Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-18 / 18. szám, szombat

Épül Szlovákia első gépkocsigyára Á párt következetes politikája - a bánovcei gépkocsigyár építése • Erősödik a munkásosztály a régebben iparilag elmaradt járásokban ® Üjabb csapás a bur­zsoá nacionalizmus szekértolóir a. • Segít a cseh munkásosztály A napokban rö­vid hírt közöltek a lapok: a kormány jóváhagyta az első, Szlovákiában — Bá­novce nad Bebra­vou-ban építendő gépkocsigyár ter­vét. A hír elárulta még azt is, hogy az első teherautó már a jövő esztendőben kifut a gyárból, de egyes alkatrészek gyártását még ebben az évben meg­kezdik. Vonaton, autóbuszon, állomáson, mindenütt erről a kis hírről beszél­nek az emberek. Hogyisne, hiszen fon­tos kérdés ez számukra, vagy ponto­sabban megfogalmazva: életszínvona­luk emelését jelenti. A járás dol­gozóinak jelentős része eddig a mesz­szebbfekvő üzemekben kereste kenye­rét, mert a környéken nem völt elég munkaalkalom. A felszabadulásig az egész környék kizárólag mezőgazda­sági jellegű volt. Szlovákia iparosítási terve keretében 1951-ben ugyan elké­szült a Vorosilov Üzem, de nem tudta foglalkoztatni a járás valamennyi ipari dolgozóját. Több üzemet nem kezdtek építeni, hiszen Szlovákia-szerte sok­sok hasonló járás van, ahol égető kér­déssé vált az iparosítás. Az utóbbi időben, mikor iparunk fejlesztése új szakaszába léptünk, fel­merült a Vorosilov Üzem bővítésének, munkája megjavításának kérdése is. Az 1951 óta működő új üzem eddig szinte évente változtatta a termelési tervet, minden évben más és más árut kezdett gyártani. Ez az állapot nem használt sem a termelékenységnek, sem az alkalmazottak munkafegyelmé­nek. Végül az ipar átszervezéséről szó­ló dokumentum pontot tett az üzem életében uralkodó bizonytalanságra. Kellemesen érintett mindenkit a hír, hogy a gyár ezentúl a világmárkás Tatrákat fogja gyártani. A Vorosilov Üzem központi csarnokában már meg­kezdődött az átszerelési munka. Az üzem dolgozóinak egy csoportját el­küldték Kopŕivnicére a Tatrák világ­hírűvé vált szülőföldjére, ahol a cseh szakmunkások vezetése alatt elsajátí­tanak egy egész termelési folyamatot — a karosszériák gyártását. Rövid időn belül átköltöznek Bánovcéra és 1958 végéig fokozatosan Szlovákiába helye­Szocializmus és humanizmus Az újkori revizionista támadások egyik ciallzmus, azaz a kapitalizmusnak fokoza­álcázott formája az az állítás, hogy a tos szocializmusba növeléséről, a termelő­szocialista rendszer ellensége a humaniz- j eszközök tőkés tulajdona melletti kommu­musnak, az emberiességnek, hogy a huma­nizmus alapvető követelményeit háttérbe szorítják a könyörtelen osztályszempon­tok, s hogy a gépek világában az ember felőrlődik. Ezt a revizionista állítást cá­folja meg P. Fedoszejev akadémikus a moszkvai Pravda egyik számában írt ter­jedelmes cikkében, melyben behatóan fog­lalkozik az emiitett revizionista állítás gyö­kereivel és rámutat, hogy a humanizmus legtökéletesebben éppen a szocializmusban valósul meg. Az alábbiakban Fedoszejev akadémikus fejtegetéseiből indulunk ki. A burzsoá szociológusok és közírók korunk ideológiai küzdelmében ar­cátlanul azt állítják, hogy a marxisták ta­gadják a humanizmust, figyelmen kívül hagyják az ember személyiségének érde­keit. A kapitalizmus védelmezői, a polgári demokrácia lantosai humanistáknak, az egyéni szabadság bajnokainak vallják magu­kat és a burzsoázia osztálynézeteit az egész emberiség osztályok fölött álló néze­teinek tüntetik fel. Midőn a fiatal burzsoázia fejlődése még felfelé ívelt, s a burzsoázia a tömegek küzdelmét irányította a hűbéri jobbágy­rendszer ellen, a kor haladó ideológusai több nagy jelentőségű, magasztos eszmét tűztek zászlajukra. Ilyen eszmék voltak: a szabadság és egyenlőség, demokrácia és törvényesség, nemzeti függetlenség és ha­zafiság. A polgári forradalmárok és fel­világosultak közös filozófiai eszméje a humanizmus, az emberiesség eszméje volt, mely a jobbágyrendszer és a hűbérurak rendi kiváltságai ellen irányult. Miután megszilárdult a burzsoázia ural­ma, midőn a burzsoázia reakciós erővé fajult, a haladó eszmék csupán üres sza­vak, szónoki frázisok maradtak. Ám a burzsoázia úgy módosította őket, hogy sa­ját osztályérdekeit, a népi tömegek öntu­datának elködösltését szolgálják. A huma­nizmus burzsoá prófétái a személyiség érintetlen jogai védelmének ürügye alatt a tőkések kiváltságainak és uralmának meg­őrzéséért kardoskodnak. Közülök néhá­nyan ma a „tiszta" atombombáért száll­nak síkra. A monopoltflke legharciasabb szellemű Ideológusai azonban már régen felhagytak a humanizmus látszólagos hirdetésével, el­vetették az emberiesség eszméjét. A fa­sizmus a maga szörnyűséges gonoszságai­val szemléltető képet adott arról, mennyire gyűlöli az Imperialista burzsoázia a huma­nizmus hagyományait és mennyire állatias­sá fajultak erkölcsei és cselekedetei. K orunkban a humanizmus és demok­rácia egyedüli zászlóhordozója a néptömegek élén haladó munkásosztály. A humanizmus a valóságban a kommunis­ta mozgalomban és ennek konkrét ered­ményében, a szocialista társadalomban öl­tött testet. A kommunizmus eszméje a humanizmus új, tökéletesebb formája. Marx és Engels már tevékenységük kez­detén hangoztatták, hogy a kommuniz­mus — „reális humanizmus". Jelenleg három döntő tényező befolyá­solja az emberiség sorsát: 1. a munká­nak a tőke igája alól való felszabadulása; 2. a nemzetek egyenjogúságának megvaló­sítása, a gyarmati rendszernek és a nem­zeti elnyomás minden formájának megszün­tetése: 3. a népek békeharca, az atomhá­ború veszélyének elhárítása, a háborúk okainak és tűzfészkeinek megsemmisítése. Ezek az emberiség haladó fejlődésének megingathatatlan alappillérei, melyeket csu­pán a szocialista társadalom hirdet és való­sit meg. A burzsoá Ideológusok és reformisták az utóbbi Időben megkísérlik szem­beállítani a forradalmi szocializmust az ún. „humánus kommunizmussal". A Szov­jetunióban felépült é? a népi demokrati­kus országokban épülő szocializmust „tota­litarizmusnak", az „egyéni szabadság el­fojtásának" nevezik. Az általuk hirdetett „humánus kommunizmus" éppolyan szem­fényvesztő fogás, mint amilyen az „etikai szocializmus", „demokratikus szocializmus" stb. A „humánus szocializmus" nem más, mint a szocialista forradalmat, az osztály­harcot és a proletárdiktatúrát elvető szo­nizmusba való áttérésről híresztelt régi re­formista mese. A szocialista humanizmus eszmei alapja a materialista világnézet. A huma­nizmus marxista értelmezése abból ered, hogy az emberiség szellemi életének felvi­rágzása lehetetlen a termelőeszközök tár­sadalmi tulajdonán alapuló anyagi termelés nagyfokú fejlettsége nélkül. A burzsoá humanizmus védelmezői azzal vádolják a marxistákat, hogy a társadalmi fejlődést csupán a technikára korlátozzák, hogy a gép számukra fontosabb, mint az ember. Ezeket a szocializmusról szóló ko­holmányokat hangoztatják a népi demokra­tikus országokban fejüket felütő revizio­nisták is, akik „az emberi egyéniség ér­dekeire" hivatkozva gyalázzák a szocialista iparosítás politikáját. A burzsoázia ideológusai úgy állítják be a dolgokat, hogy a materializmus, miután hangsúlyozza a gazdasági fejlődés döntő szerepét a társadalom történetében, mel­tőzi az emberiség szellemi fejlődésének kér­déseit. A valóságban azonban a burzsoázia azért gyűlöli a materializmust, mert az forradalmi cselekvést, aktív küzdelmet hir­det a tőke uralma ellen, az emberiség szo­cialista átalakulásáért. A marxi materializ­mus elismeri a haladó eszmék, erkölcsi alapelvek, művészi képek óriási szerepét a társadalom haladó Irányú fejlődésében. A zok a szociológusok, akik szembe­állítják az ember egyéniségét a szocialista társadalommal, az egyéni érde­keket a társadalmi érdekek fölé helyezik, a polgári önzést és a kispolgári individua­lizmust veszik védelmükbe. A kommunisták viszont méltán büszkék lehetnek arra, hogy éppen a szocializmus­ban valósul meg az egyéniség szabadsága, mert csak a szocializmusban vívják ki a kizsákmányolást és politikai elnyomást nem Ismerő szabadságot. A dolgozóknak megadatott a munkához való joguk, örökre mentesültek a munkanélküliségtől, jövőtől való félelemtől. A munkások, parasztok, dolgozó értelmiségiek politikailag szabadon szervezkedhetnek és fejthetnek ki társa­dalmi tevékenységet a kommunizmusért folyó küzdelemben. A szocializmusban a demokrácia a néptömegek társadalmi akti­vitásának és egyéniségének kibontakozását szolgálja. A kommunisták sohasem ígérték, hogy a szocializmusba való átmenet Ide­jén az emberek összes anyagi és szellemi szükségletei azonnal kielégíthetők, hogy az anyagi javak és a politikai szabadságjogok élvezésében egygzeriben vége szakad min­denfajta korlátozásnak és normának. A szo­cialista humanizmusnak semmi köze a tár­sadalmi érdekek megsértői Iránt tanúsított liberalizmushoz. Hisz a humanizmusra hi­vatkoznak a munkájukból elbocsátott nap­lopók és selejtcslnálók, bürokraták és szél­hámosok, rágalmazók és a bírálat elfojtól. A bűnözők is az emberiesség nevében esdekelnek könyörületességért a bíróság­nál. A társadalom, ha csak nem vet véget egyes Individuumok társadalomellenes bűn­tetteinek, nem tudja megteremteni a fel­tételeket minden egyes polgárának szabad és általános fejlődésére. A szocializmusban nincsenek osztály­ellentétek, de még nem mosódtak el tel­jesen az egyéniség és a társadalom kö­zötti egyes ellentmondások. Ilyen tár­sadalom még nem képes kielégíteni minden egyén összes szükségletelt, bizonyos nor­mákkal korlátozza az anyagi és szellemi javak elosztását. A szocialista humanizmus maximális fi­gyelmességet követel az emberek iránt. A társadalom fejlődésének anyagi és kultu­rális feltételeihez mérten megköveteli Igé­nyeik lehető legteljesebb kielégítését. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmusban a gyakorlati élet nem mond ellent a hu­manizmus követelményeinek. A humanizmus kérdései — mind a ve­zetőket, mind a tömegeket érintő nevelés és harc kérdései. A kölcsönös társadalmi és egyéni kapcsolatok megtisztítása a pol­qárl erkölcs csökevényeitől — ez a párt-, szak- és Ifiúsági szervezetek, egész ideoló­giai munkánk felelősségteljes feladata. zik át a Tatra 141-esek többi gyár­tási részlegét is. A tapasztalt cseh szake'mberek se­gítségével közben már készülnek a gyár kibővítésére irányuló tervek. Sok­kal gazdaságosabban lehet majd gyár­tani egy óriás üzemben, mint az ed­digihez hasonló gyárban, mert ott aránylag kisebb adminisztratív appa­rátusra van szükség, ami olcsóbbá te­szi a termelést, nem is szólva arról, hogy a nagy üzemekben lehet csak kihasználni a jövő gyártási módszerét — az automatizálást. Az üzem — mondja Marenčík fő­mérnök — nemcsak teljesen kész Tatra 141-eseket gyárt majd, hanem alkat­részek és külön motorok gyártására is berendezkedik. A statisztika szerint a világon eddig már sok ezer Tatra 111-es tehergépkocsi fut, ezek pótal­katrész-igényét nekünk kell majd ki­elégítenünk. Ezek a számok — folytatja — csak a legközelebbi évekre vonatkoznak. A tervek szerint 1975-ig az üzem mai terjedelme 16-szorosát éri el, az al­kalmazottak száma pedig a most itt dolgozók 12-szeresére emelkedik. A következő hónapokra terveztük, mondja az üzemi pártszervezet elnöke, a motorhengerek gyártásának megkez­dését. Ehhez természetesen speciális megmunkáló gépekre van szükségünk, melyeket szintén a koprivnicei üzem­ből kapjuk. Az utóbbi időben állandó kapcsolatot teremtettek egymás között a koprivnicei és a bánovcei üzem. E kapcsolatoknak nemcsak gazdasági, hanem nagy politikai jelentőségük is van. Közelebb hozzák egymáshoz a cseh és szlovák munkásokat, kölcsönö­sen jobban megismerik egymást, nagy­mértékben hozzájárulnak a burzsoá nacionalizmus maradványainak kiirtá­sához. Végül még meg kell emlékeznünk egy fontos tényezőről, amit minden ipari üzem létesítésénél elvárhatunk. A bánovcei járásban megerősödik a munkásosztály — a haladás legkövet­kezetesebb hordozója. Valósággá válik legjobbjaink régi álma: az iparosított Szlovákia. K. T. M. Ipolynytken is lehet jobb munkát végezni A napokban tartotta taggyűlését a CSISZ ipolynyéki helyi szervezete, amelyen részt vettek a járási vezető­ség képviselői és a HNB titkára is. Ipolynyéken a CSISZ-szervezet — amint ezt a gyűlés beszámolója sem titkolta el — a múlt évben gyengén dolgozott. Sok minden közrejátszott ebben, a fő ok azonban a vezetőség elégtelen szervezési tevékenysége és a HNB részéről a segítség hiánya volt. Megvannak azonban a feltételek arra, hogy az ifjúsági szervezet Ipolynyéken is betölti küldetését. A gyűlés lefo­lyása megmutatta, hogy a tagságban megvan a munkakedv, az ifjúi lelke­sedés. Fontos azonban, hogy a vezető­ség helyesen irányítsa a fiatalok te­vékenységét, A HNB nevében annak titkára ígéretet tett, hogy a jövőben nagyobb támogatást nyújtanak az ifjú­ságnak. Külön kultúrtermet biztosít­sanak számukra és egy gramofont is ajándékoznak nekik. Lukács József, Ipolynyék. wmm Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy Nyitrán a napokban 200 lakásegy­séget adtak át a lakóknak a „Hídfő"-nek nevezett új lakótelepen. A terv szerűit ebben az évben elkészül további 187 lakásegység. KépUnk az új la­kónegyed építkezésén készült és a G-l számú tömb alapjainak ásását lát­hatjuk rajta. A tömbben 56 lakás és nagy étterem lesz. F. Schingler (ČTK) felvétele. Ilyenkor, év elején mozgalmas az élet. Zárszámadás, leltározás, az évi munkaterv kidol­gozása, a sok-sok tanulság, tapasz­talat számbavevése az elmúlt gaz­dasági évről. Jó, jó, mondhatná valaki, minek ezzel megint előhozakodni, hisz az­előtt is fgy csináltuk. Nemcsak az elmúlt esztendőről, a jövőről van szó. Nézzünk szét hát a párkányi járásban. A szövetkezetek tavalyi gazdálko­dása járási méretben? Valamihez ha­sonlítani kell! Vegyük hát az 1956-os esztendőt. A múlt évi eredmény? Igen nagy előrehaladás, de mégis csupán féllépés. Hatmillió koronát fi­zetnek ki a munkaegységekre, míg 56-ban alig hárommilliót fizettek. Ez igen nagy előreugrás, de... s itt a bökkenő. Mert nem hat, hanem ti­zenkétmillió koronát kellett volna fi­zetni a munkaegységekre. Ennyi volt ugyanis a terv. Vagyis, a hatmillió korona — elmaradt! Miért, hogyan, mi okozta? Csupa kérdés, választ váró kérdés. Nyomban követi: milyen volt a terv, milyen lesz az új ? Ez hatalmas gazdaságpolitikai kér­dés a párkányi járásban is. Hisz a második ötéves tervben arra számí­tanak, hogy a járásban 26 korona lesz a munkaegység értéke, (több mint 90 százalékos emelkedés!) az egyes alapok kielégítése után. A szocialista gazdálkodás a bátor embereké, kezük munkája, agyuk terméke, — olvastam valahol. Ehhez még hozzátenném, — a reális embe­reké is, akik gondolkodva dolgoz­nak, ahogy mondják, ceruzával a ke­zükben gazdálkodnak. Mindenesetre nagyok a fenti szá­mok, s a távlat az, hogy a járás szö­vetkezeteseinek életszínvonala 60 százalékkal emelkedik majd a jel­zett időben. A tapasztalat azonban az, hogy a teljes állatállománnyal bíró szövetkezetekben is csak foko­zatosan, évente egy-két koronával emelik a munkaegységek értékét, mégis felmegy 30 koronán felül is, mint Ipolyvisken, vagy a párkányi járás több szövetkezetében 20 koro­nán felül. De egy egész járásban, ahol számítani kell az állatállomány feltöltésére, stb. kell, hogy a milliós veszteségek józanságra intsék a já­rási nemzeti bizottság dolgozóit. Le­gyen a terv merész, de legyen reá­lis, a szövetkezet maximális lehető­ségeit vegye figyelembe. Mert az olyan terv egy fabatkát sem ér, amelyen évközben nemegy­szer változtatni kell — rendszerint a munkaegység értékének csökken­tésével. Nemcsak arra az esztendőre hat károsan, de a távlatot is rontja. Ilyen fogyatékosság például, hogy a termelési feladatok nincsenek min­dig teljes összhangban a beruházá­sokkal. Nem egy szövetkezet ugyanis tervbe veszi a termelés egyik-másik ágát, például az állattenyésztésben, kertészetben, de hogy biztosítva van-e a tervben az istálló, üveg a melegágyhoz, az már más kérdés. Ilyesmire egész sor példát lehetne felhozni az ország szövetkezeteiből. Ne felejtsük el, a beruházási pro­gramot úgy kell összeállítani, hogy fedezze a termelés szükségleteit. S ha netán mégis valami módosításra szorul a beruházási terv, tegyük azt meg az évi terv összeállítása előtt, ne pedig évközben. És még valamit. A fejlődő tech­nika emberi erőt helyettesítő tenni­valója mellett ne feledkezzünk meg a prémiumról, a pótjutalmazásról sem. Ez országos érdek minden ter­melési vonalon. Érvényesüljön olyan formában, mennyire befolyásolja az illető dolgozó tervenfelüli munkájá­nak eredménye az egész termelést. A dunamocsi szövetkezetben is ilyen­formán érték el az eredményt. Ugyanis a hústermelésben már mö­göttük a második ötéves terv irány­vonala. Az állatállomány létszám- és hasznosságnövelését a jutalmazás serkentette. Persze, Lajos József zootechnikus munkáját sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Rövid, jószándékú megjegyzések ezek, abban a reményben írtuk, hogy jövő ilyenkorra a párkányi járás minden szövetkezetében is meglesz legalább a százszázalékos részesedés. A részesedés a munkaegységre! Erre is gondoljunk a terv összeállí­tásánál! (-d-) ilinához, vagy Kolín­hoz hasonlítható Jab­lonec nad. Nisou városa: festői dombok köz terül el, rendezett utcáival, szép épületeivel, pezsgő életével kellemesen hat a látoga­tóra. A látogató első dolga természetesen megismerni, mi hozta e városkának a világhírnevet, hogyan ké­szítik a messzi földrészeken is jól ismert, jónevü „jablo­neci bizsutériát." A Nádražní utosi kis üzemet „U Brdííkú" néven ismerik a régi lakosak. Itt ért az első meglepetés. Hu­bálková elvtársnő vezeté­sével megtekintettem a munkahelyeket, — s iám — nemcsák ékszerutánzat, hanem valódi nemesfémek­ből, drágakövekből készült ékszerek garmada tárul szemem élé. Dárius kin­cseskamrájában érzem ma­gam egyszeriben. A mintá­zórészleq munkaasztalain karperecek, nyakláncok, fejdíszek, fülbevalók, gyű­rűk hevernek százféle for­mában, ezerféle díszítés­sel, szebbnél szebb kivi­annál szebb munkát. Az 3 munkájukat is di­csérni fogják 96 ország vásárlói, akiknek készítmé­nyeiket szállítják. * • • Jabloneci bizsutérián azonban nemcsak e kis üzem gyártmányait értjük. Maga a vállalat 18 apró Liberec környéki üzem ál­lamosításával jött létre. Az üzemek Liberecen, Tur­novban, Frýdštejnban és más helyeken vannak. Ezekben az üzemekben is kiváló szakemberek dolgoz­nak. A 10. sz. üzemben működik például Klička elvtárs, az „Építésben szerzett érdemekert" ki­tüntetés viselője. De meg kell említeni még a „Köz­szükségleti ipar legjobb dolgozója" címmel jutal­mazott Közel, Mentegei, Bartoš dolgozókat, a 01 üzemből Král mestert... De ki tudná felsorolni mindnyájukat, akik, ha nem is mindig aranyból, de mindig aranyat érő munkát végeznek. S-Z. telben. A dolgozók — ügyeskezű, kifinomult ízlé­sű kézművesek — külföldi megrendelésre fénykép, vagy más minta szerint is készítenek dísztűket, címe­res ékszereket, a megren­delő kívánsága szerint fog­lalják aranyba a csillogó drágaköveket ... Amint átlépünk a másik részlegbe, máris világos előttem, nem mind arany, ami fénylik. Természetesen magamtól nem jöttem vol­na rá erre, Kísérőm magya­rázatára volt szükség, hogy megértsem: mindaz, amit a másik részlegen látok, műdísz, ékszerutánzat. Szép, ízléses, díszes itt is min­den, csak utánzat. A drágaköveket is ké­pesek szintetikus úton előállítani, s ezek fényük­ben, formájukban, nem maradnak a föld mélyéből felhozott drágakövek mö­gött. Egy helyen „csalódva" nézem: műgyantából ké­szítik a díszes nyáklánc betétjét... Itt a gyártás nagy ré­szét gépesítették már. Csak az apróbb munkákat végzik gázláng felett kéz. zel. Legnagyobb részt nők dolgoznák itt. Talán azért, mert egy-egy kő beraká­sához úgyszólván angyali türelemre van szükség. Apró pinzettákkal még ap­róbb szilánkokat helyeznek pontosan a felrajzolt min­ta szerint, az asztalon fek­vő dísztárgyba. Az ékszerutánzatokat gyártó részlegen gyakorol­nak és fejlesztik tudásukat a négyéves iparművészeti iskolát végzett növendékeic! Rajtuk kívül tanoncokat is látunk ügyeskedni a mun­kaasztaloknál. A szakkép­zett iparművészek és a ta­pasztalt munkások mellett megtanulják a fáradságos, nagy türelmet kívánó, de ÜJ SZO 2 6 1058. január 118.

Next

/
Oldalképek
Tartalom