Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-31 / 31. szám, péntek

Kulturális, technikai és iskolaügy! egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az USA között Washingtonban Január 27-én befejezték a Szovjetunió és az USA között 1957. október 28-án megkezdett, a két ország közötti kapcsolatok kibővítésére vonatkozó tárgyalásokat. A tanácskozások befejezéseképpen a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között kulturális-, technikai- és iskolaügyi egyezményt írtak alá. Szovjet részről G. N. Zarubin, a Szovjetunió amerikai nagykövete, a szovjet kül­döttség vezetője, amerikai részről W. Lacy, az USA külügyminisztériuma Kelet- és Nyugat közötti kapcsolatok ügyosztályának tagja írta alá az egyezményt. 'A két fél közös közleményt adott ki, amely a többi között így szól: „Ezzel az egyezménnyel a két fél kötelezi magát, hogy biztosítja a rádió- és televíziós programok és filmek kicserélését és hogy a következő évben széleskörű csere-akció­kat szervez a kultúra-, technika és isko­laügy terén. Az iskolaügy terén a két ország egye­temei legmagasabb szemeszterei hallgatói­nak, rektorainak és professzorainak csere­látogatására kerül sor. A tudósok köl­csönös látogatását a tudományos akadé­miák készítik elő. Az egészségügy és föld­müvelés terén is a következő két évben több látogatásra kerül sor. Hasonlóképpen kölcsönös látogatás jön létre a sportkül­döttségek és a jelentős színjátszóegyüttesek és művészek részéről. Egyes cseréket már a legközelebbi időben megvalósítanak. A többi pontra nézve, amelyek közé tarto­zik például a Moszkva és New York kö­zötti közvetlen légi összeköttetés, elvi megállapodásra került sor, azonban még további tárgyalásra van szükség. A két fél az egyezményt első jelentős lépésnek tartja a Szovjetunió és az USA nemzetei közötti kölcsönös kapcsolatok ja­vításához és kifejezi azt a reményét, hogy az egyezményt olyképpen váltják valóra, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a két ország közötti kapcsolatok megjaví­tásához és ezzel egyúttal a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. 1 N.A.B ulganyin a Szovjetunió és az USA közötti kulturális egyezményről A moszkvai Izvesztyija tudósítója N. A. Bulganyint megkérte, hogy ad­jon választ erre a kérdésre: „Hogyan értékeli a Szovjetunió és az USA kö­zötti kapcsolatok fejlesztéséről szóló washingtoni tárgyalások eredmé­nyeit?" N. A. Bulganyin így válaszolt: „A Szovjetunió és az USA közötti kulturális, technikai és művelődési egyezmény aláírását kétségen kívül pozitívan lehet értékelni. Elvitatha­tatlan, hogy az egyezmény megvaló­sítása a szovjet- és az amerikai nép­nek lehetővé teszi a jobb kölcsönös megismerést, hozzájárul a nagyobb kölcsönös megértéshez és bizalomhoz a Szovjetunió és az USA között. Re­mélni kell, hogy ez az egyezmény fon­tos hozzájárulás lesz a két ország és nemzet közötti barátságos kapcsolatok felvételéhez. A kulturális kapcsola­tokra vonatkozó egyezménynek nagy jelentőséget tulajdonítok, ennek elle­nére azonban nem feledkezhetem meg azokról a fontos nemzetközi politikai problémákról, amelyek mindeddig megoldatlanok és amelyek elintézésé­re még nem érték el az államok kö­zötti múlhatatlanul szükséges kölcsö­nös megértést. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni azt a nagy jelentőséget, amelyet a két ország közös akcióinak tulajdonítunk az idő­szerű nemzetközi problémák megoldá­sában." EISENHOWER MEG VAN ELÉGEDVE A KULTURÁLIS EGYEZMÉNNYEL A washingtoni Fehér Ház közölte Eisenhower elnöknek a Szovjetunió és az USA közötti kulturális, technikai és iskolaügyi egyezmény aláírásával kap­csolatban tett nyilatkozatát. Eisenho­wer ezeket mondotta: „Örömmel értesültem arról, hogy a külügyminisztérium az amerikai szov­jet nagykövetséggel egyezményt kö­tött, amely a kultúra, technika és iskolaügy terén kölcsönös cserét hatá­roz el. Remélem, hogy ezt az egyez­ményt ugyanolyan szellemben valósít­ják meg, mint amelyben a tárgya­lások folytak. Szilárdan hiszem, hogy a hasonló egyezmények eredménye az Egyesült Államok és a Szovjetunió nemzetei közötti kölcsönös megértés javulása lesz." Ankarai különt udósításunk Ellentétek a Bagdadi Paktum ankarai ülésén Dr. Chalidi, Irán képviselője, a Bagdadi Paktum jő titkára ar ankarai medzslisz (parlament) keddi sajtóértekezletén az újságíróknak két tábor­nokot mutatott be. Az egyik Ekrem Aralin török tábornok, aki a Bagdadi Paktum katonai tervezése újonnan alakult vegyes törzskarának parancs­noka lett. A második Campbell amerikai repülőtábornok, aki Aralin he­lyettese. A sajtóértekezleten szó volt arról, hogy ennek a vezérkarnak nincs katonasága, azonban hangsúlyozták, hogy első lépést jelent a közös parancsnokság megteremtéséhez. Huszonöt évvel ezelítt ragadta magához a halaimat Hitler A dologban figyelemre méltó az, hogy a vezérkar főnökének helyettese éppen az amerikai légierők táborno­ka. Ez arra mutat, hogy amiként Dul­lesé a döntő szó az ankarai értekez leten annak ellenére, hogy az USA hivatalosan nem tagja a Bagdadi Paktumnak, az amerikaiak nagy kez­deményezést nyilvánítanak főleg a ka­tonai kérdésekben. Az USA közvetle­nül tagja a Bagdadi Paktum katonai bizottságának és az állandó katonai tervező törzskar megalakításával be­folyásra és ellenőrzésre akar szert tenni a paktum közép-keleti tagjai fegyveres erőinek fejlesztésében és irányításában. Chalidi főtitkárt és a két táborno­kot a sajtóértekezleten a kérdések kereszttűzébe fogták. A válasz több­nyire csupán ennyiből állt: „Sajnáljuk, de ez bizalmas." Amikor az újságírók azt kérdezték, megtárgyalták vagy megvitatták-e a katonai bizottságban vagy a tanácsban a Törökország és Szíria közötti feszült viszonnyal ösz­szefüggő kérdéseket, a Bagdadi Pak­tum főtitkára egymásután többször is kijelentette, hogy nem. Azonban a Sonhavadis török lap, az ellenzéki köztársasági párt sajtószer­ve szerdai számában azt állít ia, hogy e kérdéseket megtárgyalták. Beszá­mol arról, hogy kedden legmagasabb szintű külön-értekezlet {olyt, amely­re még a Bagdadi Paktum főtitkárát sem hívták meg. Ezen az értekezle­ten. csupán Törökország, Irán és Pa­kisztán miniszterelnökei, továbbá Dulles, Selwyn, Lloyd, valamint Ba­sajan, Irak külügyminisztere vett részt. Érdekes, hogy nem volt jelen Nuri Szaid, az iraki küldöttség veze­tője sem, aki nem tagja az iraki kor­mánynak. Ezen az értekezleten Son­havadis szerint megvitatták a Szí' riával kapcsolatos problémákat, a kö­zép-keleti katonai helyzetet, Ciprus kérdését és egyes gazdasági problé­mákat. Az Ulus c. ellenzéki lap kommen­tárjában ismét rámutatott a Bagdadi Paktum nyílt ülésén elhangzott nyi­latkozatokra és azt írja róluk, hogy világosan megmutatják, milyen ellen­tétek állanak fenn *az egyes tagálla­mok között. Törökország, Nagy-Bri­tannia és a nem hivatalos tag, az USA — folytatja a lap — azt akarják, hogy a Bagdadi Paktum főképp a Szovjetunió ellen irányuljon. Irán, Pakisztán és különösen Irak viszont azt kívánják, hogy a Bagdadi Paktum új irányzatot kövessen elsősorban" Iz­rael ellen. A lap kommentárjában azt a nézetét fejezi ki, hogy abban az esetben, ha más muzulmán orszá­gok — Irán, Pakisztán és Irak — a Bagdadi Paktumot Izrael elleni eszköz­zé akarják változtatni, ez többé nem volna Bagdadi Paktum és a törökök nem vehetnének benne részt. A kormányon levő Török Demok­rata Párt lapja azt kívánja, hogy az USA váljon a Bagdadi Paktum tagjává, miáltal ez a tömb megerő­södne. Az ankarai ülés és az ellentétes nézetek azonban arra mutat­nak, hogy az ellentétek nem­csak nem csökkentek, hanem el­lenkezőleg, megnövekedtek. Még az USA hivatalos részvétele sem leplez­hetné az igazi helyzetet és nem tölt­hetné ki azokat a réseket, amelyek ebben az agresszív és veszedelmes szervezetben egyre keletkeznek. Mind­ez arra mutat, hogy a Bagdadi Pak­tum egyes országainak kormánykörei a közvélemény nyomása alatt már nem folytathatnak a békére olyan ár­talmas politikát, amilyent Dulles úr és az OSA-imperialisták klikkje óhajt. Két csehszlovák miniszter Budapesten Budapest (ČTK) — Richard Dvo­ŕák külkereskedelmi miniszter veze­tésével január 30-án délelőtt cseh­szlovák küldöttség érkezett a Ma­gyar Népköztársaság fővárosába, hogy megtárgyalja az 1958-1960-as évek­re vonatkozó csehszlovák-magyar ke­reskedelmi egyezményt. Dr. František Kahtfda iskola- és kulturálisügyi miniszter ugyanaznap érkezett Budapestre, hogy a kultu­rális küldöttség tagjaival együtt meg­tárgyalja a csehszlovák-magyar kul­turális együttműködés 1958. évi ter­vét. A csehszlovák kormány képvi­selőit a budapesti Keleti-pályaudva­ron a magyar kormány képviselői fo­gadták. A kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésének V. ülésszaka Peking (ČTK) — Szombaton, feb­ruár 1-én kezdik Pekingben a Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésének V. ülésszakát. Az ülésen Li Szien-nien, a Kínai Népköztársaság pénzügyminisztere beszámol az 1957 évi zárszámadásról és előterjeszti az 1958. évi költség­vetést. Po I-po, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsának alelnöke elő­terjeszti az 1958 évi állami népgaz­dasági tervet. Vu Ju-csang, a kínai írás reformbizottságának elnöke be­számol a kínai írásjeleknek az ABC betűire való áttérésre vonatkozó ja­vaslatáról. Tiltakozó mozgalom Görögországban az atomtámaszpontok ellen Athén (ČTK) — Az Avji görög lap közölte különböző szervezetek hatá­rozati javaslatát a görögországi atom­támaszpontok építése ellen. Viron athéni negyedben a Liberális Párt, a Dolgozók Demokratikus Pártja, a Demokratikus Baloldali Egységpált bizottságai, valamint a nemzetközi fe­szültség enyhítésének bizottsága ülést tartott. Közös felhívást intéztek Ka­ramanlisz miniszterelnökhöz, a parla­menthez és valamennyi párt vezető funkcionáriusaihoz, amelyben hangsú­lyozták, hogy Görögország csakis úgy védelmezheti biztonságát és támogat­hatja a béke ügyét, ha visszautasítja az atomfegyverek elhelyezését az or­szág területén. A görög lapok beszámolnak arról, hogy Kitszikisz és Kiliu, a Demok­ratikus Baloldali Egységpárt képviselői átadták a görög parlament elnökségé­nek több szervezet határozati javas­latát, amelyek azt követelik, hogy Görögország területén ne építsenek rakétatámaszpontokat. j JHéhány sorban J MOSZKVÁBAN január 29-én egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az Egyiptomi Köztársaság között a gazdasági és techni­kai együttműködésről. (ČTK) N. SZ. HRUSCSOV január 29-én fogadta A. Springert, a hamburgi Die Welt kiadó­ját és H. Zehrert, a lap főszerkesztőjét, akikkel hosszabb beszélgetést folytatott. (ČTK) A. N. KOLMOGOROV akadémikus és Sz. Alekszandrov akadémikus kiváló szovjet tudósokat a párizsi egyetem természettu­dományi fakultásának rendkívüli tanáraivá nevezték ki. (ČTK) A SZÍRIAI Köztársaság elnökének aján­dékképpen Sz. Sz. Nyemcsina. a Szov­jetunió szíriai nagykövete január 29-én a damaszkuszi repülőtéren átadta az II XIV.­jelzésü szovjet repülőgépet. (ČTK) ALBÁNIÁBÓL január 29-én valótlan és sértő hírek terjesztéséért kitiltották a Reuter hírügynökség szerkesztőjét. (ČTK) A BERTON ISLAND amerikai' jégtörő, amelynek fedélzetén az amerikai délsarki expedíció részvevői utaznak, január 29-én meglátogatta a Mirnij szovjet délsarki ob­szervatóriumot. (ČTK) JESUS FERUAT, Venezuela Kommunista Pártjának főtitkárát hétévi fogságban­tartás után szabadlábra helyezték. (ČTK) NORSIAD tábornok, a NATO főparancs­noka R. Gale angol tábornokot neveztt ki Montgomery marsall utódjául a NATO helyettes főparancsnoki tisztségére (ČTK) AZ EGYIPTOMI gazdasági kormánykül­döttség. melyet Aziz Szidki iparügy: mi­niszter vezet, a TU 104. repülőgépen ja­nuár 30-án Moszkvából hazautazott (ČŤK) A KOPPENHÁGAI „Land og Folk" kö­zölte Berge Ensennek, Dánia Szociáldemok rata Ifjúsági Szervezete elnökének az ADN hírügynökség koppenhágai tudósítója ré­szére adott interjúját. Énsen örömmel üd­vözölte N. Sz. Hruscsovnsk a szocialista országok ifjúságával való közeledésre és együttműködésre vonatkozó javaslatát, me­lyet a Dansk Folkestyra újság tudósító­jának adott interjújában közölt. (ČTK) A NEW YORK-i Journal American esti lap közlése szerint a Brooklyn New York-! ne­gyedben csütörtökön az egyik iskolában egy 13 éves diáklányor eröszakot követ­tek el. A lap megjegyzi, hogy néhány nap lefolyása alatt ez már a második eset Röviddel azelőtt fiatal diákok csoportja Brooklynban két. diáklányt megtámadott és megszurkált. Mindez arra mutat, hogy az USA-ban a fiatalkorú bűnözök száma nö­vekszik. (ČTK) Régi történet VANNAK ÉVFORDULÓK, amelyek feledésbe merülnének, ha a jelenlegi idők nem idéznék oly élénken emlé­kezetbe. És az után, ami a múlt héten a bonni szövetségi parlamentben tör­tént, valóban időszerű visszaemlékez­ni arra, hogy éppen 25 évvel ezelőtt Hitlernek a kancellári székbe való jutásával Németországban a legdur­vább fasiszta diktatúra keletkezett, a második világháborúhoz vezető irányvonal kezdődött. A Rajna- és Ruhr-vidéki pénz - és iparmágnások akaratából a nácik „vették át a hatalmat'-. Hitler 48 órá­val hatalomra jutása után feloszlatta a „fecsegő" birodalmi parlamentet és négy héttel később az SS legények égő fáklyát vetettek a parlament épü­letére. Ami ezután következett, álta­lánosan ismert tény. Harmincmillió halott a második világháború alatt — ez volt a mérlege annak a legnagyobb üzletnek, amelyet akkor a Rajna- és Ruhr-vidéki bankárok és ágyúkirályok kötöttek. • * * NÉMETORSZÁG keleti részében a nép levonta az elkerülhetetlen tanul­ságot a történelemből. Németország nyugati részében azonban az amerikai és brit megszálló hadsereg védőszár­nyai alá vette a bankokat és konszer­neket, „a magántulajdon érinthetet­lenségét" oltalmazva, amely a biblia és a dollár törvénye szerint „szent". Schrőder kölni bankárt, aki oly kész­ségesen nyeregbe segítette Hitlert, Allan V. Dulles (az USA külügymi­niszterének fivére), az amerikai kém­szolgálat főnöke vette oltalmába, aki „civilben" a Schrőder-bank amerikai fiókjának igazgatója. Hatalmas ameri­kai oltalmazókra találtak Thissen Poes­gen, Pferdemenges és mások. Azok, akik 25 évvel ezelőtt Hitlert uralomra juttatták, a Rajna- és Ruhr-vidéki hatalmasok uralkodnak ma ismét Nyugat-Németországban Adenauer útján. És Nyugat-Németországban új­ból „hatalom-átvételre" kerül sor a nácik által. Ezúttal barna ingek és lángoló fáklyák nélkül, „hideg úton". Volt hitlerista tábornokok vezénylik a nyugatnémet hadsereget, volt náci bírók úgyszólván az egész igazság­ügyi apparátust, volt SA-k és SS legé­nyek a nyugatnémet rendőrség egyenruháját öltötték magukra. A bonni külügyminisztérium pedig teli van Ribentropp volt munkatár­saival. A nyugatnémet „parlamenti demok­rácia" homlokzata mögött a nácik lo­pakodó hatalomra jutása megy végbe. A régi történet új kiadásban ismétlő­dik meg. Hitler feloszlatta a birodalmi parlamentet, épületét felgyújtotta és nélküle uralkodott. Adenauer ugyan nem oszläľta fel a birodalmi parla­mentet, de szintén nélküle uralkodik. A moszkvai Pravda új kiadásban „REMÉLEM, hogy olyan beszédet, mint Dehleré volt, nem hallok többé itt!" — jelentette ki fenyegetően von Brentano bonni külügyminiszter egy héttel ezelőtt a szövetségi parlament külügyi vitájának befejezése előtt. „Nem tűrhető, hogy egy képviselő megfossza a bizalomtól a szövetségi kormány és a kancellár egész politi­káját. És már hírek terjednek arről, hogy Dehlernek és Heinemannak be­szédükért bíróság előtt kell felelniök. A szövetségi parlamentre szájkosarat erőltetnek, hogy az ellenzéki képvise­lők ne pellengérezhessék ki nyíltan a bonni kormány népellenes é s béke­ellenes politikáját. Dehler, az FDP képviselője és Hei­nemann, az SDP képviselője, akik mint az Adenauer kormány volt mi­niszterei, alaposan megismerték a bonni kormány politikájának hátterét, a következőket vetették Adenauer sze­mére: 1. A kormány többi tagjainak bele­egyezése, a parlament egyetértése nélkül a német nemzet teljes többsé­gének akarata ellenére Adenauer már 1950-ben nyugatnémet katonákat aján­lott fel a nyugati hatalmaknak a Szovjetunió ellen. 2. 1952 márciusában, amikor a Szov­jetunió javaslatokat tett Németország egyesítésére, Adenauer a parlament ajánlata, sőt kormánya egyes tagjainak ellenállása ellenére kikényszerítette a javaslat elutasítását azzal, hogy „a Nyugatnak előbb meg kell erősödnie, mielőtt tárgyalásokba kezdhetne." 3. Ugyanabban az évben a parlament tudta nélkül az „úgynevezett általános szerződésbe" a meg nem valósított európai védelmi közösségről szóló tár­gyalások során azt a záradékot ve­tette be, amelynek alapján Németor­szág egyesítését e nyugati katonai csoportosulásban való részvételétől teszik függővé. 4. Adenauer ugyancsak a parlament megkérdezése nélkül a nyugati hatal­maknál keresztülvitte, hogy a genfi értekezlet napirendjéről levették a Németországot ketté választó határ mindkét oldalán „ritkított katonai övezet" létesítését tervező Eden-ja­vaslatot. 5. A parlament háta mögött tárgyal ma Adenauer amerikai rakéta-támasz­pontok Nyugat-Németország területén való elhelyezéséről és a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről. „Adenauer kancellár úr, ön ezzel be­bizonyította, hogy megakadályozza Németország újraegyesítését" — e sza­vakkal fejezte be Dehler képviselő vádbeszédjét. És ez alapos bizonyíté­kokat a kormány padjairól senki sem tudta megcáfolni. • • * ÉS IGY 1933. január 30-a nemcsak visszaemlékezésre késztet, hanem ko­moly időszerű figyelmeztetést jelent. K. D. A legmagasabb színtű tárgyalások gondolata a világpolitika központi kérdése Moszkva (ČTK) — A moszkvai Prav­da megfigyelője a lap január 30-i szá­mában kommentálja Eisenhower, Mac­millan, Gaillard és más miniszterelnö­kök válaszát N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek üzenetére. A válaszokat a moszk­vai Pravda január 28-i, 29-i és 30-i számában közölte. A lap kiemeli, hogy a szocializmus nagy 'táborának vala­mennyi országa — mely az emberiség egyharmadát képezi — támogatja a szovjet javaslatot. Meleg egyetértés­sel találkozott a szovjet javaslat sok olyan ázsiai és afrikai országban is, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól, vagy pedig nemzeti füg­getlenségükért küzdenek. Magában a kapitalista világban is egyre több ál­lami és nyilvános tényező ébredt tu­datára annak, hogy az értekezlet összehívására>vonatkozó javaslat meg­felel a nemzetek akaratának, ha ezen tényezők némelyike különböző fenn­tartással él. A moszkvai Pravda megjegyzi, hogy a Szovjetuniónak a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló új kez­deményezése azon erők ellenállásába ütközött, amelyek elutasítják a két különböző társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének elvét és úgy gondolják, hogy a vitás kérdéseket csupán a harcmezőkön lehet elintézni. Ezek az erők a nemzetek békeszerető törekvésére való tekintettel hivatkoz­nak békeszeretetükre és azt állítják, hogy ők is a béke biztosításához ve­zető utat keresik. A lap a továbbiakban beszámol ar­ról, hogy Eisenhower válasza sajnos 1 nem jelenti az USA kormányköreinek letérését az eröpolitika egyes tézi­seinek útjáról. Az angol kormány vá­lasza a nyugati hatalmaknak a lesze­relési bizottságban előterjesztett régi tervére hivatkozik s az Atlanti Tömb politikájának támogatására régi érve­ket ismétel. Az angol válasz alapjában elveti a közép-európai atomfegyver­mentes övezet megteremtésére vonat­kozó javaslatokat. Gaillard válaszában — folytatja a megfigyelő — a legnagyobb figyelmet ugyancsak a régi javaslatok ismétlé­sének szenteli. A Szovjetunió, konkrét javaslatait a francia miniszterelnök nem támogatja. A közvélemény éles bírálatát váltotta ki Adenauer kancel­lár válasza aki a Német Szövetségi Köztársaság és az Atlanti Tömb kor­mányainak külpolitikáját igyekszik igazolni. Az olasz kormány üzenete sem tar­talmaz konkrét javaslatokat. A moszkvai Pravda befejezésül ki­fejezi azt a nézetét, hogy a világ va­lamennyi országában élő embermilliók nem nézhetik közömbösen és tétlenül az események további nemzetközi fej­lődését és azt, vajon sor kerül-e a béke megszilárdítására vagy pedig a nemzetközi helyzet tovább kiéleződik, ami a pusztító háború veszedelmét jelenti. Az emberek követelik, hogy a jelen idők legfontosabb problémáját, végre megoldják a béke javára. Erre megvan a megbízható reális út: a Ke­let és a Nyugat államai vezető ténye­zőinek tanácskozása. Ez az út megfe­lel valamennyi nemzet világosan kife­jezett akaratának. ŰJ SZO 3 * 1958. január 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom