Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-07 / 339. szám, szombat

Leningrádi élmények A VILÄG EGYIK LEGSZEBB városa: Leningrád. Moszkvában a világváros szédületes forgalma, az óriási távolságok, az élet lüktetése ragad magával. Leningrádban a város szépsége, harmóniája, nyugalma, a nagyon elevenen élő történelmi légkör a lenyűgöző. A leningrádiak azt mondják, hogy tavasszal legszebb a városuk, de hát e-zt mondják a prágaiak, a pestiek és a párizsiak is. Bizonyára igazuk van, bár mi a nyári Leningrádnál szebbet is alig tudunk elképzelni. A nyugodtan hömpölygő Néva, «z öböl, a 800 kisebb-nagyobb híd városban, az arany és mozaik kupolák, a partmenti barokk paloták — feledhetetlenül szép kép. Történelmét ismerjük; épületeit meglátni és lelkesen felismerni — pillanatok müve. A dicső Auróra fedélzetén éppen úgy, mint a Téli Palota macskakövekkel kirakott terén, a Szmolnijban, a saját történelmünkre is gondolunk. Hisz olyan mélyen gyökekerezik Leningrád forradalmi történetünkben. A hatalmas Orosz Múzeum — a mi fogalmaink szerint akkora, mint egy erődítmény. És érdekes elnézni pl. hétköznap délelőtt, hogyan tódulnak százával az emberek a termekbe hogyan klnak meg percekig egy-egy alkotás előtt, miiyen gondosan jegyezgetnek noteszükbe. Egy főiskolát végzett tárlatvezető lánytól megtudtuk, hogy Zichy Mihálynak, akiről köztudomású, hogy Péter vár ott élt, mintegy 1850 rajzát őrzik a Múzeumban. (Itt büszkélkedem el vele, hogy egy prágai antikváriumban nemrég sikerült kiböngésznem egy Zichy Mihály pompás illusztrációival díszített Arany János ballada-gyűjteményt.) Egy röpke sétával jutunk el a hófehér és sárga színbe öltözött Orosz Múzeumtól Leningrád híres sugárútjára, a Nyevszkij Proszpektre. Olyan a hangulat — sok helyütt még ma žs — ezen a háromkilométer hosszú, régi épületekkel, szobrokkal büszkélkedő sugárúton, mint amilyennek annakidején Gogoľ és a többi orosz klasszikus író festette. A legnagyobb élmény az Ermitázsban tett látogatás. Minden szabad órát .itt kell tölteni, mert még így sem lehet elegendő időt tölteni ahhoz, hogy akárcsak felületesen is megismerkedjünk a háromszáz terem szépségeivel vagy akárcsak a harminckét „olasz teremmel". Nem lehet elszakadni Leonardo da Vinci, Raffael remekeitől, Xizian, Tintoretto és az olasz reneszánsz többi csodájától. De az Ermitázs többi érdekessége épp ily megragadó. A képtár és a múzeum a Téli Palota épületében van, bejárata a Néva partja felől. A képekről, filmekről jól ismert hatalmas tér oldaláról egykor a cári lakosztályokat lehetett megközelíteni: az Ermitázs a cárok magángyűjteménye volt. A palota egyik termében színházat építettek, talán háromszáz ülőhely van nézőterén — nyilván a cári család és vendégeik részére. A kis színház akusztikája hibátlan. Az egész épület tökéletes épségben van. Egyetlen műkincs sem veszett el. 1917 októberében a forradalmi kormány őrködött és védte az Ermitázs kincseit. Pedig ezeken a termeken át törtek be a palotába a forradalom katonái, itt fogták el a Kerenszkij-'kormányt. A műkincseknek mégsem esett bántódása. A Nagy Honvédő Háború idején pedig Leningrád diáksága több mint háromszáz éjjel dolgozott, míg becsomagolta és biztonságba helyezte a mérhetetlen értékeket. Az épületet belövések, találatok érték, mind ennek ma mér nyoma sincs. A LENINGRÁDI KIROV Opera- és Balettszínház Hattyúk taváról a legnagyobb elragadtatás hangján már megemlékeztünk. Akkor az épületről nem írtunk. Nos, a színházépület — világoskék bársony, fehér márvány, arany, — számunkra szokatlan — díszítésű nézőterével, a gobelin előfüggönnyel — ékszerdobozhoz hasonlít. Szembe van a Rimszkij-Korzakovról elnevezett Konzervatórium színház megfelelő hangversenyteremmel. Az egész épület múltja és levegője is szívdobogtató. Az intézetet 1862-ben Rubinstein alapította. Az első növendékek között itt végzett Csajkovszkij, aki később tanára lett az intézetnek. Itt tanult Glazunov, Ljadov és Sosztakovics is! Az intézmény ma is elsősorban főiskola, de ezenkívül állandó filharmonikus zenekara, ének- és balettkara van és szerződtetett szólistákkal rendelkezik LENIN HŐS VÁROSA 29 hónapos náci blokád alatt állt, csak a Ladoga-foavon keresztül, „az élet útjának" nevezett közlekedési vonalon tudott a Szovjetunió területével érintkezni. Az Elektroszila-gyártól, a Szovjetuniónak Leninrenddel kétszer, s a Vörös Zászló-renddel kitüntetett egyik legnagyobb gyárüzemétöl és legnagyobb elektromechanikai gyárától három kilométerre húzódott a front. A náci agresszorok ebből a közelségbői állandó tüzérségi tűz alatt tartották az Elektroszilát. Sok anyagi kárt okoztak a belövések és a gyár sok hős, derék dolgozója adta életét a gyárért, Leningrádért, a Szovjetunióért és az egész emberiség szabadságáért. Természetesen akkor nem turbogenerátorokat gyártottak az Elektroszilában (most a kommunizmus építkezései leggigantikusabb villanyerőközpontjaihoz — Kujbisevhez, Sztálingrádhoz, Karagandához, az Ob menti vízierőművekhez szállítják a turbinákat), — hanem hadianyagot a szűkebb leningrádi front védői és a hátország számára. A Nagy Honvédő Háború idején Leningrádban nem volt különbség katona és civil között. Egyformán a fronton szolgálta hazáját mindegyikük. Az ostrom alatt született tervekből már 1952-ben valóság lett. Az Elektroszila ebben az évben szállította az elkészült 150 000 kilo wattos generátorát. Mosit a 200 000 kilowattos turbogenirátor majdnem teljesen kidolgozott tervein és a 300 000 kilowattos turbogenerátor terveinek előkészítésén dolgoznak. A leningrádi Elektroszila történetében dióhéjban benne van a Szovjetunió története. Ez a gyár a forradalom előtt az idegen profitáló kapitalizmusnak voilt a támaszpontja. A Siiemems-Schuckert elektromoskonszern csak azért hozta létre, hogy nagyobb javítóműhelynek, felszerelő-műhelynek használja. Akkor még, a cári Oroszországban villamossági alkatrészeket sem gyártottak, nemhogy gigantikus elektromos gépeket. Ma pedig ezeket az óriási gépeket nemcsak teljesen szovjet anyagokból gyártják a szovjet emberek, de az egész szovjet nép javára és felvirágzására A VÁROS ALAPÍTÁSÁNAK 250. jubileumi és a Nagy Október dicső 40. évében szebb mint valaha. Impozáns szépségben tündököl az emberi kultúra egyik büszkesége. Boldog, aki pár napot Lenin városában tölthet. A forradalom szülővárosa mindnyájunk számára zarándokhely. SZILY IMRE „Verdi híres francia színésznő volt" Műveltségvizsga az amerikai Yale Egyetemen AZ ÜZEMI KLUB Az üzemi bizottság taggyűlése a szokottnál is viharosabb volt. Hogyisne, hiszen a még mindig nem létező üzemi klubról volt szó, melynek már régen működnie kellene, ha ... — Azonosítom magam az előttem felszólalóval — jelentette ki Hübele elvtárs. — Mégis csak szégyen, hogy még mindig nincs üzemi klubunk! — Amint ismeretes, üzemi bizottságunk jelen pillanatban nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel — vette át a szót az elnök. Be sem fejezhette a mondatot, máris közbelépett Buzgó elvtárs: — Lári-fári, nem élünk a kapitalizmusban, ahol a pénz a döntő. Ma a legfontosabb a munka! Az üzemi klubot társadalmi munkával, munkabrigádokkal kell felépítenünk! Saját erőnkből! Szavait lelkes tapsvihar követte. A jelenlevők kivétel nélkUI mind helyeselték a kitűnő indítványt és az ülés eredménye az volt, hogy mint brigádreferenst engem bíztak meg a munka megszervezésével. Sz<rény erőmhöz képest, két munkatársammal együt' elvégeztük az előkészítő munkálatokat, majd meglátogattam Buzgó elvtársat: — Szombaton délután nekikezdhetünk — jelentettem ki örömmel. — Két hónap múlva úgy járunk majd a klubba, mintha hazamennénk. Azt sem tudja majd, hogy valaha nélkülöztük. — Nagyon helyes — fejezte ki elismerését Buzgó elvtárs. — Mikorra oszthatlak be munkára — kérdeztem tőle tárgyilagosan. — Engem? — is szemüvegét meglepetten tolta homlokára. — Nézd csak az ujjaimat, mily görbék. Borzalmasan szenvedek a köszvénytől. Még gondolni sem merek ilyen nehéz munkára! Az ujjain ugyan tintafoltokon kívül egyebet nem fedezhettem fel, mégis belenyugodtam a hallottakba és elnézést kérve a zavarásért, folytattam a toborzást. — Boldogan segítenék a munkában — igyekezett többször is meggyőzni Kényes elvtársnó, ha nem kinozna az epém. Az éjjel Is, le sem hunytam a szemem a görcsöktől. Látod, milyen rossz színben vagyok?! Sajnos, bármennyire is szeretnék ... Megesett a szívem a szegény teremtésen, és hogy valamilyen eredmenyt is felmutathassak, Háj elvtárs irodája felé irányítottam lépéseimet. Karosszékében kényelmesen hátradőlve pöfékelt, vastag füstkarikákat fújva maga elé. Amikor meglátott, köhécselni kezdett — bizonyára rosszat sejtett — és mint a ponty a szárazon, ó is levegő után kapkodott. — Micsoda? Hogy én...? ebben a hidegben?.).. abba a piszokba, abba a porba küldenél a légcsőhurutommal? Mi1 íifiyokkal, havazásokkal köszöntött be az idei tél, vége a szabadban való szórakozásnak, kuglizásnak, kerékpározásnak, kiadós sétáknak. Üzemeink, — a régi kapitalista üzemekkel ellentétben, — nemcsak a munka becsületes elvégzését kívánják meg dolgozóinktól, hanem gyönyörű üzemi klubok létesítésével a munkásfnber téli szórakozását is elő akarják segíteni. Szlovákia egyik legbőkezűbben felszerelt ilyen üzemi klubbjának, a pótori bánvászklub társalgójának képét mutatjuk be itt olvasóinknak, — Táncolással, sakkozással, olvasással szórakozhatik itt szabadidejében a pótori bányász. A társalgón kívül több száz kötetes könyvtár, tornacsarnok, különféle szakkörök, három üzemi zenekar és mozi teszi még kellemessé bányászainknak a téli délutánokat. (Foto: Neumann) csoda lelkiismeretlenség volna tőled?! Jó, jó, megszavaztam a társadalmi munkát, ez igaz, de miért pont engem választottál ki brigádra? — fordult el tőlem sértődötten. A szóáradatra alig tudtam válaszolni. Örültem, amikor végül is kívülről csukhattam be az irodahelyiség ajtaját. Igyekezetem azonban nem lohadt. Sorra jártam a többieket Is, akik oly lelkesen megszavazták az iizemi klubhelyiség felépítését. És az eredmény? Az egyiknek a vérnyomása, a másiknak a veséje, a gyomra, a füle, a mája rakoncátlankodott. Megesett a sok betegen a szívem és csakhamar azon meggyőződésre jutottam, hogy üzemünk nyugodtan beillenék az állami kórház fiókvállalatának. Ezek szerint még mi hárman vagyunk munkatársaink között a legegészségesebbek — gondoltam elégedetten. Bár igaz, hogy néha engem is elkap a gépszij. Hiába minden, meg kell mentenünk a helyzetet — határoztuk el és ettől a perctől kezdve minden szabad időnket feláldoztuk az iizemi klub érdekében. Se szombatunk, se vasárnapunk nem volt. De végül is. mert egyszer mindennek vége szokott lenni, ez a munka is befejezést nyert. Az üzemi bizottság taggyűlése a kellemes hírt, hogy a következő szombaton megnyílik az üzemi klub, szűnni nem akaró tapsviharral fogadta. — Sajnos, bírálatban kell részesítenem a brigádreferenst — állapította meg az üzemi bizottság elnöke és összeráncolt homlokkal, szigorúan nézett felém. Mondanom sem kell, hogy e nem várt fordulatra még a vér is elhűlt bennem. — L'rigádreferensünk nem volt eléggé kezdeményező, — folytatta — mert Fejes és Pott.vondi elvtársak kivételével nem sikerült kiváltania dolgozóink aktivitását, érdeklődését és nem tudta meggyőzni a többségét az üzemi klub felépítésének szükségszerűségéről. Brigádreferensünk tehát rossz munkát végzett, mert nem ért a munka megszervezéséhez, a feladatok szétosztásához, a káderskkel való bánásmódhoz és így a pótolhatatlanság látszatát igyekezett kelteni... Ezért javasolom, foszszük meg fontos funkciójától, amelyre érdemtelennek bizonyult! A kritika és az azt követő tapsvihar oly mély hatást gyakorolt rám, hogy a p

;pacsnái is pirosabb lettem, úgy szégyeltem tehetetlenségemet. A torkomat valami úgy fojtogatta, úgy, hogy még az önbírálatra is képtelen voltam. Szombaton este ünnepélyes keretek között megnyílt új üzemi klubunk. Szomorúan leselkedtem be a fényesen kivilágított ablakon a helyiségbe, ahonnan jókedv, nevetés szűrődött ki az utcára. Nem mertem bemenni, mert attól tartottam, újjal mutogatnak majd rám, a csúfosan levitézlett brigadreferensre, aki nem tudta megszel vezni munkacsapatát. Kardos Márta A Torontóban megjelenő Glohe and Mail című lap beszámol egy ankétról, melyet az USA-ban a YaleEgyetemen tartottak és amelyen 359 diákhoz kérdéseket intéztek, mit tudnak híres személyiségekről. Arra a kérdésre, ki volt Verdi, 58-an adtak helyes választ. A többi 301 különféle választ adott. A leghajmeresztőbb feleletek így hangzottak : Világhírű olasz -humorista volt. Szatirikus. müveit angol nyelvre is lefordították. Verdi spanyol politikus volt, aki szigorú rendszabályokat foganatosított a féltékenységből ölő gyilkosok ellen. Nagyon híres francia színésznő volt. Egy fiatal lány meggyilkolta őt, amiért halálra ítélték. Az ítéletet végrehajtották, Verdit pedig szentté avatták. Arra a kérdésre, ki volt Wagner Richárd, 40 diák válaszolt helyesen. A többi felelet között ilyenek is voltak: Wagner hajdanában ismert filmszínész volt, neve ma már feledésbe merült. Most ismeretlen helyen él. New-York polgármestere volt, de lemondott címéről. Néhány pornográf regény írója volt, ezért kiközösítették az egyházból, Elfeledve, szegényen halt meg. Wagner Dakota állam szenátora volt, ifjúkorában népszerű cowboy. Amerikai milliomos és népszerű hanglemezgyüjtő. A legjobb kosárlabdajátékos. Ha megkaparintja a labdát, senki sem tudja tőle elvenni. Marx Károlyról többen, 157-en adtak helyes választ. De voltak olyan feleletek is, hogy például vaskereskedő volt, hogy ismert televíziós hírmagyarázó, sőt egy diák szerint .orosz cár volt. Több mint szomorú az egyik legnevezetesebb amerikai egyetemen rendezett ankét eredménye. Igazolja, milyen a műveltség színvonala abban az országban, amelynek politikusai a „világ vezető szerepére" fenik a fogukat. Valóban, minden feltételük megvan hozzá! — ek — A bratislavai Romeo és Júlia előadásról Engedjék meg, hogy azzal kezdjem: 150-szer játszottam Budapesten a Madách Színházban Tibaldot és százszor Rómeót. Láttam az angolok nagyszerű filmjét, láttam a remek szovjet Romeo és Júlia-bailettet és láttam még sok jó Romeo és Júliai-előaüást a magyar vidéki városokban is. Mégis új Romeo élményekkel lettem gazdagabb a napokban, amikor megnéztem a bratislavai Hviezdoslav Színház előadását. Merész, újszerű és nagyszerű. Legelsősorban a színészek egységes stílusa, kiforrott, magas beszéd- és mozgáskultúrával teli játéka ragadott meg. Húsvér-embeVek jöttek, mentek, szereitek, tréfáltak és öltek. Nem beszélem a szlovák nyelvet és azt hiszem, kölcsönösen úgy vagyunk vele, hógy egymás beszédét keményen kopogónak érezzük. Mégis ezen az estén eljutott a szívembe a művészek minden szava és gondolata. Mária Královičová Júliája minden ízében remekbe szabott alkotás, naiv gyermeksége, szerelme tragikus pillanatai egyformán meggyőzőek. Nemesen egyszerű tolmácsolása ez a szerepnek. Hangját legszívesebben magnetofonra rögzíteném és hazavinném, hogy otthon tovább muzsikáljon. A férfiak közül három alakítás ragadott meg legjobban. Ladislav ChjiC. Majerník: Don Quichote dík férfias, szikrázóan szellemes Mercuciója az összes eddigi Mercucio „ismerőseim" fölé nőtt. A gyönyörű orgánumú és mozgású Machata Rómeója mélyen átgondolt, nagyszerűen megformált alakítás. Capulett hatott még rám drámai erővel Ctibor Filčík tolmácsolásában. Nagy jelenetében, még tovább tudja fokozni átélésével és brilliáns beszédtechnikájával a jelenet hőfokát. Martin Gregor Lőrinc barátja olyan emberi és olyan igaz, mint ahogy azt régi ismeretségünk, és nagyrabecsülésünk alapján vártuk tőle. Bocsássanak meg a többi szereplők, akiknek nem tudom a nevét. Mindnyájuknak köszönjük remek alakításaikat. A sok dicséret és jó szó után hadd mondjam el azt is, 'amivel nem értek egyet. A rendező az; első felvonásban még teljes stílusegységben tartja az előadást. A II. és III. felvonásban sok mindent nem értek és alkalomadtán szeretnék vitába szállni vele. Lőrinc barát nem szobrász, hanem gyógynövényekkel foglalkozik. Különösen ott nagyon zavaró a Krisztus-szobor jelenléte, amikor kénytelen vagyok párhuzamot vonni a romeói és a bibliai szenvedés között. Annak ellenére, hogy a színpadi képek tetszettek, nagyon hiányolok egy kicsi zugot vagy annak érzékeltetését, ahol a két boldog, majd boldogtalan ifjú titokban elmondhatná a barátnak örömét és fájdalmát. Sajnos, ezek a kis szobára szánt jelenetek szétfolynak és elvesznek a nagy térben. Bár megható és kitűnő az új keresése, de nem érzem indokoltnak és jónak a halott Júlia ölben hordozását, valamint a szobrok árnyékainak stílustörő előbukkanását sem. A röviden felsorolt visszásságoktól eltekintve nagy élménnyel gazdagabban búcsúztam. Bárdy György, színművész, Budapest A cérnagyári színjátszók sikere Várkonyon Vidéki színházlátogató útunkon ellátogattunk Várkonyra is, éppen akkor, midőn a bratislavai Cérnagyár műkedvelői tartottak előadást. Barta Lajos „Szerelem" c. négyfelvonásos színművét játszották s az előadást gyakran szakította félbe a közönség hangos derültsége és elismerő tapsa. Nagyon nehéz feladatra vállalkozott a Cérnagyár csoportja, de teljesítményükkel sikerült bebizonyítaniok, hogy valóban a legjobb bratislavai műkedvelők. Rendezőjük, Kelecsényi József nagyon gondos, aprólékos munkát végzett. A szép, harmonikus összjátékon kívül még nagy fegyelmezettségük lepett meg minket kellemesen. Tapasztaltuk azt is, hogy nincs sztárrendszerük és a legkisebb szerep'ó is jó teljesítményt nyújtott. Ezek előrebocsátásával aztán már könnyen megérthető, hogy a darab mulattatáson túli, — tehát tulajdonképpeni, — komoly mondanivalóját is híven és megfelelően tudták ábrázolni. Büszkék lehetnek erre a cérnagyáriak. Deák Árpád ÜJ SZjö 7 ti 1957. decemtar %