Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-01 / 333. szám, vasárnap

VERSENYEZZÜNK a békés építésben, a£ alkotó m/unkábcm N. SZ. HRUSCSOV BESZÉLGETÉSE W. R. HEARSTTAL, EGY AMERIKAI LAPKIADÓTRÖSZT TULAJDONOS-FŐSZERKESZTŐJÉVEL Higgyék el nekem uraim, hogy csak békét és barátságot akarunk. A Szovjetuniónak interkontinentális, hidrogéntöltésü ballisztikus lövedéke van. Azonban már kijelentettem pártunk és a Szovjetunió kormánya nevében, a szovjet nép nevében és most megismétlem, hogy ezt a lövedéket sohasem irányítjuk az USA ellen, ha erre nem kényszerít bennünket maga az USA azzal, hogy háborút indít ellenünk közvetlenül vagy közvetve, csatlósai útján. A Szovjetunió sohasem alkalmaz elsőként fegyvert, tehát atom- és hidrogénfegyvert sem, és csak azért tartja e fegyvereket, hogy visszaverhesse a támadót. És a békés versenyben arra fogunk törekedni, hogy biztosítsuk elsőbbségünket. E téren — ha lehet ezt így kifejezni, — a szovjet emberek támadni fognak. Ez azonban olyan támadás lesz, amelyben az emberek nem halnak, hanem ellenkezőleg, jobbá teszik életüket, emelik gazdasági és kulturális színvonalukat. A szovjet nép, mely az Egyesült Államokat versenyre hívta nagyobb mennyiségű hús, vaj, ruha és lábbeli termelésében, nagyobb mennyiségű jó lakás építésében, nagyobb mennyiségű televízor, rádiókészülék, porszívó és más áru és olyan cikk termelésében, amelyekre az embernek szüksé'ge van, ez a szovjet nép h'sz győzelmében. Nem interkontinentális ballisztikus lövedék fenvegeti önöket, hanem békés támadás, békés verseny a közszükségleti, valamint az emberek kulturáját és életét jobbátevő cikkek termelésében. Ebben könyörtelenek leszünk. Ez a verseny megmutatja, melyik rendszer a jobb. Szeretném önt Hearst úr legalább is semlegessé tenni a békeharcban (derültség). W. R. HEARST: Nem vagyok harcias, soha sem voltam az. Nem vagyunk hazánk hivatalos képviselői, csupán újságírók vagyunk. Szeretném azonban megmondani, hogy iha elfogadjuk e felhívást a béke frontján, az emberek élete jobbátételének frontján való versenyzésre, akkor hazatértünk után igyekszünk mindent megtenni, hogy országunk e felhívást hivatalcsan elfogadja. F. CONNIF: Olvasom az ön öszszes beszédeit. Emlékszem, ön rámutatott Lenin azon szavaira, hogy minden erejükből igyekezniük kell a pártban megtartani azokat az elvtársakat, akik egy időre eltértek a párt irányvonalától, de emellett alapjában jó és becsületes emberek maradtak. Ezeket az embereket igyekezni kell minden erejükből visszatéríteni a helyes útra. Mondja meg nekem, vajon nem lehetne e szempontot alkalmazni Zsukov esetében? N. SZ. HRUSCSOV: Zsukov marsallt nem zárták ki a pártból, tagja kommunista pártunknak. Nagy katonai szakértő és meggyőződésem, hogy minden erefét és tudását pártunk ügyének, a nép ügyének szenteli. A párt megbüntette, de clyan politikai hibákért büntette meg, amelyeket elkövetett és maga is beismert. R. CONSIDINE: Ön azt mondotta, hogy háború esetén mind az USA-ban, mind az USA határán túl levő amerikai támaszpontokat megsemmisítik a szovjet interkontinentális ballisztikus lövedékek. Ez talán azt jelenti, hogy e fegyverek már most be vannak állítva mindezekre a célokra? N. SZ. HRUSCSOV: Ezt a vezérkari főnöktől kell megkérdezni, mert ez nem tartozik az én hatáskörömbe. Azért van a vezérkar, hogv háború esetén készen álljon azon a központok megsemmisítésére, amelyek döntő fontosságúak a háború gyors megszüntetése, az ellenség veresége szempontjából. Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit megjegyezni az amerikai katonai körök egyes képviselőinek a sajtóban megjelent nyilatkozataival összefüggésben. Bejelentették, hogy az amerikai atom- <s hidrogénbombát szállító bombázó repülők egy része ál landóan a levegőben tartózkodik, mindig tettre készen a Szovjetunió ellen. Azt állítják, hopy a repülőgépek fele a levegőben van. Ez nagyon veszélyes dolog. Ez a helyzet arról tanúskodik, mily erős az USA-ban a háborús pszichózis. Ha hidrogénbombát szállító repülőgépek emelkednek a levegőbe, ez azt jelenti, hogy a levegőben sok ember is van repülőgépek kezelésére. Bármikor megtörténhet, hogy a pilóta idegei felmondják a szolgálatot, a legkisebb jelet is a repülő harci akcióra szólító jelként magyarázhatja és azon célpont ellen repül, amelyre parancsot kapott. Ilyen körülmények között a háború egészen véletlenül kirobbanhat, mert azonnal megtorló intézkedések történnek. Vajon ez nem arról tanúskodik-e, hogy a háború ilyen esetben véletlen félreértés következtében vagy pedig ami minden emberrel megtörténhet — a normál^ lekiátlapot megzavarodása következtében kitörhet? Ki kell zárni e borzalmas lehetőséget. Az egyik és a másik fél is a háború ellen lehet és ennek ellenére kirobbanhat a háború a háborús pszichózis következtében, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban keltettek. W. R. HEARST: Nagyon érdekes gondolat. Ilyesmit még nem hallottam. Én magam nem vagyok katona, de nem hiszem, hogy repülőgépeink fele a levegőben volna. Considine úr azt mondja, hogy talán az egyharmada. N. SZ. HRUSCSOV: Elvégre ha csak egy atom- vagy hidrogénbcmbával felszerelt repülőgép is lesz a levegőben, már abban az esetben is a háború kérdését nem a kormány, hanem a repülő dönti el. És ez, elképzelhetik, borzalmas dolog. W. R. HEARST: Ez nagyon érdekes gondolat. R. CONSIDINE: Hruscsov úr, Amerikában óriási hatást keltettek a szovjet mesterséges holdak. Ez valóban magávalragadó, mesés siker. Most folyik azonban a nemzetközi geofizikai év, amelynek folyamán feltételezik, hogy a különféle tájékoztatások kölcsönös kicserélésére kerül sor. Szeretnők megkérdezni: Segít-e Oroszország Amerikának a mesterséges hold kibocsátásában, ké'sz neki a szükséges tájékoztatásokat megadni? N. SZ. HRUSCSOV: Örömmel. R. CONSIDINE: És közöttük volnának azon rakéta jellegéről szóló adatok is, amely kilőtte ezt a mesterséges holdat, valamint az alkalmazott hajtóanyagról szóló adatok? N. SZ. HRUSCSOV: Természetes, ha megegyeztünk a leszerelésben. Nem titkoljuk, hogy a mesterséges holdat az interkontinentális ballisztikus lövedék segítségével bocsátottuk ki. Önök is jól tudják, mit jelent az, ha közöljük önökkel az interkontinentális ballisztikus lövedék gyártásának titkát. Nem tudjuk, mikor készít az USA üyen rakétát, hisz ez nem könnyű dolog. Feltehető az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok talán még nagyon soká'g nem szerkeszti meg az interkontinentális lövedéket. E lövedékek gyártási titkáról tehát kizárólag azzal a feltétellel beszélhetünk, ha önök megszüntetik a „hidegháború"-t és országaink kizárólag békés téren fognak egymással versenyezni. Az a tény, hogv a Szovjetunió elsőnek bocsátotta fel a Föld mesterséges holdját, s egy hónappal utána a másodikat is, sok mindenről tanúskodik. Ha szükség lesz rá, holnap felbocsáthatunk tíz, húsz mesterséges holdat. Elegendő az interkontinentális ballisztikus lövedékek töltését megváltoztatni, a hidrogéntöltés helyett megfelelő szerkezettel elletni és ezt az objektumot e szerkezettel felbocsátani — és kész a mesterséges hold. A Szovjetunió kész az Amerikai Egyesült Államokkal közölni e téren szerzett ismereteit, megmutatni és nemcsak megmutatni, hanem önökkel együtt a tengerbe süllyeszteni v'-Jamennyi ballisztikus lövedéket, hogy biztosítva legyen a szilárd és tsrtós béke országaink között és így az eg5sz világon. Mindez azonban csak a leszerelés feltételei, államaink békés versenyének, valamennyi crszág békés eavmás mellétt élésének feltétele mellett. W. R. HEARST: Olvastam az ön nagyon érdekes javaslatát, hogy versenyezzünk a rakétalövéshen. Ez nagyon ió lesz ha tmid lesz ilyen rak'-tá"k Próbáljuk ki őket, azután eldobhatjuk. N. SZ. HRUSCSOV: Mi is emellett vagyunk, csak ezt az utóbbit kellene mielőbb megtenni — eldobni őket (derültség). W. R. HEARST: Bizonyára türelmetlenül várják, mikor oldjuk meg az első részt, mikor állítjuk össze a rakétát. N. SZ. HRUSCSOV: Ügy vélem, hogy végül mégis megszerkesztik önök az interkontinentális lövedéket, bár — ismétlem — ez nem könnyű dolog. Az Amerikai Egyesült Államoknak megvan ehhez a kellő tudása és előállíthat ilyen rakétát, de hogy mikor ezt nem tudom megmondani. W. R. HEARST: Csak tréfából mondtam. N. SZ. HRUSCSOV: Az amerikaiak ait hitték, hogj nem vagyunk képesek interkontinentális ballisztikus lövedéket készíteni, de tévedtek. W. R. HEARST: Egészen helyes. N. SZ. HRUSCSOV: Mi ezt nem mondottuk az amerikaiakról, és nem is mondjuk. A tény azonban tény marad, a Szovjetunió készített elsőnek interkontinentális lövedéket, ez azt jelenti, hogy e téren elsők vagyunk és ez lehetővé teszi, hogy tökéletesítsük a rakéták szerkezetét, megelőzzük e téren az USA-t és megfelelő rakétakészletet gyüjtsünk, ha nem egyezünk meg a leszerelésben. R. CONSIDINE: Hruscsov úr, az önök Lengyelországhoz és Jugoszláviához fűződő kapcsolatai kielégítő megoldást nyertek és mn mindegyik ország a maga útján halad a szocializmushoz. Nem gondolja, hogy éppen ezen az alapon meg lehetne oldani a magyarországi helyzetet is fegyveres erők alkalmazása nélkül? N. SZ. HRUSCSOV: Igen, meg lehetne oldani. Ott azonban az események fejlődése másképpen folyt le. Az imperialisták összeesküvést szőttek a népi Magyarország ellen. Fasiszta gyilkosok, akiknek jelentős részét külföldről vetették be, békés embereket gyilkoltak le. A magyar kormány megkérte a Szovjetunió kormányát, hogy segítsen megfékezni a2 ellenforradalmi bandákat és a szovjet kormány hűen szerződéses kötelezettségei- i hez, hűen a szocialista országok testvéri támogatásának elveihez ezt a segítséget megadta. A szocialista Magyarország most szüntelenül erősödik és fejlődik. A magyarországi események tanulságul szolgálhatnak a reakció erőinek, hogy — amint az orosz közmondás tartja — ne menjenek a vízbe, míg nem tudják, milyen mély. Szeretnék visszatérni a Szovjetunió és az USA közötti kölcsönös kapcsolatok kérdéséhez. Nemrégen olvastam Eisenhower úrnak, az Egyesült Államok elnökének Oklahoma City-ben mondott beszédét. E beszéd egyes gondolatai tetszettek nekem. Szeretném önöket emlékeztetni az elnök beszédének egyes részeire. „A cél, amelyre törekszünk — jelentette ki az elnök — a béke, igazságos feltételekkel.. Mi szintén emellett vagyunk Ez a béke országunk részére csak abban az esetben következhet be —, mondotta ezután Eisenhower úr — ha bekövetkezik valamennyi ország részére ..." Mi is emellett vagyunk. Békét akarunk nemcsak saját magunknak, hanem valamennyi országnak, az egész emberiségnek. Eisenhower úr továbbá azt mondotta: „Az emberiség reméli, hogy a Szovjetunió mindnyájunkkal együttműködik e cél elérése érdekében..." Az elnök úr meg lehet győződve róla, hogy mi minden erőnket latba vetjük, hogy együttműködjünk valamennyi országgal, tehát az USAval is a béke biztosítása érdekében. „Sohase leszünk agresszorok — mondotta az elnök. Ezt jól mondta. „Nem akarunk semmi többet, csak megfelelő biztonságot, de ennél kevesebbel nem érhetjük be ..." — jelentette ki Eisenhower úr. A Szovjetunió is egyetért azzal, hogy gondoskodni kell a biztonságról, de e kérdéshez ésszerűen kell hozzányúlni, hogy az ilyen törekvés ne vezessen lázas fegyverkezéshez, mint ahogyan ez ma történik. Hiszen a történelem már megmutatta, hogy minden lázas fegyverkezés végül is háborúval végződik. Ezért meg kell szüntetni a lázas fegyverkezést, hogy ne lehessen a háborút kiprovokálni és hisszük, hogy az USA elnöke sem akar háborút. „Mindig hittem benne — mondotta Eisenhower úr, — hogy e világon elkerülhetetlen a becsület és szabadság végső diadala. Azonban — mint egyszer egy bölcs amerikai mondta —, hogy ez az elkerülhetetlen dolog valósággá váljék, ehhe2 sok ember nagy munkájára és számos áldozatára van szükség." Ez nem egészen világos, mert e szavakat különféleképpen lehet magyarázni. Hinni akarom azonban, hogy ez olyan értelemben hangzott el, hogy az elnök dolgozni akar az egész világ békéjének biztosításáért. Ha ez' így van, és ha az USA, amint Eisenhower úr mondja — valóban sohasem lesz agreszszor, és természetesen sohasem lesz azzá a Szovjetuni& sem, akkor megegyezünk a lázas fegyverkezés megszüntetésében. Ha ezt elérjük, az egész emberiség megkönnyebülten fellélegzik. Ilyen lépés hasznos volna nemcsak a mi országaink népeinek, hanem a világ valamennyi népének. Szeretpém,-ha ezt az álláspontunkat tolmácsolná az amerikai közvéleménynek és tájékoztatná erről az elnök urat. Emlékszem az USA elnökével Genfben folytatott kellemes beszélgetésekre. Emlékszem, amikor Eisenhower úr vacsorát adott küldöttségünk tiszteletére, mily érdeklődéssel beszélt farmjáról, s többek között elmondotta, hogy nem csekély sikereket ért el jófajtájú szarvasmarha tenyésztésében keresztezés útján. Sokkal jobb volna, ha versenyt szerveznénk ezen a téren, mintha a fegyverek felhalmozásában versenyeznénk. Vagy versenyezzünk ol. a kukoricatermesztésben. Sokat beszéltem erről a tárgyról Hurst úr amerikai szakértővel, aki mintát is adott kukoricájából. Sokkal kellemesebb kukoricáról beszélgetni, mint interkontinentális lövedékről. Az USA közvéleménye és sajtója jó szolgálatot tehet a nemzeteknek, ha hozzájárul éppen ilyen békés versenyhez. F. CONIFF: Szeretném megkérdezni, bár tudom, hogy a kommunista vezetők többnyire nem szívesen beszélnek magukról, mit jelentett önnek egész élete folyamán a kommunista párt és mit jelent ma magán életében? N. Sz. HRUSCSOV: A kommunista párt drága nekem azért, mert kifejezi a munkásosztály érdekeit, a nép érdekeit és az én vágyaimat, az új társadalom felépítéséről szőtt álmaimat, örülök annak, hogy e pártban sok évet éltem át, hosszú időn át harcoltam benne és ma megállapíthatom, hogy kommunista pártunk a Lenin mutatta úton haladva hazánknak oly óriási haladást biztosított, hogy népünk olyan utat tört, amelyen ma számos más ország nemzetei haladnak. Éppúgy, mint minden kommunista, csak arra vágyom, hogy valamennyi embernek biztosítva legyen boldog élete, hogy valamennyi ember nemzetiségre, vallásra, arcszínére való tekintet nélkül élvezze munkájának gyUmölcseit. Harcolunk azért, hogy annyi anyagi javat halmozzunk feí, amennyi szUkséges ahhoz, hogy valameny*. nyi ember számára biztosítsuk a bőséget. Hisszük, hogy az emberiség ezt eléri. Hogy mikor lesz ez, nem lehet pontosan megmondani, de egy bizonyos: az emberiség e cél felé halad. Örülök en nek és mindent megteszek, ami erőmből telik, hogy hozzájáruljak ehhez. Ha önök, uraim, a tőkés világ képviselői megértenék, mi a kommunizmus, milyen nemes eszmékért harcolnak a kommunisták, szégyelnék őket rágalmazni. Sokan még nem értik meg ,a nemes célt, amelyre a kommunisták törekednek. Ez a cél abban áll, hogy az embernek biztosítva legyen teljes szabadsága, hogy biztosítva legyen a termelőerők és a társadalmi gazdagság példátlan növekedése, hogy biztosítva legyen a nemzetek anyagi és szellemi erőinek fejlődése és a kultúra felvirágzása. Szeretnék még néhány szót mondani és ezzel talán ideje lesz befejezni hosszú beszélgetésünket. Vannak szakszervezeteink, tagja vagyok a szakszervezeti szövetségnek, amelynek kötelessége, hogy védelmezzen engem. És most az amerikai kapitalisták által kizsákmányolt ember helyzetébe kerültem (derültség). Befejezésül a következőket kell mondanom. Nem akarjuk egy nemzetre sem rákényszeríteni eszméinket semmilyen kényszerítő eszközökkel, még kevésbé háborúval. A kommunista világnézetet az emberek csupán önként fogadhatják el. Minden egyes ország népeinek maguknak kell megválasztani azt az utat, amelyen haladni akarnak. És ha a nemzetek nem óhajtanak a szocialista úton haladni, senki sem kényszerítheti és nem szabad hogy kényszerítse rájuk ezt az utat erőszakkal. Nemegyszer kijelentettük, hogy a Szovjetunió külpolitikájának éppúgy, mint a többi szocialista országok külpolitikájának rendületlen alapja valamennyi ország békés egymás mellett élésének lenini elve, függetlenül társadalmi rendszerüktől és államrendszerüktől. Meggyőződésünk, hogy valamennyi ország békében élhet és kell hogy éljen egymás mellett. Hogyan fognak fejlődni az egyes országok — ez minden egyes ország nemzeteinek belső ügye. De a szocialista és a tőkés országok egy égitesten élnek. Sokoldalú gazdasági, kulturális, közlekedési stb. kapcsolat áll fenn közöttük. Ezek az országok egyedül a békés egymás mellett élés és az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján élhetnek békében együtt. A Szovjetunió sohasem emelt és soha sem emel fegyvert egyetlen más ország ellen, hogy ezen ország népére rákényszerítse ideológiáját és rendszerét. Ez ellenkezik marxista-leninista világnézetünknek egész lényegével. Ezért őszintén megmondjuk, hogy barátságban akarunk élni valamennyi nemzettel és nagyon örülnénk, ha elérnők a baráti kapcsolatok felvételét az USA-val, mégpedig anélkül, hogy ez a többi országokhoz fűződő kapcsolatainak kárára váljék. Ez lehetővé tenné, hogy a szó szoros értelemben hétmérroides léptekkel haladjunk a „hidegháború" felszámolása s valamennyi ország népeivel való barátság megteremtése felé. Jóbarátl kapcsolatokat akarunk létesíteni Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Nyugat-Németországgal, Olaszországgal, japánnal, s mindazokkal az országokkal, amelyekkel még nincsenek ilyen kapcsolataink. Ez a tartós béke biztosításához vezetne az egész világon. R. CONDISINE: Hruscsov úr, ön beszélt istenről, lélekről, az ember teljes lelki szabadságáról a kommunizmusban — de miért nincs helye a k-jnimunlsta pártban olyan embernek, aki hisz istenben és az ember belső lelki tartalmában? N. SZ. HRUSCSOV: Ha nálunk a Beszélgetés során előfordulnak pl. olyan kifejezések, mint „uramisten", ez csak a szokás hatalma. Az ehhez hasonló kifejezések minduntalan elhangzanak, de belső tartalom nélkül. Ogy véljük, hogy az Istenben való hit ellenkezik kommunista világnézetünkkel. Semmiképpen sem üldözzük azonban azokat az embereket, akik vallásosak, mert ez minden ember lelkiIsmeretének ügye. , A Szovjetunióban az egyház különvált az államtól. Valószínűleg azonban tudják, hogy hazánkban számos egyház van s mindegyiknek teljes cselekvési szabadsága van, amennyiben nem avatkozik be az állam politikai életébe. Ha a lelkészek vallásos tevékenységüket a szovjet rendszer elleni politikai agitációval kötnék egybe, ez alkotmányunk megsértése lenne. És a szovjet nép az egyháznak állama belügyeibe való ilyen beavatkozását nem engedi meg. Egyszóval, nem fogunk harcolni isten sírjáért. Nem " lehet harcolni sírért és a sírokat szaporítani az egész világon. És valaha véres háborúk folytak isten sírjáért, az emberek ezrei pusztultak el a keresztes hadjáratokban. Ez az idő azonban /nár régen a múlté. W. R. HEARST: Szeretnék rámutatni, nem kifogásként, hanem emlékeztetésként, hogy ennek ellenére a civilizáció történetében nem volt nagy ország, amely semmilyen istenben sem hitt volna. N. SZ. HRUSCSOV: A pontosság kedvéért meg kell mondanom, hogy sohasem volt olyan ország, ahol valamennyi ember egy hitet vallott volna, ahol valamennyi hitt volna istenben. Nálunk is vannak még istenhívő emberek. Higgyenek benne. Hinni vagy nem hinni istenben, ez minden ember magán ügye, lelkiismeretének, ügye. Mindez nem akadályozza a szovjet népet abban, hogy békében és barátságban éljen. Gyakran megtörténik, hogy egy családban vannak hívők is, ateisták is. Azoban egyre kevesebb a hívő, növekszik az ifjúság és ez túlnyomó többségében nem hisz istenben. A népművelés, a tudományos ismeretek terjesztése és a természeti törvények tanulmányozása nem hagy helyet az istenben való nltnek. W. R. HEARST: Azt akarom csak mondani, hogy talán ebben rejlik egyik oka annak, hogy nem tudunk egymással megegyezni. Talán azért, hogy amikor mi szavunkat adjuk, az istenre hivatkozunk és lelki kötelezettségeket vállalunk magunkra, de Oroszországban az egyezmények csak papíron maradnak. Nem tudom, de talán sohasem tudjuk leküzdeni mindezeket a különbségeket. N. SZ. HRUSCSOV: A következőket szeretném önnek erre válaszolni: Mi kommunisták, a Szovjetunió politikai tényezői •istentagadók vagyunk. Nagyra becsüljük azonban kötelezettségeinket, adott szavunkat és kötelezettségeinket soha sem szegjük meg. Tiszteljük az emberéletet és minden erőnket annak szenteljük, hogy hazánk népének jó és boldog életet biztosítsunk, hogy valamennyi szovjet embernek egyenlő jogai és kötelességei legyenek, hogy mindnyájan élvezhessék munkájuk gyümölcseit. Mi, kommunisták aktívan harcolunk a háború elhárításáért, mindent megteszünk, hogy ne törjön ki új háború. Vegyék például Dulles urat. Ö hívő ember, nagyon gyakran fordul istenhez s tanúnak hívja őt. És éppen Dulles úr, aki az úristenre hivatkozik, meghatalmazottját, Henderson urat Törökországba és más országokba küldi, hogy szervezzen háborút, hogy megszervezze az emberek legyilkolását. Hogyan felel ez meg az isten-hitnek? Egy vallás sem adja áldását az ilyen cselekedetekre. Itt tehát ellentét van. Ezek az emberek azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy tevékenységükben valóban „isten parancsolataiból" indulnak ki, de a valóságban az emberiesség legalapvetőbb elveivel, s így tehát az egész emberi társadalom legalapvetőbb elveivel ellenkezően cselekednek. Hogyan lehet istentiszteleteket tartani és megáldani azokat a fegyvereket, amelyek az ember lemészárlását szolgálják, megáldani embereket, akik más embereket gyilkolnak meg csupán azért, mert más nyelven beszélnek vagy más vallásúak. Pedig sok pap ezt teszi. Ez talán az emberiesség és a becsület magasabbfokú szellemi megnyilvánulása? Semmi esetre sem az. ez álarc. Gyakran azért folyamodnak istenhez, hogy visszaélve a hívők érzé-ével, becsapják az embereket. Hiszen ez képmutatás. Számos olyan (Folytatás az 5. e'dalon) ÜJ SZO \ ti 1957. december 1.