Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-20 / 51. szám, csütörtök

Kilométerek, tonnák Egy szállító üzem dolgozóinak felajánlásai A Fogyasztási Szövetkezetek nyit** rai szállító vállalatának alkalmazottai az összes munkahelyeken megvitatták az idei tervfeladatokat. Foglalkoztak a szocialista munkaverseny ismérveivel és a Győzelmes Február 10. évfordulójának, valamint a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére 62 egyéni és 140 kollektív kötelezettséget vállaltak. Ezzel a vállalat dolgozóinak 91,9 százaléka kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Arra köteleztek magukat, hogy 5390 tonnával többet szállítanak, 42 880 km-rel többet tesznek meg a tervben előirányzott teljesítményeknél. Ezenkívül összesen 13 026 korona értékű 2620 liter benzint és 1340 liter kőolajat takarítanak meg. Kötelezettséget vállaltak továbbá, hogy átlag 2 százalékkal csökkentik a teherkocsik megjavításának szükségét, és emellett 15 280 koronával csökkentik a karbantartási költségeket. Egyben 65 ezer koronát takarítanak meg egyéb költségeken. A topoľčanyi vállalati autójavítóműhely dolgozói felajánlották, hogy a javításokra régi alkatrészeket tesznek használatra alkalmassá. Ezzel 6020 koronát akarnak megtakarítani. Az egyes munkahelyek dolgozói kötelezettséget vállaltak arra is, hogy 82 előfizetőt szereznek a napi, szövetkezeti, valamint szakszervezeti lapokra és a munkahelyek rendbéhozásával kapcsolatos munkákon 2500 brigádórát dolgoznak le. A vállalatban felajánlott költségmegtakarítás összege 106 826 koronát tesz ki. A szállítási központok közül a hlohoveci központ dolgozói tették a legértékesebb felajánlásokat. Kötelezettséget vállaltak, hogy 468 tonnával többet szállítanak és 8040 kilométerrel többet tesznek meg mint a terv előírja. A Győzelmes Február 10. évfordulója és a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére számos gépkocsivezető, kísérő, központ vezető, garázsmester és adminisztratív dolgozó tett értékes felajánlást. Ezenkívül 490 1 üzemanyagotjakarítanak meg, 2340 koronával csökkentik a karbantartási költségeket és a munkahelyeik rendbehozásával kapcsolatos brigádmunkákon 186 munkaórát dolgoznak le. A topoľčanyi szállítási vállalat dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy 350 tonnával szállítanak többet a tervben előirányzott mennyiségnél, de ez esetben könnyűsúlyú iparcikkek szállításáról van szó. Ezzel szemben 7600 km-nél többet tesznek meg az előírt távolságnál, mintegy 2000 liter üzemanyagot takarítanak meg és 148 brigádórát dolgoznak le parkoló helyük rendbehozása alkalmával. A nyitrai szállítási központ dolgozói felajánlották, hogy 986 tonnával többet szállítanak, 6430 km-rel többet tesznek meg a tervbe foglalt teljesítményeknél, 975 liter üzémanyagot és 5200 korona karbantartási költséget takarítanak meg, továbbá 105 brigádórát dolgoznak le a központjuk rendbehozásával kapcsolatos munkák keretében. A bánovcei, ógyallai, komáromi és más szállítási központok, dolgozói szintén értékes, a terv túlszárnyalására és a költségek csökkentésére irányuló kötelezettségeket vállaltak. Például a zselízi szállítási központ Praga V3S NS 85—33 teherkocsijának vezetője, Csudai Zoltán, valamint kísérői Valach és Zámečník arra kötelezték magukat, hogy 30 tonnával többet szállítanak, 600 km-rel hosszabb utat tesznek meg a tervben előirányzott teljesítményeknél, 90 liter kőolajat takarítanak meg és központjuk rendbehozása céljából 24 brigádórát dolgoznak le. Az ugyanebben a szállítási központban levő Praga V3S NS 85—30 teherkocsi vezetője, Tóth Gyula és kísérői Mlynárčík és Zérer az előbbihez hasonló kötelezettséget vállaltak. M

ost pedig arra van szükség, hogy az FSZM-nek a topoľčanyi szállítási központjában és a vállalati gépkocsijavítóműhelyben működő üzemi bizottságai a szállítási központok s a gépkocsijavítóműhelyek vezetőivel vállvetve helyes irányt adjanak a dolgozók e kezdeményezésének és havonként rendszeresen értékeljék a szocialista munkaversenyt, valamint a kötelezettségvállalások teljesítését. Arról is van szó, hogy az egyes szállítási központokon elhelyezett versenytáblák szolgáljanak az eddiginél jobban küldetésüknek, nem úgy, mint tavaly a komáromi, a nyitrai, a prievidzai, a šuranyi és a topoľčanyi szállítási központokban. A versenytábláknak oly módon kell népszerűsíteniök a legjobb dolgozókat és munkamódszereiket, hogy minden jármű személyzete magáévá tegye a haladó munkamódszereket, melyek váljanak a szövetkezeti közlekedés összes alkalmazottainak szívügyévé, népgazdaságunk nagyobbfokú hatékonyságának érdekében. Štefan Vršecký, Nitra Érvényesíteni kell a párt vezető szerepét az állami gazdaságokban is Sok ember nem tudja, hogy egy hektár árpavetésnek — ha jó termést . akarunk — legalább 4 millió egyedet kell tartalmaznia és ha valahol csak egymillió az egyedek száma, bizony gyenge termésre lehet számítani még akkor is, ha a kalászok kövérebbek lennének a szokottnál. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az utóbbi esetben a gyér növény ellenére a kalászok is soványabbak. Ha a növény ritka, ott baj van a vetés idejével, a talaj előkészítésével és esetleg az elvetett maggal is. Vagyis az agrotechnikával. Ami pedig az egyedet illeti, azokat nem úgy számlálják meg, hogy egy egész hektáron megolvasnak minden egyedet. Elég, ha egy-két négyzetméteren csinálnak számlálási próbát. Ahhoz pedig, hogy a Lévai Állami Gazdasághoz tartozó löki és töhölyi gazdaságok árpavetése közötti különbséget bárki is észrevegye, nem volt szükség számadási műveletre. A löki árpatermés jó volt, a töhölyi nem. A hiba nem is a vetőmagban volt — mert mindkét helyen jó magot vetettek —, de a talaj előkészítésében és a vetés ideje közötti eltérésben. A szomszédos lökiek idejében vetettek, a töhölyiek elkéstek. Az eredmény a garamlöki gazdaságban jó volt, a töhölyiben gyászos. De nemcsak az árpatermésben voltak nagy különbségek az egyes gazdaságok között, de más növényeknél is, meg az állattenyésztésben is. Míg 1953-ban az általános tejtermelés a gazdaságokban 3200 liter volt, tavaly az átlag 2900 literre csökkent. A sertéseknél sikerült elérni a tervežett 34 dkg-os napi súlygyarapodást, a borjaknál 107 százalékra teljesíteni az elválasztást, de ez még mindig kevés. A növénytermelésben sem lenne indokolt az önelégültség, még ha a gazdaságok általában véve teljesítették is a tervet, sőt egyes növényeknél túl is szárnyalták, mert a második ötéves terv előirányzata szerint a növénytermelésben 88 Százalékkal, az állattenyésztésben pedig 53 százalékkal kell fokozni a termelést. Megvan a lehetőség A lévai állami gazdaságok kommunistái az üzemi pártszervezet évzáró taggyűlésén alaposan megvitatták a komoly feladat teljesítésének lehetőségét. Ogyszólván kitárták a feladatok teljesítéséhez vezető utat. Nem kendőzték el a hibákat s az elvtársak közül többen konkréten mutattak rá a kihasználatlan tartalékokra, bátran, de alapos megfontolással bírálták a fogyatékosságokat. A fiatal Vladimír Falfan főagronómus rámutatott arra. hogy Töhölyön nagyon elkéstek az árpavetéssel, Szántőn és a lászlóudvari gazdaságban pedig rosszul előkészített talajba vetették a gabonát. Az agrotechnikai intézkedések mellett azonban helyesen kell tervezni. Olyan növényeket kell termelni, amelyek jő termést hoznak. Kellő körültekintéssel ezt el lehet érni, mert ami nem terem meg az egyik gazdaságban, bő termést hozhat a másikban, vagy ugyanabban a gazdaságban egy másik parcellán. Azután helyesen kell elosztani a műtrágyát is. A pukaneci gazdaságban már néhány éve fekszik több vagon műtrágya, melyet ott nem tudnak használni, másutt pedig hiányzik. A pukaneci pártalapszervezet ezzel nem törődött, passzív maradt más hiányosságokkal szemben is. Egész másképpen fest a dolog azokban a gazdaságokban, ahol a pártszervezet a történések élén áll. Mint például Lökön, Szántón és Dobogón. A pártszervezet vezető szerepének érvényre juttatása abban nyilvánul meg, hogy e három gazdaság évről'évre az elsők között- áll a feladatok teljesítésében. Hogyan lesz a kevésből még kevesebb Arra kell törekedni mindenütt, hogy a sokból még több legyen. Kuštek elvtárs szerint, aki a Lászlóudvar állatgondozója, a gazdaságban a kevésből még kevesebbet csinálnak. Kicsi volt például a burgonya hektárhozama, de a betakarításnál annyi maradt belőle a földben, hogy a „böngészők" többet szedtek össze, mint amennyi a gazdaságnak jutott a betakarításnál. Hasonló eset volt a kukoricánál is. Akkor nem lehet csodálkozni, ha ráfizetünk a termelésre. Az sem vigasztalhat meg bennünket — mondotta —, hogy egymillió koronával kisebb volt a tervezett ráfizetés tavaly, mert nyereséggel is lehet zárni az évet. Ehhez azonban jó munkaszervezés és lelkiismeretes dolgozók kellenek. Az új üzemi bizottságnak nagyobb befolyást kell gyakorolnia az alapszervezetekre, odahatni, hogy az alapszervezetek konkrét feladatokkal bízzák meg a gazdaságban dolgozó kommunistákat és ellenőrizzék a feladatok teljesítését. A pártszervezetnek nem szabad a vezetés uszályára kerülni, de éppen ellenkezőleg, éberen kell őrködnie, hogy a vezetők a párt útmutatása szerint dolgozzanak, hozzá kell segíteni őket s odavezetni, hogy mindig szem előtt tartsák a feladatok teljesítését és a termelés hatékonyságát. A Lévai Állami Gazdaság dolgozói már sok szép sikert értek el, de sok még a hiba is. Ezeket el lehet távolítani, ki rekeszt efl! a mindennapi munkából. , A pártmunkát össze kell kapcsolni a gazdasági feladatokkal A párt vezető szerepe valóban csak akkor érvényesülhet- teljes egészében, ha a pártmunkát egybekapcsol- f ják a gazdasági feladatok teljesítésével. Minden pártszervezet előtt világos célnak kell állania. Látni kell, hol szűk a cipő. A növénytermelést, vagy az állattenyésztést kell-e fokozni, esetleg mind a kettőt. Minden pártszervezet érvényesítse ellenőrzési jogát. Nem elég meghallgatni a kritikát, de meg is kell oldani a felmerült kérdéseket, megszüntetni a bajt. De nem elég csak kritizálni a vezetőket, segíteni is kell nekik. Nagy hiba lenne, ha Kuštek elvtárs és a többiek bátor, amellett jószándékú kritikája a feledésbe menne. Ez fékezné a dolgozók részvételét az irányításban, mert úgy látnák, hogy hiába beszélnek, hiába akarnak jobbat, ha süket fülekre találnak, kedvüket vesztik. A pártszervezetek legyenek irányítói a történéseknek, s akkor kevesebb lesz a hiba és sokasodnak majd a sikerek. Természetesen a pártszervezetek nem helyettesíthetik a vezetést, nem is az a feladatuk. Azonban ellenőrizniük kell a vezetők munkáját — mint már mondottuk —, segíteniök kell a vezetésben. Ezt pedig úgy végezhetik legjobban, ha a gazdaságokban mozgósítják az összes tömegszervezeteket a feladatok teljesítésére. Gondoskodniok kell arról, hogy a szakszervezetek útján minden dolgozó részt vegyen az igazgatásban, nyissák ki tágabbra az ajtót az ifjúság kezdeményezése előtt és törődjenek vele. Sok a jó példa, de ezeknek közkinccsé kell válnia minden gazdaságban. Az állami gazdaságok további fejlődéséről szóló párthatározat világosan mutatja az utat az állami gazdaságok további fejlődése felé. A lévai gazdaságok kommunistáinak évzáró taggyűlése megmutatta, hogy még sokat kell tenni azért, hogy az összes gazdaságok a mezőgazdasági termelésben mintaképül szolgáljanak, de ugyanakkor megmutatta azt is, hogyan lehet eljutni a fejlődéshez, a kiaknázatlan lehetőségek kihasználásához. S ha az évzáró taggyűlés elfogadott határozati pontjait teljesítik a kommunisták és a feladatok teljesítésére megnyernek minden dolgozót, akkor valóság lehet a gazdaság dolgozóinak elhatározásából: négy év alatt elérni a második ötéves tervben előírt termelési szintet. Miklya János (Folytatás az 5. oldalról.) Mint a munkásosztály legerősebb tömegszervezete, nemcsak a kommunistákat, hanem a pártonkívülieket, és a polgári politikai pártok képviselőit is tömörítették soraikba. A CSKP helyesen érvényesített politikájával erősített alapvető tőkésellenes irányzatukkal és egységükkel a burzsoá reakció ellenforradalmi felforgató törekvése ellenére a munkásosztály forradalmi jogait és vívmányait védelmező tettrekész harcos öklévé váltak. Felejthetetlen szerepet játszottak a tömegek, főként az ingadozó rétegek politikai tapasztalatainak növelésében. Ezzel kapcsolatban fontos volt, hogy a párt az új történelmi feltételek közepette is a harc bevált proletár eszközeit és módszereit alkalmazza, így például sztrájkokat és tüntetéseket, tiltakozó gyűléseket stb., természetesen a népi demokratikus hatalom megszilárdításának érdekében. A hat törvénytervezet (az úgynevezett Ďuriš-tôrvények) 1946 őszi javaslatainak hatalmas visszhangja után a párt a földművespolitika terén további jelentős programot kezdeményezett, melyet 1947 tavaszán az úgynevezett hradeei program néven hirdettek ki, melynek alapelve: „A föld azé, aki megműveli" köré tömöríhette és kellett tömörítenie a parasztság többségét. A CSKP képviselőin keresztül nemegyszer hangsúlyozta, hogy „a parasztok nem hagyják magukat félrevezetni és a reális eredmények szerint fognak bennünket megítélni". (Gottwald). A többi társadalmi rétegek iránt tanúsított tapintatos magatartása mellett a CSKP-nak el kellett hárítania a reakció által szándékosan felvetett demagóg követeléseket, melyek ellentétben állottak a dolgozó nép túlnyomó többségének érdekeivel (mint például az állami alkalmazottak esetében). A pártnak Szlovákiában 1947 folyamán a történelmi jelentőségű februárig rendkívül nagy erőfeszítést kellett tennie a volt demokrata párt vezetőségébe befészkelődött reakciósok leleplezésére, akik a dolgozó nép egységét akarták megbontani. A nép több,lége megnyerésének politikája az SZLKP-n belül kialakított burzsoá nacionalista csoport komoly hibái ellenére az egész C2KP-nak következetes és megalkuvást nem ismerő harcát jelentette a volt demokrata párt reakciós tagjainak a szlotJJ SZÖ 6 # 1958. február 20. vák nemzeti szervekben való többségi képviselete következtében egészen 1947 őszéig lehetővé vált nemzet- és népellenes irányzatok és szabotázsüzelmek igazi osztálylényegének leleplezéséért. A párt figyelmét nem kerülte el Szlovákia egyre elmélyülő politikai stagnálása, amely „Szlovákia konszolidálődási folyamatának szempontjából sem fért össze a köztársaság mindkét részének kölcsönös viszonyával és az állam biztonságával." (Gottwald) Különösen nyugtalanító jelenség volt a klérofasiszta elemek aktivizálódása. Az a tény, hogy bekerültek a demokrata párt vezető helyeire, valamint az 1947 őszén kirobbant szlovákiai államellenes összeesküvés politikai válságot idézett elő Szlovákiában. Az államellenes összeesküvés felszámolásának következtében bekövetkezett események a munkásosztály és a burzsoázia elkerülhetetlen országos arányú politikai-hatalmi összetűzésének előjelel voltak. A párt arra késztette a tömegeket, hogy az ellenforradalmi nézetek hirdetőivel szemben saját tapasztalataikon győződjenek meg arról, hogy ezek a nemzeti és demokratikus forradalom összes szlovákiai vívmányainak tönkretételére, és a München előtti burzsoá köztársaság magánkapitalista rendszerének teljes visszaállítására és megőrzésére törekszenek. Tudatában volt annak, hogy a túlnyomó többség elérése a szocialista eszmék megvalósítására irányuló törekvése szempontjából jelentősen megkönnyíteni politikáját. A jobboldali szocialista pártok és vezetőségeik reformista politikájuktól eltérően a párt politikájának különbsége éppen abban mutatkozott meg, hogy nem szorítkozott csupán a parlamenti küzdelemre és azt nem emelte a harc többi formál fölé. Sőt, tekintélyét éppen a parlamenten kívüli akciói növelték. Annál inkább szükséges volt azonban haladó tőkeellenes javaslatokkal és követelésekkel fordulni a néphez, hogy ezeknek megvalósításában támogassa a pártot, hogy a tömegek körében kifejtett szorgalmas munka alapján kiterjedjen és szilárduljon a párt befolyása. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1948 januárjában és február első 10 napjában mintegy 76 000 új taggal gyarapodott. * • * A reakciós politikusok, miután elvesztették azt a játszmát, hogy Csehszlovákiát bevonják a Marshall-tervbe és kudarc érte a milliomos-adó körüli üzelmeiket. miután további egészséges intézkedések történtek a parasztpolitika szakaszán, miután kudarcba fulladt a szlovákiai államellenes összeesküvés, utolsó tromfjukkal állottak elő: ez volt az állami alkalmazottak fizetésével kapcsolatban megindított licitációs kampány. Miután lehetetlenné tették a Nemzet Front legfelső szerveinek működését, 1948 februárjában a nemzetbiztonsági testületben történt személyi változások kicsinyes ürügyével kormányválságot idéztek elő. A párt az áruló miniszterek lemondásának első pillanata! óta megmagyarázta a népi tömegeknek a miniszterek lemondásának okait, és elmélyítette bennük a népi demokratikus rendszer alapjai szilárd védelme szükségének tudatát. A népi tömegek osztályharagjának hulláma annyira erős volt, hogy megakadályozta a reakciós burzsoáziát abban, nehogy halálos történelmi végvonaglásában a nyugati imperialisták esetleges katonai intervenciójával egyidejűleg ellenforradalmi felkelést robbantson ki. A reakciós miniszterekkel állandó kapcsolatot fenntartó dr. Beneš ingadozó álláspontja, a főpapság rendkívül nagy aktivitása, valamint az imperialista hatalmak diplomáciai miszsziőinak a Csehszlovák Köztársaság „biztonsága" iránt tanúsított fokozott érdeklődése bizonyította, milyen erőkre támaszkodott a belső reakció államellenes puccskísérletében, és 1920-hoz hasonlóan egy hivatalnokkormány uralomrajuttatására irányuló törekvésében. A munkásosztály és a CSKP azonban felkészült és nem hagyta kivenni kezéből a politikai kezdeményezést. A munkásosztály a CSKP vezetésével, a széles népi tömegek támogatásával egyetlen lövés nélkül visszaverte az egész reakciós burzsoázia szervezett támadását, s megakadályozta a kapitalizmus belső erőkkel való visszaállítására teendő jövőbeni kísérleteit is. Ily módon biztosította a szocialista építés további szakaszában a népi demokratikus rendszer szilárdulását. A CSKP politikai és szervezeti fejlettségének, fokozódó erejének és vonzóerejének eredményeképpen igazolta, hogy nemcsak a nemzeti érdekekhez, hanem a nemzetközi munkásmozgalom nemzetközi érdekeihez is hü maradt. A reakció éppúgy, mint München előtt, a február előtti és főként a február utáni időben sem állhatta meg, hogy ne terjesszen hazugságoállítólagos elárulásáról. Hazugságai és rágalmai mellett hangoztatja, hogy az állítólagos kommunista puccs következtében, mely Európa szovjítizálásának terveit egyengette, állítólag Csehszlovákiában felszámolták a szabadságot és demokráciát. A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője. A februári események ma is és főként a magyarországi eseményekkel kapcsolatban 1956 őszén ürügyül szolgáltak a külföldi imperialista köröknek bősz szovjetellenes és antikommunista kampány indítására, melybe körmönfontan elsősorban az ingadozó kispolgári rétegeket akarták bevonni. Ennek a kampánynak célja a nemzetközi kommunista mozgalom eszmei egységének és az országon belül a nép állandóan szilárduló erkölcsi-politikai egységének megbontása. Fegyvertárában hemzsegnek a CSKP állítólagos „puccsista" államfordulatra tett előkészületeiről szőlő állítások, amelyek azonban eltűntek a történelem süllyesztőjében. A nemzetközi munkásmozgalom szempontjából nagy jelentőségük van munkásosztályunk ama tapasztalatainak, melyeket a forradalom békés fejlődésében szerzett. Az a tény, hogy a CSKP vezette munkásosztály és a burzsoázia döntő politikai hatalmi összetűzése 1948 februárjában következett be, egyáltalán nem volt véletlen. Semmiképpen sem volt véletlen továbbá az, hogy nem egész három évre volt szükség a burzsoáziának, főként úgynevezett ellenállási részének, lényeges, ha nem is teljes leleplezésére és elszigetelésére. Ugyanis az ellenállásban részt vett burzsoázia magatartásáról — főként az ingadozó középrétegek körében — ártalmas illúziókat terjesztettek. Ezért a párt elutasította a szocialista forradalomnak mindjárt 1945-ben vagy még előbb való megvalósítására vonatkozó idő előtti jelszavakat és irányzatokat (amint ez például a „szovjet Szlovákiáért" jelszóban nyilvánult meg). A proletárdiktatúra megteremtésére vezető békés út irányvonalának gyakorlati érvényesítéséből a CSKP-nak főként három fő feladata tűnik ki, melyeket a forradalmi folyamatban elszigetelten, da logikusan egymásba kapcsolva tűzött ki: a nemzet többségének egyesítése, az államhatalom kivívása polgárháború nélkül és az alapvető termelőeszközök népünk kezébe való átadásának biztosítása. Szó van erről a kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozatában is, amely a szocializmusba való átmenet különféle formáinak tapasztalatai közül a CSKP tapasztalatait is általánosítja, melyek hozzájárulnak a marxizmus-leninizmus elméletének kollektív gazdagításához. A proletárdiktatúra olyatén való megteremtését, mint ez a Csehszlovák Köztársaságban, ebben az iparilag fejlett és szilárdan szervezett, számbelileg erős munkásosztállyal és marxi-lenini tömegpárttal rendelkező országban zajlott le, természetesen más viszonyok közepette nem lehet gépiesen utánozni. A csehszlovákiai tapasztalatok nem jelenthettek kötelező példát a más viszonyokkal rendelkező fejlett tőkés államok, például Franciaország, Olaszország kommunista pártjai számára sem. A CSKP sohasem túlozta el, vagy állította első helyre a szocialista forradalom általános érvényű törvényszerűségeivel szemben a proletárdiktatúra megteremtése folyamatának sajátosságait, mert éppen ezekben érvényesülnek a szocialista forradalom általános érvényű törvényszerűségei. A nemzetközi munkás- és kommunistamozgalom szempontjából február alapvető jelentősége abban van, hogy a hatalom kérdésének a munkásosztály javára történő végleges eldöntése alapján teljesen felszabadult a szocializmusba vezető út, és megszilárdult szövetségünk a Szovjetunióval. Ez a szövetség pedig a szocialista világrendszert szilárdító legfőbb kötelékek egyike. O. MOŠNER