Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-28 / 59. szám, péntek

Világ proletárjai; egyesüljetek j SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. február 28. péntek 30 fillér XI. évfolyam, 59. szám. B ipar és az építészet irányítása nagyvonalú átszervezésének, á a tervezés, pénzellátás és anyagi érdekeltség új módjának g alapvető lényege az a törekvés, hogy az irányítás egész § rendszerében helyesebben érvényesítsük a demokratikus (j centralizmus lenini alapelvét, ami azt jelenti, hogy jobban q összekössük a kommunista párt politikájának egységes q megvalósítását a dolgozók kezdeményezésének maximális kihasználásával és fejlesztésével. K (V. ŠIROKÝ ELVTÁRS BESZÉDÉBŐL) 1 A népgazdaság irányításának űj alapelveik Viliam Široký eivtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának 1958. február 25-i ülésén Elvtársak! Központi Bizottságunk már tavaly októberben levéllel fordult a dolgozó néphez, hogy mondjon véleményt a szocialista építésben és a népgazdaság fejlesztésében elért eredményeinkről, hogy mondjon véleményt a második országos pártkonferencia irányelveinek és határozatainak teljesítésében elért eredményeinkről. Megvitatásra előter* jesztettük az ipar irányítása gazdasági hatékonysága fokozásának elveit és azokat a további feladatokat is, melyek hazánk szocialista építése betetőzésének útján várnak megoldásra. Az országos vita rendkívül nagy jelentőségű, nagy politikai és gazdasági hatású akció volt. Ezért helyén való, hogy kellő figyelmet szenteljünk a vita lefolyásának és eredményeinek. Ha a ma megtárgyalásra kerülő intézkedések fő értelme a dolgozók részvételének lényeges fokozása a népgazdaság irányításában, akkor már az országos vitában rendkívül jelentős módon megnyilvánult e részvétel. Jó tapasztalatokat szereztünk már a második pártkonferencia körül folyt vitában, széles alapon új módszerekkel nemrégen hajtottuk végre a beruházási építkezés felülvizsgálását és a népgazdaság hatékonyságának fokozását szolgáló feladatok felülvizsgálását. Az országos vita ily módon további jelentős lépést jelent előre a szocialista demokratizmus elveinek elmélyítésében. A vitában nem ezrek és tízezrek, hanem a dolgozók százezrei és milliói vettek részt. Nem akadt egyetlen üzem, egységes földmüvesszövetkezet, éptíkezési hely, hivatal vagy intézet, melynek dolgozói az ország igazi uraiként ne vitatták volna meg aktívan és érdeklődéssel az előterjesztett kérdéseket. A szocialista demokrácia olyan gyakorlati megnyilvánulása volt ez, amint azt elképzeljük és ahogyan tovább kell mélyítenünk és fejlesztenünk a szocialista rendszer további szilárdításának és a szocialista építés erősítésének érdekében. Az országos vita egyszersmind megmutatta pártunk és népünk szilárd kapcsolatát, azt a bizalmat és tekintélyt, melyet pártunk a dolgozó nép köreiben élvez s ugyanakkor még jobban megszilárdította a párt és a nép egységét, tömörségét, akaratát és elszántságát, hogy a szocialista építés betetőzésének útján a párt vezetésével minden nehézséget és akadályt legyűr. Az országos vita továbbá megmutatta a Nemzeti Front szilárd egységét és pártunk körüli felzárkózását. Nemcsak a szakszervezetek és az ifjúság, hanem a Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok is aktívan és jelentőségének teljes mértékben való felfogásával vettek részt a vitában. Az országos vita jellegzetes vonása az a pozitív, alkotó módszer volt, mellyel dolgozóink valódi gazdák módjára vitatták és oldották meg hazánk létfontosságú kérdéseit, s az a bizalom, mellyel pártunkra tekintenek mint olyan erőre, amely a nép érdekeinek és szükségleteinek megfelelően a legbonyolultabb problémákat is megoldani képes. Nagyon fontos tény továbbá, hogy a felelősségteljesen, a mély bírálat és önbírálat szellemében irányított országos vita pozitív folyama, tában úgyszólván nem is hallatszottak destruktív, ellenséges hangok. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva pártunk továbbra is szilárdítani fogja kapcsolatát a néppel, érvényesíteni fogja vezető szerepét a tömegek körében, felülvizsgálja munkája eredményeit, felülvizsgálja határozatainak helyességét, megnyeri a dolgozók széles rétegeit, hogy aktívan vegyék ki részüket irányelveinek megvalósításából, megnyeri őket arra, hogy egyre aktívabban vegyenek részt a népgazdaság irányításában és az államigazgatásban. Az országos vita továbbá megmutatta, hogyan tanultak meg munkásaink, parasztjaink, értelmiségeink a bonyolult gazdasági kérdésekben is tájékozódni, hogyan fognak konkrétan és gyakorlatilag e kérdések megoldásához. Megmutatta öntudatos, felelősségteljes viszonyukat üzemük, szövetkezetük, községük vagy járásuk problémáihoz és ami különösen fontos, egész társadalmunk, egész népgazdaságunk problémáihoz. Ez bizonyítja, milyen nagy útat tettek meg dolgozóink pártunk vezetésével 1948 Győzelmes Februárja őta, hogyan születik és szilárdul a munkához, az államhoz, a szocialista tulajdonhoz való új szocialista viszony. Ebben az értelemben már az országos vita lefolyása maga is nagy segítséget jelent népgazdaságunknak nemcsak azzal, hogy értékes indítványok és javaslatok tömegét eredményezte, hanem azzal is, hogy jelentősen hozzájárult a szocialista társadalom legfontosabb termelőerejének további fejlesztéséhez, a dolgozók tetteket szülő aktivitásának kibontakoztatásához. Az országos vita tehát népgazdaságunknak és valamennyi fokon való irányításának sokoldalú tüzetes elemzése volt. A dolgozók reagájtak üzemeik tervteljesítésének problémáira és nehézségeire. Rámutattak a különféle lehetőségekre és tartalékokra, ami azt bizonyítja, hogy egyre jobban megértik a népgazdaság hatékonysága fokozásának szükségét, amint arra pártunk tavaly rendkívül nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a párt irányvonala táptalajra talált népünk széles tömegeiben. A vita pártunk szervezőképességének vizsgája is volt és nagy tapasztalatokat eredményezett további munkánk számára. A párt által és a párt vezetésével főként a szakszervezetek és a nemzeti bizottságok által szervezett gyűlések, összejövetelek, aktívák és értekezletek ezrei megmutatták, hogy pártunk nagyon hatékonyan tudja megoldani a tömegek szervezőinek feladatát. Jó eredményekre vezet a párt, a szakszervezetek, az állami és gazdasági szervek pártunk vezetésével megvalósított egységes és szervezett fellépése. Ez bizonyítja, milyen helyes és hatékony a széleskörű aktívával végzett munka. A Központi Bizottság a vita politikai és szervezési biztosítására számos brigádot küldött a kerületekbe és járásokba. A brigádosokban a pártmunkások mellett nagy számban működtek a szakszervezetek, minisztériumok és megbízotti hivatalok dolgozói*is, akik a kerületi és járási pártbizottságok aktivistáival együtt éppúgy, mint pártunk alapszervezetei, a szakszervezetek és a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak ezrei nagy érdemeket szereztek az országos vita sikereiben. Végül értékelni kell, hogyan gyarapították ismereteiket pártunk funkcionáriusai és a pártmunkások, hogyan hatoltak a bonyolult problémák mélyére, és hogyan vannak ma sokkal jobban felvértezve politikai és szervezői munkájukban. Az országos vita lefolyásával pártunk XI. kongresszusa ideológiaipolitikai előkészületeinek jelentős részévé vált. Pártunk politikájának számos alapvető problémájáról, az állam gazdasági szervezői szerepéről folyt a vita. Élénk vitát váltott ki a felépítmény és az alap .kérdése szocialista építésünk viszonyai közepette. E kérdésekkel kapcsolatban XI. kongresszusunk kétségtelenül álláspontot fog elfoglalni. Tekintettel az országos vita nagy politikai jelentőségére, helyes lesz, ha biztosítjuk a dolgozók nagyfokú aktivitását az üzemek, vállalatok, egységes földművesszövetkezetek kérdéseinek megoldásában, amilyen kérdés például munkájuk hatékonyságának fokozása, a termelés meglevő forrásainak hatékony kihasználása és új források feltárása, hogy ez az aktivitás állandó jelenség legyen, egyre elmélyüljön és mentesüljön mindennemű formalizmustól. Az irányítás gazdasági hatékonysága növelésének fokozása kérdéseivel kapcsolatban elhangzott hozzászólásokból egyöntetűen kitűnik, hogy dolgozóink helyes és időszerű intézkedésnek tartják az ipar irányítása új módszerének elveit. A vitából az is kitűnik, hogy a dolgozók teljes mértékben egyetértenek a demokratikus centralizmus lenini elvével, amelyből a népgazdaság tervezésének, pénzellátásának és megszervezésének módosítására tett javaslatok kiindulnak. A szocialista építés tapasztalatai igazolják, hogy a demokratikus centralizmus elve a szocialista társadalom alapvető és változatlan alapelve, amely lehetővé teszi, hogy harmonikusan összekössük az egész társadalom és minden egyes dolgozó érdekeit. Teljes mértékben beigazolódott szocialista társadalmunk ama további alapelvének helyessége, hogy a népgazdaság fejlesztése csak a tudományosan kidolgozott népgazdasági terv alapján és egy központból biztosítható sikerrel. Dolgozóink sok ezer hozzászólása és javaslata az irányítás új módszere előterjesztett alapelveinek tökéletesítésére irányul. Az országos vitában elhangzott hozzászólások nagyon értékesek az irányítás kérdéseinek további kidolgozása és a végleges konkrét javaslatok előkészítése céljából. Túlnyomó többségüket elfogadtuk. Túlnyomó részük az egyes ágazatok szervezeti kiépítésének kérdéseit érintette. A többi kérdésekkel — tehát a tervezés és pénzellátás kérdéseivel — kapcsolatban aránylag kevesebb hozzászólás hangzott el, ami annak a következménye, hogy a vitára a minisztériumok és a szervezetek konkrét javaslatait terjesztettük elő, míg a többi kérdéseket még nem elég konkrét formában dolgoztuk ki. Továbbra is elsőrendű feladat a népgazdaság hatékonyságának fokozása Abban az időben kezdjük meg az új irányítási módszer bevezetését, amikor hazánk szocialista építését jelentős fellendülés jellemzi. Az előttünk álló közvetlen feladat: be kell fejeznünk a szocializmus anyagi termelési alapjának építését. A szocialista szektor a mezőgazdasági termelésben is túlsúlyba jutott már és a szántóföldeknek több mint kétharmad részén gazdálkodik. A kistermelők szektorának részaránya a nemzeti jövedelem képzésében körülbelül csak 5 százalékot tesz ki. A társadalmi átalakulásokat a gazdaság gyors fejlődése kíséri. Az ipari termelés az utóbbi években átlagosan 10 százalékkal fokozódott és több mint 200 százalékkal múlja felül az 1937. évi ipari termelést. A lakosság személyes fogyasztása a legutóbbi két év alatt 14 százalékkal fokozódott. Bizonyos stagnálás leküzdése után a beruházási építkezés is fokozódik, a legutóbbi két év alatt 31 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági termelésben is bizonyos pozitív eredményeket értünk el. Egyidejűleg azonban, látnunk kell, hogy hazánk szocialista építésének gyors fejlődése komoly nehézségekkel és problémákkal jár. Nem volna helyes, ha lepleznők azt a tényt, hogy főként az utóbbi két évben jelentős nehézségekkel és akadályokkal küszködve biztosítjuk a népgazdaság fejlesztését és a társadalom anyagi és kulturális színvonalának emelkedését. Ezek a nehézségek abban mutatkoznak, hogy a gazdasági problémákat a források és a szükségletek közötti nagyon feszült helyzetben és egyes fontos szakaszokon elégtelen tartalékokkal vagyunk kénytelenek megoldani. Ezért egyes problémákat nem oldunk meg elég gyorsan és gazdaságilag eléggé hatékonyan, s irányító szerveinknek gyakran az akut szükségletek okoznak gondot. E probléma lényege abban van, hogy korántsem használjuk ki a szocialista rendszerünk adta összes lehetőségeket és a termelőerők színvonalát arra, hogy kellőképpen fejlesszük a forrásokat és a népgazdaság fejlődésének olyan forrásait teremtsük meg, melyekből kellő mértékben nyerhetnénk eszközöket a beruházási építkezésre, a műszaki fejlődésre, a mezőgazdaság szövetkezetesítése gyors fokozásának anyagi biztosítására, a honvédelem biztosítására, s egyszersmind a lakosság életszínvonalának tartós emelésére. Kétségtelen, gazdaságunk eíyan erős, hogy a helyes arányok betartása mellett minden szükségletet ki tud elégíteni. Természetesen csak akkor, ha biztosítjuk a népgazdaság szakadatlan és gyors fejlődését, a munka termelékenységének gyors fokozódását, s ha gyorsabb ütemben fogjuk tudni csökkenteni az önköltségeket, egyszóval ha a Központi Bizottság tavalyi februári irányelvei szerint következetesebben fogunk haladni a népgazdaság hatékonyságának fokozása útján. A fejlődés gyors üteme természetesen nagy igényeket támaszt az anyagi- és nyersanyagforrásokkal szemben. Ezért az idén még sürgetőbb az a követelmény, hogy betartsuk a nagyfokú hatékonyságot, gondosan takarékoskodjunk a társadalom anyagi és pénzforrásaival. Tavalyi eredményeink arra a következtetésre jogosítanak fel bennünket, hogy már bizonyos eredményeket elértünk a népgazdaság hatékonyságának fokozása útján. A tervhez viszonyítva nagyobb mértékbe^ csökkentettük az önköltségeket. A termelési anyagköltségek alakulásában 1956-hoz viszonyítva bizonyos javulás következett be. Forrásaink gyarapítását illetően bizonyos eredményeket értünk el a szénfejtésben, a kohászatban és az építőanyaggyártásban. Nem sikerült azonban sikeresen megoldani a választék szerinti egyenletes tervteljesítés biztosításának problémáját, lassan halad előre egyes döntő fontosságú új termelőkapacitások építése, meglassúlt a mezőgazdasági termelés fejlődése. Mindez azt bizonyítja, hogy még nem értünk el döntő fordulatot a népgazdaság hatékonyságának fokozásában, az idén is fennáll a feszültség az állandóan fejlődő gazdaság forrásai és szükségletei között s ez az év még nehezebb lesz, mint a tavalyi. Nagy erőfeszítést kell tennük a folyó év igényes terveinek teljesítésére. Fontos, hogy a hatékonyság problémájának sikeres megoldása necsak egyes szakaszokra korlátozódjék, hanem hogy a népgazdaság egész frontján döntő javulást érjünk el. Igaz, hogy nem minden probléma függ össze a hatékonyság fokozásával. Vannak rövid időre vonatkozó problémák, melyeket nyomban megoldhatunk. A hosszú időt igénylő, bizonyos termeiéri szerkezeti változások útján megoldható problémák megoldását a harmadik ötéves terv távlati s hosszúlejáratú terveinek és az 1975-ig terjedő terveknek kidolgozásával kötjük össze. A problémák egész sorának megoldása azonban a mindennapi élet ügye. Az öszszes fokú irányító szervek következetességétől, a felelősség következetes megkövetelésétől, a szigorú és következetes ellenőrzéstől függ. Tőlünk függ, milyen művészettel tudjuk megszervezni és fejleszteni a dolgozók kezdeményezését és kihasználni e kezdeményezés fejlesztésében rejlő tartalékokat. Attól függ, hogy a hatékonyság fokozásáért folyó küzdelembe valóban tömegeket vonjunk be és hogy népgazdaságunk alapvető fejlődési kérdései megoldása színvonalának emelése érdekében és i dolgozók tömeges kezdeményezésének ösztönzése érdekében helyes és következetes intézkedéseket tegyünk az irányítás színvonalának emelésére. Az ipar új irányítási módszerének bevezetésével kapcsolatban az áll, hogy levezetésének fontos feltétele a tartalékok elegendő mennyisége, hogy folyamatos anyagszálítás, vásárlás lehetősége nélkül nem tudnak kellőképpen hatni a gazdasági ösztönző erők. Tény, hogy a tartalékok hiánya a népgazdaság egyes szakaszain komoly fogyatékosság és megteremtésük sürgős feladatunk. Viszont fordítva is feltehetnők a kérdést. Az új irányítási módszer nélkül nem tuďjnk olyan gyorsan t; rtalékokat létesíteni. Az irányítás megszervezésének és módszerériek javításával, a decentralizálással és az alsóbb fokú ň ányltás jogkörének bővítésével éppen jobb feltételeket akarunk teremteni a népgazdaság komoly problémáinak gyorsabb és sikeresebb megoldására, hegy a dolgozók fokozottabb részvétele mellett mindennemű tartalékok hatékonyabb feltárását és felhasználását lehetővé tevő konkrét feltételek nagyobb ismeretével oldju'c meg ezeket. Ezért helyes lesz, ha az elégtelen tartalékkészletek mellett is bevezetjük az új irányítási módszert, de egyúttal tudatosítanunk kell, hogy anyag- és devizatartalékok létesítése nemcsak az irányítás gazdasági hatékonyságénak biztosítása, hanem a népgazdaság tervszerű arányos fejlesztése szempontjából is sürgős és jelentős feladat. Ellenségeink előszeretettel hangoztatják, hogy az irányítás módjában eszközölt változások kiutat jelentenek az ínségből, vagy pedig az irányítás eddigi módjának csődjét bizonyítják. Egyiket sem. Semmilyen Ínségbe vagy csődbe nem jutottunk. Nem térünk vissza az irányítás régi tőkés módszereire és nem keresünk megváltást kétes revizionista kísérletekben. Gazdaságunk és államunk építésének és irányításának alapelve továbbra is a demokratikus centralizmus lenini elve, amely az alapvető kérdésekben a központosított irányítást az irányítás alsóbb láncszemei kezdeményezésének maximális fejlesztésével és a dolgozóknak a népgazdaság irányításában és az államigazgatásban való egyre nagyobb méretű részvételével kapcsolja ôssže. Az irányítás terén foganatosított ilyen intézkedéseink alkotó módon továbbfejlesztik a demokratikus centralizmus alapelveit. Ez megfelel a termelőerők népi demokrácia fennállása alatt elért fejlődése színvonalának és további sikeres fejlődésük szükségleteinek. A népgazdaság fejlesztése irányításának új módszere hazánk szocialista építése sikeres fejlődésének a terméke. Felette fontos részét képezi annak a széleskörű küzdelemnek, melyet pártunk hazánk szocialista építésének betetőzéséért főlytat. Megmutatja, milyen alkotó módon kezeli pártunk a szocializmus fejlődése érett kérdéseinek megoldását, ezt az egyenesen fordulatszerű poli4 tikai jelentőséggel és tartalommal bíró ügyet. Fontos, hogy megváltoztassuk a tervezés és pénzellátás egész rendszerét, az irányítás egész rendszerét úgy, hogy kiküszöböljünk mindent, ami a dolgozók alkotó aktivitásának kibontakozását gátolja, hogy ez az aktivitás és kezdeményezés még nagyobb intenzitással és hatással mutatkozzék meg a szocialista építés érdekében kitűzött gazdasági és politikai célkitűzéseink megvalósításában. Szocialista demokráciánk tág teret nyit a dolgozók kezdeményezése széleskörű áramlatának. Ezen az alapon tovább kell fokoznunk dolgozóinknak az irányításban és az igazgatásban való részvételét és meg kell gyorsítanunk a gazdasági és társadalmi szocialista átalakulások folyamatát. A szocializmus öntudatos, tervszerű építésének marxi-lenini elméletét tartjuk szem előtt. Ezt valósítják meg a párt- és a szocialista állam (Folytatás a 2 oldalon!