Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-01 / 1. szám, újév

SZOCIALISTA IPARUNK f A JUBILEUMI ÉV KÜSZÖBÉN! küszöbön álló 1958. esztendő jubileumi év hazánk történetében. Néhány hét múlva lesz tíz éve annak, hogy Csehszlovákia dolgozói, pártjuk, a kommunista , párt vezetésével megtörték a hazai és a külföldi reakció utolsó, kétségbeesett támadását és közvetlenül győzelmük másnapján a szocializmusnak hazánkban való rendszeres, immár semmilyen nyílt ellenséges osztályerők által nem fékezett építésébe kezdtek. Ezért a szokásos újévi áttekintő gazdaságunk — nevezetesen iparunk fejlődéséről — szükségszerűen kibővül és a szocializmus eddigi gazdasági építésének áttekintésévé válik. Csak úgy mérhetjük fel helyesen a megtett út nagyságát, csak úgy értékelhetjük alaposan elért eredményeinket, ha felidézzük: honnan, miből, milyen örökség alapján indult meg a szocializmus építése gazdasági téren hazánkban. Hogy mit jelentett részünkre a felszabadítás, azt csak mi tudjuk igazán felbecsülni. Az olyan országok, mint például az Egyesült Államok, Svédország vagy Svájc, amelyek területén évtizedek, sőt évszázadok óta nem viseltek háborút, nem érezték saját bőrükön annak sok-sok borzalmát, nem, is tudják eléggé értékelni a békét, nem tudják, mit jelentett részünkre az, amikor megszűnt a sötétség, a félelem, a légitámadások, vagy amikor újból elölről kellett kezdenünk gazdaságunk építését. A semleges államok és az USA csak kerestek a háborún. A semleges Svájc, Portugálig és Svédország is meggazdagodtak a két világháborúban, de Latin-Amerika néhány állama is megszedte magát. Azo(k\z államok, amelyeken nem sepert végig a háború szele, korszerűsíthették iparukat, vagy lakásokat építhettek, stb. Nem voltak vér- és anyagi veszteségeik, jobban védhették népük egészségét, nem voltak hadirokkantjaik, hadiözvegyeik, árváik. Ismét más államok, például Belgium, gyarmataikból húztak busás nyereséget, és hozták helyre a háborús károkat. Ezzel szemben milyen volt a helyzet nálunk 1945-ben, a felszabadulás után? Gazdaságunkat a kapitalisták és a megszállók teljesen tönkretették. A nácik megszállása vagy 65 milliárd korona kárt (mai értékben) okozott, 37 000 épület pusztult el, 75 000 épület megrongálódott, 1520 hidat felrobbantottak, 2500 kilométer hosszú vasútvonalat tönkre tettek. (Rengeteg értéket, szarvasmarhaállományunk nagy részét elhurcolták a visszavonuló fasiszta hadseregek. Több százmilliárd i értéktelen papírpénz maradt a nyakuhkon. Egyszóval szomorú statisztika. Ilyen megterhelt számlával, a romokon kezdtük építeni hazánkat. A felszabadulás utáni tizenkét és fél év alatt dolgozó népünk minden rétege derekasan kitett magáért. Nemcsak a háború okozta károk, de a tőkés gazdálkodás következményei is súlyosan nehezedtek ránk. A München előtti köztársaság örökségeképpen ugyan aránylag fejlett ipart vettünk át, de sok volt benne a fogyatékosság. Míg az ipar egy részét gépesítették és központosították, más iparágazatokban és a mezőgazdaságban, valamint az építőiparban túlsúlyban maradt a íézimunka. A gépiparnak csupán egy része volt fejlett, más ágazatokat, mint például a mezőgazdasági gépek gyártását nem fejlesztették eléggé, külkereskedelmi mérlegünk a gépkivitelben passzív volt. Textil- és konfekcióiparunk 1948-ban ipari nyerstermelésünk csaknem 15 százalékát képezte, mégis a textilipari gépek túlnyomó részét külföldről kellett behoznunk. |n&átran állíthatjuk, hogy a felszáll© badulás előtt a csehszlovák ipar nagy része elavult, 50 éves, sőt ' régebbi gépekkel rendelkezett. Ipa, runk egész összetétele a régi OsztrákMagyar Monarchia, illetve az akkori kapitalista piacok követelményei sze' rint fejlődött. > Az igaz, hogy a csehszlovák ipar' nak régi hagyományai voltak, amelyek . még a kézművesipar idejébe nyúltak v vissza. Csehországban fejlődött ki a régi osztrák ipar nagy része s a fő iparágakban a volt monarchia terme" lésének kétharmadát képviselte. Ezért ' tartozott a München előtti köztársa" ság a világ tíz iparilag legfejlettebb ' állama közé. Ez a gazdasági potenciál * azonban agyaglábakon állt, mert ma> gán viselte a kapitalista gazdálkodás , minden jellegzetességét. A csehszlo. vák ipari termelés nem volt egyenletes. Elsősorban azok az iparágak fejlődtek ki, amelyek a tőkéseknek a ' legtöbb hasznot hajtották, azaz a ' könnyűipar. Köztársaságunk legjelentősebb iparágai akkor a textil-, bőr-, . üveg- és kerámiaipar voltak. A gyárak berendezése nagyrészt régi, elavult volt, mert a tőkéseknek nem volt érdekük a beruházás, a gyárak korszerűsítése: olcsó volt a munkaerő. Az ipar az alacsony munkabérek alapján az elavult berendezéssel is versenyképes maradt a többi tőkés országgal szemben. Míg Észak- és Közép-Csehországban, Észak- és Északkelet-Morvaországban összpontosult az ipar 80 százaléka, addig a szlovák ipar az egész csehszlovák iparnak csupán tíz százalékát jelentette, jóllehet Szlovákia területe szerint több mint egyharmadát, a lakosság pedig több mint egynegyedét képezte Csehszlovákiának. A burzsoázia Szlovákiát a cseh ipari országrészek mezőgazdasági függvényének tartotta, de ez a mezőgazdaság is nagyon alacsony fokon állott. Ami a természeti kincsek kihasználását illeti, az is elmaradott volt. A monopóliumok, a bankkonszernek, elsősorban a Živnobanka, amely a nehézipart uralta, megakadályozták a hazai nyersanyagok felhasználását, mert érdekükben állt a nyersanyagok külföldről való behozatala. Hasonlóképpen a szénbárók nagy befolyásukkal megakadályozták a vízierőmüvek építését, mert a szenüket akarták versenymentesen értékesíteni. Rabló érdekeik védelmében a kapitalisták azt állították, hogy hazánk egyrészt szegény nyersanyagokban, másrészt ami volt is, már kimerült. Ezeket az alapvető ellenmondásokat kellett rendbehozniok első két és ötéves terveinknek, hazánk szocialista iparosításának. Fő célunk az volt, hogy a szocialista társadalom számára megfelelő anyagi és termelési alapot teremtsünk. A Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusa tűzte ki konkréten a fő feladatokat. ílyek iparunk tízéves szocialista építésének a fő eredményei? 1948-tól 1956 végéig, vagyis kilenc esztendő alatt ipari termelésünk 131 százalékkal gyarapodott, ami évi átlagos 14 százalékos növekedésnek felel meg. Iparunk fejlődésének eredményét a legszemléletesebben a következő táblázat mutatja: Európa iparilag számbavehető 25 állama közül Csehszlovákia területe tekintetében a 15. helyen lakossága tekintetében a 11. „ kőszéntermelés tekintetében a 7. „ barnaszéntermelés tekintetében a 4. „ acéltermelés tekintetében a 8. „ vastermelés tekintetében a 8. „ motorkerékpártermelés tekintetében az 5. „ A fenti sorreod az abszcllút termelésre vonatkozik. Még ennél is lényegesen előnyösebb Csehszlovákia helyzete, ha a legfontosabb gazdasági mutató, az egy főre eső tennelésben elfoglalt sorrendet mutatjuk ki. Az elektromos energiatermelésben Európában a tizenekettedik helyen állunk Dánia, Hollandia, Franciaország és Olaszország előtt. A kőszénfejtésben Európában a hatodik helyen, világméretben a kilencedik helyen, a barnaszén- és a lignitfejtésben világméretben a második helyen, ha pedig nem vesszük tekintetbe az egyes szénfajtákat, akkor a szénfejtésben általában a Saar-vidék, az NDK és Anglia előtt a harmadik helyen állunk a világon. A nyersacélgyártás 1937. és 1956. között 112 százalékkal növeke dett, úgyhogy Ausztrália, Franciaország és Svédország előtt a világon a hetedik, Európában a hatodik helyre kerültünk. A nyersvasgyártás megkétszereződött. Hazánk sorrendben a világon a 11. helyen, Európában a nyolcadik helyen áll. Jelentős helyet foglal el gépiparunk, ahol az egy főre eső termelésben több kapitalista országot utolértünk. így például a vegyiipari berendezések gyártásában elértük a Német Szövetségi Köztársaság színvonalát, a megmunkálógépek gyártásában meg az USA-hoz közeledünk. Ugyanúgy a motorkerék párok, mosógépek, cipők gyártásában — az egy főre eső termelésben — a világon az elsők közé tartozunk. Ami gépgyártásunk technikai színvonalát illeti, a nagy sikerek ellenére — sajnos — több gyártmányunknál nem értük el a vezető ipari államok színvonalát. E gyártmányoknál még elég magas a kézi munka hányada. Az utóbbi években ezen a téren már javulás állott be. Az autóés motorkerékpár-iparban, az elektrotechnikai cikkek gyártásában helyenként bevezették az automatizációt is. Egyes automatizált gépek, mint a gyors szövőgépek, a különleges fémmegmunkáló-gépek, a vegyi és orvosi műszerek, a tehergépkocsik, és motorkerékpárok már elérték az európai, illetve világszinvonalat. a aszerint vizsgáljuk a csehszlovák ipar összetételét, hogy melyik szektorhoz tartozik, akkor azt látjuk, hogy a nyerstermelés ý 93 százaléka a nemzeti és állami vál- X lalatokból, 4 százaléka a helyi iparból J. és 3 százaléka , a szövetkezeti iparból v származik. Már 1951. óta megszűntek X az ipari magánvállalatok. X Az ipar átépítése és a nehézipar y fejlesztésének előnyben részesítése az <j> első ötéves tervben nagy segítségnek X bizonyult a szocialista iparosítás fel- X adatainak teljesítésében. A szocializ- X mus helyzete megerősödött és még jobban érvényre jutott hazánk ipari v jellege. Y Különösen a második ötéves terv alatt előtérbe került Szlovákia iparo- X sítása, illetve annak gazdasági és szo- Y ciális kiegyenlítődése a cseh ország- X részekkel. Ezzel nagyrészt jóvátettük r a kapitalizmus által elkövetett régi t bűnöket. 1956-ban (1937-ben szemben) ý Szlovákiában csaknem hatszorosára Y emelkedett az ipari termelés, 1960- Y ban pedig eléri a tízszeresét. Plasz- Z tikusabban kifejezve ez azt jelenti, Á hogy 1960-ban Szlovákiában körűibe- Y lül egy hónap alatt annyit fogunk jtermelni, mint amennyit 1914-ben vagy 1937-ben egész év alatt és 1948- y ban 6 hónap alatt termeltünk. X Csehszlovákia Kommunista Pártja ^ KB-ának határozata alapján a máso- v dik ötéves tervben — 1955-höz viszo- X nyitva — Szlovákiában az eredetileg X javasolt 61 százalékos növekedéssel Y szemben az ipari termelés 74 száza- X lékkai fog növekedni. Ebben a terv- X ben természetesen újból kulcshelyze- Ť te lesz a gépipari termelésnek, mely j 133 százalékos emelkedést mutat. X A második ötéves tervben Szlovákiá- Y ban sok új készítményt fogunk gyár- y tani, így többek között új típusú sze- X mélyhajókat, különféle építőipari gé- Y peket, szállító berendezéseket, füstölő y és szárító berendezéseket, valamint i. erősáramú és gyengeáramú elektro- Ý technikai gyártmányokat, televízorokat, újfajta rádiókat, hűtőszekrénye- X ket, mosógépeket, stb. v nehézgépipar bővíti üzemeit y Topolčanyban, Detvában, Ko- y máromban, Kassán. Kibővítik az eddig X fennálló Nové Mestó-i, závadkai, üze- Y meket és a poprádi vagöngyárat is. Jr Az automobil- és mezőgazdasági gép- X ipar keretén belül befejezik az üze- v met Kysucké Nové Meston, azonkívül v Zlaté Moravcen és új gyárat építenek X Alsómecenzéfen. Két új üzem épül Y Stropkovon és Medzilaborcen, ezenkí- y vül 1960-ig megkezdjük egy tele- X vízor-gyárnak és egy golyóscsapágy X üzemnek építését. Az ötéves tervben y egyedül a gépipar keretén belül huszonegyezer új munkaalkalmat nye- X rünk. A második ötéves terv jelentős Y lépést jelent Szlovákia délnyugati terű- ý letei részére is. Vágsellyén nitrogén gyár, Hlohovecen dlrótgyár épül, míg | Verebélyen kibővítik az eddigi gyengeáramú elektrotechnikai üzemet. Majdnem tízszeresére növekedik (1937—1960) az elektromos energia termelése, amihez hozzájárulnak az új Vág-menti vízierőművek befejezése Madunicen, Lipovecen, Hričovon, Mikšován és Považská Bystricán. A mezőgazdaság további - fejlesztése elő- | mozdítja az élelmiszeripar fellendülését és a dolgozók jobb ellátását. Az ~ építőipar nagy feladatai közé tartozik ä a rengeteg új üzem felépítésén kívül | még 142 000 lakáseaység, iskolák 134 000 férőhellyel, 3 főiskola, 20 kórház és egészségügyi intézmény | építése. Szlovákia meggyorsított iparosítása | továbbral is megerősíti a csehszlovák | népgazdaság egységét, a csehek, szlovákok, magyarok és ukránok baráti 1 szövetségét, köztársaságunk politikai Ť erejénejt és megbecsülésének állandó? növekedését. X A kitűzött számok sokat mondóak ön- X magukban is. De mögöttük öntudatost emberek millióinak ténykedését, alko- X tó munkáját, erős akaratát kell lát- X nunk. Dolgozóink napról napra jobban X bebizonyítják, hogy kellőképpen értik y és értékelik feladataikat, hogy goii- X dos gazdái lettek" munkahelyüknek. X A CSKP KB leveléről szóló vita sok;:; értékes javaslatot és megjegyzést X eredményezett, melyeket dolgozóink X gazdaságunk hatékonyabb ökonómiai irányításának megjavítására tettek, éhány hét múlva ünnepeljük népi demokratikus köztársaságunk nagy februári győzelmét. Minden nyugati kölcsön nélkül, saját X erőnkből, valamint a Szovjetunió segítségével építettük fel iparunkat. Y Népgazdaságunk állandó, felfelé ívelő, X rohamos fejlődése azt a biztonságot X adja mindnyájunknak, hogy jól hala- \ dunk a szocializmust építő úton. Né- -•> pünk előtt mindinkább jobban és tisz- Z tábban bontakoznak ki a jövő gyönyöY rű távlatai. GREK IMRE Ján Šimo, a bratislavai Dimitrov-gyár üzemi pártbizottságának elnöke nem sokallja a maga harminc évét. Az új évet nem fogadja sóhajtással amiatt, mert egy évvel öregebb lett. Az ö korában az ember még nem törődik azzal, hogy öregszik. A pártszervezet azonban jobban megérezné az idő múlását, ha sorai nem frissülnének fel újabb fiatal dolgozókkal. — Az üzem kommunistái minden évben újabb tapasztalatokkal gazdagodnak — mondja Šimo elvtárs. — Sokat tanulunk azoktól az elvtársaktól, akik a burzsoá köztársaság idején és később a fasiszta megszállás éveiben tevékeny páftmunkával fejezték ki a kommunista párt iránti hűségüket és odaadásukat. Ezeknek az elvtársaknak a munkája nagyon értékes, különösen azért, mert fiatal kommunistákat nevelnek, törődnek azzal, hogy új emberekkel erősödjenek a párt sorai. Évenként vagy 15 új tagjelölttel erősödik pártszervezetünk. 1957-ben azonban 33 tagjelöltet vettünk fel, nagyobbrészt fiatal munkások soraiból. Az új tagjelöltek átlagos kora 28 éven alul van. így fiatalodik pártszervezetünk. Az új évben még jobb eredményeket szeretnének elérni. Több fiatal munkás pártba való felvételével számítanak. Az üzem kommunistái előkészítik, nevelik ezeket az "elvtársakat. Törődnek a CSISZ-szervezet munkájával is. Üzemükben a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének szervezete jól működik. Megbízták elnökét, Majer Tibort — aki párttag —, hogy segítsen az ifjúsági szervezet aktivizálásánál. Majer elvtárs komolyan veszi a pártfeladatot, a fiatalság pedig szívesen fogadja segítségét. A CSISZ-tagjai érdekkörökben szórakoznak és tanulnak. Az egy héten egyszer tartott táncestéket is hasznosabbakká tették. Kultúrműsorral, előadással gazdagítják őket. Nemrég egy idős párttag előadást tartott arról, hogyan harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Šimo elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke több példát említett még az idős elvtársak jó viszonyáról a fiatalokhoz, arról hogyan erősítik a legjobb fiatalokkal pártszervezetüket. Ennek, meg a jó tömegpolitikai és nevelőmunkának köszönhető, hogy az üzem dolgozói 12 nappaí előbb teljesítették az évi tervet és az új év napjáig még több millió korona értékű áruval gazdagították népgazdaságunkat. D. V. UJEVI GONDOLATOK Fagyos szél nyargalászik a pusztán, birkózik a meztelen iákkal, zúzmarát csap a járókelő arcába. A toronyban már régen elkongatták a delet, amikor a főutcára, vagyis Somorja legforgalmasabb utcájára értem. Hogy miért mondom el mindezt? Talán nem is került volna rá sor, ha egy viháncoló gyerekcsoportot nem hoz utamba a véletlen. Nem tudom, hányan voltak! Talán nyolcan, talán tizen. Nem tudom. Különösebben nem is érdekeltek. Viháncoltak, nevettek. Arcuk piros rózsás, cipőjük, csizmácskájuk keményen kopogott a fagyos úton. S egyszer, jaj az egyik csak megcsúszott és zsupsz ... Éppen mellé értem, amikor feltápászkodott. Alig lehetett több kilenc évesnél. Szép barna cipöcske kacérkodott a lábán. Mindkettő orráról hiányzott a festék. Sötét posztókabátjáról kötött kesztyűbe bújtatott kezével iparkodott letisztítani a fatjybs homokot. Fülvédös sapkája szintén posztóból készült, s szépen keretezte gömbölyű, piros arcát. Nagy barna szemét egy pillanatra rám vetette, szája körül gyerekes mosoly bújkált, s mint akit puskából íőttek ki, elillant. A kisfiú elfutott, de nagy barna szeme tovább élt a képzeletemben. Az a bámész, ártatlanul tiszta gyerekszem megnyitotta bennem az emlékezés zsilipjeit. A csillogó, nagy diószem köré arcot varázsolt az emlékezés. Mintha itt a történet színhelyétől több száz kilométerre, másfél évtized homályából egy kisfiú toppanna elém. Nagy barna szeme akárcsak az előbbié, de az arc, az a didergő kék száj, fagyos orr, sovány, petyhüdt arc. Lábán félmázsás agyonfoltozott cipó. Elnyűtt a nadrág, melyben bújócskát játszik a szél... Távolabb bundába öltözött urak, csizmás lábukkal topogrtak a fagyon. Vállukon puska, hátúkon vadászzsák. Évődnek a bebugyolált fiúeskával. Így szól az egyik: — Ismered-e az erdőt? Hajtottál-e már? A másik: — Elijednek tőled a vadak, öcskös? Az első: Indulhatnánk is! S elindultak! Elöl a vadászok, bundáson, csizmásan, utánuk az alig 10 éves Péter. Hárman indultak s este csak ketten tértek vissza a bíróhoz. Ketten, a két vadász. Pétert másnap szekéren hozták haza. Már nem volt számára mentség. Megvette a hideg, a cudar tél! A vadászok továbbálltak. A falu koporsót adott. A bíró a szülőket okolta: „Hogy nem szégyellik magukat, ilyen cudar télben elengedik hajtani a gyereket. Dehát ki küldte? Ha valakinek szégyellnie kell magát, szégyellje magát az a társadalmi rendszer, amely elrabolta a szegény ember asztaláról a mindennapi kenyeret, amely elviselhetetlenné tette számára a telet. Hogy ki küldte a gyereket vadat hajtani? A nyopior! De elég, elég a sivár nyomortól telített múltból. Minek is hántorgatnár.k, hisz lassan már a fejfája is elporlad: már nem kísért. Azok közül, kik e sorokat olvassák, sokan nem tudják, mi az igazi értelme e szónak: szegénység. Nem tudják, hogyan

y esik a lépés a foltozott, a más által elnyűtt felemás cipőben, nem tudják elképzelni, miért volt valaha cudar a tél. Nem tudják, mert azt a telet, amelyről eddig beszéltünk, elűzte a Keletről jött csillag. Űj világ született, olyan világ, amelyikben a tél már nem cudar, nem zsarnok; nyomort, könnyet fakasztó, hanem egyszerűen szép. Szép azoknak a viháncoló gyerekeknek is, akik az imént csörtettek el mellettem, a nagy barna szeműnek, aki emlékezésre késztetett, mert van jó cipőjük, meleg kabátjuk, posztóból készült fülessapkájuk. Otthon fűtött szoba várja őket, a kenyér sohasem hiányzik az asztalukról. Szép a felnőttek számára is, mert nem emészti őket úri zsarnokság, nincs szűkében a munka, az egyre szépülő élet kimeríthetetlen kútfője. Takaros családi ház előtt állok meg. Nem is ház ez, valóságos kis kastély. Nagy ablakszemével kíváncsian tekint a téli világba. Szép a ház, benne takaros bútor, rádió, szőnyeg. Fehér Károlyéké ez a ház, a somorjai szövetkezet fiatál agronómusáé. A hajdani zsellér fia, a volt béres leánya ma ebben a takaros kiš „kastélyban" lakik. Vajon szép-e számukra a tél? Szép, mert tele a kamrájuk, két kis leányuknak jutoft jó meleg téli ruhára. A két kis csitri azonban nincs nagyon elragadtatva a mostani téltől. Jobb szeretnék, ha a Télapó már megrázná a szakállát és kipróbálhatnák a ródlit. Akkor lenne igazán szép a tél. No, de nem kell kétségbeesniük. A jó meleg ' ruha, meg a szánkó már megvan. És azt hiszem, hogy a hó is rövidesen megérkezik. A gazda nincs otthon. Hivatása a szövetkezet irodájában tartja. Komoly gond terheli most a szövetkezet vezetőinek a vállát. Készülnek a zárszámadásra, készülnek a jövőre. Fehér Károly is a papírok felett töpreng. Időnként homlokát is összeráncolja, de ez a gond már nem a zsellér, nem a holnaptól rettegő ember gondja. Ez a gond a gazda gondja, olyan gazdáé, akinek tele az éléskamrája, aki jó módban él, de mégis töri a fejét, hogy a jót hogyan tehetné még jobbá. A jó alatt ebben az esetben a szövetkezetet kell érteni, mindnyájuk megbízható, kiapadhatatlan jövedelem forrását. Hisz a szövetkezet, az egyre nagyobb jövedelmet hozó szövetkezet tette lehetővé Fehér Károlynak, meg a társainak, hogy építhessenek, hogy tele a kamrájuk, hogy szépnek lássák a telet. A papírok, a számok már most is sokat mondanak. Azzal dicsekednek, hogy az idén határuk már 24 vagonnal termelt többet, mint eredetileg tervezték. Az évvégi részesedés a tavalyihoz képest a kétszeresére növekedik. Jól sáfárkodtak tehát gazdaságukkal. Szinte percenként nyílik a szövetkezet irodájának az ajtaja, ösz hajú bátyák, nyalka legények, nénikék, lányok, menyecskék jönnek egymás után. Elnézem ezeket a jókedvű, bizakodó embereket. A szövetkezet pénztárosa a fülembe súgja: „Nyolcon felül lesz." Azt érti ezen, hogy az évvégi részesedés munkaegységenként S koronánál is több lesz. Ez a rövid mondat annyit jelent, hogy a zárszámadáskor 10— 15 000 koronát is kap egy-egy család. Vajon nem lesz-e számukra .is igazán szép a tél!? Szegény Péter _ ju

t eszembe újból — a másfél évtizeddel ezelőtti történet. — Neked akkor rettenetes volt a tél. S ha élnél ...Ott messze, nálatok, a hegyek tövében is más már az élet! Édesapád is új házat épített... Testvéreid is vannak, s azoknak már nagyon szép a tél... | SZARKA ISTVÄN 0.1 SZO 5 & 1958. • ÜJ &V