Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-25 / 56. szám, kedd

Február forradalmi szellemében harcba a békééit a szocializmusért Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) valamint a népi demokratikus állam felépítésére irányuló törekvések döntötték el, hogy milyen legyen népünk állásfoglalása, amikor 1948 februárjában a reakciós puccsot szervezők arcába vágta határozott tiltakozását „Már elég volt, nem engedjük, hogy Sárki is bomlassza köztársaságunkat!" Amikor a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, a cseh és a szlovák nép előtt csak egyetlenegy út volt, mégpedig a nemzeti és demokratikus front forradalmi útja, mely a szocialista forradalom kiindulópontjává vált. Csak ezen az úton haladva vívhattuk ki dolgozóinknak a kizsákmányolás alól való felszabadítását és biztosíthattuk hazánk felvirágoztatását, népünk jólétét. Ezt a haladó irányzatú fejlődést minden erejével, teljes meggyőződésével és minden tettével támogatta a munkásosztály, melynek oldalára állt a dolgozó parasztság és az értelmiség döntő többsége is. Élükön állt ekkor Csehszlovákia Kommunista Pártja, melyről népünk meggyőződött, hogy becsülettel teljesíti azokat a feladatokat, melyek az új társadalomért folytatott harcban, mint vezető erőre, reá hárulnak. A burzsoázia, jóllehet az államosítás alapjaiban ingatta meg gazdasági hatalmát, még elég erős pozíciókat töltött be és a politikai pártokban levő exponensei segítségével arra törekedett, hogy visszaállítsa hazánkban a kapitalizmus uralmát. A munkásosztály és a burzsoázia közötti harc annak érdekében, hogy ki adja meg hazánk további fejlődésének irányát, hogy „ki kerekedik felüt" — volt az 1945—1948-as évek legfőbb osztálypolitikai küzdelme. Az 1946. évi nemzetgyűlési választások során, amikor is Csehszlovákia Kommunista Pártja döntő győzelmet aratott, dolgozóink állást foglaltak amellett, hogy hazánkban következetesen hajtsuk végre a kassai kormányprogramot és tegyünk meg mindent hazánk gazdasági megújhodása érdekében. Népünk egyben kinyilatkoztatta, hogy baráti és szövetségesi kapcsolatba akar lépni a Szovjetunióval. E politika megvalósítása állandóan erősítette a dolgozóknak Csehszlovákia Kommunista Pártja, valamint politikája helyessége iránti bizalmát. Magától értetődő, hogy ez a tény nem adhatott a burzsoáziának semmi reményt arra, hogy győzelmet arathatna az 1948. évi választásokon. A reakció látva a kommunista párt politikájának egyre növekvő népszerűségét és erejét, nem is számított győzelemre és már csak az erőszakos fordulatban bízhatott. Máskülönben már 1945 óta arra irányította tevékenységét, hogy magához ragadja a hatalmat és felújítsa a polgári demokratikus kapitalista rendszert. A Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt, a Szociáldemokrata Párt és a Szlovák Demokrata Párt reakciós erőinek tevékenysége arra irányult, hogy újból a kapitalista járomba és az imperialisták táborába hajtsanak bennünket. A hazai és a külföldi reakció „stratégái" azonban tévedtek és elszámították magukat. A hazugságokra, spekulációra és demagógikus ígérgetésekre épített terveik, melyek alapján meg akarták nyerni a tömegeket, csődöt mondottak A dolgozók túlnyomó többsége a múlt tanúlságain okulva megértette, hogy ez a politika nem szilárdíthatja meg köztársaságunkat sem politikai, sem gazdasági szempontból, nem biztosítja az állam megszilárdítását, fejlődését és a haladást. Ellenkezőleg, ez a politika csak az egykori nyugati „szövetségesek" iránti hajbókolást és e „szövetségesek" kiszolgálását jelentené ugyanúgy, mint a burzsoá köztársaságban, és a nemzeti büszkeség megbénításához, árulásához és nemzeteink katasztrófájához vezetne. Csehszlovákia Kommunista Pártja rámutatott ezekre a szándékokra és teljes mértékben leleplezte őket. Az ellenforradalmi puccsra irányuló kísérletek csődöt mondottak. Pozdorjává törték a munkásosztály egységén, a városok és a falvak dolgozóinak ama megingathatatlan akaratán, hogy nem fogadják el a régi kapitalista rendszer visszatértét. Pozdorjává törtek pártunk szilárd és elvhű politikáján, vezéri és szervezőképességén, valamint a népünkkel való megbonthatatlan egybeforrottságán. Az 1948. évi februári napok és népünk győzelme a reakció felett határkövet jelentettek azon az úton, mely a szabadság, a béke és a szocializmus eszméinek beteljesülése felé vezet olyan értelemben, mint ahogyan azt dolgozóink hazánknak a dicső szovjet hadsereg által való felszabadítása után ki is nyilatkoztatták. Az a tény, hogy hazánkat, melyet a kapitalista hatalmak müncheni döntése a hitleri megszállás igájába hajtott, megalázást, nemzeti és osztályterrort zúdított reá, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban született szovjet hadsereg szabadította fel, szabaddá tette népünk előtt a szocialista jövő fényes távlatait. 1948 februárjában e jövőért harcolva győzelmet arattunk és hazánkban szabaddá tettük az összes erőket a szocializmus felépítésére. A burzsoázia teljes tudatában volt annak, hogy a cseh és a szlovák nép mily mérhetetlen barátságot és szeretetet érez a Szovjetunió iránt. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió nemzeteinek e kapcsolatai áthidalhatatlan akadályként tornyosultak a reakció elé. Ripka, Beneš egyik legközelebbi munkatársa könyvében, melyben arra törekszik, hogy külföldi tőkés kenyéradói előtt megindkolja a reakciós puccssszervezők 1948 februárjában elszenvedett vereségét, egész nyíltan, beismeri, a reakció nem tudta arra kényszeríteni a cseh és a szlovák népet, hogy szembehelyezkedjék a Szovjetunióval. Ha annak idején megkísérelték volna e politika nyílt kényszerítését, ez azonnali leleplezésüket eredményezte volna. Ezért nem vállalták ezt a kockázatot. Igen jól tudták, hogy milyen népünk nézete. És ha ma a külföldről uszítanak és valótlanságokat állítanak a közöttünk és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, biztosíthatjuk őket, arról, hogy ma Is változatlanok népünk nézetei. Csehszlovákia dolgozói jól tudják, hogy szövetségünk s barátságunk a Szovjetunióval elvi jelentőségű volt és ma is az számunkra, valamint szocialista építőmunkánkra nézve. Ez a szövetség és barátság, amikor harcban álltunk a burzsoáziával, védőpajzsunk volt, mert lehetővé tette számunkra, hogy leszámolhattunk 8 reakcióval és békésen építhettük szocialista hazánkat. Ha a külföldre szökött burzsoá politikusok, - akiknek tevékenysége hazánkban csődöt mondott — 1948 februárjáról beszélnek, az akkori fejleményeket úgy ecsetelik, hogy a külföldi tájékozatlan nyilvánosság előtt kétes hősiességről adjanak tanúbizonyságot. Dicsfénnyel veszik körül saját magukat és ami 1948 februárjában történt, azt ú<*v írják le, mintha mindaz csak egy maréknyi kommunista önhatalmú cselekedete lett volna. Ezek a kommunisták őket „a demokrácia őreit" puccs segítségével megfosztották pozícióiktól. Jól tudjuk, hogy a burzsoá politikusok mindezért nagy jutalmakat kapnak a hidegháború előkészítőitől. Csehszlovákia egész népe ismeri azonban a történelmi tényeket. A puccsot éppen ők, a nemzeti szocialista, a néppárti és Szlovákiában az úgynevezett jobboldali demokrata puccssszervezők készítették elő. E cél megvalósítására gyűjtöttek erőt, halmoztak fe' fegyvereket és tartottak fenn kapcsolatot a Nyugattal, ahonnét állandóan tettre buzdították őket. És hogy úgy fejezték be pályafutásukat, mint ahogyan történt, ezt önmaguk okozták és sorsukat saját rovásukra írhatják. Ha bárki is a munkásosztály, a nép ellen irányuló politikát folytatna, nem végezhetné be másként pályafutását, mint ök és nem lehet más sorsra érdemes. A februári események lefolyása és eredményei, melyek örömet keltettek barátaink és gyűlöletet ellenségeink körében, bebizonyították, hogv a munkásosztály s egész dolgozó népünk az 1945-ben bekövetkezett felszabadítása óta saját ura lett az országnak és maradandóan az is marad. (Hosszantartó taps) Az üzemi tanácsok kongresszusa, az általános sztrájk és a februári napokban megvalósított valamennyi hatalmas akció meggyőzően tanúskodtak a munkásosztály teljes egységéről, egybeforrottságáról, akaratáról és eltökéltségéről, s ez döntötte el a burzsoázia végérvényes vereségét. A reakcióval vívott végső harcnak a munkásosztály volt a mozgató és döntő politikai ereje. A munkásosztály világosan és egyértelműen nyilatkozott arról, hogy milyen legyen a jövőben hazánk politikai és gazdasági rendszere. A történelmi jelentőségű februári győzelemmel kapcsolatos jelentős események közé tartozik a népi milícia megalakítása is. A munkásosztály benne juttatta kifejezésre hősies eltökéltségét, hogy fegyverrel a kezében, síkraszáll vívmányai megvédéséért. Az üzemek s a bennük dolgozó munkások, valamint a felfegyverzett népi milícia képezték az 1948 februárjában aratott győzelem egyik döntő fontosságú erejét. Ezért a mai napon nemcsak a munkásosztály előtt, hanem annak fegyveres ökle, a népi milícia előtt is kifejezzük legmélyebb hódolatunkat. Ezt nemcsak a februárban tanúsított magatartásáért, hanem a megalapítása óta kifejtett egész tevékenységéért is megérdemli. (Viharos taps) A parasztbizottságok kongresszusa a cseh és a szlovák dolgoz^ parasztság nevében kifejezésre juttatta a népi demokratikus köztársaság iránti hűségét és a munkásosztályhoz fűződő szövetségét. A kis- és középparasztok szilárdan állást foglaltak Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája mellett. Megértették, miiyen előnyöket biztosít számukra a munkásosztállyal való szoros kapcsolatuk és miként válik ez javukra. A kis- és középparasztokat mindig a munkások részesítették támogatásban az egykori földbirtokosok földtulajdonáért vívott harcukban. A dolgozó parasztok meggyőződtek róla, hogy csak a munkásosztállyal szorosan együttműködve érheti el célját arra irányuló törekvésük, hogy a mezőgazdaság állandóan fejlődjék és az addiginál többet gyümölcsözzön társadalmunk számára. Hazánk összes egészséges és haladó erői egybetömörültek a megújhodott Nemzeti Frontban. Népünk szíve mélyéig megbotránkozva a többi politikai pártok reakciós erőinek alattomos szándékai fölött, egyszer s mindenkorra leszámolt ezekkel az exponensekkel és ellenséges elemekkel. A megújhodott Nemzeti Front a városok és falvak dolgozói egységének tényleges kifejezőjévé vált. A Nemzeti Frontban a megtisztult politikai pártok mellett jogosan foglalták el helyüket az egységes szakszervezetek, a CSISZ és a többi társadalmi szervezetek is. A Nemzeti Front, a városok és a falvak dolgozóinak szilárd szövetsége ezzel még jobban megerősödött. A Nemzeti Frontban tömörülő szervezetek élén Csehszlovákia Kommunista Pártja áll vezető erőként. A szocializmus építését célzó programját az egész Nemzeti Front saját programjának nyilvánította. A Februári Győzelem döntő jelentőségű volt Csehszlovákia egész további fejlődésére. Népünk végérvényesen döntött az ország jövőjéről. Megszabadult a burzsoá politikai hatalomtól, megnyitotta a szocializmus építése felé vezető utat és a Szovjetunióhoz fűződő barátság, valamint szövetség megszilárdításával biztosította hazánk függetlenségét is. Népünk megvédte a nemzeti és demokratikus forradalom eredményeit, valamint azokat a további szocialista vívmányokat, melyeket a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette munkásosztály az 1945-1948-as években harcolt ki. A februári győzelem ama forradalmi folyamat befejezését jelenti, melynek során a népi demokratikus Csehszlovákia a proletárdiktatúra formájának megtestesítője lett (Taps.) Az országban egyértelműleg a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel szövetkezett munkásosztály lett az úr. 1948 februárja után megvalósítottuk az államosítás második szakaszát. Államosítottuk a nagykereskedelmet és állami monopóliumot létesítettünk külkereskedelmünk számára. így lényegében felszámoltuk a tőkés tulajdont az iparban, a közlekedésben, az építészetben, a kereskedelemben és a pénzügyben. A dolgozók 1948 februárja előtti követelményei alapján foganatosított ezen intézkedések a dolgozóknak a reakció fölött aratott győzelme logikus |<icsúcsosodását jelentették. Ezek a mélyreható társadalmi-gazdasági változások lehetővé tették, hogy teljes mértékben megkezdhettük építésünk további szakaszának, a szocializmus építése szakaszának megvalósítását. A munkások és a parasztok szövetsége a falvainkon végbemenő további forradalmi változások által csak még jobban megszilárdult. A februári események után következetesen végrehajtottuk a földreformot, ami még jobban megerősítette és elmélyítette a munkás-paraszt szövetséget. Az a jelentős politikai és anyagi-műszaki segítség, melyet a munkásosztály egyre nagyobb mértékben nyújtott mezőgazdaságunknak, megteremtette annak előfeltételét, hogy falvainkon is építhetjük a szocializmust. 1948 februárja óta megszilárdult népi demokratikus köztársaságunk. Megerősödött a munkásosztály hatalma és szövetsége hazánk többi dolgozóival. Ez a szövetség hazánkban döntő hatalmi tényezővé fejlődött. Azzal, hogy pozdorjává zúztuk a reakciót, különösen a Szlovák Demokrata Pártban megbújt reakciót is, eltávolítottuk utunkból azokat az erőket, melyek nem kívánták a két egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok együttélését egységes népi demokratikus államunkban. Hatalmasan megszilárdult hazánk védelmi képessége is. A csehszlovák népi demokratikus köztársaság növelte tekintélyét a nemzetközi fórumon is. 1948. februárja maradéktalanul igazolta a Csehszlovákia Kommunista 1-rtjának VIII. kongresszusán kitűzött politikai irányvonal helyességét. Ez az irányvonal azt tartotta szem előtt, hogy fokozatosan ki kell terjeszteni a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmát és későbben irányt kell venni a burzsoázia feletti végleges • -őzelem kivívására. A burzsoázia ellenforradalmi puccs-kísérletével csak meggyorsította a szocializmus felé irányuló fejlődést és ezzel lehetővé tette a megállíthatatlan történelmi fejlemények gyorsabb lefolyását. Beigazolódott, hogy pártunk és vezetősége nagy áttekintéssel rendelkezett, amikor 1945 májusa után politikáját nemcsak közvetlenül a szocialista forradalomra, hanem a nemzeti és demokratikus forradalom következetes megvalósítására is irányította. E forradalom lobogója alatt azonban már addig is számos szocialista jellegű változásokra irányuló intézkedéseket foganatosított. Ez a magatartás teljesen helyes és szükséges volt, mert a lakosság körében, különösen annak középrétegében a burzsoázia azon részéről, mely nem vesztette el hitelét a megszállókkal való együttműködés által — méq bizonvos jóhiszemű elképzelések voltak elterjedve. A burzsoázia e képviselői befurakodtak más politikai pártokba és nemsokára álarc nélkül is megmutatták igazi reakciós arculatukat. Szemtelenül támadták az államosítást és nyíltan védelmükbe vették a gyárosokat s földbirtokosokat. A kommunista párt építő politikájával szemben a szabotálás politikáját alkalmazták. Ez fokozatosan lerántotta róluk az álarcot, azonban időre volt szükség, hogy az emberek maguk is rájöjjenek arra, kivel van dolguk. A munkásosztálynak ezen időszak folyamán maga köré kellett tömörítenie nemzeteink túlnyomó többségét és különösen meg kellett szilárdítania szövetségét a dolgozó parasztsággal. Ez ugyancsak lehetővé tette, hogy kiharcoltuk számos szocialista jellegű intézkedés végrehajtását és a munkásosztály egyben tapasztalatokat szerzett a szocialista követelmények megvalósítása, valamint a proletárdiktatúra létrejötte, és megszilárdítása terén. Ezek a sikerek ezzel szemben a reakciót tomboló dühre ingerelték. Ez azért volt így, mert a reakció képtelen volt arra, hogy szembehelyezkedjék nemzeteink töbhségének mindent elsöprő erejével. Nemzeteink követelték a kassai kormányprogram és a további szocialista jellegű változások maradéktalan megvalósítását. És mert a reakció lépésről- lépésre elvesztette befolyását, attól tartott, hogy az eljövendő választásokban végérvényes vereséget szenved. Ezért puccsot kísérelt meg. E puccs gyors és döntő érvényességű szétzúzása ama osztályerők nyomásának eredménye, melyek az 1945-1948. években jöttek létre pártunk politikája kifejezőjeként, ama politika kifejezőjeként, mely már 1948. februárjáig is megnyerte nemzeteink túlnyomó többségének bizalmát. A szociáldemokrata pártnak a marxizmus-leninizmuson alapuló egyesülése Csehszlovákia Kommunista Pártjával megszüntette a munkásosztály politikai erejének szervezési szétforgácsoltságát és örök időkre megpecsételte egységüket. Csehszlovákia Kommunista Pártja a februári eseményeket megelőző időben, valamint a februári események idején tanújelét adta vezető képességeinek. A februári győzelem nem volt csak a véletlenszerű események összetorlódásának eredménye, hantm ama nagy osztályösszecsapás törvényszerű kicsúcsosodása, mely összecsapás során a népi tömegek hatalmas mozgalma — élén a kommunista párt vezette munkásosztállyal — fellépett a reakció erői ellen. Az a párt, mely a burzsoá köztársaság idején, valamint a náci megszállók ellen vívott nehéz küzdelmekben megacélosodott s felfegyverkezett a marxizmus-leninizmus tanaival, az a párt, mely még a legnehezebb pillanatokban sem vesztette el kapcsolatát a népppel s élvezte a nép állandóan növekvő bizalmát, a munkásosztály köré tudta tömöríteni a dolgozó parasztság, értelmiség, az iparosok és a hazafias kispolgárság legszélesebb tömegeit, egybe tudta e tömegeket forrasztani a reakció áruló politikája elleni harcban és a reakciót végső soron el tudta szigetelni s meg tudta hiúsítani puccskísérletét is. Ez azért volt lehetséges, mert a Központi Bizottság mindig helyesen tájékoztatta az egész pártot a fennálló helyzet legfőbb kérdéseiről s politikai irányító és szervező munkáját arra irányította, hogy a párt és tagsága állandóan szoros kapcsolatban álljon a néppel. Mindez az akarat és a tettek egységével együtt hozzájárult a februári győzelem kivívásához. A dolgozó nép győzelme elválaszthatatlan Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepétől, s attól a ! munkától, melyet Központi Bizottsága ! végzett, élén Klement Gottwald elvtárssal. (Taps.) A mai ünnepélyes év! forduló alkalmával megemlékezünk | azokról a nagy érdemekről, melyeket ; Klement Gottwald elvtárs szerzett i pártunk és népi demokratikus rendszerünk érdekében. Gottwald elvtárs, j amikor 1948 februárjában döntő harci ra sorakoztunk fel a burzsoázia ellen, mint mindig, szilárd határozottságot, I nagy államférfiúi bölcsességet és kö! rültekintést tanúsított. Fáradhatatlan munkája ragyogó példát mutat valamennyi kommunistának és az összes dolgozóknak. Pártunk és Csehszlovákia népe ezt sohasem felejti el. (Hosszantartó taps.) Népünk februári győzelme halálos csapást mért az imperializmus erőire, melyek állandóan azt remélték, hogy a Csehszlovák Köztársaság az ő érdekszférájukba kerül. Az imperialisták messzemenő tervei hajótörést szenvedtek. Az imperialisták az úgynevezett Marshall-tervet arra irányuló taktikának akarták felhasználni, hogy szétszakítsák azokat a szálakat, melyek köztársaságunkat a Szovjetunióhoz fűzik. Csehszlovákia besorolása a Marshall-terv mellett állást foglaló államok sorában lett volna az első lépés ahhoz, hogy gazdaságilag és politikailag függő helyzetbe kerüljünk a kapitalista Nyugattól. Az imperialsták tudatában voltak annak, hogy a népi demokratikus Csehszlovákia fontos pozíciót tölt be KözépEurópában és hogy szilárd helyzete a szocialista országok egysége szempontjából nagy jelentőséggel bír. Az imperialisták csalatkoztak reményeikben. Csehszlovákia még jobban egybeforrott a szocialista táborral, Szövetségünk és megrendíthetetlen barátságunk a Szovjetunióval, mely a múlt években támaszunk s védőpajzsunk volt, most rendszerünk legfőbb pillérévé vált, melyen biztonságosan építhetjük hazánkban nemzeteink új életét. (Taps.) A reakció feletti győzelem lehstővé tette, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja kitűzhesse a szocializmus építésének programját. E program szerint meg kell valósítanunk iparunk átszervezését és kiépítését, létre kell hoznunk a csehszlovák népgazdaság állandó fejlődését biztosító anyagi-műszaki alapot. E program azt jelentette, hogy fokozatosan szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termeléssé kell változtatnunk a mezőgazdasági kistermelést, határozottan fel kell vennünk a harcot a kapitalizmus valamennyi hazánkban még létező csökevényei ellen s egyben a kultúrforradalmat is meg kell valósítani. Pártunk emellett tudatában volt annak, hogy a szocializmus egyre nagyob méreteket öltő építésével egyidejűleg gondoskodnunk kell a nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséről, mégpedig az (Folytatás a 3 oldalon.) , U J SZÖ 2 * 1958. február 25.