Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-12 / 344. szám, csütörtök

Nyikolaj Gribacsov: • fl z o reg kert kön, ködön túlról ma is itt lebegné- A háború után az öreg jó pár évig tek a pincében, két napig úgy etettenek. járt az elnök nyakára, hogy ültesse- itatta őket. Sok-sok éve, hogy lakodalmát ülte. nek üj fákat. A gondterhelt elnök Harmadnap megjött a parancsnok, Lenhajú, teltkeblü szépség volt az csak färadtan pislogott a gy

uiiadt sze- barátaival és két nővel. Az egyiket isö felesége, délcegen hordozta fejedel- m s kedvetlenm cimta csüng

ö merte az öregasszony, az állomási rakmi testet, s ha csak rápillantott, lobbot ... . . betörniük a Ivu- tárnok lánya volt, két évig járt a fővetett a vére. De a fülledt, szűk kis »« iskolára, aztán már csak kerülte az kunyhóban, ahol télen rajtuk kívül kokat a gazdasagban De most ü mulatsá kra jár

t_ fave

l.

Jáva

l apja, anyja, öt testvére aludt, s meg mar, hogy felepult a kolhoz kis vízi- hentergett... Mikor a nap lenyugvóban a borjú is ott rángatta kötelékét, csak erőműve s a falu végén tó kéklik, a volt< a v

attakabátos fiúk fellopóztak a titokban kóstolhattak a gyönyörűség- tóhoz meg hatalmas termetű, rózsa- pincéből, az öregasszonyt betessékelték bői. Csak tavasszal, mikor kiköltöztek szinü bör

ü disznókat hajtanak ki, az a kamrába, rázárták az ajtót. Kettő a kertbe, ismerte meg igazán a sze- elnök ei

égede

tten nevet: „Na mérd ki közülük bement az istállóba, amelynek relrrvet. Holdfény szitált át a lombo- f 'egyengesd a talajt - ősszel ablaka a kertre nyílott, a harmadik a kon, túláradó kedvvel csattogtak a ' ' »» » hozo

A- n

s. pitvarban maradt... Az istállóból nemfülemülék és ő asszonya forró, fű és sokára hosszú géppisztoly -sorozat halfehérsorenyú, szalas öregember napillatú karjának ölelésében hallgatta kea _ látszott, majd egu rövidebb, ugyanakkor x i egy tizenkét év körüli, la- a suttogást: „Ezüstszárnyú galambom, A fűrész megrándul, valami keme- néhány s

zó

rványos lövés a pitvarajtó pátfülű, borzas üstökű, szeplős fiúcs- örökfénues holdam!" Aumisrhishrm n „.,„., a~ hr,„,. Kmí/w • Bosztofiavics Bratislaváhan suttogást: „Ezüstszárnyú galambom, __ , „ neriany szórvány os loves a pitvarajtó pátfülű, borzas üstökű, szeplős fiúcs- örökfényes holdam!" Augusztusban a nyen csikordul. Az öreg, hogy kímélje m/jgm... A kapitányt azonnal megölka a kertben egy almafát fürészel. nehéz hideg harmat áztatta a lombot, un

okáját, jobban meghúzza a fűrészt, fék, arccal esett az ételmaradékos táA fa görcsös, kemény, nehezen járja a le-lehuüott egy-egy féregrágta alma, dg az ne

m f

o

g nyérok közé, a raktárnok hirtelenszőke fűrész, mintha valaki utána-utána s ő meleg, szaggatott pihegésböl vette _ kad

t _ Ľgíi az unoka, lánya a fűben fetrengett és torkaszakapna s belülről visszatartaná. A fiúcs- ki a szavakat: „Vaszjának nevezzük _ . ' kadtából sikoltozott. A tornác mellett, ka, erejéből kifogyva, néha elszalaszt- majd, jó Vaszilkának!..." Nem UM je ... a dom

b aljban a szomszédfiú, a „poja a fűrész nyelét, kiegyenesedik és A

z öregasszony hat éve ott nyűg- ~ Akkor szegbe. licáj" feküdt. Egy másik német meg kockás inge ujjával törölgeti a verej- szik a fai

u

végi temetőben. Kerítés — Fel kellene négyelni, örvénybe a s

ofő

r ijedtükben nekifutottak az ortéket homlokáról, nyakáról. nincs arra, a háború alatt széthordták kellene taszítani azt a semmirevalót, s

zágútnak, majd észbekapva visszafor— Szorít, nagyon... akad... — tüzelőnek, s azóta sem álították hely- aki az almafába szeget ver! dúltak és a dombsövényen szaladtak re. A vén Koltunov, mikor úgy volt, _ Nem én voltam, — gyávul el felfelé. Ott terítették le őket a parti • füzesbe rejtőzött partizánok. Fedezetük - A mi családunkban ilyen pogány alatt, a meredek parttól is védve kelt nem termett még, - jelenti ki az at a folyon, egy ócska csónakban a ha" rom legeny. Este a nemetek gepfegy„O* át, ÍAÍI- - ' nagyon . mentegetőzik. — Igazán? — Ühüm. — Kisvés kását ettél, Vaszilj Vaszilics. Az a baj. — Hogy jön ide a kása? •— Már hogyne jönne ... férfinak igazi erőt! — Kár is elfűrészelni, — hagy hatni készük vagy tíz meggyfát Vaszka. ültetett oda. Koltunov még él, bár nem tud már kimozdulni a házból, s a meggyfák tavaszonként a szomorú halmokra fehér sziromcsillagokat ore

9' hullatnak Egyik ilyen meggyfa alá - Tán a szomszédságból valaki? ^naZ tm^llTzouT

ľ Az ctd a temették el az öregasszonyt; szépen — Hagyjuk abba, - javasolja Vasz- visszahúzódtak az erdőbe. Az őreaasztf>mt>ŕŕo al ryrár, -./.rtal^n.t- I. r.4-r.t-4. _ w: - ' 1 J _ . .. - " mondja szony se holt, se eleven nem volt, amikor a németek kihozták a kamrából, rugdosták, akasztással fenyegették, de aztán szabadon bocsátották, mert eszükbe jutott, hogy a kamrába zárva találtak rá. Az öregembert, mikor hatemette el, még zenekart is hozatott ka — Még elszakad a fűrész „_ ° mi°

n

i székhelyről. Megjött moz- _ mért h

ag

yná

nk abba? nem minden hátsó gondolat nélkül ^onyvezetö fiúk is Őreiből, a másik, _ y

{nk kicsi

t Vaszka - Talán méa meaélne 02 ezrede

s surgonyzbtt. a Távol-Ke- varjún* egy kilsu

. vaszka lalan meg megélne /efrö

/. £sfe> mikor a vendék a h

a_ -A szeg magától nem bújik elő. Vaszka kicsi de esze van. Hatha el- lott lelkl nyugalniára it

tak. ^ öre

g. Add csak ide a baltát! maK ra AZ oregemoen> mkor h

a_ fogja nagyapat a ketely, megsajnalja emb&r a kertben állt, egy almafának Markát köpködve, szuszogva, krákog- z

ajött, letartóztatták, több mint két az almafát, öt pedig elengedi. A ba- dőlve hallgatta, hogyan roppannik a ^ va döngeti az öreg a görcsös fa. hónapig tartották börtönben. Mikor rátái reggel elmentek a rétre, kis csu- száraz ágak a friss szélben és az em- törzset. Keservesen halad a munka: megkérdezték, miért ment el hazulról, kákát fogni a tócsákban, irigyli őket berek előtt szégyelt könnyei hűsítet- tömör a fa, s a régi erő nincs már azt hajtogatta: „Koldulni"... s kínlódik a szokatlan, kellemetlen ték arcá

t ••Együtt vergődtünk el ed- meg. „Ügy kopácsolja, mint a har- Mindennek a kert az oka - aon munkában. Jó volna most kecskebu- ff ° mezsgyéig is" - gondolja most kály", - gondolja búsan Vaszka, - ÍVJ

dolta akkor az ö a fe

f y kázni a domb tövében, megmártozni ./™f

äkril i

a« est

i? s

e

f "{^"f/ Az mä

n f lengve. - Hol áldást hoz, hol a folyóban, aztán a kompon vagy csó ^^ ^ ^^ ?y%skT£Zl Valzka^bozÜo's ÄvSSľÄ nakon átmenni a túlsó partra. És ha Kipihented magad, Vaszüj Vaszilics? üstökére. Mikor a fa ledől, a fejsze- IZeľLgt kTv^ ténulea sikerülne csukat ioani - hisz ^ ^ vägä$m kagolyô kerül elő. Vasz- mát iel1a

lZ°

d? az 7mafTvérrel Tojó lenne a folyóba ugrani, mi? k

a u: csalták - morfondírozott az öreg. tényleg sikerülne csukát fogni áradás után nemhogy a tócsákban, de még a patanyomokban is hemzseg —, estefele kikunyerálna az anyjától egy serpenyőt, venne egy darab szalonnát és megsütnék a halat kint a parton. Míg pihen, képzelete sebesen működik, Bratislava zenekedvelő közönségének nagy ünnepet jelentett Rosztopovies, a világhírű szovjet csellista fellépése. Képünkön Janszon kiváló szovjet karmester és Rajter karmester társaságában látjuk. (Herec J. felvétele) Känyvmúzeum Žďárban — Nem mondom ... — Semmi baj, a meleg nem töri össze az ember csontját... A folyó pedig ... mióta csak az eszem tudom, — Odl... ka elcsodálkozik: — Nem lövöldözött itt senki..« — Hátha mégis ... — Mikor? — Akkor ... bitó képet a másik után festi... Ámde a csábító reményeknek nem adatott meg a teljesülés — nagyapó sötétre cserzett ujjával felcsippent egy keveset a fütrészporból, rövidlátó szeméhez viszi, megszaglássza, aztán leszórja a A hirtelenszőke raktáros-lányt megoperálták, levágták a lábát: a németek sorsára bízták s ő közvetlenül a szovjet csapatok visszatérte előtt felakaszt, , t j- t ,, „ totta magát. A faluban senki sem saiVaszka tudja, hogy „akkor" any- nálta: „ügy kellett a hitlerista ringyónyit jelent, hogy régen a haboru alatt, jának!"... mikor ö még a világon se volt. Akkor _ . ' . N

o lövöldöztek,' gránáttal kábították el a ... *

a

a ™

kem a golyót, nagyapa! halat, az emberek elmentek parti- vaszKa. Az öreg megérti unokája bána- ^ ^ még emlékezik: ~ Minek neked? A tát, noha ö maaa ekkorra ko a ug

y' mm

t negyvenkettőben nem - Jó lesz nehezeknek a horgászzsirában nem is gondolt a mulatságra. men

t . f *

er

t~ * harmatos, nórra. Hétközsmn lovakrrt teheneket leaelte eros almaiUato

t elnyomta az ország- — Viheted... 4„„i.

A , . ... útról áradó benzinbűz, csendes éj- , . ..... .. ! *Í™LJ

e

S\t

V° szakákon fojtogatta a tetszhalott fa-, ~ £s kl lotte ld

e> nagyapa? — Elég messze húzzunk rá! igyekszik.. földre. — Nem él meg... s' ha a halott az tett, szántott, a élő útjába áll, abból csak felfordulás majd szétzúzta až älkapcsáť. Most i'rj^žomízéd'aláväló' fia^täi a he-'

a ~ Ki tudja - A golyóra nem írják lesz a földön! Gyerünk, fogd meg... azonban befogta Vaszkát mert legidó- yolic&ľ-^^a^nôk^ azt 'fel az ember nevét! A fűrész nekilendül, s a finom bar- ZkJ^Ilt r^gcVonZonák aZlme'- mondta 0

2 ?^

nek

: Szo- - És te a pincéé bújtál? na fűrészpor vékony sugárkái ismét zi lodov, ne nyúlj semmihez, az almafá« f^u „ i r-i. loaov, ne nyuij semmi zeatetik a füvet. Tüz a nap, a ribiz- ^kájaTeTg Sľ ™ számbalelték"... késben madarak ugrándoznak, fütyö- máson R. off dolgozi

k^ c$a

k résznek, alacsonyan egy héja lebeg, itthon nincs senki, csak neki nincs csibés kotlán tartja a szemét. A ta- mivel tölteni az idejét — nyugdíjba vasz már elmúlt, a rétet magas fű készül a kolhozból —, még Vaszka lőborítja, a rozs a mezőn már kihányta dörög napestig dologtalanul. Vajon fehéres kalászát, mélyen hajlong az megszavazza a közgyűlés a nyugdíjat? arrajárók előtt. Minden él, fürdik a nem egykönnyen léharmatban, meleg záporokban, teli tü- ?

ett b

e « Kolhozba, nem egyszerre a — A pincébe bombázáskor bújtunk . el... Akkor elmentem Miskával és ,Ne csinálj bolond- Szonykával... „Ki az isten?? ságot, hallod-e!" Halk roppanässal dól le a kipusztult És tenyleg elkezdett fogatni a ^ ^^^ almafäj

a_ Az ôre

g

ľ levesz

i kertbe a nemet parancsnok-, egy meg sapkáját, kérges tenyerével simogatja fiatal, délceg, fekete egyenruhás ka- fJ

l

é/

h á

t \

z és

i. J pitany. Neha estefelé jott, máskor m q kerte

cJ _ y

gorldo

la _ vasarnap reggel, egesz napra. Az au- Akärho

gy is v

olt, elmúlt, meghalt , toja a krumphfoldon vágott at. e so- módján... Reggel, mikor végleg vényt áttörtek, hogy az országútról h y y .. De majd később. — Akkor megyek fürödni. harmatban, meieg zapuro^, - szomszédaival - négy kerek eszten- T y * . TV, , elhatározta, hogy a fákat kiváoia fáidövei lélekzik, növekszik, a kert pedig dei la

tolgatott, töprengett: nem en- 1° ™ az e

r,

do

b°

l. !

s,'"

rs

z° do

rf, dalmat érzett, ez moTelmúZ mdtha halott, meztelen sötét ágakkal mered gedte a %

er

t, MJ

e

n %

bg

n ™ e hajUu^on le Nemelykor egyedül jott, azófa másod zor éUe Tm élZt az égnek, ügy tűnik, a fák eltévesz- három, jó években hat-hét szekér al- £táIt a'

kert£n máskor betelt voln

a betették az évszakot s maguk is amul- mát vitt be a piacra, s ebből valami- \ttZl éľníkel érkizett. A nök . ~ ^gyapa, nagyapa! - szólonga, nak, hogyan is történhetett, gondol „

e mmdig ]obban elt> m;nf máso

k_ k fosak vMak é$ vi tak A ké

t ovatosan Vaszka. koznak, nem lehetne-e még neiyre 0 farsang után nem kevert a kenyérbe öreget és a gyermekeket bekemették a -No? hozni a hibát. polyvát, fenyőkérget, az ő gyermeké- házba, a szomszédfiú a tornácról vi- — Mi lesz ezután' M

ár jónéhány eve nem uvcozorc ne

k „

e

m látszott ki a csurdé hasa, gyázta a dombot. A fák alá szőnyeget _ r„„.- . . . „' . ki rajtuk egyetlen bimoo. nem ŕe>de a rongyok

m. ha csak darócc

ai terítettek, ittak, járatták a patefont. - - lustcoKat, piroslott egyetlen alma sem. Evrol ev- dg volta

k takarva. Nem eau éi- A sürü

n ültetett, pompás gyümölcsös re ritkult a koronájuk most mar dig S2af

c, m kinn a ^szobön, nézte a bámulatba ejtette a németeket: valahol mutatkozik egy-egy egerfark ^ a ^^ ' e „Olyan termékeny ez a föld, mint az nyi hajtas... hnllnnttn n tnnhni- orosz asszony!" A vendégek távozása . Ä -."SZ^Z TrtATS IT asrt swä j«r f,?

trr -— rémlik a fa szenved és sír, paniszo- odalesz apaim küszködése.. Miért a letaposott málnabokor megfakult kedveben k

ettot bukfencezik a füves san könyörög, hadd éljen még kicsit, kell bűnhődnöm? ...Magyarázták ne- ezüstként világított. domboldalon s eltűnik a szakadékos fo„Mind odakerülünk" — gondolja ki, hogy a kertet senki se bántja, de Jegyszer egy esős éjszakán ko- ly°P

ar

t alatt. A feje tele van izgalmas mintegy mentegetőzve az öreg. Az el- ő nem hitte: Meglódult az élet, ma * J pogtak az ablakon. Ki az, tervekkel, munka után fokozottan élvezi só fa végre ledől, száraz ágai recs- csak bogo

t kötnek, holnap hurkot mit akar? Akárki is, ki kellett nyit- a szabadságát. Az öreg pedig azon töpcsenve csapódnak neki a sövénynek. vet

nek! ... őrizte a kertet, egyszer ni... Három vattakabátos legény állt reng, hogy ősszel a faiskolából alma— Cigarettaszünet! — jelenti ki az m

ajdhogy bottal nem verte el a lá- kin

t' k

e*ükben német géppisztoly, csemetéket kell beszerezni, s ha az élöreg, noha egész életében egyet sem nyä

t_ mert a Komszomol-titkárral ta- ^parancsoltak: „Ne gyújts világot... nök betartja a szavát, hamarosan becsavart unokája pedig meg kicsi. - mkozQtt esfénkérlt s csak am[ko

r Holnap reggel szedd az unokáidat s ülte

tik a kolhozkertet. Ami pedig őt Heveredj le, szusszanjunk egyet... . . . ,. . V, " menjetek Glubocskaba." „Semmi dol- iripH n .„,,, . . y, Suhoa a szél mint valami búgócsi- kolh

o^kerek teli uborkaval, paradi- go

m Glubocskában." „Itt ribillió le- ^tyjovo evigtalanmegbirjaakeaa mnaLéleaľdonaó a langyos CSomma

l elindultak a város felé, csak het... Mondd azt, kenyérért mész!" z

eJ A gondolat nem szomorítja el: fű csMandozzaaz ember arcát, nya- amikor a néhányhektáros kolhozkert- „Hát én?" - nyugtalankodott az ••Ennyivel is többet hagyok az apákra, ká+ „Télen kéne fűrészelni — elméi- ben, mint tornászcsapat sorakoztak a öregasszony. „Rád, mama, szükség van fiúkra, unokákra, jóemberekre... Hogy kedik" Vaszja —, akkor jobban kell a csemeték, csak akkor ijedt meg: itt. No, nem lesz semmi baj!" „Szét- aztán mi lesz azokban a kertekben, nem fa " Az igazat megvallva, a tüzelő- „Egyedül maradok, mint kóró a me- hurcolják a kertet", — panaszkodott tartozik rám, valamicskét tán látok probléma kevéssé izgatja: télen reg- zőn..." Aztán beértek abban a kol- okosan az öregember. „Őszig úgyis még belőle"... (felenként iskolába megy majd, ebéd hozkertben az első körték és almák, ^^Iják s ami marad, elviszik a ' fehér hajäf simogatja a k

i_ után a leckét tanulja, vagyis reá s már Ö

Sszeeszkabálta magának a Reaael Tören elment n.nkňi „„n döntöt

t almafákat nézi, s lombmindez nem tartozik, ^lesznek csöszkal mt mikor mört a tó6orí

i, 1o

g'rĹZgv7taíomk az út melea SUSOgáSt hal

1' ,a

n™

o

s harmatban fűr° németek s az első vadhideg [Z7 öVgZtaZfket: Z£j£Sí ^ Pkat lát csillogni a napfényben éveket számolgatja. És felidéz régi telen kiv

á9ták a fákat tüzelőnek, pe- a fehér forráshoz, eleven s holt vizecs- s m

e9 s

e Próbálja tisztázni: az lebeg időket, eseményeket, melyek már nin- d

i9 csak ott túl a folyón, csak ott volt két iszunk, mert ott krétán keresztül előtte, ami volt, vagy az, ami lesz? Két csenek, de amelyek mintha mégse tűn- az erdő, tele rőzsével, száraz gallyal, tör fel a föld mélyéből. Most már úgyis zöl

d folyam egyesül, s kinek jutna tek volna el egészen, hanem könnyű amitől illatos melegre fűi a ház. Igaz, csak vizünk van... Később az öreg- eszébe szétválasztani az élet áramlását, szitakötő szárnyon valahonnan erdő- az erdőben partizánok is voltak... asszony elmesélte: a legények elrejtóz- Fordította: Szántó Irén A Žďár nad Sázavou városa melletti állami kastélyban nemrégen megnyitották a könyv múzeumát. Az értékes exponátumokat követve megismerkedünk a könyvkötészet kezdeteivel és fejlődésével egészen a mai napig. (K. Mevald felv.) Újra van múzeum Ersekújvárott 1935-ben, a török uralom alől való felszabadulás 250. évfordulója alkalmából Érsekujvárott sok huzavona után városi múzeum létesült. Szépen gazdagodott, úgyhogy már öt zsúfolt helyiség volt a régi Arany Oroszlán szálló emeleti részén. Sajnos, ez az épület az 1945. március 14-i bombatámadáskor rommá vált, s vele együtt a nagy áldozatkészséggel berendezett múzeum is elpusztult. Most, amikor kormányzatunk helyes intézkedése folytán a járásokban múzeumokat létesítünk, újjászületett városunk járási múzeuma is. Ennek jelentőségéről a tanulóifjúság és a széles néprétegek szempontjából talán felesleges is beszélni, hiszen egy olyan nevezetes múlttal rendelkező város részére, mint Érsekújvár, ez a gyűjtemény elengedhetetlenül szükséges. A múzeum létrehozásán a legtöbb érdemet városunk múltjának fiatal és buzgó kutatója, Járek Imre szerezte, aki fáradságot nem kímélve, a felmerülő akadályoktól meg nem hátrálva, összehozta ezt a gyűjteményt. Szabó Iván, Érsekújvár Megjelent a Korunk novemberi száma A Korunk novemberi száma többek között cikket közöl Dán Pál: A tőkés rendszer és az új ipari forradalom, Veress Gyula: A Magyar Autonóm Tartomány népmozgalmának egyes kérdéseiről és Weiszmann Endre: Földünk mesterséges holdjairól címmel. A világgazdaság, világpolitika című rovatban Drang nach Osten és az Odera-Neisse-határ, valamint Ázsia újjászületése címmel találunk cikkeket. A Krónika rovatban többek között Szabó Lőrinc sírjánál, Az Adykutatás távlatai, Könyvészeti kérdések Lenin műveiben stb. című cikkek találhatók. Gazdag anyagot tartalmaz a Korunk novemberi számának Szemle és bírálat, valamint Disputa című rovata is. ÜJ SZjö 6 ti 1957. decemtar %