Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-12 / 344. szám, csütörtök

Ali A HAZA FREDERICO GARCIA LORCA DRÁMAJÁNAK BEMUTATÓJA Harangoznak... Felgördül a Hviezdoslav-Színház függönye, s mintegy figyelmeztetőn pereg le szemünk előtt egy történés, szinte kísértetiesen támad fel előttünk az előítélettel teli, komor múlt. Különös dráma a Bernarda Alba háza Találhatunk benne exotikumot és társadalmi igazságszolgáltatást, lírát és naturalizmust, erkölcsöt és léhaságot, szereln.es vágyakat, tetteket, és rengeteg irigységet, gúnyt, miközben a világtól elzárkózott emberek reménytelen élete tárul elénk. Csupa nő él és szenved kolostorszerű otthonának falai között. Belül a vágy fűti őket, a titokzatosság ingerli kíváncsi fantáziájukat, kívül pedig a szerelem kopogtat Pepe személyében, hogy általa a színen minden tárgyban, hangban, cselekvésben ott lüktessen a sejtelmes férfi. A színpadon a háromfalú térség szinte kupolába zárt egységes körré olvad a jó világítás segítségével. S a néző a „negyedik falon át", amelye,

t felnyitott a kíváncsiság, betekinthet Bernarda asszony spanyol kúriájának legtitkosabb zugaiba. Garcia Lorca fojtó látomását tárja elénk a színpadkép a maga kegyetlen nyugtalanságában, szenvedélyektől terhes világával. Bernarda spanyol asszony, a hűbéri rend megtestesítője; álszent, rideg és szívtelen nő. Lányainak tisztességét, házának becsületét vigyázza. Ezt a darabot lélektani drámának nevezhetjük, mert a lélekrajz valóban megkapó benne. Meglepő, szinte félelmetes a szerző bátorsága és őszintesége. Nem kerülgeti a kényes kérdéseket, nem szépítgeti a helyzeteket, sőt különböző jellemek bemutatásával leplezi le korának mélybe zuhanó társadalmát. Ilyen keretek között izgalmas élmény ezeknek a jellemeknek a fejlődése, kibontakozása. Férje halála után Bernarda közli a lányaival, hogy ősi spanyol szokás szerint az apát nyolc esztendeig kell gyászolni. Ez azt jelenti, hogy az öt lány közül ez idő alatt csupán Augustína mehet férjhez, mert ő Bernarda első házasságából származik. Pepe, aki Augustínának udvarol, szeretetre méltó ifjú, s nem csoda, hogy a többi lány is szerelmes belé. Amíg Magdaléna, Amália és Martiria lemondással veszik tudomásul, hogy vénlányok maradnak, Adela nem mond le szerelméről. Poncia, a szolgáló rájön a titokra és mindent elkövet, hogy megelőzze a kitörni készülő vihart. Martiria nem tudja elviselni, hogy nővére férjhez menjen; kilesi Adele és Pepe találkozását, s fellázítja az egész házat. Bernarda puskával űzi el a fiatalembert. Martiria azt hazudja Adelének, hogy Pepo meghalt. A Bernarda Alba háza című dráma egyik jelenete. (Podhorský felv.) megölték, amire a szerencsétlen lány öngyilkosságot követ el. Bernarda egy pillanatra megtörik, szinte elveszti erejét, arca elsápad, teste öszszeroppan, de csak egy pillanatra, hogy azután újra ura legyen a helyzetnek. Ez a jelenet felejthetetlen. A téma különös drámai alapszínt ad a műnek, s helyesen kap hangsúlyt a díszlet is, annak ellenére, hogy az első színpadkép néző felé épített feljárata csak a siratóasszonyok hatásos bevonulását szolgálja, káprázatos erővel ugyan, de azután zavarólag, sőt megtévesztően hat. Milyen nagyhatású drámai nyitány, mennyi képmutatás és segélykiáltás! Mindez nemcsak esztétikai élmény, nemcsak a mű drámaiassága érvényesül, mert a remekül felépített jelenetek során mindinkább drámává duzzad az a szívet marcangoló erő is, amelv fűti és hevíti, lobbanó lánggá növeli a rejtett érzelmeket. Köznapi mértékkel alig méltányolható alakítások sorozata a Hviezdoslav Színház bemutatója. Az előadás hangulatának Ivan Lichard rendező hozzáértéssel adta meg az egyéni stílust; F. G. Lorca általa vonult be a szlovák színpadművészet nagy bemutatóinak sorába. A szlovák színművészet új utakat kereső szándékaiben örvendetes gyorsasággal alakul ki egy sajátságos munkamódszer, amelynek nyomán immár kirajzolódik a szlovák színjátszás realista arcéle. Ivan Lichard kivételes rendezői egyéniség, s a szereplők kiválasztásával ismét bebizonyította, hogy mennyi a tehetséges színészünk. A rendezés nagy érdeme, hogy sok szereplőben fe'szabadította a színészi alkotó erőt, Két színházi bemutató a Szovjetunióban A moszkvai Szovjet Hadsereg Szíriház bemutatta az M. Solohov Uj barázdát szánt az eke című regénye alapján készült drámát. Fenti képünk a második felvonás egyik jelenetét ábrázolja. Másik képünk a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság drámai színháza A tengerészek öreg fészke című darabjának egyik jelentét ábrázolja. A színmű szerzője az ismert nevű író: V. Lacisz. (N. Kulesova — TASSZ felv.) a jellemábrázoló készséget, amint ezt J. Budský is tette művészi rendezéseiben. A rendező további érdeme az élettel telt összjáték, a szinte villamossággal vibráló kapcsolat a szeszerepiök között, s még valami, ami az öszjátékka! szervesen összefügg: az előadás kerek stílusegysége, amelyet legföljebb kisebb mértékben tör meg a helyenként túl erős sírás vagy a kevésbé fegyelmezett tömegjelenet. Bernardát B. Poníčanová alakítja. Félelmetes, kegyetlen perancsuralmát, ridegségét szinte érezzük. Szemének villanása, minden mozdulata bepillantást nyújt ebbe a bonyolult lélekbe. Látjuk és érezzük, mivé alacsonyul benne a rosszul értelmezett anyaság, mint küzdi le érzelmeit egy ostoba képzetet talmi hatalma, mulandó zsarnoksága érdekében. Alakítása tanuímánv. Jól megrajzolt jelleme csupa ellentmondás, mégis töretlenül kerül a néző elé. Szívtelen, zsarnok és kegyetlen, de ember és anya is tud lenni, érző asszony, akit ugyan gyűlölni kell, de sajnálni, csodálni és értékelni is. Oľga Sýkorová, Augustíne szerepében az eliramlott évek sok fájdalmas emlékéből, álmatlan éjszakák vergődéséből hozza felszínre hiánytalan hitelességgel az együgyű, szerelmes vénlányt. ' Magdaléna belső énjét jelenetről jelenetre meggyőzően bontja ki előttünk Latečková. Játéka emberien megindító és összeolvad Bernarda házénak nyomasztó légkörével. Amália mintha saját életét élné. Jól megoldott alakítás. Af. Bancíková tolmácsolásában ő is álmodozik, aggódik, szenved, de talán reálisabban vállalja sorsát, a pártában marad leányok sivár szomorúságát. Mária Prechovská (Martiria) halk, póztalan, gyengéd, de erősen drámai feszültségű jeleneteiben határozott. Beteges tekintete, szerelmi sóvárgása, hangja, mozgása, érzelmi és arcjátéka csodálatosan teljes ötvözetet nyújt. A néző is érzi ezt, s elfelejti, hogy színházban ül. Jelenete Adéléval külön is kimagaslik játékából. Néha viszont úgy tűnik, elmarad a jól kezdett lélekrajz mögött és kevesebb indulatot érzékeltet, mint amennyi indokolt lenne. Eva Kristínová (Adela) játéka új színekkel lepte meg a közönséget. Ez a rendkívül tehetséges színésznő megfelelt a hozzá fűzött várakozásnak (akárcsak Z. Gruberová Júliája). Széles érzelmi skálát megszólaltató, színes és érdekes ajakítása éppoly hitelesen, mint meggyőzően ébreszti fel benne a nőt. Méltán rászolgál a közönség elismerésére. A színpadi játék és a valóság határainak feloldása ez az alakítás, ünnepi pillanat a színDadon. Méltó partnere nagynevű kartársnőinek, színészi pályájának ezen a fontos állomásán. Bebizonyította, hogy a színésznek nem kell keresnie az eszközöket, ha szívből, forrón tör fel az érzés, s ha minden mozdulatát, arcrezdülését és szavát elrendezi, egységbe foglalja. Oľga Adamčíková Poncia szerepében eleinte talán kisé bizonytalan, de később, közvetlenül első párbeszéde után minden tette a lélekig hatol, s a konfliktus, amelyben ő is viharzik, most már nem veszíti el valódiságát. Megemlítjük meg Olga Borodáčovät, Maria Jozefa szerepében, aki szép alakítással és őszinte átérzéssel hozta színre a megbomlott nagymamát. Kár, hogy maszkja nincs összhangban a szerep tragikumával. Alakjának beállítása a kezdő jelenetben rendezői elemzésre szorulna. Színház és rendező bőkezűen gondoskodott a bemutató sikeréről. Á rendező és a színészek művészi alázattal közelítik meg, s élik át Garcia Lorca valóságát. Valamennyi parádés szerep, s bizonyos, hogy Lorca remekművét játszani fogják mindenütt, ahol az igazi művészetet keresik, értik és értékelik. A P. O. Hviezdoslav Színházban ünnep volt. Ivan Lichard rendező, a nagyszerű színészek közreműködésével igazán művészit alkotott. Szuchy M. Emil APÁK ISKOLÁJA (Škola otcov) Ladislav Helge, a fiatalabb rendezőnemzedék tagja az Apák iskolája című müvével elismerésre méltó sikert aratott. Müvének értékét aktualitása és az adja meg, hogy társadalmi életünk nagyon érzékeny és kényes problémájába, a tanulóifjúság nevelésébe nyúl bele. Az Apák iskolája a ma fümje. Életből ellesett figurák elevenednek meg történetében. A történet központi alakja egy tanító, aki családi okokból áthelyezését kéri egy messzefekvő járási székhelyre. Már megérkezésekor siralmas kép tárul a szeme elé: az emberek szeretnek áldozni az alkoholnak. Tetterővel fog neki munkájának, de léptennyomon csalódás éri. Igazgatója karrierhajhászó, csak statisztikai adatokat követel, a gyermekek tudása és nevelése már nem érdekli. Tetszeni akar feletteseinek és a tanítványok szüleinek is. A gyermekek tudása alacsony. De osztályzatuk elsőrendű. Egyéb nevelési problémák is hárulnak az új tanítóra: a családokban meg kell teremteni a sikeres nevelés alapját, ami nélkül az iskolai nevelés sikere elképzelhetetlen. Az egyik helyen az alkoholista apa rossz hatása, a másik helyen a szülő majomszeretete, kényeztetése a bajok forrása. Pelikán, az új tanító, felveszi a harcot „egy egész HAMISÍTVÁNY (Falzifikát) Vladimír Borský műve modern detektívfilm. Témája ugyan nem új, de népi demokráciánk viszonyaira van alkalmazva. A nézők figyelmét lebilincselő izgalmas, kalandos történet eszmeileg pozitív értéke az, hogy megmutatja, milyen fontos a „jampecek" és egyéb „vagányok" elleni küzdelem napjainkban, továbbá azt, hogy aki egyszer a hazaárulás útjára lépett, nem tud megállni a lejtőn és elkerülhetetlenül bűnözővé válik. világ eden". Szigorúan megköveteli a becsületes munkát, nem ajándékozza az egyeseket. Jól kezdi újraépíteni az alapot, de a végén, amikor igazságosságával rengeteg ellenséget szerez s úgy érzi, hogy összecsap feje felett az ár, elerőtlenedik és visszatér újra a nagyvárosba. Talán ha várt volna legalább még egy napot, minden rendbejött volna, mert hisz a szülői értekezleten az egyik szülő, a JNB elnöke — aki maga is érdekelt • volt — magába szállva,a tanítóval elégedetlen szülök fejére olvasta bűnüket, hogy a szigorú helyes pedagógiai elveihez kitartóan ragaszkodó és e téren senki előtt meg nem hunyászkodó tanítónak volt igaza, ők pedig gáncsolták őt gyermekeik helyes nevelésében és ebben mindnyájan nagyot hibáztak. így hát a filmtörténet befejezetlennek tűnik, de ez nem rontja el értékét, mert a befejezést az életnek kell megadnia, hogy társadalmunk felkaroljon minden olyan tanítót, aki szívét, lelkét adja az új nemzedék nevelésébe, s nem rettenti vissza semmilyen akadály abban, hogy rendes, becsületes képzett fiatalokat neveljen a hazának. Karel Höger a tanító szerepében nagyon rokonszenves. Az izgalmas és érdekfeszítő detektívfilm végén azonban zavarólag hat a régi detektívregény ékből ismert, limonádé ízű szerelmi epizód. Losonc városa értékes kultúrközponttal gazdagodott. A napokban ünnepélyes keretek között adták át a losonci járási népi olvasótermet és könyvtárat rendeltetésének. A Marx Károly úton, a volt Corso-kávéház helyén nyílt meg a járási népi olvasóterem és könyvtár, mely megfelelőbb helyre nem is kerülhetett volna. A minden várakozást felülmúló és kényelmet nyújtó járási olvasótermet és könyvtárat a járási nemzeti bizottság kuitúráiis osztálya építtette és Imrovics József, a járási építészeti vállalat fiatal, tehetséges tervezője tervezte. A külső homlokzathoz igazodtak a belső helyiség átalakításánál is. A terem díszítését nagyban emeli a természetes tölgyfaburkolat is. A terem maga két részre oszlik — a pillérekkel elválasztott külső része az olvasóterem, a belső rész pedig könyvtár. Fent az emeletközön Morva énekkar sikere Llangollenben A dél-angliai Llangollen városban rendezett nemzetközi zenefesztiválon a Morva Tanítók Énekkara 20 együttes között az első díjat nyerte el. Angliai élményeiről Ján Polzer olomouci tanító az alábbiakban számolt be: — Llangollenben a nemzetközi ze-efesztiválon 34 állam vett részt: ez •temcsak a nemzeti viseletek tarka keverékét jelentette, hanem a nyelvek Babilonját is. Nagyon sajnáltuk, hogy a részvevők jelentékeny résae csak nagyon nehezen tudott egymással értekezni. — Mi — néhány morva tanító —, aikik bírjuk az eszoerantót, találkoztunk eszperantistákkal Ausztriából, Németországból, sőt az afrikai Tanganyikából is. Milyen szívesen beszélgettünk, milyen jó! szórakoztunk s a búcsúzáskor büszkén énekeltük el az eszperantisták himnuszát: „Oj érzés jött a világra ..." Örültünk, hogy hasznát vehettük eszperantó nyelvtudásunknak. (Cs. S.) van a Marx-Lenin-tanulóterem. Az olvasóhoz és a könyvtárhoz tartozik még a könyvraktárnak használt helyiség és az iroda, valamint a teakonyha, ahol feketén kívül szesztelen italokat szolgálnak fel. A losonci járási népi olvasótermet és könyvtárat Kyzur elvtárs, a járási nemzeti bizottság titkára nyitotta meg, majd Ďuriš elvtárs, a kerületi nemzeti bizottság alelnöke tartotta megnyitó beszédét. Utána ing. Marko pénzügyi megbízott szólalt fel. Ezt követően a losonci iskolák kultúrműsorral léptek fel. Sólyom László, Losonc A komáromi Magyar Területi Színház december 8-án körülbeiül 700 néző előtt nagy sikerrel adta elő Szigligeti-Tabi: „A kalandor grófnő" című zenés vígjátékot. (G. V.) A Csemadok somorjai helyi csoportja az elmúlt napokban József Attila-estet rendezett. A kultúrműsorral egybekötött költői esten körülbelül 120-an vettek részt. (N. A.) A nagykövesdi fiatalok az utóbbi időben élénk kulturális tevékenységet folytatnak. Az idén három színdarabot tanultak be, ameliyel meglátogatták a környékbeli falvakat. Jó munkájukért dicséretet érdemel Nagy Bálint, Bognár László és Nemes Éva. (H. A.) A prágai Opera rövidesen bemutatja a modern cseh zene legnagyobb képviselőjének, Leoš Janáčeknek, Dostojevskij „Feljegyzések a holtak házából" című regényére szerzett operáját. (b) ŰJ SZÖ 7 & 1957. december 12,