Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)
1957-12-16 / 348. szám, hétfő
A zárszámadás előtt MÉG TÖBB IS LEHETNE ... rA szövetkezeti könyvelőnek akad ugyan elég munkája az egész esztendőben, de most, hogy az év vége felé járunk, még több munka vár rá. Így van ezzel Bálint István is, a kistárkányi szövetkezet könyvelője. Az illető EFSZ-nek 1026 hektár összterülete van, ebből 827 hektár a szántó. A kistárkányi EFSZ a királyhelmeci járás egyik legjobban gazdálkodó szövetkezetei közé sorolható. S miért? Elsősorban is hadd mondjuk el, hogy csaknem az egész falu a közösben dolgozik, másodsorban gazdasági eredményei is szépek. XlZ KORONA ELŐLEGET Ŕaptak a szövetkezet tagjai az esztendő folyamán a munkaegységekre. A szövetkezet tagjai jól élnek, hiszen aki becsületesen dolgozik — szép a jövedelme. Soknak bizony egyénileg gazdálkodó korában nem volt ily bevétele. Nagy Barnabás pl. hét hektáron gazdálkodott, s jó gazda hírében állott. Mégis a közösnek kellett jönnie, hogy Nagy Barnabás új házat építhessen. Ojlaki Ferenc is most jutott el odáig, hogy lebonthatta száz esztendős öreg házát, hogy helyébe egy téglaházat építsen. Egyszóval a szövetkezeti gazdálkodás előnye e téren is megmutatkozik. Vizsgáljuk meg azonban, hogy ez az egyébként jó szövetkezet mennyiben tett eleget az állam iránti kötelezettségeinek. TÚLTELJESÍTETTÉK A BEADÄST így felelt erre a kérdésre Bálint István, a könyvelő. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezet mind gabonafélékből, mind az állattenyésztési termékek beadásában eleget tett az állammal szembeni kötelezettségének. De szükség is volt erre az EFSZ-bén, hiszen a tervezett több mint három millió koronás évi bevételi tervet teljesíteni kell. Ezek sžerint a munkaegységekre járó összeg másik felét is megkaphatják a tagok a zárszámadás után, de a könyvelőnek más a véleménye. 90 EZER KORONA TAKARMÁNYVÁSÁRLÁSRA Ezi az alctmecske már részben elárulja a könyvelő felfogását, miért lesz valamivel kevesebb a munkaegység tényleges értéke. Mert a kistárkányiak nemcsak arra gondolnak, hogy meg legyen az egység másik fele, mert elsősorban azt kell tekintetbe venni, hogyan áll a közös szénája. Fel kell tölteni a szociális alapot, meg kell hagyni az oszthatatlan alapra a tervezett összeget, az adósságból is törleszteni kell s majd ha mindez rendbe jön, akkor számolhatnak, mennyi jut a munkaegységre. S ezt nagyon jól tudják a kistárkányi szövetkezet tagjai HA NEM KELLETT VOLNA TAKARMÁNYT VENNI drága pénzért, most sokkal jobban állna a szövetkezet s jóllehet — így mondta a könyvelő is — a tervezettnél még több volna a munkaegységek értéke, hiszen 90 ezer korona nem kis összeg, a zárszámadáskor sokat jelent ennyi pénz. Az idén tanultak ezen is a kistárkányi szövetkezetesek, sajnos a maguk kárára. Most a párt levelének megvitatásakor szó esett náluk erről is s elhatározták, hogy a jövőben sokkal nagyobb gondot fordítanak a takarmánytermelésre, még pedig úgy, hogy megjavítják a rétet és legelőt és a szántóterület 15 százalékát évelő takarmányokkal vetik be, s legalább 60— 80 hektáron termelnek lucernát. EGYÉB TERVEK Az EFSZ-nek 90 hektár gyümölcsöse van. A gyümölcs feldolgozására lekvárfőző üzemecskét és aszalót akarnak építeni. Eddig a gyümölcs túlnyomó részéből szeszt készítettek, de úgy gondolják, sokkal hasznosabb mind a fogyasztók, mind a szövetkezet szem pontjából, ha az előbb említett módon dolgozzák fel a sok gyümölcsöt. 450 ezer korona befektetéssel egy paprikadaráló üzemet szeretnének létesíteni fűszerpaprika feldolgozására. S nem utolsó sorban azt is elhatározták, hogy 1958-ra a még néhány egyénileg dolgozó parasztot megnyerik a közös gazdálkodásra s így megvalósul legnagyobb tervük: szocialista falu lesz KistárkánybóL (m-f) A mag el van vetve... Kodály Zoltán 75 éves Megnyílt az 1957-es Könyvaratás A bratislavai Szárazvám utcai Közművelődési Otthonban vasárnap ünnepélyesen megnyitották az 1957-es Könyvaratás kiállítást. A kiállítást a Slovenska Kniha n. v. a szlovákiai könyvkiadókkal karöltve rendezte. Andrej Plávka érdemes művész, a Szlovákiai írók Szövetségének első titkára nyitotta meg a kiállítást. Megemlítette, milyen nagy érdeklődést tanúsítanak az olvasók az eredeti és a fordításban megjelenő művek iránt. Ez bizonyítja legjobban dolgozóink állandó kulturális fejlődését. A kiállításon tizenegy szlovákiai könyvkiadó mintegy hétszáz könyvvel mutatkozik be. Külön polcokon vannak elhelyezve a legkeresettebb könyvek és a díjat nyert müvek. A Könyvaratás vezetősége tarka kultúrműsorral szórakoztatja naponta a látogatókat, bók beszélgetnek olvasóikkal és aláírják műveiket, irodalmi műsorokat rendeznek, kiváló művészek lépnek fel és kulturális tárgyú 'filmeket mutatnak be. A miniszterelnök fogadia Bugyonnij marsallt Viliam Široký miniszterelnök szombaton fogadta Sz. M. Bugyonnijt, a Szovjetunió marsallját. A fogadáson jelen volt Čenek Hruška altábornagy, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége Központi Bizottságának elnöke. A „népi kapitalizmus' 4 hamis mitosza A szocialista országok ellert irányúló aknamunkára fordított csengő dollárokon, szabotázs-cselekmények, ballonakciók szervezésén és a hidegháború egyéb drasztikusabb vagy simább formáin kívül az utóbbi időben a régi rend védelmezőinek fegyvertárából előkerültek az ideológiai fegyverek, azok az eszközök, amelyekkel eszmei téren akarják befolyásolni a szocialista tábor népeinek életét, a fényes szocialista és kommunista jövő távlataival kecsegtető sorsuk alakulását. Ezt az eszmei hatást elsősorban a szocialista országok vezető erőinek, a kommunista pártoknak soraiban akarják kiváltani, azaz a revizionizmus és reformizmus új köntösbe öltöztetett régi szellemével zavart keltve le akarják téríteni ezeket a pártokat az új társadalomért vívott harc útjáról. E rafinált, kendőzött eszmei támadás éle az osztályharc ellen irányul: azt akarják bebizonyítani a kapitalizmus dicsőitői, hogy ma már nincsenek ellentétek a termelőeszközök tulajdonosai, a tőkések és munkásaik között, sőt maguk az utóbbiak is tőkésekké válhatnak takarékos és rendes életmód mellett. Tehát az osztályharc helyét až „osztályharmónia", azaz osztálybékülékenység vette át; szerintük nincs többé ellenségeskedés a munkaadók és munkavállalók között, testvéri viszony uralkodik már a gyárosok és a munkások között. Nem fér kétség ahhoz, hogy a „népi kapitalizmus" csupán átfestett cégér, s a „népi" jelző lekívánkozik onnan. Hogy ez így van, azt a tények, maga az élet igazolja. Mit is hirdet a „népi kapitalizmus" elmélete? Hirdeti azt, hogy: 1. manapság a termelőeszközök tulajdona megszűnt a tőkésosztály monopóliuma lenni; 2. a vállalatok irányítása a tőkések kezéből a műszaki értelmiség kezébe ment át; 3. a nemzeti jövedelem elosztása forradalmi módon megváltozott a dolgozók javára, ezzel eltűntek az osztályellentétek, a kizsákmányolás. Valóban így van ez? A kapitalizmus „bajnokai" a részvények birtoklásának megoszlásával akarják igazolni a monopóliumok egyeduralmának megdőlését. Am ha az USA-t, a legerősebb tőkésállamot vesszük, látjuk, hogy a new-yorki tőzsde adatai szerint az országnak 8 millió 630 ezer részvényese (a lakosság 8 százaléka) közül csak egytized részük (890 ezer) volt munkás, mesterember, farmer, stb. Egy más ámerikai kimutatás szerint az amerikaiak 98,6 százalékának egyáltalán nincs részvénye. E gészen más kép tárul az olvasó elé, ha betekint az amerikai folyóiratokba, melyek nyütan, vagy leplezve a széles rétegek nyomoréról tanúskodnak. A Fortune című lap például azt írja, hogy 17 millió amerikai elviselhetetlen életkörülmények között, rossz lakásokban, piszkos, patkánylakta helységekben tengeti nyomorúságos életét. New York szegénynegyedeiben nem ritka jelenség, hogy a munkanélküliek az utcákon, a járdán alszanak, mert nincs hová hajtani fejüket. Különösen a bevándorolt mexikóiakat és portoricóiakat, a négereket és a rezervációs területekről elűzött indiánokat érintik súlyosan a lakásviszonyok. íme, a „népi kapitalizmus" áldása! így „szelídült" meg a XIX. század kapitalizmusa! . Ami pedig a termelőeszközök tulajdonát és a termelés fölött gyakorolt ellenőrzést ületi, az amerikai gazdasági folyóiratok erről ls tiszta képet adnak: az ország termelésének felét 500 hatalmas iparvállalat szolgáltatja, melyek az ipari munkások felét foglalkoztatják, de az amerikai ipar egész profitjának kétharmad részét zsebelik be. A kereskedelemben, a tőzsdén a Wall-street az úr, a kisrészvényesek szóhoz sem jutnak. A Wall-streeten kötik meg az összes értékpapírüzletek 90 százalékát. A monopóliumok jövedelme az 1939 évi 6 milliárd 700 millió dollárról 1956-ig 43 milliárd 400 millió dollárra növekedett, tehát 18 év alatt meghétszereződött. A mezőgazdaságban sem rózsás a helyzet. 1950-től 1954-ig 600 ezer farmergazdaság ment tönkre. A munkanélküliek serege ezzel tovább szaporodott. Még rosszabbak a színesbőrűek, a „colored man"-ek életkörülményei. De nemcsak az USA-ban érezhetők a termelőeszközök egyre kevesebb kézben való összpontosulásának következményei. A NATO többi országában is megmutatkozik a fegyverkezés következtében az életszínvonal süllyedése. A francia kormány az állaini költségvetés egyharmad részét háborús kiadásokra fordítja. így milliókat rabol el a lakosságtól, s mivel a lakosság szükségleteit nem tudja fedezni, rohamosan emeli a közszükségleti cikkek árát: a hús ára a napokban is 10 százalékkal, a gyapjúé 8 százalékkal, a rádiódíjak 25 százalékkal stb. emelkedtek. Anglia államadóssága a hadikiadások következtében meghaladja a 27 milliárd font sterlinget, ami természetesen a dolgozókat terheli; egyre emelkedik az élelmiszerek ára és a lakbér. Nyugat-Németországban, a „gazdasági csoda" országában egy család félannyi kenyeret vásárolhat ma, mint 8 évvel ezelőtt. Hogy a nép, mint a tőkések „társtulajdonosa" a termelőeszközök birtoklásában, milyen elégedett a nemzeti jövedelem „forradalmi módon megjavult elosztásával", ezt a legutóbbi hónapok hatalmas méretű sztrájkmozgalma igazolja valamennyi tőkés országban. U gyancsak amerikai gazdasági lapokból tudjuk meg, hogy az USA-ban tavaly 3800 sztrájk zajlott le kétmillió részvevővel. A sztrájkok 33 millió munkanap kiesését jelentették. Angliában tavaly több mint 2500 sztrájk volt és a többi tőkés országokat sem kerülte el a sztrájkhullám, mely Japánban szökött a legmagasabbra. Itt az idén márciusban 52 nagy szénbánya 50 ezer bányásza lépett sztrájkba béremelésért. Követelésüket más munkaágak dolgozói is támogatták és március közepén már több mint kétmillió volt a sztrájkolók száma. Éles sztrájkharcok folynak a latin-amerikai országokban, ahol rendszerint győzelemmel — 20—30 százalékos béremeléssel végződnek. A sztrájk, a tőkés államok munkásságának régi bevált fegyvere minden pillanatban fenyegeti a népgazdaság maximális militarizálásának útjára tért Nyugatot. A munkásosztály ebben a harcban szövetségeseket keres; a kommunista és munkáspártok, a nemzetközi forradalmi mozgalom vezető erői pedig arra törekednek, hogy minden haladó erőt egyesítsenek a szocialista mozgalomban és a gazdasági követelményekért folyó harcot összekössék a politikai hatalom megszerzéséért vívott küzdelemmel. E bben a harcban egyedüli biztos ® iránytű a marxizmus-leninizmus tanításának negyven diadalmas esztendő során bebizonyosult nagy igazsága, melynek fényében eltörpül a régi rend apostolainak minden olyan kísérlete, hogy a „népi kapitalizmus" teóriájával és hasonló, kapitalista tejjel-mézzel folyó Kánaánról terjesztett tévtanokkal letereljék országaik dolgozó osztályait és a szocializmust építő országok népét a további osztályharc útjáról, megzavarják az új igazságos társadalmi rend lelkes épí- I tését. L. L. Qecember 16-án ünnepeljük Ko" dóly Zoltán, a nagy magyar zeneszerző, népzenénk fáradhatatlan kutatója 75-ik születésnapját. Kodály Zoltán egész küzdelmekkel teli életét a nép szolgálatába állította. Sokoldalú munkásságának eredményeivel lépten, nyomon találkozunk. A Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató osztályán mint egy 60 000 össze, gyűjtött népdal vár kiadásra. A Magyar Népzene Tárának idáig kiadott 4 kötetét további 26—30 kötet követi. Ennek a hatalmas tervnek, melynek keresztülvitele néhány évtizedet vesz majd igénybe, Kodály Zoltán a megteremtője. Liszt Ferenc egyik levelében 1838-ban a következőket írta: „Szándékom volt, hogy nekivágok Magyarország legpusztább vidékeinek, egyedül, gyalogszerrel, utizsákkal a hátamon. Semmi se lett belőle". Liszt Ferenc eme megvalósulatlan él-határozását váltotta valóra Kodály. Fáradtságot és anyagi áldozatokat nem kímélve indult 1905-ben első nagyobb gyűjtőútjára, s eljutott egész a falusi parasztkunyhókig, ahol évszázadokon keresztül ismeretlenül élt az igazi magyar népdal. Első gyűjtőútjáról így beszél: „Hátizsákkal a hátamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el Csallóközbe. Ott bolyongtam kialakult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocsmába és hallgattam az arató leányok dalát". (Fáibián Ernő: A Magyar dalkincs. Magyar dal XXVIII. évf. 5 sz.) Nem kétséges, hogy Kodály ama nagy felismerése, amely megkülönböztethetővé tette művészetét nyugati kortársaitól, hogy a nép hangját kelj diadalra juttatni a zenében, politikai, társadalmi indítékból született meg: a félgyarmati magyar sorsból, a Habsburguralom gyűlöletéből, a szabadság és a népi erők szeretetéből. Maga így fogalmazza meg ežt a gondolatot: „Nincs más zenénk, amely' a magyar lélekbe mélyebben világít bele, ércnél maradandóbb formában, mimt a magyar népdal. Ez a jellemzően magyar klasszikus zene." (Katona Jeniő: Egy óra Kodály Zoltánnál.) Ezt a hitvallást nemcsak zenemüveiben valósítja meg, hanem előadásaiban, tanulmányaiban, cikkeiben is ezt vallja. A régi magyar népdalok felfedezése nemcsak művészi, hanem tudományos tett is volt. Amióta Vikár Béla 1896ban megkezdte a fonográffal való népdalgyűjtést, ezen a téren új, eddiginél gondosabb, tudományos eljárás vált szükségessé. Kodály és Bartók kidolgozták a kutatás tudományos módszerét. Kodály tanulmányai a Magyar népidalról tudományosság, gazdaság és alaposság szempontjából az európai zeneirodalom remekjei sorában állnak. A népdalgyűjtés zenetörténeti jelentősége nem választható el az ügy politikai jelentőségétől. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar uralkodó osztály nemcsak nem támogatta a népzenekutatást, hanem ellenségesen szembefordult minden ilyen törekvéssel. Ezt bizonyltja Kodály egyik visszaemlékezése. „Elmondok egy humorosnak ,tűnő, de nem is egészen ártatlan kalandot, hogy megvilágítsam, milyen elképesztő nehézségekkel is találkozott a népdalkutató. Javában gyűjtök egy északmagyarországi falucskában. Egyszer csak hivatalos közeg érkezik, a bíró úr. Se szó, se beszéd, be akar vitetni a dutyiba. »Mór ugyan miért«? »Me,Ľt az úr bolondítja a népet, vénasszonyokat énekeltet!« Hát, ha mérő véletlenségből nincs a közelben a szomszéd község tanítója, aki ismert és igazolt, bizony irgalmatlanul becsuknak, vagy kitoloncolnak ... Hasonló eset történt Bartók Bélával is. őt szintén »népbölondÍtássaJ« vádolták. Utóhb derült rá a fény, honnan eredt az egész. Járt előttünk a szlovák falvakban egy cseh zeneszerző, Novák, aki ugyancsak népdalt gyűjtött. A soviniszta hatóságok gyanús elemet szimatoltak benne és kiadtak egy határőrző körrendeletet, hogy az illetékes szervek kísérjék figyelemmel Novák működését, mert »pánszláv mozgalmat szít« ... Ez a rendelet úgylátszik eljutott a magyarlakta helyekre is, ennek az emléke kísértett." (Eösze László: Kodály Zoltán élete és munkássága, 27. oldal.) Nekünk, ak ; ,k 50 évvel később kezdtük ugyanezt a munkát, már sokkal könnyebb, ilyen nehézségekkel nem kell megkezdenünk. Gyűjtőutainkon sokszor találkozunk olyan idősebb emberekkel, akik még élénken emlékeznek Kodályra. Akkoriban faluhelyen még nem láttak fonográfot, s így a saját hangjuk meghallgatása nagy élményt nyújtott az énekeseknek. Nean csoda hát, hogy hónapokig másról sem beszélték, mint az „Eufónos nagyságos ijrról". Kodály első népdalgyűjtő útján Mátyusföld és Csallóköz falvait látogatta mag. Galántán, Taksonyban, Felsőszelin, Pereden, Deákin, Zsigárdon, Farkasdon, Nádszegen, Dunaszerdahelyen, Dercsikán és Gútán járt. Mátyusföldi gyűjtéséről részletes tanulmányt írt az Etnográphia című folyóiratban. Farkasdon jegyezte le a „Kalapom q Tiszán úszkál" kezdetű népdalt, melyet Kodály később magyar népzene" című tanulmányában egy csuvas daHamimal hasonlít össze. Érdekes, hogy nemcsak ez a,z egy dal mutat meglepő hasonlatosságot rokonnépeink dalaival, hanem még számos népdalunk. Az a tény, hogy ezek a régi dallamok egyforma hitelességgel kerültek elő a Zobor vidékről épp úgy, mint Erdélyből, valamint az Alföldről, azt bizonyítja, hogy ezek a dallamok egykori ősi közös kultúránk maradványai. Ezek a dallamok bizonyos félhangnélküli ötfokú hangsorban mozognak, főleg lassú beszédszerű, azaz pajrlandó-rubato dallamok. Kodály későbbi gyűjtései — valamint a mai gyűjtések ezen elmélet valóságát látszanak bizonyítani. A népzenei kutatómunka és az ezen alapuló új zenei irányzat kialakításán kívül Kodálynak köszönhetők a zenei nevelésben történt forradalmi újítások: a szolfézs tanítás kötelezővé tétele a zeneiskolákban, valamint a zeneművészeti főiskolán és fiatal, nagyfelkészültségű zeneszerző és zenepedagógus-gárda kinevelése, új zenepedagógiai módszerek keresése és kialakítása, s nem utolsó sorban a kórusmozgalom hatalmas — nemcsak mennyiségi — de minőségi fejlődése is. l/odály Zoltán küzdelmekkel teli ** élete, munkássága olyan példakép előttünk, melyet érdemes követni. Azt hiszem aiz ember életében a legszebb ajándék az, amikor láthatja élete munkájának gyümölcseit. „A mag el van vetve, nem kell csak a békesség és szeretet májusi esője,, hogy kalászba szökjék". Ágh Tibor Üdülnek a szövetkezeti ta$»ok Ott, ahová azelőtt a gazdagok jártak szabadságra, ma egész köztársaságunkból való szövetkezeti tagok üdülnek. Az üdülők, a környezet kedves meglepetés a szövetkezeti tagok számára és a legjobb benyomásokat kelti bennük. Az ember itt megfeledkezik a napi gondokról és örömeinek él. A barátságos szobák, az ízletes koszt és az üdülők jó kollektívája csak növeli az öröm érzését. Reggel kellemes ébresztő zene kelti fel az üdülőket, amely már azonnal jó hangulatot áraszt. A kiadós reggeli után kirándulás, vagy pedig a társalgóban kellemes beszélgetés vár az ott-tartózkodókra. így aztán az üdülés napjai gyorsan múlni't. Jozef Bondik felvétele a Tatranská Lomnica-i Volga szakszervezeti iidü1 lő vendégeit ábrá. zolja, akik sokáig fognak emlékezni a Zbojnická-chatán tett legszebb kirándulásukra, ahol a Elvétel készült. ŰJ SZÖ 2 ír 1957.. december 16