Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-20 / 51. szám, csütörtök

A kínai önkénteseket 1958 végéig kivonják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból Á Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormá­nyainak közös nyilatkozata Peking (CTK) — Az Űj Kína közölte & Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányai közös nyilatkozatának szöve­gét. A nyilatkozat a többi között így hangzik: Csou En-lajnak, a Kínai Népköz­tíirsaság államtanácsa elnökének vezetésével 1958. február 14-től feb­ruár 21-ig a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormányának meg­hívására, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságban tartózkodik a Kínai Népköztársaság kormányküldött­sége. A Kínai Népköztársaság kormány­küldöttsége több koreai városba láto­gatott, megtekintette az üzemeket, a földművesszövetkezeteket, a kulturális és művelődési intézményeket. A Kí­nai Népköztársaság kormányküldöttsé­gét a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban töltött baráti látogatása során a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe és kormánya szívé­lyes és meleg fogadtatásban része­sítette. A látogatás alkalmával tárgyalások­ra került sor a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttségei között. A tan-áesközás szívélyes és baráti lég­körben folyt. A két fél eszmecserét folytatott a két ország közötti barátság és együttműködés fejlesztéséről, a szocialista országok barát­sága és szolidaritása megszilárdításáról, a nemzetközi helyzetről és a koreai probléma békés megoldásáról. A két küldöttség va­lamennyi megvitatott kérdésben azonos álláspontra helyezkedett. A két fél a tárgyalások során egyönte­tűen hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköz­társaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között megszilárduló és fej­lődő baráti kapcsolatok teljes mértékben megfelelnek a két ország népei érdekeinek és nagy jelentőségűek a távol-keleti és a világbéke megőrzésére. Kína és Korea nemzetei hosszú időn át együtt küzdöttek az agresszió ellen, meg­szilárdították és fejlesztették a két or­szág nemzetei között fennálló hagyományos barátságot. A két ország a szocializmus építése támogatásának érdekében gazda­sági, kulturális, tudományos és technikai téren széleskörű együttműködést valósít meg és kölcsönös testvéri támogatást nyújt. A két ország közötti barátság és i együttműködés kapcsolatai a nemzetek egyenjogúságáról szóló marxi-lenini elve­'ken és a proletár internacionalizmus elvein alapulnak és megfelelnek a békés egymás mellett élés öt elvének. 1 A Kínai Népköztársaság kormányküldött­sége örömmel és megelégedéssel állapítja meg, hogy a Koreai Munkapárt és a Koreai 'Népi Demokratikus Köztársaság kormánya •köré tömörült koreai 'nép népgazdasága háború utáni helyreállításában és a szo­cializmus építésében hatalmas sikereket ért el. A két fél hangsúlyozza, hogy e si­kerek nemcsak, hogy megerősítették a szocializmus anyagi alapját, hanem jelen­tős mértékben hozzájárultak a Szovjetunió vezette szocialista tábor közös művéhez. A két fél megállapítja, hogy a szocia­lista erők túlsúlyra tettek szert az Impe­rialista erők felett. A szocialista országok hatalmas sikereket értek el a szocializmus és kommunizmus építésében és főképp a Szovjetunió ért el nagyszerű tudományos és technikai sikereket, amelyekkel elfog­lalta az első helyet a világon. A különböző országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek 1957 novemberi moszkvai tanácskozása és az elfogadott deklaráció hatalmas történelmi jelentőségű, és új korszakot jelent a szocialista orszá­gok összefogásában és a nemzetközi kom­munista mozgalom szolidaritásának meg­szilárdításában. A két fél ismét kijelenti, hogy az a bé­keszerető külpolitika, amelyet a két or­szág és a többi szocialista állam követ­kezetesen folytat, hozzájárul a nemzetközi helyzet javításához, valamint a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­éléséhez. A szovjet kormány legutóbbi javaslatai a békeszerető politika konkrét megnyilvánulásai. A két fél kifejezi teljes egyetértését a Szovjetunió kormányának ja­vaslataival, egyúttal aktívan támogatja a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére vonatkozó lengyel javas­latot. A két fél egyöntetűen megállapítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­nak a németországi militarizmus felújí­tása elleni következetes törekvése, jelen­tős hozzájárulás az európai békéhez és biztonsághoz. A két fél teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak Vietnam békés egyesítésére irányuló erőfeszítését. A két fél hangsúlyozza, hogy ko­runk legjelentőségteljesebb jelensége a nemzeti felszabadító mozgalom ro­hamos előretörése. A két fél határo­zottan támogatja az indonéz nép, az arab országok és más ázsiai és afri­kai államok nemzeteinek harcát a gyarmatosítás ellen. A két fél egyetért az európai és ázsiai rakétatámasz­pontok építése ellen irányuló indiai javaslattal. A két félnek sajnálattal kell meg­állapítania, hogy a japán kormány Kínával és Koreával szemben továbbra is ellenséges politikát űz. A két fél egyöntetűen elítéli az USA agresszív köreinek politikáját, amely körök ki­szolgálóikkal együtt folytatják a lázas fegyverkezést és a háborús előké­születeket. A két fél kiemeli, ho^y amennyiben az USA kormánya nem veszi tekintetbe, hogy erőpolitikája a múltban már kudarcot vallott, és hogyha továbbra is kitart e politiká­ja mellett, akkor ez rossz következ­ményekkel fog járni. A két fél foglalkozott valamennyi idegen haderő visszahívásának lehe­tőségével Észak- és Dél-Koreából, valamint a koreai kérdés békés meg­oldásával. A két fél egyöntetűen úgy véli, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának 1958. feb­ruár 5-i nyilatkozatában foglalt ja­vaslatok nemcsak, hogy kijefezik a hazája békés egyesítését követelő ko­reai nép nemzeti vágyait, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzetben idő­szerűek és reálisak. A kínai kormány 1958. február 7-i nyilatkozatában tel­jes mértékben támogatta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányának valamennyi javaslatát és a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság kormányával folytatott megbe­szélés után javasolta, hogy a kínai népi önkéntesek elsőként távozzanak Koreából. A kínai népi önkéntesek a Kínai Népköztársaság kormányának ezen javaslatával teljes mértékben egyetértettek és elhatározták, hogy 1958 végéig szakaszonként elhagyják Koreát. A kiürítés első időszaka 1958. április 30-án ér véget. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya a kínai népi ön­kéntesek ezen határozatával egyetért és elősegíti az önkéntesek hazautazá­sát. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége a tár­gyalások során ismét őszinte köszö­netét fejezte ki a kínai népnek anya­gi és erkölcsi segítségéért. A két fél köszönetet mond a semleges felügyelő bizottságnak, amely a koreai béke­szünet ellenőrzésében és megőrzésé­ben súlyos viszonyok között nagy erő­feszítéssel pozitív szerepet töltött be. A két fél úgy véli, hogy az érdekelt országoknak továbbra is sokoldalú tá­mogatást kell nyújtaniuk a semleges felügyelő bizottságnak kötelességei teljesítésében. A két fél megvan győződve arról, hogy a Kínai Népköztársaság kor­mányküldöttségének jelenlegi koreai látogatása és a két ország kormány­küldöttségei között folytatott tanács­kozások nemcsak, hogy megszilárdí­tották a két ország barátságát és ösz­szefogását, hanem még jobban meg­szilárdítják és kibővítik a két ország közötti kölcsönös együttműködést. Csou En-laj, a Kínai Népköz­társaság államtanácsának elnöke Kim Ir Szen, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság minisz­tertanácsának elnöke. Nehru ismét állást foglalt a csúcsértekezlet összehívása mellett Delhi (ČTK) - Dzsavaharlal Ne­hrU, India miniszterelnöke a parla­ment ülésén ismét állást foglalt a csúcsértekezlet mielőbbi megrende­zése mellett. A miniszterelnök egy­úttal elutasította a külügyminiszterek előzetes értekezletének megrendezé­sére irányuló javaslatokat és kijelen­tette, hogy a jelenlegi helyzetben ez az összejövetel nem jelentene előre­haladást, hanem megnehezítené a csúcsértekezlet megrendezését. Dzsavaharlal Nehru egyúttal ismét kijelentette, hogy India hajlandó sokoldalú támogatást nyújtani, és ha a csúcsértekezletre meghívják, ter­mészetesen részt is vesz azon. Beszédének további részében el­itélte a békés tuniszi falu bombázá­sát. Ezután örömmel üdvözölte az egyiptomi-szíriai unió megalakítását, amely szerinte a nép akaratának megnyilvánulása. Indonézia politikai pártjainak képviselői elítélik a szumatrai lázadókat • Dzsakarta (ČTK) — Szuwirjo, az indonéz nemzeti tanács elnöke feb­ruár 18-án Dzsakartáiian kijelentette, fiogy most, amikor a Husszein-klikk Szumatra szigetén „kormányt" alakí­tott, szükséges, hogy Indonézia köz­ponti kormánya a legerélyesebb in­tézkedéseket foganatosítsa e kor­mány ellen. "Wahid VVahasz, a Nahdatul Ulama párt Központi Bizottságának tagja a tpbbi között ezeket mondotta: „In­ionézia népe nem akar vérontást, a'zonban a jelenlegi padangi helyzet íiinden megegyezést rendkívül ne­hézzé tesz." D. N. Aidit, Indonézia Kommunista tártjának főtitkára a „Harian Rák­ját" című lapban közölt nyilatkoza­tban kifejezte azt a nézetét, hogy iz indonéz árulók és az imperialisták cözös akciói elérték tetőpontjukat. \-idit hangsúlyozta, hogy az imperia­isták Közép-Szumatra területét, ahol \z árulók ütöttek tanyát — támasz­jont létesítésére akarják felhasznál­íi, ahonnan befolyást akarnak gya­cbrolni egész Indonéziára. Ezért a iusszein-klikk aljas áruló tevékeny­lége nemcsak Szumatrára, hanem az egész országra veszedelmes. Aidit kijelentette, a lehető leggyorsabban erélyes intézkedéseket kell fogana­tosítani a lázadók ellen, mert bár­milyen halogatás csupán az imperia­listák és lázadók malmára hajtaná a vizet. A padangi rádió közvetítette Szjaf­rudinnak, a lázadók „miniszterelnö­kének" beszédét, aki nyíltan beis­merte, hogy a külföldi monopóliumok közép-szumatrai vagyonát védelembe veszik és örömére szolgálna, hogyha Indonéziába visszatérnének a hol­land kapitalisták. A. GROMIKO, a Szovjetunió külügymi­nisztere február 18-án a 1 Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság baráti envüttmü­ködési és kölcsönös támogatási szerződése aláírásának 10. évfordulóján Boldoczki Já­nosnak, a Magyar Népköztársaság moszk­vai rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetének tiszteletére ebédet adott. (CTK) A CSEHSZLOVÁK Légiforgalmi Társa­ság TU-104 személyszállító repülőgépe február 18-án délután ismét Párizsba re­pült. Prágából Párizsba az erős szél elle­nére 1 óra 20 perc alatt tette -meg az utat. (ČTK) Ukrajna Komszomolját Lenin- érdemrenddel tüntették ki Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége egy nagy feladat sikeres teljesítéséért: 37 donbasziszénbánya kiépítéséért és az építésben nyilvánított kezdemé­nyezés elismeréséül Ukrajna Kom­szomolját a Lenin-érdemrenddel tün­tette ki. A Komszomol mintegy 1270 dolgozóját rendjelekkel és érmekkel jutalmazták. Nyugtalanság Angliában az USA gazdasági válsága miatt London (ČTK) - Lord Alexander, angol munkáspárti vezető komoly nyugtalanságát fejezte ki az USA gazdasági válságának komoly jelen­ségei miatt. Utalt arra, hogy Nagy­Britanniának nagyon rossz tapaszta­latai vannak az 1929—1931 években bekövetkezett hasonló helyzettel kapcsolatban, és felvetette azt a kér­dést, hogy az amerikai munkanélkü­liség gyors emelkedése nem lesz-e káros hatással a munkanélküliségre Nagy-Britannában. Lord Mancroft, a kormány megbízottja azt válaszolta, hogy „az aktivitás csökkenése az USA-ban bizonyára kihat a világke­reskedelemre és az angol exportot is sújtja. Az angol kormány figyelem­mel fogja kísérni a helyzetet. Sir Hugh Beaver, az Angol Nagy­iparosok Szövetségének elnöke nyil­vános gyűlésen elhangzott beszédé­ben kijelentette, hogy Nagy-Britan­niában „kevés olyan ember van, aki egyetért Eisenhower elnöknek, az amerikai gazdaság távlatairól szóló derülátó jóslataival". A legtöbben úgy vélik, — fűzte hozzá —, hogy gazdasági válság kezdődik. Lengyelország nincs két tábor között W. Gomulka interjúja a Times tudósítójával London (ČTK) — Wladislaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára részletes interjút adott a Times tudó­sítójának. A tudósító azon kérdésére, milyen szerepet tölthet be Lengyelország a Kelet- és Nyugat közötti kapcsola­tokban, Gomulka hangsúlyozta, hogy Lengyelország nincs a két tábor kö­zött, ahogyan azt a Nyugaton sokan gondolják. Az ilyen nézetek helyte­lenek és megengedhetetlenek. „A mi külpolitikánk az egész szocialista tá­bor politikájával van és lesz mindig összhangban — mondotta W. Gomul­ka. Természetes, hogy egységesek va­gyunk a többi szocialista országgal, közös nemzetközi politikánkban. Ez igaz. Azonban minden egyes szocialista országnak befolyása van a többi szo­cialista ország politikájára. Tény az, hogy közöttünk nagyon szoros az együttműködés, és a szocialista tábor országai teljesen fügetlenek és ezért ugyanabban az irányban haladhatunk és működhetünk. Gomulka e tény iga­zolásának a Rapaczki-tervre utalt. A tudósító azt mondatta, hogy a Nyugaton sok szó esik arról, hogy a Szovjetunió adott utasítást Lengyelor­szágnak, hogy tervet terjesszen elő és Lengyelország ezt csupán a nyugati országok megtévesztésére tette. Mi az igazság? „Ez a lengyel terv — hang­súlyozta W. Gomulka — saját mérle­geléseink eredménye. Meg akartuk tenni az első és nézetünk szerint a legegyszerűbb és leghatékonyabb lé­pést a nemzetközi feszültség csök­kentésére, és ezért kidolgoztuk az atomfegyvermentes övezet létesítésére irányuló tervet. Ezt a tervet termé­szetesen a Szovjetunióval és a többi kelet-európai szocialista állammal folytatott tanácskozások után dolgoz­tuk ki. Már azelőtt széleskörű esz­mecserét folytattunk, és gondolatun­kat a szocialista tábor végül elfogad­ta.. A tudósító azon ellenvetésére, hogy a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére irányuló len­gyel terv sok nehézséggel járna, Go­mulka azt válaszolta, hogy ezeket az akadályokat gyakran túlozzák. „Bizo­nyos vagyok abban — mondotta —, ha a problémát kölcsönösen megvitat­nák, hogyha ésszerű szemszögből és jóindulattal mesterséges akadályok nélkül fognának a problémához, akkor nem lenne megoldhatatlan nehézség". Gomulka egyúttal kifejezte azon szi­lárd meggyőződését, hogy sem az el­lenőrzés problémája, sem azon fegy­verek meghatározása, amelyeket be kellene tiltani, nem képezne legyőzhe­tetlen akadályt, és hozzáfűzte, hogy a „közvélemény Rapaczki terve mel­lett áll, és ez a vélemény erősebb, mint egyesek, vagy pedig a kormá­nyok véleménye". A tudósító azon megjegyzésére, hogy Nyugat-Németországban Ra­paczki tervét sokan Németország ket­téosztottsága meghagyása eszközeként tekintik, Gomulka megmagyarázta, hogy a tervnek ezzel ellenkezőleg a lengyel nézet szerint meg kell terem­tenie az egyesítés kedvező előfeltéte-­leit. Rámutatott, hogy Németország egyesítése csak akkor válhat valóra, hogyha sor kerül a nejnzetközi kap­csolatokban mutatkozó feszültség eny­hítésére. Gomulka a továbbiakban hangsúlyoz­ta: A feszültség enyhítésének fő aka­dálya elvben nem Németország egye­sítésének kérdése. Nem őszinte dolog Németország egyesítését az euymás mellett élés fő feltételei egyikének mi­nősíteni. A fő kérdés ma az, hogy a világot a békés fejlődés útjára vezes­sük. Az élet logikája nem a halálban és a pusztulásban, tehát nem a fegy­verkezési versenyben rejlik. Meg kell találnunk az utat és módot arra, hogy visszajussunk a békés egymás mellett élés vitájára." „Nagy nehézségek rejlenek abban, hogy a nyugati kormányok még min­dig az erőpolitika alapján állanak. Ez a politika azonban nem nyújt reményt a megoldásra és az új háború vesze­delmét rejti magában — fűzte hozzá Gomulka. — A lengyelek már több ízben utaltak arra, a béke ügyét elő­mozdítanák, ha Nagy-Britannia elis­merné Lengyelország nyugati határait. Ez mindeddig nem következett be, ha­bár ez jelentős mértékben megerősíte­né a békés fejlődést". A Nagy-Britanniával fenntartott jó kapcsolatok fejlesztésének további akadályaként Gomulka a kereskedel­mi korlátozásokat tekinti. A Biztonsági Tanács megkezdte Tunisz panaszának tárgyalását New York (ČTK) — A Biztonsági Tanács A. A. Szobo'jev szovjet kül­dött elnökletével február 18-án meg­kezdte Tunisz panaszának tárgyalá­sát arról az agresszióról, amelyet a franciák Szakiet-Szidi-Jusszef tjniszi község ellen követtek el. Egyúttal napirenden szerepel a francia kor­mány panasza is, amellyel a tuniszi kormányt az algériai nemzeti felsza­badító mozgalom támogatásával vá­dolja, amivel állítólag megsérti „a francia terület integritását". Georges-Picot, francia küldött szó­lalt fel először, aki igyekezett a tu­niszi vádat megdönteni és utalt ar­ra, hogy a francia kormány az egész ügyet elintézettnek tekinti azáltal, hogy elfogadta az amerikai-angol köz­vetítést. Mongi Szilim tuniszi küldött be­szédében hangsúlyozta, hogy a tuni­szi panasz a világbékét és biztonságot veszélyeztető helyzetre vonatkozik. Arkadi Szoboljev, a szovjet kormány nevében kijelentette, hogy a közvetí­tő államoknak nem szabad nyomást gyakorolni a két állam egyikére sem, sem pedig előnyöket kovácsolni a köz­vetítésből. A Biztonsági Tanács ezután Car­bonnier svéd küldött javaslatára el­napo'ta a tárgyalást. A legközelebbi ülés időpontját nem állapították meg. Pineau nem hajlandó kiüríteni Bizertát Párizs (ČTK) — Pineau francia kül­ügyminiszter a nemzetgyűlés hadügyi bizottságában a tuniszi helyzettel fog­lalkozott. A „Paris Presse — l'Intran­sigeant" lap közlése szerint Pineau kijelentette, Franciaorszáq sohasem mond le bizertai támaszpontjáról és elutasította a Tunisz-Algéria ha­tármenti semleges övezet megterem­tésére vonatkozó javaslatot, mert ez nézete szerint hozzájárulna ahhoz, hogy az algériai konfliktus nemzet­közi méreteket öltsön; a francia kor­mány pedig nem kívánja az esemé­nyek ilyen fejlődését. Pineau beszédé­ben támadta Burgiba tuniszi elnököt. A Ruhr-vidéki bányák korlátozzák a széntermelést Berlin (ČTK) — A Neues Deutsch­Iand február 18-i számában a nyu­gat-németországi gazdasági helyzet fejlődésével foglalkozik. Rámutat a konjunktúra csökkenésére több ipar­ágban, főképp a bányaiparban. A Ruhr­vidéki szénbányákban még e héten műszakokat hagynak ki. Az értékesí­tési nehézségek miatt főképp a ki­sebb bányák már a múlt két hét fo­lyamán kénytelenek voltak csökken­teni a termelést. FRANCIA kormányküldöttség érkezett február 18-án Varsóba, hogy a két ország közötti 1958. évi kulturális és tudományos együttműködés programjáról tárgyaljon. (ČTK) COLOMBÓBAN, az ázsiai és afrikai nők nemzetközi értekezletén az indiai nők kül­dötte rámutatott arra, hogy a nők hely­zete főképpen azokban az ázsiai és afrikai országokban javult, amelyek kivívták füg­qetlenséqiiket. (ČTK) KAIRÓBAN február 18-án több mint 10 ezer ember részvételével népgyűlést tar­tottak, amelyen elítélték a Szakiet-Szidi­Jusszef tuniszi falu ellen Intézett francia agressziót. (ČTK) A szovjet barátság társaságainak össz-szövetségi értekezlete Moszkva (ČTK) — A Külfölddel való Kulturális kapcsolatokat ápoló szovjet baráti társaság szövetségének megalapítása hozzájárul a nemzetek közötti barátság megszilárdításához, minden becsületes, értelmes és egye­nes ember egyesítéséhez a háború sötét erői ellen a világbékéért foly­tatott harcban, - jelentette ki Niko­laj Cicin akadémikus, a szovjet ba­rátság társasági végrehajtő bizottsá­gának elnöke. Ljubov Ananeva asszony, moszkvai texti'lmunikásnő, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának képviselője és a „Szovjetunió—Nagy-Britannia társa­ság" megalakítására alakult kezde­ményezd bizottság tagja az értekez­let részvevőinek nevében kijelentet­te: „Ha ma egy egyszerű ember a világ bármelyik táján megkérdezné, mi a legközelebbi és legdrágább óhaj számára, — vonakodás nélkül így fe­lelne: A béke, a barátság és az együttműködés." i ÜJ SZO 3 $ 1958. február 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom