Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-21 / 52. szám, péntek

Tehenenké nt napi két literrel több tej / / Uj takarmányozási módszer a Zselízi Állami Gazdaságban A múlt év december közepén a párt­levéllel kapcsolatban megtartott gaz­dasági konferencia sok dicséretreméltó eredmény mellett számos fogyatékos­ságot is feltárt a Zselízi Állami Gaz­daság életében. Az öntudatos dolgozók különösen az állattenyésztésben elő­forduló hiányosságokra és azok okaira mutattak rá. A beszámoló szerint is a részleg átlagos tejhozamát tehenen­ként napi két literrel emelték. Az új takarmányozási módszer — amely ilyen feltűnően előmozdította a tejhozam növelését — abban áll, hogy az állatok a szemestakarmányt darál­va, moslék formájában, melegen és cukrosítva kapják. A moslék cukrosí­tása úgy történik, hogy az árpát vagy Az 50 hektoliteres tartály, ahol a moslékot készítik. Innen csővezeté­ken keresztül gravitációs úton egyenesen a vályúba íolyik. — a gazdaság valamennyi részlege közül — az ároki és a nyíröi részleg maradt el leginkább a tejtermelésben. Az ároki részlegen az össztejhozam alig érte el a tehenenkénti S litert. Az egy liter tejre tervezett termelési költséget 0,50 koronával túllépték. Nyilvánvaló tehát, hogy elsősorban a takarmányozás terén kell alapos vál­tozásnak történnie. Annak ellenére, hogy számos részleg átlagos tejhozama 10 liter körül moz­gott, a Zselízi Állami Gazdaság össz­tejhozama mégis csak 7,61 liter volt, ami azzal magyarázható, hogy az ároki és a nyíröi részleg igen kedvezőtlenül befolyásolta a gazdaság össztejhoza­mát. A gazdasági konferencián a dol­gozók részéről ígéretek hangzottak el: Műveljük az ároki részleg alacsony tejhozamát. Az azóta eltelt két hónap után is­mét Zselízen járunk. Mindenekelőtt afYä vagyunk kíváncsiak: — teljesí­tették-e ígéretüket az állami gazdaság dolgozói, és történt-e javulás azóta. Az ároki részleg dolgozói Gregor igazgatóval az élen teljesen szakítot­tak a régi takarmányozási módszerrel és kísérletképpen egészen új, eddig még sehol be nem vezetett módszert alkalmazták. Ennek eredményeképpen teljesen gépesített úton történik. Az istálló fölé a padlásra hatalmas, 50 hektoliteres tartályt helyeztek. A szük­séges vizet a földszinten elhelyezett kazánban forralják. Innen a tartályba jut. A tartály belsejébe keverő-szer­kezetet szereltek. A cukrosított gabo­nát és a darált szemestakarmányt itt alaposan összekeverik, vízzel leforáz­zák és lehűlés után gravitációs úton csővezetéken keresztül egyenesen áz állatok vályújába futtatják. A Zselízi Állami Gazdaság ároki részlegének dolgozói nemcsak a mos­lékot, de a szálastakarmányt is ízesí­tik. Ez úgy történik, hogy a takar­mányt a cukrosított és meleg moslék­kal egyszerűen meglocsolják. Hogy az állatoknak menyire ízlik az így elké­szített eleség, azt legjobban a fényesre nyalt vályúk bizonyítják. Az új takarmányozási módszer elő­nye többek között az is, hogy a tehe­nek tejelékenysége szempontjából nél­külözhetetlen szemestakarmány ada­golásában a legnagyob és legésszerűbb takarékosság vezethető be. Az értékes takarmányhoz ugyanis senki hozzá nem férhet, nem kallódhat el és minden szem az állatnak jut. A legtöbb EFSZ-ben és állami gaz­daságban éppen a szemestakarmány adagolása körül történik a legtöbb visszaélés. Itt a gabonát csak egy, em­ber — a raktárnok kezeli. Darálás után a moslékba kerül. Amint említettük, a 30—35 fokra le­hűtött moslék cső­vezetéken keresztül egyenesen a vályú­ba kerül. A 170 te­hén moslékolásához elég két munka­erő. Az 50 hekto­literes tartály meg­építése előtt ehhez a munkához 8—10 embert alkalmaz­tak. De az új takar­mányozási mód­szer előnyét leg­döntőbben az bizo­nyítja, hogy alkal­mazásával a Zselízi H Állami • Gazdaság legelmaradottabb Minden vályú tölé kieresztőcsanot szereltek. Csak egy részlege aránylág mozdulat és ömlik a cukrosított moslék az állatok elé, rövid idő alatt 2 literrel növelte a A szlovákiai lakásépítkezés 10 éve búzát 18—20 fokos melegben 12—14 napig csíráztatják. A gabona csírázta­táskor cukortartalmúvá válik. Az ilyen gabonát megőrlik és a moslékba ke­verik. A moslék előkészítése és adagolása tehenek napi átlagos tejhozamát. A zselíziek most —felbuzdulva az ed­digi eredményeken— a moslék cukro­sítását és a száratakarmány ízesíté­sét a gazdaság valamennyi részlegén bevezetik. Fiíry József Levonópapirostól a rádióskáláig Értékes újítás a rádiótechnikában • Másfélmilliós megtakarítás Önköltség- és időcsökkentés Nemzetgazdaságunkban igen fontos szerepe van a műszaki fej­lesztésnek. Ebből eredményesen kiveszik részüket a feltalálók és az újítók. A'z újítók hatalmas mozgalmából, amely országszerte nagy eredményeket hoz, csak egyet ragadunk most ki. A Tesla nemzeti vállalat bratislavai telepén, a műszaki fejlesztés osztá­lyán Laciga és Hatiar mérnök elv­társakkal beszélgetek. Éppen a múlt évi munka mérlegét állították össze. Egy kis statisztika — Üzemünkben a múlt évben be­adott újítási javaslatok száma 531 volt. Ebből 151-et elfogadtunk, 102-őt bevezettünk, más üzemnek átadtunk 9-et. Az újítási javaslatok alapján tervezett megtakarítás 1009 683 ko­rona összegre rúg! A kifizetett juta­lom 68 041,50 korona volt. Ebből a néhány számadatból is megállapít­ható, hogy az üzem dolgozói, újí­tói jó munkát végeztek. A legérde­kesebb, egyszersmind a legnagyobb jelentőségű újítójavaslat — mondotta Laciga elvtárs az újító osztály elő­adója —, Hatiar mérnök, a Tesla bratislavai vállalata és Haškó József, a prágai Grafotechna dolgozójának közös terve. Ho»yan 1 ezdődött...? A rádiókészülékek átvilágított ská­láját, amelyiken az egyes rádióállo­mások helye fel van tüntetve, — mindenki ismeri. Annál kevésbé is­mert a laikusok körében ennek elő­állítása. Az üvegtáblákat gondos el­lenőrzésnek kellett alávetni, mert előállításuk nyomdagépeken történt, amelyekbe ötször kerültek nyomásra. Öriási hátránya ennek az aránylag nagy gépnek az volt, hogy egyszerre csak egy üvegre történt a nyo­más. Most Hat,iar mérnök veszi át a szót. Mindjárt elsőkézből kapjuk a tájékoztatást, mert az újítási terve­zetnek ő az egyik megteremtője. — Az üzem igen égető és fontos problémáját kellett megoldani, — kezdte elbeszélését Hatiar mérnök. — Három műszakban, tehát a szó legszorosabb értelmében éjjel-nappal dolgoztunk, hogy fedezni tudjuk az üzem rádiöskála-szükségletét. Ennek ellenére mindig nehézségekkel küz­döttünk, mert a hármas műszakkal és a szünnapokon végzett munkával sem tudtuk gyakran kielégíteni üze­münk skálaigényét, annál is inkább, mert ugyancsak programunkhoz tar­tozik a nižnai Tesla-üzem Talizman készülékei számára a skálagyártás. A probléma tehát igen fontos volt és sürgős megoldásra várt. Kolumbusz to ása Egy alkalommal látogatóban voltam egyik barátomnál, akinek a kisfia a papírüzletekben kapható levonóké­pekkel szórakozott. Megnyálazott uj­jával addig dörzsölte a fehér papí­rosra ragasztott levonót, míg alóla elővarázsolta a szebbnél szebb szí ­nes képeket. Ekkor ötlött az eszem­be a régen keresett problémának a nyitja. Vajon nem lehetne-e hasonló­képpen megoldani a rádió-skálák elő­állítását? Az ötlet megvolt, csak ki kellett dolgozni az új eljárást. Haškó Józseffel, a prágai Grafotech­na dolgozójával együtt hosszas fej­törés és sok kudarcba fulladt mun­ka után rájöttünk a helyes megol­dásra. Elkészült a nagy levonópapi­ros, de ez alkalommal nem a gye­rekek szórakoztatására, hanem rádió­iparunk számára. Üzemünkben beve­zettük ezt a módszert és nagyon jól bevált. Ennek bizonyításául néhány adattal szolgálhatok. Míg a régi mód­szer mellett a hármas műszakkal sem tudtunk eleget tenni a követelmé­nyeknek, ma egy műszakkal a tervet 120 százalékra teljesítjük. Gépi be­rendezésre egyáltalán nincsen szük­ség, nem is beszélve arról, hogy eddig egy darab skála előállítása 18 — 22 koronába került, ma ennek az ára csupán néhány fillér. — Az új módszerrel a múlt év végén kezdtünk dolgozni és össze­sen 113140 koronás megtakarítást értünk el. Egyes Tesla-üzemek, mint Hloubétin, Kolín, Pŕelouč is áttérnek erre a gyártási módra és ez — üze­münket beleszámítva — évi 1 500 000 koronás megtakarítást fog jelenteni népgazdaságunk számára. — Gratulálunk a szép sikerhez és további jó munkát kívánunk. — Befejezésül mit üzen a többi műszaki dolgozóknak, technikusok­nak? — Második ötéves tervünkben ko­moly és nagy feladatok váriak ránk. A termelékenységet olyan mértékben kell növelnünk, hogy megelőzzünk más országokat. Ez csak úgy lehet­séges, ha mindenütt új, tökéletesebb és jobb technikát érvényesítünk. Az új technika játssza feltétlenül a döntő szerepet, de megoldása miránk, műszakiakra vár. Ha e közös cél érdekében mindannyian összefogunk, az eredmény nem marad el. Vörösmarty Géza A kapitalista rendszer Szlovákiában szomorú lakáshelyzetet hagyott maga után. A felszabaculás után, de főleg a Februári Győzelem után pártunk és a kormány állandóan rendkívüli fi­gyelmet szenteltek és szentelnek a lakásépítkezésnek. Célul tűzték ki, hogy Szlovákia lakásalapját kulturális, gai-dasági és műszaki fejlődésünknek megfelelően a jelenlegi világszínvo­nalra emeljék. 1948-tól 1957 végéig állami eszközökből Szlovákiában több mint 7 milliárd koronát fordítottak lakásépítkezésre. Ebben az időszakban állami eszközök­ből 84 139, és kisépítkezés keretében 94149, tehát összesen 178 000 lakást építettek. A lakásszínvonal terén mindenek­előtt a bányaközpontokban mutatkozik soha nem látott fejlődés. A felszaba­dulás óta a novákyi, handlovai és a kékkői bányászoknak. 47-szer több lakást adtak át, mint a München előtti köztársaság fen­állásának 20 éve alatt és 32-szer többet, mint az úgynevezett sjlováik állam idején. A szlovákiai lakásépítkezés fejlődé­sének üteme a dolgozó nép uralma alatt páratlan ezen ország történelmé­ben. Szlovákiában már 1956-ban minden ezer lakosra 6.6 újonnan épült lakás jutott és ezzel Szlovákia lakásépítke­zésének terjedelme túlhaladta az olyan hagyományosan fejlett lakásalappal rendelkező kapitalista államokat, mint Anglia, Franciaország, Belgium, Olasz­ország stb. Szlovákiában a München előtti köztársaság idején évente átla­gosan 12 704 lakást, az úgynevezett szlovák állam idején csupán 8 730 la­kást építettek, míg 1950-től 1956-ig éventeátlagosan 18 310 új lakás épült. Tavaly Szlovákiában az állami és egyéni lakásépítkezésben összesen 30 ezer lakás épült. 95 Róka fogta csuka, csuka fogta róka 66 HAZÁNK DOLGOZÓI a népgazdaság minden ágazatában erejük és tudá­suk teljes latbavetésével küzdenek a termelés színvonalának állandó nö­veléséért. E nagy országépítő munka során oártunk helyes vezetésével egy­re kimagaslóbb eredményeket érünk el. Nagyok az eredmények; szinte óriásiak. Iparunk — amivel jogosan büszkélkedhetünk — elérte a világ­színvonalat, mezőgazdaságunk is egyre nagyobb haladást tesz a fejlő­dés útján. Ma már bátran mondhat­juk: gazdagok vagyunk. A termelő­eszközök a nép tulajdonát képezik s a termelt javakból mindenki a vég­zett munkája után kell, hogy ré­szesüljön. A dolgozók jól sáfárkod­nak vagyonukkal, ezt a termelés és a munka termelékenységének állandó növekedése is mutatja. A nagy munka közepette azonban nem sza­bad megfeledkezni az éberségről sem. A pártszervezeteknek és sze­mély szerint minden egyes kommu­nistának is múlhatatlan kötelessége a fokozottabb munkára való serken­tés mellett őrködni a nép vagyona fölött és minden egyes dolgozót a közös erővel, közös küzdelemmel szerzett javak éber őreivé nevelni. Sajnos, de valóság, hogy akadnak még egyének, akik munka nélkül szeretnének megélni, a becsületes dolgozók verejtékes munkája gyü­mölcsének jogtalan eltulajdonítása árán szeretnének meggazdagodni. Különösen egyes állami gazdasá­gokban gyakori eset a szocialista va­gyon szétlopkodása. Példáért nem is kell messzire menni, csak a Komá­romi Állami Gazdaságba. A Komáromi Állami Gazdasághoz tartozó major mint egész elég drá­gán termel. Ennek egyik oka, hogy a termelt javak ahelyett, hogy az egész társadalom javát szolgálnák, egyes enyveskezűek egyéni tulajdo­nába vándorolnak. Hogy ez mennyire igaz, magának a gazdaság igaz­gatójának sem kell messze mennie példáért, csak éppen a kisharcsási majorba. Marcinka István, a gazda­ság fő zootechnikusa cinkosaival jó pár ezer koronás üzletet bonyolított le a kisharcsási gazdaságban. Több mint 200 mázsa árpadarát sinkófáltak el azokkal az egyénekkel, akik tudtak aljas üzelmeiről, de némi részesedés fejében hallgattak a dologról. A gaz­daság kacsaállománya is rohamosan apadt, annak ellenére, hogy nem pusztított dögvész, csak éppen Marcinkának ízlett fölöttébb a kacsa­pecsenye, de ahogyan hírlik, az igazgatóság más tagjai is megnyalták szájukat a kacsacomb után. No, de erről ne beszéljünk, mert az ügy további felgöngyölítésére már mások hivatottak. Szólni kell azonban még arról, hogy a fő zootechnikus úr és családja igen szerethette a tejet is, mert háza előtt minden, nap 25 liter lefölözött tejet tettek le, pedig ere­detileg a kisharcsási gazdaságba volt irányítva a növendékállatok részére. NEM SOROLOM TOVÁBB Marcinka viselt dolgait, azt hiszem, hogy rö­videsen erről másutt fognak beszél­ni, csak azt szeretném még megkér­dezni az igazgatóság és a kishar­csási kommunistáktól, mit tettek, hogyan vigyáztak az állam, a dolgozó nép verejtékes munkával szerzett vagyonára? Hogyan nevelték éber­ségre a pártonkívülieket? Meggyőző­désem, hogyha a cinkosok össze nem kapnak a koncon, Marcinka még egyre tollasodna az állam kárára. Ha már itt tartunk, jogosan fel­tehetjük a kérdést, hogyan is kerül­hetett Marcinka a fő zootechnikusi beosztásba. A kérdés tisztázása azért is fontos, mert közismert dolog, hogy Marcinka „ragadós keze" miatt már egyszer a bíróság előtt állt. Akkor is azt gondolta, hogy az állam tulajdona jobb helyen lesz az ő „egyéni védelmében", de úgy lát­szik, egyeseknek már akkor sem tetszett „Marcinka védnöksége" az állam vagyona felett, olyannyira, hogy háromhavi börtönbüntetéssel tettek pontot az „önkéntes jóakaró" ügye után. Azt hiszem, Marcinka nem számí­tott ilyen busás jutalomra. Röviden összefoglalva tehát „hősünket" már 1954-ben 3 havi börtönre ítélték az állami tulajdon lopkodásáért. AZ ESET NEM TÖRTÉNT TITOK­BAN. Tudott róla az igazgatóság va­lajnennyi tagja, maga az igazgató, az üzemi pártbizottság tagjai és az üzemi tanács is. Tehát nem igaz az, hogy nem ismerték Marcinkát, de visszavették, megtették fő zootech­nikusnak, mivel „jő szakember". Ügy gondolták, majd csak megjavul s ezzel aztán elintézettnek is tekintet­ték az ügyet. Az éberségről, az álla­mi tulajdon iránti felelősségérzetről azonban nemcsak az igazgató, de a kommunisták s maga az üzemi párt­bizottság is megfeledkezett. Marcin­ka pedig érezte, hogy „hosszú kö­télre" van engedve, újból föltámadt benne a kapzsiság. Kisharcsást vá­lasztotta ki „vadászterületül". A "fe­lelőtlen munka köyetkeztében nyu­godtan tollasodhatótt. Akik a kör­mére koppinthattak volna a tessék­lássék munka miatt, nem tudták, mit művel a „javulásra- szánt" fő zoo­technikus, akik pedig beleláttak - a kártyájába, megfelelő részesedés ellenében hallgattak, mint a csuka. Csak akkor bújt ki a szög a zsákból, amikor — az utolsó zsák daráig, az utolsó kacsáig testi-lelki barátok — összerúgták a patkót. Ez a róka fogta csukát, csuka fogta rókát „komédia" az igazgató­sághoz tartozó más gazdaságokban, mint pl. Királynérétén is előfordult. A múlt nyár folyamán az említett gazdaságban is lába kelt egy „pár szál" deszkának. Hosszabb utánjárás után végre megkerült a vándorútra kelt építőanyag. Az illetékesek Szalai Gézánál, a gazdaság csoportvezető­jénél találták meg. Szalai azzal vé­dekezett, hogy ő csak tréfából lopta el a deszkát, hogy megtréfálja az éjjeliőröket. Ez a kifogás nem is olyan rossz, csakhogy Szalai Géza a „tréfából" elhordott deszkát a sa­ját szükségleteinek megfelelően már fel is szabdalta. Az eset kézenfek­vő volt, azonban a gazdaság veze­tősége és a gazdaságban dolgozó kommunisták is véka alá rejtették. BEFEJEZÉSÜL MÉG CSAK ANNYIT, hogy a dolgok ilyen alakulása első­sorban is a rossz pártmunkának a következménye. A kommunisták el­mulasztották egyik legfontosabb kö­telességüket, az éberséget. Nem rea­gáltak kellőképpen az egyes rend­ellenességekre. Gőgh elvtárs például, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom üzemi bizottságának elnöke saját bevallása szerint már egyet­mást tudott a királynéréti problé­mákról, de ahogyan mondta, a gaz­daságból nem kapott semmifé!« hi­vatalos jelentést, ezért nem is fog­lalkozott a problémákkal. A jövőben mind a pártszervezetnek, mind a szakszervezetnek sokkal, de sok­kal jobb munkát kell végeznie, hogy az előforduló hibákat még idejében eltávolíthassák, s az állami gazda­ságok valóban az ország éléskamrá­jává váljanak, s ne egyesek egyéni bűnös céljait szolgálják. Meggyőző­désünk, hogy a bírálat nem merad pusztába kiáltott szó. Szarka István U J SZO 4 & 1958. február 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom