Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-28 / 59. szám, péntek

A népgazdaság irányításának űj alapelveihez (Folytatás a 3. oldalrsl.) feladatokat kell következetesen megoldanunk: a) Még -az átszervezés előtt, április --ig új nagykereskedelmi árakban jóvá kell hagyni a mai vállalatok műszaki, ipari és pénzügyi terveit. Nem engedhetjük meg, hogy az új árakra való átmenet csökkentse a műszakiipari és gazdasági tervek szerepét. Ezek a tervek kell, hogy alapját képezzék a terv új szervezés szerinti átdolgozásának. A műszaki-ipari és pénzügyi "terveknek az állami terv feladataival való összhangját központilag kell ellenőrizni; b) április folyamán az új termelésigazdasági egységek és a minisztériumok az új árak és az új átszervezés alapján átdolgozzák az 1958. évi tervet. Ennek a tervnek minőségi színvonala nem csökkenhet különösen azért, mivel az idei terv az új átszervezés szerint átszámítva alapját képezi majd az 1959. és 1960. évi tervek kidolgozásának. E feladat következetes teljesítésével biztosítani kell, hogy július végéig az új átszervezés és az új árak alapján kidolgozzuk az 1959—1960. évekre vonatkozó tervet. Ezen terv szeptemberi jóváhagyása után helyettesíti az ellenőrző számokat és ugyanakkor lehetővé teszi az elmúlt évek tervteljesítése rekonstruálásának, valamint az 1958. évi tervnek és az 1959—1960. évi tervnek egy okiratban való összefoglalását. Nagyon fontos, hogy az 1959—1960-as évekre vonatkozó terv feladatai a harmadik ötéves terv fő feladataival és a gazdasági fejlődés céljaival összhangban legyenek kidolgozva. E feladatok teljesítése rendkívül nagy igényeket támaszt gazdasági apparátusunkkal szemben. Ezeket a feladatokat nem teljesíthetjük akárhogyan. A tervnek, ennek a fő irányító eszköznek gyöngitése, az irányítás új módszerei megvalósítását fékezné. Mindezeknek a munkáknak olyan, 1959—1960-ra vonatkozó tervjavaslatot kell eredményezniük, amely a vállalatoknak lehetővé teszi az 1959. évi terv kidolgozását a dolgozók részvételével és az új javaslatok tekintetbevételével. A pénzügyi ellátás és az anyagi érdekeltség kérdései A pénzügyi ellátás és az anyagi érdekeltség új rendszerének elvei, hasanlőképpen' mint az irányítás új módszereinek többi kérdése a dolgozók teljes megértésével és rendkívüli érdeklődésével találkozott. Helyesen értelmezték és értékelték az irányítás gazdasági oldalát hangsúlyozó elveket, amelyek rámutatnak annak szükségességére, hogy népgazdaságunkban jobban ki kell használnunk minden gazdasági törvényszerűséget, amely a szocializmusban hat. Megértették és értékelték azokat az elveket, amelyek kiemelik a gazdasági serkentés és az anyagi érdekeltség szerepét a gazdasági értékkategóriák és minőségi mutatók funkcióját. Ezért teljesen helyénvaló lesz, ha véglegesen elfogadják és életbe léptetik a Központi Bizottság szeptemberi ülése alapján feldolgozott intézkedéseket, tekintetbevéve az országos vita eredményeit. A pénzügyi ellátás terén elsősorban azon elvet biztosító intézkedésekről van szó, hogy a vállalatok önálló pénzügyi alappal rendelkeznek majd a nyereség és a leírás részesedéséből, ami lehetővé teszi számukra, hogy önállóan döntsenek a vállalati beruházások egy részéről, a fő javítások és saját körforgó eszközeik terjedelméről, stb. Ezen elv megvalósítása a gyakorlatban biztonsággal tölti el a vállalatokat, vezetőségüket és minden dolgozójukat, hogy minél jobban ^használják fel fokozott önállóságukat és felelősségüket a beruházások, a fő javítások, a forgóalapok, a tartalékok, stb. tervezésében, annál nagyobbak lesznek saját, vállalati forrásaik, annál többet beruházhatnak, növelhetik a termelést, bevezethetik az új technikát, emelhetik a munkatermelékenységet. Annál gyorsabban emelkednek majd a keresetek is, annál töb jut a prémium-alapokra, ami lehetővé teszi, hogy az eddiginél jobban értékeljék a vállalati kollektívát, a vezető dolgozók érdemeit és gazdagabban elláthassák a dolgozók vállalati alapjait. A vállalatok önállóságának növelése, a beruházások és a fő javítások kérdéseinek megoldásában, ami annak köszönhető, hogy részesednek a nyereségből és a leírásokból, kétségtelenül rendkívül jelentős alapot képez ahhoz, hogy a dolgozók befolyása a leghatékonyabb módon érvényesüljön a vállalat valamennyi forrásának felhasználásában. A vállalatok saját pénzügyi alapjának megteremtésével fokozódik népgazdaságunkban az önálló gazdasági elszámolás jelentősége, a vállalatok között és a vállalatok keretében megszilárdulnak és elmélyülnek az önálló gazdálkodás kapcsolatai, sok esetben pedig az önálló gazdálkodás most kapja meg először igazi, nem formális tartalmát. Érthető, hogy éppen ezért — s annál inkább az ipar átszervezésének megvalósításával kapcsolatban, aminek egyik legfontosabb elve a vállalatok összevonása nagyobb egységekbe — rendkívül fontos kérdés néhány olyan eddigi vállalat önálló elszámolásbeli függetlensége, amely az új, nagyobb vállalatok részét képezi majd. A vitában ez a probléma különösen olyan követelmény formájában vetődik fel, hogy a nagyüzemek mint vállalatok rendelkezzenek saját pénzügyi forrásokkal, amelyeket szabadon használhatnának fel a fő javításokra és a beruházásokra, saját prémium-alappal, stb. Kétségtelenül a kérdések fontos komplexumával van dolgunk, amelyek alapvető jelentőségűek az anyagi érdekeltség hatékonysága szempontjából. E kérdések megítélésében abból kell azonban kiindulnunk, hogy az egyes vállalatok egybekapcsolására és nagyobb termelési-gazdasági egységek megteremtésére vonatkozó iav slat az egész népgazdaság legcélszerűbb megszervezésének szempontUJ SZŐ 4 * 1958. február 28 jából indul ki. Vagyis arról van szó, hogy olvan egységeket teremtsünk, amelyek teljes mértékben fel tudják használni a nagyobb jogkört és telies felelősséget tudnak vállalni különösképpen az egész népgazdaság vagy annak egy bizonyos ágazatának termékekkel való ellátásáért. Ezért kétségtelenül az üzemek kötelességeinek és éppúgy jogainak terjedelme eltérő lesz a vállalatok önálló elszánt Jlásbeli jogaitól és kötelességeitől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vállalaton belüli önálló elszámolás elveit nem kell tovább mélyítenünk és úgy fejlesztenünk, hogy az üzemekben hatékonnyá tegyük a gazda-sági érdekeltséget. A gazdasági ösztönzés és az anyagi érdekeltség fokozása, az önálló elszámolás elveinek érvényesítése és a vállalatok gazdasági önállóságának fokozása, természetesen azzal jár, — amint erre a Központi Bizottság levele rámutatott és amit egybehangzóan számtalan esetben igazolt a vita is, — hogy félős a nyereség sz repének egyoldalú értelmezése, fennforog az a veszély, hogy egyoldalúan törekednek majd a vállalati források gyarapításéra, tekintet nélkül a társadalom érdekeire. Nyíltan be kell vallanunk, hogy ez a veszély fennáll. Természetesen ez a veszély korlátozott. Elsősorban az a tény korlátozza, hoov dolgozóink politikai öntudatosságának, politikai és szakmai gazdasági ismereteinek növekedésével a párt és szakszervezetek politikai aktivitásának és sokoldalú felelősségtudatának fejlődésével. a dolgozók irányításban való mind nagyobb méretű részvételével egyidőben áiljndóan szilárdul és tovább erősödik az öntudatos fegyelem, gazdaságunkban és egész közéletünkben érvényesül a sokoldalú igaz'n tömeges ellenőrzés. A gazdaságunk irányításának megszervezésében végrehajtott minőségi változás természetesen azt a követelményt is felveti, hogy tökéletesíteni kell az egész pénzügyi rendszer munkájának megszervezését és módszereit. A pénzügyi ellátás szerepe különösképpen azért válik mind fontosabb? az irányítás hatékonyságának növelésével, mivel a tervben és nyilvántartásban növekszik az értékmutatCk jelentősége. Ugyanakkor a decentralizálás, a jogkör és a felelősség bővítése következtében mind jobban előtérbe kerül a pénzügyi ellátás egységesítő szerepe. A pénzügyi ellátás ugyanis hangsúlyozza az állami költségvetés, a hiteinyújtás és a pénztári terv teljesítésével iáró felelősséget, valamint pénzegységünk szilárdsága, stabilitása biztosításával járó felelősséget. Ez pedig társadalmunk érdekét jelenti. A pénzügyi ellátás ezen szerepét az irányításban azonban helyesen úgy kel! értelmeznünk, hogy segítséget nyújt a termelési folyamatban, a szétosztásban és a körforgásban, ami tökéletes szervezést követel meg. Ezért maximális igényeket támasztunk a pénzügyi ellátás munkájának gondossága és pontossága irányában, elsősorban pedig dolgozóink gazdasagi ismereteinek irányában. Az új átszervezés megvalósításával és az irányítás gazdasági hatékonyságának növelésével magától értetődővé vált az követelmény is. hogy a vállalatokat egyetlen eqy helyről lássák el pénzügyi eszközökkel és egy helyről ellenőrizzék. Különösképpen a vállalati beruházások és a Í5 javítások jelentőségének és lehetőségeinek fokozásával lehetetlenné vált, hogy továbbra is megmaradjunk a munkafolyamat és a beruházások egymástól elszigetelt nénzüayi ellátásánál, mivel ez a reprodukciós folyamat két elválaszthatatlar részét képezi. Ebbő' kiindulva únv döntöttünk, hogy a beruházások Pénzügyi ellátása a Beruházási Banktól az Állami Bank hatáskörébe kerül. Az Állami Bank hatáskörébe kerül így a pénzügyi ellátással és a mindennapos gazdasági ellenőrzéssel járó magasfokú felelősség. Az Állami Bank felel a központilag és a nemzeti bizottságok által irányított vállalatok rövid és hosszú időszakra vonatkozó hitelnyújtás elhelyezéséért és a szövetkezetek pénzügyi ellátásáért is. A bank amellett teljes mértékben viseli az eddigi felelősséget az állami költségvetés teljesítéséért és a pénzforgalom Irányításáért. Ezekből a feladatokból eredően az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolatot kell létesíteni a bank és az Állami Tervhivatal munkája között. A banknak részt kell vennie a terv feldolgozásában, az operatív bankterveket hatékonyan egybe kell kapcsolni az állami terv mérlegeivel és az állami terv teljesítését ellenőrizni kell a bank operatív ténykedése által. A pénzügyi és hitelnyújtási rendszer új feladatai új munkamódszereket követelnek. A pénzügyi ellátás irányításban betöltött" szerepéből eredően tökéletes szervezésre, pontos határkör megvonásra és szakosításra van szükség, nagy mértékben növelni kell a bank és a pénzügyi szervek apparátusának szakminősítését. Nem tagadjuk azt a veszélyt, hogy az eddigi centralizmus bizonyos mértékű csökkentése, valamint az anyagi érdekeltség fokozása felszínre hoz bizonyos irányzatokat, amelyeknek célja a helyi érdekek és szükségletek érvényre juttatása és előnyben részesítése az egész társadalom érdekei és szükségletei előtt. Ezt a veszélyt főleg úgy kell elhárítanunk, hogy fokozott követelményeket támasztunk a vezető dolgozók politikai fejlettségével és gazdasági szakképzettségével szemben. Ugyanakkor azonban lényegesen növelnünk kell az ellenőrzés szerepét és színvonalát egész gazdaságunkban, szigorúbbá kell tennünk mércéjét és gyakorlatát, szervezetileg biztosítanunk kell és körül kell határolnunk az ellenőrzés egyes fajtáinak szerepét. Tökéletesítenünk kell a komplex gazdasági ellenőrzést és az állami, társadalmi érdekek védelmét. Elsősorban arról van szó, hogy egységesítsük az ellenőrzési rendszert, amelynek munkája kell hogy hozzájáruljon a hibák alapvető okainak kiküszöböléséhez. Az ellenőrzésnek idejekorán tárgyilagos tájékoztatást kell nyújtania a vezetés számára a feladatok teljesítéséről, tükröznie kell az emberek viszonyát a munkafeladataikhoz, értékelnie kell az adott állapotot, összehasonlítva a tervezett avagy kívánatos állapottal, hogy aktívan meg lehessen javítani a munka eredményeit és tökéletesíteni lehessen a káderek nevelését. Az ellenőrzés fontos feladata megállapítani, vajon az irányítás Irányvonala összhangban áll-e az élettel és a tényekkel. Az ellenőrzést tehát nem értelmezhetjük öncélúan, nem szigetelhetjük el az irányítás többi alkotó elemeitől, amelyekkel együtt oszthatatlan egészet alkot. Az igazi és tárgyilagos ellenőrzés szerepe kimondottan aktív, különösen ott, ahol a társadalom érdekeit, a szocialista tulajdont és törvényességet védelmezi. A szocialista ellenőrzés a nép eszköze, a társadalom érdekeit védi, tehát nem áll szemben a nép érdekeivel. A jogkör és a felelősség decentralizálásával nő a helyes ellenőrzés jelentősége és szerepe, mivel ez biztosítja a döntések és a feladatok teljesítésének egységét. Az ellenőrző tevékenységbe a legszélesebb mértékben be kell kapcsolni az alulról jövő ellenőrzést, amelyet minden polgár gyakorbl, valamint a felülről jövő ellenőrzést, amelyet az állami és a gazdasági apparátus dolgozói hajtanak végre. A felülről jövő ellenőrzés végrehajtása valamennyi vezető dolgozóra hárul. Ezzel kapcsolatban különösképpen azt kell hangsúlyoznunk, hogy mindenütt következetesen meg kell érteni azt, hogy az ellenőrzés nemcsak a speciális apparátus feladata, hanem a vezetés részét képezi, amely elválaszthatatlanul egybe kapcsolódik a tervezéssel, a szervezéssel és az egész Irányító tevékenységgel. Ebből mindenütt gyakorlati szervezési intézkedéseket kell levonni. Mindazok, akik Irányító tevékenységet folytatnak, kötelesek meggyőződni irányelveik és utasításaik helyességéről és teljesítéséről. Az illetékes ágazat, termelési szakasz, vállalat szükségleteit szolgáló ezen belső ellenőrzés oszthatatlan részét képezi valamennyi vezető irányító munkájának. A felülről jövő ellenőrzést gyakorolni kell továbbá a külső ellenőrző szerveknek, amelyek függetlenek az adott gazdasági szakasz vezetésétől és a népgazdaság irányítását szolgálják. Az ellenőrzés minőségének megjavítása közvetlenül összefügg a dolgozók ellenőrző tevékenységben való részvétele elmélyítésével, az alulról jövő ellenőrzés fejlesztésével, az aktivisták számának gyarapításával az ellenőrző apparátusban és azzal, hogy a dolgozókkal ismertetjük az ellenőrző tevékenység eredményeit. Az ellenőrzést nem tökéletesíthetjük a felülről és az alulról jövő ellenőrzés szoros kapcsolata nélkül. Ez az ellenőrzés hozzájárul a nép, az állam és gazdasági szervek egységének megszilárdításához, közös igyekezetre vezet, amelynek célja a központosított irányítás, az állami fegyelem, a gazdaságosság megszilárdítása, a társadalmi érdekek érvényesítése és a szocialista tulajdon védelme. Az irányítás új rendszere annyit jelent, hogy az ellenőrző tevékenységnek oly irányúnak kell lennie, hogy az eddiginél jobban és aktívabban szolgálja a népgazdaság fejlesztését. Az ellenőrző tevékenység új iránya a külső ellenőrző szerveknél és a belső ellenőrzés magasabb szerveinél elsősorban megköveteli az egyének, a munkakollektívák, az üzemek, a vállalatok, a termelési szakaszok és ágazatok érdekel, valamint az egész társadaiom érdekei közötti egység gondos ellenőrzését, hogy az egyéni érdekek alá legyenek rendelve az objektív érdekeknek, az egész népgazdaság szükségleteinek. Az ellenőrző tevékenység tökéletesítésén kívül egyszerűbbé kell tenni a népgazdaság ellenőrzési rendszerét. Ezzel kapcsolatban főleg arra kell törekedni, hogy az ellenőrzés az alapvető kérdésekre irányuljon, jobban felkészüljön és az eredményeket jobban kl tudja aknázni. Az ellenőrzési rendszer minőségének javítása és egyszerűsítése, a belső és a külső ellenőrzés együttműködésének lényeges tökéletesítésével, az ellenőrző tevékenység eredményeinek kölcsönös felhasználásával, általánosításával és ezen tevékenység egybehangolásával érhető el. Az Állami Ellenőrzésügyi Minisztérium, az Állami Tervhivatal, az Állami Statisztikai Hivatal, a Pénzügyminisztérium és a bankok ellenőrző és revíziós tevékenységének összhangba hozását a kormány ellenőrző szerveként az Állami Ellenőrzésügyi Minisztérium hajtja végre, amely egyben módszertanilag irányítani fogja az egyes reszortok és a kerületi nemzeti bizottságok ellenőrző szerveinek munkáját. Az ellenőrző apparátus egyszerűsítése érdekében az Állami Ellenőrzésügyi Minisztérium nem létesít állandó szerveket a kerületekben és a járásokban. A vállalatok és a szervezetek külső ellenőrző tevékenységének dandárja a bankokra hárul. A nemzeti bizottságok jogkörének lényeges bővítésére való tekintettel megszüntetik a Pénzügyminisztérium ellenőrző és revíziós szerveit és a kerületi nemzeti bizottságok mellett működő fő revizorok apparátusát átvezetik a kerületi nemzeti bizottságok apparátusába. A nemzeti bizottság tanácsa külön apparátussal fogy rendelkezni, hogy végrehajthassa az ellenőrzést és a revíziót szervezeti ellenőrző és általános szakosztálya keretében, míg revíziós szerveket nem létesítenek a tervező bizottságokban és a pénzügyi szakosztályokban. A nemzeti bizottságok többi szakosztályaiban csupán kivételes esetekben dolgoznak majd revíziós alkalmazottak. A nemzeti bizottságok tanácsainak ellenőrző szervei tevékenységüket azokra a vállalatokra és szervezetekre összpontosítják, amelyeket a nemzeti bizottságok irányítanak. Nem fogják ellenőrizni a központilag irányított szervezeteket és vállalatokat. Kivételt képeznek ebben azok a kérdések, amelyekben az ellenőrzésre kimondottan felhatalmazzák őket. Az ellenőrzés színvonalát úgy tökéletesítjük és tevékenységét úgy teszszük egyszerűbbé, hogy minden szervezeti egységben csupán egyetlen egy speciális szerv létesülhet az ellenőrzés és a revízió végrehajtása céljából. A nemzeti bizottságok irányításában bekövetkező változások Az irányítás gazdasági hatékonyságának fokozására teendő intézkedésekkel kapcsolatban a nemzeti bizottságok irányításának kérdéseit is meg kell oldani. Az a tény, hogy az országos pártkonferencia — amely feladatunkká tette a nemzeti bizottságok jogkörének lényeges kibővítését — határozatainak teljesítését általában sikerrel folytatjuk, és hogy a nemzeti bizottságok már jelenleg népgazdaságunknak a központilag irányított gazdaság elválaszthatatlan részét képező nagy részét irányítják, egyenesen megköveteli a decentralizációs intézkedések befejezését és a nemzeti bizottságok irányításának szakaszán is az irányítás új formáinak és módszereinek helyes alkalmazását az ipar terén bekövetkezett változások mellett. Törekvésünk célja az, hogy a nemzeti bizottságok terjedelmes gazdálkodása a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon az egész népgazdaság tervszerű fejlesztése feladatainak megoldásához és hogy e téren helyesen érvényesítsük a demokratikus centralizmus alapelveit. Most tehát arról van szó, hogy a párt irányelveinek megfelelően javaslatokat dolgozzunk ki a járási, városi és helyi nemzeti bizottságok jogkörének további bővítésére, másrészt pedig, hogy a nemzeti bizottságok által irányított gazdaságban is érvényesítsük az irányítás új módszerének alapelveit. Kölcsönös összefüggésben kell megoldani ezeket a feladatokat, anélkül, hogy a végrehajtó decentralizálós intézkedéseket elszakítanánk az irányítás, a megszervezés és az ellenőrzés új elveinek a nemzeti bizottságok egyes fokai szerint való alkotó kidolgozásától. Az irányítás új módszerének, a gazdasági törvények, anyagi ösztönző erők és anyagi érdekeltség kihasználásán épülő alapelveinek érvényesítésével azt akarjuk elérni, hogy a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó gazdaság irányítása, amely jellegével nagyon sokrétű, mivel felöleli a helyi ipar, építészet, mezőgazdaság, forgalom, közszolgálatok, kultúra és egészségügy területét, a többi közigazgatási adminisztratív tevékenységgel együtt, egyszerűbb legyen. Azt akarjuk elérni, hogy rugékonyabb legyen, hogy kiküszöböljük belőle a fölöslegesen közéékeit közigazgatási láncszemeket, a kettőséget és a paralelüzmust és hogy fokozzuk a nemzeti bizottságok által irányított vállalatok jogkörét. Ezzel együtt fontos, hogy a nemzeti bizottságok tanácsainak működése' jobban irányuljon az általuk igazgatott gazdaság irányításának, tervezésének és ellenőrzésének komplex kérdéseire és a gazdasági szervező munka végzésére. Ezzel kapcsolatban rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy magas színvonalon álljon a tervező bizottságok munkája, .alaposan felülvizsgáljuk a pénzügyi osztályok helyzetét és feladatait és méltányosan értékeljük a gazdasági ellenőrzés jelentőségét a nemzeti bizottságok rendszerében. A tervező bizottságok munkája színvonalának lényeges fokozásával szemben támasztott követelmény már akkor élesen előtérbe lépett, amikor megkezdtük a nemzeti bizottságok jogkörének és felelősségének növelését a gazdasági és kulturális kérdésekben. Az a törekvés, hogy a tervező bizottságokból olyan alkotó és kezdeményező szerveket alakítsunk, amelyek az országos érdekeknek megfelelők, képesek legyenek területi keresztmetszetben kidolgozni a távlati fejlődési terveket, eddig csak részlegeredményekkel járt. Megjavult e szervek káderekkel való ellátása és módosult munkatársaik száma, minőségi fordulatot azonban nem értünk el. Az irányítás új módszere alapelveinek érvényesítése tehát fontos eszköz arra, hogyan teremtsük meg a szervező bizottságok munkája minőségi megváltozásának feltételeit, hogy tevékenységük teljes mértékben a hosszúlejáratú távlati tervek kidolgozására, a komplex gazdasági és kulturális építés tervezésére irányuljon a kerületekben, járásokban és az egyes helyeken, a helyi forrásokból származó nyersanyag és anyag célszerű elosztására, aktíváinak kibővítésére és a politikailag és szakmailag képzett dolgozókkal lehető legnagyobb számban való együttműködésére irányuljon. E célból az állandó munkatársak kis csoportja körül meg kell alakítanunk az önkéntes munkatársak — az ipar, mezőgazdaság, iskolaügy, kultúra stb. terén működő legtapasztaltabb dolgozókból összetevődő aktivisták széleskörű aktíváit. Az irányítás gazdasági hatékonyságának fokozása megköveteli, hogy biztosítsuk a pénzügyek aktív hatását abban, hogy a nemzeti bizottságok még hasznosabb munkát végezzenek az egész társadalom számára. A pénzügyi osztályok helyzetében és új feladataiban tehát még szembetűnőbben le kell rögzítenünk ezt az elvet. Továbbá szó van a pénzellátás olyan egyszerűsítéséről, aminek hatása közvetlenül megmutatkozik majd az egyes osztályok, igazgatóságok és nemzeti bizottsági tanácsok tevékenységében. A végrehajtó intézkedések a nemzeti bizottságok egész rendszerében rendkívül fokozzák az ellenőrzés jelentőségét. A nemzeti bizottságok tanácsai a rájuk bízott gazdasági szakasz irányításában olyan ellenőrzési rendszerrel rendelkezzenek, és állandóan erre támaszkodjanak, amely biztosítja a hatékony gazdasági ellenőrzést, pontosságot, egységességet, a formaiasság kiküszöbölését és az öszszes ellenőrző intézkedések tervszerű irányítását, az ellenőrzés bárminemű ösztönösségének kiküszöbölését. Ennek a rendszernek hatékony eszköze (Folytatás az 5. oldalon.)