Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-23 / 23. szám, csütörtök

A felkészülés jó példája AZ ÉVZÁRÖ TAGGYŰLÉSRE készülve igyekszünk fokozni szervezetünk aktivitását. A legutóbbi taggyűléseken a pártcsoportok javaslatára több tagjelöltet és tagot vettek fel részlegszervezeteink. Pártalapszervezetünk azonban nemcsak úgy épül, hogy új tagok lépnek soraiba. Harcképessége azzal is erősödik, fokozódik, ha régebbi tagjai tevékenyebbek lesznek — mondja Pavel Záhorský elvtárs, az istebnéi kohászok üzemi pártalapszervezet bizottságának tagja és jegyzőkönyvvezetője, így jutottunk arra a gondolatra, hogy elbeszélgetnek a párttagokkal. Elsősorban azokat keresték fel, akik azelőtt tevékenyek voltak és ma is példásan dolgoznak, elől járnak a termelési feladatok teljesítésében, s oroszlánrészük van a múlt évi terv határidő előtt való teljesítésében, valamint az önköltség 10 millió 500 ezer koronával való csökkentésében. Mikor alaposan körülnéztünk, kiderült, hogy csaknem mind a négy részlegszervezetben akadnak passzív tagok is, akik valamilyen elfoglaltság vagy vélt sérelem miatt visszahúzódtak. A pártbizottság ezekre az elvtársakra felhívta a részlegszervezetek figyelmét, de egyesekkel maguk . is elbeszélgettek. A legtapasztaltabb párt- és gazdasági vezetők vállalkoztak ugyanis arra, hogy meggyőzik őket, miszerint az elfoglaltságra való hivatkozás, a sértődöttség, a visszavonulás semmiképpen sem helyes magatartás. A beszélgetések nem voltak hiábavalók. Eredménnyel jártak. VALAMENNYI ELVTÄRS örült annak, hogy felkeresték. Szívesen elbeszélgettek az üzemrészleg vagy műhely életéről, őszintén és bátran feltárták visszahúzódásuk okait. Ezek a beszélgetések figyelmeztették a pártalapszervezet és a részlegszervezet bizottságait, hogy mennyire fontos az eleven elvtársi kapcsolat elményítése. Michal Hanušňák elvtárs például a beszélgetéskor elmondta, hogy a múlt években mindig szívesen végzett pártmunkát, nem volt pártmegbizatás, amelyet a meghatározott időre n« hajtott volna végre. De közben megbetegedett és egészsége helyreállítása után egy másik kemencéhez helyezték. Bár megint olvasztár-beosztásban s többet is keresett, de mégis hiányzott valami, amit pénzzel helyettesíteni nem lehet. A régi, megszokott kollektíva, az elvtársias együttműködés, kölcsönös segítség a munkában felmerülő problémák megoldásánál. S ami a legjobban bosszantotta, panaszait, bírálatait nem követték elvtársias meggyőző szavak. Áthelyezésének okát, szükségességét nem magyarázták meg neki kellően. Sőt akadtak egyesek, akik elmarasztalták őt a bírálatért. Természetes, ha a pártcsoportbizalmi nem áll ki az ilyen elvtársak mellett, könnyen kialakul az a nézet, „nem érdemes szólni, mert úgy sem történik semmi". A PÄRTCSOPORTBIZALMIAK nagy gondot fordítanak a munkában bevált, jól dolgozó tagjelöltek nevelésére. Igazolja ezt az a tény, hogy az új, csak néhány esztendős gyárban, ahol induláskor alig félszáz kommunista volt csupán, már kétszázra emelkedett a számuk. Egyesek megfeledkeznek azonban a tagok további neveléséről. Márpedig a tagok munka közben végzett nevelésének elhanyagolása arra vezet, hogy a bizalmi nem ismeri meg jól munkatársait, nem nevelődik elég gyorsan az új, felelős beosztásra, nagyobb feladatok elvégzésére alkalmas vezető gárda. Ondrej Michalic elvtárs, a hatodik csarnok pártszervezetének elnöke, bár felelős beosztásban (olvasztókemencék karbantartója) nagyon sok munkája és gondja van, általában mégis van ideje arra, hogy nevelje, tanítsa munkatársait. Tudja, hogy csak akkor támaszkodhatik rájuk, ha rendszeresen foglalkozik velük, átadja nekik politikai, szakmai és a mindennapi életben szerzett tapasztalatait. Michalic elvtárs tudja, hogy az épülő új üzemrészleg, új gépek, kemencék, holt dolgok lennének csak, ha nem nevelnénk éppen a gyárban, a munkásosztály nagy nevelő iskolájában azt az erőt, amely működésbe hozza, s szakértelemmel uralja a kemencéket, gépeket, irányítani s vezetni lesz képes az üzemrészleget, a műhelyeket. Hogy meglesz-e ez az erő, mire az üzemrészlegen az új, már ötödik szovjet olvasztókemence elkészül, kikovácsolódik-e a gyárban ennek az üzembehelyezéséhez szükséges vezetők, kiváló szakemberek gárdája, mindenekelőtt a kommunistákon múlik. A pártcsoportbizalmiak elsőrendű kötelessége ez a sokoldalú, nap nap után megújuló, sok figyelmet és gondosságot igénylő tevékenység, amit röviden kádermunkának szoktunk nevezni. Közismert dolog, hogy igazi kádermunkát csakis a műhelyekben, az olvasztókemencéknél, a gépeknél, az irodákban, tehát a munkahelyeken, munka közben lehet végezni a legjobban, mert ott lehet megismerni az embereket. MA MÁR NEMCSAK Michal Hanušňák, de Pavel Tereštík elvtárs is másképpen látja a dolgokat. Az egyéni beszélgetések során választ kaptak problémáikra, s a részlegszervezetben. több társukkal együtt újból az aktív párttagok közé léptek. Ma már látják, hogy pártunk előtt ebben az esztendőben újabb hatalmas, lelkesítő feladatok állanak, melyeknek megoldásában szükség van minden dolgozóra, de legfőképpen a párttagok aktív tevékenységére. Ha a részlegszervezetek bizottságai a bizalmiak bevonásával őszintén elbeszélgetnek, a „passzív" tagokkal, elérhetik, hogy teljes odaadással, lelkesedéssel munkálkodnak majd a párt levelének megtárgyalásakor hozott javaslatok és párthatározatok végrehajtásán. Sok jó ötlet, sok kitűnő újítás látott napvilágot a CSKP KB levelének megvitatása során. Bedrich Almán, Milan Kováčik, Mária Kochová és mások újítási javaslatait már meg is valósították, ami 66 000 korona megtakarítást jelent évente. A vita során sok szó esett a szovjet kohászok tapasztalatairól is. Olvasztási módszereik bevezetésével '800 ezer koronát takarítanak meg évente. Nincs műhely az üzemben, ahol ne dolgoznának valamilyen új munkamódszer bevezetésén. Az üzem dolgozói kezdeményezésükkel fejezik ki egyetértésüket pártunk politikájával. Nagyra becsülik 'a szebb jövőért folytatott harcban kifejtett igyekezetet, s nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kifejezésre juttatják elszántságukat, hogy ezt a politikát követik, s valóra váltásáért harcolni fognak. TERMÉSZETES, nem egy-két nap dolga a technika fejlesztése. Nem egy-két nap dolga hárul az üzemi pártszervezetre. „Anyag és pénz kell a műszaki haladáshoz, ami befektetést jelent, de érdemes, ha az százszorosan, ezerszeresen kamatozik a népgazdaságnak, végül mindannyiunknak. „Be kell fektetnie" a pártszervezetnek is, de nem gépekbe, hanem az emberek öntudatába keli beruházniok az erkölcsi és eszmei tőkét. Formálni kell az embernek emberekhez való viszonyát, gondolkodásukat, érzelmeiket s ebben jelentős részük van a propagandistáknak. Nem véletlen tehát, hogy a most készülő beszámoló, amelyet Capanda elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke olvas majd fel az évzáró taggyűlésen, éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik a legtöbbet. A propagandisták, közöttük František Butek, Ján Kúrák mérnökök és mások kovácsolják a legeredményesebben az egymáshoz tartozó, közös érdekű emberek barátságát az üzemben. Fejlesztik a cseh, szlovák és más nemzetiségű mérnökök, munkások, idősebb és fiatal dolgozók együttműködését, az évtizedes tapasztalatok és a fiatalok kedvének, életerejének párosítását, amely pompás eredményeket hozott az üzemnek már eddig is a technika fejlesztésében, a feladatok teljesítésében. A beszámolóban nem fukarkodnak a dicsérő szóval sem. AZ ELŐKÉSZÜLETEK tapasztalatai bizonyítják, hogy az üzemi pártszervezet bizottsága idejében és helyes módszerekkel látott az évzáró tag gyűlés előkészítéséhez. Megértették, hogy a jó felkészülés a jó beszámoló feltétele, hogy a kollektíva, az egész tagság erőfeszítésének eredménye legyen. Csak így tükrözheti a párttagság véleményét, csak így lehet valóban előremutató. Nem kétséges, hogy az évzáró taggyűlés után még sikeresebben küzdhetnek az eddiginél is nagyszerűbb eredményekért. Erdösi Ede Ebben az évben minden dolgozó parasztot megnyerni az EFSZ-be HASONLÍTSUK ÖSSZE A HEKTÄRHOZAMOKAT • KINEK VAN NAGYOBB JÖVEDELME: A SZÖVETKEZETI TAGOKNAK, VAGY PEDIG AZ EGYÉNILEG GAZDÁLKODÓ PARASZTOKNAK? • EGY MÁZSA SERTÉSHÚST SEM SZOLGÁLTATTÁK BE. Nálunk évről évre nagyobbak a mezőgazdasági termékek hozamai. Ezt elsősorban az EFSZ-nek köszönhetjük. Az egyénileg gazdálkodó földművesekről sem állíthatjuk, hogy nem igyekeznek. Ellenkezőleg, java részük munkájának eredményeként sokkal jobban él, mint a múltban. Igyekeznek ők is növelni a termelést. S mégsem élnek úgy, mint a szövetkezetesek, távolról sem termelnek annyit. Tegyünk összehasonlítást Nádszeg községben, ahol legtöbb egyénileg gazdálkodót találhatunk. Tavaly a gabonafélékből 15 q-s hektárhozamot érték el. Ugyanakkor a nádszegi EFSZ búzából 24 q-s átlagos hozamot ért el. Az egyénileg gazdálkodó parasztok 1957-ben Kajaion átlagosan 14 q gabonafélét termeltek hektáronként. Ugyanabban a községben az EFSZ 28 q-s termést ért el búzából, árpából pedig 22 mázsát. Hasonló a helyzet az állattenyésztési termékek terén is. Az EFSZ-ek tavaly húsból és tejből teljesítették a beadást. Vannak olyan szövetkezeteink is, amelyek sertéshúsból terven felül 100 mázsánál is többet adtak be. Pl. Pálóc, Körtvélyes, Štefánikovo, stb. Ugyanakkor tízesével sorolhatnánk fel azokat az egyénüeg gazdálkodó parasztokat, akik nem teljesítették beadásukat, sőt olyanok is akadnak, akik tavaly egyetlen kg sertéshúst sem adtak be. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. KEHIEM ES JOL DOLGOZNI Málasról Famad felé haladva érdekes kis házacskák tűnnek a szemünk elé. Aki nem ismerős e vidéken, azt gondolja, valami tanya van itt. Én is kíváncsi vagyok, s mivei telik az időmből, elsétálok oda. Ahogy az első kis házacskát elérem, hallom, nagy beszéd van odabent. Megállok. E szavakat hallom, Lenthár László és Sedlák Pál anyasertésgondozók szájából: — Tizenkét malac a terv, de legalább 16-ot kell felnevelnünk. Aztán beszédbe elegyedünk. Elmondják, most már sajnálják, hogy tavaly nem prémium szerint dolgoztak, mint ez idén fognak. Tavaly 60 választott malaccal túlteljesítették tervüket. Ennek 'egyötöde az övék lesz. Harmincöt kocától 496 drb, 15 kilón felüli malacot választottak el. 950 munkaegységet szereztek, ami 9500 koronát és közel 30 mázsa gabonát jelent. Ehhez jön még az éwégi részesedés. Szép eredményt ért el Jozef Hrbatý és Václav István fejőgulyás is. 1800— 2100 literes évi átlagot tehenenként. A két és féléves szövetkezetben szép eredmény ez. A fejőgulyások 1020 munkaegységre 10 200 koronát és 32 mázsa gabonát kaptak, no meg az éwégi részesedést. Rubec Béla, Málas. Bardejovból a Szovjetunióba A nemrégen üzembehelyezett Bardejovi Cipőgyár dolgozói sikeresen teljesítik feladatukat ebben a hónapban. Eddig 100 százalékra teljesítik a tervet. A két futószalagon az év eleje óta 31 400 cipőt készítettek, ebből 20 000-et exportra. A napokban küldték el a második vagon cipőt a Szovjetunióba. A Szovjetunióba irányított exportszállítmány 11 000 pár gyermekcipőt tartalmaz. A juhtenyésztök figyelmébe Milyen módosításokra kerül sor 1958-ban a gyapjűbegyüjtésben ? NINCS KÉT LEGJOBB FEJŐ Vicsápapáfirt e napokban lázas munka folyt a szövetkezet irodájában. A zárszámadás nagyjából már kész. Egyidejűleg az idei termelési terv elkészítésén is dolgoznak. A szövetkezet gazdálkodásában jelentós helyet foglal él a tejtermelés. Ellentétben sok más szövetkezettel, ahol elég alacsony a tejtermelés, a vicsápapátiak erre az évre merész tervet tűztek ki: — elérni a 2665 literes átlagos tejhozamot. Emelkedés ez az elmúlt évi eredményhez viszonyítva. Az 1500— 1800 literes tejhozamokkal szemben igen jelentős előrehaladás. S ami ez irányban új, nemcsák általánosságban tűzték ki a tervet. Az vlözö évek tapasztalatai alapjár. minden tehénre kiszámították a tejhozamot. A tervezett tejhozam egyúttal normája is a fejőknek, s arra serkenti őket, hogy szakszerű etetéssel, gondozássál növeljék keresetüket. 90 liter tejért két normát kapnák. Ez csak az egyik oldala lenne a tehénállomány hasznosításának. Egyoldalú gondoskodás lenne, »em számolva a szövetkezet fejlődésével, az állatállomány gyarapításával A vicsápapáti szövetkezetesek azonban ez idén is tervbe vették, hogy állatállományukat az év végéig 72 számos állattal növelik. Az állattenyésztési dolgozók nagy gondot fordítanak a borjúnevelésre. Erre serkentőleg hat a terv is, amely szerint a borjaknak 3 hónapos korukig naponta egy kiló súlygyarapodást kell elérniök, három hónapos koruktól egy évig naponta 70 dekát. A borjúnevelés is a fejők munkájához tartozik. Munkaegységet kapnak érte az elfogadott terv szerint. A jutalmazásnak ez a módszere kizárja az egyenlösdit, a munkaegység kikerekítését Nincs két fejő, akinek egyforma teljesítménye lenne, nincs két legjobb dolgozó, egyformán kijáró munkaegység. Lehotský Sándor terve a legmagasabb, évente 2992 liter tejet kell fejnie, utána Mitko Jánosné következik 2943 literrel, és így tovább. Az így kidolgozott norma- és jutalmazási módszer valóban szebb eredmények elérésére serkenti a szövetkezeteseket, hisz egyik sem nézhet a másikra, hogy majd kihúzza a „csávából'. (-d) A gyapjú is azon mezőgazdasági termékek sorába tartozik, melyekben az 1957. évi begyűjtési tervet teljesítették. Az évi tervet szlovákiai viszonylatban 102,6 százalékra (az állami és kötelező beadások tervét 114,8 százalékra, az állami felvásárlás tervét 88,9 százalékra) teljesítették. A juhgyapjú begyűjtésének évi tervével a bratislavai és nyitrai kerületen kívül Szlovákia összes kerületei megbirkóztak. A bratislavai kerület 90,8 százalékra, a nyitrai 93,2 százalékra teljesítette a tervet. Az évi begyűjtési tervet Szlovákia 52 járása teljesítette. A juhok 1957. január 1-i állományából szlovákiai átlagban a tervben előirányzott 3,27 kg helyett juhonként 3,35 kg gyapjút gyűjtöttek be, mégpedig a bratislavai kerületben 3,28 kg-ot, a nyitraiban 3,38 kg-ot, a Banská Bystrica-iban 3,35 kg-ot, a žilinaiban 2,77 kg-ot, a kassaiban 3,57 kg-ot, a prešoviban 3,83 kg-ot. A juhtenyésztők tavaly 1353 mázsa gyapjúval többet adtak át a begyűjtési szerveknek, mint 1956-ban. Ez év január 1-től a mezőgazdasági termékek begyűjtési és felvásárlási árának egyes részbeni módosításai érvényesek. A leglényegesebb módosítások a gyapjú begyűjtése terén léptek életbe. A juhtenyésztőkre ez idén nem kötelező a gyapjú beadása, és a kerületileg tervezett mezőgazdasági üzemekből az állami alapok számára szállítandó gyapjúmennyiséget a juhtenyésztők és a felvásárlók között kötött írásbeli megállapodások alapján biztosítják. Begyűjtő vállalataink dolgozói már e napokban írásbeli megegyezéseket kötnek azokkal a mezőgazdasági üzemekkel, melyeknek 1958. január 1-én juhállományuk volt. Ez alkalommal tájékoztatják a mezőgazdasági üzemeket a juhgyapjú begyűjtési módozatairól, az árszabályozásról, valamint arról, hogy a tej, tojás, esetleg burgonya kötelező beadását gyapjú beadásával is helyettesíthetik. A juhtenyésztőkkel kötött egyezmények az egész évre érvényesek és a tenyésztők pontos címén kívül adatokat kell tartalmazniok arról is, hogy a tenyésztő június 30-ig, de különösen december 31-ig mennyi gyapjút köteles leszállítani. A juhtenyésztőtől állami felvásárlási árakon veszik át a gyapjút, avagy ké- | relmezheti, hogy a beszállított gyapjúmennyiséget a tej-, vagy tojásbeadási kötelezettségbe számítsák be. Az illetékes járási nemzeti bizottság tanácsa begyűjtési osztályának beleegyezésével a burgonyára vonatkozó beadási kötelezettség teljesítésének számlájára is jóváírható a leadott gyapjú mennyisége. A tej, tojás vagy burgonya kötelező beadásának számlájára átadott juhgyapjú ellenértékét a minőségre való tekintet nélkül úgy számítják ki. hogy egy kg gyapjúnak 25 liter tej, 35 db tojás, vagy 60 kg burgonya felel meg. A begyűjtési kötelezettségnek ily csere útján való teljesítése esetén a leadott gyapjúmennyiséget csak a begyűjtési áron veszik át a tenyésztőtől. A szóban forgó egyezmények megkötése nem tekinthető csupán az év első negyedében foganatosított egyszeri intézkedésnek, hanem az illetékes közegnek figyelemmel kell kísérnie a járás juhállományának fejlődését, össze kell hasonlítania az egyes összeírások eredményeit, hogy ennek alapján tárgyalhasson az összes juhtenyésztőkkel, tehát azokkal is, akik csak az év folyamán szereztek be juhokat. Valamennyi megfelelő eszköz, mint a járási mezőgazdasági újságok, a helyi hangszóró, a propagáló röplapok, stb. felhasználásának lényegesen emelni kell a gyapjúbegyűjtés propagálásának színvonalát is. A begyűjtési vállalatok, mint az elmúlt években, ez idén is még a juhnyírás előtt állítsák össze a begyűjtési programjukat olyképpen, hogy egy nap alatt legfeljebb 100 juhtenyésztőtől vesznek át gyapjút. A gyapjú kellő osztályozásáért továbbra is a minőségmegállapító a felelős. A begyűjtési vállalat közli az illetékes helyi nemzeti bizottsággal a gyapjúbegyűjtés pontos idejét és helyét. A HNB egyidejűleg megkapja a begyűjtés idejét és helyét ifeltüntető plakátokat, valamint a propagandaanyagot, a HNB pedig gondoskodik arról, hogy a begyűjtést a helyi szokásoknak megfelelően közzétegye. A begyűjtés megkezdése előtt gondoskodni kell minden begyűjtési hely számára a megfelelő helyiségről, pontos mérlegekről, a gyapjfl osztályozásához szükséges asztalokról, valamint elegendő zsákról aszerint, milyen az adott járás begyűjtési tervének terjedelme. Minden minőségmegállapítónak kötelessége, hogy megegyezzék a körzetében levő állami gazdaságokkal, központilag tervezett mezőgazdasági üzemekkel, esetleg az egységes földművesszövetkezetekkel a gyapjú közvetlen vagy rendes határidőkön kívüli begyűjtéséről, hogy ezzel megteremtse a magnászektortól való felvásárlás zavartalan folyásának előfeltételeit. Tekintettel arra, hogy 1958-ban nagyobbak a gyapjú begyűjtéséve! kapcsolatos feladatok, mint tavaly, szükséges, hogy a juhtenyésztők, mégpedig mind az EFSZ-ek, mind az egyénileg gazdálkodó parasztok a begyűjtési szervek és a zootechnika! szolgálat dolgozóival szorosan együttműködve megteremtsék a begyűjtési terv teljesítésének feltételeit. A juhtenyésztőknek elsősorban növelniük kell a juhok hasznosságát, mégpedig a tenyésztésre alkalmatlan juhok finomabb gyapjas tenyészállatokkal való kicserélésével, és a kellő feltételekkel rendelkező hegyvidékeken új nyájaknak létesítésével. A juhok megfelelő ápolásával növelniük kell a juhonkénti gyapjúmennyiséget. Továbbá szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottságok áttekintést szerezzenek afelől, ki érdeklődik juhok eladása vagy vétele iránt s ennek eredményét jelenteniök kell a begyűjtési vállalatnak, melyeknek lehetősége van arra, hogy az egyes járások, esetleg kerületek között rendezze a juhok állományát. A juhtenyésztők bizonyára felismerik azokat az előnyöket, melyeket az állam nyújt nekik a juhgyapjú átadása alkalmával és az általuk termelt gyapjú mennyiségének maradéktalan leszállításával részt vesznek textiliparunk fejlesztésében, hogy minél több jó minőségű gyapjúszövetet adhassunk dolgozóinknak és ne legyünk rászorulva drága külföldi szövetek behozatalára. Viera Sýkorová, az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Megbízotti Hivatal dolgozója. ŰJ SZO 1 <f 1958. január lg.