Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-20 / 51. szám, csütörtök

Pet Bezruč - a nagy költő és ember Hatvan éves a csehszlovák filmgyártás I etr Bezruč, a nagy cseh költő, nemzeti művész elhunyta alkalma tói ittmaradt halhatatlan müvére, ragyogó szenvedélyes költésze :ére gondolunk, amely nemcsak a cseh nép, de ma már a világ val mennyi népe kincsévé vált. Egyetlen cseh költőt nem ismerünk, aki korában oly bátran nyúlt volna népe fájdalmának a legmélyébe, mii t Petr Bezruč, és aki oly maradéktalanul felszínre tudta volna ho; íi egy elnyomott, kizsákmányolt nép kétségbeesett gyászán, me alázottságán, haragján, gyűlöletén keresztUl a győzelembe vetett hit t is. í ;zrač költészete mindennél fényesebben igazolja, hogy a kapitalizt IUS nem elégszik "meg a munkás, a bányász testi erejének kizsá mányolásával, de szüksége van szelleme gúzsbakötésére is, ezé t a kizsákmányolt népet nemcsak nyomorral, éhséggel sújtja, de megfosztja anyanyelvétől is, attól a tiszta kimeríthetetlen forrás ól, amely - akárcsak anyatej a gyermek fejlődését — táplálja a n p szabadságszerető szellemét. ért a Sziléziai dalokban egyfajta viharos szenvedéllyel, gyűlölettál és haraggal támadt azokra, akik kohót, bányát és iskolát raboltak a cseh néptől. így hozza közös nevezőre a bányászt és az iskott. Igazi osztályharcos költészet ez: ugyanakkor, amikor izzó gyüllletével az idegen szénbárók ellen fordul, akik a kenyeret és a lelegőt megvonják a cseh bányásztól, a cseh munkástól, mély megvltéssel sújtja saját nemzete polgárságát, és gőgös kispolgári úrhatiámságát is. Értlfető, hogy korunk legnagyobb magyar költője, József Attila volt az, aki Bezručban megérezte a nagy rokonköltőt és néhány versetta Sziléziai dalokból magyarra fordított. Itt említjük meg, hogy Józsefi Attila egy másik nagy cseh költőnek is magyarra tolmácsolta versei . Ez a költő Jirí Wolker volt, aki osztályharcos balladáival Bezru megrázó költészetének a folytatója volt. Az Alábbiakban Petr Bezruč verseiből közlünk. Szilézia erdei Hasonlítsz hozzám komor rengeteg! Fenyőid szomorúság, gyász remeg, éberség, szigor, komoly aggodalom rajtad — rajtam is, s hasonló a dalom, • Pereg a tülevél ködből és éjből: könnyek e letiport nemzet szeméből. Bécsi parancsra csattog a fejszeél, dűltök robajjal: hősök harcmezején! Hallgatag elpusztulsz fenyőtengerem, Szilézia szive-gyásza végtelen. Sipos Győző fordítása Vígan Szép Osztr Szép Keres ä Idege Sziléz a Futkc só A bányász Én ások, én a föld alatt ások, mint kígyó szikrázó bőrét, bálványokat fejtek, ások, Lengyel-Ostrava alatt ások. Mécsem kialvóban, homlokomba hullt izzadtságtól csomós, megkuszált hajam, szemem elönti ecet és epe, erem s koponyám teteje füstölög, körmöm alól piros vér csereg, én ások, én a föld alatt ások. Széles csákányom érbe vágom, ások a Szalmovkán, én Rychvaldban ások és Pjetvaldban ások. Az asszony Goduld mellett fázik és jajgat, éhes gyermekek sírnak öléOen, én ások, én a föld alatt ások. Szikrázik az ér, szikrázik a szem, én Dombrován ások, én Orlován ások, Porembán ások és Lazy alatt ások. Fejem fölött lovak patája dübörög, a gróf jár a falun, kezével hajtja a lovat a grófnő, rózsálló arca nevet. Én ások, emelem a csákányt, az asszony sápadtan a kastélyba megy, kenyeret akar, emlőjéből kiszáradt a tej. Az úr jószívű, a kastély sárga kő, a kastély alatt az Osztravica megtörik dörögve. A kapuban két fekete nőstényeb morog. Miért ment a kastélyba kérni, kunyerálni? Terem-e rozs úr mezején bányász gyermekének? Én Hrusovban ások és Michalkovicében. Mi lesz fiaimból, mi lesz lányaimból, ha holtan hoznak, majd a föld alól? Fiam tovább fog ásni és ásni, Korvinban ásni s a lányom — mi a bányászlányok sorsa? Hátha egyszer belevágnám mécsem az aknába, kiegyenesíthetném görnyedő nyakam, összeszorítnám balkaromat s kilépve egyenest, félkörben a földtől az égig fölemelném csákányom és szikrázó szemem ott az isteni nap alatt? József Attila fordítása Két falu mondanám nevetek 'alvaim, fakult házak, vica menti falum, Lucsin mögötti falum. Sötét: k a bányák mélye, Piros k a huták fénye, S ide jen úr oszt parancsot! régi iskoláink, nyelven köszöntnek iái leánykák, ;ó szilaj fiúcskák. Istenem, csak jönne Ondrás, Én Uram, mi lenne akkor! Bozontos fejét megszegné, Megrázná markos dorongját, S a hegyekből le a völgybe Népem cudar gyilkosait, Szép nyelvünknek gyilkosait. Ügy kergetné, hogy futnának A beszkidi dombok közül Le egészen a Dunáig ... Komjáthy István fordítása A csehszlovák filmgyártás az idén ünnepli 60. születésnapját. A jubileumi évben a prágai Hybern-utcai kiállítási otthonban nagy kiállítás nyílik A csehszlovák filmművészet 60 éve elnevezéssel, hogy közönségünk megismerkedhessen filmgyártásunk kezdetével. A kiállítás látogatói megtekinthetik a XX. század eleién készült legrégibb cseh filmeket. A Hybern-utcai udvartérségben ismét felállítják a „Grand kinematografot". a legrégibb mozit és pedig azon a történelmi helyen, amely valamikor búcsújárók mulatságainak színhelye volt. Itt látható még a panoptikum, a nagy sátor alatt elhelyezett állatkert: ezt nevezték Grand kinematografnak. Vajmi kevés köze volt a mai mozikhoz. Egy közönséges sátor néhány fapaddal, alacsony emelvénnyel, mely fölött fehér vásznat feszítettek ki s amelyen néha zongorát helyeztek el. Amikor 1898-ban a prágai építészeti kiállításon először jelent meg ez a plakát: „Cseli kinematograf" (előadások naponta 3 órától folyamatosan, vasárnap és ünnepnap reggel 10 órától) felkeltette a prágaiak nagy érdeklődését. A tíz krajcárért nyújtott látványosság a kiállítás vonzó attrakciószáma volt. Kŕiženecký építész Josef Šváb-Maustranskýval egyetemben a Lumiere-készülékkel néhány felvételt készített a kiállításról. így jöttek létre az első cseh filmek, melyeknek rendezője és színésze J. Šváb-Malostranský volt. A kor legnépszerűbb felvétele a „Kiállítási parkőr és plakátragasztó" volt. Mint a felirat hirdette, — tízperces kiállítási tragédia. J. Sváb megörökítette emlékirataiban, hogy igazi hamisítatlan parkőrt fényképeztek. „Plakátragasztói öltözéket szereztem és ragasztóedényt, melyet szíjjal átalvetve a mellemre vettem. Tapasztalt szakemberektől némi ismereteket szereztem a plakátragasztó munkájáról, hogy meg tudjak felelni szerepemnek. A felvevőkészülék előtt ragasztottam a palkátokat és időnként egy kis szíverősítőt vettem magamhoz. A parkőr odasietett és elém tette a földre kis katlanját, hogy protekcióból a legnagyobb darab füstölt húst vegyem magamnak. Szerencsétlenségemre az edényből ! Kulturális fa A kínai népi irodalmi könyvkiadó Szun Jung és több más fiatal író fordításában megjelentette József Attila válogatott verseinek kötetét. (N.) Szlovákiában az idén majdnem 16 ezer hallgatója van a főiskoláknak. Ez az eddigi csúcs. (ČTK) Laxness izlandi írónak most jelent meg az első könyve a Nobel-díj elnyerése óta. A címe: Dalolj a világnak. Egy reykjaviki szegény kisfiúról szól, aki a századforduló éveiben híres énekes akar lenni és nagy nehézségek árán célját el is éri. (E. I.) Július Fučík nemzeti hős műveiből eddig 10 kötet jelent meg cseh nyelven. Az utolsó 11. kötet idén lát napvilágot. (ČTK) A Szovjetunióban az állami kiadók Regény-újságot jelentetnek meg, amelyben a legkiválóbb élő írók sok új műve lát napvilágot. Az újság átlagos példányszáma 300 — 500 ezer. A moszkvai stúdió dolgozói filmet készítenek a nemzetközi geofizikai évről. (ČTK) A rimaszombati Csemadok-csoport színjátszói Losoncon Tabi—Erdődi — Vincze A párizsi vendég című darabját mutatták be. (s. 1.) A Februári Győzelem évfordulója alkalmából a csehszlovák mozik rövid dokumentumfilmet mutatnak be a februári eseményekről. (ČTK) A prágai Nemzeti Műszaki Múzeumban kiállítás nyílt meg az angol film történetéről és fejlődéséről. (ČTK) Eugen Suchoň örvény című operáját Kari Marx-Stadt és Lipcse után nagy sikerrel mutatták be Berlinben is. (ČTK) A Csemadok kassai csoportja február 26-án a Februári Győzelem 10. éves évfordulójára ünnepi műsoros estet rendez, (m. s.) Az idei salzburgi ünnepi játékok műsorán 26 operaelőadás, 17 prózai darab és 38 hangverseny szerepel. A július 26-án megnyitásra kerülő ünnepi játékok első estéjén a Don Carlos kerül színre. (E. H.) A Februári Győzelem 10. évfordulója alkalmából cseh és szlovák nyelven megjelent a Győzelmes Február című gyűjtemény. (ČTK) kidőlt a ragasztófolyadék és egyenesen a kis katlanba folyt. A parkőr kétségbeesve szemlélte a katasztrófát, a kiállítás látogatóközönsége pedig kárörvendően nevetett." Ezeknek az első filmeknek nagyrészét a Nemzeti Műszaki Múzeumban őrzik. Érdekes felvételek abból a korból, amikor többnyire a természetben készültek a felvételek és riportjellegűek voltak. A közönség óriási érdeklődést tanúsított az élő fényképek színháza iránt, ahogyan később Viktor Ponrepo nevezte el moziját. Az élő fényképek bemutatását összekötő szöveggel és' dallal tették színesebbé. Az előadó, akárcsak a búcsújárásokon, kísérő szöveggel fűszerezte a tragikus és komikus jeleneteket. Noha a XX század első éveiben néhány állandó, sokkal jobban felszerelt mozi létesült, — közülük a legrégibb az Illusion mozi volt — a vándormozik 1907-ig fennmaradtak. Kezdetben kevés technikai segéd-< eszközük volt a filmgyártóknak. A világítópark szánalmas, a színészek maszkírozása primitív, a felvevőkészülékek szerkezete pedig kezdetleges volt. A film felvételének kezdeti stádiumában azonban találunk egyes figyelemreméltó filmeket, melyek a mai napig megőrizték művészi értéküket. Ilyen például A folyó, A felemésztett üzlet. Gyilkosság a Szigetutcában, Májusi mese, Szegények ügyvéde. Extázis, Virradat, Erkölcsösség mindenek fölött, A hűtlen Marika, A fűtő lánya, Ilyen az élet, stb., melyek az idei jubileum alkalmával ismét bemutatásra kerülnek. Rovenský, Frič, Machatý, Vávra, Vančura, Haas és Slavinský rendezők olyan örökséget hagytak hátra, mely filmművészetünk történelmének emléke lesz és a filmművészek fiatalabb nemzedéke tanulmányainak forrásául fog szolgálni. Mirko Imrich Érdeke s szovjet dokumentumfilm k (CTK) A prágai Központi Fllmkölcsönző Intézet néhány jelentős szovjet dokumentumfilmet szerzett be. Ezeket a filmeket a Szovjetunióban bemutatták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából. Az értékes filmek felvételei egyedülállóak. „A nagy fordulat" a Nagy Októberi Szocialista Forradalomért folytatott harcok előkészületeit, a „Felejthetetlen évek" a szovjet nép heroizmusát vetíti vászonra. Az utóbbi film tárgyát a polgárháború évei, a Nagy Honvédő Háború, valamint az ország háború utáni építőmunkája képezi. Az „Itt élt Lenin" • című film a proletariátus lángeszű vezérének életéből meríti tárgyát. 13 ország dokumentációs dolgozóinak együttműködésével elkészül az „Október ténye" című film, mely a szocialista tábor országainak fellendülését szemlélteti. Ennek és az „Itt élt Lenin" című filmnek kidolgozásán részt vettek a Dokumentációs Filmstúdió prágai dolgozói is. A csehszlovákiai filmszínházak ezeket a filmeket a Februári Győzelem 10. évfordulója megünneplésének napjaiban, valamint a Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa előtti napokban mutatják be a közönségnek. TÉLI LÁTOGATÁS HIDEG, TÉLI ESŐ zuhogott. Az égbolton, mint rossz szellemek, szürke felhők kavarogtak. A vízcseppek tompán kopogtak valamikor fehér balonsapkáján, talpa alatt csattogott az esővíz. Sietve ment, aztán egy belvárosi bérház előtt megtorpant. Belépett a lépcsőházba és felment a hatodik emeletre. Mire felért, szívét a torkában érezte és zihálva lélegzett. Megállt \egy fehér ajtó előtt. Az ajtón sárga réztábla fénylett, rajta nagy betűk terpeszkedtek: Műterem. Bizonytalanul érezte magát, levetette a sapkáját, beleharapott a szája szélébe, azután becsengetett. Az ajtóban megjelent a festőművész. Tekintetét végigjáratta a fiatalember ázott kabátján, csatakos' cipőiért. — Jöjjön beljebb — mondta aztán hangsúly nélkül, és bevezette a műterembe. A látogató széttekintett a képek közt, majd szemügyre vette a mestert. Vézna alakú, őszhajú, mélyen ülő víg szemű ember. Ahogy elnézte hosszú ujjait, ráncos arcát, hirtelen sajnálat és tisztelet ébredt benne. Mert képei egy régi világról beszéltek, amely elmúlt és soha többé nem tér vissza. Ha ugyan beszéltek a képei. Inkább némák voltak, eljárt felettük az idő. „Miért nem maradandó ennek a mélyszemű öreg müvesznek a munkája?" Ezen gondolkozik a fiatalember. De válasz helyett újabb kérdések tolakodnak az agyába. „Miért hallgatott ez az ember?" Mert hallgatott... Semmitmondó tájképet festett és gazdag emberek arcképein piszmogott. Talán egész életén át. Es a két világháború, amit átélt...? Hát nem fájt neki az a sok szenvedés? Fájt! Dehát akkor miért hallgatott? Miért nem beszél a művészet nyelvén a jóról és a rosszról, ha művésznek nevezi magát?" Egyidőben azt írták róla, hogy a szín és a technika mestere. Most egy nagyméretű tájképet húz elő. — Így ma nem fest senki, fiam! Látja iezt a technikát...? A 'fiatcüember beszélni szeretne, mindent, amit érez. Megmondani, még ha ki is dobja, hogy a technika az még nem művészet, hogy ma is tudnak festeni, nemcsak régen. De hallgat. Bólogat és hazudik, azt mondja, tetszenek a képei. Nem akarja bántani ezt az öreg művészt. Ügy hiszi, már nem lesz más. A falon nagy paletta. A festék rászáradt. A fiatalember megáll mellette, hosszan nézi. A festő eltalálja gondolatait és megszólal. — Most nem is festek. Nem hiszem, hogy elfogadnák a képeimet. Látogatójának nem tetszenek ezek a szavak. Ránéz a művészre, valamit kutat ráncos arcában, de hirtelen találkozik a tekintetük. — Minden kedden és csütörtökön jöhet órára, — mondja a festő, aztán megszorítja a kezét és furcsán felnevet. A FIATALEMBER LEBALLAG / a lépcsőn. Kint még mindig esik az eső. Felhajtja a gallérját és gondolataiba mélyedve elindul. Tudja, hogy útja ide már többé nem vezet... Sződy Viktor WMmwMfrMi Jirí Trnka műveinek bécsi kiállítása Bécsben a közönség nagy érdeklődésének örvend Jirí Trnka, a rajzés bábfilmek ismert cseh a'kotóművészének kiállítása. Képünkön Jirí Trnka Hella Ferstell osztrák filmszínésznővel. (CTK felvétele) tJJ SZO 7 £ 1958. február 20. v