Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-28 / 59. szám, péntek

(Folytatás az 1. oldalról) vezetésével a dolgozók tömegei. Az irányítás új módszerének bevezetésével megvalósított intézkedések globálisan, lényegükben és egész felfogásukban szocialista demokráciánk törvényszerű új fejlődési fokát képezik. Jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a nép erkölcsi-politikai egysége és szocialista öntudata újabb, magasabb színvonalon erősödjék, olyan színvonalon, amely megfelelne a szocialista termelési viszonyok győzelmének, amire a szocialista építés befejezése érdekében törekszünk. Tehát nem szükkörü gazdasági ügyről, hanem elsőrendű politikai ügyről, a tömegek körében végzett, az irányításban valő részvételük során szerzett mindennapi ismereteikre teljes mértékben támaszkodó eszmei, politikai és nevelőmunka további fejlesztése szempontjából nagyhatású intézkedésről van szó. Az irányítás színvonalának emelésére tett intézkedések azonban nem jelentenek valamilyen csodaszert, amely egyszeriben megszüntetné a népgazdaságunk fejlődésében és mindennapi életünkben felmerülő nehézségeket. A nehézségek kiküszöbölésére vezető alapvető erő pártunk munkája, a kommunisták nagyfokúan aktív és kezdeményező fellépése, a dolgozók tömegei körében végzett fáradhatatlan munkája. Ebben az értelemben az új irányítási rendszer csupán eszköz, mely nekünk, kommunistáknak sokkal hatékonyabb eszközöket ad kezünkbe a tömegmunkának új színvonalra való emelésére. Éppen annak tudatában, milyen hatékony eszközt kap ezzel kezébe minden kommunista, biztosítanunk kell, hogy ezeket az intézkedéseket mindenütt teljes politikai lényegükben fogják fel, hogy ingadozás nélkül bátran de megfontoltan, pártunk irányelvei alapján valósítsák meg. MMiiii. j cuai iicui u yox-uaaayi uiuimaja, a nuiiiuiuiiiaiaiv iiayjriuivuaii alapjai! VrilUäl LScm lllty. Az ipar és az építészet új megszervezésének egyes problémáiról Elvtársak! A vállalat igazgatója egyes feladató- a prágai ČKD nagyvállalattal, kiaknázhatja A Központi Bizottság feladata, hogy mai ülésén jóváhagyja az ipar és a? építészet megszervezésének folyó év> áp ilis 1-vel bevezetendő új rendszerét, valamint a tervezés és pénzellátás új módszerének fő elveit. Az iparban és az építészetben április 1-vel bekövetkező szervezeti változások az irányítás gazdasági hatékonyságának fokozására irányuló intézkedések komplexuma megvalósításának kezdetét jelentik. Ebbe a komplexumba tartoznak még a tervezés, a pénzellátás és az anyagi érdekeltség terén teendő intézkedések és az ellenőrzés terén foganatosítandó intézkedések. A szervezett intézkedések végrehajtását tehát nem értelmezhetjük az irányítás színvonalának emelésére irányuló többi intézkedésektől függetlenül elszigetelt intézkedésekként, haném ezeknek oszthatatlan szerves részeként. Az országos vita teljes mértékben megerősítette az ipar új megszervezésének ama alapelveit, melyeket pártunk Központi Bizottsága tavalyi szeptemberi ülésén hagyott jóvá. Ezeknek az elveknek megfelelően és a vitából eredő javaslatok tekintetbe vételével konkrét javaslatokat dolgoztunk ki az egyes ipari ágak megszervezésére. A szervezés formáinak megválasztását illetően a javaslatok természetesen jelentősen eltérők, amint az az egyes ágak sajátosságainak és konkrét szükségleteinek megfelel. Az ip&r szervezeti felépítésére tett javaslatok a közvetlenül a minisztériumok által irányítandó termelésigazdasági egységek alábbi két formájából indulnak ki: Először. A termelési-gazdasági egységeket túlnyomó részben komplex felszerelésű és rendszerint bizonyos termelési szakaszt, vagy annak egységes részét magában foglaló vállalatok formájában szervezzük meg. E célból az eddigi vállalatokat rendszerint nagy vállalati egységekbe olvasztjuk. Az egybeolvasztott vállalatok képezik majd az új nagyvállalat termelési egységeit. így például ószszevonjuk a mai Mladá Boleslav-i, vrchlabyi, kvasinyl gépkocsiüzemeket és ezekből új vállalat, a Mladá Boleslav-i Gépkocsigyár jön létre, melyben a személykocsik gyártását összpontosítjuk. Ezeknek magva, vezető egysége. irányító szerve a legnagyobb termeléssel bíró üzem lesz, mely a többi üzemek alszállítmányait komplettizálja és egységes tervvel képes biztosítani az összes együttműködő üzemek progresszív technikai fejlődését. Az említett esetben ez a Mladá Boleslav-i Gepkocsigyár lesz. Más esetekben egy vagy több nemzeti vállalatot társíthatnak össze bizonyos nemzeti vállalattal. Ebben az esetben az új nemzeti vállalat irányítóvállalatból és mellékvállalatokból, vagy $hogy néha mondják, levált vállalatokból áll. A vezető vállalat igazgatója egyúttal az egész nemzeti vállalat igazgatója is. Mellékvállalatok azokban az esetekben létesülhetnek, amikor az eddigi végtermékeket készítő, a vevőkkel és szállítókkal széleskörű kapcsolatokat fenntartó nagyvállalatokról van sző. Teljes vállalaton belüli önálló elszámolással fognak bírni és megkapják a hosszútartamú anyagi érdekeltség normatíváit is. így például a használati porcelántárgyakat gyártó üzemeket összpontosító Karlovy Vary-i Porcelángyár n. v.hoz melléküzemként társítják a duchcovi porcelándíszműveket gyártó Keramikagyárat. Az eddigi kisvállalatokat vagy pedig azokat a vállalatokat, melyeknek nincsenek meg az előfeltételei a bővült jogkör gyakorlására és a nagyobb felelősség vállalására, üzemekként nagy vállalatokba vonjuk be. Az üzemek elsősorban a felelősségből eredő tervfeladataira irányuló hosszúlejáratú érdekeltség elemeivel lehetőség szerint bővített üzemen belüli önálló elszámolás elvei alapján létesülnek. A vállalat igazgatója egyes feladatokat és jogokat, főként a termelés operatív irányításában az üzemvezetőségre ruházhat. Különösen nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy az eddigi kisvállalatok a jövőben a vezető üzem fejlett szervezési, műszaki, tervezési és kísérleti alapjára támaszkodhatnak. Látható tehát, sokkal jobb tényleges helyzetük és konkrét lehetőségük lesz a mostaninál, amikor a terv kérdéseiről és a többi vállalatokhoz való bonyolult viszonyaikról a minisztériumban döntöttek. A vállalati statútum ugyan formálisan nagy jogokat adott, a gyakorlatban azonban nem volt lehetőségük e jogok érvényesítésére, eltekintve attól, hogy a többi vállalatokhoz hasonlóan a mai napig sem viselik magukon a vállalati tevékenység leglényegesebb jeleit, mint például az önellátást és értékesítést, s a kisebb és kisvállalatoknál a fejlődést és hogy most a vállalatoknak effajta tevékenységét bevezetni mind a gazdaságosság, mind a káderek teljes kihasználása szempontjából célszerűtlen lenne. Már maguk az ipar szervezési módosításai is jelentős eredményekkel járnak. Lehetővé teszik a termelés mélyreható szakosítását és azt, hogy célszerűbben osszuk szét a termelési programokat, kihasználjuk a tipizálást és a normalizálást a termelési sorozatok növelésére, a kétvágányúság kiküszöbölésére a műszaki fejlődésben, lehetővé teszik továbbá a műszaki káderek fokozottabb mértékű igénybevételét, ami hozzájárulást jelent a munkatermelékenység fokozásához, a termékek minőségének javításához és az önköltség csökkentéséhez. Egyes esetekben így közvetlenül létrejön a teljesítőképességek kibővülése, valamint az, hogy az adott termelési lehetőségek mellett az eddiginél több terméket termelhetünk. Ennek tanúbizonyságául számos példát sorolhatunk fel. Megemlítem például az új prágai ČKD vállalatot, mely az eddigi ČKD Stalingrad, ČKD Sokolovo, a slanýi Šverma-iizem, a žandovi Átmos, a prágai HEFA, a radotini Stavoloko üzemek egyesülésével jön létre. A vezető vállalat a prágai ČKD vállalat lesz, a slanýi Šverma üzem a segédváltalat szerepét tölti majd be és a többi eddigi vállalatok üzemenként Illeszkednek be a szóban forgó vállalatba. Ezzel elsősorban a következő előnyöket érjük el: Elsősorban létrejön annak a lehetősége, hogy a prágai ČKD vállalat ellássa a fő es végleges szállító funkcióját, mégpedig 29 fajtájú komplett beruházási egészet képező gépi berendezések esetében. Ez a vállalat a jövőben nem lesz már csak berendezési részek alszállítója. Az új vállalat azonkívül el lesz látva tervezési és egyes szerelési részlegekkel is. Az új vállalat létesítése által létrejön annak a lehetősége, hogy a vállalatban összpontosítsuk szerszámok előállítását, termelési berendezések generál-javításait, normalizált alkatrészek gyártását, modellek raktározását, stb., ami igen nagy jelentőségű a munkatermelékenység, valamint a szakosítás elterjesztése szempontjából. Az öntvények, valamint egyes kovácsolt részek tekintetében való együttműködés a Jövőben az egyes vállalatok egymás közötti Ugye lesz, míg eddig ezt az egyes minisztériumok és a vállalaton belüli tevékenység útján Irányították. Az új vállalat e tevékenysége által komplexebb módon végezheti teendőjét. Például a mai ČKD Sokolovo vállalat nagy szerszámkészítő műhellyel rendelkezik, mely gyártmányaival kisegíti a többi üzemeket. Ezzel szemben a ČKD Sokolovo vállalat valamennyi termékének előállításához elektrotechnikai berendezéseket Igényel, melyek ma a ČKD Stalingrad vállalatban készülnek. Azzal, hogy a vállalatokban összpontosítjuk a szakosztályokat és ellátjuk őket tervkidolgozási és szerelési részlegekkel, lehetővé válik a szállítási határidők lerövidítése és a kereskedelmi tárgyalások könnyebbé tétele Is. Például a Slanýban gyártott nehéz gépekről és a hozzájuk szükséges elektrotechnikai berendezésekről, melyeket Vysočanyban gyártunk, a jövőben egy helyen dönthetünk majd. Jelentős mértékben emelkedik a radotíni Stavoloko-üzem fejlesztése, mely eddig mint önálló, de elszigetelt vállalat csak igen csekély mértékben fejlődött és nem volt lehetősége arra, hogy gyökeresen átépítse termelési berendezéseit. Azzal, hogy i jövőben egy vállalatot képez majd a prágai ČKD nagyvállalattal, kiaknázhatja majd a vállalat jól kiépített kutatási, fejlesztési és szerelési részlegeit és a minisztériumokkal való hosszantartó tárgyalások nélkül is elvégezheti berendezései gyökeres átépítését, aminek igen kedvezően kell megnyilvánulnia a szóban forgó üzem fejlesztésében is. Megemlítek még egy példát: nyolc nagy, táblaüveget gyártó üzem egy termelési ágazatot képez, mely gazdaságunkat ellátja ablaküveggel, tüköriiveggel, biztonsági üveggel és más üvegfajtákkal is. Ezek az üzemek eddig úgy voltak megszervezve, hogy négy nemzeti vállalatot képeztek, melyeket a Közszükségleti Cikkek Minisztériumának főosztálya irányított. Az új szervezés alapján a nyolc üzem egy vállalatban egyesül — a táblaüveget gyártó vállalatban, mely közvetlenül az illetékes minisztériumnak lesz alárendelve. Az új vállalat legfőbb feladata az lesz, hogy biztosítsa a népgazdaságunk, az adott esetben különösen építészetünk, gépkocsitermelésünk és külkereskedelmünk szükségleteinek kielégítését. Az említett termékekben hazánkban hiány mutatkozik. Az új vállalat létesítésével lehetőség n.yilik majd arra, hooy felhasználjuk az eddigi lehetőségeket a termelés fokozására. Az egesz szóban forgó ágazat teljesítőképessége kizárólag e vállalat operatív rendelkezésére áll majd s a vállalat jogosult lesz, hogy közvetlenül tartson fenn partnereivel szállítási és vásárlási kapcsolatokat. Ezzel adva lesz annak a feltétele, hogy az eddiginél sokkal rugalmasabban tárgyaljon meg szállításokat, szállítási határidőket, s ossza szét a rendeléseket az egyes üzemekben, korlátozza a termelési programok fölösleges módosításait, az időveszteségekét és mindezzel az eddiginél sokkal jobban aknázhassa ki a rendelkezésére álló termelőképességeket. Az új vállalat igen fontos feladatai közé tartozik majd, hogy elérje termelése, valamint termékei lehetőleg legmagasabb technikai és technológiai színvonalát. Ehhez nagymértékben hozzájárul majd az Is, hogy az Illetékes kutatóintézet közvetlenül alá lesz rendelve az új vállalatnak. A vállalat vezetőségének így közvetlen lehetősége nyílik majd arra, hogy a kutatók tevékenységét a megoldandó lényegbevágó feladatokra irányítsa. Megemlítettem már, hogy táblaüvegben eddig még nem fedezzük teljes mértékben népgazdaságunk szükségleteit. Ezért foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a legközelebbi években e célból egy új üzemet építünk fel az országban. Kétségkívül fejlődő jellegű beruházásról lesz szó, melynek pénzügyi fedezését központosított állami forrásokból biztosítjuk majd. Az új üzem közvetlen beruházójának szerepét betöltő új nemzeti vállalatra hárul majd a felelősség az üzem felépítésének tökéletes előkészítéséért és megvalósításáért. Ez kétségkívül nemcsak a vállalatra, hanem az államra is előnyös lesz. Senki mástól, mint az új üzemet építő vállalat vezetőségétől és összes alkalmazottaitól kell elvárnunk a legnagyobb gondosságot és érdeklődést a jő minőségű tervezési előkészítő munkák, valamint az iránt, hogy megrövidítsék az építkezéshez szükséges időt, hogy az üzem műszaki és technológiai szempontból a legmagasabb színvonalon álljon s így haladó minőségi mutatókat tudjon elérni, s az üzem emellett a lehető legalacsonyabb költségekkel épüljön fel. Másodszor. Szükséges és indokolt esetekben sor kerül egyes vállalatok szövetségek formájában való csoportosítására. Ez különösen akkor fordul elő. ha bizonyos szakmai ágazat számos vállalatra van felaprózva, minek következtében több közös szervezetet kellett létrehoznunk a célból, hogy közösen fejthessenek ki bizonyos tevékenységet, avagy abban az esetben, amikor e vállalatoknak operatívan kellett megoldaniok különböző jellegű, de a vállalatok számára közös érdekű kérdéseket és a vállalatok maguk nem viselhették a felelősséget a kérdéses szakmai ágazat fejlesztéséért, valamint azért, hogy termékeikkel ellássák népgazdaságunkat. A vállalatok szövetségei az irányítás egyik fokát képezik majd. Ezeket a szövetségeket a minisztériumok fogják irányítani. Különféle terjedelemben, a konkrét szükségleteknek megfelelően olyan tevékenységet fejtenek majd ki, mint például a termelés vállalatokra vonatkoztatott tervezése és szétírása. a műszaki fejlődés irányítása, esetleg a szakmabeli kutató munka irányítása s megvalósítása, a termékek eladása, különösen pedig a mérlegek elkészítése, a megrendelések elosztása stb. E szövetségek biztosítják majd a vállalatok ellátását, szűk keresztmetszetű anyagokkal, esetleg igazgatni fogják a közös raktárakat, stb. A szövetségek tevékenysége közvetlen kapcsolatban lesz az állami tervvel és költségvetéssel. A szövetkezett vállalatok kötelesek lesznek a szövetségnek átadni a kialakított forrásaik egy részét. A szövetségek e források egy részét azután az állami költségvetés rendelkezésére bocsátják majd, többi részét pedig felhasználják a szövetkezett vállalatok és szervezetek további fejlesztésére. A szövetségek igazgatását az önálló elszámolás elveinek alapján fogják megszervezni és dolgozóink anyagilag érdekeltek lesznek az egészet képező szövetkezett vállalatok gazdasági eredményeiben. A közeljövőben meg kell még fontolnunk, hogy az egyes'vállalatok mily módon vesznek majd részt a szövetségek igazgatásában. Szövetségek, mint termelési-gazdasági egységek a legtöbb esetben az élelmiszeriparban jönnek számításba, ahol a termelési ágazatoknak több mint a felét irányítják majd szövetségek útján. Ez elsősorban azért szükséges, mert központosítva kell irányítanunk az élelmiszertermelés alapvető ágazatait, mint a hús, a tej, a péküzemek termékei, stb. termelését, aminek a lakosság érdekében folyamatosnak kell lennie és egy közös helyről kell megvalósítanunk a kerületek között szükséges szállítást a nyersanyagok, valamint késztermékek tekintetében. Ennek további oka abban keresendő, hogy az élelmiszeripar termelése aránylag kis vállalatokban van széthelyezve az egész köztársaság területén. Az élelmiszeripari szövetségek tartalmukban és munkájuk módszer reiben lényegesen eltérőek ' lesznek az eddigi főosztályok funkciójától. Mindazok az operatív feladatok, melyeket eddig a főosztályok teljesítettek, például az ellátás, az eladás, a munka- és a bérezés terén stb., a jövőben a vállalatok hatáskörébe tartoznak majd. A szövetségek funkciójukat rendszerint a termelés tervezésére, anyagellátására, pénzellátására, az árszabásra, valamint a gazdasági és műszaki ellenőrzésre korlátozzák. A szövetségek apparátusának szervezési összetételét az egyes termelési ágazatok különleges szükségleteinek megfelelően szabják meg; más lesz a húsfeldolgozó ipar szövetségeiben, más a cukorgyárak szövetségében, stb. A szövetségek funkciójára befolyást gyakorol önálló elszámolási jellegük, valamint az tény is, hogy közvetlenül a vállalatok fedezik majd a szövetségek költségeit. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok érdť&eltek lesznek a szövetségek jó munkájában, mert ez befolyásolja majd a vállalatok gazdasági eredményeit is, másrészt a vállalatok önálló elszámolási jellege sokkal nagyobb mértékben ébreszti majd fel a szövetség dolgozóinak érdeklődését az illetékes ágazat teljes gazdasági eredményeiben, mint ahogyan eddig a főosztályokon volt. Ezek a kapcsolatok ezzel gazdasági szempontból egészségessé és rugalmassá válnak. Az új szervezés szóban forgó elveit érvényre juttatjuk az építészetben is. Számítunk arra, hogy az Építészeti Minisztérium hatáskörében érvényre juttatjuk a kettős alárendeltség elvét, mégpedig az általános építészeti vállalatok, az építőanyag jelentős részét termelő vállalatok, a kő, valamint kavics- és homokkitermelő vállalatok esetében. Ezzel növeljük majd a nemzeti vállalatok befolyását és bővítjük jogkörét a polgári, valamint lakásépítkezések szakaszán. Az említett termelési ágazatok irányításáról kerületi szövetségek gondoskodnak majd. Szakma szerint szervezett szövetségeket létesítünk a habarcsféléket, az azbesztcementféléket, valamint kerámiai termékeket előállító vállalatok számára is. Hatáskörük súlypontja az eladás és a műszaki fejlesztés területén lesz. Az ipari építkezésekkel, mérnöki építkezésekkel és különleges építkezési munkákkal foglalkozó vállalatok irányítása közvetlenül az illetékes minisztérium ügykörébe fog tartozni. Az ipar és az építészet szervezésére irányuló kidolgozott javaslatok összhangban vannak lényegében azokkal az elvekkel és irányelvekkel, melyeket pártunk Központi Bizottsága múlt év szeptemberében tartott ülésén fogadott el. Azon esetek kivételével, melyeknél a feltételek szövetségek létesítését kívánták meg, a vállalatok a jövőben közvetlenül az illetékes minisztériumok irányítása aiá tartoznak majd. Sor kerül a minisztériumok által irányított termelési-gazdasági egységek számának lényeges csökkentésére is. Komplexszé tettük és lényegesen kibővítettük a vállalatok jogkörét, valamint felelősségét. Azokkal az irányzatokkal ellentétben, melyek tavaly a vállalatok szövetkezésének széleskörű érvényre juttatását szorgalmazták, s mely irányzatok ellen pártunk Központi Bizottságának szeptemberi ülése elvi szempontokbői fellépett, csak azokban az esetekben kerül majd sor szövetségek létesítésére, amikor ez előnyösnek mutatkozik mind az egyes vállalatok, mind a népgazdaság irányítása szempontjából. Az eddig előterjesztett javaslatok értelmében az ipar és az építészet új szervezésének keretében 344 termelési-gazdasági egységet, ebből 276-ot vállalatok formájában és 63-at szövetségek formájában, létesítünk. A megbízotti hivatalok ebből 46 termelési-gazdasági egységet, vagyis 28 vállalatot és 18 szövetséget irányítanak majd. Szövetségeket létesítünk az élelmiszeriparban 18 esetben, az építészetben 17 esetben, a közszükségleti cikkeket gyártó iparban 10 esetben, stb. Az új szervezésre irányuló javaslatokban figyelembe vették azt az elvet, hogy a termelésigazdasági egységek székhelyei lehetőleg minél közelebb kerüljenek a termeléshez. A szervezés e helyen elemezett rendezése lehetővé teszi számukra, hogy nagy- ' mértékben közelebb hozzuk a termeléshez a kutatási, valamint a fejlesztési tevékenységet. Az új szervezés keretében az eddig az Illetékes minisztériumok alá rendelt kutatóintézeteknek több mint felét a jövőben a termelési-gazdasági egységek irányítják majd. Ezen intézetek közé tartoznak majd azok, melyek elsősorban azon termelési ágazatokra vonatkozó kutatási és fejlesztési munkálatokkal foglalkoznak, melyek számára önálló termelési-gazdasági egységeket létesítünk. Ide tartoznak például a hengergörgőscsapágyak, a fényképészeti kémia, a megmunkáló gépek és megmunkálás, a barnaszén, stb. kérdéseivel foglalkozó kutatóintézetek. A jövőben az illetékes minisztériumok hatáskörébe kizárólag csak azok a kutatóintézetek tartoznak majd, melyek egész termelési ágazatok, vagy több termelési ágazat távlati kutatási feladatainak megoldásával foglalkoznak, mint például a közlési technika, a hegesztés, a vízgazdái-' kodás stb. kérdéseivel foglalkozó kutatóintézetek. Az eddig működő kutatóintézeteink egyik fogyatékossága az volt, hogy tevékenységüket túlnyomórészt a fejlesztéssel kapcsolatos munkálatokra összpontosították. Ezekről a munkálatokról a jövőben a legtöbb esetben a vállalatok és az üzemek gondoskodnak majd, melyek keretében megerősítjük a fejlesztési osztályokat, szükség esetén létesítünk ilyen osztályokat, és ezzel lehetővé tesszUk a termelés szorosabb kapcsolatát a fejlesztési, valamint a kutatási munkálatokkal. Az országos vita során tett számos javaslattal összhangban a jövőben elsősorban a vállalatok gondoskodnak majd saját eszközeikből a vállalatok műszaki fejlesztését szolgáló kutatási és fejlesztési munkálatokkal kapcsolatos kiadások fedezéséről. Ezek az intézkedések biztosítják majd, hogy a kutatóintézetek a jövőben olyan feladatok megoldásával foglalkoznak, melyek döntő jelentőségűek a termelés fejlesztésére és hogy gyorsított ütemben meg is valósítják a megoldott feladatokat, aminek meg kell nyilvánulnia a termelés műszaki és technológiai színvonalának emelkedésében. Az új szervezés lehetővé teszi számunkra azt Is, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsuk a beruházások szállítóinak részvételét a tervezési-előkészületi munkálatokban, valamint azt, hogy a vállalatokat ellássuk az ehhez szükséges tervezési alakulatokkal. A tervezés és a termelés szoros kapcsolata eredményeként rugalmasabb s gyorsabb lesz a tervezési tevékenység, nagyobbfokú a tervezéssel járó felelősség, bővül a fogyatékosságok kiküszöbölésével kapcsolatos jogkör és felelősség, ami különösen a tervek megvalósítása terén stb. jut majd érvényre. Az új termelési-gazaasági egységek létesítése és kapcsolatok a teljes vállalati tevékenység összes alakulataival, mint az ellátási, az eladási, a tervezési, a szerelési s fejlesztési alakulatokkal, megteremti a vállalatok gyorsabbütemű fejlődésének, műszaki és technológiai haladásának, a szóban forgó tevékenység gazdaságossá tételének, a termelési programok célszerű elosztásának, a fölösleges együttműködés kiküszöbölésének, valamint annak a feltételeit, hogy közös erővel gondoskodjanak az olyan ügyek elintézésérői, mint például a szerszámok és segédeszközök előállítása, a szállítókkal s a vevőkkel fennálló kapcsolatok tisztázása és állandósítása, stb. Mindez megteremti annak a feltételeit, hogy az új szervezés magától ls mint fontos állandósítás! és haladó tényező hat majd népgazdaságunkban. Az ipar önálló szervezésének elveivel kapcsolatosan megvitattunk egyes szélesebbkörű és általános jelentőségű szervezési kérdéseket is. A geológiai szolgálat eddigi szervezését joggal gazdaságtalannak, szétforgácsoltnak és nem elegendő mértékben koordlnáltnak tarthatjuk. A geológiai szolgálat eddig a Tüzelőanyagügyi, a Kohászati- és Crcbányaügyi, valamint az Építészeti Minisztérium hatáskörébe van beosztva. Ez hozzájárult ugyan a geológiai munkálatok jelentős fejlődéséhez, azonban egyidejűleg az adott feladatok korlátozottan szakmai értelmezésére, a kettős illetékességre és arra is vezetett, hogy helyenként gyakran tobb geológiai szervezet végzett kutatási tevékenységet. Ez természetesen az erők (Folytatás a 3. oldalon) UJ SZÖ 2 * 1958. február 28.