Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-21 / 52. szám, péntek

Téz éyeľeciTíiéuye Gépiparunk fejlődése Áz ipar műszaki fejlettségét mindenütt elsősorban a gépipari termelés foka határozza meg. Csehszlovákia már a tőkés múltban is kiterjedt, főleg közép- és könnyű gépiparral rendelkezett, bár külföldi alkatrészek nélkül (pl. golyóscsapágy)- jóformán egyetlen gépet sem tudtunk befejezni. Első ötéves tervünk gépiparunknak ezen hiányosságait igyekezett pótolni, amellett azonban a gépiparnak mint egésznek a terjedelmét is lényegesen növelte iparunk egyéb ágaival szemben. Gépiparunk gyors fejlődését bizonyítja az a tény, hogy 1950-nel öszszevetve 1956 végén gépiparunk teljesítőképessége több mint két és félszeresére emelkedett s e téren csak a Szovjetunió és Lengyelország múlta felül. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy az USA ugyanezen idő alatt mindössze másfélszeresére fejlesztette gépiparát, s a Német Szövetségi Köztársaság is mögöttünk maradt. Ennek a gyors abszolút fejlődésnek az eredménye az, hogy gépiparunk relatív részesedése az egész iparban szintén nagyobb lett, az 1948. évi 18 százalékról az 1956. évi 31 százalékra emelkedett. Ugyanezek az arányszámok az Egyesült Államokban: 29 százalék 1948-ban és 35 százalék 1956-ban. A legmagasabb hányadot a gépipar a rendelkezésre álló adatok szerint Angliában érte el. ahol az egész ipari termelés 40 százalékát teszi. Még kedvezőbb a helyzet, ha az egy főre számított gépipari termelést vesszük tekintetbe, mert e téren néhány ágazatban, mint. pl. vegyi, kohászati, és energetikai berendezések gyártása terén világviszonylatban is az elsők közé tartozunk. KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK A gépiparon belül jelentős tényező Csehszlovákiában a közlekedési eszközök gyártása. A legnagyobb fejlődésen — mezőgazdaságunknak a szocialista nagyüzemi termelésre való áttérése következtében - a traktorgyártás ment keresztül. A háború előtti színvonalhoz képest 1957-ben körülbelül 90-szer annyi traktort gyártunk és saját szükségletünk fedezésén kívül traktorokat a szocialista és kapitalista világba egyre nagyobb mértékben exportálunk. Mindamellett van még néhány iparilag fejlett ország, amelyek az egy főre eső traktorgyártás terén előttünk járnak, például Franciaország, Anglia és az USA. Jelentős vasúti vagongyártásunk is, sőt az egy főre számított termelésben mindössze Anglia jár előttünk, de ott a vasúti kocsik átlagos hordképessége kisebb, mint nálunk. Bár az utóbbi tíz évben személyautógyártásunkat megkétszereztük, ez az iparágunk elég messze kullog a világszínvonal mögött. Ezért nem tudjuk kellő ütemben kielégíteni általános jólétünk emelkedésének egyik legbiztosabb jelét: a lakosság hatalmas autókeresletét. Lényegesen kedvezőbb a helyzet a teherautógyártásban, amely téren mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg megtaláltuk a csatlakozást a világszínvonalhoz. Különösen T 111 jelzésű teherautóinknak vannak nagy kiviteli sikerei. Szinte Csehszlovák gépipari specialitássá kezd válni a motorkerékpárgyártás, amelyben — egy főre számítva — Olaszország mögött a második helyen vagyunk a vilá'gon. Ezt a hatalmas mennyiségi sikert természetesen megfelelő minőségi fejlődés tette csak lehetővé. A tartós közszükségleti cikkek közül aránylag legfejlettebb mosógépgvártásunk, de hűtőszekrények, rádiókészülékek, televízorok gyártása terén is — különösen az utóbbi években - nagy haladást tettünk. A gépipar fejlődésének legmagasabb foka az automatizálás, amelyben egyes ágazatokban a műszaki fejlődés élén járunk. Ilyenek világszerte ismert orsó nélküli szövőszékeink, egyes automatikus megmunkáló éi kohászati berendezéseink. Sz. L. A népet szolgálták s a forradalom vívmányait védték... Egész éjszaka sűrű pelyhekben hullt a hó. Még reggel is szállingózott, amikor az ország minden részéből megérkeztek Prágába az Üzemi Tanácsok Kongresszusára. Majd este a delegátusok visszatértek üzemeikbe, s elhozták a kongresszus határozatát. A munkások ökölbe szorított kézzel hallgatták az eseményekről szóló beszámolókat. Ezalatt a bratislavai kerületi titkárságon is összeült a hattagú bizottság. Strechaj elvtárs elnökölt, Široký elvtárs tájékoztatta a jelenlevőket. Ecsetelte a komoly helyzetet és Ismertette a Központi Bizottság határozatát, hogy gyors Intézkedésekre lesz szUkség. Elfogadták az Üzemekből érkező javaslatokat, amelyekben már régen ajánlották a munkásküldöttségek, hogy lépjenek fel erélyesen a reakció ellen, s adjanak fegyvereket üzemeik védelmére, az esetleges szabotázsakciók ellen. A CSKP Központi Bizottsága elhatározta, hogy a munkásosztály fiaiból a forradalom vívmányai, a dolgozók és az állam védelmére alakuljanak fegyveres munkásalakulatok. Egy órai vita után a- bizottság tagjai világos utasításokat kaptak, s egymás között szétosztották a feladatokat. Julo Gábor elvtárs is megkapta utasításait, mit végezzen a nyomdában, ahol a ČAS-t nyomják. A Szlovák Szakszervezeti Tanácsot Jozef ' Opavský elvtárs képviselte. Még aznap • este összeállította a tervet, az lizemi bizottságok elnökeinek Jegyzékét. Hajnalban már autókon robogtak kl az •üzemekbe, s a legmegbízhatóbb elvtársakat készenlétbe helyezték. Délután Fero Lipka 'ezredes elvtárs a rendőrség raktáraiban .mindent elintézett, rövid Idő után a teherautók megrakodva érkeztek a Gyári út "egyik háza elé. ahol akkor Opavský irodája .volt. Megérkeztek Csehországból a várva várt pisztolyok is. Még mielőtt az este 'beköszöntött volna, a lőfegyverek nagy .részét szétosztották a fontosabb üzemekben. Megalakultak az üzemi milíciák. Nagyon "ünnepélyes hangulat volt. amikor örömtől csillogó szemekkel vették át a fegyvereket ťs a lőszert. Volt olyan öreg munkás Is. ,— keze, mint a kalapács —, aki puskáját flyengéden simogatta és csókolgatta, mint saját gyerekét s halkan, csak magának mondogatta: „Hiszen erre vártunk már régen!". Volt elvtárs, aki a mozgalmas napok alatt egy percre sem hunyta le 'szemét, vagy olyan, aki ha valamely posztra állították, nem mozdult el helyéről, még akkor sem. ha leváltották. Fiatal vagy tireg, mindenki egyaránt komolyan vette feladatát. Tudták, hogy nem babra megy a játék. Népünk életéről, gyermekeink jövőjéről volt itt szó. Nem, ^ez nem volt sem színház, sem gyűlési gesztus, la munkásszív szólalt meg, az^egész munkásosztály szíve. Kedd reggel a legfontosabb üzemeket: a Dynamitgyárat (mai Dimitrov-Uzem), Kábelgyárat, Apollót (Slovnaft), Matadort. Gumont, BEZ-t stb., a pályaudvarokat, hidakat már az üzemi milíciák őrizték. Mindenki nyugodtan aludhatott, mert már minden biztos kézben volt. Másnap az instruktorok és a fegyverek eljutottak Trnavára, Trenčínbe, Žilinába, Podhrezovára, Ružomberokba, Kassára. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Hangtalanul, gyorsan, vitatkozás nélkül, mert egy percet sem volt szabad elveszíteni. Akik a munkát, a szakszervezeteket, a sztrájkokat meg tudták szervezni, azoknak nem volt nehéz helyes politikai vezetés és katonai tanácsadók segítségével az utasításokat villámgyorsan végrehajtani. A partlzánszövetség Is kitett magáért. Jó volt az együttműködés. A volt partizánok az utcákon, utakon, fontos középületekben átvették a rendfenntartást. Szlovákiában vagy 5000 volt fasisztaellenes harcos a milíciával együtt védte a forradalom vívmányait. Húsz elvtársból álló törzs (rányitotta a népi milíciákat, járőrök ellenőrizték az üzemeket. Február 25-én már megszállták a demokrata párt büszke fellegvárát. Csakhamar felkerültek az épületre a vörös, csehszlovák és szakszervezeti zászlók. Leverték az épületről a demokrata párt feliratát. A milíciák parancsnoksága ide tette át székhelyét. Olyannak tűnt fel az épületben a fegyveresek sürgése-forgása, akár egykor a petrográdi Szmolnijban. A demokraták „fejesei" részben elmenekültek, csak a halálra rémült gépírónők, kishivatalnokok maradtak az épületben, mikor azt a milícia megszállta. Azután az öt nap után, amely megrengette Csehszlováklát, fellélegzettek az emberek, újra kiült az arcokra a mosoly és a bizakodás. A népi miliciáknak köszönet és dicsőség, nemcsak a Februári Győzelemért, de azért Is, hogy ezek az események olyan nyugodtan, vérontás és egyetlenegy puskalövés nélkül folytak le. A népi mllíciának nagy érdeme van abban, hogy idejében megakadályozta a kilengéseket és megfékezte a reakció által fanatizált egyéneket. A népi milíciák, mint a párt és a munkásosztály legelszántabb osztagai, népünk forradalmi vívmányainak őrzői, sokat tettek a Februári Győzelemért, a népi demokratikus rendszer biztosításáért. GREK IMRE GYŐZÖTT A NEP Mosolyogva fogad Bedrich Kozelka elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, amikor hivatalos helyiségében felkeresem. Mosolygós, derűs, kedves és előzékeny így ismerem őt egy pár esztendeje. Alig tudom elképzelni, hogy ő az, aki a burzsoá köztársaságban a legerélyeseb hangon Polgár volt, akiről közismert, hogy mindig a hűvös diplomata ravasz fogásait alkalmazza. - Gottwald elvtárs a prágai óváros téren egybegyűlt százezres tömeghez intézte a Kinský-palota erkélyéről történelmi, mozgósító beszédét. Ez a hatalmas tömeg bízta meg Csikorgó fagyban gyülekezett Prága dolgozó népe 1948. február 21-én az Óváros- téren, hogy meghallgassa Klement Gottwaldot, aki magyarázatot fűzött a reakciós miniszterek lemondásához, feltárta a kormányválság okait és egységre szólította fel a becsületes hazafiakat. „Ezt a válságot alkotmányosan, demokratikus módon, és parlamentáris úton akarjuk megoldani, a városok és falvak dolgozóinak összes rétegeit képviselő széleskörű Nemzeti Front alapján. Azt indítványózzuk, hogy a lemondott miniszterek helyett a kormányt olyan új emberekkel egészítsék ki, akik hűek maradtak a Nemzeti Front ama eredeti szelleméhez, amely az idegen betolakodók elleni közös harcban és a győzelmes forradalomban alakult ki. Éberségre és készenlétre hívlak fel mindannyiotokat. Egységre és öszszetartásra hívlak fel benneteket... A községekben, járásokban és kerületekben alakítsátok meg a Nemzeti Front akcióbizottságait az összes pártok és nemzeti szervezetek demokratikus és haladó képviselőiből. Csírájában fojtsátok el a reakciós ügynökök mindennemű provokációját. Legyetek egységesek és határozottak s az igazságotok győzni fog." — mondotta Gottwald elvtárs emlékezetes beszédében. tárgyalt a gyárigazgatókkal, amikor a párt, a prágai munkásság nevében tárgyalt velük a bérharcok, sztrájkok idején. Alig tudom elképzelni, hogy ő az, aki — ha kellett — bizony az asztalra is csapott, hogy, nagyobb nyomatékot adjon hangjának, ő az akire ráillik a mondás: ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel. Kozelka elvtárs vezette, éppen ma tíz éve, 1948. február 21-én a prágai, kladnói, plzeňi kerületek munkásságának a küldöttségét Beneš akkori köztársasági elnökhöz, hogy tolmácsolják az egész köztársaság munkásságának álláspontját, hogy követeljék az áruló, reakciós miniszterek előző napi lemondásának elfogadását és olyan új miniszterek kinevezését, akik biztólsítékul szolgálnak arra, hogy a Csehszlovák Köztársaság szocialista fejlődését támogatni fogják, öt, aki mint a dolgozó nép választott képviselője, pártjának és osztályának hűséges fia, tevékeny részese volt az akkori történelmi napok eredményeinek, kérem meg, mondja el aznapi élményeit az Oj Szó olvasói számára. - Szombaton, február 21-én reggel magához hivatott Antonín Novotný elvtárs, a prágai kerületi pártszervezet akkori vezető titkára — kezdi emlékezését Kozelka elvtárs — és ezt mondta: — Olyan ember vagy, akiben az elvtársak megbíznak, aki sohasem félt, aki ha kellett, erélyesen a gyárigazgatók asztalára csapott. Rád esett a választásunk, hogy vezetője légy annak a munkásküldöttségnek, amely felkeresi Beneš elnököt és tárgyalni fog vele a munkásság követeléseiről. Persze Beneš nem gyárigazgató, hanem államfő. Ennek tudatában kell lenned. — E megtisztelő feladat teljesítése nem volt könnyű dolog. Soha azelőtt nem álltam szemtől-szembe a köztársaság elnökével. Agyamban a legkülönbözőbb gondolatok cikáztak. Később számtalanszor tárgyaltam Gottwald és Zápotocký elvtársakkal, amikor e magas méltóságot viselték, de tiszteletem kifejezése mellett, mindia a vezető elvtársakat, a kommunistákat láttam bennük. Beneš nem volt kommunista. Ellenkezőleg. az 55 tagú munkásküldöttséget, hogy a dolgozók millióinak nevében keresse fel Benešt. Ennek a küldöttségnek a vezetőjévé választottak engem. Még a gyűlés tartama alatt elmentünk a Várba. A Beneš dolgozószobája előtti helyiségben Smutný kancellár fogadott. Meghökkent, amikor meglátta az 55 munkást. Kérdésére, hogy mit kívánunk, megmondtuk, hogy beszélni óhajtunk a köztársasági elnökkel. Tolmácsolni akarjuk a dolgozók követeléseit. Smutný magyarázkodott, hogy ez lehetetlen, hogy Beneš fontos állami ügyekben folytat tárovalásokat. Mikor azt válaszoltuk, hogy mi szintén igen fontos állami ügyekben akarunk vele társalogni, bement f z elnökhöz. Viszszajövet határozottan kijelentette, hogy Beneš kérésünknek nem tesz eleget, jöjjünk máskor, most nincs ideje — Körülnéztem a helyiségben és társaimnak ezt mondtam: Fiúk, akinek jut szék, foglaljon helyet, helyezze magát kényelembe, Smutný űr tudja, hogy különben is sztrájkolunk, nem vesztünk semmit, megvárjuk, míg az elnök úrnak ideje lesz. — Smutný csak hápogott nagyokat. Üjra bement Benešhez, majd közölte, hogy az elnök hajlandó a küldöttség három tagjával tárgyalni. Végre megértették, hogy 55 ember sok, 3 kevés és legalább ötünk bebocsáttatásához ragaszkodtunk. A kancellár úr üstöke egészen beleizzadt, de apatikusan hozzájárult ehhez. — Beneš erőltetett kedvességgel fogadott dolgozószobájában, a kerek asztalnál hellyel kínált és megkérdezte, mi járatban vagyunk. — Az óriási manifesztáció résztvevői nevében jöttünk — válaszoltam — és ragaszkodunk a munkások ama kívánságának teljesítéséhez, hogy a köztársasági elnök úr fogadja el a nemzeti szocialista, néppárti és szl<> vák demokrata miniszterek lemondását és nevezze ki az új minisztereket a miniszterelnök javaslatára. Beneš hosszú magyarázkodásba kezdett. Azt vitatta, hogy ő nem narmcso'hatja meg az egyes pártoknak, kiket javasolnak a kormányba. Négy másik társam azt hangsúlyozta, hogy a munkásoknak elegük van már egyes miniszterek és pártjaik örökös szabotázsából, olyan kormányt akarnak, mely munkaképes és végrehajtja a kassai és a Gottwald-kormány építő munkaprogramjának minden pontját. — Beneš idegeskedett, csűrt és csavart, végül azt mondta, azon lesz, hogy az új kormány elnöke is Klement Gottwald maradjon. Azt válaszoltuk, hogy ez természetes, de nemcsak erről van szó. Olyan új minisztereket akarunk, akik biztosítják a kormány további eredményes munkáját. Pomajzl öreg kladnói bányász a kladnói bányászok és kohászok számára egyértelmű választ kért. Beneš erre is csak a torkát köszörülte és kitért az egyenes válaszadás elől. Erre ezt mondtam neki: — Elnök úr, én csak egyszerű munkás vagyok, de annyit tudok, hogy ez a nép többségének a kívánsága és annak köteles Ön is, mint elnök, alávetni magát. — Ez egy kicsit erős volt. Ilyen beszédhez Beneš nem volt hozzászokva. Elvörösödött, egy pillanatra elvesztette önuralmát és diplomatához egyáltalán nem méltó módon kifakadt: — Ott még nem tartunk, hogy az utca döntsön arról, vajon én, mint elnök, elfopadom-e a lemondást, vagy n»m. Beneš izgalmában elszólta magát. Rögtön látta, hogy elvetette a sulykot és nagy szerecsenmosdatásba kezdett, — de már későn. Felugrottunk helyünkről, Beneš megbántotta a köztársaság dolgozóit. Beneš szeretne visszakozni, de nem tud. — Mert kik azok — teszi fel a kérdést beszélgetésünk során Kozelka elvtárs —, akiket Beneš „utca" szóval tisztelt meg egy óvatlan pillanatában? Azok, akik 1938 őszén felvonultak, hogy nemet kiáltsanak a szényenteljes müncheni kapitulációnak és később a náci megszállásnak! Azok a diákok, akik 1939. november 17-én felvonultak, hogy tiltakozzanak a fasizmus ellen! Akik részt vettek fegyverrel a kezükben a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben, hogy lerázzák a német, szlovák és magyar rabigát! Akik hadseregünk katonái voltak és akik 1945 májusában a prágai utcákon vérüket ontották! Akik hazánk városaiban és falvaiban szeretettél fogadták a felszabadító szovjet hadsereg vörös katonáit! Mindezeket, köztársaságunk pilléreit, nevezte Beneš egy elővigyázatlan pillanatában „utcának" és ezzel újra és újra csak magát leplezte le. Dühösen, megvetéssel „utcának" nevezte azokat a tisztességes, becsületes dolgozókat, akik szentek előttünk és akiknek szent volt mindig a köztársaság szebb, szocialista jövője. Igen, ők az „utca": a Május elsejék és kilencedikék győztes' utcája és a Február 25-ikék győztes utcája. Ezeknek a feledhetetlen napoknak sűrűn telített, lelkes-mámoros utcáira a mi népünk határtalanul büszke, mintahogy büszke azokra a harcos tüntetésekre, amelyeket a régi igazságtalan rend ellen is az utca folytatott. Az utca — a dolgozó néptömegek és ezeket sértette vérig Beneš, a köztársaság akkori elnöke. — Beneš szeretne visszakozni, de nem tud. — Kérem — mondja —, legyenek tekintettel a fennálló nehézségekre és segítsenek munkámban. — Ebben a pillanatban belépett «z elnök titkára és jelenti, hogy Gottwald miniszterelnök és Nősek belügyminiszter az előszobában várakoznak. A kihallgatás véget ért. Még figyelmeztettük az elnököt, hogy bízunk igazságos döntésében. Beneš felszólított, hogy jöjjünk máskor is,- ha tanácsára, vagy véleményére szükségünk lesz. — Csípősen megjegyeztem — fejezi be emlékezését erre a napra Kozelka elvtárs — „Intézkedjék az elnök úr, hogy sokkal egyszerűbben tudjunk bejutni, mint ezúttal sikerült." — Beneš az áruló miniszterek lemondását szerdán, február 25-én elfogadta. Más választása már nem volt. *** Igyekeztem szőszerint visszaadni Kozelka elvtárs szavait. Nincs mit hozzáfűznöm. Legfeljebb annyit, hogy Kozelka elvtárs akkor a ČKD gépipari nemzeti vállalat 12. üzeme össz-szakszervezeti vál'alati tanácsának és a szakszervezetek prágai kerületi tanácsának elnöke vo't. A Februári Győzelem után a Nemzeti Front prágai kerületi akcióbizottságának az elnöke lett, később a párt apparátusában dolqozott. Novotný elvtárs után ő lett a prágai kerületi pártbizottság vezető titkára és 1957. áprilisa óta a Szakszervezőtek Központi Tanácsának titkára. De ami ennél sokk-1 több: népé. nek, osztályának, pártjának hűséges fia. Mint amilyen sok tízezer él, dolgozik, harcol szeretett hazánkban. SZILY IMRE i ÜJ SZO 343 $ 1958. február 20.