Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-20 / 352. szám, péntek

fokozott feladatok megkövetelik f NAGYOBB TERET A BÍRÁLATNAK a Párkányi Járási Nemzeti Bizottságon Á Duna partjától a kétyi dombokig és a szűkmedrű Ipoly folyótól a kis­újfalusi mocsaras rétekig elterülő vi­déken fekszik a párkányi járás, mely 28 szétszórt, kisebb-nagyobb községet foglal magában. A járási nemzeti bi­zottság ezen a nagy kiterjedésű terü­leten — 35 398 hektáron — gondos­kodik a mezőgazdasági termelés fej­lesztéséről, a falvak gardasági és kulturális szükségleteinek kielégítésé­ről. Hárommillióval több az EFSZ-ek jövedelme A járás 23 községében egyre na­gyobb teret hódít a közös szövetkezeti gazdálkodás, amelynek a bevétele ez idén hárommillió koronával túlhaladja a múlt évi átlagot. Egyébként ez a vidék abban a szerencsés helyzetben van, hogy jó termőfölddel, kedvező mezőgazdasági feltételekkel rendelke­zik. Mégis, ha közelebbről, szövetke­zetenként vizsgáljuk a munkaegységek értékét, rájövünk, hogy járási viszony­latban az előirányzott munkaegységek értékének átlaga nem haladja meg a 17 koronát. S mi több, a féléves érté­kelés alapján nemhogy emelkedett, in­kább két koronával csökkent a munka­egység értéke. Míg a búcsi, karvai és a bélaj szö­vetkezetben 20 koronán felül jár az egy munkaegységre eső részesedés, addig Kéménden, Sárkányban, Kisújfa­lun és Szőgyénben alig közelíti meg a 10 koronát. Vajon a gyöngén gazdál­kodó EFSZ-ek feltételei különböznek-e a jól gazdálkodó EFSZ-ek lehetőségei­től? Szó sincs róla. Kéménden vagy a további falvakban egyformán kedvező termelési adottságokkal rendelkeznek. Annak az okát, hogy mégis alacsony a munkaegység értéke, a talaj nem kielégítő kihasználásában és a munkafegyelem leromlásában kell ke­resni. Gyarapítani kell az állatállományt Nem lenne helyes, ha a kedvezőtlen gazdasági eredményeket csupán az előbb említetteknek tulajdonítanánk. Több objektív tényező játszik közre, s ezek között a legfájdalmasabb, hogy a járás területén minden 100 hektár mezőgazdasági területen az előirány­zott 50 szarvasmarha helyett 37-et te­nyésztenek. Szőgyénben például a szarvasmarhák állománytervét alig 78 százalékra, Muzslán 80 százalékra tel­jesítik. Csak természetes, ha nincs meg a tervezett állatállomány, akkor a bevé­telek sem növekedhetnek tervszerűen §s ez kedvezőtlenül befolyásolja a munkaegység értékének fokozását. Márpedig közismert, hogy csak az a szövetkezet boldogul eredményesen, ahol a bevételek nagyrészét az áll-atte­lyésztésből nyerik. Búcson és Karván s éppen a jól megszervezett állatte­lyésztésnek köszönhetik sikeres gaz­lálkodási eredményeiket. Vlit mutat az egy hektárra eső termelés Ha figyelembe vesszük néhány szö­vetkezetben az állattenyésztés egy lektárra eső eredményét, rájövünk, íogy nincsenek kihasználva a kínálko­:ó lehetőségek. Szőgyénben például a :ojáshozam egy hektárra eső évi át­aga csupán nyolc darabot mutat, Dedig a terv szerint 470 tojást kellene ílérni. Ugyanebben a szövetkezet­en az előirányzott 660 liter tej helyett ;z évben hektáronként 183 liter tejet ermeltek. A sertéshús egy hektárra ;ső mennyisége 110 kilogrammal izemben csak 78 kilogrammot mutat. Most nézzük csak meg, hogyan fes­enek ugyanezek az eredmények a carvai EFSZ-ben? Tojásból 187 darab, tejből 289 liter, lertéshúsból 123 kilogramm, vágó­narhából 30 kilogramm hús termelése isik hektáronként. Tudnak-e mindenről a járáson Nem kétséges, vannak jó eredmé­nyek is a járás szövetkezeteiben, de nagy hiba, hogy sok, régebben meg­alakult EFSZ-lben még mindig nem számolták fel a kezdeti nehézségeket s ezért Muzslán, Szőgyénben. Kémén­den és Bényben egy helyben topo­gás tapasztalható. Vajon tudnak-e mindezekről a JNB-n? Foglalkozott-e a JNB tanácsa a rosszul gazdálkodó szövetkezetek kérdéseivel? Könnyen válaszolhatunk a felve­tett kérdésekre, mert ha foglalkoz­tak is a kedvezőtlen-gazdasági ered­mények okaival, nagy hibát követtek el, hogy ezekre a tanácsülésekre nem hívták meg az illetékes szövet­kezetek vezetőségét, akik előtt rész­letesen elemezték volna a fogyaté­kosságokat. Ezek szerint a tanács határozata a legtöbb esetben nem teljesítette küldetését, csupán papí­ron maradt mostanáig és ott hever az általános szakosztály vezetőjének íróasztalában. A gyönge eredményeket felmutató szövetkezetek megsegítésére — igen helyesen — különbizottságot létesítet­tek a járási pártbizottság, a JNB és a traktorállomás képviselőiből. Ez a bizottság sorban meglátogatta az EFSZ-eket és javaslatot terjesztett a JNB helyi tanácsa elé, hogy 420 ezer korona összeggel segítsék ki a sok bajjal küszködő szövetkezeteket. A pénzügyi segítséget természetesen már folyósították, az eredmények azonban csak nem akarnak megszü­letni. Céltudatosabb munkát a mezőgazdasági szakosztályon A határozatok és az intézkedések egész sora mitsem ér, ha mint előbb említettük, nem jut el a faluba, a szö­vetkezeti tagság közé. Márpedig a me­zőgazdasági szakosztály felelős e ha­tározatok érvényrejuttatásáért a szö­vetkezetekben, ahol ennek a komoly feladatnak igen kevés figyelmet szen­telnek. A szövetkezetek, mint kiderült, nem tartják meg rendszeresen taggyű­lésüket. Nem csoda ezek után, ha a tagság nem tudja figyelemmel kísérni munkája eredményeit, a szövetkezet gazdálkodását. Ebből ered a laza mun­kafegyelem és a közös gazdálkodás iránti közömbösség, passzív magatar­tás. A szövetkezetek megsegítése elsőd­leges kötelessége a JNB tanácsa me­zőgazdasági szakosztályának. Úgy lát­szik azonban a szakosztály dolgozói nem végeznek céltudatos munkát, hi­szen a szövetkezetek havi gyűléseinek időpontjáról sincs áttekintésük. Állít­juk hasonlóképpen van ez a szövet­kezetek gazdasági eredményeivel is. Egyébként hiányzanak a hivatalos fel­jegyzések, amelyek bizonyítanák a szakosztály gondoskodását a szövetke­tekről. A JNB funkcionáriusai közül Hrčka Cyril elvtárs, alelnök felelős a mező­gazdasági szakosztály tevékenységéért, aki eddig ugyancsak kevésbé vette számon a szakosztály vezetőjétől, dol­gozóitól elvégzett munkájukat. Meg­elégedett azzal, hogy szóbeli jelenté­seket terjesztettek elő s nem ellen­őrizte működésüket. Ez okozta aztán a nemtörődömséget a szakosztály egyes dolgozóinál. Néhány mondatban a beruházási építkezésekről Ez a kérdés is komoly figyelmet ér­demelne a mezőgazdasági szakosztály dolgozóinál. A folyó évben ugyanis ve­szély fenyegeti az építkezéseket, hi­szen minden jel arra mutat, hogy több mint másfélmillió korona felhasználat­lanul marad. A szövetkezeteknek pe­dig nagy szükségük van a gazdasági épületekre, Elsősorban a közelmúltban megalakult és kibővült EFSZ-ek épít­kezéseit kell meggyorsítani, hogy összpontosíthassák az állatállományt. A beruházási építkezések egyik rák­fenéje a járásban, hogy a szövetkeze­tek tagjainak igen elenyésző száza­Gondosan felkészültek a télre Á tósnyárasdi szövetkezetben sikere­sen elvégezték az őszi munkálatokat, i most a szövetkezet tagjai nagy gondot 'ordítanak a gazdasági állatok helyes át­:eleltetésére. Ennek egyik előfeltétele, íogy meleg istállóban tartják a gazdasági illatokat, nehogy a kemény hidegben csök­tehjen a hasznosságuk. Pontos kimutatást készítettek a takar­mánykészletekről, azt helyesen szétosz­tották, és megállapították a takarmány­adagokat, hogy a tél folyamán se csök­kenjen a hasznosság. A téli időszakra jó­minőségü lucernát tartalékoltak a bor­jaknak, megdarálva a kocáknak is. Jövőre még gazdagabb termést akar­nak elérni az évelő takarmányokból s ezért az egész vetésterületet műtrágyával meg­szórják. Krajcsovlcs Ferdinand, Galánta. l^ka dolgozik az építkezéseken. Az EFSZ-ek tagjainak csupán 7 százaléka veszi ki részét a munkából. Az építke­zés további munkáinál napszámosok, tehát nem a szövetkezetek tagjai fog­lalatoskodnak. Ez amellett, hogy emeli a kiadásokat, igen késlelteti az épít­kezések befejezését. Mennyivel gyor­sabban épülhetnének az istállók, ha a szövetkezetek építkezési csoportokat szerveznének. Legfontosabb teendő: megnyerni a kis- és közép­parasztokat A járási pártkonferencia határozata alapján a folyó évben 3200 hektár föl­det kellett volna beszervezni a járás szövetkezeteibe. Ezt az előirányzatot eddig alig kétezer hektáron felül tel­jesítik. A szövetkezetek gazdálkodásá­nak fejlesztéséhez okvetlen szükség van a középparasztok megnyerésére, különösen Szőgyénben, Bényben és a Garamon túli községekben, leginkább Szalka községben. Jelenleg Helembán folyik meggyőző, felvilágosító munka, s tegyük mind­járt hozzá: igen szép eredménnyel. A falu kis- és középparasztjainak nagy többsége már aláírta a belépési nyi­latkozatot. Ennek a tömegszervező, politikai munkának azonban még ha­tékonyabbnak és szélesebb körűnek kellene lennie, hogy a jelenlegi 61 százalék mezőgazdasági földterület a szocialista szektorban legalább húsz százalékkal növekedjék. Mindenesetre a szövetkezetek bőví­tésével még nagyobb feladatok várnak a JNB-re és a mezőgazdasági szak­osztály dolgozóira, akiknek ezentúl sokkal tervszerűbb munkát kell végez­niök, hogy kellő segítségben részesít­hessék különösen az új és a meggya­rapodott EFSZ-eket. Ez egyben a JNB üzemi pártszervezetétől is komolyabb politikai munkát követel és azt, hogy a JNB kommunistáit a határozatok végrehajtására mozgósítsa. Hogy a járás szövetkezeteinek átlag eredményei még nem kielégítőek, eb­ben hibás a JNB pártszervezetének ve­zetősége is, mert fontos szolgálati és munkakérdéseket nem az őszinte elv­társiasság elve szerint, hanem a bírálat elkenésével igyekeztek megoldani, Na­gyobb teret tehát a bírálatnak és az önbírálatnak, mert csak ez vezethet sikerre, a hibák kiküszöbölésére. Szombath Ambrus MEGJEGYZÉS Miért késik a vonat? A vonatkésés — sajnos — elég kell, maguk mennek segíteni a vas­gyakori. Ha Kassáról Bratislavába utasoknak, csakhogy ne legyen oly utazunk vagy fordítva, számíthatunk gyakori a vonatkésés. így mondták rá, hogy egy vagy másfél órai késés- ezt több szlovákiai gyárban a mun­sel érkezünk utazásunk céljához, kások. Mert ezzel nemcsak népgaz­Vasutasaink arra a kérdésre, miért daságunkat, hanem a munkásokat is késik a vonat, ezt a választ szokták megkárosítják. A füleki Kovosmalt adni: — Rossz a szén, nagy a teher- dolgozói, akik a napi egyórás vonat­forgalom stb., stb. Tehát — szérín- késés miatt havonkint 12 000 mun­tük — objektív ok akad elég, s így kaórát mulasztanak, a vita keretében könnyen meg lehet magyarázni a vo- rámutattak arra, hogy mily nagy kárt natok késését. okoz ez a rendszeres vonatkésés Ha csak távolsági gyorsvonatok gyárukban. Pedig ezen a vonalon késéséről lenne szó, úgy részben nincs n a9y teherforgalom. E gyár megértenők ezeket a kifogásokat, dolgozói, akik a harmadik negyed­Télvíz idején nehezebb körülmények fvben elnyerték a „Példás export­között dolgoznak vasutasaink. A vo- U2em clme t. nemcsak a külföldi nat fűtése több energiát és még több P»ccal szemben akarják teljesíteni munkát igényel. De mikor a vonatok kötelezettségüket, hanem a belföldi késése nemcsak télen és nemcsak szükséglétét is határidőre akarják a fővonalon, hanem az év minden leszallitani, méltán neheztelnek a szakában rendszeresen és a mellék- vasutasokra, mert céljuk elérésének vonalakon is egyaránt előfordul, en- ®?y lk í o akadalya éppen a vagon­nek okát legtöbbször a fegyelem hianyban es a rendszeres vonatké­megsértésében kell keresni. sesben rejlik Hasonló a helyzet az Mit szólnak hozzá például az ér- ^falusi Poľanában és még számos sekújvári vasutasok, hogy miattuk, a vonatkésés miatt, a tolmácsi Ki­rov-gyárban naponta 400 munkás egy egy órával később kezdi meg a mun­kát. Ez havonta körülbelül 10 000 elmulasztott munkaórát jelent, egye­üzemben. Ha a vonatkésés miatt ke­letkezett veszteségeket a ČSD alkal­mazottainak kellene megtéríteniük, bizony nem tudjuk, mit szólnának hozzá. A párt levelével kaocsolatban sok javaslat érkezik a ČSD munká­dül a tolmácsi üzemben. Néhány ^"ak megjavitasara. A hozzászólá­.... ... ... Crtl/hon fnhhrinw fnKmi-A J.'lr J - _ . nappal ezelőtt Tolmácsról külön kül. döttségr ment Érsekújvárra megtár. gyalni az ottani vasutasokkal a vo­natkésés okait, s megkérni a vasu­tasokat, ne tartsák őket vissza munkájukban, a terv teljesítésében. sokban többször felvetődik a kérdés: — Miért késnek a vonatok? Meggyőződésünk, hogy ki lehet és ki kell kUszöbölni a vonatkésést. Ezzel nemzetgazdaságunk számára sok százezer munkaórát takarítanánk Az ilyen esetek, a vonatkésés *mi sok millió korona értéket miatti mulasztások Szlovákia más vi- 3e,en t- Ezek utan a vasutasoké a dékein is gyakoriak. Különösen most, sz ö- Elvarjuk, hogy e sürgős prob­a párt levelének megvitatása alkal- lémát mielőbb megoldják, amint már mából sok helyen vetődik fel ez a eddig is számos, még nehezebb kér­kérdés. A dolgozók maguk javasol- dést ls megoldottak, ják; sürgősen tenni kell valamit. Ha Horváth Sándor Silická Brezová új útja Pelsőc és Silická Brezová közötti újjáépített utat átadták a forgalomnak. Az út felépítésében legtöbbet a Silic­ká Brezová-i polgárok segítettek. Min­den nap 50 brigádmunkást küldtek az útépítéshez, így jelentősen hozzájárul­tak az építés gyors befejezéséhez. A község szorgalmas dolgozói sok­kal könnyebben, gyorsabban érhetik el a környék városait, falvait, mert 1957 decemberében az autóbuszközle­kedés is megindul az új útvonalon. Ma már nem jelent problémát a vasúthoz való utazás sem, mert a legközelebbi vasútállomásra, Pelsőcre autóbusszal utazhatnak a Silická Brezová-i lako­sok. Nagy segítséget jelent az új út nemcsak az egyes polgároknak, hanem az EFSZ-nek is, mert eddig a szövet­kezeti jövedelem jelentős részét a rossz úton való közlekedés emésztette fel. Silická Brezová polgárai tudják a legjobban, mit jelent számukra az új út. A szövetkezeti dolgozók az eddigi­nél még jobb munk^credményekkel hálálják meg a párt és kormány gon­doskodását. Simon J. leveléből ..UUUUUUL "^'^'VW/WWVAAíWV ALKALOM SZÜLI A TOLVAJT? Statisztikai adatok szerint a leg­** utóbbi két esztendőben 23 millió korona értékű árut, anyagot, stb. lopkodtak szét. Az illendő6ég kedvéért illik a lopá­sokat nagyjából osztályozni is. Válasz­ték, sajnos van bőven. Eszembe jut egy gyűlés, amelyen egy kereskede­lemben kevésbé jártas elvtárs is meg­jelent, s a szóra, hogy mankó — sok­szor ismétlődött — megjegyezte. — Mondja elvtárs, ez egészségügyi értekezret ? — Nem. Ez olyan kereskedelmi féle — válaszoltam. — Akkor miért beszélnek állandóan mankóról. — Mert sok a mankó. — Érdekes, jegyezte meg a vendég, — én az utcán kevés sántító embert látok. Erre már nevetés környékezett s elmagyaráztam neki, hogy a mankó amolyan szalon-kifejezés, a lopás finomabb árnyalására. Mosolygott. Persze nem mosolyoghat az ember, ha látja a kimutatást, hogy ez év tíz hónapja alatt a szövetkezeti üzletek­ben szétlopkodtak, — pardon, elman­kóztak, — 3 712 700, és az állami üz­letekben másfél millió koronát. Külön tanulmányt igényelne a man­kózók lelki alkatának vizsgálgatása, a lopás társadalmi gyökerének boncol­gatása. Ügy hiszem, ilyesmivel már jô­néhányan foglalkoztak, receptek is születhettek, de ennek ellenére tegnap is sokan loptak és még ma is lopnak. Ezt nem tudomásul venni, nagy hiba lenne. És hiba lenne a 1 múltnak az emberekre ható ez irányú kísértését is figyelmen kívül hagyni. Szerintem a dolgot meg kell előzni. Vagyis, a talajt kell fokozatosan ki­húzni a lopások alól, szűkíteni az ez irányú „életteret". Felvetődik a kérdés, mivel, hogyan hisz becsületes volt a mankózó, amikor a munkahelyre került és mégis ennyi meg ennyi a hiány? Egyeseknél ha­marább, másoknál később jönnek rá, rendszerint az illető „ügyességén" múlik a dolog, íme egy-két példa: Eugen Jelinek, a Begyűjtési Üzem raktárosa, Palárikovóról és Michal Benko, a Palárikóvói Állami Gazdaság volt vezetője, s Jozef Kollár, a gaz­daság volt raktárosa három év alatt „mindössze" 15 vagon!!! gabonát és más egyebet „csórtak" el, és „keres­tek" rajta 285 200 koronát. Csekélység! Aztán, hogy az állami gazdaságok veszteségre dolgoznak! Hátha ilyen jómadarak fészkelődnek be a vezető helyekre. Vagy egy másik eset. D alasko Sándor az érsekújvári tejüzemből, Tölgyesi József, a ČSAD ottani sofőrje (azelöit maszek) és Pócs Béla a tejüzem (el) raktáro­sa, rájöttek arra, hogy sok út vezet a meggazdagodás felé. Eszük volt az ilyesmire, összedugták a fejüket, s 30 750 liter tejet, 1600 kiló túrót, 80 liter tejfelt és más egyebet „eladtak". Persze a 158 723 koronát úgy látta az állami bank, akár én a hátam közepét. Sajnos, de sokat emlegetem, hosszú fejezeteket lehet írni a körmönfon­tabbnál körmönfontabb emberekről, zsiványokról és „munkamódszerekről". Arról azonban Kevesebbet lehet olvasni vagy hallani, hogy a pártszervezetek, tömegszervezetek, a helyi nemzeti bi­zottságok leleplezték volna a tolvajo­kat, tekintet nélkül társadalmi hely­zetükre. Mert ha a pártszervezetek, s a többi szervezet valóban példásan törődnének a nép vagyonának védelmével, nem fordulhatna elő olyan eset, mint pél­dául a Pánik Jánosé. Az apjának volt 26 hektár földje. Ő öt esztendőn át nem nagyon törődött a munkával, nem lett kérges a tenyere, s jól kifejlődött agytekervényeit — ki tudja, hogy van ez náluk — arra ingerelte a bankó, hogy találni lehet, csak keresni kell. ö talált is, „keresett" is. Handlován, Prievidzán akadtak haverok, üzletve­zetők, s az építőanyag onnan Surány­ba került, ahol aztán Pánik János „mérsékelt" haszonnal túladott az „árun". Egy-egy mázsa mészen „mindössze" 10 koronát keresett, egy köbméter faanyagon „csak 750 koro­nát". Vagyis, azt a némi „különbséget" hozzászámítva a hivatalos árhoz. Hogy a haverok ilyen esetben hány százalékot kapnak, vagy milyen alapon megy a dolog, azt nehéz lenne meg­tudni. Egy dolog azonban bizonyos. Ahol nincs macska, cincognak az egerek, vagyis, ahol nincs ellenőrzés, jól megy a tolvajnak, haveri alapon is. Az üzletekben keletkezett mankók­ról is szólni kell néhány szót. Nem egyszer fiatal, kellő gyakorlattal még nem bíró erő kerül az üzletvezetés élére, s a munkatársak, ahelyett, hogy segítenék, gáncsolják, vagy nem tö­rődnek vele. Csak az újdonsült főnököt látják benne. A volt üzlettulajdonosok egy része is igyekszik beleilleszkedni szocialista üzlethálózatunkba. Többen becsülettel megállják a helyüket. De közülük so­kan azt hiszik, lehet* a régit folytatni, új formában, a saját zsebükre. Ennek pedig befellegzett mindörökre. S hogy kereskedelmi és üzletháló­zatunkba egyre új erők kerüljenek, többet kelUtörődni az utánpótlással, szakképzettségük fejlesztésével, AZ elárusítónő, ha megismeri a könyvvi­telt, nyilvántartást, stb., akkor egyes „hosszú-kezűek" nem lophatnak majd. Czáz szónak is egy a vége, s aki tovább akarja folytatni, megte­heti észrevételét, javaslatát a népva­gyon egyre jobb védelmére. Gérecz Árpád ÜJ SZO 5 £ 1957. decembe* 2*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom