Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-20 / 352. szám, péntek

zovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága ülésének határozatai A kommunista és munkáspártok képviselői tanácskozásainak eredményei Az SZKP KB teljes ülése megállapít­ja, hogy a kommunista és munkáspár­tok képviselőinek 1957. novemberében Moszkvában tartott tanácskozásai és határozatai a szovjet kommunista mozgalom nagy jelentőségű sikerét je­lentik. A tanácskozások meggyőzően megmutatták, hogy a szocialista tábor és az egész nemzetközi kommunista mozgalom még jobban egybetömöriilt a marxizmus-leninizmus eszmei alap­ján. A kommunisták legfontosabb fel­adatainak kidolgozása és kihirdetése a békéért, a demokráciáért és a szo­cializmusért vívott harcban a világ­történelem jelenlegi szakaszában, az egész nemzetközi kommunista moz­galom konszolidálódása és a kommu­nista pártok közötti kapcsolatok to­vábbi megszilárdulása e tanácskozások legfontosabb eredményei. A szocialis­ta országok kommunista és munkás­pártjai képviselőinek és 64 ország kommunista és munkáspártjai képvi­selőinek moszkvai tanácskozásai a kommunista és munkás-világmozga­lom óriási eszmei és politikai győzel­mét jelentik. Ez a győzelem annál na­gyobb jelentőségű, mert az utóbbi idő­ben a világreakció jelentős erőfeszí­tést fejtett ki annak érdekében, hogy széthúzást okozzon a kommunista mozgalomban, zavart idézzen elő e mozgalom soraiban. A novemberi ta­nácskozások eredményei megsemmisí­tő csapást mértek a reakciónak e ter­veire. A deklarációt és a Békekiáltványt az a magasfokú felelősség hatja át, ame­lyet a kommunista és munkáspártok a szocialista világrendszer sorsáért, a világbékéért és az egész emberiség boldog jövőjéért éreznek. A kommu­nista pártok tanácskozásai, amelyek feladatul tűzték ki a békéért és a békés egymás mellett élésért vívott harcot, mint a világpolitika alapvető problémáját, megmutatták azt a fő irányt, amely felé a jelenlegi körülmé­nyek között a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom, valamint az egész békeszerető és haladó emberiség törekvései irányul^ak-c^,, A nyilatkozat a marxizmus-leniniz­musnak a kommunista pártok kollektív tapasztalatai alapján való alkotó to­vábbfejlesztáse példája. A nyilatkozat­ban a munkásmozgalom megtalálja a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a jelenlegi korszak fő irányzatai idő­szerű problémáinak marxista-leninista értékelését. A nyilatkozat általánosítja a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak a szocialista világ­rendszer építésében és megszilárdítá­sában szerzett munkatapasztalatait. Ezzel egyidejűleg összefoglalja a tőkés országok munkásmozgalmának, vala­mint a gyarmati és függő országok né­pei nemzeti felszabadító harcának ta­pasztalatait. így a nyilatkozat elemzi és általánosítja valóban az egész nem­zetközi munkás- és kommunista moz­galomnak a háború utáni időszakban szerzett tapasztalatait. Az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése megelégedéssel állapítja meg, hogy az SZKP XX. kongresszusá­nak a jelenlegi nemzetközi fejlődés legfontosabb kérdéseivel kapcsolatos következtetései és tézisei teljes támo­gatásra találtak a testvéri kommunis­ta pártoknál, ami az egész nemzetközi kommunista mozgalom eszmei egysé­gét és tömörségét bizonyítja. A kommunista és munkáspártok ta­nácskozása hangsúlyozza a kommunis­ta és szociáldemokrata pártok együtt­működésének és akcióegységének le­hetőségét mind a munkásosztály köz­vetlen érdekeiért, mind pedig a ha­talom kivívásáért és a szocializmus felépítéséért vívott harcban. A dolgo­zók érdekei, a békéért, demokráciáért és a szocializmusért vívott harc érde­kei megkövetelik, hogy ezt az akció­egységre tett felhívást meghallgassák az összes őszinte szocialisták, a mun­kásmozgalom összes résztvevői és té­nyezői. A kommunista pártok eszmei és szervezeti megszilárdítása szempont­jából nagy jelentőségű e nyilatkozat­nak az a figyelmeztetése, hogy eré­lyesen harcolni kell a revizionizmus ellen, amely a jelenlegi feltételek kö­zött a nemzetközi kommunista moz­galom fő veszélye és ugyancsak har­colni kell a dogmatizmus és a szek­tásság leküzdéséért. A nyilatkozat megvilágítja a szocia­lista forradalom és a szocialista or­szágépítés azon fő törvényszerűségei­nek kérdését, amelyek valamennyi szocializmust építő országban egyfor­mák, megvilágítja a különböző orszá­gok nemzeti sajátosságainak kérdését, amelyeket tekintetbe kell venni. A nyi­latkozat rámutat a szocialista országok egysége megszilárdításának szüksé­gességére és kölcsönös kapcsolataik fő elveire. Megmagyarázza a szocialis­ta világrendszer nagy történelmi je­lentőségét és hangsúlyozza, hogy e vi­lágrendszert tovább kell szilárdítani, rámutat a szocializmusra való átmenet különféle formáira az egyes orszá­gokban és így a kommunista pártok­nak hatalmas elméleti fegyvert ad a szocializmus győzelméért vívott harc­ban és csapást mér az opportunisták­ra. A Szovjetunió Kommunista Pártja a nyilatkozatot és a Békekiáltványt olyan nagy fontosságú dokumentumként ér­tékeli, amely a szovjet kommunisták útmutatója lesz tevékenységükben. A nyilatkozat és a Békekiáltvány egy­hangú meleg támogatásra talált a párt­aktíva és valamennyi kommunista ré­széről az összes köztársaságokban, a kerületekben és a területeken, a vá­rosi és járási pártaktíva ülésein és a párt alapszervezeteiben. A Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is szün­telenül szilárdítani fogja testvéri kap­csolatait valamennyi kommunista és munkáspárttal, a szovjet embereket abban a szellemben neveli, hogy a szovjet hazafiságot elválaszthatatlanul egybekapcsolják a proletár nemzetkö­ziséggel, a szocialista tábor országai­nak nemzetei iránti, valamennyi or­szág dolgozói iránti barátság és tisz­telet szellemében nevelik. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése elhatározza: O a deklaráció és a Békekiált­vány — a tanácskozásokon hozott két történelmi dokumentum — teljes jóváhagyását; az SZKP KB-nak a kommu­nista és munkáspártok ta­nácskozásain kifejtett tevékenysé­ge jóváhagyását; LŕJ a pártszervezeteket fel kell ZJ hívni, hogy valamennyi párt­tagnak és dolgozónak behatóan megmagyarázzák a kommunista és munkáspártok tanácskozásainak je­lentőségét és az e tanácskozáson elfogadott dokumentumok tartal­mát, a tömegpolitikai munkát a tanácskozások eredményeivel kap­csolatban arra kell irányítani, hogy a tömegeket továbbra is az ország kommunista felépítése feladatainak sikeres teljesítésére mozgósítsák, mélyítsék el a Szovjetunió dolgo­zóinak a szovjet hazafiság, a pro­letár nemzetköziség és valamennyi békeszerető nemzettel való barát­ság szellemében való nevelését. Ä Szovjetunió Szakszervezeti Szövetségeinek tevékenységéről Hazánk hős munkásosztálya a dol gozó parasztsággal szövetségben, a Kommunista Párt vezetésével megva­lósította a győzelmes szocialista for­radalmat, megteremtette a világ első munkás-párasztállamát, megvédte azt minden ellenséggel szemben és felépí­tette a szocialista társadalmat. A Szov­jetunió munkásosztályának valamennyi dicső tettében, a szocializmusnak a szovjet hatalom negyven éve alatt ki­vívott nagy qyőzelmeiben nagy szere­pet játszottak a szakszervezeti szö­vetségek, amelyek a dolgozók milliós tömegei számára valóban a nevelés, az irányítás és a gazdálkodás, a kommu­nizmus iskolái lettek. A szovjet szakszervezeti szövetsé­gek a szocialista országépítés vala­mennyi szakaszán sokoldalú szerve­zési és nevelőmunkát végeztek és vé­geznek a dolgozók körében, egyesítik és mozgósítják őket a párt által ki­tűzött gazdasági és politikai feladatok teljesítésére. Az SZKP XX. kongresszusának tör­ténelmi határozataiból kiindulva a kommunista párt és a szovjet kormány fontos intézkedéseket tett az ipar és az építkezés irányításának további tö­kéletesítésére. A gazdasági adminiszt­ratív területek és a népgazdasági ta­nácsok megalapítása fokozta a töme­gek alkotó kezdeményezését és aktivi­tását, növelte a helyi szervek feladatát és felelősségét az ország gazdasági építésében. Az ipar és az építkezés irányításá­nak átszervezése, amely már meghoz­ta első pozitív eredményeit, lehetővé teszi, hogy jobban, teljesebben és az eddiginél nagyobb mértékben használ­juk ki hazánk kimeríthetetlen termé­szeti kincseit, még jobban gyorsítsuk a szocialista gazdaság valamennyi ága­zata fejlesztésének ütemét. Ezáltal megteremtettük a Szovjetunió azon fő gazdaság; feladata megoldásának még kedvezőbb előfeltételeit, hogy az egy lakosra eső termelésben történelmileg a legrövidebb időn belül utolérjük és megelőzzük a legnagyobb tőkés orszá­gokat, közöttük az USA-t. Hazánk a szocialista rendszer előnyei alapján a legközelebbi 15 évben elérheti és kell hogy elérje a döntő iparágazatok két­szeres, sőt háromszoros növekedését, a legközelebbi években biztosíthatja a mezőgazdaság további gyors fellen­dülését és a dolgozók életszínvonalá­nak lényeges emelését. Ilyen körülmények között egyre job­ban növekszik a szovjet szakszerveze­teknek, mint a Szovjetunió munkás­osztálya legnagyobb tömegszervezeté­nek szerepe és jelentősége. A szakszervezeti szövetségeknek a dolgozókat nagyobb mértékben kell bekapcsolniok a termelés irányításába, még jobban ösztönözniük kell a dolgo­zó tömegek alkotó kezdeményezését és aktivitását a kommunizmus felépíté­sében és a dolgozókat még szorosab­ban egybe kell tömöríteniök a kommu­nista párt köré. A szakszervezetek központi feladata, hogy a tömegeket a népgazdaság valamennyi ágazatának további hatalmas fejlesztéséért, a szovjet állam gazdasági hatalmának és védelmi képességének további meg­szilárdításáért, a népgazdasági tervek teljesítéséért és túlszárnyalásáért, a műszaki haladásért, a munkatermelé­kenység szüntelen emeléséért vívott harcra mozgósítsák. Az Össz-szövetségi Központi Szak­szervezeti Tanácsnak, a szakszervezeti szövetségek központi bizottságainak és a szakszervezetek köztársasági taná­csainak tevékenyebben kell részt ven­niök a szovjet és a gazdasági szer­veknek a termelés, a munka és az életfeltételek kérdéseiről szóló ta­nácskozásain. A termelési tervjavas­latok előkészítésében és a folyó munka és életkérdések megtárgyalásá­ban a tervező szervek kötelesek te­kintetbe venni a szakszervezeti bizott­ságok nézetét. A népgazdasági taná­csoknak, valamint a területi és kerü­leti szovjetek végrehajtó bizottságai­nak meg kell tárgyalniok az évi terv­javaslatokat az illetékes szakszervezeti bizottságok és tanácsok képviselőinek részvételével és ezután a munkások és alkalmazottak teljes ülésein az ér­tekezleteken, vagy termelési tanács­kozásokon. A szakszervezetek legfontosabb feladata a munkások és alkalmazottak munka- és életfeltételeinek megjavítása A szakszervezeti szövetségek tevékeny segítségével a párt és a kormány az utóbbi időben számos fontos intézkedést hozott a nép életszínvonalának további emelésére: emelték az alacsony béralappal rendelkező munkások és alkalmazottak fizetését, lerövidítették az ünnepek előtti napok és a szombatok munkaidejét, meg­valósul a hétórás munkaidőre való átme­net, a földalatti munkáknál a hatórás munkanapra való átmenet, emelték a nyugdíjakat és járadékokat, feladatul tűzték ki és sikeresen teljesítik a lakás­hiánynak a legközelebbi 10—12 éven belüli megszüntetését. Ezzel egyidejűleg azonban egyes veze­tő gazdasági dolgozók kevéssé gondoskod­nak a munkások munkafeltételeinek meg­javításáról, nem használják ki teljesen az erre rendelkezésükre álló eszközöket és frfegengedik a munkatörvények megsérté­sét. Számos vállalatban nem harcolnak megfelelően a munkabiztonság biztosításá­ról szóló törvények betartásáért, a mű­szaki berendezéseknél nem biztosítják kellőképpen a balesetek elleni védelmet, nem vezetnek be szellőztető készülékeket, gyakran előfordulnak olyan esetek, amikor üzembe helyeznek a biztonság-technika te­rén súlyos fogyatékosságokat mutató vál­lalatokat és műhelyeket. Komoly fogyaté­kosságok nyilvánulnak meg a munkások különleges öltözékkel és védőcipővel való ellátásában, valamint az egyéni védőfel­szerelések terén is. Növelni kell a vállalatok és az építke­zések vezetőinek felelősségét a munkabiz­tonságért, a biztonsági technikáért, a mun­katörvények pontos betartásáért. Állami feladatnak kell tekinteni a munkafeltéte­lek további megkönnyítését, a balesetek és a munkások megbetegedése okainak ki­küszöbölését. Azokat a gazdasági vezető­ket, akik nem teljesítik kötelezettségei­ket a kollektív szerződések alapján és rendszeresen megsértik a munkatörvénye­ket, felelősségre kell vonni. A szakszerve­zeti szövetségeknek fokozott ellenőrzést kell gyakorolniok a gyógyintézetek tevé­kenysége felett. A szakszervezeteknek teljes mértékben élniök kell a munkatörvények betartása feletti állami ellenőrzés- és a munkabiz­tonság nyilvános ellenőrzésének jogával, a gazdasági szervektől sürgősen meg kell követelniük, hogy feltétlenül teljesítsék a nehéz és fáradságos munkák további gépesítésére, a tökéletesebb technológia bevezetésére irányuló intézkedéseket. A szakszervezetek közvetlen részvételé­vel az utóbbi időben számos intézkedés történt a bérek rendezésére az építke­zésben, a dombaszi bányákban, a vasko­hászatban, valamint rendezték a szovho­zok vezető dolgozóinak és szakembereinek béreit is. Azonban a munkák nórmázásá­nak és a béreknek megszervezésében lévő fogyatékosságokat mindeddig lassan küzd­jük le. Egyes vállalatokban és építkezé­seken a bérek gyorsabban emelkednek, mint a munkatermelékenység, pedig en­nek fordítva kell lennie; a munka terme­lékenységének gyorsabban kell emelked­nie, mint a béreknek, utat kell törnie a bérek emeléséhez. A szakszervezeti és gazdasági szervek­nek szüntelenül javítaniok kell a mun­kások, a vezető és műszaki dolgozók és alkalmazottak díjazásának rendszerét és arra kell törekedniök, hogy a bérek és a prémium-rendszer hatalmas indítóerő le­gyen a termelés fokozására és a munka­termelékenység növelésére. A szakszervezeteknek szervező munká­jukkal tevékenyen elő kell segíteniük a iakásépítés és a kulturális szociális építés nagyszerű programjának sikeres teljesíté­sét. A szakszervezeteknek nagyobb befolyást kell gyakorolniok a kereskedelmi vállala­tok és a közétkeztetési vállalatok mun­kájára, állandóan ellenőrizniük kell őket és részt kell venniök a szovjet és a gaz­dasági szerveknek az éttermek, falato­zók és üzletek Hálózata kibővítéséről, he­lyesebb elhelyezéséről, az ételek minősé­gének megjavításáról és áraik csökkenté­séről szóló tárgyalásain. A gazdasági szer­vezetek, vállalatok és hivatalok vezetői kötelesek idejében megbírálni a nyilvá­nos ellenőrzés javaslatait és megtenni a szükséges intézkedéseket. A szakszervezetek nevelő és kulturális tömegmunkájának megjavításáról K szovjet szakszervezetek tevékenyen elősegítik a munkásosztály és az értelmi­ség szocialista öntudatosságának növelését. A szakszervezetek közvetlen részvételével a népnevelési intézmények széleskörű há­lózata létesUlt a vállalatokban, szovhozok­ban és a GTÄ-kon. A munk'ásklubokat, a kultúrotthonokat és kultúrpalotákat a dolgozók milliói lá­togatják. Emellett azonban számos helyen ezekben a kultúrházakban a termelési, mű­szaki és természettudományi ismereteket, valamint a legjobb tapasztalatokat szára­zon, érdektelenül népszerűsítik és propa­gálják, nem szentelnek megfelelő figyelmet a népi alkotás tartalmának és eszmei színvonalának és kevéssé törődnek a mun­kások, alkalmazottak és családtagjaik kul­túrált pihenésének megszervezésével. A szakszervezetek és a Komszomol egyik feladata megjavítani az Ifjúság kö­rében végzett munkát. Nagyobb figyel­met kell szentelni az ifjúság munkájá­nak, pihenésének és életmódjának, vala­mint a kulturális tömegmunka megszer­vezésének. A fiatal munkásokba és mun­kásnökbe be kell oltani a munkához és a társadalmi tulajdonhoz való kommunista viszonyt, a vállalatuk iránti szeretetet, a Szovjetunió hős munkásosztálya dicső ha­gyományainak nyomdokain kell vezetni őket, a szakszervezeteknek segítséget kell nyújtanlok abban, hogy a fiatal munká­sok elsajátítsák választott szakmájukat, tágítsák kulturális látókörüket, segítsé­get kell nyújtaniok a távtanulóknak és az esti iskolák hallgatóinak. Az ifjúság ne­velésére nagyobb mértékben kell megnyer­ni a régi munkásokat, akik a fiúknak és leányoknak nemcsak termelési tapasztala­taikat, hanem élettapasztalataikat Is át­adják és megóvják őket a helytelen tet­tektől. A szakszervezeti szervezőmunka színvonalának emeléséről Az ipar és az építkezés átszervezésével kapcsolatban a szakszervezetek számos in­tézkedést tettek szervező munkájuk meg­javítására. A helyi szakszervezetek ope­ratív vezetésének súlypontja áthelyező­dött a területekre, kerületekre és köz­társaságokra, lényegesen bővültek a szak­szervezeti tanácsok jogai és kötelességei, egybeolvadt számos szakszervezeti szövet­ség. Az SZKP KB teljes ülése egyúttal meg­állapítja, hogy számos szakszervezet még lassan szervezi át munkáját, elszigetelődik a konkrét termelési' kérdésektől és keve­set foglalkozik az élő szervezőmunkával. A szakszervezeti központi tanács elégtele­nül ellenőrzi, hogyan teljesítik határoza­tait, kevés figyelmet szentel a szakszerve­zeti munkatapasztalatok általánosításána és terjesztésének. A szakszervezetekben előfordul a de mokrácia és a szakszervezeti élet not máinak megsértése: rendszertelenül hívjá egybe a szakszervezeti bizottságok és szak szervezeti tanácsok teljes üléseit. Számc szakszervezeti bizottság és szakszerveze tanács nem gondoskodik arról, hogy szakszervezeti munkával fiatal, erélye dolgozókat bízzanak meg, akik jól beválta a termelésben, a közéletben és akik munkások- bizalmát élvezik. Az SZKP KB teljes ülése a szövetséf köztársaságok kommunista pártjai köz ponti bizottságainak, az SZKP kerületi ť területi bizottságainak a Központi Szak szervezeti Tanács pártcsoportjának felada tává tűzik ki, hogy biztosítsák a szakszei vezeti szervező munka színvonalának eme lését és gyakorlati segítséget nyújtsanal A szakszervezetek munkájának szakszervezeti élet normái szigor betartásán, az alkotó kezdeményezi fejlesztésén, a bírálat és önbírálat fej lesztésén, a kollektív irányítás bizto sításán kell alapulnia. A szakszerveze és gazdasági szervek vezető dolgozi kötelesek aktívan részt venni a gyű léseken, elősegíteni a bírálat és önbí rálát fejlődését, figyelemmel meghall gatrii a munkások és alkalmazottá szavát és rendszeresen jelentést tenr arról, hogyan teljesítették a gyűlése ken elhangzott javaslatokat. Ä szovjet szakszervezetei nemzetközi kapcsolatainal további bővülése A Szovjetunió szakszervezetei jelen tősen bővítik a külföldi szakszervezel szövetségekkel való kapcsolataika megszilárdítják a munkásosztály egy ségét és testvéri szolidaritását a bé kéért, demokráciáért és szocializmu sért vívott harcban. A kommunista és a munkáspárto képviselőinek tanácskozásairól kiadót nyilatkozat és a Békekiáltvány új uta kat nyit a nemzetközi munkás é szakszervezeti mozgalom további fej lesztéséhez és egybetömörítéséhez. A szovjet szakszervezeteknek tevé kenyebben és meggyőzőbben kell külföldi országok dolgož'ôi körébe: népszerűsíteni a Szovjetunió munkás osztályának nagy vívmányait és propa gálni a szocializmus előnyeit. Leg fontosabb feladatnak kell tartani a úgynevezett „népi kapitalizmus", vala mint a „munka és a tőke között együttműködés" hamis elméleteine következetes leleplezését, a reakció szakszervezeti vezetők egységbont tevékenységének leleplezését, mindé téren segíteni kell a nemzetközi szak szervezeti mozgalmat abban, hogy dolgozókat az osztályharc és a proíetá nemzetköziség szellemében nevelje. A szakszervezeteknek jobb pártirányífásáró! A szovjet szakszervezetek ereje ab ban rejlik, hogy a Kommunista Pár lenini politikájához igazodnak, amel a szocialista társadalom létalapja A szakszervezeti szövetségek csa! akkor teljesíthetik sikeresen felada taikat, ha a párt irányítja őket, ha párt segíti és támogatja őket. A pártszerveknek a szakszervezetei irányításánál mindig tekintetbe kel venniök azt, hogy a szakszervezet szövetségek a munkások és az alkal mazottak pártonkívüli szervezete: szem előtt kell tartaniok azt, hog; egész munkájuk széleskörű demokrá oián és meggyőző módszereken alapú és ezért a szakszervezetekkel szem ben teljesen megengedhetetlen a pa­rancsolgatás és a kicsinyes utasitgatás A pártbizottságok kötelesek megfele­lően irányítani a szakszervezeti szer­vek tevékenységét, szüntelen segítsé­get kell nyújtaniok küldetésük teljesí­tésében, minden téren,támogatniok é; fejleszteniük kell kezdeményezésüke' és le kell vonniok a szükséges követ­keztetéseket azon felelős állásoka­betöltő kommunistákkal szemben, akii nincsenek tekintettel a szakszerveze­tekre és csökkentem igyekszenel feladatukat. Az SZKP KB teljes ülése azt a szi­lárd meggyőződését fejezi ki, hogy a szovjet szakszervezetek még inkábt növelik szerepüket az állam, a gazda­ság és a kultúra építésében és to­vábbra is tevékeny segítséget nyújta­nak a pártnak a dolgozók kommunista nevelésében s az SZKP XX. kongresz­szusa történelmi határozatai sikeres teljesítésére, a kommunista társada­lom felépítésének nagy művére moz­gósítják a dolgozókat. ÜJ SZO 1 6 1957. december 19. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom