hogy a mi­. niszterek a demokratikus centralizmus , alapelveiből és az irányítás új mód­, szerének elveiből kiindulva továbbra is alapvető Irányelveket fognak adni a ' nemzeti bizottságok osztályainak és • igazgatóságainak. Természetesen te­. kintettel arra, hogy a nemzeti .bizottságok tanácsai teljes mér­.tékben felelnek körzetük nép­gazdaságának irányításáért, elenged­hetetlenül fontos, hogy a tanácsok 'rendesen megtárgyaJjáik ezeket az • irányelveket. Ha a nemzeti bizottsá­.gok tanácsai nem fognak egyetérteni a miniszter irányelveivel, fellebbezhetnek 'a kormányhoz és a kormány majd a .kerületi nemzeti bizottság képviselői­nek jelenlétében megoldja a vitás kér­déseket. • A nemzeti bizottságok most a nép­gazdaság terjedelmes részét igazgat­ják. Az olyan, ágakra, mint amilyen a helyi ipar, közszolgálatok, stb. for­"dítandő fokozott gondoskodás mel­lett a nemzeti bizottságok köteles­sége biztosítani, hogy a nemzeti bi­zottságok egész irányító és gazdasá­gi-szervező munkájában kitűnjön a mezőgazdasági termelésről való gon­doskodás és a mezőgazdasági ter­melés irányítása. Nemcsak azért, mert a mezőgazdaság képezi a nem­zeti bizottságok legerősebb gazdasagi szakaszát, hanem azért is, mert a parasztgazdaságok szövetkezetesíté­sével éppen a mezőgazdaságban oldjuk meg a szocializmus építésé­nek szempontjából a fő politikai feladatot. A mezőgazdasági terme­lés irányításáról való gondoskodás fokozása, ennek az irányításnak ma­gasabb színvonalra emelése is dön­tő feladat abból a szempontból, ho­gyan nyilvánulnak majd meg a nem­zeti bizottságok jogkörének bővíté­sére voratkozó intézkedéseink alap­vető láncszemeikben, azaz a helyi nemzeti bizottságokban. A nemzeti bizottságok nemcsak a mezőgazdasági termelésért felelősek. Minden eszközük megvan a mezőgaz­dasági termelés fejlődésének bizto­sítására, mint például a beadási kö­telezettségek tervezése és szétírása, a gép- és traktorállomások operatív irányítása, a mezőgazdasági beruhá­zási építkezés irányítása, döntő mó­don befolyásolják a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátását is. Most az a fontos, hogy a gazdasági fejlődés irányítása színvonalának emelésével összefüggő kérdések megoldásakor kellőképpen kidolgozzuk azokat a módszereket is. amelyekkel a mező­gazdasági termelés irányításának ezeket az eszközeit a legcélszerűb­ben és leghatékonyabban használ­juk fel a mezőgazdasági termelés rendszeres.növelésére, mivel a nem­zeti bizottságoknak a mezőgazdaság irányításában elért munkasikereit egyedül abból a szempontból kell megítélnünk, vajon a mezőgazdasági termelés sikeresebben fejlődik-e most, mint a régi centralista irányí­tás mellett. Kell, hogy elsősorban a járási nemzeti bizottságok különös figyel­met szenteljenek a gép- és traktor­állomások munkájának, annak, hogy olyan kapcsolatok alakuljanak ki a gép- és traktorállomások és az egy­séges földművesszövetkezetek között, amelyek a gépesítő eszközök maxi­mális kihasználása és minimális költ­ségek mellett biztosítanák az ösz­szes mezőgazdasági munkálatoknak agrotechnikai határidőben történő minőségileg kiváló elvégzését és a mezőgazdasági termelés gépesítése új korszerű módszereinek gyakorlati bevezetését. A párt Központi ' Bi­zottsága és a kormány az országos Dártkonferencia irányelveinek szel­lemében már határozatot hozott, hogy az egységes földművesszövet­kezeteket fokozatosan könnyű trak­torokkal, elsősorban vontató trakto­rokkal kell ellátnunk és olyan gépe­sítő eszközöket is el kell adnunk nekik, melyeket szakszerű kezelés mellett ésszerűen felhasználhatnak a szövetkezetekben. A CSKP KB po­litikai irodája és a kormány 1956 augusztusi határozata szerint a múlt év végéig körülbelül 4000 mezőgaz­dasági vontató traktort juttattunk az egységes földművesszövetkezetek­nek és egyidejűleg fokoztuk további gépesítő eszközök szállítását. Az idén további 4200 traktort kell jut­tatnunk az egységes földművesszö­vetkezeteknek. Számítunk továbbá arra, hogy bizonyos mennyiségű csép­lőgépet és szalmapréselőt, traktoros aratógépet, szénaforgatót és gyűj­tőt, valamint kisebb mennyiségű szi­lázskombájnt adhatunk a szövetke­zeteknek. Ügy véljük, hogy ez a megkezdett út helyes és hogy tüze­tesen tanulmányozni kell az új ta­pasztalatokat. Lehet, hogy kiderül, hogy távlatilag célszerű lesz további qépesítő eszközökkel ellátni az EFSZ­eket, a traktorállomásokon pedig meghagyni a traktorokat, valamint a különieges és egy célt szolgáló gé­peket, melyeknek alkalmazása az EFSZ-ekben túl költséges lenne és amelyek szövetkezeteink nagy több­ségének aránylag kis földalapja mel­lett ki sem lennének használva. Min­den esetben biztosítanunk kell, hogy a gép- és traktorállomások fokoza­tosan javftóköznontokat építsenek az egységes földművesszövetkezetek gé­pei számára. Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy csökken a aép- és traktorállomások szerepe. Ellenke­zőleg, a gép- és traktorállomások a jelenlegi időszakban, amikor befejez­zük a mezőgazdaság szövetkezetesí­tését és egyidejűleg a mezőgazdasá­gi termelés lényeges növelésének feladata előtt állunk, e feladatok tel­jesítésének nagyon fontos eszközét képezik. Gazdaságunk irányítása színvonalá­nak emelésére foganatosítandó intéz­kedéseink nemcsak feltételeket terem­tenek, hanem egyszersmind meg is követelik, hogy elválaszthatatlan szer­ves részükként oldjuk meg annak kérdését is, hogyan módosítsuk leg­jobban az új feltételek mellett az irányítás legfelső szerveinek megszer­vezését, és hogyan érjük el, hogy a párt irányelveinek teljesítését az ál­lam és gazdasági apparátus az irá­nyítás valamennyi fokán következete­sen biztosítsa. Arról van szó, hogy a kormány munkáját, az Állami Tervhi­vatal, a Pénzügyminisztérium és az összes további központi szervek mun­káját úgy szervezzük meg és irá­nyítsuk, hogy ne csak minden irány­ban, idejében és komplex feltételek alakuljanak ki, melyekre a gazdasági irányítás új módszerének előnyei épülnek, hanem hogy a gazdasági és kulturális építés kérdéseit az alsóbb szervek egyidejűleg a központi irány­zatnak, a párt vonalának megfelelően irányítsák. Az irányítás legfelső szerveinek új szervezeti módosítása ezért abból a követelményből induljon ki, hogy erő­sítsük és minőségileg javítsuk a nép­gazdaságfejlesztés távlati tervezését, emeljük a szocialista tábor országai közötti gazdasági kancsolatok meg­világításán és stabilizálásán vég­zett munka színvonalát, hogy kitartó, céltudatos munkát fejtsünk ki a gazdasági fejlődés koordinálására ezekkel az országokkal, s a nemzet­közi szocialista munkamegosztás alap­elveiből induljunk ki úgy, hogy a technika fejlődésének alapján céltuda­tosan irányítsuk a munka termelé­kenységének fokozását. Nem utolsó sorban abból kell kiindulnunk, hogy erősítsük és lényegesen javítsuk a párt irányelvei és határozatai telje­sítésének ellenőrzését és a kormány­határozatok ellenőrzését.­Pártunk második országos konfe­renciája határozatainak megfelelően ezzel kapcsolatban a kormány és el­nöksége munkamódszereit is meg kell javítanunk úgy, hogy a kormány job­ban törődhessen az alapkérdések megoldásával és szorgalmazhassa a párt- és a kormány szervei által ho­zott döntések és határozatok követ­kezetes megvalósítását. E fő szempontból, a mai állapot és az új irányítási módszer alapelvei összehasonlításából kitűnő fogyatékos­ságok tudatosításából, a legfelső szer­vek munkája fogyatékosságainak jo­gos bírálatából kiindulva kell meg­kezdenünk az említett összes kérdések megoldását. Ezeknek az alapelveknek következetes megvalósítása a legfel­ső apparátus összetételének egysze­rűsítésére, nanyobbfokú ruqékonysá­gára és az eddig felmerülő kettősség­nek kiküszöbölésére vezet. Az irányítás legfelső szerveinek megszervezésére és kölcsönös kapcso­lataik módosítására tett konkrét ja­vaslatok, a munkastílus és módszerek megváltoztatásának követelményeit is beleszámítva, úgy készülnek el, hogy az ipar szervezeti felépítésében, a tervezés módszerében, a pénzellátás módjában és a statisztika rendszeré­ben bekövetkező változásokból indul­janak ki. Számítsunk arra, hogy a megfelelő javaslatokat már a párt Központi Bizottságának legközelebb ülése elé terjesztik. A dolgozóknak az irányításban való részvétele további fokozása Elvtársak! Az ipar és az építészet irányítá­sának új megszervezése, a tervezés és pénzellátás új módja, a gazdasági ösztönző erő bevezetése nem valami véletlen dolog. Mindezek az intézke­dések szükségszerűen erednek a tár­sadalom átépítésének folyamatában elért színvonalból. Megfelelnek a szo­cialista építés mind gazdasági, mind kulturális és politikai téren elért je­lenlegi fokának. Már bevezetőben hangsúlyoztam, hogy ezeknek az új intézkedéseknek jelentősége nemcsak gazdaságilag, ha­nem elsősorban politikailag is kihat. Politikai jelentőségük abban van, hogy egyikét képezik azoknak a legfonto­sabb feladatoknak, amelyeket hazánk szocialista építésének betetőzésével kapcsolatban meg kell oldanunk és amelyek ebben a törekvésünkben si­kerünk feltételét jelentik. Az ipar és az építészet irányítása nagyvonalú átszervezésének, a terve­zés, pénzellátás és anyagi érdekeltség új módjának alapvető lényege az a tö­rekvés, hogy az irányítás egész rend­szerében helyesebben érvényesítsük a demokratikus centralizmus lenini alap­elvét, ami azt jelenti, hogy jobban összekössük a kommunista párt poli­tikájának egységes megvalósítását a dolgozók kezdeményezésének maximá­lis kihasználásával és fejlesztésével. Üj intézkedéseink célja ezért elsősor­ban az, hogy lehetővé tegyék a dol­gozóknak a népgazdaság irányításában való részvétele további fokozását és ezzel az irányítás színvonalának javítását és hatékony fokozását. Önmagukban ezek az intézkedések nem lennének elegendők. A szóban forgó fő dolog abban áll, hogyan fog­juk tudni ezeknek az új intézkedé­seknek alapján fejleszteni a dolgozók irányításban való részvételének leg­különfélébb formáit és módjait. Emel­lett éppen a gazdasági ösztönző erő és az anyagi érdekeltség kérdései fog­nak fontos szerepet játszani a töme­geknek a népgazdaság irányításába va. ló egyre szélesebbkörű bevonásának folyamatával kapcsolatban. A dolgozók az irányításban való széleskörű aktív részvételükkel a gaz­dasági ösztönzőerők teljes kihaszná­lása mellett megteremtik és fokozato­san elsajátítják azt a nagy tömeg­tapasztalatot, hogy közvetlen rész­vételük annak meghatározásában, hogy a népgazdaság a lehető legjobban szolgálja a társadalom szükségleteit, egyszersmind a legsajátabb érdekük is. A társadalom és a dolgozó egyén érdekeinek egységéről szerzett tömeg­tapasztalat a szocializmus közepette fontos tényező az új szocialista em­ber nevelésében, a munkához, munka­társaihoz, a társadalmi tulajdonhoz stb. való új helyes viszonya kialaku­lásának az alapja. S éppen ez az egyik alapvető tényező, mely bizto­sítja a szocialista rendszer fölényét a tőkés rendszer fölött, olyan erő ez, melyet a kapitalizmus soha sem tud mozgásba hozni. A szocializmus építésében szerzett tömegtapasztalat kialakítása óriási fo­lyamatának megszervezése és egyúttal meggyorsításának elérése elsősorban a szakszervezet feladata, ez ma a szak­szervezet fő küldetése. Ám az állam­nak, a gazdasági apparátusnak és munkatársaiknak is bizonyos szerepet kell itt játszaniok. Fontos, hogy az állam és gazdasági apparátus dolgozói megértsék azt a naoy küldetésüket, amely teljesen eltér a régi tőkés gaz­dasáqi és államapparátus dolgozóinak feladataitól. S nemcsak az a fontos, hogy ezt megértsék, hanem hogy lelkesedéssel töltse el őket az a gon­dolat, hogy a szó új értelmében vett államapparátus dolgozói ők, hogy kül­detésük, gyakorlati tevékenységük társadalmilag fontos. Ezek ma már nem a polgári társadalom élősdi ap­parátusának tagjai. Tevékenységük al­kotó jellegű. Az állam és a gazdasági apparátus dolgozója tevékenységének ez a jellege természetesen elválaszt­hatatlan a doLgozók irányításában va­ló részvétele állandó fokozásának el­vétől. A lényeg abban van, hogy az állam és a gazdasági apparátus dolgo­zója felül tudja vizsgálni gyakorlati tevékenységét a dolgozó tömegek vé­lekedésén, hogy tevékenysége meg­feleljen a dolgozó tömegek vélekedé­sének, és viszont, hogy gyakorlati tevékenységében át tudja venni és általánosítani tudja a tömegek tapasz­talatait. Eszerint kell állandóan ke­resni és választani új formákat, új munkastílust teremteni. Ez az, ami egyedül teszi lehetővé, hogy mente­süljünk a bürokratizmus csökevényei­től. így, elsősorban politikai szempontból kell megítélnünk az állami és gazdasági appa­rátus dolgozóinak feladatait, küldetését, ez legyen a mérték képességeik s politikai előfeltételeik megítélésében. Az állami és a gazdasági apparátus dolgozóival szem­ben támasztott további magától értetődő követelmény, hogy gyakorlati tevékeny­ségében vegye igénybe a párt és a szak­szervezet segítségét, tanácskozzék velük, mert csak ez segítheti ki az első benyo­másra gyakran megoldhatatlan s kilá­tástalan helyzet megoldásában, a nehéz­ségek áthidalásában, és lehetővé teszi számára, hogy konkrétan s részletes tárgy­ismerettel foglalkozzék az adott kérdé­sekkel. Sokan úgy képzelik, hogy mind­ehhez elegendő a kellő szakszerűség. Mi kommunisták sosem voltunk és nem is vagyunk a szakszerűség ellen, de azt mondjuk, hogy ha tárgyismerettel kell megoldanunk bizonyos problémákat,. ez még nem jelent elszigetelt szakszerűséget. A szó Igazi értelmében vett szakszerű­ség alatt ml azt értjük, hogy a dolgozók alapos szakismeret mellett kellő politikai hozzáállással foglalkozzanak az adott prob­lémák megoldásával s rendelkezzenek az­zal a képességgel, hogy kellő megvilágí­tásban lássák a megoldásra váró kérdés valamennyi összefüggését és távlatait. Mindezeknek a szempontoknak és köve­telményeknek befolyást kell gyakorolniok az állami és gazdasági apparátus munka­módszereire, egészen új jelleget kell e munkának kölcsönöznlök és ki kell kü­szöbölniök az irodaszerű, formális paplros­fogyasztő elintézéseket. Az állami és gaz­dasápi apparátus dolgozóinak meg kell érteniök és hozzá kell járulniok ahhoz, hogy mindig az adott feladat legfőbb lánc­szeme kerüljön elsősorban elintézésre, gyakorlati tevékenységükkel támogatnlok kel! a párt arra irányuló törekvéseit, hogy minden erő az alapvető problémák meg­oldására összpontosuljon, támogatniok kell a dolgozók tömegei kezdeményezésének, valamint a szocialista mut!kaversenyn<>!( kibontakozását Is Elengedhetetlenül szük­séges, hogy az irányítás bármely fokoza­taban . ténykedő állami, valamint gazda­sági apparátus szolgálatában álló dolgozó biztosítani tudja pártunk és kormányunk határozatainak eleven, konkrét s reális tartalmát és helyesen értelmezze az e ha­tározatokban kitűzött politikai és gazda-,, sági célokat, hogv értsen ezen hstérozatnk alkotó módon való feldolcrozásához fs kl tudja választani az e feldolnozá-shoz szük­séges kellő módozatokat, stb. El kell ér­nünk. hoqy magától értetődővé váljék an­nak tudata, hogy az Irányítás és a dön­tés másik oldalát a határozatok végre­hajtásának ellenőrzése képezi. Minden dol­gozónak tudatában kell lennie annak a kötelességének, hogy biztosítania kell a határozatok végrehajtását és fejlesztenie kell az ellenőrzés. különösen az alulról iovo ellenőrzés leghatékonyabb formáit AT állami és oazdaságl atmarítus űi tf­nusú doloozóiának nem utolsósorban a? a jellegzetessége, hogy helyes magatartást tanúsít a bírálattal szemben, a bírálat ki­bontakoztatására törekszik, a dolgozókat arra vezeti, hogy bírállanak, s nem fogia fel bírálatukat ellene Irányuló megnyilvá­nulásnak, nem tér ki e bírálat elől, nem szégyenkezik a dolgozók előtt, hanem ellen­kezőleg, saját képességei fejlesztése szem­pontjából hatékony segítőeszközt Iát a dolgozók bírálatában. Az előkészületben lévő új szervezés megteremti mindennek, a munkamódszerek tökéletesítésének, valamint a korszerű tí­pusú állami apparátus dolgozója nevelé­sének összes feltételeit. A dolgozók joggal bírálják a bürokratiz­mus és az irodaszerű módszerek megnyil­vánulásait, melyeket gyakran észlelnek ál­lami és gazdasági apparátusunk munkájá­ban, látnunk kell azonban azt ls, hogy a párt érdekeit gyakran eltorzító és elfer­dítő bürokratizmus nem sajátossága népi demokratikus állami apparátusunknak, mint olyannak, nem lényeges jellegzetessége, hanem olyan csökevénye, melyet a régi burzsoá államapparátustól örököltünk. Ma­gától értetődik, hogy előnyös táptalaja alakul kl a bürokratizmusnak az esetben, ha a szervezés formái s az Irányítás mód­szerei már elavultak és nem felelnek meg a társadalom elért fejlődési fokának. A bü­rokratizmus e csökevényei, valamint hor­dozói ellen éppen az államapparátus új módszerelnek segítségével kell állandó, en­gesztelhetetlen harcot vívnunk. Hiba volna azonban, ha az ezen tagadhatatlan fogya­tékosságok elleni harcot egy kalap alá ven­nők az államapparátus elleni harccal úgy vélve, hogy ilyen apparátusra már nincs szükségünk, hogy az túlhaladott, stb. Éppen az új szervezési intézkedések megvalósításával kapcsolatosan tudatában kell lennünk annak, hogy az államappará­tusnak a szocializmus építése feltételei kö­zött, mint a munkásosztály kezében lévő eszköznek fontos társadalmi és alkotó funkció a küldetése. Ez már nem olyan államapparátus, mely a burzsoázia kezé­ben a dolgozók elnyomását és kizsákmá­nyolását szolgálta, s nem dolgozhatott másként, mint parancsoló, adminisztratív módszerekkel, távol állva a néptől és tet­szelegve a felsőbbrendűség szellemétől át­hatott szerepében. Az államapparátus ma a munkásosztály kezében nélkülözhetetlen, mert a munkásosztály nélküle nem irányít­hatná a népgazdaság fejlesztését, nem lát­hatná el a szocializmus építésével kapcso­latos többi funkciókat sem. Az államap­parátus kapcsolata a dolgozó néppel ma teljesen ellenkezője annak a kapcsolatnak, melyet a burzsoá államapparátus tartott fenn a néppé*. A ml államapparátusunk célkitűzései közé tartozik a dolgozó tö­megekkel való alkotó együttműködés, e tömegek aktivizálása és egyre nagyobb mértékű bevonása a szocialista építőmun­ka irányításába. E helyes úton haladva elérhetjük a népgazdaság Irányításának legnagyobbfokú hatékonyságát, ez az út mutatja meg nekünk, miként mozgósítsuk az összes tartalékokat és forrásokat, hogy társadalmunk szolgálatába állíthassuk őket. Ez leg lényenbevág óbb kezessége annak Is, hogy előbb vagy utóbb utol kell érnünk s tű' kell szárnyalnunk az ilyen források­kal nem rendelkező legfejlettebb kapita­lista országokat is. Természetes, hogy az államapparátus e nagy küldetésének csak olyan dolgozók­kal tehet eleget, akik helves magatartást tanúsítanak a népi demokratikus rendszer­rel szemben, politikailag mcobízhatók és szakmai szempontból hivatásuk magaslatán állanak. Az új szervezés lehetővé teszi, hogy csökkentsük államapnarátusunk túlmérete­zettségét, ami joggal képezte a dolgozók bírálatának tárgyát. Arra számítunk, hogy a termelési minisztériumokban, a Posta­ügyi, valamint az Egészségügyi Miniszté­riumban és megbízotti hivatalokban mint­egy 7500 fővel, vagyis 54 százalékkal csökken a dolgozók létszáma. E létszám­csökkentés az alárendelt szervezetekben mintegy 29 ezer személyt érint majd, be­leszámítva azt a csökkentést, melyet a műszaki-adminisztratív apparátus előkészü­letben levő fizetési módosításai érdekében valósítunk meg. Az állami és gazdasági app-irátus ezen csökkentése, mely sz apparátus gazda­ságosabbá tételét eredményezi majd, nem irányul az alkalmazottak ellen és ezér( helytelen volna, ha a csökkentés kerelé­•vn szabaddá tett dolgozókat a megbíz­hatatlanság bélyegével bélyegeznék meg Pártunk és kormányunk ezeket az intéz­kedéseket a társadalom érdekében foga­natosítja és annak az érdekében, hogj kel­(Folytatás a 2. oldalook

Next

/
Oldalképek
Tartalom