Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-22 / 53. szám, szombat

A Bratislavai Hviezdoslav Színházban a napokban tartották meg az új szlovák költészet és zene ünnepi estjét. Baloldali képünkön Ján Zimmer zeneszerző saját müveiből játszik. Jobboldali képünkön az Anna Frank naplója című dráma egyik jelenetét láthatjuk. A bratislavai Ifjúsági Színház együttese ma este mutatja be az Űj Színpadon ezt a világhírt aratott müvet, amelyet bizonyára a mi közönségünk is nagy elismerés­sel fogad. (J. Herec felvételei) \r A Győzelmes Február 10. évfor­dulójának alkalmából Szlovákia kerületi és járási székhelyeinek mozijai több olyan filmet mutat­nak be, melyek tárgyukat a mun­kásosztály múltjából, valamint a háborús borzalmak mer Ismétlődé­se elleni mostani harcából merí­tik. Ezen filmek közé tartozik a csehszlovák-német együttműködés alapján készült A 21. évfolyam című új film, melynek tárgyát Karel Ptáčník azonos című regé­nye képezi. A filmet csehszlovák és német filmdolgozók jelenlété­ben február 21-én mutatták be ünnepélyes .keretek között Bratis­lavában. Ezenkívül bemutatják a szlovák filmdolgozók „1948-1958 februárja" című új dokumentum­filmjét, valamint A nagy fordulat című szovjet középhosszúságú filmet, mely a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom előkészítésé­nek és lefolyásának napjait viszi a nézők elé. Filmszínházaink a Győzelmes Február 10. évfordulójával kap­csolatosan számos régebbi, egész estét betöltő és rövidfilmet is új­ra bemutatnak. (ČTK) A Tatír Szovjet Szocialista Auto­nóm Köztársaság buguimi kerületi múzeumában új adatokat tártak fel JarosU Hašek cseh író tartózkodá­sáról ebben a városban. Hašek itt annak idején a városparancsnok szárnysegédje majd pedig várospa • •rancsnok volt. (ČTK) A szlovákiai újságírók bratislavai klubjában hétfőn vitát rendeztek a Negyvennégyen című szlovák filmről, amelyet eddig több mint 100 ezer néző tekintett meg. A vitán jelen volt Palo Bielik, a film rendezője. Az új­ságírók egyöntetűen a szlovák kine­matografia egyik legkiválóbb műve­ként'jellemezték a filmet, (g) A Komszomolszkája Pravda a na pókban teljes terjedelmében közölte Július Fučík levelét, amelyet a cseh­munkások küldöttsége nevében 1930­ban búcsúképpen intézett a kirgiz elvtársakhoz. (ČTK) Májusban vagy június elején a prá­gai Várban megnyílik a levéltári ok­mányok első országos kiállítása. (ČTK) A Februári Győzelem 10. évfordu­lóját a szlovákiai iskolák tanulói is méltóképpen megünneplik. Az évfor­duló napjaiban az új pionírok lete­szik az ünnepi esküt, sok iskola ta­nulói munkakötelezettségeket aján­lanak fel. (ČTK) J. A. Komenský Opera didactica omnia című műve megjelenésének 300. évfordulójára az UNESCO kiadta a na«y cseh pedagógus válogatott munkáit. (K) A prágai Nemzeti Színház művészei nemrégen Dvorák Sellöjében Velen­cében szerepeltek. A cseh művésze­ket ebből az alkalomból Spanyolor­szágba is meghívták. Ügyszintén meghívták Spanyolországba a Nem­zeti Színház egész balettkarát. (ČTK) Suchoň örvény című operáját ed­dig öt külföldi színház mutatta be. Az opera bemutatását tervbe vette egy svédországi, romániai, szovjet­unióbeli és magyarországi színház is. Érdeklődést tanúsítanak a svájci és olaszországi szakemberek is. (ČTK) A Szlovák zene 40 éve című ciklus záró hangversenyén készült felvéte­lünkön Mózsi A. koncertmestert lát­hatjuk L. Slovák karmester társasá­gában (J. Herec felvétele) (Folytatás a 7-ik oldalról) Pavó segítségére, — általánosságokban beszélt: senkit sem említett név sze­rint ... — Azt mondta a „vállalatainkban", — mond ellent Duvalnak a föraktár­nok, — a vállalatainkhoz tartozik a mi fürésztelepünk is ... — Hagyja csak, bátyó, — köszöni meg az elnök a segítséget, — erre a két vagy három úrra, — mutat rájuk az ujjával, — igazán nem gondoltam. Nem egypár egyénről van szó, akik, mondjuk, lopnak vaav vesztegetéseket fogadnak el. Valamennyi tolvajról, gazemberről és pernahajderről van szó az egész köztársaságban. Ma azért sztrájkolunk, hogy elvigye őket az ör­dög! De, — a Sehnárék Pavója haragos pillantást vet a fiirésztelepi „szenthá­romság" felé, - ha már az „uraink" megsértődtek és magukra veszik az általános bűnöket, és azt akarják, hogy előttetek, munkástestvéreim, bocsána­tot kérjek tőlük, akkor hiába várnak: nem fogom kérni őket, hogy legyenek olyan szívesek és bocsássanak meg nekem... Nem fogom kérni őket azért, mert igenis lopnak és meg­vesztegethetők! A három megvádolt hivatalnok egy­szerre fölpattan, mintha darázs csípte volna őket, a munkásság felhördül. — Jól van Pavó, csak adj nekik! — kiáltja Oncsó Ondró és látszik raj­ta, hogy kész bármikor közbelépni, ha szükség volna rá. Kezét a nadrágja zsebébe dugja, lemászik az emelvény­ről és ebben a percben még azt is megbocsátja az elnöknek, hogy félbe­szakította a beszédét. — Csak üljenek le nyugodtan az „urak". Nekünk ugyan csak polgári iskolánk van, a bölcsességünket a Pravdából meg kommunista brosúrák­ból szedtük össze, az is lehet, hogy maguk, érettségizett emberek butáknak és műveletleneknek tartanak bennün­ket, de — a kezünk tiszta! Ezt ma­guk nem mondhatják, — harsogja Sehnárék Pavója, — mert maguk — piszkosak! — Fajankó! Vörös toportyánféreg! — ordít a főraktárnok és a szavai úgy pattognak, mintha géppisztolyból lőné ki őket. Felugrik és ökölbe szorí­tott kezekkel siet ciz emelvény felé. De azonnal hátrálni kezd, mert Oncsó Ondró kirántja a zsebéből a kezét és — revolver villog benne. A munkások felszisszennek és önkéntelenül lehajt­ják a fejüket. Oldalról Hlisztony Ond­ró terem a főraktárnok mellett. Olyan, mint valami — ősember. Sehnárék Pavója megragadja Oncsó Ondró kezét, Múcsináék Pavója hátul­ról elkapja Hlisztonyt. — Mit csinálsz! Megbolondultál? Hlisztony vadul felüvölt, Oncsó pe­dig haragosan dünnyögi: — Mit piszkolódik! — Piszkolódik, mert — tolvaj! — Kuss! — kiáltja a főraktárnok és széles fenekével visszahuppan a desz­karakásra. — Szekérszámra árusítja a deszkát meg a gerendát: Mikulának egy sze­kérrel, Janovcsiknak kettővel, Zoba Ondrónak eggyel, Brodnóba is elkó­tyavetyélt egypár szekérrakományt, no meg Lehotkába és Knyazovóba is... Sok mindent kiszimatoltam, amikor egy kissé a körmére nézhettem. A könyveket és a kimutatásokat is meghamisította... A sápon pedig megosztoztak mind a hárman — akár a rablók ... — Hazugság1 aljas hazugság! — Ezért majd a bíróság előtt fogsz felelni, — dadogja sápadtan az igaz­gató, — ekkora aljassággal világéle­temben nem találkoztam, mint ami abból a — mutat Pavóra — szörnye­tegből árad! És efféle gazemberek el­nökölnek az üzemi bizottságban! Pfuj! — A hrusty'mi kommunista titkársá­gon írták le neki az egészet, ott gyártják a rágalmakat a becsületes emberekről... — Csendesebben, tisztelt vezetőség, ez még nem minden. A kommunista titkárságon nem tudnak semmiről. Ha tudnának, maguk most valahol máshol ösücsülnének, nem pedig itt, a mun­kások között. Veverica Zsofka kis­asszony, aki éhbérért dolgozik az iro­dában, sok mindent elmondhatna, ha nem féltené a falat kenyerét. Éppen ezért nem hívom őt tanúnak. Csak az érdekelne, mennyi jutalmat kapott az igazgató úr a két svéd gatter .,megmentéséért", — mutat Pavó a qépekre. — Azt tudom, mennyit ka­pott a főmérnök. Azt is, hogy mennyi jutott az erdóigazgatósági mérnöknek. De nem tudom pontosan, húszezer vagy csak tizenötezer korona csöp­pent-e az igazgató úrnak... — Ez már túlmegy minden határon, kulcsolja össze az igazgató a két ke­zét és érzi, hogy az utolsó csöpp ereje is cserbenhagyja. — A határt még nem értük el, — adja meg áldozatának a kegyelemdö­fést az elnök és szeme lázasan csillog, — kíváncsi vagyok, mennyi pénzt ka­pott Duval István, mennyit fizettek ki Oncsó Istvánnak, a boldogult Tya­paj Jozsónak meg a másik három munkásnak, akik elrejtették a gépe­ket ... Hisz maga igazgató úr, csak a felszabadulás után jött rá, hogy a gatterek a téglarakások alatt vannak! — Hogy a ménkű csapjon belétek! — sóhajt hangosan Oncsó István és megnyalja kiszáradt ajkát, — fiát pénzt is fizettek érte! — Fizettek ám, bátyó! — válaszol az elnök, — de nem magának, sem pedig Duval Istvánnak, de még az öreg Tyapaj bátyának sem. Legalább neki adhattak volna valamit. Elküld­hette volna a másik fiát a Tátrába. Talán a boldogult Jozsóért kapott pén­zen megmenthette volna Márton éle­tét... , A munkások felindulnak, hangosan szitkozódnák és megvető pillantások­kal kísérik a főraktárnokot és a köny­velőt, akik a magatehetetlen igazgatót kivezetik a csarnokból. Rosszul lett. Utánuk futna Veverica Zsófka is, de Oncsó Ondró elkapja a lány kezét: — Te ne menj el, Zsófka, — biztat­ja az ellenkező és pityergő lányt az elnök, — te közénk tartozol. A riadtszemű kisasszony marad és időnként szipogva megtörli az orrát. Duval István felolvassa a határozati javaslatot, amelyet még a sztrájk előtt szövegeztek meg az üzemi bizottság ülésén. Most még egy utolsó, tizedik ponttál egészítik ki: — Követeljük, hogy az erdei köz­birtokosság brodnói fűrésztelepéről azonnal bocsássák el és büntessék meg az eddigi vezetőket és állítsanak a helyükre politikailag és erkölcsileg ki­fogástalan embereket. (Részlet a Falu a hegyek alatt című regényből.) VOVA JÓL MEGTERMETT, erős fiú volt. Mindenki félt tőle. De volt is miért. Barátait folyton elagyagugyálta. a lányokra parittyával lövöldözött. A felnőtteket bosszantotta. A Puska kutyust a farkánál fogva rángatta. A macskának a bajszát cibálta. A sündisznót folyton üldözte a szobában és arra kényszerítette, hogy a szekrény alatt kuporogjon. De nagyanyjához is goromba volt. Vova senkitől és semmitől sem félt. És erre nagyon büszke volt. Csak­hogy büszkesége igen hamar letört. Egy-kettőre bekövetkezett, hogy a fiúk nem akarták vele játszani, egy­szerűen faképnél hagyták. Csináljon, ami jólesik, egyedül. A pátékba sem vették be. Vova a lányok után futkosott, de a legszelídebb és a legrende­sebb kislány is hátat fordított az ilyen durva fiúnak. Vova a kutyával próbálkozott, de az kisurrant a nyitott ajtón és elszelelt. A macska meg sem várta, fenn termett a szekrény tetején és dühösen villogtatta rá zöld szemét. Haragudott Vovára. Vova gondolt egyet és a szekrény alól ki akarta kotorni a szúrós sündisznót. De hol volt az már. Elszökött a szomszédba, ahol egy jó gyerek gondját viselte. Vova szomorúan odasompolygott nagymamájához, de a megsértett anyóka rá se nézett feleselő unokájára. A sarokban stoppolta a harisnyákat és zsebkendőjével könnyes szemét törölgette. És bekövetkezett a rosszak rossza, ami Vovát csak érthette: egyedül, teljesen egyedül maradt. KIS EZERMESTER Hogy a lányok kívánságát is ki­elégítsük, ezúttal nekik kedveske­dünk. Minden házban akad ócska rongy elég. Nos, hát csináljunk álla­tokat belőlük, kistestvéretek bizo­nyára megörül nekik és nektek is kedvetek telik a munkában. Lássunk csak hozzá! Ha megtet­szik a mellékelt rajzon valamelyik állat, vegyetek elő egy darab vas­tagabb gyapjú-, vagy kalapplüss­rongyot, de nagyon szép állatokat csinálhattok viaszkosvászonból, vagy igelitből is. A megfelelő mintát má­soljátok át olyan nagy papírra, ami­Kirándulásra készült az egyik iskola. A gyerekek előbb kettős sorba, majd hár­mas, négyes, ötös és hatos sorba álltak, de mindannyiszor maradt egy gyerek, aki­nek nem volt párja. Odajött a tanító elv­társ, megszámlálta a gyerekeket és hetes sorba állította őket, Így aztán nem lógott senki a sorok végén. Találjátok ki, hányan sorakoztak a kirándulásra? HAT DARAB háromszöget láttok itt. Rajzoljátok le nagyobbra, vágjátok szét a háromszögeket és csináljatok belőle egy négyzetet. Sikerül? Tudjátok-e melyik ország címere? lyen nagy állatot akartok csinálni, gondosan vágjátok ki, az így nyert mintát tegyétek rá a rongyra és máris kezdhetitek a szabást. A ki­szabott részeket színes pamuttal szegjétek be és varrjátok össze. El ne felejtsétek egy kis nyílást hagyni, amelyen át vattával kitömhetitek az állatot. Most már csak piros gomb­ból szemet varrjatok neki és elké­szült a cica, a kutyus vagy a ló. Egy-két szabad óra alatt egész kis állatkertet készíthettek rongyból. I Ük ny&iteJz J ,| Á héten Konecsnl Ilona nagyfödémes: harmadik osztályos tanuló rajzát Közöljük Egy szép könyvet postán küldtünk neki Akik jól sikerült rajzot küldenek a Gyer­mekvilágnak, türelmesen várjanak, ök is sorra kerülnek. A fejtörőt nagyon sokan helyesen meg­fejtették. Mint máskor is, most Is töbt helyes megoldása volt mindkét rejtvény­nek. (Mi a megfejtésnek csak egyik mód­ját közöljük.) Sorshúzással könyvet nyertek: Cslzmadii Ibolya, (Farkasd) és Vencel Mihály (Ipoly­ság). Dicséretet kapnak: Hindy Júlia (Lé­va), Matyus László (Csallóközaranyos) György Kató (Ragyolc), Haris Edit (Nasz­vad) és Nagy Ilona (Mulyad) tanulók. Kérünk benneteket, hogy a Gyermekvilág­nak küldött leveleket pontosan címezzétek Címünk: Oj Szó szerkesztősége. GYER­MEKVILÁG — Bratislava, Gorkého 10. ÉPÜLŐ SZÉP HAZÁNK Múlt heti fejtörőnk megfejtése ÍM ILYE IV FÜ.MFKET lát h of isiik nzislihen ď napokban? UJ SZÖ 8 * 1958. február 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom