Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-22 / 53. szám, szombat

Kiállítás a Februári Győzelem emlékére Ha összehasonlí­tunk egy évtized­del ezelőtti s egy mai kiállítást, lé­nyeges különbsé­get állapíthatunk meg a kettő kö­zött. Más a for­manyelv, mások az elgondolások, és mindenekelőtt tel­jesen más a kép­zőművészet tárgya napjainkban. Az alkotások monda­nivalója sokré­tűbb, mint valaha, az élet minden megnyilvánulását felölelő és min­denkiért, minden­Ladislav Guderna: Béke / 1954, tempera ban az emberek és a folyam egyazon boldogító érzésben találkoznak. A grafikák legtöbbje eszmeileg s formailag színvonalas. Legszebb művészi eredményt szob­rászaink érték el. A kiállított 51 plasztika elismerésre méltó törekvés és tehetség bizonyítéka. A nagy technikai felkészültségű Bártfay ki­tűnő tanítványa a modern franciák­nak, elsőrendű megfigyelő, Čičátka vörösréz reliéfjében remek anyagis­merettel, árnyalatos finomsággal áb­rázolja a Bányászok munkáját. Goga sok és jő plasztikával szerepel. Gi­bala érzékenyen, finoman mintáz, lovas vázlata erős, lendületes. Kulich tudással, érzéssel formálja alakjait. Duklá-ja jelentékeny, komoly érték. Kosztka Szovjet katonája mélyen emberi, — jelképpé emelkedik. Tri­kihez szóló, — mindannyiunkat ér- szi őket, így társadalmi hivatásukat zulják Bányászinasa, Hegesztője a deklö. is inkább betöltik. Ilyenek pl. Ábel munkának méltó formában való érté­Honnan indul ki ez a gyökeres sajátos megvilágítású Hidroccntrálé- kelése. Pribiš a Vérátömlesztő állo­változás? — A kiindulópont az 1948- ja, Alexy kulturált színű pasztelljei, más díszítésére szolgáló bronzreliéf as Februári Győzelem, mely kezdetét Medvecká életteljes Beszolgáltatása, vázlatai a legnemesebb reneszánsz­jelenti a módszeres és céltudatos Drexler kiválóan komponált tájképe hagyományokból kiindulva mesterük szocialista ország- és társadalom- éf ipartelepe, Guderna művészien életszemléletének, igaz emberi érzé­építésnek. Népköztársaságunknak egyszerű megoldású Békegalambot sének kifejezői. Ugyanezt állíthatjuk ebből az építésből folyó hatalmas fejlődése nem csupán politikai és gazdasági jellegű, hanem kulturális is. A művészek alkotómunkájukkal szin­tén bekapcsolódtak az építő folya­matba. A februári események 10. évfor­dulójának ünneplésére megnyílt Ša­farik-téri kiállítás neve: „A felsza­badított nép építő törekvései". Ez a jelszó érezteti a 90 képzőművész 170 müvének eszmei és elvi tartalmát. Lelkesen és lendülettel tanúskodnak arról az átalakulásról, amely Szlová­kiát újjá formálta. A 40-es évek vé­gén dokumentáris lelkiismeretességgel mutatják be a közlekedés fejlesz­tését, a mezőgazdaság gépesítését, az ipar és technika előretörését, ­a magasépítkezés óriási méreteit. Ezek a még mereven értelmezett szocialista realizmus módszerével alkotott művek előfutárjai az elkö­vetkezőknek. Ennek az időszaknak tényleges művészi megnyilatkozásai elsősorban Bazovský egyéni felfogá­sú, remek színezésű Vág hídja, meg V. Cmel átérzett, kifejező Éjszakai szántása és az ipari fejlődést jelző rajzoló leánykája. Figyelemre méltó a Slavín-emlékmü kapujának dom­Fekete Hold. A kiállítás látogatói Ján Kulich: Dukla elnevezésű bronzszobra előtt (L. Roller — ČTK felvételei) Ilavský igényes kompozíciója: A ge- borműterveiről. Az 50-es évek közepe táján művé- reblyéző nők. Elragadóak Greiner Sy- Feltételezhető és remélhető, hogy szeink a szocialista realizmus mód- bil pasztelljei, élnek, lüktetnek. Le- a z elkövetkező tíz esztendő Szlová­, szere mellett továbbra is kitartva, hotský Handlovai tája ideális akva- kiának továbbra is tekintélyes fej­- megtalálják azt a szabadabb ki- rell. Šimerová Munka után hazatérő "lődőképességét foqja igazolni s ez­fejezési formát, mely egyéniségüknek hatalmas, izmos férfiának pillangó- zél'párhuzamosan képzőművészetünk .jobban'megfelel Ennek folytán mű- Mbbenésfce!' karjai kőzé siet5 "kisl5- i s jelentős és maradandó értékű áf­veik elmélyültebbek. kifejezőbbek, nya mély átéf-zésröl szól. Kudftc fi- fcöiások'káV gazdagítja majd kultú­Az átéltség melege meggyőzőbbé te- nom megoldású Felszabadult Dunájá- ránkat. Bárkány Jenőné EGY ISKOLA ÉLETE Nagyon érdekes megvizsgálni az elmúlt esztendők fejlődésének visszatükröződését egy iskola életében. A tíz év előtti Feb­ruári Győzelem életünket gyökeresen meg­változtatta. Akkor kaptuk meg az anya­nyelvünkön való tanulás és tanítás jogát is, ez volt az alapja a magyar iskola­hálózat kiépítésének. A Kassai Magyar Tannyelvű Felsőiparisko­la legelső Iskoláink egyike, 1950-ben nyOt meg. A kezdeti akadályokat a párt se­gítségével sikerült legyőzni. Megkapták Kassa legszebb iskolaépületét, s máskü­lönben is biztosítottak azi intézet számára egy olyan alapot, amelyre fel lehetett épí­ieni az iskola életét. Az elmúlt években a kisebb-nagyobb hiányosságok kiküszöbö­lésére törekedtek. Az iskola egészséges életéről tesz tanúságot az is. hogy a ta­nári kar ebbe a küzdelembe bevonja a CSISZ-szervezetet és a szülői társulatot. Az osztályfőnökök rendszeresen látogat­ják a tanulók otthonait. Megismerik a ta­nulók életkörülményeit, s így eredménye­sebben küzdhetnek a felmerülő hibákkal. A szülők szövetsége negyedévenkint ül össze. Ezekre a gyűlésekre még a távo­labb fekvő kerületekből is érkeznek szü­lők. A gyűlésen egy tanár vagy a CSISZ­vezetöség tagja számol be a negyedév munkájáról és problémáiról. Az utolsó gyű­lésen az egyik CSISZ funkcionárius elő­adást tartott „Hogyan lettem kitüntetett tanuló?" címmel. Sokszor a szülők mu­tatnak rá a nevelésben felmerülő hibákra. A gyenge diákok szüleit felkérik az isko­lával való szorosabb együttműködésre, rá­mutatva arra a tényre, hogy az iskola csak akkor tud eredményes munkát végezni, ha az iskolai és az otthoni nevelés össz­hangban van. A tanárok munkáját elősegíti az iskolá­ban kialakult egységes versenyszellem, A legjobban tanuló osztályt, a legjobb fali­újságot vándorzászlóval tüntetik ki. így az egyes osztályok maguk szervezik meg a páros tanulást, az ismétlő órákat stb. Nehéz feladatot ró a tanári karra az a körülmény is, hogy a diákok nem érkez­nek az iskolába egyforma előképzettséggel. A diákok zöme magyar iskolából jön. Ná­luk a legtöbb gondot gyenge szlovák tudá­suk okozza. Ennek kiküszöbölésére szlo­vák nyelvkörbket szerveztek. Szlovák diáko­kat hívtak meg a kör összejöveteleire és itt beszélgetésekkel igyekeztek szlovák tu­dásukat növelni. Ezenkívül elhatározták, hogy az újságbeszámolókat minden második héten szlovák nyelven tartják meg. Hason­lóképpen nagy gondot okoz a szlovák isko­lákból jövők gyenge magyar nyelvtudá­sa. Ennek leküzdésére szervezték meg a faliújságok versenyét. A tanári kar és a szülői értekezlet igyekszik az iskola keretén belül kielégíte­ni a tanulók minden igényét. Szakkörökkel, sportolási lehetőségekkel, mulatságok ren­dezésével töltik ki a diákok szabad idejét. A legtöbb eredménnyel a fényképészeti és dokumentációs szakkör működik, Veres Jó­zsef tanár vezetésével. A felszerelést a kSr lelkes tagjai adták össze. Később a.kerületi nemzeti bizottság és a szülők sz&vetstge is felkarolta a kör munkáját. A szakkör tagjai felvételeikkel minden iskolai ese­ményt megörökítenek, az iskola díszítésé­hez is jelentékenyen hozzájárulnak. A kör műszaki táblázatok és rajzok sokszorosí­tásával is értékes segítséget nyújt az is­kolának. Eredményes munkát végez az iro­dalmi kör is. A közelmúltban megren­dezték Ady Endre és József Attila emlék­estjét. Minden évben megtartják az iskola szavalóversenyét. Ennek győztesei kerül­nek aztán tovább a városi és a kerületi versenyekre. Tavaly irodalmi pályázatot írt ki a kör három témakörre (szabad téma; az iskola életéből; humoros téma). A pályázati munkák zöme a tanárok helves irányú igyekezetéről tett tanúbizonyságot. A diákok élénk levelezést folytatnak a németországi Pravema-üzem ipariskolájá­val és a pavlovgrádi tízéves iskolával. Az ilyen levelezésnek komoly pedagógiai ér­téke van. A CSISZ-vezetősége tagjai mellé tanáro­kat neveztek ki, abból a célból, hogy nö' véljék a vezetőség tekintélyét, segítsék szervező munkájukat. A vezetőség tagjai hozzájuk fordulnak problémáikkal, töltik kérnek tanácsokat. A CSISZ a párt XI. kongresszusának és a Februári Győzelem 10. évfordulójának méltó megünneplésére értékes felajánlásokat tett. Többek között 1500 brigádórát ajánlottak fel, s ebből 1107 órát már le is dolgoztak. A CSISZ minden szombaton megtartja beszámolóját a hét eseményeiről. Az Iskola hangszóró­ján keresztül számol be az elmúlt hét munkájáról, és ismerteti a jövő hét fel­adatait. Meg kell még emlékezni a két „felépítményi osztályról" is. Ezekben az osztályokban a középiskolát végzett tanu­lók műszaki továbbképzésével foglalkoznak. Ez a két osztály az iskola legjobb osztá­lyai közé tartozik. Az iskola kultúresoportja már az 1952— 53-as években is kitűnően szerepelt, bejár­ta egész Szlovákiát, Nagykapostól Duna­szerdahelyig. Az iskolának jelenleg 50 tagú énekkara és egy tánccsoportja van. Az iskola a sport terén is sikereket ért el. A rendes testnevelőőrákon kívül a diá­kok rendszeresen látogatják a különféle sportköröket. A legsikeresebbem a vivő­szakosztály szerepel. Eredményesen műkö­dik az atlétikai szakosztály, is. 1957 jú­niusában az országos középiskolai bajnok­ságokon két első helyet és két második helyet harcoltak ki a kör tagjai. Ezeken kívül még számos kerületi és járási baj­nokság tanúskodik Abosi István testnevelő­tanár jó munkájáról. , Fennállásának nyolc éve alatt minden te* kintetben sokat fejlődött az ipariskola. Ter­mészetesen most is akadnak hibák, de a tanári kar eddigi munkája biztosíték arra, hogy a jövőben ezeket is kiküszöbölik. KOVÄTS MIKLÓS •••• MMMMM M* M •«<• t M MM MM M « M MM M M MM HM H M M M M M M M M M H M < )t Mll tmtHt)U)MIH Mt M ltt tMHHHt llll lHlll tl H HI ItMHH> »l l)M« FRA1VTJŠ&K H&CKO : r­1 r-7 B=í=n rZ&^PcžZi Elég az hozzá — a fürésztelepen nagy a nyugtalanság. Ülésezik a szak­szervezeti csoport vezetősége, ülésezik az üzemi bizottság. A fürésztelep ve­zetői is egyre csak tanácskoznak. A munkások időnként kibontják az újságot és vitatkoznak. Magurcsák Ja­nó Szikácsék Janójával és Hlisztony Ondróval dolgozik egy csoportban. Szaktnányban rakják vagonra a desz­kákat. Újságolvasásra nincs idejük. Hlisztony azonfelül a betűt sem is­meri. — Micsoda válság van megint? — kérdi Magurcsák Szikácsék Janójától. Az a tenyerébe köp és egy pillanat­'a sem hagyva abba a munkát, mo­rogja: — Duval István azt beszéli... hogy valamiféle miniszterek megunták a bársonyszéket... A fene tudja, mi %incs az ínyükre... ' Magurcsák Janó felsóhajt. Örül, ;ogy a válság nem a magafajta em­iereket sújtja, hanem — a miniszte­reket. Azokat nem sajnálja: próbálják rieg egyszer ők is a szegényember 'ceserű sorsát. > — Nekünk meg mi közünk hozzá? Szikácsék Janója feléje fordítja üres 'enyerét. Haragszik Magurcsákra, mert ébahagyta az adogatást. Hlisztony }ndró a deszkarakáson áll és nincs inek adogatnia. Magurcsák serényen 'olgozni kezd. Csak aztán közli vele cikácsék Janója azt a keveset, amit : miniszterek esetéről tud: , — Nekünk semmi. Mi elvégezzük a •iunkánkat, a miniszterek pedig búj­ynak a... Duval azt mondta, hogy jzenegyen lemondtak a hivatalukról, ztán megbánták... De Duval István emmit sem tud! Kérdezd meg Pavót, volt vömet... Az aztán ért a poli­'kához... . Magurcsák Janó megnyugszik. Elha­írozza, hogy ebéd alatt beszédbe ele­yedik Sehnárék Pavójával. De nem is kell megvárnia az ebédidőt, mert egy órával előbb elbődül a sziréna, a ke­retfűrészek leállnak. A sziréna nem egyszer szól, mint szokott, hanem két­szer, sőt háromszor is egymás után! A szakmányban dolgozó három ember is abbahagyja a munkát. Először meg­ijednek, hogy tűz ütött ki a telepen. A többi munkással együtt futnak a fedett műhelycsarnok felé. Találkoznak Lasút Misóval, aki rohan, akár az eszeveszett. — Mi van, Miskó? — kérdi Ma­gurcsák Janó. — Sztrájk van, bátyó! Sztrájkolunk! — Miért? Ámde Lasút Misónak már hűlt he­lye. Eltűnt a csarnok mögött. Magurcsák Janónak semmi kedve sincs sztrájkolni, hisz• akkordban dol­gozik. Ugyanígy gondolkozik Sziká­csék Janója is. Hlisztony Ondrónak pedig igazán nincs miért lázongania. A munkások összegyűlnek a csar­nokban. Megjelenik a fűrésztelep igazgatója is, a fóraktárnok, a köny­velő meg a gépírónő társaságában. Magurcsák Janó csoportja sem tér vissza a deszkákhoz, őket is hatal­mába keríti a kíváncsiság. Amikor Sehnárék Pavója megjelenik a keretfűrész szomszédságában össze­tákolt emelvényen és bejelenti, hogy a sztrájk egy óra hosszat tart, Ma­gurcsák megnyugodva veszi tudomásul a bejelentést, mert még elég idejük marad behozni az elmulasztottakat, ha egy kissé igyekezni fognak. Janó oldalt áll és jól szemügyre veheti a telep alkalmazottait, akik betöltik a fürészcsarnok első felét, ahol a kész deszkák és gerendák kerülnek ki a keretfürészekből. Megnyugtatja az em­berek borostás képe, báránykucsmás, melegsapkás feje. Sokan vannak, száz­ötvennél többen, itt van az összes órabérben dolgozó munkás, de vannak olyanok is, akik a sztrájk kedvéért félben hagyták a szakfnányt. Aztán nem olyan sztrájk ez, mint az eddi­giek: ebben még az urak is részt vesznek. Az egyik brodnói, aki kényel­mesen ül a deszkán, még a helyét is átadja a telep igazgatójának. Példá­ját Múcsináék Pavója követi, hogy a fóraktárnok leülhessen, a többi mun­kás pedig összébb szorul, hogy elférjen mellettük a könyvelő is. Ha így bán­nak a fölöttesekkel, akkor nem is le­het olyan veszélyes az egész sztrájk! Magurcsák Janónak még tetszik is a dolog. „Az ördög vigye a miniszte­reket", gondolja magában és hegyezi a fülét, hogy végre megtudja, mit is követtek el azok a nagy urak, hogy még a brodnói fürésztelepen is foglal­kozni kell a gyalázatosságukkal. Ma­gurcsákékhoz hasonlóan gondolkodik a munkásoknak legalább a fele: kíván­csiságból jöttek ide, hogy híreket hall­janak. Sehnárék Pavója előbb egy hosszú újságcikket olvas föl, aztán saját sza­vaival részletesen megmagyarázza az egybegyűlt munkásoknak a helyzetet. Beszél a milliomosokról, a gyárosok­ról és a nagybirtokosokról és egy ka­lap alá veszi velük a lemondott mi­nisztereket. Magurcsák Janónak nincs oka rá, hogy ne higgyen neki. Aztán Pavó elmagyarázza, miért nem kapni ruhát meg cipőt és miért akadozik az élelmiszerellátás: a ruha- és cipőke­reskedők a pult alá meg egyebüvé rejtik az árut, a nagygazdák pedig, akiknek van mindenük bőségesen, hét lakatra zárták a magtáraikat meg a csűreiket, — vígan feketéznek a ke­reskedők a városokban, a gazdák a falvakban, a munkások pedig nyomo­rognak. — Itt az idő, hogy leszámoljunk nemcsák az áruló miniszterekkel, ha­nem a feketekereskedőkkel, a hivata­lainkban és vállalatainkban megbújt államellenes elemekkel, tolvajokkal és lepénzelhető alakokkal, egyszóval az egész reakcióval, amely éppen ezeknek a minisztereknek a védelme alatt állt. Söpörjük félre őket! Olyan köztársa­ságot akarunk, amelyben a munkások és a kisparasztok lesznek az urak! A Magurcsák ' Janó-fajta emberek, akik többségben vannak a telepen, nem vonják kétségbe Pavó szavainak igazát. Ezzel különösen Janó van tisz­tában. Eszébe jut a pamutbársony ruha, megfeledkezik magáról és tapsolni kezd. Példáját természetesen Hisztónyi Ondró is követi, akinek akkora a keze, mint a szeneslapát. A fiatalok is összeverik a tenyerüket. A tapsban, amely különösen hangos a zárt csarnokban, elvész a telep igaz­gatójának és a föraktárnoknak a dü­hös szitkozódása. Mindketten egyszer­re magasba nyújtják kezüket, mert a beszámolót nyilvános vita követi és meg akarják mondani a véleményüket, hogy — a munkásokat megnyerjék maguknak. Ügy képzelik, hogy az üzemi bizottság elnöke, aki a dolgok egyoldalú és túlságosan egyszerű ma­gyarázatával félrevezette a munkáso­kat, nyomoridtan kudarcot váll, ha ketten is rátámadnak. Mielőtt azonban az elnök észrevenné kettejük jelent­kezését, az emelvényen Oncsó Ondró jelenik meg. Lasút Misó meg a többi fiatal sztodolisteyi és brodnói munkás lelkesen tapsol neki. Mindnyájan az ifjúsági szövetség tagjai, mert időköz­ben megalakult a bordnói helyi csoport is. — Elsőnek én jelentkeztem, — állt fel helyéről a 'fűrésztelep igazgatója. — Micsoda bölcsességeket is mon­dana nekünk maga? — kérdi gúnyo­san Ondró. — Talán meg akarja cá­folni, amit az imént mondott az üze­mi bizottság elnöke? Azt nem cáfol­hatja meg, drága igazgató úr! A fia­tal munkások nevében kijelentem, hogy beszéde igenis helyénvaló volt. Csak azt vetem a szemére, hogy nagyon mérsékelten beszélt... — Mérsékelten? — pattan fél a fó­raktárnok. — Micsoda mérsékeltség van abban, hogy állítólagos tolvajokat és megvesztegethető atakokat emleget, akik üzemeinkben megbújnak? Köpök az olyan emberre, aki ennyire aláva­lóan megsért engem, vagy az igazgató urat. Ilyesmire csak veszett kommu­nista képes! Pfuji — Maga sem fog sokáig köpdösni, — vörösödik el Oncsó Ondró, — ha­marosan kitöri a. nyakát! A maguk mi­niszterei soha többé nem térnek visz­sza a bársonyszékbe. És utánuk men­nek maguk is. Itt a munkás lesz az úr! Az nem köp senkire, legföljebb' a markába. De maga a munkásokra köp ... Sehnárék Pavója félrevonja Oncsót és Duval Istvánnal együtt valamit ma­gyaráz neki. Oncsó hívei ütemesen kiáltják: — Oncsót akarjuk! Halljuk Oncsót! Duval csendre inti a hangoskodókat és felszólítja az igazgatót, hogy be­széljen. Oncsó Ondró is mintha egy­szerre megváltozott volna; epésen mo­solyog. — Engem, — mondja az igazgató meggondoltan, — ez az egész sztrájk­komédia nem érdekel. Eljöttem ide, a telep többi alkalmazottjával együtt. A kormányválság megoldása nem a mi dolgunk. A sztrájkot ostobaságnak tartom! Tudom: a kommunistáknak hegyes a foguk, ki akarják használni a helyzetet. De maguk nyugodtak le­hetnek. Bizalmas híreket kaptam Po­zsonyból, hogy hiába acsarkodnak a vörösök ... Köztünk is akad néhány elégedetlen. Maguk tudják, kikre gon­dolok .. . Elvégezték a polgárit, olvas­sák a Pravdájukat, befaltak néhány kommunista brosúrát és most azt kép­zedilf, hogy kanállal ették a bölcset­séget. A becsületes embereket tolvü­joknak, lepénzelhető alakoknak mond­ják ... Ezt azonnal vonja vissza, ked­ves Pavó „elvtárs'. Az igazgató visszaül a helyére,-Seh­nárék Pavója az ajkába narap. Arra számított ugyan, hogy a fűrésztelep vezetői nem hagyják annyiban a dol­got, de nem képzelte volna, hogy ép­pen az általános jellegű szavakon sér­tődnek meg. Látja, a munkások reá szögezik szemeiket és nagyokat nyel­nek közben. A jelenlevők közül csak kevesen hiszik, hogy az elnök vissza­vonja a kijelentését, Duval István ta­lán megtenné, de Pavó, akit a munká­sok jól ismernek, mert már gyakran összetűzött az igazgatóval, aligha aláz­kodik meg. Szinte elviselhetetlen a csend. — De hisz az elnök, — siet Ďuval UJ SZÖ Ti * 1958. február a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom