Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-22 / 354. szám, vasárnap

A nagykaposi „LAVINA" A nagykaposi járásban alig két hónap leforgása alatt sok-sok egyénileg dolgozó paraszt lépett az EFSZ-ekbe, több faluban új szövetkezet alakult. Nagy hatással volt a szövetkezeti mozgalom fejlődésére az utóbbi hetekben a párt leveléről folyó széleskörű vita; ennek során új erővel láttak hozzá a kommunisták, az agitátorok, a védnökségi üzemek a szövetkezetek fejlesztésének munkájához. Az akarat, • jó munka gazdag gyümölcsöt érlelt. Mint a hosszú forróság után a nyári zápor, amikor megerednek az ég osatornái, vagy mint amikor a lavina megállíthatatlanul elindul a hegy tetejéről, úgy özönlött az utóbbi hetekben a dolgozó parasztság az EFSZ-ekbe. Szinte hihetetlen az eredmény: két hónap alatt 17 százalékról 60 százalékra szökkent a járásban a szövetkezeti gazdálkodás részaránya. Nagy dolog ez, ezért úgy vélem, hasznos lesz bővebben beszámolni arról, hogy e járásban miként érték €l « rohamos fejlődést. A kommunisták kiváló munkája Elsősorban is el kell mondani, hogyan készültek fel a kommunisták a döntő küzdelemre, hiszen az eredmény, amely rövid két hónap alatt létrejött, a kommunisták, a népnevelők, több hónapos szorgalmas, türelmes, kiváló munkájának a gyümölcse. Detrik János, a nagykaposi járási pártbizottság másodtitkára ilyetén beszél a politikai meggyőző munkában nyert tapasztalatokról. — Már az év elején) tervet dolgoztunk ki, hogyan fogjuk járásunkban kiszélesítem a szövetkezeti mozgalmat. Nem volt könnyű a dolgunk, hiszen sok akadékoskodó hátráltatta munkánkat, különösen ha arról beszéltünk, hogy minden erőt az agitációra kell fordítanunk, mert nem hagyhatunk mindent a dolgok természetes folyására. Hányan, de hányan emigyen vélekedtek: A dolgozó parasztság maga is látja, hogy elönyösebb a közös, s majd rájön magától, hogy ott a helye. Többen a helytelen nézetet vallva a személyes vagy tömeges felvilágosító tevékenységet, a parasztokkal való többszöri beszélgetést is az önkéntesség megszegésének vélték. A párt levele sokat segített Detrik elvtárs a továbbiakban elmondotta, hogy a párt levele a legjobbkor jött. Aa egész évi türelmes meggyőző munka, amelyben részt vettek az üzemek dolgozói és a helyi nemyeti bizottsági tagok, megcáfolta a „várakozókat", az „ej ráérünk arra még" szerint gondolkodókat. A meggyőző mutika betetőzésére jó alkalom nyílott a párt levelének megvitatásával. Sok faluban, ahol kisebbségi szövetkezet volt, maguk a szövetkezeti tagok váltak a legjobb agitátorokká. A gyűléseken bizony minden kertelés nélkül megmondták az egyénieknek: „Nem látjátok, hogy az állam nekünk akar jót, amikor a szövetkezeti mozgalom bővítését kívánja? Hát nem látjátok, hogy mi kevesebbet dolgozunk és mégis többet termelünk, többet adunk az országnak és magunk is jobban élünk?" Az érvekben nem volt hiány egyetlen faluban sem. Hogy csak egyet említsünk, Nagyszelmencen az EFSZ 30 fejőstehén után kétszerannyi tejet adott be, mint az egyénileg gazdálkodók a 250 fejőstehén után. Kell-e ennél nagyobb szégyent ráolvasni az egyénileg gazdálkodók fejére nyilvános gyűlésen? Hát tud-e aludni nyugodtan az olyan parasztember, akiben megszólal a lelkiismeret, s büszke a becsületére? Új tagok agitátor szerepében Csicserén már 1950-ben megalakult a szövetkezet, mely a gyenge vezetés folytén az 1953-as évben felbomlott. Egy erős mag azonban megmaradt, amelyben állandóan izzott a szövetkezeti gazdálkodás szikrája. A falusi kommunisták is tudták, hogy meggyőző tevékenységük nem lesz hiábavaló, és bíztak a szövetkezet újraalakulásában, bár azzal is számolniok kellett, hogy többé-kevésbé a közösből már egyszer kilépett embereket kell megnyerniök a szövetkezetnek. Ebben a faluban több ízben eljárt Kopasz Antal, a járási pártbizottság instruktora. Egyszer érdekes eset történt vele. Már jőnéhányan aláírták a belépési nyilatkozatot. Este hazafelé indult, s ekkor a helyi nemzeti bizottság előtt öt dolgozó paraszt — új szövetkezeti tag — állta útját. — Azért jöttünk, elvtárs, — mondta az egyik (nevére Kopasz elvtárs már nem emlékszik) — mert mi is segíteni akarunk. Mi már beléptünk, s a mi feladatunk is, hogy minél több családot megnyerjünk a szövetkezetnek. Segíteni akarunk. Beszélünk a rokonokkal, meg a szomszédokkal. Szavukat állták, Másnap reggel büszkén mentek újra Kopasz elvtárshoz. Munkájuk eredményes volt. A védnökségi üzemek segítsége A párt levelének hatására egyre aktívabb munkát fejtenek ki a védnökségi üzemek. A nagykaposi járásban is méltóan kiveszik részüket az üzemek dolgozói a szövetkezetfejlesztési munkából. Kiváltképpen dicséretet érdemelnek a „Jednota" nagykaposi üzemeinek elakalmazottai, akik a besel szövetkezet felett vállaltak védnökséget. Eddig is segítettek ugyan a szövetkezetnek, főképpen brigádmunkával, s valahogy csak ebben látták kimerítve a védnökségi üzem feladatát. Az utóbbi időben már egyre több szó esett az alkalmazottak körében arról, hogy a besei kisebbségi szövetkezetbe új tagokat kell szervezni és ebben a munkában ők is sokat tehetnének. Elhatározásukat rövidesen tettek követték. Csaknem mindennap ellátogattak a besei szövetkezetbe, elbeszélgettek a szövetkezeti tagokkal a mezőgazdasági termelés feladatairól, ismertették a tagokkal és az egyénileg dolgozó parasztokkal a párt levelét. Kitartó munkájuk eredményeképpen a besei kisebbségi szövetkezet megerősödött. A kis 240 hektáros szövetkezetből egy nagy család lett. Az egész falu tagja a szövetkezetnek, s Besén már 1400 hektár földön folyik a nagyüzemi gazdálkodás. A traktorosok baráti támogatása Ki áll a szövetkezeti tagokon kívül legközelebb a mezőgazdasági munkához? A traktoros. Ki ismeri legjobban a mezőgazdaság problémáit? Ki tudja olyan jól, közvetlenül megmagyarázni a dolgozó parasztnak, hogy mit jelent a gépi munka, mint a traktoros? Nem is fukarkodtak a szóval a nagykaposi járás brigád-központjainak traktorosai. El-elbeszélgettek a földművesekkel, s elmondották nekik a szövetkezetben nyert több éves tapasztalataikat. Nem hallgatták el azt sem, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol nagyra értékelik a gépek munkáját, a földművelést túlnyomó részben géppel végzik, géppel többször kapálják a cukorrépát, a kukoricát, mennyivel több termést takarítanak be, mint ott, ahol idegenkednek felhasználni a gépek erejét. Különösen a kevésbé ismert répa- és kukoricakombájnok nagy teljesítményéről mondott szavak érdekelték a dolgozó parasztságot. Persze a traktorosok végső soron azt is elmondották, hogy a gépet lehetetlen gazdaságosan kihasználni kisparcellákon. A gép a nagy tábla-földeken áldás a parasztembernek, hiszen megmenti őt a nehéz testi munkától és jobban megjárja a földet az az eke, melyet a lánctalpas húz, mint az az eke, melyet a parasztember tói és egy lovacska vagy tehénke húz. A testvéri összefogás ereje Bár két hónappal ezelőtt a nagykaposi járás szántóterületének csak a 17 százalékán folyt nagyüzemi gazdálkodás, a meglévő szövetkezetek egynéhánya már kiváló gazdasági eredményeket ért el. Magán a járás székhelyén, Nagykaposon jól működő EFSZ van. Cukorrépából a múlt esztendőben és az idén is csaknem 400 mázsás hektárhozamot ért el. Kukoricából is soha nem látott nagy termést takarítottak be. A gabonatermelésben is élenjárók a járásban. Jő volna, ha a kaposi szövetkezet tagjai is ellátogatnának egy-egy faluba — ötlött fel a gondolat a járási pártbizottságon — s Ismertetnék • nagyüzemi gazdálkodásban eddig szerzett tapasztalataikat. Elmondanák az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogyan dolgoznak, hogyan szervezik a munkát a közösben, milyen a jutalmazás a különböző munkáért, hogyan élnek a szövetkezetben kapott jövedelemből. A szövetkezet vezetőségi tagjai elfogadták a pártbizottság eme javaslatát, egy napon felkerekedtek és elindultak Vaján ba. Ez a testvéri beszélgetés, baráti tanács nagy hatást váltott ki a faluban, s ha az egész falu lakossága nem is lépett • közös útra, a nagyüzemi gazdálkodás magvát Vajánban is elvetették; a mag már csírázik, a tavaszon zöldbe borul és bő termést hoz majd. Akikre a dolog legnehezebbje jutott A nagykaposi járás falvainak nagy megmozdulásában, a szövetkezeti gondolat széthintésében a legnehezebb és legtöbb munka a helyi pártszervezetekre, a falusi kommunistákra és a helyi nemzeti bizottsági tagokra hárult. Örvendetes, hogy a járás minden községében — szembeszállva minden nehézséggel a kommunisták állták a sarat. Mert ne gondolja senki sem, hogy símán ment minden. Ezer és ezer kérdés hangzott el a nyilvános gyűléseken a szövetkezeti gazdálkodásra vonatkozóan. „Hová tesszük az állatokat, ha megalakítjuk a szövetkezetet, hiszen nincs közös istállónk? A nagyüzemi gazdálkodás vezetésére jó szakember keli, nálunk ilyen nincs. Miből építkezzünk, ha nincs pénzünk? Mi lesz azzal, akinek több jószága van a tervezettnél, eladhatja-e, vagy átveszi, kifizeti a szövetkezet?" Bizony a gyűléseken a kérdések özönét zúdították a gyűlést vezetők és előkészítők elé. Kiváltképpen a deregnyői helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság érdemel az e téren kifejtett jó munkájáért dicséretet. Ha az építkezésekről esett szó, hivatkozva a párt levelére megbeszélték, hogy a helyi anyagforrások felhasználásával (mert, ha kő errefelé nincs is, de homok, kavics van bőven) és az állam segítségével megoldják ezeket a kérdéseket is. Nagyszelmencen Bugris István, a helyi nemzeti bizottság titkára tett sokat azért, hogy a kisebbségi szövetkezetből többségi legyen. Veres János, a szö vetkezet elnöke sem nézte ölhetett kézzel, hogy agitátorok járnak a faluban. Elmondotta az egyik nyilvános gyűlésén, hogyan sikerült elérniök, hogy az egy munkaegységre tervezett 20 korona helyett 25-öt adhatnak. A nagykaposi járás községeinek e nagyszerű példája bizonyítja, hogy nagy ereje van az akaratnak, az összefog ásnak. A munka nem állhat meg Az eddigi nagy sikerek azonban semmiképpen sem vezethetnek oda, hogy „már megalakítottuk a szövetkezeteket a járásban, megpihenhetünk a babérokon", mert az új szövetkezeteknek (a régebbi megnövekedetteknek is) úgy kell a segítség, mint a fejlődő növényeknek a kiadós májusi eső. A falusi kommunistáknak továbbra sem szabad szem elől téveszteniök, hogy a mezőgazdaság megnövekededett feladatai az új szövetkezetekre is vonatkoznak és még nagyobb odaadással kell azon munkálkodniok, hogy e szövetkezetek ne maradjanak tanácstalanul, ne legyenek kiszolgáltatva a szövetkezetellenes elemeknek. Ezernyi probléma vár megoldásra az új szövetkezetekben. Még lehetőleg a tél folyamán, ha csak egy mód van rá, jó, ha összpontosítják az állatállományt, elvégzik a földek tagosítását és a lehetőség szerint megkezdik a tagság iskoláztatását a szövetkezeti munkaiskolák keretein belül. Jelentős dolog a szövetkezetek jövő évi terveinek az előkészítése; e tekintetben is tanácsot, segítséget kell nyújtani, hiszen vannak falvak, amelyekben még egyáltalán nem volt szövetkezet, a vezetőség járatlan a dolgokban. Egyszóval, ha a megkezdett jó munkát még jobban, még nagyobb odaadással folytatják majd, akkor a siker nem marad eL Négymillió koronás ajándék IJem volt véletlen, hogy köztár• * sasági elnökünk első szlovákiai látogatásakor éppen a Kabloüzemet tekintette meg Bratislavában. Régi gyár ez, sok becsületes kommunistát, jó munkást nevelt már az országnak. Novotný elvtárs szeret elbeszélgetni, csakúgy, mint elődei, a munkában és harcban megőszült elvtársakkal, hiszen ilyen környezetből származik ő is. A párt megalakulásakor, vagy később a nehéz időkben az ilyen üzemekből került ki a munkásosztály élcsapata: a legjobb kommunisták. Ha a kablósok régen tudtak küzdeni az osztályharc frontján, ma még jobban igyekeznek az építőmunkában. Novotný elvtárs látogatását milliókat érő kötelezettségvállalással tisztelték meg. Említsünk meg egyet-kettőt ezekből az egész népnek szóió ajándékokból. A z üzem dolgozói még Novotný ** elvtárs látogatása előtt hozzáláttak a számukra is fontc* kérdések megtárgyalásához: a párt levelét aprólékosan megvitatták, utána körülnéztek a gyárban,, mivel felelhetnének a fontos pártdokumentumra. Azt mondja a közmondás, hogy aki keres, az talál. A Kábelgyárban is találtak rejtett tartalékokat és a dolgozók azokat mindjárt személyi, vagy kollektív felajánlások formájában nyújtották be a gyár vezetőségének. Száztizenhét ilyen felajánlást tartanak számon gyárban, mindannyi az üzem dolgo helytállásának bizonyítéka. Követer példa ez a többi üzem számára is Anyagmegtakarítással, a gépek jc ápolásával, a selejt csökkentésével, munkafeltételek javításával 250 e: koronát takarítanak meg az, eg; részlegekben. ) A zománcozott drótok gyártását 1 vábbi beruházások nélkül 35 szá; lékkai növelik. Ebben az üzemréí legben sem használtak ki eddig mi den lehetőséget. Ez további 7Ó0 e; koronát jelent az államnak, ami t< mészetesen szintén a dolgozók ja' szolgálja. Nagy mennyiségű devizát nyer ál; műnk azzal, hogy a kábelek alapanj, gát, a drága pénzen vett rezet a: míniummal cserélik fel. Ez évente 3 tonna rezet jelent, ami pénzben kii jezve 3 millió 900 ezer devíza-kor na. Nem feledkeznek meg az üzemb a technikai és szervezési újítások; sem. Jobb munkaszervezéssel 37 C munkaórát takarítanak meg, ami< 150 ezer koronát kellene fizetni. Ez a néhány példa csak egy I részét mutatja be a kábelgyí munkafront színes mozaikjának. De vízcseppben is látjuk az egész te gert. K. Tóth Mihs Terven felüli a sertésállomány, mégsem teljesítik a húsbeadás E cikk keretében csak nagy vonalakban számoltunk be arról a nagy munkáról, amely a nagykaposi járás kommunistáinak és a pártonkívülieknek a szövetkezeti gondolat elültetésében végzett számottevő sikereiről szól. Sokat lehetne még írni külön-külön egyegy község mozgalmas életéről, de úgy vélem, ebből is sok tapasztalatra tehetnek szert azon járások vezető funkcionáriusai, agitátorai és dolgozó parasztjai, amelyekben még szintén sokat kell tenni a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás továbbfejlesztéséért. MÉRY FERENC Áz elmúlt napokban a Banská Bystricai Kerületi Nemzeti Bizottság ülésén bírálták a füleki járást, mert nem teljesítette a sertéshús felvásárlási tervét. Nézzünk csak utána, hogyan is történt ez? A füleki járásban a sertéshús beadása terén valóban furcsa helyzet alakult ki. A járásban terven felüli a sertésállomány, és még sem teljesítik a felvásárlási tervet. Ennek több oka van. Július Výbošťok elvtárs, a JNB begyűjtési osztályának vezetője sorolja is az okokatt Az EFSZ-ek sertésállománya kielégítő, teljesítik is beadási tervüket. De az egyéni gazdálkodóknál, különösen az öt hektáron felüli gazdáknál nincs meg a tervezett sertésállomány. A földnélküliek azonban, akikre nem vonatkozik á sertéshús beadási kötelezettség, példásabb „gazdáknak" bizonyultak mint a földtulajdonosok, — több mint 2800 sertést tartanak! Az elmaradást részben az is előidézte, hogy ez évben a füleki járásban rohamosan épültek a szövetkezetek, 21 alakult s az új szövetkezeti tagok nem tartották kötelességüknek, hogy az állammal szembeni kötelességeiknek, így a sertéshúsbeadásnak is eleget tegyenek. — Mennyivel tartozik a járás? — kérdeztem Výboštok elvtárstól. — Több mint 2800 mázsával. — S most decemberben mennyit vásárolhatnak fel? — Nyolcszáz mázsa körül. < 4 azt is nehezen. — Az elmúlt években mennyivel maradt adós a járás? — Arról jobb nem beszélni. A JNB begyűjtési osztályának dolgozói most mindennap kint vannak a falvakon, hogy legalább nyolcszáz imázsával törleszthessék ez évi adósságukat. Szóval a füleki járás parasztjai ebben az évben kétezer mázsával kevesebb sertéshúst adnak a közellátásnak. — Még többel! — mondja Výboštok elvtárs. — Hogyan? És magyarázza is. A beadásról szóló rendelkezés lehetővé teszi, hogy a földművesek elválasztott malacokat is adhassanak be beadási kötelezettségük teljesítése címen. S a füleki járás parasztjai — talán másutt is — nem a sertések hízlalására, hanem a malacbeadásra fordították minden figyelmüket. Arra törekedtek, hogy még az első félévben beadják a malacokat, amikor a malac súlyán kívül úgyanannyi kg-ot számítanak le beadási kötelezettségükből, amenynyit a tmalac nyom. Még az is ösztökélte őket erre, hogy a malacok felvásárlási ára jóval magasabb, mint a sertéseké. A járásban csaknem 6200 elválasztott malacot vásároltak fel sertéshús beadása címén, s a parasztoknak így több mint 123 ezer kg sertéshúst engedtek el a kontingensből. Ebből visszás helyzet alakul ki, — mert ahol felnevelik, kihízlalják ezeket a malacokat, ott újra beadják őket s a több mint 1200 mázia elkönyvelt „sertéshús" csak papíron marad. Výboštok elvtársat s a járási t gyűjtési vállalat dolgozóit komoly elgondolkoztatták ezek a tények, m lyek elferdítik a sertéshús beadás nak végső adatait. Ezért a pártu: levelével kapcsolatos országos vit ban azt a javaslatot tették, hogy jövőben a beadási kötelezettség! szóló rendelkezés ne tegye lehető a földműveseknek, hogy elválasztó malacokkal törleszthessék sertéshű beadási kötelezettségüket. A javaslat ésszerű és indoko Azonban ezzel nem takargathatják hibákat, • nem igazolhatják a tö mint kétezer mázsás elmaradást sertéshús beádása terén. A begyűjti osztályon kívül hibásak a mezőgazd sági osztály dolgozói is, a járási nen zeti bizottság, s a helyi nemzeti t zottságok tagjai is, hogy nemcsak idén, hanem az elmúlt években se teremtették meg azokat a feltételek a •ertéstenyésztésben, hogy már : év eleje óta folyamatosan, dekáde szerint biztosíthassák a sertéshús fe vásárlása tervének teljesítését. Me ha a nemzeti bizottságok tagjai és falvak kommunistái minden közsé< ben rendszeres nevelő és szerve: tevékenységet fejtettek volna ki, 1 nem tűrték volna meg a lemaradás hanem a földműveseket kötelezeti ségeik becsületes teljesítésére ösztí nözték volna, — mint tették azt i egyházasbástiak — akkor a járí most nem „dicsekedhetnék" ilye nagy adóssággal. Mert az mégis csa furcsán hat, hogy a járási nemze bizottság funkcionáriusai és a járá begyűjtési vállalat dolgozói a hajelentésekben egyszer sem felejtetté el odaírni: „Nem tudjuk a sertéshť felvásárlási tervét teljesíteni". E nem jelentett mást, mint belenyug vást, az előző években elkövetett hi bák megtűrését. A nemzeti bizottsá gok tagjaitól és dolgozóitól nem ei várjuk. A „nem lehet" jelszót fel ke váltaniok a „lehet"-tel, mert csak e hathat mozgósítólag a nemzeti bi zotságokra háruló feladatok lelkiisme retes teljesítésére, ez buzdíthatj őket akadályokon keresztül is, hog célba érhessenek. Ezek az idei ta pasztalatok okulásul szolgálhatna! számukra és másoknak is, hogy jövő esztendőben a sertéshús beadás; terén is sikerről adhassanak számot (pb Egy hektárról 900 mázsa burgonya Ján Santay népi kutatómunkás, ak a bábi EFSZ-ben dolgozik, mint c szeredi GTÄ szakaszagronómusa, a: idei kísérleteknél a fő figyelmet a burgonyatermesztésnek szentelte. A kísérletek eredményei kimutatták, hogy a legjobb hozamot a „Peredovit fialový" szovjet fajta adta. A kísérleti parcellán 436 mázsa volt az átlagos hektárhozam és 998 mázsa a csúcshozam. A legmegfelelőbb korai burgonyafajta a „Bintije biele", amelyből 444 mázsás átlagos és 900 mázsás, csúcshozamot értek el. ÜJ SZÖ 6 ti 1957. öc-mber 22.