Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-22 / 354. szám, vasárnap

< Előttünk van a kommunizmus végső győzelmének ragyogó távlala (Folytatás a 2. oldalról.) Szíria megtámadásának csődjétől egé- szélések után a Szovjetunió atom- tiimperialista békemozgalom szervezé- ta demokrácia előnyeit a burzsoá de(Folytatás a 2. oldalról.) lásában. Az imperialistáknak nemcsak nem sikerült elnyomni a gyarmati és fü"iő országok népeinek mind erősebb nemzeti felszabadító harcát, hanem ma már igen nehezen tartják kezükben gyarmati rendszerük maradványait, amint erről kifejezően tanúskodnak a jelenlegi események különösen Indonéziában. A gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalma imperialistaellenes jellegű és demokratikus célokat követ. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom fontos szövetségesévé vált elsősorban a békéért, az imperialisták agresszív tervei ellen vívott harcnak. A gyarmati uralom alól felszabadult nemzetek egyre világosabban győződnek meg arról az önzetlen segítségről, amelyben a szocialista tábor országai részesítik őket és jogosan látják bennük leghatalmasabb gazdasági és erkölcsi támaszukat. Az imperializmus kudarcainak mérlegét elsősorban azok a vereségek bizonyítják, amelyeket a szocialista és demokratikus erők fejlesztésének megakadályozására irányuló törekvéseiben szenvedett. És ilyen kudarc szép számban van. A német és a japán fasizmus szétzúzásától Csang Kaisek vereségéig, a koreai imperialista intervenció kudarcától a vietnami gyarmati háború csődjéig, az Egyiptom elleni sikertelen agressziótól és Elvtársak! A moszkvai tanácskozások és a záróokmányok teljes komolysággal hangsúlyozták, hogy a szocializmus világszerte növekvő ereje és befolyása s az imperializmus kedvezőtlen távlatai ne ragadjanak bennünket a háborús veszély lebecsülésére. A háború vagy a békés egymás mellett élés kérdése a világpolitika alapvető problémájává vált s a békeharc minden kommunista és munkáspárt elsőrendű és fő feladata. Offenzív béketörekvésünk a szocialista tábor, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, a gyarmati és félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcára és a világközvélemény erejére támaszkodik' s áHaňdóan olyan erőviszonyokat és helyzetet kell teremtenie világviszonylatban, hogy megakadályozzuk a háborút. Persze egy pillanatig sem szabad kétségben hagynunk az imperialistákat aziránt, hogy ha kirobbantják a háborút, — mégha az emberiség mérhetetlen áldozatokat hozna is — ez még nem fogja jelenteni a civilizáció romlását. A háború azonban az imperializmus megsemmisülésére vezetne, mert a világ népei nem fogják tűrni a háborúkat és milliók gyötrelmét szülő társadalmi rend további fennállását. A béke ügye szempontjából elsőrendű jelentőségű, hogy a világ közvéleménye előtt leleplezzük az USA, mint a világreakció vezetőereje, köz-? pontja és pillére imperializmusának szerepét. Az amerikai imperializmus arra használja ki a tőkés világban betöltött vezető szerepét, hogy keresztülvigye világuralmi terveit, amelyekben első helyen a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc áll. Ez a hidegháború, a lázas fegyverkezés, a támadó tömbök, az újkori gyarmati uralom és a szocialista országok belügyeibe való leplezetlen beavatkozás amerikai politikájának hajtóereje. Az USA imperialistái főként az utóbbi időben, válaszul a szocializmus növekedő erejére, a Szovjetuniónak az atomerő felhasználása terén elért sikereire és a rakétatechnikában kivívott elsőségére, a hidegháború újabb hullámát indítják el és lázasan meggyorsítják az atomháború előkészületeit. Ezt bizonyítják az Északatlanti Tömb tanácsa párizsi ülésének az amerikai imperialista körök vezetésével lefolyt nagyszabású előkészületei. Fő értelmük a háborús hisztéria fokozottabb szítása volt. Az Anglia és más országok fölött atombombákkal már ma röpködő amerikai pilótákat rakétatámaszpontok lehető legszélesebb méretű építésének kell követnie az Északatlanti Tömb tagállamai területén. Nem csoda, hogy az ilyen tettek még az Északatlanti Tömb országaiban is kiváltják a népek fokozódó ellenállását. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének India, az USA, Nyugat-Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és a világ többi országai képviselőihez küldött üzenetei világszerte erős visszhangot váltottak ki. Ezek az üzenetek nemcsak világosan kifejtik a Szovjetunió következetes békepolitikáját, hanem a Szovjetunió bennük egyidejűleg a hatékony intézkedések egész sorát javasolja a nemzetközi feszültség enyhítésére és a világbéke megszilárdítáSzíria megtámadásának csődjétől egészen az imperializmus gyarmati rendszerének áitalános széthullásáig és a szocialista tábor egységének megbontására irányuló sikertelen kísérletekig. Ezekre a megsemmisítő csapásokra, amelyek tovább ásták alá az imperializmus fennállásának alapjait is, olyan helyzetben került sor, amikor az imperialisták oldalán bizonyos anyagi túlsúly volt. Ma azonban a szocializmus sokkal határozottabban befolyásolhatja a világ fejlődését, mert már nemcsak politikai és erkölcsi forrásokkal rendelkezik és az imperializmus felett nemcsak számbelileg és a tömegekre gyakorolt befolyás terén kerül fölénybe. Ezekhez a hatalmas forrásokhoz ma újak járulnak, gazdasági források, a termelés fontos szakaszain, főleg azonban a tudományban és a technikában növekvő túlsúly képében. A nemzetközi helyzet új, jelenlegi fordulatának momentuma abban rejlik, hogy a szocializmus egyre nagyobb fölényre tesz szert. A szovjet tudománynak az atomenergia és a rakétatechnika terén elért sikerei, főleg a világűrben keringő két szovjet mesterséges hold véglegesen megtörték az USA technikai és katonai felsőbbrendűségének mítoszát. A jövő fejlődés továbbra is ebben az irányban fog haladni. A Szovjetunió által elért technikai és tudományos előny tovább mélyül és növekszik, amit a moszkvai megbeIII. sára. Az első helyen a nukleáris fegyverkísérleteknek 1958. január elsejével történő megszüntetésére tett javaslat áll. A Szovjetunió javaslatai a világ százmillióinak, a haladó emberiségnek akaratát és óhaját fejezik ki. A népek nem akarják, hogy az imperialistáktól előkészített atomháború veszélyeztesse életüket. A napokban még világosabban kidomborodott a nemzetközi politika két alapvető iránya: a béke szempontja, melyet a Szovjetunió és a többi szocialista országok képviselnek és a háború szempontja, melyet az Északatlanti Tömb USA-vezette országai képviselnek. Ez még inkább leleplezi az imperialista propaganda által a•• Szovjetunió*ról és a kommunista mozgalomról terjesztett rágalmakat és hazugságokat^ A világ népei látják, hogy-az imperiar lista államok a tőkés monopóliumok érdekében új háború katasztrófájába akarják őket sodorni, míg a kommunisták következetesen harcolnak a békéért minden nemzet számára. A Szovjetunió nagy békeoffenzívája megfékezi az Északatlanti Tömb háborús terveit. A NATO párizsi tanácskozásainak részvevői a népek nyomására nem térhettek hallgatással napirendre a szovjet békejavaslatok fölött. Békefrázisokkal igyekeznek kendőzni terveiket, melyekkel Párizsba jöttek. A NATO tanácsülésének résztvevői közötti ellentétek visszatükrözik az európai nemzeteknek az amerikai agresszív tervekkel szemben kifejtett fokozódó ellenállását. Egyre gyakrabban mutatkoznak hasonló jelenségek az Egyesült Nemzetek Szervezetének ülésén is, melynek eredményeivel kapcsolatban a tőkések az utóbbi időben nyíltan elégedetlenségüket fejezték ki. Az USA agresszív imperialista körei, melyek „a háború peremén" mozgó politikájukkal a tőkés világ összes reakciós erőit maguk köré tömörítik, a népi tömegek leggonoszabb ellenségeinek színében tűnnek fel. A szocialista országok kommunista pártjainak nyilatkozata helyesen hangsúlyozta, hogy ezek a körök agresszív politikájukkal a maguk romlását okozzák, saját sírjukat ássák meg. A napokban közzétett nyilatkozat kifejezi a Szovjetunió új békejavaslataival kapcsolatban elfoglalt helyeslő álláspontunkat és teljes támogatásunkat. Újra hangsúlyozzuk elszánt akaratunkat, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a nemzetek megszabaduljanak az atomháború veszélyétől. Készek vagyunk lemondani az atomfegyverzetről azzal a feltétellel, hogy a nagyhatalmak feladják a maghasadásos fegyvernek Németország területén való gyártására és elhelyezésére irányuló tervüket. Javaslatunk összhangban áll a Lengyel Népköztársaság ismert javaslatával, melynek megvalósításával az atomfegyverkezésből kizárt széles övezet alakulna ki Európa közepén. Csehszlovákia népe melegen üdvözli a Szovjetunió békejavaslatait, mivel megfelelnek saját legfőbb érdekeinek és a világ népei létérdekeinek. Az offenzív békevédelem elsőrendű kérdése az európai szárazföldön a német militarizmus terjeszkedése és revansista céljai elleni általános küzdelem kifejlesztése. Sikeres eredményeit csak az európai országok demokratikus szélések után a Szovjetunió atomjégtörőjének vízrebocsátása, a hangnál nagyobb sebességgel repülő vadászgép világrekordja stb. bizonyít. Nincs olyan erő, amely a szocialista tudomány kezéből kiragadná a már kivívotť kezdeményezést és fölényt. A szocialista államok törhetetlen ereje abból ered, hogy politikájukban a társadalmi fejlődés törvényeire támaszkodnak és felhasználják a szocialista társadalmi rend előnyelt. A marxizmus-leninizmus alapján szüntelenül szilárdítják egységüket és tömörségüket. A szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott harc közös érdekei és céljai, a proletár nemzetköziség elveinek következetes betartása, a szocializmus építésében nyújtott sokoldalú kölcsönös segítség és a szocialista vívmányok védelmében nyújtott támogatás az az alap, amelyen a szocialista világrendszer egyre növekvő befolyása és vonzóereje nyugszik a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban. A kapitalizmussal folyó békés gazdasági versenyben fokról fokra és egyre nyilvánvalóbban bebizonyosodik a szocialista világrendszer fölénye a kapitalizmus felett. A békés gazdasági versenyben — mint nemrégen mondotta Hruscsov elvtárs — könyörtelenek leszünk, állandóan támadnunk kell a kapitalizmust. E támadás sikerét a szocialista országok növekvő együttműködése biztosítja és ez az együttműködés jelenleg egyre nagyobb nemzetközi fontosságot nyer. és haladó erőinek egységes fellépése tudja biztosítani. A német militarizmus veszélye ma annál komolyabb, mivel nemcsak a megújhodott német militarizmus feltétlen eszközeként, hanem elsősorban az amerikai imperialisták fő szövetségeseként és közvetítőjeként lép fel európai támadó csoportosulásaikban. Ezért a német militarizmus elleni küzdelem a maga következményeivel egyszersmind küzdelem az amerikaiak európai agresszív tervei ellen. E küzdelem sikereinek kilátásai ma nagyobbak,' mivel fennáll az első német demokratikus állam — a Német Demokratikus Köztársaság és az egységes szocialista tábor, a Varsói Szerződés védelmi rendszerével a német imperializmus terjeszkedő szándékainak útjában áll. A német militarizmus veszélye elleni határozott akciók a nyugat-európai országokban megyorsítják a legszélesebb népi tömegek folyamatban levő balratolódását. Az USA imperialistáinak segítségével Európában ismét háborús tűzfészket kialakító német militarizmus elleni küzdelem kulcsfontossággal bír az európai népek széleskörű szervezett imperialistaellenes frontjának kialakulása és erősödése szempontjából. Ezért a nyilatkozat nagy fontosságot tulajdonít a német militarizmus elleni küzdelemnek. Pártunk jelenlegi feladata a német kérdésben tanúsított eddigi kezdeményező eljárásának elmélyítése. A nyugat-németországi választások után megerősödtek a szocialista államok elleni revansista irányzatok. Sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk a bonni kormánykörök béke- és szocialista ellenes intrikáinak aktív leleplezésére és megcáfolására. Az a nézetünk, hogy a? európai demokratikus erők legszélesebbkörű szolidaritásának és akcióegységének keretében megvalósítandó ilyen eljárás a leghatékonyabb segítség a németországi antifasiszta és antimilitarista erőknek. Ezek az erők ma a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának eredményeképpen összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak, mint 1933 előtt és a béke érdekében sikeresen meghátrálásra kényszeríthetik a nyugat-németországi monopolista köröket. A? amerikai imperialisták agresszív tervei elleni küzdelem legfontosabb eszköze a békés egymás mellett élés lenini politikája, amely a szocialista országok külpolitikájának megrendíthetetlen alapja, a népek békéjének és barátságának biztos alapja. Ennek a szocialista tábor részéről folytatott aktív és kezdeményező megvalósítása az antiimperialista békeerők széleskörű frontjának kialakulásához vezet. Ez a békeharchoz azzal járul hozzá, hogy szilárdítja a békeövezetet és elszigeteli az amerikai imperializmus legagresszívabb erőit. A békés egymás mellett élés politikája megfelel a szocialista építés érdekeinek, mert olyan feltételeket teremt, melyekben a békés versengés során a szocializmus előnyei érvényesülnek. Ezért a nyilatkozat és a Békekiáltvány nagy figyelmet szentel a béke és a háború kérdéseinek és a kommunista pártok feladatainak a széleskörű antiimperialista békemozgalom szervezésében. Annál sürgetőbb ez a feladat, mivel az imperialisták a lázas fegyverkezéssel egyidejűleg igyekeznek a lehető legszélesebb körben terjeszteni azt az illúziót, hogy az ő részükről nem fenyeget háború. Az úgynevezett helyi jellegű háborúk lehetőségéről hangoztatott elméletek hamisak, mert a jelenlegi körülmények közepette minden viszály rohamosan világviszállyá fajulhat. Egyszerűen azt a célt követik, hogy félrevezessék a nemzeteket, elernyesszék éberségüket, hogy aztán könnyebben keresztülvigyék világuralmi terveiket. A Békekiáltvány a nép legszélesebb rétegeinek és a nemzeteknek figyelmét azokra a főbb kérdésekre hívja fel, amelyeknek megoldását a szocialista tábor szorgalmazza és amiknek megvalósulása a nemzetközi helyzet enyhülésére vezetne. A békeharc a konkrét haladás elérésére összpontosul az atom- és hidrogénfegyverkísérletek megszüntetésének, gyártásuk és alkalmazásuk feltétlen megtiltásának kérdésében, míg a nyugati hatalmak szabotáló eljárása teljes mértékben igazolja főként az amerikai imperializmus agresszív céljait. A munkásosztálynak kell a békevédelmi mozgalom vezető erejévé válnia, hogy győzelemmel érjen véget a béke megőrzéséért vívott harc. Ennek feltétele a munkásosztály gazdasági és szociális követelményeiért, a demokratikus szabadságjogok védelméért, a szocializmus végső győzelméért vívott küzdelemmel legszorosabb kapcsolatban folytatott békeharc. A békéért és a szocializmusért folytatott sikeres küzdelem alapvető feltétele a munkásosztály egységének kivívása. A moszkvai tanácskozásokon bebizonyosodott, hogy az SZKP XX. kongresszusának eredményei nagy érdeklődést váltottak ki a szociáldemokrata pártok tagjainak körében és hogy a kérdések egész sorában, főként a békeharc kérdésében közelebb került egymáshoz a komunista és szocialista munkások álláspontja. Annak érdekében, hogy a szociáldemokrata pártok tagjai helyesen tájékozódjanak a munkásosztály egységének kérdéseiről, rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy megdöntsük a szocialista internacionálé jobboldali vezéreinek azt a demagóg taktikáját, hogy a kommunista és szocialista pártoknak nincsenek közös érdekeik és összekötő pontjaik. E cél elérése érdekében jelentős küldetés hárul a kommunista propagandára és agitációra a békéért és a dolgozók követelményeiért rendezett egységes akciók szervezéséből. Feladata meggyőzően bizonyítani a szocialista demokrácia előnyeit a burzsoá demokrácia fölött és helyesen magyarázni a proletárdiktatúra kérdéseit. A szocialista országok elért sikerei, melyek a szocialista pártok egyszerű tagjainak megmutatják a szocializmus nagy előnyeit és távlatait, különösen nagy segítséget nyújtanak a kommu-, nista pártoknak a szocialistákkal való együttműködésre irányuló törekvésükben. A munkásosztálynak helyes álláspontot kell képviselnie a parasztkérdésben, ha szövetségest akar nyerni a demokratikus célokért folytatott küzdelemben és ha vezető erővé akar váini. E kérdés megoldásának fontossága jelenleg mind a gyarmati és függő országokban, mind a tőkés országokban — ahol kimondottan antimonopolista tartalmat nyer —, egyre jobban előtérbe lép. A moszkvai tanácskozások rámutattak a tőkés országok kis- és középpolgárságával való együttműködés lehetőségeire. E lehetőségek nemcsak a monopolisták maroknyi csoportja és a nép közötti ellentétek, hanem a monopóliumok és a kispolgárság széles rétegei s a középpolgárság lényeges része közötti ellentétek következményei is. Ez lehetővé teszi széleskörű antimonopolista mozgalom szervezését s azt, hogy ennek fő iránya a legagreszszívabb és legreakciósabb körök ellen irányuljon. A moszkvai tanácskozások ez irányban nagyra értékelték Kína Kommunista Pártjának összegyűjtött értékes tapasztalatait. Ezekből a tapasztalatokból merítenek a gyarmati és tőkés országok kommunista pártjai. A demokratikus erők legszélesebb egyesítéséért a kommunista pártok által vívott küzdelem további menete és távlatai megkövetelik a nacionalizmus helyes értékelését a független nemzeti államok politikájában, a volt gyarmati és függő országokban. A moszkvai tanácskozásokon világosan megmondták, hogy hozzájárulásuk a békéért és az imperializmus ellen vívott harchoz teljesen igazolja azt a lenini tézist, hogy az elnyomott nemzetek nacionalizmusa haladó és demokratikus tartalmú. Ezért szükséges és helyes a nemzeti burzsoázia törekvésének támogatása a békéért és a nemzeti függetlenségért vívott harcban. A világ népeinek létérdeke és határozott akarata a vitás nemzetközi kérdések- békés • elintézése. A Szovjetunió vezette szocialista országok békepolitikája teljes mértékben erre az akaratra támaszkodik és minden erejével hozzájárul az uralkodó imperialista körök agresszív szándékainak meghiúsításához, hogy valósággá váljék az a lehetőség, hogy jelenleg nem elkerülhetetlenek a háborúk. IV. A világ hatvannégy kommunista és munkáspártjának moszkvai tanácskozá.ai ékesszólóan igazolták a kommunizmus világerőinek eddig soha nem tapasztalt növekedését és kiváló sikereit. A nemzetközi forradalmi mozgalom történetében még sohasem jöttek össze a kommunista pártok ilyen nagy számban és ilyen harci erővel, mint most. Ez azt bizonyítja, hogy a proletár nemzetköziség eszméit, melyeket 110 évvel ezelőtt Marx és Engels a „Világ proletárjai, egyesüljetek!" harci jelszóban fejezett ki, •minden világrész proletárjai és elnyomottjai magukévá tették. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, majd a második világháborúban a nemzetek fasizmus ellen vívott harcának időszakában és a Szovjetuniónak a fasizmus fölött aratott történelmi győzelme következtében a marxizmus-leninizmus eszméi mélyen behatoltak a világ dolgozóinak tudatába. A második világháború előestéjén több mint negyven kommunista párt körülbelül négymillió kommunistát egyesített soraiban. Ma a nemzetközi kommunista mozgalom a proletár nemzetköziség szilárd kötelékeivel szorosan egymásba fűződő több mint hetven pártot és harminchárom millió párttagot képvisel. Élükön a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja áll. Köztük vannak a szocialista országok kommunista pártjai, amelyek egész nemzeteket tömörítettek maguk köré és gazdag tapasztalatokat szereztek a szocializmus építésében. A kommunista pártok egész sora, mint például a Francia Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt s mások, megedződtek a tőke uralma ellen vívott évtizedes harcokban. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok egész sorának kommunista pártjai jelentős sikereket értek el az imperialista gyarmatosítók ellen, országuk nemzeti függetlenségéért vívott harcban. A tőkés országokban eddig több mint harminc testvérpárt működik az illegalitás és üldöztetés súlyos viszonyai közepette, de aktív tevékenységet fejtenek ki és övék a jövő. A tilalmak és uszítások, az ideológiai bomlasztás és a második világháború után az imperialisták és kiszolgálóik által fokozott mértékben szervezett ellenforradalmi puccskísérletek ellenére a kommunista mozgalom növekszik és erősödik. A kommunista és munkáspártok a múlt év végén visszaverték az imperializmus és revizionizmus bősz támadását és jelenleg ismét új offenzívába lendülnek. A nemzetközi kommunista mozgalom sohasem volt oly erős, mint most. A szocializmusért és kommunizmusért vívott harcban a szocialista országok és a nemzetközi forradalmi mozgalom összes sikereinek és további győzelmeinek forrása a marxizmusleninizmusra épülő megbonthatatlan egységük. A moszkvai tanácskozások hangsúlyozták, hogy egyetlen ország népe sem vívhatja meg külön az imperializmus és az atomháború, a kapitalista kizsákmányolás ellen és az imperializmus gyarmati uralmának teljes felszámolásáért folyó küzdel-" met. Míg a háború előtt minden kommunista kötelessége volt az egyetlen szocialista ország, a Szovjetunió sokoldalú támogatása, ma a nemzetközi forradalmi mozgalom kötelessége az egész szocialista tábor védelmezése és' szilárdulásának elősegítése. S viszont megfordítva, a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak szilárdsága és egysége, hűsége a lenini elvekhez elősegíti a nemzetközi forradalmi mozgalom sorainak szilárdü-' lását. Manapság ez a proletár nemzetköziség egyik alapvető kritériuma. A moszkvai tanácskozások egyértelműen igazolták azt a tényt, hogy a szocialista világrendszer a nemzet-* (Folytatás a '4. oldalon.) ÜJ SZO 3 1957. december 22,