Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-25 / 56. szám, kedd

Kulturális élet Füleken és Bősön A prágai Övárosi tér 1948 februárjában. (Lőrincz Gyula rajza) Körülnéztem a majorban, ahol én tizennégy éve pejlovaknak hordtam szénát; sovány, napszámos legényke. Mintha kicseréltek volna embereket és a tájat, béresek viskója helyén piros-tetős házak állnak. TÓTH GYULA: A MAJORBAN A kastélyban, ahol egykor az intézők dáridóztak, ma már dolgozó parasztok nevetgélnek, rádióznak. - • i Botosispán régen eltűnt; már csak, mint a rossz emléket emlegetik olykor, olykor felszabadult, vén cselédek. Oj itt a föld, ház, levegő, mi régi volt, elvész nyoma, imádkozhat ezer püspök, a múlt nem jön vissza soha. w/////////////////////////////////////////////^^^ S nyelvű ügynevezett polgári iskola öszszesen 21 volt 4399 tanulóval, addig a múlt évben már 119 magyar nyolcéves középiskola működött 33198 diákkal. Az 1936/37. tanévben Szlovákia területén hét magyar gimnázium volt 3070 tanulóval. Ma 12 tizenegyéves iskolánk van két és félszer annyi diákkal. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy az óvodák száma meghússzorozódott a pedagógiai iskolák hallgatóinak száma megduplázódott, hogy külön magyar tagozat létezik a bratislavai pedagógiai iskolán és a pedagógiai főiskolán, valamint újabb, azelőtt nem létező (gazdasági, ipari, mezőgazdasági) iskoláinkban is több ezer diák szerzi meg a szakmai képesítést — láthatjuk: a Február utáni fejlődés üteme és méretei az iskolaügy terén igazán elismerésre méltók. Mennyiségi szempontból úgy jellemezhetjük a fennálló helyzetet, hogy az iskolai rendszer szerkezeti átépítése következtében hozzávetőlegesen három ötödére csökkent az 1937/38. évi állapothoz viszonyítva a népiskolák és az alsóbb fokú általános iskolák íelemik) száma, míg a középisko'ák (8 és 11-éves iskolák) száma majdnem ötszörösére emelkedett. Ez jelentős minőségű változás, hiszen a Középiskolák és tanulóik számának komoly gyarapodása azt jelenti, hogy ma összehasonlíthatatlanul több magyar fiatal tehet nálunk szert középiskolai — legalábbis nyolcéves — végzettségre, mint a kapitalista múltban. Az iskolai hálózat kiépítése terén uralkodó egyenjogúság bizonyitására pedig elég, ha felhozzuk azt, hogy az 1957. évi helyzet szerint tízézer magyar lakosra a felével több iskola esett, mint ugyanennyi ssiovák lakosra. Ezek olyan adatok, melyek mindennél többet mondanak és amelyeket állandóan szem előtt kell tartanunk, ha tárgyilagosan akarjuk mondanunk azt is, a ma tanítójától § menítélní az Isknlaünv manvar szaka- joggal kívánjuk meg a szaktudáson i kívül a politikai felkészültséget, a ^ szocialista öntudatot. A jövőnkkel fc játszanánk, ha nem törekednénk % minden erőnkkel arra, hogy ifjúsá- ^ gunk a marxizmus-leninizmus esz- ^ méi, a csehszlovák szocialista haza- ^ fiság és a proletár nemzetköziség ^ szellemében nevelődjék. Nem áltat- ^ juk magunkat azzal, hogy e téren k már mindent megtettünk s ölbetettfc kezekkel várhatunk a szájunkba ^ hulló mannára. Az iskolai oktatás színvonalának ^ emelése továbbá megköveteli a ma- ^ gyar nyelvű tankönyvek kérdésének^ gyökeres megoldását. Mennyiségi i szempontból a helyzet ma jónak fc mondható, hiszen az általános mű-^ veltséget nyújtó iskolák minden osz-^ tálya lényegében rendelkezik a szük-^ séges tankönyvekkel. Ezzel szemben^ nem minden tankönyv üti meg azt a^ színvonalat, amely összhangban áll-^ na a tanulóifjúság irányában támaszS tott nem csekély követelményekkel, k E cikk keretében nem foglalkozhaS tunk részletesen a tankönyvek mód-^ szertani és más hiányosságaival, ^ csupán hangsúlyozzuk: ^tankönyv-^ összeállító szakembereinknek rend- ^ kívüli, az eddiginél még nagyobb^ gondot kell fordítaniok erre a feletted felelősségteljes munkára. |agy vonalakban így foglalhat-$ juk össze a hazai magyar is-^ kolai oktatás kibontakozását, fejlő- ^ dését a Fefiruári Események utáni ^ években, egészen a mai napig. Az^ eddigi komoly eredmények serkent- i sék e szakasz valamennyi dolgozóját ^ még lelkesebb, odaadóbb és gyümöl- ^ csözőbb munkára, hogy mindenben^ eleget tegyünk azoknak a követel- ^ menyeknek, amelyeket pártunk tűz & elénk. GÁLY IVÄN § megítélni az iskolaügy magyar szakaszának eddigi fejlődését és adott helyzetét. minőségi gyarapodás egyik további rendkívül fontos tényezője a magyar tannyelvű iskolák oktató-nevelő tevékenységének tartalma. Az iskolai szervek igyezete arra irányul, hogy a magyar ifjúság olyan művelődésben részesüljön, mint a szlovák vagy cseh ifjúság, és arra, hogy a magyar tanuló fiatalok hazánkban bárhol érvényesülhessenek, bármilyen főiskolán folytathassák tanulmányaikat. E cél megvalósításához persze nem vezet sima, egyenes út. Számos, többnyire objektív jellegű nehézséggel kell megküzdeni. Elsőrendű feladat a tanítók politikai képzettségének és szakképesítésének növelése. Az elmúlt években kétségtelenül e téren is hétmérföldes léptekkel haladtunk, de az eredménnyel még nem lehetünk elégedettek. Tanítóink egy része még nem rendelkezik a szükséges képesítéssel, nagy hézagok vannak főleg a szlovák nyelv, a matematika és általában a természettudományok oktatásában. Márpedig éppen ezek a tantárgyak azok, amelyek elsősorban döntenek arról, hogy a magyar ifjú a középiskola elvégzése után hogyan érvényesül majd az életben, a főiskolán pedig milyen ütemben tudja átvenni a tartalmilag amúgy sem könnyű anyagot. Éppen ezért minden tanítónknak tudatában kell lennie annak, hogy állandóan tanulnia kell, nap nap után bővítenie kell ismeretei körét, mert különben menthetetlenül lemarad, hivatását nem tudja a követelményeknek megfelelően gyakorolni, ami azonnal megmutatkozik tanítványai előmenetelében. De ezen túlmenően ki kell VAJON MILYEN az üzemi klub tevéke-ysége ott, ahol többezer ember dolgozik. Ez a kérdés foglalkoztatott, amikor ellátogattam a füleki Kovosmalt üzemi klubjába s először erre kértem az illetékesektől választ. — Sokat lehetne erről beszélni — mondotta Mocik Pál, az üzemi klub elQöke —, de tevékenységünkre talán legjellemzőbb, ha annyit mondunk: nincs a-járásban olyan kulturális megmozdulás, amelyből valamilyen formában ki ne vennénk részünket. Ott vagyunk a népművészeti versenyeken, a különféle évfordulók alkalmából rendezett ünnepségeken s nem ritkán ellátogatunk az üzemünk védnöksége alatt álló egységes földművesszövetkezetekbe. Talán nem vagyunk ^szerénytelenek, ha azt mondjuk: üzemi klubunk csoportjai tevékenységük során már eddig is sokfelé szórták el a szocialista kultúra magvait... Az üzemi klub elnöke mondotta ezeket, s ha másutt nem hallunk kulturális tevékenységükkel kapcsolatban hasonló szavakat, bizonyára azt gondoljuk: elfogultak saját munkájuk iránt. A füleki Kovosmalt üzemi klubjának munkájáról azonban a járásban úgyszólván mindenütt elismerően nyilatkoztak. Dicsérték fúvós- és népi zenekarukat, színjátszó, tánc- és fényképészeti csoportjukat, műszaki kabinetjüket. S mikor üzemi klubjukba közelebbről benéztünk, mi is megállapíthattuk: jogos a dicséret. Tizenegy helyiséggel rendelkező üzemi klubjuk úgy dolgozik, hogy nyugodtan nevezhetjük a füleki járás legjobb üzemi klubjának. Az egyes csoportok munkája között természetesen vannak különbségek. Ha azonban tevékenységük egészét, lelkes munkájukat nézzük, egyiküket sem lehet elmarasztalni. A 30-tagú fúvószenekar, amely egyedülálló a füleki járásban, a 40-tagú magyar színjátszó csoport, a 12-tagú férfi és a 12-tagú női tánccsoport képességeinek éppúgy a legjavát igyekszik adni, mint a 15-tagú műszaki kabinet, az ifjúsági balalajka-zenekar, a sakk-, asztalitenisz-, fényképészeti és a többi kör. Hogy nem didsekedhetnek miridanhyian egyforma eredményekkel, az nem a körök igyekezeténekhiányában keresendő. Más feltételek mellett dolgoznak a színjátszók és mások mellett a táncosok. A többiek esetében hasonló a helyzet. Emellett a munkájuk iránti érdeklődés is különböző. Tevékenységükről ezért — bármilyen eltérő is egymástól — csak elismeréssel nyilatkozhatunk. Mindegyik kör megérdemelné, hogy munkájáról külön-külön írjunk. Ez azonban most nem célunk. Így kulturális életüknek csak egyes mozzanatairól teszünk említést. AZ ÜZEMI KLUBBAN minden pénteken filmbemutató van. Egyik héten szórakoztató, másik héten szakfilmet vetítenek. Ezen a téren a szakfilmek vetítésének megszervezéséért jár elismerés az üzemi klub vezetőségének. Legtöbb esetben a saját szakmájukkal kapcsolatos (préselés, zománcozás, stb.) filmet vetítenek s ami a legfontosabb: a szakfilmek vetítését előadásokkal kötik össze, amelyeken megmagyarázzák a film tanulságát, mit vonatkoztathatnak belőle saját viszonyaikra. A szakfilmvetítés iránt így mindig nagy az érdeklődés s e filmek be is töltik küldetésüket. Hasonló a helyzet a műszaki kabinettel, amely nemcsak azért dolgozik, hogy csináljon valamit. Munkája céltudatos. Több esetben kiállításokat és egy egésznapos konferenciát szervezett meg. A szakkérdésekkel foglalkozó konferenciát is kiállítással kötötték össze. A kiállításon szereplő képek nagy részét a klub fényképészeti köre készítette. A filmvetítésről és a műszaki kabinet munkájáról csak azért tettünk említést, hogy lássuk: a füleki Kovosmalt üzemi klubjának kulturális csoportjai a kulturális munkát nem végzik formálisan és elszigetelten. Kulturális munkájukat mindig és mindenütt összekapcsolják ä munkahelyükön elvégzésre váró napi feladatokkal. Ugyanakkor nem esnek az unalmas egyoldalúság hibájába sem. Míg az egyik csoport kulturális tevékenységét inkább a szakkérdésekre irányítja, addig a másik csoport mindenki érdeklődési körét kielégítő műsorokat szervez. A színjátszók legutóbb például a „Szakadék" és a „Nagymama" című színdarabot játszották sikerrel s most új színdarab betanulására készülnek. A füleki Kovosmalt üzemi klubjának munkája tehát tevékeny és sokirányú. FALUSI MŰVELŐDÉSI otthonaink közül Bősön hasonló a helyzet. Ahogy Füleken az üzemi klub esetében. Bősön a Művelődési Otthonnal kapcsolatban beszélhetünk dicséröleg a kulturális életről. S ami szintén említést érdemel: tevékenységük során Bősön is rájöttek, hogy a műkedvelők sem dolgozhatnak öncélúan és elszigetelten. Kulturális tevékenységüket ók is összekapcsolják az elvégzésre váró napi feladatokkal. Jelenleg 38-tagú színjátszó és 24tagú tánccsoportjuk működik. A színjátszók eddigi munkáját a többi között olyan színdarabok játszása jelzi, mint a „Szabad szél", a „Bújócska", a ,Liliomfi", a „Ludas Matyi" és a „Sári bíró". Tánccsoportjuk történetének legjelentősebb állomásai a tavalyi járási és kerületi népművészeti versenyek, amelyekre az idén szintén készülnek. E két igazán jelentős tevékenységet kifejtő kulturális csoporton kívül szd3 mos szakkör tevékenységéről kell még elismerőleg szólni. Ilyen a mezőgazdasági szakkör, amelynek tagjai munkájuk során azon vannak, hogy minél több segítséget nyújthassanak a föld dolgozóinak, és a szerkesztőségi kör, amelynek tagjai a kulturális munkát tálán a legügyesebben kötik össze a napi feladatokkal. A helyzet azonban Bősön is az, hogy nem lehet a csoportok között különbséget tenni. Mindegyikük tevékenyen dolgozik és azon vannak, hogy falujokban minél színvonalasabb kulturális életet teremtsenek. Füleken járva arra gondoltam: milyen az üzemi klub ott, ahol többezer ember dolgozik? Bősön az járt az eszemben: milyen a művelődési otthon munkája egy aránylag nagy, de a kulturális központoktól távolabb eső faluban? MEGGYŐZŐDVE mindkét helyen a kulturális csoportok munkájáról — az eredmények nem leptek meg. De hogy a kulturális élet Füleken is, Bősön is olyan, amilyen, sokat mond egész életünkről. Mert hiszen Füleken is, Bősön is honnan indultak tíz évvel ezelőtt? BALÁZS BÉLA Csontos Vilmos: TÉL VOLT AKKOR IS Tél volt akkor is, — Február, S nyögte fagyát a föld. A bujdosó csillag-sugár Még messze tündökölt. A szomorúság asztalom Mellé ült, s faggatott: Kedvemet miért altatom, És miért hallgatok? Dolgos kezem, mely tettre nőtt, Bénán mért lógatom? Zsibbadtan bennem az erőt Elveszni mért hagyom? Meg-meg vonagló néma szám Nem akart vallani, Pedig már tudtam: éjszakám Hajnalt fog bontani! Már éreztem, hogy ajkamon Oj, vidám dal ered, S erőmet is vissza kapom, Csillag, ha gyúlsz, — veled! — S felgyúltál, ragyogtál, mire Február véget ért. Zsibbadt testem ereibe Éltető szenvedélyt Csiholtál és bukfencet hányt Vérem, úgy lobogott, És megfojtottam a homályt, Mely makacsul fogott. Tüdőm kitágult, úgy szedett Megtisztult levegőt, A szemem gyújtó fényt evett, S a csontom új erőt! És szóra nyílt, új szóra szám, Halld te csodálkozó: A fagyos, havas Február Volt a csodát hozó; Meleget adott, fényt adott, Erőt és életet, Kigyújtotta a csillagot, S fényében élhetek! ŰJ SZO 11 ír 1958. február 25.