Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-03 / 34. szám, hétfő

N. Sz. Hruscsov nyilatkozata a Times tudósítójának V. Široký miniszterelnök elutazott Ceylonból || Viliam Široký miniszterelnök február 2-án, vasárnap reggel kíséreJ tével és Jiŕí Nősek ceyloni és indiai csehszlovák nagykövettel repülőig gépen elutazott Ceylonból és megkezdte hazavezető útjának első sza|| kaszát, mely Delhit és Moszkvát érinti. A colombói repülőtéren a ceyT loni kormány miniszterei és a diplomáciai testület képviselői búcsúztatták. Ütja a repülőtérre a főváros lakossága lelkesen éljenző ezres Éfe tömegeinek sorfalán keresztül vezetett. Az NDK kormánya válaszolt Bulganyin levelére Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság kül@ ügyminisztere január 29-én fo•

gadta S. T. Asztavint, a Szovjetunió berlini ügyvivőjét, és ^ közölte vele a Német Demok•

ratikus Köztársaság kormányának állásfoglalását a SzovjetA unió kormányának január 8i ~ javaslataival kapcsolatban. Rámutat arra, hogy míg a német népnek a Német Demokratikus Köztársaságban uralkodó erői minden erejükkel a német újraegyesítés megteremtésére törekszenek, a jelenleg Nyugat-Németországban uralmon levő erők és a külföldi imperialisták NyuÁ szovjet sajtóban a következő közlemény jelent meg a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság külügyminisztereinek tárgyalásáról: A Lengyel Népköztársaság kormányának kezdeményezésére A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és A, Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere január 28-tól február l-ig Moszkvában tárgyalt. A tárgyaláson jelen volt N. Patolicsev, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, Sz. Carapkin, a Szovjetunió külügyminisztériumának kollégiumi tagja, A. Gorcsakov és I. Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériumának osztályfőnökei. Lengyel részről a tárgyaláson részt vett Marian Naszkowski, külügyminiszterhelyettes, T. Gede, a Lengyel Népköztársaság Szovjetunióbeli nagy/ követe, és Manfréd Lachs professzor, meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium szerződésjogi osztályának igazgatója. Az összejövetelen Lengyelországnak a varsói szerződés összes tagjai által elfogadott javaslatáról tárgyaltak, hogy Közép-Európában atomfegyvermentes övezetet létesítsenek, mely kiterjedne Lengyelországra, Csehszlovákiára, a Német Demokratikus Köztársaságra és a Német Szövetségi Köztársaságra. A nemzetközi kérdés néhány időszerű problémáiról is kicserélték nézeteiket. 1. Mindkét fél megállapította, hogy egyes körök elutasító magatartása ellenére a nagy nyilvánosság körében és befolyásos politikai körökben egyre jobban terjed a megoldatlan kérdésekről, főként a lefegyverzés terén fennálló kérdésekről való megegyezésre irányuló törekvés. A Szovjetuniónak több állam kormányfői részvételével tartandó nemzetközi értekezlet összehívására nemrégen tett javaslatai megfelelnek e törekvéseknek, A lengyel kormány örömmel fogadta és teljes mértékben támogatja e javaslatokat. Mindkét fél megállapította azt is, hogy Lengyelországnak közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítésére tett, 1957. október 2-án az ENSZ közgyűlésének 12. ülésszakán előterjesztett javaslata pozitív visszhangot keltett egyes gat-Németországot háborús felvonulási területté változtatták. „Nem kétséges, — hogy a szövetségi köztársaság atomfegyverkezése lehetetlenné teszi a német kérdés megoldását. A szövetségi haderő atomfegyverekkel való felszerelése nem csupán a németországi helyzet jelentős kiéleződéséhez vezet, hanem a békét és a biztonságot fenyegető veszélyek megsokszorozására egész Európában. Éppen ezért a Német Demokratikus Köztársaság kormánya rendkívül sürgetőnek tartja, hogy mindkét német államot tartsák kívül mindenfajta atomfegyverkezésen és atomfegyverek állomásozásán, hogy Európa szívéből elűzzék az atomháború veszélyét." nyugati országok legszélesebb közéleti és politikai köreiben és kormányköreiben. Helyesen értelmezték, mint kísérletet olyan reális lépés megtételére, amely a Kelet és Nyugat közötti megegyezésre, a nemzetközi feszültség enyhítésére, és a háború veszélyének csökkentésére irányul. 2. Mindkét fél egyöntetűen hangsúlyozza, hogy e javaslat ellenzőinek érvei meddők. Meddő főként egyes köröknek az az érve, melyet a lengyel javaslat körüli vita első szakaszában hangoztattak, hogy állítólag a terv fogyatékossága az, hogy kezdeményezői nem foglalnak el világos álláspontot az ellenőrzés kérdésében. A Lengyel Népköztársaság kormánya a többi kormánnyal való megegyezés alapján kész részt venni a javasolt övezetben gyakorlandó hatékony ellenőrzési rendszer megtárgyalásán és megvalósításában. E területileg kijelölt övezetben felállítandó ellenőrzési rendszer alkalmazásával szerzett tapasztalatok a jövőben a lefegyverzésre vonatkozó szélesebbkörű egyezmények elérésére használhatók fel. A szovjet kormány kifejezi készségét, hogy részt óhajt venni a szóbanforgó övezet hatékony elenőrzési rendszerének megtárgyalásán és megvalósításában. 3. Mindkét fél következetes híve az általános lefegyverzésnek, s mindenekelőtt a nukleáris fegyverek a fegyverzetből való teljes kivonásának és megállapítják, hogy már most reális lehetőség kínálkozik arra, hogy Európa közepén, a két katonai csoport fő erőinek határvonalán atomfegyvermentes övezetet létesítsenek, mely négy állam területére terjedne ki. Ezért folytatni kell e konkrét javaslat megvalósítására irányuló törekvést. ami ebben az övezetben a külföldi csapatok létszámának és a klasszikus fegyverzetnek korlátozására vonatkozó kérdések megoldására vezetne, amiről az érdekelt államok megegyeznének. A tárgyalás baráti és szívélyes légkörben folyt le és igazolta a letárgyalt kérdésekben tanúsított teljes nézetegységet. (Folytatás az 1 oldalról) lentette, hogy a Szovjetunió olyan radikális megoldásra akar törekedni, amely felszámolná az összes fegyveres erőket, és csuDán a milíciákat hagyná meg minden országban. A Szovjetuniónak azonban jelenleg erős hadseregre van szüksége, hogy ellenállhasson minden fenyegetésnek. Kényszerítették erre, teljesen téves az az állítás, —

%amit főként Dulles hangoztatott —, hogy a Szovjetunió nagy fegyveres erőket akar fenntartani, hogy más országokra kényszerítse akaratát, vagy hogy keresztülvigye a kommunizmus győzelmét világszerte. Az eszmék terjesztéséhez nincs szükség sem klasszikus, sem atomfegyverekre. Sem az atom- vagy hidrogénbombák, sem az Atlanti vagy a Bagdadi Tömb nem tud ellentállni az eszmék előrenyomulásának, és nem tudnak érvényesülni a magasabb életszínvonal eléréséért, a művészet, a tudomány és a kultúra magasabb színvonalának és a munkaidő lerövidítésének eléréséért folyó versengésben. N. Sz. Hruscsov ezután rámutatott arra, hogy a kommunizmus a jövőben azért fog terjedni, mert egyre nagyobb közkedveltségre és vonzóerőre tesz szert. Ezután ismét rátért a jelenlegi kérdésekre, és ajánlotta a két-, három-, öt, vagy-tízéves időszakban való fokozatos lefegyverzést, ami fokozatosan megteremtené a bizalom légkörét, és „kölcsönösen bebizonyítaná nekünk, hogy nem vagyunk emberevők." A Times tudósítója ezután megkérdezte, egyetért-e N. Sz. Hruscsov azoknak a nyugati államférfiaknak nézeteivel, akik azt állítják, hogy a termonukleáris bombák anélkül robbanhatnak, hogy ezt a távolban észlelhetnék, és ezért ha egyezményt akarnak elérni a bombakísérletek bizonyos időre való megszüntetéséről, be kell vezetni az ellenőrzést. N. Sz. Hruscsov erre így válaszolt: ..Ügy vélem, hogy nem robbanhat bomba anélkül, hogy ne észlelnék. A robbanás mindig megállapítható. Nem csak a földrengésekre gondolok, mivel azt állíthatnák, hogy elemi okok következményei, hanem mivel a föld forog, minden országban megvizsgálhatják a levegőrétegeket. Amikor nálunk az első hidrogénbomba robbant, az amerikaiak nyomban észlelték, hogy ez hidrogénbomba volt, nem pedig további atomrobbanás. A tiszta bombáról hangoztatott mendemondák kontárságra vallanak". N. Sz. Hruscsov ezután kijelentette, hogy a Szovjetunió mindig kész saját területén megengedni az ellenőrző állomásokat, hogy ezzel ki fogja a szelet azoknak vitorlájából, akik azt állítják, hogy Oroszország állítólag titokban akarja végezni a bombarobbantásokat. A beszélgetés további részében N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió egyetértene a csúcsértekezlet elhalasztásával, ha az eredetileg javaN. Sz. Hruscsov levélváltása A Mezsdunarodnaja Zsizny (Nemzetközi Élet) moszkvai tudományos és politikai ftavi folyóirat februári számában közli Csakravarti Radzsagopalacsari volt madraszi főminiszter, neves indiai politikus és Nyikita Hruscsov levélváltását. Radzsagopalacsari arra kérte Hruscsovot, hogy a Szovjetunió egyoldalúan mondjon le a nukleáris fegyvereknek háborús célokra való felhasználásáról. „Ha Önök ilyen nyilatkozatot tesznek — írja az indiai politikus — akkor a Nyugat kénytelen lesz áhítattal és tisztelettel adózni magasfokú erkölcsiségüknek," Hruscsov december 3-i válaszlevelében rámutat arra, hogy a jelenlegi körülmények, sajnos, nem engedik meg, hogy a szovjet kormány ilyen egyoldalú kötelezettséget vállaljon. Radzsagopalacsari december 10-én kelt második levelében ismét kifejezi azt a meggyőződését, amennyiben a A. A. Blagonravov akadémikus, neves szovjet tudós szombaton este a moszkvai rádióban jókívánatait fejezte ki az amerikaiaknak első mesterséges holdjuk világűrbe bocsátása alkalmából. Kijelentette, hogy kedvező pályát választottak mesterséges holdjuknak. Blagonravov akadémikus azonfcan sajnálatát fejezte Iki, hogy a szovjet tudósok nem tudják figyelemmel kísérni a mesterséges holdat, mivel pályája egyáltalán nem vonul el a Szovjetunió területe felett. solt „két vagy három hónapon belüli" határidő túl rövidnek bizonyulna. A Szovjetunió ezt a lehető legrövidebb határidőt azért javasolta, hogy ne tűnjön fel a régi idők munkaadóinak színében, akik egyre jobban kitolták alkalmazottaik bérkifizetésének napját. Abban az időben, amikor N. Sz. Hruscsov még egy speciális szénosztályozó gép mechanikusa volt, az volt a szokás, hogy a fizetés napját egyre-másra elhalasztották, noha a kifüggesztett táblán ez állt: „bérkifizetés a hó utolsó napján." Persze azt sohase mondták meg, melyik hónapra vagy melyik évre vonatkoztatják. A Szovjetunió azt kívánja, hogy az értekezlet a lehető legrövidebb időn belül üljön össze; az időpontról megállapodhatnak. N. Sz. Hruscsov azonban azt is kijelentette, hogy nem tetszik neki az az ötlet, hogy tartsák meg a külügyminiszterek előzetes összejövetelét, mivel egyes külügyminiszterek azokhoz a bábákhoz hasonlítanak, akiknek nem érdekük, hogy megszülessék a gyermek. A Times tudósítója rámutatott arra, hogy a külügyminisztereknek ilyen vagy olyan formában a csúcsértekezlet után utólag össze kell ülniök, bármilyenek is nézeteik a bábák szerepét illetően, N. Sz. Hruscsov egyetértett ezzel, azonban kijelentette, hogy a csúcsértekezlet megtörné az eddigi merevséget és előmozdítaná a megegyezésre irányuló törekvést. Mellette áll az egész közvélemény, mivel a nemzeteknek már elegük van a hidegháborúból. A Times tudósítója ezután a Németország mindkét részében, Lengyelországban és Csehszlovákiában létesítendő atommentes övezetre vonatkozó terv részletei felől kérdezősködött. Megkérdezte, vajon a szovjet kormány nézete szerint a tilalom a közeli röptávolságú atomfegyverekre,-mint például az atomtüzérségre is kiterjedne-e, avagy csak a hosszabb röptávolságú fegyverekre, amilyenek például a közepes röptávolságú ballisztikus lövedékek. Ha e tervbe bevennék a taktikai fegyvereket, — kérdezte a tudósító — akkor kombihílhatnák-e ezt a tervet a konvenciós alakulatok létszámának csökkentésére vonatkozó egyezménynyel, hogy jobb egyensúlyt teremtsenek a Németország mindkét részében elhelyezett alakulatok számában, avagy külön kell-e megtárgyalni a Rapacki-tervet? N. Sz. Hruscsov erre a kérdésre a következőket válaszolta: „Nem zárunk ki ilyen lehetőséget. Hajlandók lennénk vitázni nemcsak a korlátozott, hanem a szélesebb problémákról is, oly módon, ahogy azt ön felvázolta. Végső eredményként a teljes lefegyverzést óhajtjuk és minél tovább jutunk ezen az úton, annál könnyebben elérhetjük végső célunkat. Készek vagyunk a nukleáris fegyverek teljes betiltására, a csapatok teljes kivonására és a táegy neves indiai politikussal Szovjetunió egyoldalóan lemond a hidrogénfegyver alkalmazásáról, ez az Egyesült Államokat és szövetségeseiket rákényszeríti, hogy kövesse a példát, s ily módon ez a hidegháború és a fegyverkezési hajsza megszüntetésére vezet. Hruscsov erre azt válaszolta, hogy a Szovjetunió már többször tett bizonyos egyoldalú leszerelési lépéseket, most arra számított, hogy követik majd példáját. A Szovjetunió — idézte fel Hruscsov — a legutóbbi két-három évben majdnem kétmillió katonával csökkentette hadseregét, de ezt a példát sem követték. Ha ráadásul tekintetbe vesszük, hogy az Egyesült Államokban mind állhatatosabban követelik a megelőző háborút, úgy mindez arra kényszeríti a Szovjetuniót, hogy különösen éber legyen, s így kellőképpen fogadhasson minden meglepetést. A szovjet mesterséges holdhoz viszonyítva az emerikai mesterséges hold súlya nagyon csekély. Ezért az amerikai rakéta elért nagy sebessége ellenére nyilván sokkal gyengébb mint az a rakéta, amely a több mim fél tcmna súlyú második szovjet mesterséges holdat a világűrbe röpítette, noha ezzel még korántsem merült ki teljesítőképessége. A jövőben világűrbe bocsátandó szovjet mesterséges holdak még nehezebbek lesznek, maszpontok felszámolására törekedni. Nyilvánvaló azonban, hogy partnereink jelenleg nem tanúsítanak ilyen készséget. Ezért fokozatos eljárást kell tanúsítanunk. Ha a régóta éhező betegnek felépülése kezdetén az orvosok rendkívül tápláló ételeket adnának, megölhetnék, hasonló a helyzet a lefegyverzéssel is. Ez ideig mindkét részről bizalmatlanság nyilvánul meg, amelyet le kell küzdenünk, és ezért már most kell fokozatosan megteremteni a bizalmat. N. Sz. Hruscsov ez alkalommal a fegyverkezés okozta gazdasági teherről beszélt. Kijelentette, hogy a kommunizmus ellenségei folytatni akarják a fegyverkezési versenyt és ezzel meg akarják akadályozni a Szovjetuniót abban, hogy összes forrásait teljes mértékben az ipar és a kultúra fejlesztésére fordíthassa. Ez a teher természetesen minden országra ránehezedik, azonban „gazdaságunk így is fejlődni fog és felülmúlja a tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben". Ezután a beszélgetés a Szovjetunió belső fejlődésének kérdésére terelődött. A Times tudósítója kijelentette, hogy nézete szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságára az utóbbi hónapokban egyre nagyobb feladat hárul. Megkérdezte, vajon a Központi Bizottság a párt és ezzel a Szovjetunió döntő és irányító szerve-e és hogy egyre fokozódó szerepe megnyilvánul-e abban is, hogy nemrégen több párttitkárt neveztek ki. N. Sz. Hruscsov erre így válaszolt! „Helyesen fogta fel a kérdést. A Központi Bizottság jelentősége valószínűleg még jobban megnövekszik. Országunkban most bizonyos Irányzat tör utat, amely az egyes köztársaságok közötti adminisztratív kötelékek lazulását és az ideológiai kötelékek és egység szilárdulását követeli. A párt feladata a politikai nézetek egységének biztosítása, míg a gazdasági és közigazgatási ügyek az egyes országok belső kérdései." N. Sz. Hruscsov hozzáfűzte még, hogy ez természetes fejlődés, mely arra a marxi elméleti tanításra épül, hogy a szocializmus végső fázisában a kommunista társadalomba való áttérés idején változásoknak kell bekövetkezniök. N. Sz. Hruscsov hozzátette még: „Mihelyt a kommunizmus időszakába lépünk, az államhatalom szervei, beleértve a hadsereget és a bírósági szerveket, fokozatosan elhalnak. A bírósági szerveket illetően, azok valószínűen hosszabb ideig lesznek tevékenyek, mint a hadsereg, mivel az egyének közötti viszályok valószínűen hosszabb ideig fognak tartani, és szükségesek lesznek még a bírósági szervek, noha egészen más lesz a felépítésük és a formájuk. A kommunizmusban azonban megmaradnak a tervező szervek, amelyek az anyagi források helyes felhasználásához kellenek. Nem akarok Itt jövendölésbe bocsátkozni. Mindaz, amit a jövőbeli fejlődésről mondok, a párt marxi-lenini elméleti tanításaiból ered." A Times tudósítója ezután megkérdezte N. Sz. Hhruscsovot, meg van-e elégedve az ipari irányítás átszervezése tervének megvalósításával, és a területi népgazdasági tanácsok létesítésével az eddigi központosított irányítás helyett. N. Sz. Hruscsov erre így válaszolt: „Nagyon elégedett vagyok. Az egész átszervezés sokkal jobban megy végbe, mint azt reméltük. Gép- és traktorállomásaink átszervezésével erőink fejlődése újabb hatalmas lökést kap. Az eddig kihasználatlan erőink felszabadítása érthető. Mielőtt megalakítottuk volna a területi népgazdasági tanácsokat, a főerőt a központi adminisztráció képezte, amely az egész országban mindent irányított. N. Sz. Hruscsov végill ismét viszszatért a nemzetközi kérdésekhez és kijelentette: „A Szovjetunióban néhány évvel ezelőtt elmaradt a mezőgazdaság. Elmaradottságát fokozatosan leküzdöttük. Megváltoztattuk az elveket, ösztönzést adtunk, és a mezőgazdaság fejlődésnek indult, hogy új, magasabb színvonalat érjen el. A nemzetközi kapcsolatokban is így kellene ennek lennie. Mindent el kell követnünk azért, hogy csökkentsük a fegyveres erők létszámát s hogy ezzel lehetővé tegyük a nép életszínvonalának emelkedését. Ha törekedni fogunk a nagyobb kölcsönös bizalom elérésére, akkor - ha nem is egyeznénk meg mindjárt a lefegyverzésről - jobb feltételeket teremtenénk a fegyverkezés egyoldalú csökkentésére. Mi sem kényszerítené a fegyverzet csökkentésére a kormányokat, de az ő érdekük lenne, hogy ily módon munkaerőket és forrásokat szabadítsanak fel." A Szovjetunió Tudományos Akadémiája üdvözölte az amerikai tudósokat A TASZSZ jelentette, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája jókívánságait fejezte ' ki az amerikai tudósoknak, a Föld mesterséges holdjának sikeres világűrbe bocsátása alkalmából. Detlev Franknak, az Amerikai Egyesült Államok nemzeti Tudományos Akadémiája elnökének és Joseph Kaplannak, a III. Nemzetközi Geofizikai Év amerikai bizottsága elnökének címzett táviratban ez áll: „A Szovjetunió Tudományos Akadémiája .•jókívánatait fejezi W azoknak az amerikai tudósoknak és mérnökökrek, akik 1958. január 31-én sikeresen világűrbe bocsátották a Föld mesterséges holdját. Az a meggyőződés töltött el bennünket, hogy az USA tudósai, akik a Nemzetközi Geofizikai Év programja értelmében részt vesznek a mesterséges holdak konstruálásában, sikeresen leküzdik a mesterséges hold világűrbe bocsátásával végzett (kísérletek tudományos és műszaki nehézségeit. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája reményét fejezi ki, hogy a szovjet és amerikai mesterséges hold jelenlegi keringése a földgolyó körül új felfedezésekkel gazdagítja a tudományt és elősegíti országaink tudósai együttműködésének megszilárdítását, ami a béke érdekét szolgálja." A táviratot Alekszandr Nyeszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke és Ivan Bargyin a Nemzetközi Geofizikai Év szovjet bizottságának älnôtke írta alá. Blagonravov akadémikus az amerikai mesterséges holdról Közlemény a Szovjetunió és Lengyelország külügyminisztereinek tanácskozásáról A Szovjetuniónak különösen ébernek kell lennie, hogy kellőképpen fogadhasson minden meglepetést ÜJ SZO 3 TÄ- 1958. február 3.