Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-01 / 1. szám, újév

B oldog új esztendőt, drága elvtársak, sok sikert kívánok a testvéri Cseh­szlovákia dolgos, tehetséges nem­zeteinek, Csehszlovákia dicső Kommunista Pártjának szocialista államuk építéséhez, a dolgozók jóléte további növeléséhez" — köszöntötte hazánk lakosságát egy évnek előtte, 1957 első napjának reggelén a Rudé právo főszerkesztőjének adott Inter­jújában Hruscsov elvtárs, hazánk, népünk legjobb barátiának, leghűségesebb szövet­ségesének, a Szovjetunió népeinek nevé­ben. Hűséges barátok szívből jövő jókívánsá­gaival léptünk az 1937-es évbe, azzal az elhatározással, hogy szorgos munkánkkal tovább fejlesztjük azoknak a ragyogó si­kereknek sorazatát, amelyeket a felsza­badulás utáni i években értünk el hazánk szocialista építésében, népünk Jólétének növelésében. S hogy ez az elhatározás prllárd alapokon nyugodott, hogy hazánk dolgozóinak lelkes munkája újabb győzel­meket eredményezett a múlt év során, azt fényesen bizonyítja az a tény, hogy pártunk Központi Bizottsága az idén ki­tűzhette a konkrét feladatot, a szocializ­mus építésének betetőzését. Dolgos hétköznapok, ünnepek váltakoz­nak az ország mindennapi életében. Szo­cializmust építő hazánkban azonban szinte úgy érezzük, hogy • hétköznap is ünneppé válik, ünneppé teszi azt az országépitő munka öröme, sikere, a nép egyre bol­dogabb élete. Sok mindenről kellene szá­mot adni a krónikásnak, ha fel akamä so­rolni minden jelentős eseményt, melyek hazánk életében az 1957-es év során tör­téntek. Jólesik azonban visszatekinteni legalább azokra a legjelentősebbekre, ame­lyek a legnagyobb visszhangot keltették népünk körében. A dolgozókról való gondoskodás újabb fényes bizonyítékával kezdtük meg az 1957-es évet. Január elsején lépett élet­be a módosított nemzeti biztosítás és a betegbiztosítás, amely a világon a leg­jobbak közé tartozik. Az Idén mintegy 900 ezer régi járadék összegét emelték évi 600 millió koronával, körülbelül 259 ezer további személy járadékát folyósítot­ták. Dolgozóink hatalmas vívmánya a be­tegbiztosítás, amely a világon egyedülálló előnyöket biztosít. Egy év után be kell azonban vallanunk, hogy sok olyan ember akadt, akik visszaélték ezzel a nagy előny­nyel és ezáltal jelentősen megkárosították társadalmunkat. Kezdjük az új évet azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy minden munkahelyen véget vetünk a betegbiztosí­tással való visszaélésnek. Minden dolgozó és az egész társadalom érdeke, hogy e nagy vívmány betöltse igazi hivatását a dolgozók jólétének biztosításában. „A nemzeteink közötti barátság és testvériség megszilárdítása hasznára van a két ország gazdasági és kulturális fej­lődésének, lehetővé teszi, hogy kölcsönö­sen segítsük egymást és tanuljunk egy­mástól" — mondta a fent említett be­szélgetés során Hruscsov elvtárs. Az 3957-es év is számtalan bizonyítékát adta annak, hogy népgazdaságunk egyenletes fejlődésének legbiztosabb alapja a Szovjet­unióval és a népi demokratikus országok­kal való szoros kapcsolatunk. Mindjárt az év elején, január 11-én aláírták Prágában a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti tu­dományos műszaki együttműködésre vonat­kozó egyezményt, amely széles lehetősé­geket biztosított mindkét fél javára a termelési tapaszlalatok és tudohiányos munka eredményeinek cseréjére. Ezt kö­vetően január 14-én Moszkvában aláírták a csehszlovák-szovjet kereskedelmi szerző­dést, amely a két ország közötti áru­csereforgalorfinak 11 százalékkal való emelkedését irányozta elő. Csehszlovákia H A kmik m féjipfmk A gazdasági fejlődésére létfontosságú számos fontos nyersanyag szállítását alapvetően emelte a Szovjetunió, amivel nagyban hoz­zájárult az év kezdetén fennálló gazdasági nehézségeink elhárításához. Hazánk és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatoknak mély gyökerei vannak. Népünk tudja, mily sokat köszönhet a szovjet népnek, amellyel a szeretet és a kölcsönös megbecsülés Igaz szálai fűzik egybe. A kölcsönös barátság és szeretet gyönyörű megnyilvánulásának számos emlé­két őrizzük már szivünkben. Az 1957-es év e szép emlékek sorát újabb hatalmas csokorral gazdagította. Január utolsó nap­jaiban került sor a Csehszlovák Köztár­saság küldöttségének szovjetunióbeli lá­togatására. Azt a forró szeretetet és lel­kesedést, amellyel népünk képviselőit a a Szovjetunió városaiban és falvaiban fo­gadták a szovjet emberek, talán csak azzal a szeretettel és lelkesedéssel lehet össze­hasonlítani, amellyel hazánk népe néhány hónappal később a szovjet nép képviselőit üdvözölte körében. Azokban a napokban új lapok íródtak a csehszlovák-szovjet ba­rátság történetében. A közös megértés, igaz barátság, forró szeretet, kölcsönös meg­értés és segíteni akarás jellemezte kül­döttségünknek a Szovjetunióban tett út­ját, a tanácskozásokat, és ez jutott kifejezésre a csehszlovák-szovjet közös deklarációban, valamint az SZKP és a CSKP küldöttségének tanácskozásairól ki­adott nyilatkozatban. Ezen okmányokat né­pünk a munkahelyeken tartott ezer és ezer gyűlésen megvitatta s a dolgozók értékes kötelezettségvállalások ezreivel fe­jezték ki egyetértésüket a bennük leszö­gezett elvekkel. Már az év elejétől tárgyalások folytak Londonban Japán és Csehszlovákia nagy­követei között a diplomáciai viszony ren­dezéséről. Február közepén a megegyezési' ről jegyzőkönyvet írtak alá, melynek ér­telmében a ratifikációs iratok kicserélé­sének napján a két ország közötti hadi­állapot, amely jogilag 15 évig tartott, meg­szűnik és a két ország nagyköveteket nevez ki. Ezáltal a Csehszlovák Köztársa­ság és Japán között a baráti békés kap­csolatok és eredményes együttműködés új korszaka nyílt meg. Február 27-én és 28-án ülésezett pár­tunk Központi Bizottsága. Az ülésen nagy* jelentőségű határozatot fogadtak el a népgazdaság nagyobb fokú hatékonyságának eléréséről, amely harcra szólította fel ha­zánk összes dolgozóit, hogy minden munka­helyen küzdjenek e fontos feladat telje­sítéséért. A termelés nagyobb hatékony­ságának elérése központi kérdéssé vált dolgozóink millióinak tudatában. A februári ülés határozatainak valóra váltásáért lelkes harc Indult meg, amely nagy eredményeket hozott mér népgazdaságunknak. Távolról sem mondhatjuk el azonban, hogy már megtettünk mindenütt minden tőlünk tel­hetőt. Óriási kihasználatlan lehetőségeink vannak még a termelés hatékonyságának növelésére, melyek felhasználására az új évben is az első naptól kezdve teljes mértékben igyekeznünk kell. A nép egészségéről való legnagyobb fokú gondoskodás szocialista államunk jellem­zője. Ezt bizonyltja az a nagyszabású akció is, amely a múlt év első negyedévében kezdődött meg hazánkban: a gyermekbé­nulás elleni oltás. Államunk anyagi áldo­zatot nem kímélve ingyenes oltást bizto­sított a gyermekek számára, hogy elejét vegye a veszedelmes kór pusztításának. EMELT FŐVEL Az új esztendőt illik békességgel, nyugalommal kezdeni. Ami elmúlt, az-­után pontot tett a szilveszteri koccint­gatäs, s a pontosan tizenkettőkor jel­harsanó üdvözlés már a mának szól. Még a haragosok is összebékélnek ilyenkor, s az ember újévkor megfogad­ja, ura lesz a munkájának. A Szenei Gép- és Traktorállomáson is ilyen értelemben készültek az új esztendőt fogadni. A karácsonyelötti hangulatra itt-ott borúlátás nyomta ugyan a bélyegét, dehát szokott ez így lenni az életben. Kissé restellték, hogy • két évvel ezelőtt két kitüntetést is kaptak, s tavaly bizony, ha az egész évet nézzük, nem mondhatjuk, hogy kiválóak voltak. Okosi Arthúr főmérnök elvtárs ak­kor meg is jegyezte, jobban tenném, ha az újesztendei lapba — amely mé-_ giscsak ünnepi szám — jobb munka­helyről írnék. őszinte szó volt, de kissé borúlátó, s ilyenkor, amikor az első lépéseket tesszük egy hosszú esztendőbe, bizta­tásra is szükség van, bizodalomra, hisz elcsüggedésre igazán nincs ok a szenet traktorállomáson. Az elmúlt esztendő jól kezdődött. A tavaszi munkával öt nappal megelőz­ték tervüket. És hogy a nyár elemi csa­pást is hozott, arról senki sem tehet. A kombájnok 1 is megtették a magukét, ha drágán is, de megmentették a szö­vetkezetek termését. Talán nem is illik ilyenkor ilyesmivel előhozakodni, mondhatja valaki, ez már a múlté. Igaz, de nem árt azért ma­gunkba szállni, s elgondolkozni, a jö­vőben hogyan csináljuk jobban. A traktorállomáson nem is titkolják, hogy tavaly már áprilisban lazulni kez­dett a pártmunka, a kommunisták en­gedtek a tempóból. Nem maradhatott ez hatás nélkül. Ezt azért is említem, hogy az új esztendő küszöbén majd mindnyájan megígérjük, lépten-nyomon jobbak leszünk, mint tavaly. Ez már olyan dolog — így mondják a traktorállomásbeliek —, nem csak tőlük függ, betartják-e ígéretüket. Ez igaz. Őket köti a szövetkezet, kölcsönö­sen egymásra vannak utalva. Ilyenkor, év elején a traktorállomáson már tud­ják, melyik szövetkezet szervezte egész éven át jól a munkát, s ezt tartják mércének. A szenei traktorosok Nagy­borsára mutatnak, hogy ott mindig minden úgy megy, akár a karikacsapás. No, a szövetkezeteseknek is jó a sze­mük, s ha netán a föld tetején járt volna az ekevas szántás közben, vagy gépét órákon át javítgatta volna a traktoros szántás, vetés helyett. akkor a gépjavítók munkájára újév napján kevés áldás szállna. Pedig kell a békesség, a jóviszony, mert csak így lehet jól dolgozni. Az úi esztendőben lesz erre alkalom. Ezért emelt fővel — a szenei traktorállomá­son is — ígérjük meg, különbül dolgo­zunk, mint tavaly. Legyen rá tanú a boldogobb újév. (Z) Az oltási akció végrehajtásával, amelynek során néhány hónap alatt két és negyed­millió gyermeket oltottak be, a világ első államai közé kerültünk. „A csehszlovák-kínai barátság hosszabb mint a Jangce folyó és magasabb mint a Tátra hegység" — köszöntötték a kínai lapok március elején a hazájukba látogató csehszlovák kormányküldöttséget, melyet V. Široký miniszterelnök vezetett. A kül­döttséget határtalan szeretettel fogadták a Távol-Kelet nemzetei, a Kínai Népköz­társaság, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, a Koreai Népköztársaság, a Mon­gol Népköztársaság népei. E látogatás nagymértékben hozzájárult a szocialista tábor egységének megszilárdításához, ba­rátságunk, szövetségünk és együttműkö­désünk elmélyítéséhez. Március végén tartották meg Prágában az EFSZ-ek III. országos kongresszusát. A kongresszus jelentős állomás volt a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Ta­nácskozásai, a kongresszuson kitűzött ha­tározatok teljesítése nagyban hozzájárult a szövetkezetek fejlesztéséhez, új szövet­kezetek alakításához. Anrilis 26—29. napjaiban folyt a Szlo­vákia Kommunista Pártjának kongresszusa, melynek tanácskozása és határozata nagy jelentőségű határkő Szlovákia szocialista építésében. A kongresszus értékelte Szlo­vákia hatalmas fejlődését a népi demokra­tikus Csehszlovákiában és az országos pártkonferencia, valamint a CSKP KB februári ülésai határozatai teljesítésének elemzése alapján kitűzte a szlovákiai párt­szervezetek és a dolgozók előtt álló to­vábbi feladatokat. Hazánk dolgozóinak hagyományos május elsejei és a felszabadulás 12. évforduló­jának május 9-i ünnepségei idén is népünk szilárd egységének, kommunista pártunk köré való szoros felzárkózottságának, a Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok Iránti szeretetnek és barátságnak, valamint az egész világ dolgozóival való szolidaritásnak hatalmas manifesztációja volt. Dolgozóink az összes munkahelyeken milliós értékű kötelezettségvállalásokkal készültek a nevezetes ünnepekre, kifejezve ezzel a szocializmus építésének győztes befejezésébe vetett szilárd hitüket, hazánk erejének fokozására irányuló szüntelen tö­rekvésüket. A Szlovák Nemzeti Tanács május 7-1 ülésén első ízben tárgyalta meg és hagyta jóvá Szlovákia 1957. évi költségvetését. Az országos pártkonferencia irányelveinek megvalósításával jelentősen növekedett a szlovák nemzeti szervek jogköre. A Meg­bízottak Testülete által előterjesztett ja­vaslat, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai gondosan megtárgyaltak és jó­váhagyásra a teljes ülés elé terjeszteti tek, biztosította a pénzügyi eszközöket Szlovákiában a gazdasági és kulturális épí­tés feladatainak teljesítésére a szlovák nemzeti szervek által irányított szakaszokon és kifejezője a népi .demokratikus állam gondoskodásának Szlovákia népgazdasága fejlesztéséről, valamint a nép életszínvo­nalának emeléséről. „A békére, a szocializmusra, népünk boldog jövőjére szavazunk." Az egész or­szág népének nagy hitvallása volt ez népi demokratikus rendszerünk mellett május 19-én, amikor hazápk dolgozóinak milliói ennek a jelszónak jegyében járultak a választási urnákhoz, hogy az elkövetkező időszakra megválasszák a nemzeti bizott­ságok tagjait. Ki ne emlékeznék vissza arra a napfényes májusi délelőttre, mely­nek lelkes hangulatában megválasztottuk 3 Nemzeti Front jelöltjeit. A választásokat megelőző időszak népünk politikai aktivi­tásának hatalmas fellendülését eredmé­nyezte és nagyban hozzájárult országépítő feladataink valóra váltásához. A Nemzeti Front jelöltjeinek a választások során ara­tott hatalmas győzelme újabb meggyőző bizonyítéka volt Csehszlovákia népe egysé­gének, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a Nemzeti Front kormányá­nak politikájára, a szocializmus győztes megvalósítására szavazott. Az aratás általában nem sorolható a kimagasló belpolitikai események sorába. Nagy jelentőségű munka, a mezőgazdasági dolgozók minden évben ismétlődő nagy próbatétele ez az ország kenyerének biz­tosításában. Az 1957-es évi aratásra visz­szaemlékezve azonban úgy érezzük, hogy ezt az aratást igenis a fontos belpolitikai eseményekkel egy sorban kell említenünk. Emlékezzünk csak vissza azokra a hetek­re, amikor a kedvezőtlen időjárás pusztu­lással fenyegette a földművesek munkájá­nak gyümölcsét. Hogy mozdult meg az ország népe, hogyan fogott össze a mun­kás, az értelmiség,, a katona, az egész társadalom, hogyan küzdöttek a földműve­sekkel vállvetve az időjárás viszontagságai ellen a termés megmentéséért. A mun­kás-paraszt szövetségnek, a nép össze­fogásának gyönyörű példája volt az 1957. évi aratás. Július első fele a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége hazánkban tett láto­gatásának feledhetetlen napjai. Százezres ujjongó tömeg Prága, Bratislava és a többi városok utcáin és terein, mindenütt, amerre a küldöttség hazánkban járt. Leg­közelebbi barátaink képviselőit, Hruscsov Bulganyin elvtársakat és a küldöttség _ többi tagjait olyan lelkesedéssel és szere­Í tettel fogadta hazánk egész népe, mely soha el nem múló emlékként őrződik meg , országaink, népeink barátságának történe­tében. „Éljen örök időkön át és erősödjék a Szovjetunió és Csehszlovákia népének test­véri barátsága" — ezzel fogadta hazánk határán drága barátainkat Antonín Novotný elvtárs. Népünk a forró szeretet, a leír­hatatlan lelkesedés kinyilvánításával adott igenlő választ ezekre a szavakra. A szovjet párt- és kormányküldöttség nyolcnapos csehszlovákiai tartózkodása ünnep volt né­nünk életében, feledhetetlen ünnep. Beszé­deiket, melyekben átadták a kétszázmil­liós szovjet nép üdvözletét, melyek közös céljainkról, feladatainkról, a kölcsönös ba­rátságról és szeretetről szóltak, milliók hallgatták. A küldöttség útján hazánk összes dolgozói a legforóbb szeretetüket küldték a Szovjetunió népeinek és azt a szilárd elhatározásukat, hogy Hruscsov elvtárs azon szavaira, — hogy a cseh­szlovák-szovjet barátságot nem elég csak hirdetnünk, hanem tettekkel kell megva­lósítanunk, — tettekkel, olyan tettekkel válaszolunk, melyek méltók lesznek szo­cializmust építő derék dolgozó népünkhöz, amelyekre méltán büszkék lesznek a szov­jet dolgozók és amelyek barátságunkat olyan szilárddá teszik, mint az ostravai, vagy az arali üzemekben gyártott acél. Július hónapjában, röviddel a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása után újabb kedves vendéget üdvözöltünk hazánkban, Ho Si Minh elvtársat, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság elnökét. Hazánk lakossága szívélyes, szeretetteljes fogadtatásban részesítette annak az ország­nak képviselőjét, amelynek hős népe oly hősi harcot vívott a gyarmatosítók ellen szabadságáért, függetlenségéért. Az 1957-es évet méltán nevezhetjük a szövetkezeti mozgalomban a nagy áttörés évének. Augusztus 10-én Michal Bakuľa mező- és erdőgazdasági miniszter a CSKP Központi Bizottságához intézett levelében bejelentette, hogy a szocialista szektor mezőgazdasági földterülete meghaladta az 50 százalékot. Az útnak több mint felét magunk mögött hagytuk. Az azóta eltelt hónapok során tovább folytatódott a szö­vetkezeti gazdálkodásra való áttérés, a kls­és közép-parasztok további ezrei léptek a szövetkezetbe, a hektárok további ezreivel bővült a szövetkezetek földterülete. Az új évben pártunk útmutatását követ­ve továbbra is a szövetkezeti gazdálkodás állandó fejlesztésén kell munkálkodnunk, hogy ezáltal megteremtsük a mezőgazda­sági termelés országos átlagban 30, szlo­vákiai átlagban pedig 40 százalékos eme­lésének szilárd alapját, biztosítsuk a kis­és középparasztok életszínvonala emelke­désének megbízható zálogát. Teljesítsük a feladat további részét jobban és gyorsab­ban. Szeptember első napján nyitotta meg kapuit gépiparunk nagyszerű seregszem­léje, a brnói III. gépipari kiállítás.' amely nagyságát tekintve felülmúlta az eddigieket. 1957-ben — amint arról a kiállítás egyik sajtóértekezletén beszámoltak — Csehszlo­vákia 90 országba szállítja gépipari gyárt­mányait, és hazánk 10 százalékát szállít­ja ki annak a gépipari gyártmánymennyi­ségnek, amit az összes kapitalista orszá­gok együttesen exportálnak. A brnói kiál­lítás, amely tulajdonképpen az utolsó ilyen kiállítás volt — miután az idén Brnóban már nagyyásárt fogunk rendezni — méltó bemutatója volt gépiparunk nagy fejlett­ségének, gépipari dolgozóink rátermettsé­gének, tudásának, szakértelmének, ügyes­ségének. Szeptember 12-én újabb kedves vendé­geket, a Mongol Népköztársaság küldött­ségét üdvözöltük körünkben, melyet J. Ce­denbaľ elvtárs miniszterelnök vezetett. A vendégek Bratislavába is ellátogattak. A tőlünk távoleső szocialista ország kép­viselőinek látogatása még jobban elmé­lyítette az országaink közötti barátságot és együttműködést. „Özembe helyezték Csehszlovákia elsii atomreaktorát" — közölték a lapok szep­tember 26-án. Ä Szovjetunió által szállí­tott, a szovjet szakemberek segítségével felépített atomreaktor a csehszlovák-szov­jet tudományos együttműködés eredmé­nyességének újabb szép példája. Csehszlo­vákia népe ezzel belépett az atomkorszak­ba. Tudósaink alkotó tevékenysége előtt megnyílt az út az atomenergia béxés fel­használásának különféle szakaszéin. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére dolgozó népünk egész éven át lelkesen ké­szült. Az ünnepi előkészületek, a népgaz­daságunkat sokmilliós értékekkel gazdagí­tó kötelezettségvállalások teljesítésére irá­nyuló igyekezet az év utolsó negyedében érte el tetőfokát. Egész népünk leírhatat­lan örömmel fogadta október elején a szovjet tudomány hallatlan sikerét, az első mesterséges hold légűrbe való kibocsátá­sát^ majd a jubileumi évforduló előesté­jén a második mesterséges hold kilövéséről szóló hírt. A béke és barátság stafétája, mely népünk jókívánságait, üdvözleteit vitte a szovjet népnek, valóságos diodalutat tett hazánkban. A világ dolgozóinak leg­nagyobb ünnepét, az emberiség új korsza­kának hajnalát, a Nagy Október 40. év­fordulóját méltón ünnepelte hazánk népe. Az ünnepségek a Nagy Október öröke iránti hűség manifesztációi minden váro­son és falun örök emlékként őrződnek meg milliók szivében. November 13-a. A reggeli órákban meg­döbbentő, lesújtó hír kel szárnyra az or­szágban. Elhunyt a köztársaság elnöke, Antonín Zápotocký elvtárs. Mély gyászba ború' az ország, gyászlobogókat lenget az őszi szél, gyászzene hangjai szállnak az éterben, gyászkeretben jelennek meg a lapok. A legmélyebb gyász azonban népünk szívében van, a fájdalom a párt és a nép, hazánk na&y fiának, az ország első gaz­dájának váratlan elvesztése fölött. A sziklaszilárd kommunista harcos, a dol­gozók érdekében végzett lankadatlan küz­delem ragyogó példaképe volt Zápotocký elvtárs. Hazánk dolgozói szeretettel, biza­lommal övezték életében. Halála gyászba borította az országot. A mély gyász nap­jaiban azonban még jobban egybetömörült hazánk népe. A részvét-táviratok tízezrei­ben népünk nemcsak fájdalmát fejezte ki, hanem azt a szilárd elhatározását is, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja veze­tésével még szilárdabban halad a szocializ­mus építésének útján. Antonín Novotný elvtársnak a nagy halott temetésén mon­dott búcsúszavai: „Becsülettel fejezzük be azt a művet, melyet veled együtt kezd­tünk meg: Hazánkban befejezzük a szo­cializmus építését" — egész népünk hit­vallása volt. November 19-én Antonín Novotný elv­társat, a CSKP KB első titkárát köztár­saságunk elnökévé választották. Népünk lelkes helyesléssel és örömmel fogadta An­tonín Novotný elvtárs köztársasági elnök­ké választását. A munkásból lett államférfi, a kommunista párt odaadó harcosa lett az ország első gazdája, akinék egész életét a köztársaság érdekében, a népünk ér­dekében folyó harc töltötte be. Köztár­sasági elnökünk első látogatása Szlovákiá­nak szólt. Szlovákia népe forró szeretet­tel fogadta és nagyra becsülte e látogatást, amely nagyban hozzájárult a cseh és a szlovák nép, köztársaságunk egész népe egységének még szorosabbra kovácsolásá­hoz. AZ ŰJ ÉV SIKERÉÉRT — Most, az új esztendő küszöbére érve — mondja Zdenék Fára elvtárs, a trenčíni Merina-üzem fő mechaniku­sa — már a következő hónapok mun­kájára gondolok. — Reméljük, hogy az új évben megint az elsőik között le­szünk. Múlt évi tervünket sok száz méter szövet gyártásával tetőztük be. Megfogadtam — folytatja, —, hogy az eddiginél is jobban kifejtem tudáso­mat, legjobb képességeimet a dolgozók alkotó kezdeményezésének, módosítá­sok és újítások gyors valóra váltásá­nak elősegítésében. Ki akarunk tenni magunkért, ki akarjuk venni becsület­tel részünket az újítómozgalomból, a minőség további javításából és az ön­költség csökkentéséből. És ha még jobb lesz az anyagellátás, a munka­szervezés, senki sem fog csalódni bennünk. Ogy hiszem — fejezi be mondanivalóját Fára elvtárs —, hogy üzemünkben az 1958. év megint az újítások és a jó munka éve lesz. Az újítások, találmányok láttán ön­kéntelenül arra gondoltunk, miért nem jöttek rá erre vagy arra előbb. Hiszen roppant egyszerűek. A kézenfekvőnek tűnő megoldások mögött azonban sok­Iszor hosszú évek kutató munkája áll. t Ez jutott eszünkbe akkor is, amikor /megismerkedtünk Ernest Olšanský elv­Itárs újításával, amit a szövőnők lép­ten-nyomon dicsérnek. Mennyi fenn­akadás kellemetlenség és sok kár oko­zója volt a szálszakadás, de hiába törte fejét Olšanský elvtárs a gép automa­tikus megállításán a szálszakadás lillanatában, amíg nem volt szilon, imelyből olyan alkatrészt készíthetett, amely nem piszkít, mert olajozás nél­kül működik. — A felszabadulás előtt nehéz és hányatott volt az életem. Mostani jobb életemért minden tudásommal előse­gítem a szocializmus betetőzését ha­zánkban. Persze, ezért meg is kell dolgozni, de szívesen teszem. Öröm a jó munka, aludni sem tudnék nélküle. Elhatároztam, hogy két újítással kö­szöntöm az új esztendőt és azon le­szek, hogy az első kettőt továbbiak' kövessék. Tudom, hogy a többiek is készülődnek, hasonló tervei vannak a többi újítónak is. A termelés meggyor­sítására, az önköltség leszorítására törünk valamennyien — fejezi be az év indulásáról mondottakat Olšanský elvtárs, aki már megette kenyere javát, amiről fehéredő haja is tanúskodik, de fiatalos lendülettel kutatja az újat, a szebb, boldogabb jövő megteremtése érdekében. — Pártszervezetünkre is nagy fel­adatok várnak — mondja az üzemi pártbizottság elnöke és folytatja: — Gyárunkban szép számban vannak fia­talok, akik szakmai tudásban és gyak­ran öntudatosságban is elmaradnak az idősebb, régebbi munkások mögött. Ezekkel a dolgozókkal az új év első napjától kezdve többet kell foglalkoz­nunk, mint a múlt évben. Meg kell javítanunk az agitációt, meg kell ma­gyaráznunk, milyen fontos munkát vé­geznek, amikor megállják helyüket a versenyben, a szebbnél szebb ruha­szövetek gyártásának növelésében. Az üzemi pártszervezet és szakszer­vezet funkcionáriusainak az a meggyő­ződése, hogy a gyár munkásai, tech­nikusai még nagyobb szorgalommal váltják valóra az új esztendő munka­tervét, mint az eddigi nagy feladato­kat. (- e) ŰJ SZÓ 6 & 1958. • ÜJ £V

Next

/
Oldalképek
Tartalom