Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-23 / 23. szám, csütörtök

Franciaországban ez év végéig irányítható lövedék­támaszpontot építenek A párizsi lapok hírt hoznak Alb­handnak, Franciaország amerikai nagykövetének televíziós interjújá­ról, aki kijelentette, hogy ez év vé­géig francia területen irányítható lö­vedék támaszpontot építenek. Albhand utalt arra, hogy a fran­cia kormány teljes mértékben jóvá­hagyta Norstad amerikai tábornoknak, a NATO fegyveres erői főparancsno­kának ajánlatát, aki jelenleg terüle­teket jelöl ki rakétatámaszpontok építésére. Albhand megerősítette, hogy Franciaország és az USA kormánya között e kérdésről „a legrövidebb időn belül megállapodás jön létre'-. Építkezések a Mongol Népköztársaságban Ulan Bátor (ČTK) - A Mongol Népköztársaságban egyre jobban fej­lődik a beruházási építkezés. A most befejeződött második ötéves terv éveiben a lakóházak és szociális be­rendezések, valamint az új ipari I üze­mek nagy számát építették fel. Az első ötéves tervhez viszonyítva az építkezési szerelőmunkák terjedelme Mongóliában a második ötéves terv során csaknem a kétszeresére emel­kedett. A legnagyobb ipari építkezés a Nalaiha-bánya építése volt, amely a Szovjetunió pénzügyi és technikai segítségével valósult meg. Rendkívüli állapot Venezuelában Caracas (ČTK) — Caracasban, Ve­nezuela fővárosában január 21-én általános sztrájk kezdődött tiltakozá­sul. Pérez Jiménez tábornok diktátori kormánya ellen. A sztrájkot a jelen­legi kormány ellen küzdő mozgalom földalatti szervezetei készítették elő. A különböző- vállalatok, üzletek, pénzintézetek és nyomdák alkalma­zottain kívül a sztrájkban a diákok és a tanárok is részt vesznek, akik az utóbbi időben határozottan köve­telték letartóztatott kartársaik sza­badonbocsátását. J'ménez rendőrsége parancsot ka­pott, hogy figyelmeztetés nélkül tü­zet nyisson a tüntetőkre. Egyes ren­dőrosztagok e parancs értelmében jártak el, s így Caracasban a sztrájk első napján véres összeütközésre ke­rült sor, melynek során 20-an életü­ket vesztették és mintegy 100-an megsebesültek. • Az USA rakétatámaszpontokat szándékozik építeni a Távol-Keleten Washington (ČTK) - Január 20-án közzétették azt a beszédet, amelyet MacElroy amerikai nemzetvédelmi mi­niszter mondott január 8-án a kép­viselőház engedélyező albizottságának titkos ülésén. Amint a Reuter jelen­ti, MacElroy kijelentette, hogy az USA középtávolságra hordó amerikai irányítható lövedékek számára tá­maszpontokat szándékszik létesíteni a Távol-Keleten. Éberen őrzik a maguar határokat Barta András és Noderhon István szolgálatukat teljesítve éberen őrzik a maquar határokat a kémektől és külföldi ügynököktől. (MTI felvétele) A Bagdadi Paktum taná cs ának ülése az USfi agresszív előkészületeit szolgálja „A Bagdadi Paktum tagállamai — Nagy­Britannia, Irán, Irak, Törökország és Pa­kisztán — képviselői olyan időben ülnek össze, amikor a békés együttélés gondolata mind erösebben hatja át az emberek elmé­jét, amikor mind erösebben hangzanak el felszólítások a Nyugat és a Kelet közötti tárgyalásokra, amelyek helyreállítanák az igazi bizalmat az államok között és fel­számolnák a hidegháborút. Az államok egész sorainak, közöttük a Bagdadi Paktum tagállamainak kormányai is megtárgyalásra kézhez kapták a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség eny­hítésére vonatkozó konkrét javaslatait. A nemzetközi feszültség némi enyhülése, amely a legutóbbi időben bekövetkezett, nyilvánvalóan nyugtalanítja az USA bizo­nyos köreit. A tények azt mutatják, hogy mihelyt a nemzeteknek bizonyos mértékben sikerül elérni a nemzetközi feszültség eny­hítését, ezek a körök újabb kísérleteket tesznek a helyzet kiélezésére. Nyilvánosság­ra hozták, hogy Dulles, az USA államtitká­ra Ankarába utazik, hogy részt vegyen a Bagdadi Paktum tanácsának ülésén, ha­bár az USA formálisan nem tagja ennek a csoportosulásnak. Washingtonban nem tit­kolják, hogy Dulles útjának célja a bag­dadi katonai tömb tevékenységének élet­rekeltése, amely tömb vezetését gyakorla­tilag jelenleg az USA kormánya veszi át. Ma már aligha kételkedik valaki abban, hogy a Bagdadi Paktumot agresszív és terjeszkedő célokat követő katonai szerve­zetként hozták létre a Közel- és Közép­Kelet országai ellen is, amelyek az önálló és független fejlődés útjára léptek. E pak­tum kezdeményezői — az USA és Nagy­Britannia. Lloyd angol külügyminiszter ugyancsak részt vesz a Bagdadi Paktum ankarai ülésszakán. E két állam a Bagdadi Paktumot az arab Kelet államai egymás ellen uszításának eszközévé használja fel. A paktum lényege különösen az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli agresszió ide­jében, valamint a Szíria elleni katonai in­tervenció előkészületeinek időszakában nyilvánult meg. Arikarába, Törökország fővárosá­ba január 27-re összehívták a Bagdadi Paktum tanácsának ülé­sét. A hivatalos nyilatkozatokból, elsősorban az amerikai államfér­fiak kijelentéseiből kitűnik, hogy az ülésnek rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. A NATO tanácsa tavalyi decemberi párizsi ülésszaka kiegészítésének tartják. A TASZSZ-t felhatalmazták, hogy ezzel kapcso­latban nyilatkozatot adjon ki, amely a többi között tay hangzik: Már ezek a tények vüágosan megmutat­ják annak, akit nem vakit el az imperialista propaganda, hogy ez a paktum eszköz a gyarmatosítók kezében, akiknek érdekük, hogy uralmukat felújítsák a világ e részé­ben. Azon nemzetek nyomására, akik hatá­rozottan állást foglaltak Egyiptom és Szíria, a nemzetiségi függetlenségüket védelme­ző arab országok igazságos ügye mellett, a Bagdadi Paktum kebelében jelentős el­lentétek nyilvánultak meg. E paktum egyes tagjainak és az USA-nak — amely ugyan a háttérben akart maradni, tulajdonképpen azonban az akciókat vezette — agresszív akciói nem találtak a többi tagállam — Irán, Pakisztán és Irak — támogatására. Az USA és Nagy-Britannia kormánykörei, melyeket az ügy ezen állása nyugtalaní­tott, sürgős lépéseket tesznek, hogy be­tömjék a tömbben mutatkozó réseket és a tömböt elsősorban katonailag megszilár­dítsák. Mint ahogy a NATO európai tagállamainak a nyakára szorítják a kést azzal, hogy kényszerítik őket az Amerikai nukleáris és rakétafegyverek elfogadására, ugyanazt akarják cselekedni a Bagdadi Paktum se­gítségével a Közel- és Közép-Kelet orszá­gaival. Az USA, amely ezen országokban J.MOCH: Foglalkozni kell az atomfegyvermentes övezet tervével Párizs (ČTK) - A. francia nem­zetgyűlésben január 21-én meg­kezdték a külpolitikai vitát. Nagy érdeklődést keltett Jules Moch szocialista képviselő beszéde, amelyben a leszerelés kérdéseivel foglalkozott. „Az Egyesült Államok már nem érezheti magát biztonság­ban, területe teljes mértékben el­érhető ..." — mondotta. „Ezért be­széltünk az Északatlanti Tömb stra­tégiájának bizonyos elértéktelenedé­séről". J. Moch szerint alaposan kell foglalkozni a Rapacki-tervvel, ame­lyet ki kell bővíteni és kiegészíteni. Ami a támaszpontoknak Franciaor­szág területén való építését jelenti, - Jules Moch ezt a gondolatot elv­ben nem ítéli el, hanem azt követeli, hogv azokat teljes mértékben fran­cia ellenőrzés alá helyezzék. Beszédének befejező részében J. Moch v- -úlyozta, t leszerelési tár­gyalások felújításának i szükségessé­gét. J. Moch után F. Marin kommunista képviselő szó'alt fel, aki élesen bí­rálta a francia kormánynak az új államok — Marokkó és Tunisz ellen folytatott politikáját és rámutatott arra, ho"v Franciaország algériai po­litikája az országnak új ellenségeket szerez, j A francia nemzetgyűlés külpoliti­kai vitáját a következő napokon folytatják. "nukleáris és rakétatámaszpontok kiépítéséi re törekszik, nyilvánvalóan minél messzebb akarja látni területétől az esetleges harcte­reket, hogy abban az esetben, ha az agresszoroknak sikerül a világot az új há­ború örvényébe taszítani, a visszacsapás elsősorban más országokat, közöttük a Bog* dadi Paktum tagállamait érje. Sok tény tanúskodik arról, hogy az USÄ aktív részvétele az ankarai ülésen és Dul­les ankarai útja egy célt szolgál, mégpedig azt, hogy a NATO, a Bagdadi Tömb és a SEATO agresszív katonai tömböket egy fedél alá hozza. Az a tény, hogy e három agresszív ka­tonai tömb egyesítésének és katonai in­tézkedései összhangba hozásának semmi kö­zössége nincs az ENSZ céljaival és érde­keivel, sőt ellenkezőleg, keresztezi őket, ez a veszélyes terv kezdeményezőit csak cse­kély mértékben érdekli. Számukra csak egy fontos: a lehető leggyorsabban létesítse­nek amerikai repülőtereket, támaszponto­kat, atom- és hidrogén-fegyverraktárakat a Közel- és Közép-Kelet országainak te­rületén és egyúttal újabb ágyútölteléket szerezzenek. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy az a különleges érdeklődés, amelyet a kül­földi agresszív körök nyilvánítanak a vi­lág. ezen részének országai iránt, nem az ezen terület országainak gazdasági fejlesz­tése iránti érdeklődésből, hanem elsősor­ban azon törekvésükből ered, hogy gazda­sági katonai-stratégiai pozíciójukat a Kö­zel- és Közép-Keleten megerősítsék y A közel- és közép-keleti helyzet azon­ban ma már gyökeresen megváltozott és jelentősen eltér attól a helvzettől, amely még a közelmúltban fennállt. A világ e ré­szében a gyarmati uralom alól felszabadult új független államok egész sora keletke­zett, amelyek önálló fejlődését sem gyar­matosító tömbökkel, sem doktrínákkal nem lehet meggátolni. A nemzetek közötti béke és együttmű­ködés gondolata, amelynek megvalósításá­ért a Szovjetunió és a többi békeszerető állam következetesen harcol, a Nyugat és a Kelet nemzeteinek egyetértésével és tá­mogatásával találkozik. E politika mellett foglalt állást az ázsiai és afrikai országok kairói szolidaritási értekezlete is, amely a Kelet nemzeteinek napról napra erősödő egységét hirdette a gyarmatosítás elleni harcban. A kairói értekezlet határozottan elítélte a katonai csoportosulások össze­tákolásának és kiterjesztésének imperialista politikáját, amelyet a nyugati hatalmak folytatnak a Közel- és Közép-Keleten. A Közel- és Közép-Keletnek a béke öve­zetévé kell és lehet változnia, ahol nin­csenek és nem lehetnek nukleáris és ra­kétafegyverek. Kell, hogy a Közel- és Kö­zép-Kelet a jó szomszédi kapcsolatok és az államok közötti baráti együttműködés övezete legyen. A Bagdadi Tömb szervezői ezt igyekszenek meggátolni és erre ezúttal a Bagdadi Paktum tanácsának ankarai ülé­sét használják fel. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió vezető köreiben szükségesnek tartják a Bagdadi Paktum tagállamai kormányának figyelmét felhívni arra, hogy a teljes felelősség ezért a politikáért és az ebből eredő következ­ményekért az USA kormányára és ezen tömb tagállamai azon vezető köreire há­rul, amelyek a külföldi imperialista körök politikáját követik. MI Ht H Httttt" * M »»•••••••••••••••••••••••••••••••• Mi sem mutatja jobban Dél­és Délkelet-Ázsiának a világpolitikában egyre jobban növekvő súlyát, mint az, hogy az 1958. esztendő első heteiben ez a terület, ahol a világ lakosságának jelentős része lakik, egyre gyakrab­ban színhelye a fontos politikai utazá­soknak. Azt az útvonalat, amelyen egykor — több mint hat évszázaddal ezelőtt — Marco Polo indult el Euró­pából szárazföldi úton a rejtelmes Ki­táj (Kína) és a még titokzatosabb Cipangu (Japán) felé s tért onnan visz­sza közel két évtizedes ott-tartózko­dás utön a déli, tengeri úton olasz hazájába, napjainkban — természete­sen a legkorszerűbb közlekedési esz­közök igénybevételével — fontos poli­tikai küldetésekben a két világrend­szerhez tartozó és az úgynevezett sem­leges államok vezető kormányférfiai és politikusai járják. Hogy csak a közelmúlt legfontosabb ilyen eseményeit említsük, utalunk mindenekelőtt Bulganyin és Hruscsov elvtársak emlékezetes dél-ázsiai útjá­ra 1955 végén, amikor is a szovjet államférfiakat egyedül India területén húszmillió lelkes hazafi üdvözölte. Ugyanakkor igen jelentősek voltak az indiai, indonéziai, burmai, ál­lamférfiaknak és vezető politikusoknak ismételt európai útjai, akik bár hazá­jukban a tőkés rendszer hívei, mind­nyájan közvetlen áldozatai a volt gyar­mati imperialista elnyomásnak és ezért a legnagyobb örömmel ragadták meg a szocialista tábor államainak — elsősor­ban a Szovjetuniónak — minden po­litikai feltétel nélkül nyújtott segítő kezét. Ennek az új szellemnek, a dél- és délkelet-ázsiai, közel másfélmilliárd főt számláló, gyarmati sorból felszabadult népeknek egyre növekvő politikai sú­lya az 1955-ös bandungi, majd — talán még nagyobb mértékben — a múlt év utolsó napjaiban megtartott kairói konferencián mutatkozott meg legjob­ban. Ebből az általános folyamatból ter­mészetesen hazánk, Csehszlovákia, a szocialista tábor egyik iparilag legfej­lettebb állama sem képez kivételt. Ellenkezőleg, a Szovjetunió.által muta­tott példát követve, az utóbbi eszten­dők folyamán egyaránt kiépítette po­litikai, gazdasági és kulturális kapcso­latait a növekvő súlyú dél-ázsiai tér majdnem minden államával, legyenek azok a szocialista világtáborhoz tar­tozók, mint a népi Kína és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság, vagy pedig tőkés gazdálkodást folytatók, de demokratikus, imperialistaellenes be­állítottságú, gyarmati sorból felsza­badult államok, mint India, Indonézia, Burma és számos más állam. Sőt, igyekszünk a még továbbra is az im­perialisták szekerét toló államokkal is, mint amilyen Pakisztán vagy a Fü­löp-szigetek, gazdasági kapcsolatokat fenntartani, jóllehet ezeknek kiter­jesztését az imperializmus szolgálatá­ban álló ottani komprádor-burzsoázia minden rendelkezésére álló eszközzel gátolja. Hazánkba is ellátogattak az indiai, indonéziai, vietnami államfér­fiak, de miniszterelnökünknek, Širo­ký elvtársnak az útja Indiába, Kam­bodzsába, Burmába és Cejlonra az első, amelyet vezető csehszlovák kor­mánytényező Dél-Ázsiában végrehajt. India és Kambodzsa után a kettő között fekvő Burmában tar­tózkodik jelenleg kormányelnökünk, ebben a húszmillió lakosú országban, amelynek történelme az időszámítá­sunk előtti első évezred kezdetére nyúlik vissza. Közel háromezer éven keresztül állott fenn tehát a rabszol­gatartó, majd feudális burmai állam, építette sajátos, India és Délkelet­Ázsia kultúrája között átmenetet ké­pező intézményeit és műveltségét, amikor a múlt század elején ezt a te­rületet is elérte az angol gyarmato­sítók szőrös keze. Burmát közigazga­tásilag Indiához csatolták s ha lehet, még kegyetlenebb módszereket alkal­maztak ezen a területen, mint „az angol korona ékkövén", Indiában. Érthető, hogy eleinte a nemzeti el-. lenállási mozgalom fejlődése, amely­nek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom adott az első világháború utáni időkben határozottabb irányt, Burmában hasonló az indiai nemzeti felszabadító harc jelenségeihez és av­val nagyjából egy idpben is játszó­dik le. De már a második világháború folyamán megszakad a két terület párhuzamos politikai fejlődése. Burmát a japán imperialisták szállják meg, akik ellen kifejlődik a burmai nép fegyveres ellenállási mozgalma. Míg Indiában az ottani burzsoázia kép­viselői, Gandhi és Nehru a roppant tömegekre támaszkodva a passzív el­lenállás fegyverét hirdették és hasz­nálták az angol gyarmatosítók elleni harcban, addig a burmai nép a má­sodik világháború alatt a japánok, majd később az angol gyarmatosítók­nak visszatérte után az utóbbiak ellen fegyverrel a kezében küzdött. Ha ez a harc nem is hozott a kínai nép nemzeti felszabadító harcához hasonló eredményeket, mégis elérték, hogy 1948 elején az ország Burmai Szö­vetség néven független állammá alakult. Nem szűnt meg azonban az ország területének gazdasági kizsákmányolá­sa, mert az idegen, elsősorban angol vállalatok még ma is urai az ország számos fontos gazdasági erőforrásá­nak. Ennek ellenére a burmai nép s a burmai kormányok következetesen imperializmusellenes politikát foly­tatnak, minden gazdasági nyomás, sőt katonai fenyegetés ellenére nem tag­jai sem a Brit Nemzetközösségnek, sem pedig a támadó, imperialista jel­legű SEATO-nak, hirdetik és követik politikájukban a Pancsa Szilát, egy­aránt tevékeny résztvevői a bandyngi és kairói konferenciák összehívásá­nak. Ilyen politikai és gazdasági adott­ságok között csak természetes, hogy Burma szívesen látja és készséggel elfogadja a Szovjetunió és a többi szocializmust építő, fejlett iparral rendelkező állam felkínált önzetlen gazdasági segítségét, így tehát hazánk együttműködését is a burmai ipar építésében. Široký csehszlovák minisz­terelnök útja mellett egy má­sik — bár földrajzilag ellenkező irányú — politikai út is figyel­met érdemel. Ez Szukarnónak, a nyolcvanötmilliós Indonézia el­nökének európai útja, aki már meglá­togatta Egyiptomot és így közvetlen kapcsolatot teremtett azzal az or­szággal, amelynek harca az imperia­lizmus ellen nagyjából hasonló sza­kaszban van, mint Indonéziáé. Jelen­leg Szukarno Belgrádban tárgyal és nem lehet kétséges, hogy Jugoszlávia is még fokozottabb mértékben hozzá fog járulni - mint hírlik fegyverek szállítása révén is — az óriási kiter­jedésű, háromezer szigetből álló ál­lam egységének megvédéséhez a bel­ső bomlasztó erők ellen és ama fe­nyegetés ellen is, amit a bitorolt in­donéziai területen, Nyugat-Iriánban összegyűlt holland haderők jelentenek. De nemcsak a jövő építői járják a dél-euráziai terek útjait. Ott kísértenek — sajnos — a múlt, s részben a jelen gonosz szellemei is. Elég ha Dulles amerikai külügymi­niszternek küszöbönálló nyugat- és kelet-ázsiai útjára gondolunk, amely folyamán az imperializmusnak ez a legmegátalkodottabb alakja, akit a napokban magának Eisenhower elnök­nek kellett a számtalan támadás — a saját soraikból jövő támadás ellen is megvédenie —, indul el katonai szem­leútjára, megtekintvén és mint ő ma­ga mondja, „megerősítvén" a Bagda­di Paktumban és. a SEATO-ban tömö­rült csatlósainak ingadozó sorait. De az angolszász imperializmus nem adta fel a volt gyarmati terüle­tek befolyásolásáért, gazdasági ki­zsákmányolásáért folyó harcot sem. A tőkés lapok jelentős összegű dol­lárkölcsönről írnak, amelyet Amerika nyújtana részben hitelek, részben ga­bonaszállítmányok formájában Indiá­nak. Ugyanakkor Macmillan angol miniszterelnök is sorra járja a Brit Nemzetközösség ingadozó tagállamait, így tehát Indiát is, hogy ha már köl­csönnel nem is, de az indiai angol gazdasági pozíciók fokozott latbave­tésével befolyásolja ennek a hatalmas államnak a külpolitikáját. Ez a felsorolása legújabb ázsiai politikai utaknak ez a rövid ismerte­tése nem volna teljes, ha nem emlé­keznénk meg arról a fekete árnyról, amely minden évben, így az idén is vé­gigsuhan a Marco Polo járta roppant euráziai utakon. Spellman New York-i kardinális minden évben karácsony táján végrehajtott ázsiai útjára gon­dolunk, amely — jellegzetesen — mindig Dél-Koreában, az ott állomá­sozó amerikai csapatoknál kezdődik és Nyugat-Németországban, az ugyancsak ott állomásozó amerikai csapatoknál végződik. Közben a krisztusi szeretetnek ez a derék baj­noka nem hagy ki egyetlen olyan ke­let-, dél- és nyugat-ázsiai, észak­afrikai és európai területet sem, ahol az ő értelmükben vett „békének" ezek az idegen államok területére előretolt szegénylegényei tizenhárom évvel a második világháború befeje­zése után is tanyáznak. A buzgó ér­seket — aki intim kapcsolatokat tart fenn és közvetít a Wall Street és a Iegreakciósabb nyugati feudális kö­rök, többek között természetesen a Habsburgok és más hozzájuk hasonló „trónkövetelők", valamint a Vatikán között, s akit ezért a buzgó tevé­kenységéért az egyik jobboldali fran­cia lap „commis voyageur du Dieu", „a jó Isten utazó vigécének" nevez —, méltán tartják a reakciós körök az Or és az imperializmus egyik leg­ügyesebb ügynökének ezen a földön. Sz. L, ÜJ SZO 4 tfr 1958. január 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom