Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-19 / 351. szám, csütörtök

RAGZ OLiVbR: Heinrich Heine születésének160. évfordulója a cinizmusig gúnyos álarc alatt a gáról nyárspolgárok bárgyú társa- proletárforradalom eszméjéig nem ju­XIX. század legérzőbb, leg- dalmát építő hazája jogrendjét és az tott el. A dalok könyve után költészete dobogóbb, legharcosabb költő-szívét 1830-as győztes júniusi forradalom maradéktalanul politikai költészetté vetette harcba a politikai nagyszájú- hírére Párizsba költözött, hogy ő, az ság, áz emberi kicsinyesség és az ál- ízig-vérig francia szellem, ott teremt­taiános butaság ellen. Eszmei téren se meg az új német lírát, kőtábla-romboló volt, a költészet te- A ma már világhírűvé vált Sziléziai rén forma-robbantó: ő forradalmasí- takácsok című költeménye, melyet a totta a hatalma csúcsán pompázó sziléziai takácsok 1844-es felkelése romantikát, s ezáltal megmentette a alkalmától írt, a Vorw5rts-ben, Marx hanyatlástól, — korszakot zárt le s új és Engels lapjában jelent meg (a ver korszakot nyitott. Goethe és Schiller Németor­szágában született, abban a Né­metországban, mely ebben a korban versenytárs nélkül ra­gadta magához a vezető szere­pet az irodalom terén, de mel­lesleg minden jel arra mutatott, hogy harminchat virágzó feje­delemségével vezető szerepre hivatott az európai politika te­rén is. Ébredező, izmait feszít­gető ifjú óriásnak látszott, aki Napoleon bukása után egyedül hivatott arra, hogy rendet te­remtsen Európában. De Heine, aki a francia forradalmat val­lotta szülőanyjának, Heine, aki a Két gránátosban emléktáblát állított Napoleonnak, — mert Heine Napoleonban a parvenü császáron túl elsősorban a har­minchat német fejedelemségek megzabolázóját, a Habsburgok ráncbaszedőjét, a cári zsarnok­ság ellen hadbavonulót látta, — Heine gúnyoros szeme élesen látja az ifjú óri^s lábán feszülő porosz katonacsizmát, és tudja hogy ez az ifjú óriás a pedanté­riává rendszeresített és lövész­egyletekbe fegyelmesített Über­mensch megteremtéséhez veze-| tő úton halad. Peremvidék szülötte: az örök német-francia ellentétek hazá­jában, a Rajnavidéken született, s mert ő lett a nagy babonák leghitetlenebbike, talán azért született a kis babonák napján, tizenharmadikán. A legősibb vallások egyikében, zsidónak nevelték, de ő verset írt a mó­zesi kőtábla letörült betűi he­lyébe, s Hitvitájában véglegesen szakított minden hitvitával. If­júkorában kereskedőnek szánták, hogy így jegyezzék el a tőkével, de ő a Tőke Marxával jegyezte el magát és Engelsszel lépett fegyverbarátságra. Jogot végzett, hógy a törvény és jogrend vé­dője legyen, de ő önkéntes száműzetéssel fricskázta le ma­\Üj diafilmek set Engels fordította angolra), de a HEINRICH HEINE: Takácsok ÜDíjyan kiíszüíl a diafilm? A prágai diafilmstúdiő évente 120, az< mberi munka különféle szakaszainaki ^tárgykörét tárgyaló diafilmet gyárt. Mi a diafilm? Lényegében 35 mml 1 széles, 30—50 darab 18x24, vagy J 24x36 mm méretű képet tartalmazó^ szalag. Mi szükséges ehhez? Vetítőszer-i kezet, továbbá kísérőszöveg könyv alak­v iában, hogy bárki otthon a családban,) vagy nyilvános helyen vetített képek­kel színesebbé tett előadást tarthas­son. Diafilm segítségével például a föld­rajz tanításában a szemléletesség rend­f kívül tökéletes módszerét érjük el. \ tanulók megismerkedhetnek az ős-<| !<or történetével, az 1848-as f orradal- i mi év eseményeivel, a Párizsi Kom-\ műnnel, Prága történetével, politiku-* saink, tudósaink, művészeink alakjai-^ val. Üzemi és szövetkezeti munkais-f kóláink, közművelődési intézményeink, J üzemi klubjaink, intézeteink és tömeg­szervezeteink például a szocialista és 5 kommunista építés szovjet tapaszta-i i lataít, új termelési módszereket (előre-' gyártott szovjet építőanyagokat, az 7 össz-szövetségi gépipari kiállítás tár­f gyait, a szűzföldeken dolgozó szovjet jj ifjúságot, a Surikova-féle sertéshizla­J lási módszert, a Lunyin-módszert stb. bemutató diafilmek), népszerűsítő szak- J filmek gazdag választékát lelhetik meg<! a prágai diafilmstúdióban. Oj munka­módszereinket, például a lánggal vég-í zett fémlemezegyenesítést, vagy a leg-^ jobb EFSZ-ek munkatapasztalatait is^ ifelvették diafilmre. Gazdag diafilmválaszték áll rendel­f kezésünkre az egészségügy, a művé­szet, népművészeti alkotás, tudomá-J nyes ismeretterjesztés terén. MüvésziJ értékű mese-diafilmeket is találhatunk J i a prágai stúdióban. A legnagyobb érdeklődést a Július* Fučík, Klement Gottwald, Antonín Zá-f potocký életéről, T. G. Masaryk nép­d ellenes tevékenységéről, az SZKP XX. J kongresszusáról, a Nagy Októberi Szo-i cialista Forradalomról, illetve V. I.j Lenin életéről készült, kísérő szöveggel J ellátott képek keltik. —rich­alakul át, ingerülten és sóvárogva sür­geti a forradalmat, de a forradalom után következő , új rend gondolata mindvégig megmarad Heine költésze­tében az Atta Troliban felvillanó pom­pás felismerés vonalán: az egyéni bol­dogságot egyetlen államforma sem képes megteremteni: az állam csupán elviselhetőséget nyújthat az egyénnek, s az egyén feladata, hogy az állam keretét megtöltse kollektív boldogság­gal. Az 1848-as magyar szabadságharc idején már súlyos beteg volt: élete utolsó nyolc esztendejét „matrác-sír­ban" bénán, félig vakon, ágyhoz lán­coltán szenvedte végig. Ibsen mellett mégis ő volt az, aki 1849 októberében című versében a legfájdalmasabban, a legvádlóbban reagált a szabadság­harc vérbetiport ügyére: Ha hallom ezt a szót: magyar, szűk lesz a német plundra rajtam, zúg és dörög a zivatar és trombiták harsognak harci zajban! A lárma lelkemig rivall, a régi-régi hősi monda, vasból való, vad harci dal — a Niebelungok hullanak a porondra. A hősi sor is ugyanaz, ódon regék, oly ismerősök, új név, de régi a panasz, mert ők a bajnok és a büszke hősök. (Kosztolányi Dezső fordítása) A francia forradalom szerelmese, az önmagát Franciaországba száműzött, szíve minden dobbanásával, versének minden ritmusával német maradt. De a beteg Európának nem volt egyetlen történése sem, amely ne fakasztotta volna versre, az emberiségnek nem volt egyetlen fájdalma sem, amelyet a maga gúnyoros, de mégis mélyen érző módján ne próbált volna orvosol, ni. Az emberiség egyik legfájdalmasabb bűne eltörlésének (mondjuk talán: hi­vatalos eltörlésének), a rabszolgaság megszüntetésének 150. évfordulója egybeesik Heine születésének 160. év­fordulójával. Nem ünnepelhetjük meg a világ egyik legnagyobb lírikusának évfordu­lóját méltóbban, mint azzal, hogy né­hány versét közöljük. A varsói Wienawski hegedűverseny B. Sehtyer szovjet zeneszerző I. győztese Roza Fajnova szovjet hege- Novikov Puskin a száműzetésben cí­dűművésznő, Dávid Ojsztrah tanít- mű regénye alapján operát komponál ványa lett. Második Sidney Harth Puskin életéről. (LG) amerikaii hegedűvirtuóz, a harmadik A Novák-kvartett Közép-keleti Könnyük se csordul, csak ülnek zordul, Előttük rokka, foguk csikordul. „Ez a gyolcs Germánia szemfödele Három nagy átkot szövünk bele." Szőjjük csak, szójjük. Átkos a bálvány, melyhez könyörögtünk Fagytól, ha vacogtunk, éhen, ha hörögtünk. Vártunk, reméltünk több mint eleget, Megcsalt kigúnyolt, kinevetett. Szőjjük csak, szőjjük. Átkos a király is, urak királya, Ki nem hederít a nyomor jajára, Kinyúz belölünk minden garast, S mint a kutyákba golyót szalaszt. Szójjük csak, szőjjük. Átkos hazánk is, hazug hazátok, Hol csak gyalázat tenyész meg átok. Bimbóra gázol a durva láb, S dögön a pondró hízik tovább. Szőjjük csak, szőjjük. Perdül az orsó, a rokka kattan Szövünk napot s éjt fáradhatatlan. „Ez a gyolcs Germánia szemfödele Három nagy átkot szövünk bele." Szőjjük csak, szőjjük. Rácz Olivér fordítása HEINRICH HEINE: Ha ketten búcsúznak Ha ketten búcsúznak, szokás, hogy kezet nyújtanak. Es felcsuklik a zokogás, s hosszan sóhajtanak. Nekünk nem hulltak könnyeink és sóhajink se szálltak: sóhajt és könnyet szíveink sajgón magukba zárták. Rácz Olivér fordítása A HALÁLRAÍTÉLT ELMENEKÜLT (Odsúdený na smrť ušiel) Róbert Bresson fran­cia rendező filmjét csak az tudja igazán átérez­ni, aki a saját bőrén ta­pasztalta a hitleri meg­szállás borzalmait, aki várta, mely pillanatban sújt le rá a könyörtelen végzet, a Gestapo bör­tönében. Az izgalmas történet Fontaina hadnagynak, az ellenállási mozgalom illegális harcosának a Gestapo börtönéből cso­dálattal határos megme­nekülését jneséli el. Noha a néző már a címből előre tudja a hős sorsának kedvező alaku­lását, minden percben lélegzetvisszafojtva, szorongással figyeli Fontaine hadnagy min­den cselekedetét. A nenekülés részletei: mind-mind olyan erős BAKARUHABAN (Dvojaké súkno) Fehér Imre rendezé­sében megelevenednek a néző előtt a Ferenc Jóska korabeli Magyar­ország utolsó háborús évei. A Bakaruhában — egy nem mindennapi történetben ábrázolt hű korkép. Két különböző társadalmi réteg sablon­mentes alakjai cselek­szenek. Vilma, a cseléd­lány, az egyszerű, tisz­ta, természetes eszű fa­lusi lélek, az úri család szeszélyeit tűrő szolgá­ló. Sándorban, az újság­íróban, a kor léha szel­leme testesül meg. Hi­bái ellenére is rokon­lélektani hatásra épülő epizódok, amelyek a ná­ci börtönök viszonyait ismerő vagy nem ismerő néző feszült figyelmét egyaránt lekötik. Bresson filmjének ne­gatív hősei többnyire némák. Szó nélkül, gé­piesen cselekszenek, mint egy hatalmas gé­pezet engedelmesen mű­ködő karjai. És annál erősebb a film antifa-' siszta szelleme, mert szenves, de még Inkább szánalomkeltő alak, olyan, amilyenné társa­dalmi környezete tette. De bizonyos dac, undor gyülemlik fel benne minden iránt, amikor kettős életet kezd. Mint póttartalékos katona és a frontszolgálattól fel­mentett újságíró, csak egy napot köteles he­tente a kaszárnyában tölteni, — a vasárnapot. Hétközben civilruhában a kávéházi társaság fel­kapott tagja, delnőkkel játszadozik, vasárnap az egyszerű baka jelmezét felöltve Vilmának vall szerelmet, és ez az ér­zés komollyá válik. Rá­döbben a veszélyes já­Fontaine hadnagy egyé­ni sorsának ecsetelésé­ben nem az egyes fa­siszta hóhérokat, hanem azt az egész állatias gyilkos rendszert vádol­ja, mely ilyen szörnye­tegeket szült és amely minden szabadságot el­fojt. Fontaine hadnagy alakját mély átérzéssel, és meggyőző lélektani erővel Francois Leter-i rier alakította. tékra, szeretne mindent tisztázni, szeretné fel­rúgni az egész kávéházi asztaltársaságot, de eh­hez már nincs ereje. A bensőjében lázongó kis­polgár erőtlen ahhoz, hogy alapos számadást végezzen önmagával és jobbik énjét juttassa diadalra. Amikor Vilma megtudja igazi kilétét, megalázottságában un­dorral elfordul tőle. Fehér Imra filmje eb­ben a rendkívül érdekes és lélektanilag finoman kidolgozott filmben a századforduló romlott magyar úri társadalmá­nak mentalitását, előíté­leteit ábrázolja. (L) pedig Marek Komiszar szevjet mű­vész. A csehszlovák Jirí Šumpík töb­bedmagával elismerő kitüntetést ka­pott. (ČTK) hangversenykörút járói a napokban érkezett vissza Prágába. Kilenc ken­certje volt Teheránban, Bejrutban és Kairóban. (ČTK) Megtalálták József Attila apjának legutolsó lakhelyét Az Oj Szó hírrovatában már közöl­tük, hog^ a romániai Előre című ma­gyar nyelvű napilap december 5-i szá­mában „Hol élt, hová vándorolt József Attila apja?" címmel terjedelmes be­számolót közölt, amelyben új adato­kat szolgáltatott József Attila apjára vonatkozólag. Az Előre december 11-i számában jelent meg a cikk második része s ebben már pontos adatok van­nak arra vonatkozólag, hogy hol élt és mikor halt meg József Aron, a köl­tő apja. A cikk közöl egy fotokópiát a nagy proletárköltő apjának elhalálo­MARGITA NIKSOVÁ KÉPEI ÉS RAJZAI család Bratislavába kerül, lesz a Kép- szólnak szerényen és egyszerűen: zőművészeti Főiskola növendéke négy A Karaj k e n y é r, a konyhakés, az esztendőre, hol Schurmann és Mud- érett dinnye és körte, a tömör fo­roch sokat ígérő tanítványa. Ezek sze-' galmazású kosár gyümölcs szi­rint, néhány elmélyült és, mondhat- várványosan csillámló, majdnem fi­nám érett akadémiai figurális tanul- cánkoló halak — és kedves, asz­mányától s képétől eltekintve az utol- szonykézzel csokorba kötött, só tíz év festői eredményét mutatja vagy cserépben ápolt virágok, be. Ez a nem sok esztendő nemcsak M. Niksová lelkesen beszél további a saját problémák és keresések súlyos terveiről, közben átszellemül az arca. ideje, amit még megnehezít közben a Ahogy hallgatom, majdnem látom új hibásan értelmezett realizmus-köve- képeit. Örül az eljövendő műveknek, telmény és megbénítja bátran és sza- mert szenvedéllyel szereti a lelkiis­badon lendülő ecsetvonásait. Ma már, meretes munkát, ami élettartalmát je­az e téren tisztázódott fogalmak nap- lenti. Buzgalma és komoly törekvése jaiban, ismét megszólal eredeti egyé- példaadó, további fejlődése ígéretes. nisége, saját felfogása és szemléle­te. Kitűnő, kifejező forma- és kompo­zíciós érzéke, a motívum tisztán meg­szólaltatott érzésbeli tartalma Niksová jellemző tulajdonsága. Erről tanúsko­dik két 1946-os portréja: A mi mo­dellünk és a V ö r (fos kendős | nő, — egy élettől megtiport proletár­asszony a fásultságig fáradt, lemondó vonásaiban, még „nemtörődöm" kócos­kontyos hajában s a viseltes kabát M. Niksová nevét aránylag kevesen fakó feketéjében is. Az 1948-as év­ből kiemelkedik Niksová lelki int elli. Bárkány Jenöné A vöróskendős nő — olaj, 1946. ismerik. Kiállítása örvendetes megle­petést jelent, mert müvei azt a meg­győződést érlelik a szemlélőben, hogy festőjük lát, érez és tud. Pályájának külön érdekessége, hogy a 14 éves ži­linai iskoláslány, kinek nem minden­napos tehetségét már akkori rajzta­nárai felismerik, s kinek a világháború megakadályozta müncheni útját, majd a merev polgári életforma s a házasság vet gátat fejlődésének, csak 1943-ban, negyvenhárom éves korában, mikor a genciával teljes Önarcképe, a nagyon jó, gyulladt vörös szemhéjú Öreg bácsi és a 9 0 éves asz­szony jellegzetes előadású képmása. Az elmerült kifejezésü Kontyos n ő összefoglalt, kitűnő alkotás. Aktjai meleg, bensőséges, plasztikus tolmá­csolásai az arányos, szépvonalú női testnek. Fekvő aktja és Feke­tehajú leánykája a legszebbek. Csendéletei a mindennapokról A mi modellünk — olaj, 1946. zását igazoló anyakönyvi kivonatból és egy fényképet, amely József Áronnak utolsó fényképe második feleségével és Mircea fiúkkal. * * * Éveken keresztül az irodalomtörté­net és minden József Attila-életrajz úgy tartotta számon, hogy József Aron, a szappanfőző munkás, Attila apja néhány évvel a költő születése után kivándorolt az országból. Ezzel nyoma veszett és mindenki azt hitte, hogy József Aron valahol a tengeren túl fejezte be életét, anélkül, hogy ő családjáról, családja meg róla tudott volna valamit. Most egy Szabolcsi Miklós, budapesti irodalomtörténész vezette kutatócsoport érdemeként ki­derült, hogy József Attila apja Pestről nem a tengerentúlra, hanem „Craio­vára vándorolt. Itt élt a Bucovit utca 53. szám alatt, ahol jónéhány évig dolgozott az Apostol Szappangyárban. Nem tudni mi okból, valószínűleg azért, mert a szappangyár a csőd szé­lére jutott, József Áron tovább vándo­rolt Újvidékre, 1914-ben itt dolgozik egy szappangyárban s mint főzőmes­tert felmentik a hadkötelezettség alól. 1920-ban a kis újvidéki szappan­gyárban megismerkedett Kiss Julianna gyári munkásnővel. Amikor két esz­tendővel később Áron ismét útnak in­dult, magával viszi Kiss Juliannát... Craiovában veszi el 1924. szeptember 14-én Kiss Juliannát feleségül és szü­letik 1924. augusztus 1-én fiúk, Mir­cea, József Attila féltestvére ... József Áron tovább kereste a múnkát. Az 1929-es év Désen találja, majd Kolozs­váron és Bukarestben dolgozik. 1931­ben köt ki Temesváron. A „Temmer gyárba kerül, ahol életet végéig gür cöl, dolgozik" ... József Attila apjának, József Áron­nak tehát már nem ismeretlen a sorsa. A szappanfőző munkás nem vándorolt ki és nem a tengeren túl tűnt el, hanem anélkül, hogy a modern magyar irodalom egyik legismertebb költőjé­ről, saját édes fiáról, akiről akkoriban már nemcsak egy ország beszéit, ő bármit is tudott volna, hialt meg Te­mesváron — két héttel fia öngyilkos­sága előtt — 66 éves korában, 1937. november 20-án. <b> ÜJ SZO 1 6 1957. december 19. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom